Katechetikai Szakmai Nap


2019. február 2-án igen izgalmas napnak néztek elébe egyházmegyénk hitoktatói, lelkipásztorai, hiszen akik ott voltunk a Nyíregyháza-Városi Gyülekezetben nagy élményekben lehetett részünk. Ezen a napon került ugyanis megrendezésre a II. Egyházmegyei Katechetikai Szakmai Nap, melyet az idén  a „Kalandok és álmok” élménypedagógiai műhely munkatársai tartottak.

 

A regisztrációra 09:00 órától volt lehetőség. 09:30-tól Dr. Gaál Sándor esperes úr tartott áhítatot a Bibliaolvasó Kalauz szerint az aznapra kiírt újszövetségi igeszakasz alapján (János evangéliuma 5: 37-47.). Megemlítette az áhítatban azt is, hogy a mai kor kihívásaira reagálva szükséges új módszereket, új eszközöket használni ahhoz, hogy az evangélium örömhíre eljusson a gyermekek szívéhez.

10:00-tól a résztvevőket három csoportra osztották. Az így kialakított csoportok résztvevői három különböző helyszínen más-más élményeket megtapasztalva próbálhattak ki olyan nagyon egyszerűen megvalósítható, de rendkívül tartalmas játékokat, feladatokat, amelyek segítségével nagyobb önismeretre juthattunk, pillanatok alatt igazi csapattá formálódtunk és jobban elmélyülhetett bennünk az adott bibliai történet.

12:00-tól 13:00-ig közösen ebédeltünk, és alig vártuk, hogy a csoportokban újra folytathassuk a délelőtti nagy élményszerzést, de egy másik helyszínen, más játékok kipróbálásával, más bibliai történetet feldolgozva.

Nekünk nagyon sokat jelentett ez a szakmai nap. Először is jó volt ismét együtt lenni, és jobban megismerni azokat, akik az egyházmegyénkben gyermekek között szolgálnak. Sokat is segített ez az együtt töltött nap, mert az élménypedagógiai műhely munkatársai vezetésével rengeteget tanultunk, tapasztaltunk, mi magunk is formálódtunk. Azóta már több mindent tudtunk használni az ott megtanultakból a hittanórákon.

Amit pedig mindannyian megtanulhattunk: ha szeretetteljes légkörben, élményeket nyújtó módszerekkel  igyekszünk tanítani a ránk bízott gyermekeket, akkor jó reménységgel lehetünk afelől, hogy egyre kevésbé lesz szükség a fegyelmezésre.

Buriánné Fehér Nikolett

Veresné Szücs Judit


HÁLÁBÓL FAKADÓ AJÁNDÉK


Amikor ezt a felkérést megkaptam – írjak pár sort, hogy is kezdődött ez az egész – azt kérdeztem magamtól: mit is írhatnék magamtól? Ekkor jött az igei bíztatás a Jeremiás 33:3-ból: „Kiálts hozzám és én megfelelek, és nagy dolgokat mondok neked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz!”

Az életünk úgy alakult, hogy hosszú orvosi vizsgálat után kiderült, hogy a férjemnek súlyos szívműtétre van szüksége. Megtörtént a műtét. Műtét utáni állapotában akadt olyan dolog, ami még nehezítette a helyzetét. Ez egy EKG készülék volt, amit több napon keresztül hordoznia kellett. A kórházi pizsamán nem volt zseb. A férjem nem mindig tudta megfelelően elhelyezni, gyakran kicsúszott, kiesett a pizsamából. Nehezítette a közlekedést, a mozgást, ezért kérte, hogy valami tartórészt vegyek, vagy varrjak ennek a készüléknek. Szégyellte, hogy olyan sokszor kellett riasztani az ápolókat: volt, amikor az elem elgurult, volt amikor az egész készülék szétesett. Amikor hazajöttem a kórházból még akkor este elkészítettem két darab tartó tokot a 24 órás EKG gépnek, arra gondoltam a másik szobatársnak is hadd jusson belőle.

A kórházból való távozás előtt a nővér kezébe adtunk ezekből a tokokból. A kórházi dolgozó elmondta, hogy milyen nagy szükség  lenne több ilyen tartóra. Így jött a gondolat: milyen jó volna, ha a nőszövetség tagjaival készítenénk ezt el. Hosszú vívódás, tusa volt bennem: szóljak, vagy ne szóljak. Végül döntöttem és felhívtam erdei Istvánné Manyikát, aki igent mondott. Közben imádságban kértem az Urat. Még mindig biztosabb akartam lenni a dologban. Tiszteletes asszonnyal is beszéltünk erről. Ő is bátorított, hogy kezdjük el. Kedd esténként jöttünk össze a gyülekezeti házban. Igei bevezetéssel és imádsággal kezdtük az alkalmat és énekeltünk is. Ezután kezdődött a varrás. Én a varrógépen készítettem el a zsákocskákat, a többi Testvér pedig 70 centiméteres szalagokat varrt rá akasztónak és piros szíveket díszítésül. Közben rájöttünk, hogy ez az idő kevés lesz. Aki tudott, haza is vitt a varrni valóból. 60 darab készült el ezekből a vászon tartókból. Még mielőtt becsomagoltuk mindegyik egy – egy bibliai idézetet helyeztünk, amelyekben a közös az volt, hogy a szív szó szerepelt benne.

Eljött a nap – november 30-án – és elindultunk Debrecenbe. Nyolc fővel vittük el az adományt a Klinika Kardiológiai Osztályára. A nővér, akivel akkor találkoztunk először nem tudta miről van szó. Lassan – lassan megértett mit szeretnénk, s máig bennem van az arckifejezés, amivel az adományra reagált. Meglepetés és öröm, könnyes szemek, ezt tükrözte az a kifejezés. 60 darab vászon tartót hagytunk ott. Boldogan indultunk el a gyülekezeti kisbuszhoz, de mégis mindenki egy kicsit magába szállva elcsendesedve lépkedett.

Szeretném megköszönni mindenkinek a hozzáállását és Istennek a bennem elvégzett munkáját! Köszönöm a férjemért és az értünk elmondott sok – sok imádságot! - Karácsonyi ajándékként hadd szóljon néhány sor egy versből mindenki számára:

„Taníts meg hát szívből kiáltani,

Ne csak szájjal, szívvel mondani:

Ahogy T akarod, ne, ahogy én

A békesség csak így lesz az enyém.

 

Lehet az út tövises, meredek,

Amerre vezetsz bátran mehetek.

S mindennapi kérésem az marad:

Add, hogy csupán Téged akarjalak!

 

Legyen akaratod most és mindörökké,

Igen, fogd meg kezem, fogadd el szívem!

S ha utad célját el is takarod, hiszek!

Legyen ahogy Te akarod!

Mindenkinek kívánok magam és a férjem nevében áldott karácsonyi ünnepeket:

Nyírmeggyes, 2018. december 7.                  Budaházi Gáborné

a Nyírmeggyesi Református Egyházközség Nőszövetségi tagja


GYÜLEKEZETI BARÁTKOZÓ Nagyecsed – Nyírmeggyes: 2018. december 9
.

Kedves meghívásnak tehettünk eleget a fenti időpontban. Fábiánné Varga Éva Nyírmeggyesről, gyülekezetünkből indult és választotta a lelkészi hivatást.  Férjével néhány éve Nagyecseden szolgálnak. Bár a két település közötti távolság nem nagy mégis más-más egyházmegyéhez tartozunk, nem sokat tudunk egymás gyülekezetéről.  Ők korábban már jártak nálunk és most mi örömmel fogadtuk el visszahívásukat. Énekkarunk hetek óta készül a karácsonyi istentiszteletre, ebből a műsorból vittünk most magunkkal egy rövid ízelítőt ajándékul bemutatkozásként. Néhányan a gyülekezetből is csatlakoztak hozzánk, így mintegy húsz fős küldöttség indult el és érkezett Nagyecsedre, a Kistemplomba.

Adventi fénnyel és örömmel várt a gyülekezet. A gyülekezés ideje alatt együtt énekeltük a kivetítőn olvasható éneket: „Én még mit sem tudtam Rólad, Te már akkor szerettél…”. Volt, aki már ismerte, mások hamar megtanulták e szép éneket.

Istentisztelet kezdetén a helybeli lelkipásztor, Fábián Csabáné köszöntötte kis küldöttségünket. Régi adventi éneket lapról énekeltünk végig: „Szállj, szállj magasra szíveink reménye…” (315 dics. dallamára)

Ezt követően Pótorné Jäger Krisztina bizonyságtételét hallgatta meg a gyülekezet. Az őszinte szavak minket is elgondolkodtattak: „Hogyan talált rám Isten – és én Őreá?” Előbb ismert, mint megszülettünk, bár évek telhetnek el, de a hívás mindig időben érkezik. Megváltozik életünk, tervünket, jövőnket Ő formálja, ha elfogadjuk.

A nagyecsedi énekkar a tanult karácsonyt-váró énekeikből mutatott be néhányat felkészítve az igei szolgálatra, melyet lelkipásztorunk a Jeremiás 13:15kk. alapján tartott. Az Úr megszólít felfuvalkodottságunkban, fenyíti népét, felszólítja „dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget szerezne…” hangzott a választott népnek mielőtt fogságra vitetné azokat.

Az imádság után Túrmezei Erzsébet: Hit által c. versét Éles Sándorné szavalta, - e két szót nyomatékkal szívünkre helyezve.

Gyülekezetünk életéről, munkájáról, terveiről, ismertetőt és összefoglalót Talabos Endre gondnokunk állított össze. Mint újonnan megjelenő szolgálati ágról a Nőszövetség néhány hónapjáról is beszámoltunk és adtunk át a gyülekezetnek egy adventi kis terítőt                            ( Budaházi Gáborné munkáját ) a találkozó emlékére.

A mi énekkarunk is kiállt, készülő ünnepi műsorunkból három darabot mutattunk be.

Advent idején énekeltük és hallgattuk a karácsony üzenetét.

A mi ismereteinket gazdagítani, a vendégfogadó gyülekezet életéről, szolgálatairól, munkaágairól Mándi István presbiter számolt be. A tanár úr utalt arra, hogy mind történelmi múltjában, ősi és nagyszabású, mind hitvalló életében nagy létszámú erős akaratú nép lakik itt.  Az ezerkilencszázas években épített Nagytemplom és az ezerkilencszáz ötvenes években épített Kistemplom kifejezője mindennek. Ma a reformátusok létszáma háromezer fő, még mindig a Szatmári Egyházmegye legnagyobb gyülekezetei közé tartozik. Él is ezzel mind az alkalmak megjelenítésében, mind szolgálati ágaiban behálózva a várossá nőtt települést. Mindemellett görög és római katolikus vallású egyházakkal is testvéri kapcsolatot ápolnak.

Ott is működik Nőszövetség – Lorántffy Zsuzsanna nevét vették fel. A gyülekezeti életben, rétegmunkában sokféle segítséggel jelennek meg. Mi is kaptunk ajándékot – az általuk készített bibliai jelzőt.

Még két szavalatot hallgattunk, - érdekes módon mindketten Ko-vácsné nevűek – Kovács Gyuláné és Kovács Józsefné ( Nyírmeggyesről ) kedvesen mondták el az általuk választott adventi verseket, - mi mindkettőt szívesen fogadtuk.

A záró ének után a két gyülekezet lelkipásztora az ajtóban kéz-fogással köszönt el a gyülekezettől és átkísérték a megjelenteket a Műve-lődési Házba a terített asztalhoz. A vendéglátás a gyülekezet asszonyainak fáradtságával, szeretetével kifejezte a gyülekezet kedvességét irántunk.

Minden résztvevő hálával köszöni meg Istennek, hogy ebben az élményben részeltetett bennünket.

Így történt a mi GYÜLEKEZETI BARÁTKOZÓNK.

 

Nyírmeggyes, 2018. december 9.                 Hírül adta: Erdei Istvánné ny. lelkipásztor


 

"Életre bátorító katechézis" - Szakmai Nap Nyíregyházán

 


 

"Életre bátorító katechézis" címmel tartottak ökumenikus szakmai napot hitoktatók és lelkipásztorok számára Nyíregyházán, a Városi Református Egyházközség kazettás gyülekezeti termében 2018. november 24-én. A napot Dr. Gaál Sándor református esperes nyitotta meg, majd Felföldi László plébános köszöntötte a mintegy 60 résztvevőt. A nap címét adó előadást Dr. Bodós Sára, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének vezetője, egyetemi docens tartotta. Szorongó világban élünk, az életminőségi kutatások eredménye lehangoló, s mindeközben a Szentírás elvitathatatlan üzenete a bátorítás - hangsúlyozta, majd példákat is hozott ezekre a bátorító kijelentésekre a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig. Meglátása szerint a bátorítás motívumának meg kell jelennie a katechéta szemléletében, a kapcsolatainak minőségén és a tanított bibliai szövegek értelmezésében. Végül tanárnő Noé jól ismert történetén keresztül szemléltette ennek gyakorlati következményeit a hittanórákon. Az előadást követően Kustárné Almási Zsuzsanna és Dr. Arany Erzsébet vezetésével különleges betlehemezés következett, amelyben a szereplők játék közben tudták meg, kit alakítanak, és spontán módon rögtönözték megnyilvánulásaikat. Az érzelmekre is ható, tanulságos darabot közös feldolgozás követte. Ezután a római katolikusok vendégszeretetét élvezve, ebéd mellett folytatódott az ismerkedés, beszélgetés. Az ebédszünet után a DRHE Katechetikai Központja oktatói jóvoltából a résztvevők egy egyszerű bábkészítő foglalkozásban is kipróbálhatták magukat. A program végeztével szép ökumenikus egységben és sok értékes gondolattal indulhattak neki a hitoktatók az adventi időszaknak.

 

Bodnár Máté








>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló