Balázs Ágnes legújabb színpadi műve
MEGHALLGATÁS

2019. március 8-án lesz Balázs Ágnes Meghallgatás című színűvének bemutatója a budapesti Pinceszínházban.

A történet egy színészházaspár története. A két főszerepet egy színészházaspár alakítja, Murányi Tünde Jászai-díjas színművész és Kálid Artúr.

A történet szinopszisa:

Bogár Ella az ünnepelt színésznő és Láng Leonárd, a tehetséges, ám sikertelen színművész egy szereplőválogatáson találkoznak. Együtt kezdték a pályát, huszonöt évig voltak házasok. Egy évvel korábban a szakmai válsággal küzdő férfi egy kezdő színésznő miatt elköltözött otthonról, s magára hagyta az ötvenéves asszonyt. Amíg a pár a meghallgatásra vár, felszínre kerül huszonöt év megannyi sérelme és öröme, gyilkos indulatok, forró szenvedélyek csapnak össze.

A párkapcsolati drámának induló színdarab fokozatosan pszicho-krimivé alakul. A nézők együtt nyomoznak Láng Leonárddal, s vele együtt rakják össze az eseménymozaikokból a színdarab szürreális valóságát, hogy aztán a darab végén önmaguknak is feltegyék a megkerülhetetlen kérdéseket: ki felel mindazért, ami történik velünk az életünkben? Milyen döntések vezethetnek az emberi kapcsolatok válságáig? S vajon mennyire vagyunk felelősek mi magunk a döntéseinkért?
Mindvégig szórakoztató, szenvedélyes történetet látnak a nézők, két olyan karakter küzdelmét, akik közül bármelyikkel képesek lehetünk az azonosulásra. A mindent elsöprő szerelem mellett megalkuvásaink, kicsinyes kompromisszumaink, gyávaságaink, hazugságaink és félelmeink is ott feszülnek a színdarab dialógjaiban, az elharapott szavakban, félbemaradt gesztusokban és kimondatlan gondolatokban.
Továbbgondolásra ad alkalmat a színdarab. Arra, hogy a nézők hazatérve, a színházi élmény hatására képesek legyenek kérdéseket feltenni önmaguknak és környezetüknek, és képesek legyenek az érvényes válaszok befogadására, a saját és társaik, barátaik, családtagjaik meghallgatására...

Az előadást Gáspár András rendezi, és a látványon két fiatal látványtervező - Herman Anett és Pajor Patrícia - dolgoznak.


Megjelent Balázs Ágnes huszadik könyve!
A SZÁGULDÓ HÓEMBER ÉS MÁS TÖRTÉNETEK

Megjelent Balázs Ágnes Mesék örökmozgóknak sorozatának harmadik kötete, "A száguldó hóember és más történetek" címmel!

A sorozatban megjelent:
A beszélő kiskutya és más történetek
A pösze nyuszi és más történetek


LUFI MEGHÓDÍTOTTA BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉT
Hahó, könyvtár(s)ak, vár a Balaton!



MESÉLŐ NYELVTAN SOROZAT
KALÓZKALAND A SZÓFAJOK SZIGETEIN


Irkafirka Iringó és barátai minden este táncmulatságot tartanak az Igék szigetén, hiszen kiszabadították Tündérszép Ilonát a mocsári banya fogságából, és teljesítették a küldetést, amivel megbízta őket a Hangok földjének uralkodója. A legnagyobb ünneplés közepén azonban félelmetes külsejű kalózcsapat ront rájuk. A kalózok megkötözik a királyt és Árgyélust, s mire bárki észbe kaphatna, már tovább is repülnek égi hajójukon a két fogollyal. A hangok csapatának nem marad más választása, minthogy a kalózok után induljon, a felderítő úton különös népekkel ismerkednek meg: a Szófajok szigetein élő számnevekkel és névmásokkal.

A meséhez kapcsolódó foglalkoztató feladatok és a letölthető zenei anyag segítségével játszva elsajátítható a magyar nyelvtan. A könyv a 4. osztályos tananyag nyelvtani ismereteire épül. Használható kiegészítő tananyagként, fejlesztésre, ismétlésre felsőbb éveseknek is.


MESÉLŐ NYELVTAN SOROZAT 2.
Mesélő nyelvtan - Boszorkányos hajsza a szófajok világában

A Hangok földjén immár béke honol, mégsem boldog mindenki. Iringó szívesen hazamenne a szüleihez, Ódor magányos az óriástestvérei nélkül, Kőszáli király pedig sokat betegeskedik. Amikor Árgyélus királyfi elhatározza, hogy kiszabadítja Tündérszép Ilonát a mocsári szörny fogságából, sokan vele tartanak. A Hangok földjének kis csapata aztán bejárja a Szófajok szigettengerét, eljut a Főnevek, a Melléknevek és az Igék Birodalmába, ahol számtalan kaland vár rájuk.

A meséhez kapcsolódó foglalkoztató feladatok és a szeptember 12-től letölthető zenei anyag segítségével játszva elsajátítható a magyar nyelvtan. A könyv a 3. osztályos tananyag nyelvtani ismereteire épül. Használható kiegészítő tananyagként, fejlesztésre, ismétlésre felsőbb éveseknek is.



MESÉLŐ NYELVTAN SOROZAT:

A MESÉLŐ ABC című könyv az ábécével ismerkedő gyermekeknek szól, elsősorban tehát az általános iskola első osztályos tanulóinak. Miután a kisgyermek megtanulta a betűket, a magyar nyelvtan alapismereteit kell elsajátítania. Az elmúlt években számos olyan könyv látott napvilágot, amely az olvasás és helyesírás képességének fejlesztésére helyezte a hangsúlyt, ám a nyelvtant olvasmányosan, szórakoztatóan feldolgozó kötet még hiányzik a könyvespolcokról. Balázs Ágnes Mesélő nyelvtan című könyvsorozata ezt a hiányt pótolja.

A szerző második osztálytól hatodik osztályos korig, az adott osztály tananyagára épülő mesében dolgozza fel a nyelvtani ismereteket. A mesekönyv foglalkoztató könyvként is funkcionál, a fejezeteket ugyanis játékos feladatok, színezésre, rajzolásra buzdító gyakorlatok tarkítják. A feladatok a nyelvtani szabályok ismertetése, leírása nélkül mélyítik el a szórakoztató történetben megbúvó ismereteket. A feladattípusok közt akad, amelyik a történet megértését ellenőrzi, nagy részük az adott nyelvtani anyag rögzítésében segít. A mesében szereplő mesehősök között a magyar népmesékből ismert figurák is helyet kaptak, magánhangzó, mássalhangzó, vagy valamelyik nyelvtani fogalom megszemélyesítéseként.

A könyv szakmai lektora Dr. Adamikné Dr. Jászó Anna nyelvész, egyetemi oktató volt.

A Mesélő nyelvtan című könyvsorozat abban is különleges, hogy a kötetek mellé olyan hanganyag készült, amely néhány fülbemászó dal segítségével tanítja meg az adott nyelvtani szabályokat, melyek így könnyen a gyerekek segítségére lehetnek, ha a bonyolult és gyakran nehezen érthető definíciókat kell alkalmazniuk. A kötetekhez kapcsolódó dalok a Móra Kiadó honlapjáról a képre vagy a szövegre kattintva letölthetőek. A szerző dalait Gáspár András színművész adja elő.

A tanuló tehát mesélve, játszva, dalolva, rajzolva tanulja meg a nyelvtani ismereteket, s mire a kötetek végére ér, személyes ismerősévé válik a Hangok földjének és a Szófajok szigettengerének valamennyi lakója!

Javasoljuk kiegészítő tankönyvként, nyári gyakorlóként egyaránt!


MESÉLŐ NYELVTAN
HETEDHÉT HÁBORÚ A HANGOK FÖLDJÉN


HETEDHÉT HÁBORÚ A HANGOK FÖLDJÉN:

Iringó nem szereti a nyelvtant. Mérgében még a tankönyvét is megtapossa, ám ekkor a lapok közül megszólítja őt egy rajzolt mesealak. Hamarosan Iringó maga is irkafirkává változik a nyelvtankönyvben. És a csodák még csak most kezdődnek! Iringó a magánhangzók és a mássalhangzók háborújának kellős közepébe csöppen, és számos furfangra, bölcsességre és szerencsére van szüksége, hogy rendet teremtsen a Hangok földjén.

A meséhez kapcsolódó foglalkoztató feladatok és a letölthető zenei anyag segítségével játszva elsajátítható a magyar ábécé és számos hangtani szabály. A könyv a 2. osztályos tananyag nyelvtani ismereteire épül. Használható kiegészítő tananyagként, fejlesztésre, ismétlésre felsőbb éveseknek is.


MESÉLŐ NYELVTAN SOROZAT:

A MESÉLŐ ABC című könyv az ábécével ismerkedő gyermekeknek szól, elsősorban tehát az általános iskola első osztályos tanulóinak. Miután a kisgyermek megtanulta a betűket, a magyar nyelvtan alapismereteit kell elsajátítania. Az elmúlt években számos olyan könyv látott napvilágot, amely az olvasás és helyesírás képességének fejlesztésére helyezte a hangsúlyt, ám a nyelvtant olvasmányosan, szórakoztatóan feldolgozó kötet még hiányzik a könyvespolcokról. Balázs Ágnes Mesélő nyelvtan című könyvsorozata ezt a hiányt pótolja.

A szerző második osztálytól hatodik osztályos korig, az adott osztály tananyagára épülő mesében dolgozza fel a nyelvtani ismereteket. A mesekönyv foglalkoztató könyvként is funkcionál, a fejezeteket ugyanis játékos feladatok, színezésre, rajzolásra buzdító gyakorlatok tarkítják. A feladatok a nyelvtani szabályok ismertetése, leírása nélkül mélyítik el a szórakoztató történetben megbúvó ismereteket. A feladattípusok közt akad, amelyik a történet megértését ellenőrzi, nagy részük az adott nyelvtani anyag rögzítésében segít. A mesében szereplő mesehősök között a magyar népmesékből ismert figurák is helyet kaptak, magánhangzó, mássalhangzó, vagy valamelyik nyelvtani fogalom megszemélyesítéseként.

A könyv szakmai lektora Dr. Adamikné Dr. Jászó Anna nyelvész, egyetemi oktató volt.

A Mesélő nyelvtan című könyvsorozat abban is különleges, hogy a kötetek mellé olyan hanganyag készült, amely néhány fülbemászó dal segítségével tanítja meg az adott nyelvtani szabályokat, melyek így könnyen a gyerekek segítségére lehetnek, ha a bonyolult és gyakran nehezen érthető definíciókat kell alkalmazniuk. A kötetekhez kapcsolódó dalok a Móra Kiadó honlapjáról a képre vagy a szövegre kattintva letölthetőek. A szerző dalait Gáspár András színművész adja elő.

A tanuló tehát mesélve, játszva, dalolva, rajzolva tanulja meg a nyelvtani ismereteket, s mire a kötetek végére ér, személyes ismerősévé válik a Hangok földjének és a Szófajok szigettengerének valamennyi lakója!

Javasoljuk kiegészítő tankönyvként, nyári gyakorlóként egyaránt!


A TÉSZTAPACSNI
Már tudok olvasni

Pulyka néni mást sem tesz reggeltől estig, csak pöröl, morog, szitkozódik és óbégat. Még a szomszéd gyerekekkel is haragban áll. Karácsonykor azonban minden megváltozik! Miközben Pulyka néni a mazsolás kalácsot készíti a konyhában, a gyúródeszkán megszólal egy tésztapacsni, és a ház lakóinak elhozza a csodát!...

Balázs Ágnes új meséje, amely a "Már tudok olvasni" sorozat legújabb darabja!


POZSONYI PIKNIK
Dedikálás a fővárosi rendezvényen

Balázs Ágnes 2014. szeptember 6-án, a derűs hangulatú Pozsonyi pikniken dedikált Budapesten, a Móra Könyvkiadó standján!


POZSONYI PIKNIK
Dedikálás a fővárosi rendezvényen

Az írónő és rajongói kellemes perceket töltöttek együtt a hangulatos nyárutón...


POZSONYI PIKNIK
Dedikálás a fővárosi rendezvényen

Nem csak a gyerekek, de a felnőttek is kellemes perceket töltöttek Balázs Ágnessel a pozsonyi pikniken.


KÖNYVPARA
Kortárs irodalmi vetélkedő


A székesfehérvári Vörösmarty Könyvtár a Hiemer-ház Báltermében 2014. március 17-én rendezte meg a Könyvpara – kortársakról kamaszoknak vetélkedő döntőjét. A versengő csapatokat a játék alatt megismert írók munkáiból összeállított komolyabb és játékosabb feladatokkal várták a szervezők, ahol a résztvevők kedvenc íróikkal - köztük Balázs Ágnesssel - is találkozhatnak.

A zsűri tagjai:
Balázs Ágnes, Bosnyák Viktória, Nógrádi Gábor, Sohonyai Edit voltak


MEGJELENT!!!
Balázs Ágnes: Neveletlen ABC



LUFI BULI A MILLENÁRISON
Sorozatzáró író-olvasó találkozó



KRITIKÁK
MESÉLŐ ABC

Both Gabi - Meseutca

Nemrégiben jelent meg egy fontos kötet, ami minden olvasni tanuló számára jó választás lehet. Balázs Ágnes a Lufi-sorozat mellett mostanában a kisebbeknek is ír. A Mesélő ABC afféle modern Ablak Zsiráf, hiszen alapvetően az ábécé betűit veszi sorra, és emeli ki piros színnel az adott mesében. Miközben együtt böngésszük a mesét, a gyerekek akaratlanul is megjegyzik a szövegből kiugró betűket. A történetek rövidek, szellemesek, olykor költőien szépek. A szerző jól ismeri a népmeséket és La Fontaine állattörténeteit, ám meséi nagyszerűsége abban rejlik, hogy kiváltképp járatos a gyerekek lelkivilágában.

Ürgemese

Nem tűnik keresettnek az aktuális betű sűrű előfordulása, és a mesék „tanulsága” sem erőltetett, holott fabulaszerűségükből adódóan erre igen nagy esély volna. Az író komolyan veszi a mesélést, és sokkal erőteljesebben szólítja meg a mostani hat-hét éveseket, mint a régebbi kiadványok. Méltó alkotótársa Kállai Nagy Krisztina, aki nagy gyakorlattal kerekíti a különféle betűket, nemrégiben is épp egy ábécéskönyv kapcsán emlegettük őt. A képek szépek, a színvilág átgondolt, a figurák viccesek, sokáig lehet gyönyörködni bennük. Jó volna, ha mindig ilyen színvonalas kiadványokból tanulnának a gyerekek olvasni! (Móra, 2012)

Makkai Kinga: Útlevél Meseországba
Egy újabb segítség az olvasni tanuló elsősök számára

Az olvasás megtanítása az anyanyelvi nevelés egyik legfontosabb feladata, hiszen általa az egész iskolai munkát, illetve az olvasáshoz való hozzáállást alapozzuk meg. Meghatározó jelentőségű feladat, sikere vagy sikertelensége ugyanis kihat a személy egész életére.
Ma a tanítók különböző olvasástanítási módszerekkel tanítják a gyerekeket olvasni. A 18. századig az ábécé betűinek elsajátítása után, az olvasás gyakoroltatására különböző felnőtteknek szánt szövegeket, pl. a Bibliát olvastatták. Ma már a tankönyvekben közölt kisebb szövegek mellett, melyek az olvasási készség kialakítását és megszilárdítását szolgálják, ún. gyakorló szövegek, különféle segédeszközök, munkafüzetek, szöveggyűjtemények segítik a tanító munkáját. A 60-as, 70-es, 80-as generáció túlnyomórész Varga Katalin Gőgős Gúnár Gedeon ill. Mosó Masa mosodája szövegein gyakorolta az olvasást. Az 1962-ben megjelent, és több mint 40 kiadást megért könyv szövegein generációk nőttek fel. A szövegek vonzóak voltak, a rajzok megkapóak. Nemcsak segítették az olvasást, hanem lényegesen hozzájárultak az olvasás iránti motiváció kialakításához is. A Móra kiadó nemrég jelentette meg Balázs Ágnes Mesélő ABC című könyvét, mely elődeihez hasonlóan az olvasni tanuló elsősöknek kíván segítséget nyújtani.
A szövegértő olvasás kialakításának alapfeltétele, hogy a gyerek értse is, amit olvas. Olyan szövegeken kell gyakoroltatni az olvasást, melyben a gyerek érdekeltté válik, érdeklődik, kíváncsian várja a végét. Megszólítja a gyerekolvasót. Ha érdektelenné válik a gyerek a szöveg tartalma iránt, akkor szétválik az olvasási technika (lehet, hogy folyékonyan fog olvasni, de nem figyel a tartalomra). Ezt csak olyan szövegek segítségével érhetjük el, melyek magukkal ragadják a kezdő olvasót, és a szöveg dekódolására késztetik a gyereket. A szöveg megértésének, egy mese végkifejletének, üzenetének, annak megfejtésének izgalma feledteti a betűzés, összeolvasás okozta nehézségeket. Balázs Ágnes Mesélő ABC című könyve éppen ezt a célt szolgálja. Általa az olvasni tanuló elsősök számára a betűvadászat izgalmas felfedezéssé válhat.

Egy kezdő olvasónak még minden felismerési kulcsra szüksége van. Ilyen kulcs lehet egy összefüggő szöveg, mese, illetve a meséhez készült illusztráció, ahol következtetni tud a szavakra. A Mesélő ABC-ben közölt történetek, és Kállai Nagy Krisztina kedves rajzai segítik az első gyerekeket abban, hogy a gyakorlottság növekedésével a felismerési kulcsok egyre inkább tartalmiakká váljanak. Az illusztrátor annyira érti és érzi ennek a korosztálynak a képi világát, hogy még a felnőttet is könnyedén visszarepíti az adott korba, amikor hajdanán betűkkel viaskodott. A benne közölt mesék és történetek, valamint a gyönyörű rajzoknak köszönhetően a könyvet nyugodtan ajánlom akár óvodásoknak is.
Balázs Ágnes kitűnően ismeri ezt a korosztályt. Tudja, hogy mi köti le az iskolába lépő gyerek figyelmét. Nemcsak találó meséket talált ki a magyar ábécé betűihez, hanem igyekezett egyre több olyan szóval teletűzdelni meséjét, melyben az adott betű szerepel. Meséi így tényleg vadászattá lényegülnek.
Az olvasási képesség fejlesztése nemcsak az olvasástechnika fejlesztését jelenti (betűfelismerési gyakorlatok, szótagolás gyakoroltatása, stb.), hanem a szövegértő olvasás gyakoroltatását is, melyet nemcsak a szavak szintjén, hanem a szövegek szintjén is végeztetünk. A kisebb mesék olvastatása tulajdonképpen az olvasás begyakoroltatását szolgálja. A szövegolvasási időszak legfontosabb céljai között szerepel az olvasás megszerettetése, a szövegértés fejlesztése, a szövegfeldolgozás tanítása. A Mesélő ABC könyvben közölt színessel kiemelt betűk segítik az olvasást, a meseszerű történetek pedig kitűnő alkalmat biztosítanak a szövegértés fejlesztésére. A könyvben található mesék zöme tanító mese, és ez a 6-8 éves gyerekek számára, akik az erkölcsi realizmus korszakát élik, megfelelő kíváncsisággal várják a mesék végkifejletét. A szerző a kis olvasókra bízza nemcsak a betűzést, megértést, hanem a tanulságok levonását is. Ezért többszörösen hasznos a könyv. Ezen kívül lehetőséget nyújt a játékra is, szógyűjtésre, szókeresésre, betűszámolásra, kereső olvasási gyakorlatokra stb.
A könyv nem oktatni akar, hanem segítséget nyújtani. Ezért ajánlom oly melegen a Mesélő ABC-t minden pedagógus és szülő számára.


KRITIKA
LUFI ÉS A NYOLCPECSÉTES TITOK

Megmondom egész őszintén, amikor megkaptam a Mórától a recenziós példányt, nem is figyeltem ki írta a könyvet. Sőt, amikor elolvastam se foglalkoztatott egy ideig. Olyan Pöttyös könyv, amihez hasonlóak kapcsán írtam a minap egy blogbejegyzést.
Mondom, akkor még nem tudtam, hogy Balázs Ágnes a szerző, s hogy egy sorozaton belüli sorozatról van szó, mi több a Pöttyös könyvek új generációjáról. Szerettem a sorozatot egyszerű, hétköznapi történetekről szólnak. A könyvbeli bonyodalom forrása a felnőttek számára mindig bolhányi, míg a kiskamaszoknak elefántnyi. Ezeket a főképp generációs és kommunikációs gondokat mutatják be a könyvek.
A szereplői általában nem magányos hősök, mindig inkább egy kiemelt főhős köré szerveződő baráti kör, vagy legalább egy kebelbarátnő áll mellettük. Aztán szükségeltetik még egy, hol barátként, hol első szerelemként “funkcionáló” fiú is. Az sem árt, ha a felnőttek is két (vagy több) pártra osztódnak, s még színesítheti a történetet a felnőttek (és gyerekek) elé tartott görbe tükör is.
Nagyon fontos, hogy a szerzőnek legyen humora! Ilyen könyveket kiskamaszkoromban olvastam utoljára, így a Lufi és a nyolcpecsétes titoknak nagyon megörültem, s keresni kezdtem.
A sorozat ezen részében Lufi, pontosabban a barátai DALMÉZSUTAPÁ HANTAZSILAMEMŐ, miközben épp a tantermi padok festéséhez szerzik be festéket, és az engedélyeket – mert már 6. osztályosok -, felfedezik, hogy Lufiék lakását árulják. A kislány pedig, amikor kérdőre vonja a szüleit megtudja, hogy így igaz, de az aggodalmait, és kétségeit nem veszik komolyan. Lufi és a barátai megijednek mi lesz, ha el kell szakadniuk egymástól a költözés miatt? S főként mi lesz, ha Lufinak el kell szakadnia Szamócától?
A történet tovább bonyolódik, amikor kiderül, hogy Emőkéékhez beköltözik a mostohaapa, akinek egyetlen jó tulajdonsága, hogy jól tud főzni, miközben egy kisbaba is érkezőben van hozzájuk. Az izgalmakat csak tovább fokozza, hogy a Lufiék lakására pályázó Trudit többször is együtt látják Szamócával!
A könyv jó ötlettár a “hogyan riasszuk el a lakásunkra pályázó vevőket a kamasz lányunk segítségével” kérdéshez.
Mit mondjak, magával ragadott a történet, meg sem próbáltam kikövetkeztetni a végét, csak olvastam és olvastam. Nagyon jól eltaláltak a karakterek, jó stílusú, cselekményvezetésű könyvek ezek. És ha valaki olvasás közben úgy véli sikerült kitalálnia a történet végét, akkor elárulom, akkora csavar van az utolsó lapokon, hogy majd leestem a székről a nevetéstől. Ahhoz, hogy miért nyolc és nem hét pecsétes a titok elég számolni tudni, de hogy mit? Ahhoz tessék elolvasni a könyvet!
Briliáns darabja ez a Pöttyös könyveknek, ideális olvasmány, ha az ember szülőkkel megy nyaralni, vagy strandra. Esetleg unatkozna otthon nyáron. Vagy csak úgy olvasgatna.
Mivel felnőttkönyvként épp a Sorozatfüggőség hangoskönyvét hallgattam készre Kriegler Gábortól, így amondó vagyok, szívesen lennék Lufi-sorozatfüggő.
Avagy folytassa Balázs Ágnes


Oktató mesekönyv!
MESÉLŐ ABC

Illusztráció: Kállai Nagy Krisztina



Csak úgy falják Balázs Ágnes könyveit
Zalai Hírlap

Foglalkoztatott színésznő volt, mégis az írást választotta a színpad helyett. Nem bánta meg, Lufi-könyveit falják a gyerekek. A minap zalai olvasói is találkozhattak Balázs Ágnessel.

Tanult a Brüsszeli Szabadegyetemen, előbb az ELTE-n szerzett diplomát, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Játszott színpadon, tévéjátékban, vezetett tévéműsort.
- Gyermekként is sok minden érdekelt, sok mindent kipróbáltam, aztán kamaszként rájöttem, hogy színésznő szeretnék lenni. Ezt nem mertem bevallani a szüleimnek, de magamnak sem, így a bölcsészetet választottam. Érdekelt az irodalom, de dédelgettem azt a vágyat, hogy egyszer a színművészetivel is megpróbálkozom - mesélte Balázs Ágnes, aki a Deák Ferenc Megyei Könyvtár meghívására járt Zalában. - Amikor összeszedtem a bátorságom, belevágtam: másodszorra vettek fel és ezzel elindult a színészi pályám.

A Nemzeti Színházban kezdett, kapott feladatot tévéjátékban, várta a szinkron. Miért választotta végül az írást?
- Szerettem, szeretem a színházat, de úgy éreztem, "mocorog bennem" még valami: írtam egy zenés játékot Andersen, avagy a mesék meséje címmel. Ráébredtem, hogy van egy másik, izgalmas utam. Regényem, forgatókönyvem nyert pályázaton, ez szakmai megerősítést jelentett, de a legfontosabbak a gyerekektől kapott visszajelzések voltak. A Lufi-sorozat első része már a negyedik kiadást érte meg, tehát olvassák a könyveimet. Szívből csinálom és szükség is van rá: ha ez a kettő találkozik, úgy érezheti az ember, hogy a helyén van.
Az említett zenés játékhoz a dalszövegeket és zenét is Balázs Ágnes írta, mint említette, a muzsika is mindig foglalkoztatta. Sokáig zongorázott, fagottozott, gitározott, tehát afféle zenebohóc volt.

Gyermekei is fogékonyak a művészetre.
- Fiam 21 éves, felvették a színművészeti egyetemre, lányom 15 éves, ő még olvasóm. Úgy indul az iskolába, hogy azt mondja: "anya, írjál!". Amikor hazaér, fel kell olvasni, amit papírra vetettem. Érdekes és hasznos egyébként felolvasni, mert akkor érzi az ember, helyükön vannak-e a mondatok, a párbeszédek, jól lehet-e mondani a szöveget.
Várják színházi feladatok a közeljövőben?
- Éveken keresztül úgy teltek a napjaim, hogy mentem a szinkronba, a színházba és éjszaka írtam. Ez egy bizonyos korig megy, aztán eljön a pillanat, amikor dönteni kell. Nem egyszerű egy ilyen váltás, sokat vívódtam, de végül is mélyen meg voltam róla győződve, hogy jól teszem, amit teszek és ezt minden vissza is igazolta. Ha az ember ír, nem lehet ide-oda rohangálni. A napokban jelenik meg egy óvodásoknak szóló sorozat első része, a Borka és Hajcihő, elkészült a Lufi-sorozat nyolcadik, befejező része Lufi és a párizsi randevú címmel. Az írás mellett tanítok - 8 évestől a 22 évesig vannak csoportjaim -, ez is hasznos, a drámajáték segítségével rengeteg mindent át lehet adni. Jelenleg így van jelen az életemben a színház.


Csokonai Attila: Hófehérke és a berlini fiúk
Interjú Balázs Ágnessel


"-Gondolt-e vajon arra, hogy egyszer Ön is szerzője lesz ennek a megunhatatlan sorozatnak? Kik voltak a kedvencei? Egyáltalán, korán kezdett el mesét hallgatni, vagy olvasni?
- Faltam a Pöttyös könyveket, de soha nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer még íróként szerepel a nevem valamelyik kötet borítóján. Imádtam olvasni, de játszani is! Mondom is lépten-nyomon az ismerőseimnek: "Engedjétek játszani a gyerekeket!" Mert ha a gyerek használja a fantáziáját, felfedezi környezetét, sokat játszik a barátaival, sok időt tölt a természetben, akkor saját magáról is rengeteg dolgot megtanul. Sokkal inkább felkészül az életre, mintha tanfolyamról tanfolyamra lökdösnék. Minden a gyerekkorban dől el, ezért mondom, hogy hagyják játszani a gyerekeket. Szerencsére engem hagyta..."

A részlet Csokonai Attila Balázs Ágnessel készített beszélgetésének részlete. A teljes riport megtalálható Csokonai Attila: Hófehérke és a berlini fiúk című interjúkötetében.


Egy új mesehős!
RAKONCÁTLAN ROZI RAMAZURIORSZÁGBAN

2012 tavaszán jelent meg a Móra Kiadó "Már tudok olvasni!" sorozatában Balázs Ágnes új műve, melynek címe:
Rakoncátlan Rozi Ramazuriországban!

Rakoncátlan Rozi reggeltől estig csak rosszalkodik. Lecsúzlizza a madarakat, konzervdobozt köt a macska farkára, és nem tud úgy megenni egy tányér főzeléket, hogy szét ne köpködje. A kócos, maszatos kislány egy nap Ramazuriországba csöppen, ahol éppen ő lesz a csínytevések céltáblája. Szerencsére talál egy barátot, Gézengúzt, aki kimenti őt a szurtos képű gyerekcsapat karmaiból. Vajon együtt elbírnak a szökőkutat őrző óriással is?


Megjelent a LUFI SOROZAT hetedik kötet
LUFI ÉS A HÓBA RAJZOLT SZÍV


Ugyan kit érdekel egy tanulmányi verseny, ha már hetedikes az ember és amúgy is ki kell javítani a matek hármast a félévi bizonyítványban?Ám ha kiderül, hogy Szamóca a francia fővárosba utazik a nyáron és a verseny fődíja egy párizsi utazás?
A DALMÉZSUKUKUKATAPÁ HANTAZSIZIRIDEKLAMEMŐ
lelkesen jelentkezik a feladatra. Vajon sikerül-e legyőzniük a 7.a-sokat, akik még csalni is képesek a győzelem érdekében? És sikerül-e kinyomozniuk, hogy ki rajzolta azt a titokzatos szívet a hóba, amelynek közepén Lufi neve díszeleg?



BALÁZS ÁGNES ÚJ MESEHŐSE
TORKOS TURPI ÉS A FELHŐGYÁR


2011 őszén megjelent a Móra Könyvkiadó "Már tudok olvasni" sorozatában, Balázs Ágnes: "Torkos Turpi és a felhőgyár" című meséje!


MEGJELENT - A LUFI SOROZAT HATODIK RÉSZE
LUFI ÉS A NYOLCPECSÉTES TITOK


A 2011-es Ünnepi Könyvhét újdonsága volt a
LUFI-SOROZAT hatodik kötete, melynek címe:

LUFI ÉS A NYOLCPECSÉTES TITOK

„Mégis hogy képzelik? Hát mik vagyunk mi? Dísznövények? Hogy kényük-kedvük szerint csak úgy ide-oda lehet pakolgatni meg költöztetni minket?” – fakad ki a felnőttek ellen Mészáros Emőke, amikor kiderül, hogy otthonát ezentúl meg kell osztania egy pótpapával és egy kistestvérrel. Lufi is tehetetlennek érzi magát, mert szülei úgy határoztak, hogy másik kerületbe költöznek. A DALMÉZSUTAPÁ HANTAZSILAMEMŐ nem hagyja magára Lufit a bajban, és titkos mentőakciót készít elő a szülői döntés ellen. Mi lesz, ha az A, a B, és a C terv is befuccsol? Lufi új iskolába kerül, és nem látja többé Szamócát?


Andersen avagy a mesék meséje
MÁSODIK, JAVÍTOTT KIADÁS, SZEGEDI KATALIN ILLUSZTRÁCIÓIVAL




ÚJ SZÍNHÁZI BEMUTATÓ
CS.A.J. (CSakAzértisJáték)



CS.A.J. (CSakAzértisJáték)
Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió

Kálloy és Gáspár nem őrült, csak színész. Játszanak csakazértis. Tartson velük...Ha mer...

Kalandos utazás a kulisszák mögé és még azon is túlra...

Részlet egy jövőben megjelenő kritikából:

"Ha akarnék se tudnék ilyet csinálni...."


ÚJ ANDERSEN BEMUTATÓK NÉMETORSZÁGBAN
Balázs Ágnes története a Deutsche Oper am Rhein-ban



A MESÉS ÉLETŰ
NÉPSZABADSÁG - ARCOK




"Csodákra vár, és néha meg is kapja őket Balázs Ágnes író-színésznő. Akárcsak Andersen, ő sem ide indult - de az általa megálmodott figurák kézen fogták, és vezették.















Rengeteget kirándultak az édesanyjukkal. Balázs Ágnes csak ment az erdőben, és költötte a fejében a történeteket. Nem akart színésznő lenni, nem akart író lenni, boldogan élt a saját álomvilágában. A mai napig ezt teszi: benne él a történeteiben, és egy védettebb világba menekül.

Gyermekként rengeteget játszott is. Hárman voltak nővérek (ő a középső), és egész gyermekkoruk a játék jegyében telt. Ma is megkövetelné minden szülőtől és tanártól, hogy hagyják a gyerekeket játszani: semmi sem fejleszti jobban a fantáziát, és a játék az életre is felkészít. Az idén nyáron színjátszó tábort szervezett, ahol szintén a játék állt a középpontban.

Éppen ez az élet legnagyobb csodája: az ember elindul egy úton, és - ahogy Andersen írta az egyik meséjében - végül mindenki máshová ér el, mint ahová elindult. Ugyanezt tette Andersen is. Mindössze azt tudta, hogy híres ember akar lenni, és így lett belőle színész, drámaíró, azután meseíró. Hasonló utat járt be Balázs Ágnes is, és korántsem tartja véletlennek, hogy éppen Andersen életéről írt könyvet, majd színdarabot (Andersen, avagy a mesék meséje).

- Az életemben minden azért történt, hogy egyszer kikössek az írásnál - vallja. Sok szálon indult az élete, jó ideig zenélt és dalokat írt. Tizennyolc évesen pedig elhatározta, hogy csakis színésznő lehet, ám elsőre nem vették fel a színművészetire. Brüsszelben kezdett hát egyetemre járni (ott dolgozott édesapja, a diplomata Balázs Péter, későbbi integrációs államtitkár és EU-biztos). Budapestre visszatérve az ELTE magyar-francia szakán folytatta, mert a szülei szerették volna, hogy valami "normális" foglalkozása legyen - a színészetről hallani sem akartak.

Csakhogy Balázs Ágnes két év után halasztott, mert egyre jobban vonzotta a színészet. Az édesanyja aláíratott vele egy nyilatkozatot, amelyet a mai napig őriz: "Alulírott, Balázs Ágnes megfogadom, hogy ha nem vesznek fel a Színművészeti Főiskolára, befejezem az ELTE-t."

De felvették. A főiskola elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött, három hónap után azonban a szabadúszás mellett döntött. Ekkor már saját ötletét dédelgette - Weöres Sándor Psychéjéből akart színdarabot írni, és ezt nem tudta összeegyeztetni a színházi próbákkal. Immár tizenöt éve szabadúszó, és megy a saját feje után; a Psyché után jött az Isteni Show, amely Az ember tragédiájának átirata.

A zene, az irodalom és a színészet végül egyetlen pontban találkozott: elkezdett írni. Addigra már tíz évet eltöltött a színészi pályán. Első önálló színdarabja az Andersen, avagy a mesék meséje lett (a mai napig hálás Iglódi Istvánnak, főiskolai osztályfőnökének, aki színre vitte a művet), és a figuráktól később sem akart elszakadni. Írd meg regényben! - tanácsolta férje, az ugyancsak színész Gáspár András. Én?! Hogyan tudnék én regényt írni? - kérdezte.

Leült, megírt egy fejezetet, és rádöbbent: jé, mégis tudok regényt írni. Azóta minden évben megjelent egy regénye (nemrég adták ki az ötödiket), és további színdarabok is születtek. Azt mondja, ötlete akad bőven, harcolni inkább az idővel szokott.

Célközönsége nincs. Az Andersent sem csak gyerekeknek írta, hiszen Andersen meséi sem mindig gyerekmesék. Nem szerette volna, ha olyan színdarab születik, ahol a gyermek jól érzi magát - a felnőtt pedig csak annak örül, hogy a gyerek örül.

Mérges, amikor lenézik a gyermekeket. Balázs Ágnes szerint írni nekik a legnehezebb, mivel nagyon őszinték. Ha unalmas a történet, a gyerekek nem fogják udvariasan végigülni, mint a felnőttek, inkább beszélgetnek, vagy felállnak és kimennek. Néha megkérdezik tőle, mikor ír már felnőtt történetet. Bár A piros bicikli című színdarabban két kislány (Ecséri Lilla és Heyman Éva) naplóját dolgozza fel, valójában megemlékezés ez a holokauszt áldozatairól.

Hiába, nem becsülik meg eléggé az ifjúsági regényeket Magyarországon. Pedig ha azt mondják, Gárdonyi Géza: Egri csillagok vagy Szabó Magda: Abigél, mindjárt nem fanyalog senki. Balázs Ágnes büszke arra, hogy a Móra kiadó pöttyös könyvek sorozatában négy regénye is megjelent, hiszen ezt a sorozatot a felnőttek is kedvelik; a honlapjára szülőktől is gyakran érkeznek üzenetek, hogy várják a következő kötetet.

- Azt a történetet írom, amelyet meg kell írnom - válaszolja, ha arról érdeklődnek, mikor ír felnőttregényt. Ma már kicsit sem fél a regényírástól, és a gyermekeknek is azt tanítja: a félelmet felejtsék el, mert addig alkotni sem tudnak.

Már kiskorában is úgy ment Balázs Ágnes, hogy megindult előre, és semmit sem nézett maga előtt. Az édesanyja sokszor mesélte, hogy utána kellett rohanni, mert még a lépcsőre sem figyelt. - Olyan bizalmam volt az egész világ iránt, gondoltam, nekem bajom nem lehet. Így élek most is: úgy érzem, hogy ott vagyok a Jóisten tenyerén. Ő majd mutatja az utat, csak meg kell hallani, hogy mit akar, és nagyon komolyan megcsinálni - meséli.

Maguktól mennek előre a figurái is. Megteremti őket, de aztán elkezdik élni a saját életüket. Időnként kitalálja, hogy a következő fejezetben merre viszi el a történetet, ám a szereplő végül másfelé megy. Ilyenkor az írónő engedelmeskedik, és később belátja, hogy a szereplőnek volt igaza.

Szeret az utcákon és az aluljárókban sétálni, és szándékosan tömegközlekedéssel jár, hogy kedvenc időtöltésének hódolhasson: figyeli az embereket. Nincs is izgalmasabb annál, mint amikor a HÉV-en ülnek mellette, és beszélgetnek; ő úgy tesz, mintha olvasna, de közben hallgatja a párbeszédet. Vagy csak megfigyeli valakinek az öltözetét, az arckifejezését, és próbálja kitalálni az életét.

Ma már az első az író a lelkében, a második a színész. A színészetben is jobban érdekli, amit tovább tud adni - kikönyörögték például, hogy ezentúl év közben is tartson színjátszó tábort.

Mese az én életem, gyönyörű mese - írta Andersen, noha nagyon nehéz élete volt. Balázs Ágnes is úgy érzi, ha a szíve után megy, igenis történhetnek csodák. Ilyen csoda volt, amikor az idén nyáron e-mailt kapott: a Rajnai Német Operaházban (Düsseldorfban és Duisburgban) nagyzenekarral és kibővített tánckarral bemutatják az Andersen világa című balettet, amely az ő színdarabja alapján készült. Másnap felkelt, és azon töprengett, vajon álmodott-e, vagy ez tényleg igaz.

- Ezekre a csodákra én annyira vágytam, de mindent meg is tettem értük. Átdolgozott éjszakák vannak amögött, hogy az ember ilyen csodákat kapjon vissza, de a lényeg, hogy végül visszakapja - mondja. Két rendező is megkereste, hogy megfilmesíti a Feladó: Fekete Szivárvány című regényét, de mindketten félúton elakadtak a pályázat-pénzszerzés útvesztőjében; erre a csodára még várnia kell.

S néha a legapróbb csodák a legértékesebbek. Egy író-olvasó találkozón megállt előtte egy kislány, papírból kivágott képeslapot húzott elő, amelyre ezüst betűkkel felírta: Balázs Ágnesnek. Belül pedig a saját kis betűivel tudatta: Te vagy a kedvenc íróm.

Tényleg mese az élet."

(Népszabadság • Pócs Balázs • 2008. október 14. )


FEKETE SZIVÁRVÁNY VESZPRÉMBEN
2 fordulós olvasópályázat

Veszprémben a Városi Művelődési Központ a Gyerekkönyvhét alkalmából kétfordulós olvasópályázatot hirdetett Balázs Ágnes: "Feladó:Fekete szivárvány" című műve alapján. Író-olvasó találkozóval egybekötött eredményhirdetés: 2007.nov. 28. 14h-kor


A PIROS BICIKLI
POZNANI MEGHÍVÁS



INTERJÚ
Csodazeruza gyermekirodalmi folyóirat

Balázs Ágnessel beszélgettünk

- A Móra Kiadónál 2005-ben és 2006-ban is megjelent egy könyved, korábban pedig a Holnap Kiadó gondozásában olvashattuk Andersen életét bemutató regényes életrajzodat. Hogyan kezdődött az írói pályád?

- Éppen a napokban vallotta be a húgom, aki hat évvel fiatalabb nálam, hogy gyerekkorunkban titokban elolvasta a történeteket, amelyeket akkoriban papírra vetettem. Legnagyobb bánatára azonban a "regényeim" néhány oldal után abbamaradtak, mert a téma kidolgozásához már nem volt türelmem. Persze nem kell komolyan venni ezeket a próbálkozásokat. Történeteim főszereplői többnyire szomorú sorsú árva leányok voltak, de emlékszem egy gólyára is, amelyet Fekete István tagadhatatlan hatására Kelepnek neveztem el. Mindez általános iskolás koromban történt. A regényírás azután hosszú évekre abbamaradt. Miután az irodalom mindig is érdekelt, a gimnázium után az ELTE magyar-francia szakán folytattam a tanulmányaimat. Ám akkor - amatőr színjátszóként - már rabul ejtett a színház világa. Egyetemi tanulmányaimmal párhuzamosan kétszer is jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, s miután másodszor sikeres felvételit tettem, búcsút intettem az egyetemi tanulmányoknak. Akkor, és még néhány esztendeig úgy éreztem, ez a pálya mindent megad nekem, amitől boldognak, sikeresnek érezhetem magam. Aztán valami mégis csak elkezdett hiányozni. Most már tudom, az alkotómunka hiányzott.
A színészet, a bemutatót követően, leginkább reproduktív munka. Megtanulod a szerepedet, majd estéről estére megismétled, ám a bemutatóhoz képest sokkal többet már nem tudsz hozzáadni a szerephez. Én pedig alkotni vágytam! Megváltam hát a Nemzeti Színháztól, és szabadúszóként - ez akkoriban még nagy merészségnek számított! - saját magam által kigondolt, megírt, s színpadra álmodott produkciókba fogtam. Keserves, nehéz évek következtek. Úgy gondolom, ezekben az években tanultam meg igazán, mit jelent "színházat csinálni". A "Psyche" című előadás, amely Weöres Sándor verseit dolgozta fel, volt az én valódi diplomamunkám.
Mindezt azért meséltem el, mert írói pályám első állomása egy színdarab volt, pontosabban egy zenés játék, "Andersen, avagy a mesék meséje" címmel, amelynek a zenéjét is én magam szereztem. Hogy miért színdarabot írtam elsőként, s miért nem egy regényt, gondolom, ezek után már nem kell magyaráznom. A színdarabot a Szegedi Nemzeti Színház után rövidesen bemutatta a Pesti Magyar Színház is, Iglódi István rendezésében, majd Békéscsaba volt a következő állomás, azután Erdély és Németország következett, ahol egy varázslatos balett született a történetből. Idén ősszel Székesfehérváron kerül színpadra, s tévéjátékot is forgatnak belőle. A színdarab sikerén felbuzdulva elkészült a történet regényváltozata is, és akkor már biztosan tudtam, hogy az életem sorsfordulóhoz érkezett. A színház után eljött az új szerelem: az írás.

- Elsősorban gyermekeknek írsz, ezért könnyen beskatulyázhatnak a gyermekíró kategóriába, amivel egyébként nem is lenne semmi baj, ha nem lenne ennek a hivatásnak Magyarországon olyan alacsony a presztízse. Van erről valamilyen tapasztalatod?

- Kodály Zoltán egyszer azt mondta: "Senki se túlságosan nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon. Sőt, igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen rá." Nem foglalkozom azzal, hogy beskatulyáznak-e, sőt, az sem érdekel különösebben, hogy mások hogyan ítélik meg a gyermekirodalmat. Aki lenézi a gyerekeket, s lenézi a gyermekeknek szóló színvonalas írásokat, saját magáról állít ki bizonyítványt. Engem meghat a gyermekek világa, őszintén csodálom őket, mert mernek szabadon, bátran gondolkodni és érezni, hisznek a saját lehetőségeikben, és ha a környezetükben nem lelik, hát megteremtik maguk számára a csodát.
Ugyanakkor abban is hiszek, hogy nevelni, irányítani is kell őket, méghozzá finoman, szinte észrevétlenül. Gyakorló anyaként tisztában vagyok vele, hogy nem szabad durván beleavatkozni az életükbe, a "szülői prédikáció" rendszerint eredménytelen. Ám mégis meg kell találni a módját, hogy még akkor, amikor nyitottak, fogékonyak a világra, elgondolkodjanak olyan - sajnos, ma már egyre üresebbnek tetsző - fogalmakon, mint például barátság, tolerancia és felelősség. Megjegyzem, az anderseni történet, akárcsak Andersen meséi, nem csupán gyerekeknek szólnak, akad felnőtt is, aki megérti őket.

- Gyermekeknek írni nehéz feladat. A szerző könnyen abba a hibába eshet, hogy lekezeli, leértékeli elképzelt olvasói képességeit, ezért könnyen lapossá, üressé, felszínessé válhat az írása. Mit kell tudnia az írónak ahhoz, hogy elkerülje ezt a kudarcot?

- Nem szabad elfelejtenie, hogy milyen volt gyereknek lenni.

- A Feladó: Fekete szivárvány című könyved az Édes anyanyelvünk pályázaton díjnyertes lett. Megszületett volna a könyv pályázat nélkül is?

- Persze, hiszen meg is született. Már elkészültem a regénnyel, amikor a családom felhívta a figyelmemet a pályázatra. Kíváncsi voltam, hogy a könyvem kiállja-e a próbát. Név nélkül, jeligével kellett leadni a kéziratot, és mondhatom, roppant boldog voltam, amikor megtudtam az eredményt. Újabb megerősítést kaptam, hogy jó úton járok.

- A Feladó: Fekete szivárvány az úgynevezett problémaregény műfajába sorolható, egy kislányról szól, aki édesanyja balesete után önálló lesz, és olyan kérdésekkel kell szembenéznie, amelyek korábban nem foglalkoztatták. Miért gondoltad, hogy fontos lehet Zsófi története a hasonló korú magyar gyerekek számára?

- Zsófi roma kislány. Ezt ő maga sem tudja, és az olvasó sem sejti, csupán a regény közepén szembesülünk a kislány származásával. Amikor Zsófi szerelmének édesanyja a lány arcába vágja, hogy "Te koszos cigány!", az olvasó már "Zsófi bőrébe bújt". Ugyanazt a tehetetlen dühöt, értetlenséget érzi, mint a főhős. Zsófival együtt ő is felteszi a kérdést: "Én miben vagyok más, mint a többiek? Egyáltalán mi az, hogy cigány?" Hiszem, hogy mindenki, aki elolvasta a regényt, toleránsabbá válik a mássággal szemben. Hiszem, hogy felelősebben gondolkodik majd. Szerencsére, a film világában is akad, aki hasonlóképpen szívén viseli az ifjúság sorsát, és vállalkozott arra, hogy filmet készít a történetből. Szamosi Anna producer egy olyan műfajt szeretne újjáéleszteni, amely húsz éve Csipkerózsika-álmát alussza: a mai, modern ifjúsági filmet. Milyen fontos, hogy sikerrel járjon, ugye?

- A Lufi és Szamóca kisebb korosztályt céloz, az alsó tagozatos lányok lehetnek elsősorban az olvasói. Lufinak nincs testvére, a felnőttek figyelmére ritkán számíthat. Ilyen helyzetben egy gyermek ritkán boldogul. A könyv közepéig azt érezzük, hogy a szereplők, a papa, a mama, a szomszédok, a rokonok elbeszélnek egymás mellett, nincs köztük igazi párbeszéd. Aztán a történet végére minden az ellenkezőjére fordul. Mindennek ellenére végig humoros, vidám a könyv. Mi volt a fejedben, mikor el kezdted írni a történetet?

- A kislányomnak szántam a könyvet, s amikor elkészültem vele, rádöbbentem, hogy tulajdonképpen a saját gyerekkori emlékeimet írtam meg. Persze, ez nem azt jelenti, hogy velem ezek a történetek éppen így estek meg, erről szó sincs. De az értetlenség, ahogyan a felnőttek világát szemléltem, az igyekezet, ahogyan szerettem volna megfelelni nekik, de valahogy mindig elszúrtam. Ez sajnos, nagyon is jellemző volt rám. Lufi tehát én vagyok, ám az én történetem itt véget is ér. A könyv végére az emberek figyelmesebbek lesznek egymással, felfedezik egymás rejtett értékeit. Ebben Lufinak fontos szerepe van, lényegében az ő hatására változnak meg a dolgok. Lufi ekkor már nem én vagyok, hanem a lányom. Benne megvan az az erő, amiről én csak álmodoztam, benne megvan a képesség, hogy úgy alakítsa maga körül a világot, hogy az jobbá, élhetőbbé váljon. Én azt hiszem, ennél többet nem is kívánhatunk a gyerekektől.

- Úgy tudom, újabb történeten dolgozol. Mit várhatunk tőled legközelebb?

- Ugye nem haragszol, ha nem árulom el? A terveimről nem szoktam beszélni, inkább megvalósítom őket. Annyit azért elmondok, hogy regényen és forgatókönyvön is dolgozom, s a terveim között szerepel olyan történet is, amelyet felnőtteknek szánok. Bár, elárulom, a könyveimnek már eddig is akadtak felnőtt olvasói.

Sándor Csilla

(Csodazeruza, 2006)


KÖNYVMUTATVÁNYOSOK- KRITIKA
BORKA ÉS HAJCIHŐ

Kedvelem azokat a meséket, amelyekben az anderseni hagyományt idézve egyszerű hétköznapi tárgyak kelnek életre, hisz újra és újra meggyőznek bennünket, felnőtteket, hogy mennyire bensőséges viszonyban élnek gyermekeink az őket körülvevő valóság tárgyaival, a környező világgal. Megtanítanak gyermeki szemmel járni a világban, és arra figyelmeztetnek, hogy a számunkra apró, olykor jelentéktelennek tűnő dolgok, mennyire lényegesek egy kisgyermek életében. Jól tudja ezt a népszerű Lufi-sorozat szerzője, Balázs Ágnes is, aki a Menjünk világgá! című óvodásoknak szánt könyvében egy karácsonykor kihajított mézeskalács figurát elevenít meg az olvasó előtt.

Borka, a könyv főszereplője átlagos kisgyerek: kavicsokat, fenyőtobozokat, vadgesztenyéket gyűjt, nehezére esik megérteni és elfogadni az öntörvényű felnőttek világát, és gyakran marad egyedül saját gondolataival, érzéseivel. Egy séta közben véletlenül bukkan rá a földön egy félresikerült mézeskalács bábura, akit aztán örök barátjául fogad, és megosztja vele örömét, bánatát. A kedves és jólelkű főszereplővel minden mesét hallgató kisgyerek könnyen azonosul. Hiszen melyik gyerekben ne fordult volna meg a gondolat, hogy hóna alá csapva a játékmackóját világgá menjen, csak mert nem kóstolhatta meg ebéd előtt a kakaós palacsintát. Vagy melyik gyereket ne rázná ki a hideg a tökfőzelék hallatán. És van-e olyan gyerek, aki tudna aludni az izgalomtól egy tengerre utazás hajnalán, mikor a bőröndök ott sorakoznak az előszobában. Ezekben az izgalmas eseményekben kíséri el Borkát Hajcihő, a mézeskalács báb, aki nevét a véletlen folytán társra lelt gazdájától kapja.
Annak ellenére, hogy Borka és Hajcihő karácsony táján találkozik, és az első történet kapcsolódik a karácsonyi ünnepkörhöz, a másik két mese más-más időben játszódik, és más-más problémát érint.
A kötet címadó meséje a világgá indult Borka és Hajcihő kalandjáról szól, arról, hogyan ijedt meg Borka a saját árnyékától és hogyan sikerül félelmét legyőznie. Az utolsó mese a két meseszereplő tengeri élményeit meséli el.
A könyv érdekessége, hogy az utolsó lapon egy mézeskalács receptet tesz közzé annak, aki esetleg el szeretné készíteni a maga Hajcihőjét. Balázs Ágnes kedves meséit Békés Rozi bájosan és puhán szöveghez simuló rajzai ékesítik. Szöveg és illusztráció nagyszerű egymásra találása, összhangja kitűnően érzékelteti, hogy szerzőjük alapos ismerője a gyermeki léleknek.
A könyv egy idén tavasszal útjára indított sorozat (Borka és Hajcihő) első darabjaként látott napvilágot a Móra Kiadó gondozásában.