Áprilisi tennivalók

A tavaszi méhcsalád fejlesztés folytatódik. Hetente látogatjuk a méhcsaládokat, a hónap első 10 napjában még pótoljuk a fehérjés lepényt, utána már kevésbé fontos és csak hátráltat a munkában. Az egy liter szirupot zacskóban menetrendszerűen adjuk. A méhek fejlődésének ütemét a magam készítette fiasítás számító táblázat szerint követem. (honlapomon elérhető) A fejlődés első 28 napjában a fiasítás folyamatosan terjed kb. 8-10 dm2-nyit hetente. A népesség ideális esetben nem változik: a nemzedékváltás legkésőbb hónap közepére várható, akárcsak a méhek tömeges kikelése.  A 28. napon kikelt az első hét napon lerakott pete. Ettől fogva naponta sokszáz új egyeddel gyarapszik a család, ezért az erősen szűkített fészket bővítenünk kell. A bővítés helye örök vitatéma. Nálunk a fiasítás és a mézes-virágporos lép közé kerül a bővítő lép. Ha a szélső lép fias, akkor azon kívülre bővítünk, üres, zsemleszínű léppel. (lehetne mézes léppel is bővíteni, de a folyamatos etetés lehetővé teszi, hogy üres lépekkel bővítsünk.) Ha mindkét szélső lép külső fele méhekkel vastagon fedett, két léppel bővítünk. Így elegendő helyet biztosítunk a családnak, de ha tévedtünk, vagy váratlanul hidegre fordul az időjárás, akkor sem okoztunk kárt, hiszen a fészket nem szabdaltuk szét betűzött lépekkel. Ha túl óvatosan bővítünk, a család megszorul, és rajzásba kezd, az anya petézési teljesítménye csökken. A rajzásból a családot csak veszteségek[1] árán tudjuk visszafordítani, és termelése elmarad a lehetségestől.

Sokan panaszkodnak ilyenkor, hogy a méhcsaládok erőssége a 3 és a 10 lép között szóródik. Jómagam hosszú évek óta tapasztalom, hogy amennyiben a korábban említett hat kulcstényező rendben van, a méhcsaládok fejlődése nagyon kiegyenlített. Ekkor ugyanis a gyenge és erős családok fiasítás mennyisége sokkal kisebb szórást mutat, mint a népességük. A leszakadó, termelő erősséget akácra el nem érő családok aránya 5 ‰ (ezrelék!). Az intenzív méhcsalád fejlesztésnek köszönhetően a két véglet, három és kilenc lépet takaró családok közti népesség különbség folyamatosan csökken. Amíg a fészket bővíteni tudjuk, nem okoz hátrányt a méhcsaládok eltérő erőssége. A kiegyenlítés ideje a nemzedékváltástól a termelő erősségre beállításig terjedjen. Ha túl korán végeznénk ezt a munkát, a donor családokat túlságosan gyengítenénk, hiszen elvennénk tőlük az új nemzedék első egyedeit, így törést okoznánk a nemzedékváltásban. Amennyiben túl későn, az akácvirágzás előtti egy héten belül végezzük el a kiegyenlítést, akkor akácon még nem gyűjtőképes méhekkel erősítettünk, így kiegyenlített népesség mellet sem várható kiegyenlített termelés méhállományunktól. Éppen ezért, bár a kiegyenlítésre optimálisan 3 hét áll rendelkezésünkre, a legkevesebb munkával akkor tudjuk elvégezni, amikor az állomány legerősebb része akácéretté válik. Ekkor ugyanis az erősebb rész fiasát visszacsökkentjük 2 léppel, természetesen az élénk színnel jelzett méhanya kikeresése után. A fias lépek közül azt vesszük el, amely karéj szerűen tartalmaz fedett fiast, de a lép közepén pete- álca található. Ez azért fontos, mert így viszünk át dajkáló méheket is, de ha túl sok lenne a visszatájoló méh, akkor a kelő fiasításból órákon belül kikelnek annyian, hogy gondozni, fűteni tudják az áthelyezett lépet. A méhek kezelése során kerüljük a durva, hangos mozdulatokat, a lépek koppanását, ütődését stb. ez azért fontos, mert amikor erősítjük a gyengébb családot, akkor a beadott lépen lévő méhek, ha nyugodtan viselkednek, akkor lépükön maradva szorgosan tovább dolgoznak. Ha viszont idegesen szaladgálnak, és keresik a zavar okát, akkor átszaladnak a másik lépre és megtámadják egymást és új családjuk anyját. Ha kettő vagy több fiassal erősítjük a családot, akkor a meglévő fiasok mellé helyezünk egy üres lépet, majd az után következnek a beadott fiasítások. Így könnyen elkerülhető a gyors egyesítés minden kellemetlensége.  A többlet fiasítást depóban[2] gyűjtjük, mindig párnával takarva. Ha olyan családot találunk, amelyiknek nincs elegendő fiasítása, akkor azt kiegészítjük a szükséges számúra.

Mi történik akkor, ha a telephely mondjuk utolsó 12 kaptárát nem tudtuk kiegyenlíteni, mert elfogyott a fiasítás? A családokat ugyanúgy átnézzük, berendezzük, majd egyszerűen annyi üres helyet hagyunk a kaptárban, amennyi fias lépre szükség van. Ezt felírjuk a telefonunkba vagy jegyzetfüzetbe, majd egy másik erősebb telephelyről áthozunk ennyi fiast és percek alatt kiegészítjük a családokat.

Én azt vallom, hogy az elsődlegesen létrehozott érték a méhegyed, feladatunk, hogy március közepétől május közepéig minél többet hozzunk létre belőlük, majd termelési céljainktól, kaptárunk méretétől, a piaci igényektől függően a megfelelő módon piacképes terméket hozzunk létre általuk.

Április-május a méhlopások szomorú időszaka is. Legyünk éberek, élesítsük a megfigyelő kamerákat, figyeljük a szokatlan mozgásokat, jegyezzük fel a gyanús járművek rendszámát. Csak azért, hogy azé legyen a munka gyümölcse, aki megdolgozott érte.



[1] Első veszteség a ráfordított idő: ha rutinosak vagyunk, akkor petézésre alkalmas léppel megtűzdeljük a fészket, de ez csak a második fiók felhelyezése után működik jól, mivel az egy fiókos családnál vissza kellene vennem a fiasítást öt lépre +1 mézes virágporos lépre, amit megtűzdelek 3 petézésre alkalmas léppel, a negyedik lép a tízedik helyre kerül. Míg ezt a munkát elvégzem, 20 problémamentes méhcsaládot tudnék ellátni.

Második veszteség a csökkenő peteszámból fakad: naponta 1000-2000 petényi veszteség, ugyanennyi létre nem jövő méhegyedet jelent. Ezt szorozhatjuk 1-2 Ft-tal.

Harmadik veszteség a konkrét méztermelésben mutatkozik meg. 10-20 kg akácméztől rögtön elbúcsúzhatunk.

Negyedikként úgy lesz teljes a veszteség, ha minden igyekezetünk ellenére a család mégis megrajzik.

[2] A depó nem más, mint közönséges kaptárfiók aljdeszkával, egy fóliával és párnával. Menekülőtérre és tetőre csak akkor van szükség, ha a megmaradt fiasítást másnapra eltároljuk vagy másik telephelyre szállítjuk.