Második kiadás!!!
BALÁZS ÁGNES - FELADÓ: FEKETE SZIVÁRVÁNY

A Móra Kiadó gondozásában megjelent Balázs Ágnes "Feladó:Fekete Szivárvány" című regényének második kiadása. A könyvet Békés Rozi illusztrációi díszítik...


Második kiadás!!!
BALÁZS ÁGNES - FELADÓ: FEKETE SZIVÁRVÁNY

Zsófi és Hédi...


Feladó:Fekete szivárvány 1. kiadás
Ifjúsági regény, felnőtteknek is!

Édesanyja balesete után Zsófi titokban egyedül marad otthon. Miközben anya kórházban fekszik, a tizenkét éves gyermek megtanul gondoskodni önmagáról. Nyakába veszi a háztartás gondjait, s amikor elfogy a pénze, a mindennapi kenyeréért is meg kell harcolnia. A véletlen beavatja a felnőttek titkaiba; megismeri édesapját, akinek személyét születésétől fogva homály fedi. A kalandok sodrában életre szóló barátokra lel, s megérinti az első szerelem.
A „Fekete Szivárvány” Zsófi történetén keresztül mesél az előítéletek súlyáról, a kényszerű döntések életünkre, sőt a következő nemzedékekre is kiható következményeiről.
Zsófi hirtelen válik felnőtté ezen a nyáron. Bátorsága, felelős magatartása megnyitják számára a boldogsághoz vezető utat. A fekete szivárványt azonban csak egy nagykorú társadalom segítségével festheti színesre.


Feladó:Fekete szivárvány
Kritika

Nem egyszerű feladatra vállalkozott Balázs Ágnes, amikor lányregényébe nem csekély mennyiségű társadalmi problematikát emelt be. Így aztán a Feladó: Fekete Szivárvány című alkotás sok mindenről szól egyszerre: a klasszikus fejlődésregény fordulatait involváló szöveg legalább annyira a roma identitás megtalálásnak regénye is.

Egy roma származású kislány eszmélésének és kényszerűen korai felnőtté válásának regénye. Talán így sűríthetnénk össze egy mondatban Balázs Ágnes Feladó: Fekete Szivárvány című művét, amelyet az Ünnepi Könyvhétre jelentetett meg Pöttyös Könyvek című népszerű sorozatában a Móra Könyvkiadó. És valóban: a regény a fejlődésregények kötelező, kihagyhatatlan elemeivel, fordulataival operál: a 12 éves Zsófi édesanyja balesetét követően magára marad, és így egyedül kénytelen gondoskodni önmagáról – nem várt akadályok sorát küzdve le a cselekmény előrehaladása közben. A nevelőintézetbe kerüléstől rettegő Zsófinak egyszerre kell az önfenntartás ilyen-olyan nehézségein túllépnie, illetve a külvilág felé kell azt a látszatot kelteni, mintha édesanyjával semmi sem történt volna, s otthon minden a legnagyobb rendben van.

Az Anya által teremtett korábbi rend ilyesféle megbomlása, a kényszerű helyzet nemcsak a világ kitárulkozását és annak szükségszerű felfedezését generálja, hanem egy sor új élethelyzetbe is kényszeríti Zsófit – elég, ha csak olyan dolgokra gondolunk, mint a munkavállalás, a nővé válás tapasztalata, az első szerelem élménye, majd annak legalább ennyire keserű utózöngéi, illetve Vincze néni halála. Mindeközben a regény olyan jellegzetes állapotokat ábrázol plasztikusan, mint a magány, a várakozás, a csalódás és a személyiség kiteljesedése.

Az ilyetén módon felettébb cselekményes regényben plasztikusan beszélődik el, hogy a mesék gyermeki birodalmán miképpen kerekedik felül a felnőtt világ logikája. E változást sokatmondóan szemlélteti a …MES.E. felirat „lelepleződése”: Zsófi ráeszmél, hogy az éveken át mágikusnak gondolt, titkokat rejtő betűsor nem más, mint a bérház hajdani házmesterlakásának utolsó fragmentumai.

A gyermek- és felnőttkor közötti határhelyzet efféle megjelenítésében jelentős szerepet játszik a regény társadalmi problémák iránti fogékonysága is. Az olvasó ugyanis egy szociálisan igencsak „érzékeny” szöveget tart kezében, amely a társas viszonyok bonyolultságának megjelenítése mellett olyan társadalmi kérdésekre is reflektál, mint a hajléktalanság, vagy – Klauszmann bácsi révén – a holokauszt témája.

És ez az a pont, ahol erősen megkérdőjelezhetővé válik a fenti, egymondatos sűrítés – mondván: ez a szöveg túl sok minden másról is szól. Így például a Feladó: Fekete Szivárvány az identitás keresésének regénye – többszörösen is. A gyermeki önazonosság megkérdőjeleződését nemcsak az anyáról való kényszerű leválás generálja, hanem legalább ennyire előidézője az apahiány, az apafigura utáni vágyakozás is: Zsófi egy sor bonyodalomba éppen az apakeresés miatt sodródik – újragondolva egyszersmind az édesanyjához való viszonyát is. És akkor nem beszéltünk még a roma identitás problematikájáról, amely nem létező kérdésből fokozatosan válik megválaszolandó kérdéssé – nemcsak Zsófi, hanem az olvasó számára is.
Több mint figyelemre méltó, hogy a szövegben milyen eljárások révén tematizálódik a származás problematikája. A beavatás eszközeivel operáló regény sajátossága, hogy több stádiumot és fokozatot különböztet meg: az antropológiai jegyek említésétől és a cigány szó első elhangzásától – Zsófi felejteni akarásának átmeneti állapotán keresztül – egészen a származás felvállalásáig. Utóbbi gesztus révén egyébként Zsófi „túllép” édesanyján – olyannyira, hogy a személyiségfejlődési folyamat afféle „végpontjaként” már ő fogalmaz meg erkölcsi imperatívuszt édesanyja számára: „Te cigány vagy, anya. Büszkén vállalnod kellett volna önmagadat, hogy bátran, szabadon élhess!

Ezzel párhuzamosan a társadalom reakciói is többfélék: Bán Feri édesanyja a nyílt elutasítók, reprezentánsa, másfajta cigányellenességet képvisel a fiatal Dávid, míg a ház lakói – köztük a roma kislánnyal sorsközösséget vállaló, holokauszt túlélő Klauszmann bácsi – egy többnyire toleráns közösség tagjaiként tűnnek fel. Ebben az összefüggésben a regény egyik különösen érdekes pontjának tekinthető az, amikor Zsófi utólagos rádöbben iskolatársai korábbi megkülönböztető, kirekesztő magatartásának okára. Nem nehéz észrevennünk: a származás felismerésével visszamenőlegesen is megmagyarázódik, és értelmezhetővé válik a világ egy sor jelensége.

A roma identitás szövegen belüli „megképződésében” nem kevés szerepe van a család jóakarójának, Róza néni alakjának, aki vallomásában fedi fel és bánja meg, hogy fiatal korában – mint az kiszámítható: a létező szocializmus éveiben – megtagadta roma mivoltát és otthagyta gyökereit. Az idős hölgy – a rossz példa megmutatásával és radikális elvetésével egyidejűleg – a roma identitás pozitív komponenseit is felmutatja Zsófinak – vállalhatóvá téve ezzel a roma gyökereket. Mint mondja: „Mi gyógyítók vagyunk. Azért jöttünk a földre, hogy megmutassuk az embereknek, miért érdemes élni, miért van értelme felébredni minden áldott reggel. Szükségük van az erőnkre, a táncunkra, a dalainkra. (…) Ne szégyelld, hogy cigány vagy, ahogy én szégyelltem ostobán! Legyél büszke rá, vállald boldogan, hogy Istentől való szent hivatásod, küldetésed van! Gyógyítsd meg ezt a beteg világot, neked még van hozzá erőd, bátorságod, és legfőképpen van hozzá szíved! Hozd rendbe, amit mi elrontottunk gyávaságból, haszonlesésből, nagyravágyásból, vagy csak egyszerűen butaságból!”
Róza néninek ez a regényvégi, önleleplező monológja jól elkülönül a többi szövegrésztől – tegyük hozzá: talán kissé túlzottan is. A cselekmény szövésének egy-két elnagyoltsága, illetve nem teljesen megalapozott szerkezeti megoldása mellett (ld. indokolatlan ugrások) talán éppen a közölni kívánt üzenet túlzott sulykolása tehető szóvá. Mindamellett persze meglehet, hogy éppen ez a fajta – ha tetszik: az ifjúsági regény műfajának sajátosságaként is értelmezhető – didaktikusság erősítheti fel regény tulajdonképpeni mondanivalóját: „A mi szivárványunk fekete szivárvány. Színezd ki, kincsem. Neked biztosan sikerül.” Azaz: talán majd a következő generáció életében oldódhatnak az előítéletek, s így Zsófi már letéteményesévé válhat egy toleránsabb, boldogabb világnak.

A Feladó: Fekete Szivárvány tehát egy igencsak összetett, több szempontból is szerteágazó regény, amely ráadásul messzemenőkig eleget tesz a Pöttyös Könyvek sorozattól elvárt követelményeknek: nemcsak igényesen szórakoztat, hanem egyúttal releváns gondolatokat is ébreszt. S ne felejtsük el hozzátenni azt sem, hogy Balázs Ágnes nyelvileg is rendkívüli alapossággal jár el, „míves” szöveget hoz létre megkérdőjelezhetetlenné téve az Édes Anyanyelv díj odaítélését.

Mindenképpen találónak és fontosnak tekinthetjük Komáromi Gabriella, gyerekirodalom-kutató megállapítását, aki a regény legnagyobb erényének azt tekinti, hogy segítségével a nem roma gyerekek beleélhetik magukat egy roma kortársuk élethelyzetébe. A nemrég megjelent Cigánylabirintus után nem sokkal tehát előttünk egy újabb alkotás – egy újabb szerepjáték –, amely a beleélés révén nevel toleranciára és elfogadásra. Az útvesztő után adott pedig immáron adott egy újabb metafora, a szivárványé – a különféle elemek (ld. víz, fény) keveredéséből előálló, sokszínű természeti képződmény képzete.
(Balázs Ágnes: Feladó: Fekete Szivárvány. Bp., Móra Könyvkiadó, 2005. 272 oldal, 990 Ft)

Rácz Attila

2005. július 20.
forrás: http://typo3.romapage.hu:8765/index.php?id=47&tx_ttnews[tt_news]=75781


KRITIKA
Az Új Könyvpiac kritikája

Nehéz manapság a tini lányok élete. Is. Persze, mikor nem volt az? Mikor kinek nem volt, kortól és nemtől függetlenül? „Mindig úgy rossz, ahogy van / Mindig annyi bajom van...” – szólhatna a rock and roll, ha szólna. Csak – mesélik, sejtetik, suttogják – Elvisnek nincs már bánata, noha köztünk van. Csak akarnunk kell, és máris látjuk őt.

Balázs Ágnes: Feladó: Fekete Szivárvány című, új pöttyös regényének hőse Zsófia. A fekete hajú, sötét bőrű, kék szemű leánykának a történet elején az a legnagyobb baja, hogy anyukáját közlekedési baleset éri: figyelmetlenül lép le az úttestre egy busz mögött. Így siet átjutni a kislányhoz, boldogan integetve, mert valami fontosat újságolna el: befizetett egy tengerparti nyaralásra. Életükben először látják majd az Adriát. Nem kis dolog ez egy anyától, aki egyedül neveli a lányát – és pedagógus. De baleset éri. Elüti egy motoros. Az anyuka beüti a fejét, eszméletét veszti. A népek kíváncsian veszik körül, amíg meg nem érkezik a mentő és a rendőrség. Az anyát beviszik a kórházba, Zsófi pedig csak áll sóbálvánnyá meredve, aztán futva menekül a helyszínről. Hogy miért? Erről szól ez a leányregény. Zsófia története egy nyári szünidő két hónapja, amíg az anyja kómában fekszik a János Kórház intenzív osztályán. Zsófi magára marad. Nem mer segítséget kérni senkitől attól való félelmében. Mert ha árva lett...(?!) Akkor ...akkor őt is állami gondozásba veszik, ahogy édesanyját, Irént. Irént, akit csecsemő korában tagadott meg az anyja. És Irén félig se elmesélt rémtörténetei azok, amik miatt a lány inkább a kilátástalan, kétségbeejtő egyedüllétet választja. Elkezdi magányos életét egy a körúthoz közel eső utca egyik lerobbant bérházának második emeletén lévő kis lakásukban. Ez az alapszituáció. Valóban, mihez kezdhet egy gyerek itt és most egy nagyvárosban, például Budapesten, ha magára marad? Ha összesen annyi pénze van, amit a pedagógus mama a konyhában tart, a kredencben. Mindig az a bizonyos néhány ezer forint a háztatásra, hó végétől hó végéig. Ahol már a hónap negyedikén hó vége van, mivel harmadikán utalják a bankba a pénzt. Persze, nyilván segítenének a szomszédok, az ismerősök, ha tudnák, Zsófit és az anyját mekkora baj érte. Dehát a lány nem szól, így a szomszédok és az ismerősök nem is veszik észre, hogy egyedül maradt. Miért is vennék? Amikor nem is nagyon illik manapság a másik dolgával, gondjával törődni, hiszen majd minden dologban, gondban van valami kis szégyellni, titkolni való. Aztán kinek-kinek megvan a maga dolga, baja. Irénnek, az anyának is bőven van mit takargatnia. Például, hogy ki a gyermek atyja. Vagy hogy miért is lett ő árva, és aztán cigány származása miatt miért is alázták meg folyvást a nevelő intézetekben a társai, tanárai. És hogy aztán miért neveli úgy a lányát, hogy mindentől óvja, elsősorban a maga és gyermeke vérét, származását tagadván tagadva, noha az nyilvánvaló. Mert látszik. Pedig a mama kiváló pedagógus, aki előre elrendelt sorsából éppen azáltal volt képes kiemelkedni, hogy keményen harcolt a maga identitásáért: igazságáért. Ehhez szerencséjére találkozik a szintén cigány származású mentorával, Rácz Rozáliával, volt tanárával, aki a történet idején ott iskolaigazgató, ahol Irén is tanít.
Szóval Balázs Ágnes jól belecsap a lecsóba. És a lecsó receptje: végy egy hátrányos helyzetű gyermeket, helyezd egy hátrányos helyzetű városrészbe, állítsd a főhőst egy szinte végzetszerűen kemény szituációba, aztán kíváncsian figyeld, vajon mihez kezd az a szegény gyerek. Hadd küzdjön! És Zsófia küzd is. A két hónap alatt az ártatlan lelkű kislányból csaknem felnőtt ember lesz.
Küzdelmében majdnem mindenki, ha akaratlanul is, segíti, ha máshogy nem, hát úgy, hogy megalázza, hátráltatja. Mert nem elég ám Irén anyu eltűnése (Zsófi nem tudja őt meglátogatni, mert a gonosz kórházi portás sehogy se engedi be). Itt van az első, a nagy, az igazi tini szerelem, amit az osztytárs, az úri fiú Bán Feri iránt érez. És ami kiteljesedni látszik, amíg a lányt a Bán anyuka meg nem látja, és a fiát el nem tiltja. A cigánytól, akik, mint azt tudjuk, mind csalfák és mind lopnak.
Valamint ölnek, csalnak, hazudnak. Ferike szót fogad az anyjának, kap is cserébe egy biciklit...
Zsófi robinsonádja kitűnő alkalmat kínál. A szerzőnő nem kevés iróniával mutatja be azt a közeget, ahol a cselekmény játszódik. Nagy figura a kilencven éves Vincze néni, aki noha nem házmester, mégis szorgalmasan figyeli és egzecíroztatja a lakókat. Akik kivétel nélkül mind jól leírt karakterek. A zsidó Klauszmann bácsi, aki szintén a maga életét keresi – a múltjában: ifjú korában ő is elvesztett mindenkit. Szabó néni, meg az ő kisfia, aki amúgy felnőtt férfi lenne, ha az anyja nem terrorizálná folyvást vissza korai kamaszkorába. Fontos figura még a koldus, aki évek óta az aluljáró ugyanazon lépcsőjén tartózkodik, és aki egyszer enni ad Zsófinak, midőn elfogyott a lány pénze. A kakukkos óra, aki a vészmadár szerepköréből küzdi fel magát, mint egyfajta horrorisztikus szimbólum, a pártoló totem posztra, Zsófia jellemfejlődését leképezendő. Ugyanígy Zsófia fejlődésének szimbóluma Kormos macska is, aki a történet közepére meghalasztott Vincze néni kandúrja volt. Ruppert néni, a gyümölcsös kofa, aki Zsófit szünidei munkára alkalmazza a Nagycsarnokban, bár a bölcs öregasszony se sejt sokáig semmit. Végül pedig Hédi a harmadikról, a szőke mintagyerek, mintaszülők angyalkája, akiről persze kiderül, hogy kölönórák helyett egy punk sráccal randevúzgat, aki különben jó fej, és akinek van egy punk beütésű, gimnazistákból álló zenekara, akik szintén elég jó fejek. De ez még semmi ám Hédiről! Mert a végén az is kiderül, hogy Hédi Zsófinak nem mása, mint a... De ezt nem árulom el. Annyit azért igen, hogy a mintagyerek mintacsaládja is pont olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló, aki a látszat szerint még él, noha már rég ki kellett volna múlnia...
A „mintacsalád” motívumhoz kapcsolódik Zsófi elemi vágya: a bezzeg de jó lehet annak, akinek van saját apukája... Zsófi is keresi, keresné azt a férfit, ám ő az apjáról semmit se tud. Aztán csak annyit, amennyi kiderül néhány levélből. Ezeket megtalálja anyja titkos kis dobozában. Néhány levelet, amit a rejtélyes úr írt Irénnek. A neve: G. No, ki lehet ez a „G”? Ez a harmadik dolog, aminek a történet végére ki kell derülnie. Kiderül. Ám, ahogy minden jó mesénél, itt is felmerülhet a kérdés, hogy a „minden jó, ha a vége jó” után mi történik tovább.
A Fekete Szivárvány is szimbólum, nem is mellesleg a punk együttes címadó nótája. Ennek a csapatnak Zsófia az énekese lesz. Mi kell még? Balázs Ágnes szocio-pöttyös regénye sikerre méltó. Ajánlhatnám filmben nyomuló producereknek.

Sultz Sándor