ANDERSENS, AVAGY A MESÉK MESÉJE
Második kiadás




Andersersen, avagy a mesék meséje
Kritika


A történet télen kezdődik. Méghozzá egy dermesztően hideg januári napon. Kinn ítéletidő, hóvihar tombol. Egy szekér áll meg a kapu előtt, és utasát, a pokrócba csavart kis Gerdát a kocsis átadja a házmesternek, a kislány egyetlen élő rokonának. Innentől fogva Gerda már csak rá, e faragatlan, durva emberre számíthat. Vagy mégsem?!
Lakik ebben a házban, igaz, csak lent az utca szintje alatt, a pinceszobában egy fiatalember. Ez a fiatalember, bizonyos Andersen úr, legalább annyira magányos, elhagyatott, szegény, és éhezik, mint Gerda. Csakhogy aprócska szobája minden szegényessége ellenére mégis egy hihetetlenül gazdag birodalom lakóinak is otthont ad: a bábszínháznak és társulatának, a rongybabának, az ólomkatonának, a táncosnőnek és a manónak. Hát persze hogy Gerda – igaz, csak véletlenül (vagy a mesékben nincsenek is véletlenek?) – belecsöppen és része lesz ennek a különös világnak!
S itt kezdődik a mese a mesében. Aztán még egy mese, és még egy, mesék sorozata, egész füzére következik. Mígnem megszületik a mesék meséje. A történet, amelyben Andersen úr mesél a kis Gerdának a vadhattyúkról, a rút kiskacsáról, az ólomkatonáról, a Hókirálynőről, majd megjelenik a mesekönyv, és a szegény fiatal író egy csapásra híres és elismert lesz.
S hogy mi történik a kis Gerdával? Nos, a mese végén nem marad szem szárazon, de örvendezni is van ok. Ahogy Hans Christian Andersen meséi immár több mint 200 éve megörvendeztetik és megkönnyeztetik az olvasókat, a róluk szóló könyvvel sincs ez másképp. Talán hallottad, hogy sok színházban is bemutatták már a mesét, és balettváltozat is készült belőle. Gyönyörű lehetett!!!

Tücsök könyvajánló


Andersen, avagy a mesék meséje-regény
Kiadó: Holnap könyvkiadó


Hans Christian Andersen egy hideg téli napon elindul kiadójához, és megjelenteti Karácsonyi mesegyűjteményét, amelyet azután évről évre újabb és újabb követ majd.
A fogadtatás frenetikus, meséi ma is olyan elevenen hatnak, mintha éppen hozzánk, mintha csak rólunk szólnának.
De miért adta ki a meséket?
Miközben költeményeken és színdarabokon dolgozott, talán csak pihenésképpen vetette papírra a meséit, azokat a műremekeket, melyek oly könnyedén s oly természetesen áradtak belőle, akárcsak a levegő, s amelyek meghozták számára a világhírt.
Valaminek történnie kellett!
Ez a gondolat nem hagyott nyugodni. Ez a „valami” addig-addig foglalkoztatta
a fantáziámat, amíg Andersen mesefigurái életre keltek, és elkezdték mesélni a saját történetüket…
Andersen nem csupán a meséit, az életét is példaként hagyta az utókorra. Megszállottan követte álmait, miközben mindenkiben képes volt megtalálni az örök emberit: hajlandóságunkat a jóra és a szeretetre.