Andersen világa
Németországi ősbemutató

ANDERSENS WELT - balett Erik Satie zenéjére, Balázs Ágnes "Andersen, avagy a mesék meséje" regénye nyomán

Bemutató: 2005. november 20-án, Mainfranken Theater Würzburg- Németország




Koreográfus: Anna Vita
Díszlet:Herbert Buckmiller
Jelmez: Andrea Meinköhn
Dramaturg: Boris Wagner

További információ és képek az "Andersens Welt - Würzburg" aloldalon.


Németországi kritikák
Siker,siker,siker

Main-Echo, 25. November 2005-12-28


Varázslatosan költői
„Andersen világa” a würzburgi Mainfranken Színházban



Egy költői mesevilág kelt életre a würzburgi Mainfranken Színház színpadán. A gyerekek éppúgy, mint felnőttek már az első pillanattól kezdve szinte megigézve követték az „Andersen világa” mese balettet. Andersen születésének 200. évfordulóján Eric Sati zenéjétől kísérve egy sor anderseni mesefigura elevenedik meg – köztük a Hókirálynő, az Ólomkatona – sőt, a kis Gerda is. Esik a hó, Gerda érkezik, körbetáncolja a Nagyanyót ( Marina Müller), majd a Nagyanyó meghal. Gerda a tél közepén magára marad. A didergő Házmester, aki pálinkával melegíti át magát, kergeti az árvát. A Házmester egy nevetséges drámaíróról mesél, aki egy pincelakásban lakik és akinek szép barátnője van. A Házmester szerint az író semmire sem viszi, és állítólag bábjait történetekkel szórakoztatja. Rövidesen bepillanthatunk a pincelakásba, ahol különleges élet uralkodik. Bábok csücsülnek a bútorokon, a bútorok maguktól mozognak, és az ágyból egy fiatal ember pattan ki, aki egyre csak egy kéziratot firkálva, hálósipkájában furcsa hatást kelt.
Így kezdődik a varázslatos táncmese, amely a magyar írónő, Balázs Ágnes művén alapszik. A regényt Anna Vita ültette át a mozgás nyelvére, amely meggyőzően természetes és klasszikus elemekre épül. Ötletgazdag kettősök, emelések követik egymást, és így a derűnek és a szomorúságnak egyfajta keveréke jön létre. A színes jelmezek (Andrea Neinköhn) és a színpadkép (Herbert Buckmiller) erősítik a fantasztikumot, amely azonban hatással van hétköznapi életre. Ahogy az anderseni mesék végkifejlete is rendszerint szomorú, legtöbb figurája egy kicsit otthontalannak tűnik, itt sincs másként: a Hókirálynő hideg szépsége ugyan megigéző, mégis félelmetes kissé. És Gerda? Az életre kelő bábok újra és újra felvidítják, de a szomorúság a sajátja, még akkor is, amikor mindenki azon munkálkodik, hogy felvidítsa: Ole, aki egy kicsit egy hercegre hasonlít (Ivan Alboresi), az édes, csupaszív Zsófi (Kerstin Knoll), a kecses Táncosnő (Ako Nakoname), és a groteszken merev Ólomkatona (Jerome Grosset). A kislány elsősorban Andersenhez kötődik. (Sven de Baets). Az írót azonban behálózta a finom, hideg színésznőjelölt, Lina kisasszony (Anneline Chasemore), aki Andersen segítségével akar híres lenni. Nem véletlen, hogy később a jéghideg Hókirálynőben, aki a hóvihar közepén, egy hófehér lépcső tetején jelenik meg, Linát véljük felismerni. Gerda átöleli a hideg szépséget. De a történet végén végül, mint egy meseszereplő libben be és elvegyül a többi mesefigura között. A költészet szárnyain halhatatlanná vált. Caroline Matthiessen szeretettel teli, természetes kisugárzással és ártatlanul-esetlen mozgással, óriási teremtőerővel ruházza fel a kicsi Gerdát. Ezért megilleti az osztatlan siker.




Mainpost és Volksblatt, 2005 November 22

Amikor a bábok életre kelnek
Az „Andersen világa” siker a Mainfranken Színházban


Würzburg. Tudnak-e a bábok anélkül beszélni, hogy bármit is mondanának? És életre kelni?
A karácsonyi „Andersen világa” történet felnőtt és gyermek nézői csodák részeseivé válnak. A varázslatos mesebalettet, amely a magyar Balázs Ágnes regénye nyomán készült, hatalmas siker fogadta a würzburgi Mainfranken Színház bemutatóján.

A nézők várakozással teli csöndben bámulták a félhomállyal teli, esti színpadképet. A kis Gerda, egy boldog kislány, keresztül-kasul betáncolta a színpadot, bolondozott a coppfjaival, és az ég felé ugrándozott – amíg meg nem halt a szeretett Nagyanyó. Gerda immáron árva, menekülnie kell a pálinkát vedelő, folyamatosan a száját jártató Házmester elől. Ő az egyetlen, aki a darab folyamán néhány mondatot beszél. (Andreas Anke) A történet végén, amely úgy pereg, mintha egy képeskönyvet lapozgatnánk, a Házmestert is megérinti a mesék varázslata és még az italról is lemond.

A Gerdát, intenzíven, gazdag kifejezőerővel táncoló – új társulattag – Caroline Matthiensen, a Házmester elől menekülve kerül a dán költő, Andersen pincelakásába (Andersent Sven de Baets szívmelengetően, humorral, komikummal fűszerezve, ahol kell komolyan táncolta), aki híres színházi szerző szeretne lenni. Gerda ámulva látja, amint Andersen bábjai, - mind anderseni mesefigurák – csínyekre készen életre kelnek.

Anna Vita, a Mainfranken Színház balett tagozatának igazgatónője, csodás zenét választott ehhez a karácsonyi mesejátékhoz. Eric Sati zenéje, amely részben zongorán ( Marina Müller) részben felvételről szólal meg, tökéletes harmóniában van Anna Vita koreográfiájával, magától értetődően kapcsolódik a mozgáshoz. A koreográfia lehetőséget ad a táncosoknak a figurák egyénítésére, és a táncosok a szólókban, párosokban és a csoportos koreográfiában is tanúbizonyságot adnak klasszikus képzettségükről.

Anneline Chasemore Hókirálynőként, a rendíthetetlen Ólomkatona (Jerome Gosset), a Táncosnő (Ako Nakamone), Zsófi a „Kis Ida virágai” meséből (Kerstin Knoll) és Ole az „Ole Luk Oie”-ből (Ivan Alboresi) igazi karakterrel és személyiséggel ruházzák fel figuráikat.

A hatvan eseménydús perc minden másodpercben történik valami, vagy érezhető feszültséggel telik meg a színházi atmoszféra. (Dramaturg:Boris Wagner). Például, amikor a Hókirálynő jéghideg lehelletét a bábokra fújja, vagy amikor a járókelők az utcán – a pincelakás perspektívájából csak deréktől lefelé látjuk őket – walzert lejtve tova sietnek. (Kostüme: Andrea Meinköhn). Ez az a különleges melankólia, a szomorúság sajátos fuvallata, amely Andersen meséit olyannyira szerethetővé teszi, és amely jelen van ebben a balettelőadásban is.