A döntőt elhalasztjuk

Kedves Döntős Csapatok!

Tekintettel a koronavírus miatt kialakult helyzetre és az ezzel összefüggő határlezárásokra, a Wallenberg nyomán vetélkedő szervezőbizottsága - egyeztetve a hatóságokkal - el kellett hogy halassza a döntőt.

Ahogy a helyzet engedi, a döntő időpontjáról közvetlenül egyeztetést kezdünk Önökkel.

Kérjük, hogy továbbra is folytassák a Facebook feladatot, amelybe a szervezők továbbra is bekapcsolódnak.

Megértésüket köszönjük!

Üdvözlettel:
a szervezők

2020. január 16-án a Magyarországi Zsidó Hitközsége Szövetsége székházában a Goldmark teremben átadásra kerültek a 2020-ik évi Raoul Wallenberg-díjak
Köszöntőt mondott Dr. Sebes József a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke,
Horváth József a MAZSIHISZ alelnöke

A díjazottak:

Dr. Majsai Tamás
Dr. Majsai Tamás egész életútját végig kíséri a zsidó-keresztény kapcsolatok és más zsidó tárgyú kérdések kutatása. Pályája kezdetén felismerte a keresztény gondolkodásban és a valós keresztény életben is megnyilvánuló antiszemitizmust, mindenekelőtt a dogmatikus gyökérzetű teológiai zsidóellenességet. Felismerte, hogy a katolikus magatartáshoz hasonlóan, a protestáns magatartást is a legteljesebb kettősség jellemzi: egyaránt jelen van benne a szélsőséges teológiai alapokon nyugvó zsidóellenesség és a filoszemita tendencia is. Egyháztörténeti és levéltári forráskutatási vizsgálódásai vezették el az 1941-es körösmezei zsidódeportálás történetének feltáráshoz. A Soá magyarországi történetével kapcsolatos kutatásokat végzett a Svájcban működő egyházi és világi levéltárakban. Vizsgálta a protestáns egyházak és a magyarországi zsidóság kapcsolatát, az egyházak II. világháborús embermentő tevékenységét, a holokauszt teológiatörténeti és oktatási aspektusait, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség történetét. Alapító szerkesztője a Világ című szabadkezdeményezésű protestánslapnak. Kiadta Komoly Ottónak a Magyar Cionista Szövetség mártírsorsú elnökének naplóját. E kutatások kapcsán feltárta, hogy a cionista mentési tevékenység érintkezett a református Jó Pásztor Konventi Missziói Albizottság ez irányú szolgálataival. Csak a legfontosabb tudományos munkái is húsz felettiek, ezért nehéz felsorolni azokat. Dr. Majsai Tamás kimagasló képviselője azon egyházi személyeknek, akik kitartóan keresik a választ arra, hogy a magyar társadalomnak milyen a szerepe a hazai zsidóság tragikus sorsában.
A díjra Dr. Krausz Katalin középiskolai tanár, kutató és tolmács javasolta.

Kaczvinszky Barbara
Több képzettsége és végzettsége van: tanítói, újságírói, színész/stúdiós/, marketing és számítógépes, valamint könyvtártudományi ismeretei is vannak. Ezen ismeretek alapozták meg – a különböző tevékenységeinél megfigyelhető – magas fokú lényeglátó és szintetizáló képességét. Újságíró volt a Diplomata Magazinnál és a Népszavánál, színész Zalaegerszegen és Békés megyében, szerkesztő-riporter, műsorvezető az MTV Híradónál, vallási és közművelődési műsoroknál, kommunikációs tanácsadó nagy cégeknél és a Magyar Rádiónál sport riporter, valamint karitatív szervezetek segítője. Műsorvezetője kezdeményezője volt: az Erzsébetvárosi közösségi Napoknak, a Szegénység Elleni Küzdelem Heteinek, Klauzál téri gyermek programoknak, ingyenes filmvetítéseket szervez nyugdíjasoknak és saját ötlete alapján felavatták a Szenes Hanna parkban a „Gondolatok kövét”. Több mint 20 dokumentumfilmet szerkesztett, rendezett: esélyegyenlőség, örökbefogadás, különböző vallások és felekezetek bemutatása, a kisebbségek helyzetének bemutatásáról. Több csatornán is foglalkozott a zsidóság életének, helyzetének bemutatásával, Ámosz Oz izraeli íróval készített interjúját több csatorna többször vetítette. Tevékenységét több esetben is elismerték: „Napsugár gyermekei” filmje különdíjat kapott, elismerést kapott az Angliai Keresztény Filmek fesztiválján a „Hitben megerősödve” filmjével az erőszak és béke kérdéseinek feszegetéséért. Kapott Pro Urbe kerületi, Közéleti, Nap és Radnóti díjat is. Kiemelten fontosnak tartotta az előterjesztő a „Keszthelyi zsidó történetek” kutatását és folyamatos publikálását és a hajléktalanok látogatását, támogatását is. Írásaiból, szavaiból – néha szangvinikus megnyilvánulása mellett is – szinte árad az emberszeretet, a humánum, a tenni és segíteni akarás.
A díjra Dr. Sebes József terjesztette elő.

Setét Jenő
Polgárjogi aktivista és hosszú ideig a Roma Polgárjogi Alapítvány igazgatója. 2011- ben a népszámlálás során az idetartozunk kampány társadalmi programvezetője. Setét Jenő mindig határozottan lépett/ és lép/ fel a magyarországi szélsőségek ellen, a szaporodó szélsőséges csoportok és a félkatonai szervezetek ellen. Számos demonstráció és flashmob szervezője a neonáci, Szálasit éltető ideológia és a Magyar Gárda fellépése ellen. Módszertani füzetet készített arról, hogy „Mit tegyél roma aktivistaként egy esetleges gárda vonulás alkalmával?” A roma sorozatgyilkosságokat követően kutatta és kereste azokat a lehetőségeket, hogy a társadalom kollektíven álljon ki a roma magyar áldozatok mellett. Ennek érdekében több megemlékezést,szakmai diskurzust szervezett, amelyekről a sajtó is beszámolt. 2017. március 21-én megalakult az Idetartozunk Egyesület, amelynek vezetője lett. Az egyesületben kiemelt hangsúlyt kap az emlékezetpolitika és a pozitív roma önkép kialakítása. Hangsúlyt helyeznek az aktív és tudatos állampolgári attitűd kialakítására, amit képzésekkel támogatnak. Setét Jenő elutasít minden együttműködést a jobbikkal és minden politikai párt és szervezet esetén egyenlő mércével tekint a szélsőségek kirekesztése tekintetében. Szövetségese mindenkinek, aki felemeli hangját a társadalom bármely kirekesztett csoportját ért támadás ellen.
A díjra Oláh József a Pest Megyei Roma szervezet vezetője ajánlotta

Bogdán László
Szegény család gyermekeként nőtt fel. A Bükkösdi Általános Iskolát végezte el, majd dolgozott a Nokia egyik beszállítójánál. Felismerték ösztönös vezetői képességeit és miután sok területen dolgozott vezetői feladatot is bíztak rá. 2002-től függetlenített alpolgármester lett Cserdiben, majd 2006-tól megválasztott polgármester/ A második ciklusában hagyta abba a termelésvezetői munkáját/ Több nagy nyilvánosságot kapott kezdeményezése volt: - 2013-ban vitát váltott ki bűnmegelőzési programja, amelynek kapcsán felnőtt börtönlátogatásra vitt gyermekeket. - Többször hangsúlyozta, hogy a hivatalos és pártokhoz kötődő cigány szervezetek elherdálják a cigányoknak szánt támogatásokat. - Állandó vita alatt állt az öngondoskodásra alapuló támogatási elképzelése is. - Az is nagy feltűnést keltett, hogy fejlesztési elképzeléseit a faluban meg is valósította: oktatásokat indított a gazdaság üzemeltetéséhez szükséges ismeretek megszerzéséhez, és hagyma, krumpli termesztésbe és állattenyésztésbe is kezdtek. A termelési többletekből szegény családokat támogattak országszerte és Pécsett is./Budapestre is eljutottak termékeikkel/ - Támogatja a közmunka intézményét, aminek keretében kertészeti munkákat láttak el, de rendbe hozták a falu házait is. - A rossz bűnügyi helyzetű faluban szinte megszűnt a bűnözés. - Külön figyelmet fordított a kölcsönös tiszteletre cigány kisebbségnek a többséggel kialakított viszonyában!! Nézetei és cselekedetei vitát váltottak ki egyes roma szervezetekben, de sokan támogatják kezdeményezéseit. Szókimondása okán gyakran került vitába a szélsőjobboldali szervezetekkel is. Sikerei és szókimondása miatt sok támadás érte és éri is. Külön említést érdemel, hogy amatőr művészként szerepet vállalt a falu holokauszt emlékművének elkészítésében is. Tevékenységét számos esetben ismerték el különböző díjakkal és legutóbb a Láthatatlan Magyarország Facebook csoport a 2019-es év civil polgármesterének választotta. A díjra ajánló – évek óta figyelemmel kíséri tevékenységét és példaképként tekint rá a kisebbségi és többségi társadalom együttélése kapcsán. Véleménye szerint Bogdán László modern, gondolkodó vezető, aki gyakorlatban csiszolt képességével, felkészültségével bármilyen közegben – Magyarországon és nemzetközi szinten is – megbecsült vezető lenne.
A díjra Horváth-Lindberg Judit a Raoul Wallenberg Egyesület tagja és a svédországi Raoul Wallenberg Akadémia önkéntes munkatársa terjesztette fel.

Iványi Gábor
Pedagógus család 11 gyermekéből, másodikként született Szolnokon. Nős, hat gyermeke és nyolc unokája van. Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán végezte, majd 1970–1974 között teológus, lelkész hallgatóként tanult a Szabadegyházak Lelkészképző Intézetben. 1991-ben szerezte meg diplomáját a Wesley János Lelkészképző Főiskolán. 1973-tól a Magyarországi Metodista Egyházban segédlelkész, majd az említett egyházból kirekesztett lelkészek és hívők csoportjának tagja, 1974-1981-ig illegalitásban. 1977-ben egyesületi joggal való visszaélés címén felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. 1981-ben alapító lelkésze volt a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek. 1987- től a Wesley János Lelkészképző Főiskola megbízott igazgatója, rektora. A főiskola és a fenntartó egyház kezdettől fogva úttörő lépéseket tett a magyar holokauszt kezdetének emlékezetéért. Képviselői a 2000-es évektől kezdve többször is elmentek Kamenyec-Podolszkijba, s a város közparkjából, ahol mintegy 20 ezer magyar zsidó mártírunk is nyugszik, elhoztak egy kis facsemetét meg egy zsák földet. A főiskola udvarán elültetett fa körül sirathatták el a néhai áldozatok még élő utódai először szeretteiket. Az ukrajnai zarándokút akkor valamiféle tiltakozás is volt Hegedűs Lóránt református lelkész hírhedt, „galiciánereket” kirekesztendő beszédére. Az azt követő években rendbe hozták az elhanyagolt helyi temetőhelyet is, és az egyik névtelen tömegsírdombon magyar–ukrán–héber nyelvű emléktáblát helyeztek el. Iványi Gábor és hívei, munkatársai mindig megjelentek a roma közösség védelmében, ha a romák emberi jogait fenyegették. 2004. februárjában adományaival ott volt Tőketerebesen a szlovákiai éhséglázadás központjában. 2009-ben Tatárszentgyörgyön a többségi társadalom nevében búcsúztatta a meggyilkolt Csorba Robikát. Iványi Gábor példaképének, Wesley Jánosnak a nyomdokain haladva intézményeket alapított a kitaszítottak érdekében. Abaújkéren középiskolát, a kőbányai MÁV-telepen óvodát, a józsefvárosi Dankó utcában hajléktalan menedékhelyet hozott létre. Iványi Gábor méltó folytatója annak a humanista protestáns szellemiségnek, amelyre Raoul Wallenberg példája is tanít bennünket.
Iványi Gábor ajánlója Horváth-Lindberg Judit, a Raoul Wallenberg Egyesület tagja és a svédországi Raoul Wallenberg Akadémia önkéntes munkatársa.

Prof. Dr. Szigeti Jenő
Születésekor édesapja – Szigeti Jenő – kisebbségi adventista lelkészként végezte hivatását. Már a családi fészek melegében megtanulta, hogy a kisebbség milyen értékes a magyar társadalomban. Mint egyetemi tanár több mint fél évszázadot már eltöltött a felsőoktatásban – most is oktat – és különös érzékenységgel fordult a zsidóság irányába is, és e körben végzett alkotó, író és előadói munkájáért kapott Scheiber Sándor díjat. A szocialista időszakban a Szovjetunióban is úgy tanította a kisebbségben lévő egyházak – adventista, metodista, baptista – diákjait, hogy nagy kiállításokat látogattak meg és eközben, a képek alapján Egyháztörténetet oktatott. Nemzetközi munkája során az ukrajnai magyarság területén, valamint az erdélyi területeken is rendszeresen tanított, oktatott elnyomásban lévő kisebbségeket, csángókat, ruszinokat, magyarokat /zsidókat is/. Szigeti Jenő egész életében kiemelten kezelte a kisebbségvédelmet az érintettek felemelése és bátorítása érdekében. 2006-tól a Kontakt Rádió Vallás és Kultúra műsorában kiemelten kezelte a kisebbségben értéket megjelenítő személyiségeket a közép-európai régióban. Ugyanezt folytatta 2009-től a Hatos csatorna Vallás és Kultúra műsorában is. Oktatói munkája mellett széleskörű tudományos munkát is végzett: alapítástól tagja a református Doktorok Kollégiumának,1979-80- ban az Egyesül Államokban, 1992-94 között az Oktatáskutató Intézetben, majd 1995-ben Kárpátalján kutatott egyháztörténetet. Tíz évig tagja volt az európai adventista főiskolák európai bizottságának. Szigeti Jenő példás életútja azt mutatja, nem mehetünk el szótlanul a kisebbségek élethelyzete mellett. Olyan generációt nevelt hallgatóiból, akik hasonlóan figyelnek a kisebbségi lét minden rezdülésére is. Az előterjesztő azt is elmondta, hogy Szigeti Jenő édesapja személyesen is ismerte Raoul Wallenberget és tevékenységét.
A díjra a Hetednapi Adventista Egyház elnöke, Ócsai Tamás elnök terjesztette elő.

Raoul Wallenberg-díj

Felhívás

A Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottság – az elmúlt évek hagyományát követve –

Raoul Wallenberg-díj

elismerésben részesíti az arra érdemes személyeket és szervezeteket.

A magyar társadalomban továbbra is élnek azok az ellentétek, amelyek megkülönböztetik az egyik embert a másiktól, annak függvényében, hogy milyen társadalmi csoportba tartozik.
Az előítéletes magatartás, az intolerancia kiváltotta rasszista megnyilvánulások, indulatok sajnos már-már mindennapjaink részévé váltak.

A Bizottság a Díj adományozásával etikai mércét és példát kíván állítani a magyar társadalmi és politikai közélet elé. Szeretnénk elismerni azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a hátrányos helyzetben élők, a diszkriminációt elszenvedők érdekében.

I. A Raoul Wallenberg-díjban részesülhetnek:

1. Polgárjogi aktivisták, civil szervezetek, akik /amelyek/

- bátor kiállásukkal, tevékenységükkel, életútjukkal példát mutattak és mutatnak embertársaiknak a helyi, térségi és országos közéletben.

2. Települési önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, intézmények, vagy ezek munkatársai, akik

- példát mutattak és mutatnak az emberi együttélésben,

- a társadalmi konfliktusok feloldásában és megoldásában szerepet vállaltak, vállalnak,

- tevékenységükkel közreműködtek, közreműködnek az emberi és állampolgári jogok érvényesülésében.

3. Írók, újságírók, szerkesztőségek, szellemi műhelyek közösségei, akik

/amelyek/ munkásságukkal járultak, járulnak hozzá az előítéletes magatartás, a rasszizmus, antiszemitizmus, a cigány-ellenesség leküzdéséhez, rávilágítottak, rávilágítanak azok demokrácia- és szabadság ellenességére.

4. Egyházi személyek, egyházi közösségek, akik /amelyek/ hitéleti tevékenységük során,

a hit erejét felhasználva, aktívan közreműködtek és közreműködnek a különböző népcsoportok,
különböző felekezetek, vallási közösségek helyi együttélésében, az egymás iránti előítélet
leküzdésében.

II. Raoul Wallenberg-díjra javaslatot tehetnek:
- figyelembe véve az összeférhetetlenségi alapelveket -

a Díj alapítói, támogatói, települési önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, emberi jogi, civil és egyházi szervezetek, valamint magánszemélyek.

Javaslatot tenni

kizárólag a Bizottság által közzétett adatlap számítógépen szerkesztett, hiánytalan kitöltésével, ajánlás megfogalmazásával, aláírva word és/vagy pdf formátumú dokumentum e-mailen keresztül történő beküldésével lehet.
Az ajánlók a beküldött ajánlások érkeztetéséről e-mailen keresztül kapnak visszaigazolást.

Beküldési határidő: 2019. december 16.

Az javaslattételhez használandó adatlap IDE kattintva letölthető.

Az ajánlások beküldési e-mail címe: wallenbergdij@gmail.com


III. A Díj összege:

Szervezet, csoport, intézmény maximum 150.000 Ft

Természetes személy maximum (nettó) 100.000 Ft

IV. Információk:

A Díjat a beérkezett javaslatok, ajánlások alapján a Bíráló Bizottság ítéli oda.

A Díjban részesülőket levélben értesítjük és a Díjazottak nevét a sajtóban nyilvánosságra hozzuk.

Az átadás tervezett időpontja. 2020. 01.16.

A Díjjal kapcsolatos további információval a Raoul Wallenberg Egyesület e-mail címén keresztül tudunk tájékoztatást nyújtani. E-mail: wallenbergdij@gmail.com


Budapest, 2019. 11.07.


Bíráló Bizottság

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége április 18-án harmadik alkalommal ítélte oda az erre a célra felkért bizottság javaslata alapján az Ember Mária-díjat Dr. Gergely Annának és L.Ritók Nórának.


Laudáció dr. Gergely Annáról

2019 április 18.

Dr. Gergely Anna tanulmányait, szülővárosában, Makón kezdte, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen végezte el a magyar nyelv és irodalom- történelem- régészet szakot. Ugyanezen az egyetemen 1997-ben doktorált a székesfehérvári zsidóság deportálását feldolgozó értekezésével.
1979-2009-ig a székesfehérvári Szent István Múzeum történész muzeológusa, tudományos titkára, majd a tudományos osztály vezetője.
Történész- muzeológusként számos kiállítást rendezett a kultúrtörténet köréből, de kutatási területét, tudományos elkötelezettségét a zsidóság történeti anyagának feldolgozása, publikálása jelentette, jelenti.
Kiállításai közül a Zsidó kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében” a holokauszt évfordulóra emlékezve készült 2004-ben, melynek tanulmánykötetét a Szent István Király Múzeum angol- magyar nyelven jelentette meg. A Bécsi Zsidó Múzeum „A bécsi zsidóság története” című holografikus kiállításának székesfehérvári kurátora volt 2007-ben. Szintén ebben az évben rendezett nagyszabású kiállítást Villányi András fotóművész képeiből, „Az utolsó 30 év” címmel. Ez a kiállítás a szocializmus idejét foglalja össze a zsidósággal összefüggésben.
Levéltári kutatásait a 2003-ban megjelent ”A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája” című monográfiájában összegezte.
2007-ben jelent meg a Randoph L. Braham által szerkesztett "A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája” című háromkötetes mű, melyben a Veszprém megyei zsidóságról szóló fejezetet Ő írta. Emellett folyamatosan részt vesz tudományos konferenciákon, amelyek eredményeit konferenciakötetekben, tudományos és kulturális folyóiratokban publikálja.
1999 - 2002 között a S. Spielberg által alapított Shoah Vizuális Történelmi Alapítvány magyarországi munkacsoportjának tagjaként közel 40 filminterjút készített holokauszt túlélőkkel, elsősorban a vidéki zsidóság körében. A Yad Vashem Intézet és Múzeumnak a holokauszt tanítása, kutatása témakörében tartott szemináriumain 2 alkalommal vett részt Jeruzsálemben.
2014-ben a holokauszt 70. évfordulóján a székesfehérvári Vörösmarty Színház, emlékezve a holokauszt áldozataira, előadást tartott, melyet Gergely Anna könyve alapján adaptáltak színpadra.
2014-ben a Raoul Wallenberg Egyesület, A Szabadművelődés Háza és a székesfehérvári Tarsoly Ifjúságért Egyesület Radnóti Miklós halálának és a Holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmával "Az égre írj, ha minden összetört" címmel hirdetett vetélkedőt középiskolások számára Radnóti Miklós munkásságáról, életéről, koráról, irodalomtörténeti jelentőségéről, hatásáról. Ebben Gergely Anna tevékenyen részt vett feladatok összeállításában és a zsűrizésben.
Több mint 10 éve tanít zsidó művészettörténetet az Országos Rabbi-képző és Zsidó Egyetemen Budapesten.
Jelenleg folytatja eddigi családtörténeti kutatásait. Egy holokausztra emlékező dokumentum köteten dolgozik, melynek interjúi az utóbbi 25 évben készültek.

A zsidóság történetének kutatásáért munkássága elismeréseként 2000-ben az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága az Év Kutatója címet, 2005-ben Székesfehérvár Önkormányzata a Székesfehérvárért emlékérmet adományozta neki.
Gergely Anna a Múlt és Jövő című folyóirat 2016/3-ik számában egy alapos és átfogó tanulmányt közöl „Hóman Bálint pályája a mai hatalmi és emlékezetpolitika tükrében” címmel. Ez az írás részletesen bemutatja Hóman Bálint történészi, kultuszminiszteri, politikusi pályafutását és szerepét, felelősségét a két világháború közötti zsidótörvények megszületésében, fellépését a német megszállással szemben.
A tanulmányt Gergely Anna a következő összegzéssel fejezi be:
„A székesfehérvári Bartók Béla téren elhelyezett két államférfi és kultúrpolitikus szobra, valamint Hóman Bálint tervezett szobra egy egységes történelmi koncepció részét jelentik. Nemcsak kortársak voltak, nemcsak kötődtek Székesfehérvárhoz, hanem a magyar jobboldali konzervatív hagyomány, kultúrpolitika reprezentánsai is voltak. A tudatos helykiválasztás, a három szobor szellemi, lokális összetartozása, s egyben kapcsolódása az egykori Horthy Miklós Kultúrházhoz szimbolikus értékű. Klebersberg, Kornis, Hóman szobrai a nemzeti emlékezet azon koncepcióját hivatottak képviselni, amely a Horthy-rendszer rehabilitációjához tartozik. Ez a jelenség nem az utóbbi három év eredménye, hiszen a rendszerváltás után meginduló és folyamatosan élő Horthy-reneszánsz, Prohászka-kultusz – Prohászka „ébresztése” –, a német megszállási emlékmű a Szabadság téren, a szélsőjobboldali, antiszemita írók beemelése az irodalom és történelem tananyagba egy és ugyanazon nemzeti emlékezetpolitika elemeit jelentik. Olyan történelmi és intellektuális tradíció kialakítása, továbbvitele, amely a nemzeti emlékezet olyan alakjait helyezi el a nemzeti és helyi panteonban, akik személyükben a kontinuitást képviselik az általuk fémjelzett korszakkal; olyan emlékművek létrehozása, amelyek a történelmi felelősség megválaszolásával, tisztázásával adósak maradnak.”

L.Ritók Nóra méltatása

Az Egyesületünk Raoul Wallenberg, önzetlen tetteiben kifejezésre jutó példamutatását tekinti alapelvének. Ebben a szellemben indította útjára három évvel ezelőtt az Ember Mária díjat, amelynek fontos célkitűzését a felhívásban fogalmazta meg. Ez többek között tartalmazza azoknak az embereknek az elismerését, akik munkásságukkal kiemelkedő módon bemutatták a magyarországi kisebbségek sorsát, valamint akik kiemelten hozzájárultak a rasszizmus elleni küzdelemhez és az emberi jogok érvényesüléséhez.

A bíráló bizottság javaslata alapján az elnökség ebben az évben arra a döntésre jutott, hogy egyik díjazottunk L. Ritók Nóra művészetpedagógus, a berettyóújfalui Igazgyöngy Művészeti Iskola igazgatója kapja, akinek a rasszizmus elleni küzdelme példaértékű. Ahogy Raoul Wallenberg annak idején, teljesen kívülállóként, minden tehetségével, önként vállalta egy veszélyeztetett embercsoport védelmét, L.Ritók Nóra is évtizedek óta dolgozik a magyar társadalom szégyene, a mélyszegénységben élők reménytelen helyzete és a rasszista megkülönböztetés ellen. Ez a célt tulajdonképpen minden felelős gondolkodású ember a magáénak vallja, de csak igen keveseknek jut elég energiája arra, hogy ezért következetesen harcoljon. Ő a munkásságával valamennyiünk meggyőződését valósítja meg.

Berettyóújfalu és térségének szegényei nagy számban cigányok. Nóra nemcsak felszólal a kirekesztésük ellen, hanem helyben dolgozik is értük. Az érintett közösséggel napi kapcsolatban, közöttük élve, maga is kiemelkedő művészként, a művészeti alkotás élményének segítségül hívásával sikeresen próbálja felzárkóztatni azokat a mélyszegénységben élő gyerekeket, akik ezelőtt nemhogy azt nem képzelhették, hogy a rajzaik sikerének segítségével eljutnak külföldre, de sok esetben azt sem, hogy lesz saját ceruzakészletük.
Nem felejtkezik meg arról sem, hogy lehetetlen fejlesztésről beszélni. ha a szülőknek nincs munkájuk, s ha nem tudják alapszinten sem ellátni a gyerekeiket. Ezért az ő tevékenysége, segítsége kiterjed ezeknek a családoknak súlyos gondjai, a sokféle nehézség enyhítésére, a szegénység, társadalmi bezártság és ismerethiány miatti megalázó élethelyzet ördögi körének oldására.
Ebbe beletartozik a munkahelyteremtés is, a különféle programok kipróbálása a gyerekek lakóhelyein (pl. biobrikett-program, amelynek keretében a szülők maguk készítik elő papírhulladékból a télre való tüzelőt, vagy a Szuno Szociális Webshop – a szülők, a kistérségben élő felnőttek saját készítésű kézműves termékeinek webes értékesítése).
Tevékenységét az általa alapított Igazgyöngy Alapítvány keretében végzi. Jelszavuk: „Mindig van kiút”.
L. Ritók Nóra tevékenysége nem merül ki a helyi szegények felzárkóztatásában, ő úgy küzd a kirekesztés, a cigányokkal szembeni rasszizmus ellen, hogy a tevékenységéből mindenki tudjon tanulni. Ezért ír blogot, könyvet, ad elő számos fórumon, hogy mások is okulni tudjanak a példáján. Nóra nem kendőzi el a problémákat, nem csinál szentet a szegényekből, ahogy a szegényeket segítőket sem tekinti makulátlanoknak. Egy végtelenül őszinte, hihetetlen munkabírású, igen bátor ember küzdelme zajlik a szemünk előtt, aki, ha kell, tüntetéseken szónokol, ha kell, gyerekeket utaztat, ha kell, külföldön előad, de leginkább tanít. Minden tanítása mélyén az egymás elfogadását tanítja.
Ezzel a díjjal szeretnénk neki életművéért köszönetet mondani.

Wallenberg nyomán vetélkedő

A Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány és a
Semmelweis Egyetem Raoul Wallenberg Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
Wallenberg nyomán
címmel, 11. alkalommal vetélkedőt hirdet
magyarországi és határon túli középfokú oktatási intézmények tanulói számára.

A vetélkedőt támogatja a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Svéd Királyság budapesti nagykövetsége, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Élet Menete Alapítvány, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely, a Gábor Zita Alapítvány.
* * *
A vetélkedő meghirdetőinek fő célja: a magyarországi zsidó-nem zsidó együttélés és a holokauszthoz vezető út bemutatása, az ártatlanul üldözött és meggyilkolt magyar állampolgárok helyi életének és szenvedéseinek megismerése, hogy a vészkorszak emléke fennmaradjon és egyre inkább a nemzeti emlékezet részévé váljon. A veszteségek megismerése, melyet a vészkorszak okozott az ország számára. Fontosnak tartjuk ezen konfliktusok jelenre vonatkozó hatásaival való foglalkozást is.
Mindezek szellemében a vetélkedő kérdéskörei: antiszemitizmus, embermentés, rasszizmus, xenofóbia, tolerancia, szegénység, Trianon és következményei.
Online jelentkezés 2019. november 8-ig lehetséges a Raoul Wallenberg Egyesület honlapján:
www.wallenbergegyesulet.hu



A vetélkedőre 3 fős csapatok és felkészítő tanáraik jelentkezését várjuk. Egy intézményből több csapat is jelentkezhet. Kérjük, hogy csapatnévnek olyan egy szóból álló fantázianevet válasszanak, mely összhangban áll a vetélkedő szellemiségével és mellőzi a szélsőséges, gyűlöletkeltő szavakat.


A vetélkedő részei:
• A csapatok előzetes feladatai:
1. Egy minimum 3, maximum 5 perces film készítése a vetélkedő bármely kérdéskörével kapcsolatosan, amelynek bemutatására a regionális elődöntőn kerül majd sor. A technikai minőséget a zsűri nem értékeli.
2. Egy facebook profil üzemeltetése. A feladatról a regisztráció lezárását követően küldünk részleteket és szempontokat.
• Regionális elődöntők:
A regisztrált csapatok 2020. január 27. és február 7. között a szervezők által megadott - a jelentkezők számától függő – helyszíneken (vidéki, határon túli városokban vagy Budapesten) vetélkednek.
A feladattípusokról, valamint a felkészülést segítő ajánlott szakirodalomról a csapatokat a regisztrálás lezárását követően tájékoztatjuk.
• Döntő:
A regionális elődöntők első helyezettjei jutnak a kétnapos döntőbe, melynek tervezett időpontja 2020 márciusa.
A döntő tervezett helyszínei között szerepel a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely, a Semmelweis Egyetem Raoul Wallenberg Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája valamint a vetélkedő témáival kapcsolatos budapesti helyszínek.
A döntőbe jutott csapatoknak és felkészítő tanáruknak a szervezők biztosítják a szállást és az étkezést.
A döntő díjazása: az első helyezett csapat és felkészítő tanáruk svédországi, a további legjobb csapatok külföldi utazáson vehetnek részt.

Budapest, 2019. augusztus 22.
_____________________________________________
Semmelweis Egyetem
Raoul Wallenberg Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája


_____________________________________________
Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány

Országos döntő eredménye

1. helyezett csapat: EME, Dositej Obradovic Gimnázium és Közgazdasági Iskola, Topolya, Szerbia
Csapattagok: Nagy Evelin, Huszár Márta, Tóth Ede,
Felkészítő tanár: Vulekovic Miloa
2. helyezett csapat: Band of Brothers, Bethlen Gábor Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola, Nyíregyháza
Csapattagok: Vakály Kevin, Diószegi Dávid, Reskó Barnabás
Felkészítő tanár: Gulyás Csaba
3. helyezett csapat: Életek nyomában, Uzoni Péter Gimnázium, Salgótarján
Csapa tagok: Plagány Petra, Gasparova Nikola, Ugró Donátó
Felkészítő tanár: Pásztor Fruzsina
4. helyezett csapat: Olajág, Bethlen Gábor Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola, Nyíregyháza
Csapa tagok: Tóth Fruzsina Petra, Dobránszky Joel, Hajdú Ákos
Felkészítő tanár: Gulyás Csaba
5. helyezett csapat: Team Bornemissza, Bornemisza Gimnázium, Budapest, X.
Csapattagok: Kovács Máté, Rátosi Balázs, Gombos Zsigmond
Felkészítő tanár: Pécsi Tibor
6. – 7. helyezett csapat: Richter Gedeon és társai, Bocskai István Gimnázium, Hajdúböszörmény
Csapattagok: Kiss Bettina, Al-Taani Szeemi, Kovács Judit
Felkészítő tanár: Tóth Júlia
6. – 7. helyezett csapat: Időutazók, Krúdy Gyula Gimnázium, Két Tanítási nyelvű Középiskola, Turisztikai és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola, Győr
Csapattagok: Felhalmi Luca Gréta, Mester Norbert, Pollreisz Marcell
Felkészítő tanár: Dr. Tar Attila Szilárd
8 helyezett csapat: Soha többé, Lovassy László Gimnázium, Veszprém
Csapatagok: Tavaszi Krisztina, Dóra Mátyás, Izsó Dávid Gábor
Felkészítő tanár: Katanics Sándor
9 helyezett csapat: Fontolva haladók, Bocskai István Gimnázium, Hajdúböszörmény
Csapattagok: Gali Márk, Balogh Fruzsina, Tóth Gergő Fruzsina
Felkészítő tanár: Tóth Júlia
10 helyezett csapat: Mezüze, Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon, Miskolc
Csapattagok: Szabó Mihály, Tóth Dávid Attila, Horváth Csongor
Felkészítő tanár: Molnár Csaba

Díjazottak

A díjakat a MAZSIHISZ-BZSH székház, Goldmark termében adták át 2019. január 16-án.
Kelbert Krisztina történész, muzeológus, Szombathely
Dr. Székely János, szombathelyi megyéspüspök, a Boldog Ceferino Roma Misszió,
Professzor Dr. Szita Szabolcs történész, a HDKE korábbi vezetője,
Dr. Tóth József, Budapest, XIII. kerület polgármestere,
Vadász Magda, a Bét Jehuda világi vezetője,
A Pécsi Egyetem Wlislocki Henrik Szakkollégiuma.

Raoul Wallenberg Egyesület nyilatkozata Takaró Mihály állítólagos megbízásáról

Az immár harmadik ciklusában kormányzó kormánykoalíció 2010 tavaszán elfogadta a nemzeti együttműködésről szóló nyilatkozatot: „Legyen béke, szabadság és egyetértés” címmel. Kinyilvánították, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere egy új politikai és gazdasági rendszer, amelyet azokra a pillérekre emelnek, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Végezetül az Országgyűlés meggyőződését fejezte ki, hogy ”képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat.”
A fentiek figyelembevételével a 2013 óta hatályos NAT-ról olyan kormányzati nyilatkozat jelent meg a jelenlegi kormányzat részéről, hogy az nem elég keresztény, nem elég hazafias, nem elég nemzeti. Kiszivárgott, hogy a jelzett hiányok kijavításával megbízott szakértői kinevezést kapott Takaró Mihály.
Az irodalomtörténész korábban számos alkalommal nagy elismeréssel szólt Horthy Miklós tevékenységéről – akinek életútját és tevékenységét egyesületünk a legfelkészültebb akadémiai tudósok közreműködésével 3 nyilvános egyeztetésen feldolgozta – miközben a Nyugatot „kis zsidó lapocskának” tartja, Kertész Imre magyarságát megkérdőjelezi és Spiró Györgyöt embernek nehezen tudja nevezni.
Állítólag a szakértői jelentések őszre készülnek el és talán megismerhetők lesznek a javaslatok.
A Raoul Wallenberg Egyesület részéről mi is kiemelten fontosnak tartjuk a haza, nemzet, erkölcs és család fogalmak erősítését az oktatásban, de értetlenül állunk a szakértői kinevezés előtt, amely szerintünk nem szabadíthat fel erőket a tervekben kitűzött összefogás mellett, és az a szakértő, aki eddigi nyilatkozataiban a megosztást, elkülönítést erősítette, hogyan tudna mindenki számára elfogadható lehetőségeket és célokat megfogalmazni a nemzeti együttműködéshez?

2019. január 21.

A Tarsoly Ifjúságért Egyesület, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség Székesfehérváron a Zsinagóga emlékműnél a Wannsee-i konferenciára emlékező programot szervezet.

Szénási Jonathan Sándor református lelkipásztor beszéde a 2019 január 21-én megrendezésre kerülő Wannsee-i konferenciára emlékező eseményen:

A gonosz ember versengést szerez, és az ármánykodó elválasztja a barátokat.
A gyűlölködő ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
Példabeszédek 16, 28-29.
A XIX. század második felében, a zsidóság emancipációját követően az addig vallási alapon meglévő zsidóellenesség faji alapú antiszemitizmussá változott. Ebben az új koordináta rendszerben előbb minden gazdasági-, később általában minden probléma és baj okozói, kiváltói a zsidók voltak. (Ld. Dreyfus-per, ami arra indította Herzl Tivadart, hogy megírja a „Der Judenstaat” című könyvét, elindítva a politikai cionizmust.)
Az előzmények ismeretében azt kell mondjuk, hogy semmi újdonság nem volt abban, hogy az I. világháború elvesztése után Adolf Hitler, sok más némethez hasonlóan a „zsidó árulást” jelölte meg a háború elvesztésének az okaként. Politikai programkönyvében, a „Mein Kampf”-ban pedig meghirdette, hogy Németországnak a zsidóktól való megtisztítása a német felemelkedés záloga.
Miután Adolf Hitler 1933. január 30-án Németország kancellárja lett, nekiállt hatalma megszilárdításának. Február 28-án a Reichstag felgyújtására hivatkozva szükségállapotot vezetett be, és a politikai ellenfelek közül sokakat lecsukatott. Március 28-án meghirdette a zsidó tulajdonú boltok bojkottját: az SA tagjai szendvics-emberekként járták az utcákat „Német védekezz! Ne vásárolj zsidóktól!” feliratú táblákkal.
A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
Példabeszédek 16, 26.
Két és fél évvel később Németország „szintet lépett”: 1935. szeptember 15-én hirdették ki a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nürnbergi pártnapjain az antiszemitizmust jogi alapra helyező törvényeket, amelyek lényegében kizárták a zsidókat a német társadalomból. A németországi zsidók kivándorlása felgyorsult. (Már amennyire a célországok által kiadott bevándorló vízumok engedték.) Németország 564.000 zsidó lakosából 1933-1938 között 170.000 vándorolt ki, új hazát keresve.
A náci Németország helyzete azonban az Anschluss (1938. március 12.) után mégis kedvezőtlenebbé vált: Ausztria annektálásával 187.000 újabb zsidó lakosa lett a Nagy Német Birodalomnak. A menekültválság rendezésére Roosevelt elnök nemzetközi konferenciát akart összehívni a Népszövetség genfi székházába. Mivel Svájc félt, hogy a konferencia megterheli a Németországgal fenntartott kapcsolatát, a konferenciára végül a franciaországi Evianban került sor 1938. július 6-15. között. Mivel a résztvevő országok közül egyedül a Dominikai Köztársaság volt hajlandó menekülő zsidókat befogadni, Hitler megértette, hogy kivándorlás kényszerítésével nem tudja „zsidómentessé” tenni a Nagy Német Birodalmat.
1939. augusztus 23-án Joachim von Ribbentrop német-, és Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter aláírta a Hitler-Sztalin paktumot Lengyelország és a Baltikum felosztásáról. A paktum végrehajtása során mintegy 3 millió zsidó került német uralom alá. Az 1941. június 22-én megindult Barbarossa hadművelet során (Adolf Eichmann számításai szerint) újabb 5 millió. Mivel a korlátozó törvények miatt önfenntartásukat sem tudták megoldani, kezelhetetlen tömeggé váltak a német megszálló erők számára.
Németország ezért „újabb szintet lépett”: Mivel a zsidó lakosságtól „meg kellett volna szabadulni”, de nem lehetett őket hova kitelepíteni, vagy elűzni, a német frontharcos alakulatok mögött „tisztogató műveleteket” végrehajtó Einsatzgruppék számos tömeggyilkosságot hajtottak végre. Ezeken túl a „sztálini elnyomás alól felszabadított” területeken szerveződő helyi milíciák is sokhelyütt pogromokat, mészárlásokat rendeztek. Ezek azonban nemhogy nem oldották meg a problémát, hanem újabbat szültek: egyre több zsidónak a partizánokhoz való csatlakozását eredményezték.
Németország ezért „újabb szintet lépett”: Reinhard Heydrich SS-Obergruppenführer (vezérezredes), a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője 1942. január 20-ra konferenciát hívott össze az érintett állami és katonai szervek képviselői részvételével Wannsee-be, a „zsidókérdés végső megoldására” egész Európában. Heydrich elgondolása szerint a zsidókat deportálni kell. A fizikailag jó állapotban lévő zsidók útépítésben vennének részt, vagy más fizikai munkát végeznének a megszállt keleti területeken, amely során a többség „természetes úton semmisülne meg”. A túlélőket, akik a legellenállóbbnak bizonyulnak, „megfelelő bánásmódban” kell részesíteni… Ezzel megkezdődött a gettók és a koncentrációs táborok után a megsemmisítő táborok felállítása, és az európai zsidóság ipari méretű pusztítása…

Mindig könnyebb ellenségképet gyártani, mint értelmes célt felmutatni. Ez a politikusoknak ma is egyik legnagyobb kísértése. Ezért figyelmeztet bennünket ma is Isten Igéje:
Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
Példabeszédek 18, 21.


Dr. Sebes József a Raoul Wallenberg Egyesület elnökének beszéde a 2019 január 21-én megrendezésre kerülő Wannsee-i konferenciára emlékező eseményen:


Tisztelt Megjelentek!
Jean Paul mondta:
„ Emlékeink az egyetlen Paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket.”

Nem tudom mióta emlékezik meg a Tarsoly Egyesület a szégyenletes és példátlan konferenciáról, de sajnos most is van – és a közelmúltban is volt – aktualitása. Az 1942. január 20-i konferenciáról már biztos mindent elmondtak: a tervezett európai zsidók 11 milliós létszámának megsemmisítése részben sikerült a 6 milliós áldozattal./ Maga a II. világháború teljes áldozatai elérték a száz milliót / Egy bomlott elme elfogadhatatlan eszméje ilyen döbbenetes hatással járt az emberiségre.

A történelemben voltak már döbbenetes népírtások:
- A Római Birodalom a keresztényeket üldözte 64-330 között 500 ezer keresztény áldozat volt
- Az 1241-42-es tatárjárásnak az akkori Magyarország lakosságának fele 1,5 millió ember esett áldozatul
- A dél-amerikai indiánok leigázása 1492-1600 között 20 millió áldozatot hozott
- Az észak-amerikai őslakosokkal folytatott háborúk, üldözések 1609-1890 között 30 millió áldozatot követeltek
- Az örmények törökök általi lemészárlása 1915-17 között 2,5 millió örmény áldozattal járt.
- A kambodzsai Pol Pot rendszer 1975-79 között 2 millió embert ölt meg.
- 1994. ápr.-júl. között Ruandában száz nap alatt 1 millió halott a tuszik és hutuk etnikai konfliktusában. Ahol több fordulat is történt és további félmillió halott.
- 1995. Sebrenica-i értelmetlen mészárlás 8700 bosnyák legyilkolása 400 felfegyverzett holland ENSZ katona előtt.
- SZU-ban 1918-22 között a polgárháborúban 5 millió halott, az 1920. politikai üldözések 100 ezer halott, az 1930-as évek kollektivizálása 10 milliós áldozat,1932-33-as ukrajnai éhínség 10 millió halott,1934-39-es sztálini terror 1 millió halott és a II. világháborús szovjet veszteség 27 millió fő.
Az látható, hogy egyes esetekben az emberi gonoszság is korlátozhatatlan, határtalan, elképzelhetetlen..! Azonban a nácikon kívül senki még nem tervezte ezt meg íróasztalnál szisztematikusan, megfontoltan ELŐRE !
Az ENSZ Alapokmánya az Emberi Jogokról 1945. június 26.-án tette nyilvánvalóvá, hogy mindenkit egyenlő bánásmód illet:
nincs megkülönböztetés, rabszolgaság, kínzás, élethez való jogot, törvényelőtti egyenlőség, magánélethez való jog, menedék jog, család, gondolat, gyülekezés, demokráciához való jog, szociális biztonság, szállás, élelem, tanuláshoz való jog stb. mellett kötelezettségek is.
És ezt az aláírok betartják…vannak persze gondok…
Tisztelt Egybegyűltek !
Mi a Raoul Wallenberg Egyesület részéről – immár 30 esztendeje – alapszabályunk szerint fellépünk:
- Mindenfajta uszítás, emberi és kisebbségi jogsértés, megkülönböztetés ellen
- A névadónk szellemiségének és tetteinek megfelelően bemutatjuk a magyar –zsidó együttélés minden szakaszát, kiemelten a vészkorszakot
- Országos vetélkedő, egyetemi ráképzés, állandó kiállításunk bemutatása, Wallenberg, Ember Mária díjak évenkénti megítélésében való részvétellel, könyvkiadásokkal és jelenleg konferenciákkal, kiemelt dátumaink megemlékezésein küzdünk a nemzeti önismeret erősítéséért.

Ennek szellemében üdvözöljük a megemlékezés kezdeményezését és fejet hajtunk az áldozatok emléke és a túlélők szenvedése előtt.


„ Minden áldozatot meg lehet hozni az emberért.
Csak emberáldozatot nem.” /Stanislaw J.Lec /

Neubart István a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnökének a beszéde a 2019 január 21-én megrendezésre kerülő Wannsee-i konferenciára emlékező eseményen:


Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Emlékezők!

Mindig nehéz a XX. század egyik, ha nem a legkegyetlenebb bűnéről és következményeiről beszélni.
Emlékezz és ne felejts! Ez egy tórai parancs. A zsidó nép történetében több tragikus esemény is történt az évszázadok során, amire rendszeresen emlékezik. Ilyen a jeruzsalemi szentély pusztulása, a makkabeusok szabadságharca. A Wannsee-i konferencián elhatározott és következtében végrehajtott népirtás a zsidó nép történelmének olyan tragédiája, amelyre az idők végezetéig emlékeznünk kell, zsidóknak, és nem zsidóknak egyaránt.
A holokauszt a zsidó nép tragédiája, egyben Európa soha ki nem törölhető szégyene és a civilizált világ megbocsáthatatlan csődje. A holokauszt olyan tragikus és példátlan történelmi események sorozata, ami a józan gondolkodás számára mindmáig felfoghatatlan. A gonosz ideológia söpört végig Európa és ezen belül Magyarország földjén. A náci Németország által kidolgozott, ipari méreteket öltött gyilkolás következtében 6 millió zsidó ember pusztult el a megsemmisítő és munkatáborokban
Városunkból 3000 székesfehérvári és környékbeli zsidó embert vittek el a Szabó téglagyári gettóból marhavagonokba zárva a haláltáborokba. Sokan már az utat sem élték túl. A korábbi megpróbáltatások miatt már amúgy is fizikailag és lelkileg meggyötört emberek voltak. A deportáltak mindössze 10%-a tért vissza városunkba, meggyötörten elveszítve családjukat, anyagi javaikat. Életüket gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni. A visszatértek közül többen külföldre menekültek, ott próbálták feldolgozni, hogy szülőhazájuk magyar állampolgárként nem védte meg őket, sőt aktív segítséget nyújtott a halál torkába deportálásukhoz.
A világháborús zsidóüldözések sohasem tűnő sebet ütöttek a modern civilizációnk képén.
A város zsidó vallási élete a veszteségek következtében a háború után jelentősen meggyengült. Az e helyen állt neológ, és a Piac téri ortodox zsinagógát bombatalálat érte, mindkettő lebontásra ítéltetett. A ma is működő imaházban a túlélők próbáltak újra közösséget formálni, szerencsére sikerrel. Megmutatva a világnak, hogy a zsidó népet, kultúráját nem lehet kiirtani, megszüntetni.
Az idő múlása miatt egyre kevesebb túlélőnek és nekünk, a leszármazottaiknak sem lehet más a célunk, mint ennek bizonyítása, Ezért is fontosak a megemlékezések. Bár a tragédia már több mint 7 évtizede történt a következményit máig viseljük, tanulságait sokan máig sem vonták le.
Ma is küzdeni kell és fel kell emelni hangunkat azokért az emberekért, akiket bármilyen okból származásuk, vallásuk miatt megkülönböztetnek, üldöznek és ezért védtelenek. A tolerancia mások véleményének tiszteletben tartása mindennél fontosabb, nem szülhet erőszakot, nem járhat megfélemlítéssel.
Emlékeznünk nemcsak a meggyilkolt zsidó emberekre kell, hanem azokra az embermentőkre is, akik életük kockáztatásával segítették az üldözötteket. Volt, aki hamis iratokkal, volt, aki az üldözötteket bújtatva, élelmiszer, ruha adománnyal nyújtott oltalmat.
E helyütt is kegyelettel adózunk a szovjet és amerikai katonáknak, akik lerombolták a haláltáborok és gettók falait visszaadva a megmaradt zsidó népnek a legalapvetőbb emberi jogot, a szabadságot.

a Humánum napja programjára

"Nem lehetsz igazságos, ha nem vagy emberséges." (Vauvenargues)

A Raoul Wallenberg Egyesület tisztelettel meghív minden érdeklődőt a Budapest, XIII. kerület Szent István Parkban, a Raoul Wallenberg emlékműnél, tartandó születésnapi megemlékezésre.

Időpont: 2019. augusztus 5. hétfő 17 óra.

Beszédet mondanak:

Katarina Szécsi Ásbrink, svéd nagykövet-helyettes
Batthyány-Schmidt Margit, a Magyar Batthyány Alapítvány elnöke
Dr. Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke

Közreműködik:
Dés László előadó művész

Együttműködő partnerek:
Svéd Királyság budapesti nagykövetsége
Magyar Batthyány Alapítvány

Yad Vashem díjjal kitüntetett arisztokrata származású embermentők:
Kállay Kázmér
Ocskay László
Görgey Guidó
Thassy Jenő

Ember Mária-díj 2019. évi átadásának forgatókönyve /2019. április 18./



Dr. Sebes József a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke:

Tisztelettel köszöntöm az RWE elnöksége és a bíráló bizottság egy tagjaként is a megjelenteket. Arra törekszem – immár harmadik esztendeje, hogy Ember Mária nagy és gondolatgazdag életművéből olyan kiemeléseket tegyek, amelyek a mának is szólnak /szólhatnak / aktuálisak és fontosak:

1./Azt hiszem a legnyomasztóbb világ és / verbálisan / hazai kérdéshalmaz a menekültek problémája és az azzal kapcsolatos eltérő állás és nézőpontok.
- Ember Mária számára feldolgozhatatlan volt a mélységes közöny, szenvtelenség és részvétlenség a zsidó sors iránt, amit mindenhol tapasztalt gyermekként és később is az érintett dokumentumok áttekintése kapcsán:
-Ezt tapasztalta elhurcolásuknál..
-A szolnoki cukorgyári bevagonírozáskor..
-És ugyanezt tapasztalták hazatéréskor, hiszen szinte semmit nem találtak javaikból és amit felleltek másnál azt sem kapták vissza…
- A Hajtűkanyarban írja E.M. az 1944 április 14.-i kormányülésen Sztójay Döme miniszterelnök mondja: „…az a zsidó, aki sárga csillagot visel se levente, se Bocskai sapkát ne viseljen..” Az írónő „…szinte hallja gurgulázó röhögésüket, amikor tréfás rendelkezéseiket megfogalmazzák, hogy a kanárisárga csillagnak szövetből, selyemből, vagy bársonyból kell készülnie..”

2./Az európai választások és a hazai önkormányzati választások kapcsán az éles nézetkülönbségek következtében olyan alapvető kérdések /és vádak / is felmerülnek, hogy mi is a tartalma a valódi hazaszeretetnek és egymás tiszteletének.

- Ember Mária minden jelentősebb művében jelen van az élet
munka és hazaszeretet:

-Az „ Egy boldog nő” című regényében írja: „ Arra kell gondolni,
amit megnyertünk, élet, nem arra, ami így-úgy elment!”

-Gyakran feltette a kérdést…Ki voltam én, milyen voltam,
hogyan éltem? Választ is adott rá: „ Én nem lehettem rossz, de
engem meg akartak ölni…de miért? Miért hozott nekem a
krampusz virgácsot, mikor én mindig jó kislány voltam?


Ember Mária tiszta, őszinte ember volt egész életében. Gondolatai a szülőföld körül forogtak, mindvégig őrizte gyermekkori kötödéseit és nem rendítette meg semmi a hítében, hogy neki egyetlen hazája Magyarország, amellyel múltja, élete és sorsa összefonódott..!

Forgatókönyv:

15.00 – 15.15 két díjnyertes film levetítése:
- BMSZC Bólyai János Műszaki Szakgimnázium Bp.XIII.
„ A holokauszt..” Sorsok kutatói csapat
- Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium Dunaszerdahely
„ A botlatókövek városa” Saul lányai csapat

15.15 – 15.20 Megnyító – köszöntés – emlékezés.- Dr. Sebes J.
- Nina Lagergreen, R. Braham prof. és Niklas Wacz tisztelete 1 perc

15.20 – 15.35 Bálint András felolvas Ember Mária könyvéből.
15.35 – 15.50 Kardos Yvette dr. ismerteti az eredményt és laudációt
mond L. Ritók Nóra művészetpedagógusról
15.50 – 16.00 Sipos András laudálja Dr. Gergely Anna történészt
16.00 – 16.15 A harmadik helyezett és különdíjas film levetítése:
- HSZC Návay Lajos Szakgimnázium Makó – „ A makói zsidóság
története” Honfoglalók csapat
-Lovassy László Gimnázium Veszprém – „ Íme itt e kő”
Soha többé csapat
16.15 – 17.00 Egyéni beszélgetések, sajtó, fogadás

Augusztus 5-én

A Raoul Wallenberg Egyesület megemlékezést tartott a Budapest, XIII. kerület Szent István Parkban, a Raoul Wallenberg emlékműnél, névadója születésének 107-ik évfordulója alkalmából.

Beszédet mondott:

Katarina Szécsi Ásbrink, svéd nagykövet-helyettes
Batthyány-Schmidt Margit, a Magyar Batthyány Alapítvány elnöke
Dr. Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke

Szécsi Åsbrink nagykövet-helyettes beszéde:

Őexcellenciái, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
Nagy megtiszteltetés, hogy újra itt lehetek a Szent István parkban, hogy megemlékezzek és lerójam tiszteletemet egykori kollégám és közös hősünk, Raoul Wallenberg előtt.
Raoul Wallenberg szinte napra pontosan 107 éve, 1912. augusztus 4-én született. Ebben az évben született Milton Friedman, Gene Kelly és Habsburg Ottó is. 1912-ben süllyedt el az utasszállító Titanic, megalapították az orosz Pravda nevű újságot, és megrendezték Stockholmban a Nyári olimipiai játékokat.
A stockholmi játékok a „Napsütéses olimpiaként” vonultak be a történelembe a szokatlanul meleg és napos időjárás miatt, amelyet a nézőközönség nagyra értékelt, a sportolók azonban kevésbé voltak elragadtatva tőle (azt hiszem ezzel mi magunk is együtt tudunk érezni egy ilyen napon). A stockholmi olimpia talán legemlékezetesebb története szerint a japán maratonfutónak, Shizo Kanagurinak rejtélyesen nyoma veszett a verseny közben. Később kiderült, hogy megállt pihenni egy magánház kertjében, és végül a délutánt a tulajdonossal beszélgetve és epres limonádét iszogatva töltötte.
Az idei nyáron, éppen most egy másik fontos sporteseményt is megrendeznek Budapesten: a 15. európai maccabi játékokat. A világ minden pontjáról érkeztek zsidó sportolók fővárosunkba, hogy különböző sportágakban összemérjék rátermettségüket. Egy 53 főből álló, nagy svéd csapatot is vendégül látunk, és örömömre szolgál, hogy a svéd és más csapatok tagjai közül is sokan velünk tartanak ma. Ahogy azt a japán futó példájából megtanulhatjuk, a sport nem csak a versengésről szól, hanem arról, is hogy a különböző kultúrák közelebb kerülhetnek egymáshoz és új barátságok születhetnek.
Raoul Wallenberg minden bizonnyal örömmel nyugtázná, hogy a Maccabi játékokat Budapesten rendezik. Ambíciózus tervei voltak arra nézve, hogy miként állíthatná helyre a zsidó kulturális életet Magyarországon a háború után. Részben ezen ötletek megvitatása miatt próbált meg kapcsolatba lépni a szovjet Vörös Hadsereg vezetésével, amikor azok 1945 januárjában beléptek Budapestre. Azonban ahogy azt ma már tudjuk, a szovjetek nem kívántak tárgyalni. Letartóztatták Wallenberget, és a hírhedt moszkvai Lubyanka börtönbe szállították. Raoul pontos sorsát azóta is homály fedi.
 
Annyit tudhatunk csak, hogy soha nem tért haza családjához Stockholmba. Ahogy budapesti kollégái és barátai sem látták újra. Nem volt lehetősége találkozni azzal a több ezer emberrel, akik az ő segítségével menekültek meg a Holokauszt idején.
Beletelt némi időbe a háború után, mire Wallenberg budapesti missziójának léptékét igazán fel- és elismerték. Mindnyájan hallottunk a menlevelekről, de a hat Budapesten töltött hónap alatt Wallenberg egy olyan embermentő szervezetet is felépített, amelynek végül több mint 350 tagja volt. Ez akkoriban példátlannak számított a városban. Wallenberg nagy gonddal igazgatta a szervezetet a döntéshozataltól kezdve, az élelmiszerek kiszállításán és a könyvelésen át, egészen az egészségügyi ellátásig. Tette mindezt a Nyilaskeresztes rezsim talán legsötétebb időszakában.
Ma egyrészt kötelességünk elmondani Raoul Wallenberg történetét, de örökségét is elő kell mozdítanunk. A Nagykövetségem számtalan projektet támogat a magyar Raoul Wallenberg Egyesülettel és a svéd Raoul Wallenberg Akadémiával együttműködve, amelyek diákoknak mutatják be az emberi jogok, az egyéni bátorság és a tolerancia fontosságát.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy három napja, augusztus 2-án került sor a nemzetközi roma holokauszt emléknapjára. A romák ellen elkövetett szisztematikus gyilkosságok sajnos a Holokauszt nem túl jól dokumentált részei közé tartoznak. Azt is tudjuk, hogy a roma kisebbség Európában sok helyen máig szenved a súlyos diszkrimináció és a szegénység következményeitől.
Mindenkit arra bátorítok, hogy olvassák el a svéd szerző, Majgull Axelsson „Nem vagyok Miriam” című könyvét, amelyet tavaly magyar nyelvre is lefordíttottak, jelenleg pedig a színpadon is megtekinthető a budapesti Vígszínház műsorán. Majgull Axelsson egy fiatal roma lány történetét meséli el, aki túlélte Auschwitz borzalmait, és menekültként Svédországba került. A könyv időnként olyan szörnyűségeket ismeret, hogy szinte lehetetlennek tűnik tovább olvasni, ezt a történetet azonban mégis érdemes elmondani.
Hadd fejezzem be annak hangsúlyozásával, hogy mindnyájan egy kicsit jobb hellyé tehetjük a világot hétköznapi tetteinkkel. Felemelhetjük a szavunkat, amikor igazságtalanságot és diszkriminációt látunk, kinyújthatjuk kezünket a szükséget szenvedők felé, és bátran követhetjük morális meggyőződésünket, időnként akár az árral szemben is. Így őrizhetjük meg leginkább Raoul Wallenberg emlékét.
Köszönöm a figyelmet!

Dr. Sebes József beszéde
az Arisztokrácia és zsidóság kapcsolata Magyarországon címmel.

A több mint 30 éve működő egyesületünk ezen a napon RW mellett korábban a hazai Világ Igazairól is megemlékezett/ most 861 fő van/ Két éve a Roma Holokausztra kiemelten is megemlékeztünk és most is fejet hajtunk a roma áldozatok előtt és osztozunk a túlélők és családtagok fájdalmában. Az immár két éve előkészített vészkorszaki gyermekmentési projektünknél találkoztunk a mentőhelyek kialakítása, folyamatos támogatása kapcsán a hazai arisztokrácia egyes szereplőinek fontos tetteivel. Arra gondoltunk, hogy méltó a Humánum Napi megemlékezéshez, ha egy nagy főnemesi család tevékenységén keresztül felvillantjuk hazai történelmünk olyan epizódjait, amelyek dicséretesek és fontosak voltak akkor és most is.

A téma felvezetéseként elmondom, hogy Magyarországon 1935-ben a főrendet viselő családok között is hatalmas különbségek voltak. 27 család volt még hagyományos értelemben nagybirtokos arisztokrata és a fentiekből 22 családnak volt törvényhozó tagja a Horthy-korban – 1920-1944 között – általában öt-hat fő.
A Horthy korszakban már nemcsak a régi nagyúri családok tartoztak a főrendbe, hanem sokan a 19.század végén, 20. század elején kapták főrangú címüket vagy magyar állampolgárságukat. Köztük 30 zsidó eredetű család is, akik érdemeik elismerése okán magyar bárói címet kaptak Ferenc József királytól vagy IV. Károlytól.( 350 zsidó család pedig nemességet kapott)
1791-től, ahogy Kecskeméti Károly mondta: „ Érezzék a zsidók Magyarországot hazájuknak” elvet a zsidók elfogadták és 1796-ban felajánlották – az emancipációért cserébe - katonai szolgálatukat, amit I. Ferenc visszautasított. Eközben a magyarországi főnemesek Esterházy, Zichy, Károlyi, Nádasdy és a Batthyányiak – az uralkodótól kapott jogaik alapján – befogadtak zsidó telepeseket konkrét feladatokra. A Batthyányiak első telepesei Rohoncon, majd Körmenden, Nagykanizsán, Szombathelyen váltak közösségé./ Itt kaptak a befogadóktól iskolát, mikvét, ispotályt és zsinagógát is./
1849-ben a forradalmi kormány csak véső szükségben – és késve - ajánlotta fel az emancipációt. Az Osztrák- Magyar Monarchiában az 1867.XVII törvénycikk egyenjogúsította a zsidóságot, majd 1895-ben az izraelita vallást is egyenjogúsította a magyar törvényhozás, ettől kezdve, mind személyükben és közösségeikben is teljesen egyenjogúvá váltak.
A dualista állam keretei között kibontakozó gyors modernizáció elindítói, éllovasai és nyertesei a bátran kockáztató, mozgékony és tőkeerős zsidó vállalkozók voltak. Az állami és politikai irányitásban szerepük csekély volt, de az üzletemberek és földbérlők nagyobb fele zsidó volt. Az ország szempontjából is fontos volt, hogy miután a pénzintézeteknél és a nagyiparosok között is jelentősen nőtt arányuk, a hazai tőkepiacot a nemzeti tőke irányítása alá vonták és a nyugati szellemi technológiák gyors átvételével, a hazai szellemi tőkét gyarapították. A századfordulón a magyar zsidóság tagjai elévülhetetlen érdemeket szereztek a művészeti mecenatúra, a kultúra, a tudomány, a meginduló filmgyártás, a sport terén, nemcsak maguknak, hanem a befogadó hazájuknak is.
Az első világháború előestéjén dominánsan a zsidó nagytőkéseknek volt köszönhető, hogy az ország függetleníteni tudta pénzpolitikáját Bécstől és azzal, hogy létrejött a budapesti pénzügyi központ reálissá vált a teljes függetlenség is!!
Sajnos az első világháború és következményei összetörték az asszimilációs folyamatot. Megjelent a hadi nyereség, proletárforradalom, vörös terror és felcsapott az antiszemitizmus..
A hazai zsidóság – a környező országok tapasztalatait figyelve – gyorsan és látványosan átvette a nemzeti identitás elemeit, de az ország északi megyéiben a galíciai eredetű népesség az asszimilációs impulzusok hiánya miatt megőrizte tradicionális vonásait. Kimondható, hogy a modernkori antiszemitizmus emancipáció utáni jelenség, célpontja nem a vallásos zsidó, hanem a sikeres üzletember, szabadpályás értelmiség volt.
Az akkori magyar társadalom két csoportja a zsidóság/ különösen annak polgári és nagypolgári része/ és az arisztokrácia belülről számos átláthatatlan szakadék által tagolt, de a társadalom többi részének aspektusából egységes és egymáshoz hasonló csoport volt. Ennek összetevői: a zárt, a társadalom többi részétől elkülönülő életmódjuk, felekezeti tekintélyek által meghatározott értékrendek, szigorú életviteli és házasodási előírások, többnyelvűség, mobilitás, az első világháborús veszteségek” okozói”, és/ egyesek/ nem magyar eredetűek.
A két csoport a modernizációs folyamat során nem akadályozta, sőt segítette egymást. Karády Viktor szerint az az emancipációval megjelenő a zsidókra vonatkozó birtokszerzési és iparszabadság, a szabad letelepedés a városokban az arisztokrata nagybirtok működését inkább segítette, s a zsidó fiatalok felsőbb iskolázási lehetőségei sem korlátozták a főnemesek lehetőségeit semmiben.
A Horthy-kori arisztokrácia általános helyzetét tekintve véve adódik a következtetés, hogy Magyarországon a 19. század második felében megindult az utolsó harmadában felerősödött, modernizációs folyamat során a zsidóságnak és az arisztokráciának e folyamatban részes csoportjai érdekazonosságot mutatnak a társadalom más, a modernizációs folyamatból objektív okok miatt kiszoruló elemeivel szemben. Berend T. Iván és Ránki György ezt az érdekazonosságot mutató csoportot nevezi magyar burzsoáziának, amely végül betöltötte a „ köznemesség nagy száma és gazdasági indolenciája miatt keletkezett vállalkozói űrt.”


Batthyány-Schmidt Margit, a Magyar Batthyány Alapítvány elnöke beszéde Ember az embertelenség viharában címmel.

Hogy történhetett meg az, hogy egy jómódú bankárcsaládból származó, diplomáciai tapasztalatokkal még nem rendelkező, és a humanitárius kérdések iránt korábban nem érdeklődő svéd fiatalember alig néhány hónap alatt a magyarországi és európai zsidóság tízezreinek megmentőjévé vált? Mint tudjuk, Raoul Wallenberg 1944 júliusában érkezett Magyarországra svéd követségi titkárként és szinte azonnal bekapcsolódott abba a fáradságot nem ismerő, emberfeletti munkába, amely a zsidó lakosság deportálását akadályozta meg.
A Budapesten működő külföldi – elsősorban svéd, svájci, spanyol, portugál és vatikáni – követségekkel együtt, menlevelek, vízumok és útlevelek kiállításával mentette az üldözöttek ezreit. Wallenberg már az első, Budapesten töltött hónap után, 4500 ilyen véd-útlevelet állított ki, amelyeket családi okmányként fogadtatott el a magyar hatóságokkal, így minden egyes dokumentummal egyszerre több életet is mentve meg.
Hasonló humánus cselekedetekre a Batthyány család történetében is találhatunk számos példát, hiszen Batthyány Ádám, aki országbíró is volt, már 1687-ben véd-levelet adományozott a rohonci zsidó kereskedőknek. Sőt, 1700-ban megalakította az un. Judenpolizei-t is, amely a zsidóság jogait, értékeit védte és képviselte a lakosság előtt.
Az 1700-as években Alsó-Ausztriában üldözték a zsidókat, és Batthyány Ádám özvegye, Strattman grófnő, az Ausztria felől érkező zsidók számára letelepedési engedélyt adományozott a saját birtokaikra.
Felismerni, hogy mások méltatlan helyzetbe kerültek, és önzetlenül a segítségükre sietni. Mi ez, ha nem humánus cselekedet?
A történelmi viharok során mindig felbukkantak olyan önzetlen, nemes lelkű, segíteni akaró emberek, akik önfeláldozó, segítőkész hozzáállásukkal embertársaik ezreinek nyújtottak segítséget. Ezek a „hősök” – mert bátran nevezzük így őket – sajnos sokszor elbukva, vagy méltatlanul elfelejtve, a feledés homályába vesztek. Hogy ez ne történjen meg, fontos küldetésünk, hogy a hősökről mindig megemlékezzünk.
Gondoljunk Raul Wallenbergre, akinek a nyilas hatalomátvétel után kialakult szörnyű helyzetben mutatkozott meg igazán a hősiessége, hihetetlen szervezőkészsége és elhivatottsága, ahogy a reménytelennek tűnő körülmények között is rengeteg ember számára teremtette meg a menekülés, és egy új élet lehetőségét.
Gyorsan sikerült hatékony együttműködést kialakítania a Vöröskereszttel, a semleges országok diplomatáival és a magyar szimpatizánsokkal. Alig néhány hónapos tevékenysége alatt több tízezer életet mentett meg.
Sajnos a sors tragédiája az is, hogy a hősök sokszor elbuknak. Wallenberg sem érhette meg sem a háború végét, sem munkájának elismerését. De valószínű, hogy nem is vágyott elismerésre. Mint tudjuk, 1945 januárjában Budapestről Debrecenbe indult, hogy a hazánkba érkező szovjet csapatoktól segítséget kérjen, de sajnos nyomtalanul eltűnt. A Szovjetunióba hurcolták, ahol máig tisztázatlan időpontban és körülmények között vesztette életét.
Ezen a napon nem feledhetjük, hogy Raoul Wallenberg vált a vészkorszakbeli embermentés ikonikus alakjává, de szerencsére akadtak még mások is, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben.
Kiemelten fontosnak tartom, hogy az áldozatokra való emlékezéssel, az emberi helytállás példáinak felmutatásával, az események emberi jogi megközelítésű oktatásával a fiatalabb generációknak olyan értékrendet közvetítsünk, amelyben központi szerepet kap a másik ember értékeinek elfogadása, az alapvető jogok és a demokratikus értékek tisztelete.
A Batthyány család az évszázadok során mindig az összetartást, az emberi értékek megmentését és továbbvitelét szorgalmazta, ezzel is példát mutatva a különböző népcsoportokkal való sikeres együttélésre.
A mi feladatunk és egyben felelősségünk is megerősíteni a felnövekvő generációk elköteleződését ezek iránt a valódi – korszaktól, vallástól, világnézettől független – egyetemes emberi értékek iránt.
Hiszen talán még soha nem volt olyan aktuális és valós az aggodalom – mint napjainkban – hogy a közös európai zsidó-keresztény kultúra tovább éljen, megmaradjon és fennmaradjon.
Ezért is kérek tisztelettel mindenkit, hogy az egymásért vállalt felelősségtudattal, példamutatással dolgozzunk tovább közösen ezekért az értékekért. Végül engedjék meg, hogy egy Ady Endre idézettel köszönjem meg megtisztelő figyelmüket:
„Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen.”

a svéd követség fogadásán

Niclas Trouvé nagykövet úr búcsúfogadást adott a Svéd Nemzeti Ünnep alkamából. Ezen az összejövetelen a Raoul Wallenberg Egyesület nevében
dr. Sebes József elnök úr a saját maga írt versét mondta el és köszönt el, barátuntól Niclas Trouvé úrtól. A verset a nyagykövetség munkatársa Andreas Attorps fordította le és olvasta fel a nagyszámú közönség előtt június 6-án.

Búcsúzás helyett


N em tekinthető tevékenységeiben átlagosnak
I nteligens, talpraesett világpolgár.
C sintalan mosoly ül bajusza helyén, ami
L azává teszi öltönyben is!
A zt látjuk Ő sem viseli az önzést és kirekesztést
S isteregnek mondatai, ha diszkriminációt lát.


T ántoríthatatlan demokrata !!
R emegő lábakat csak kölcsönzőben látott.
O rdítani még kutyájával sem szeret.
U gyan a rend, szervezettség és határidő nem
V ágyálom Nála…vagyis
É rdemes a Neki ígért vállalásokat számon tartani.


S zeret utazni, a jó ételeket, társaságot
O hajtja a vitát és nem állhatja a szervilizmust.
K ifinomult érzéke van a tarthatatlan helyzetek


S zinvonalas kezelésére, még akkor is, ha
I ngerülten berendelgetik!!
K irobbanó a humora a legváratlanabb helyzetekben, de
E lnyomja – néha – a felelősség és kötelesség..
R eméljük sokáig lesz még szolgálatban!
T udjuk már, hogy Nekünk hiányozni fog!!


ÉS JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁN
A
RAOUL WALLENBERG EGYESÜLET
NEVÉBEN
DR. SEBES JÓZSEF


BUDAPEST, 2019.06.06.

Instead of a farewell

N ot an ordinary man in his actions
I ntelligent and an urbane cosmopolitan.
C heeky smile on his face instead of a mustache, makes him
L ook relaxed, even in a suit!
A nd we see that he cannot stand selfishness, intolerance and exclusion
S peaking up, whenever he sees injustice and discrimination.

T op to toe democrat!
R estless and brave, fear is not his wage.
O n no occasion would he shout – not even with a dog.
U pdating and organizing his calendar, however, is not a real
V alue in his eyes.
E ventually, you may need to follow up on his promises

G astronomy, traveling and good company are precious to him
O ver all he likes arguments and he hates servility.
O f all above he has a perfect ability to
D ecrease and calm down stressful situations.

L earned professionalism and calm, even when he gets summoned.
U nique sense of humor in most situations, but also serious and deeply committed to his tasks.
C ontinous service – we hope – is still ahead for many years,
K nowing already that we will truly miss him.

And the best wishes from the Raoul Wallenberg Association

EMBER MÁRIA DÍJ 2019. ÉVI ADOMÁNYOZÁSÁHOZ

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége 2016-ban megalapította az Ember Mária Díjat, adózva az írónő emlékének. A díjat 2017-ben a Simonyi Andrea-Bánki Miklós házaspárnak, és Csillag Ádámnak, 2018-ban pedig Randolph L. Braham professzornak és Hardy Titusz bencés atyának adhattuk át.

EMBER MÁRIA (Abádszalók, 1931. április 19. – Budapest, 2001. december 30.) magyar író, újságíró, műkritikus, műfordító, történész. Az írónő a holokausztról szóló „Hajtűkanyar” című könyvének a belső oldalára saját kézírással azt írta: „Ennek a könyvnek a tárgya nem „a” zsidó sors. Amit ez a könyv elbeszél, az a magyar történelem.”

Azokat a személyeket kívánjuk a díjjal elismerni akik:

- munkásságukkal kiemelkedő módon bemutatták a zsidó és nem zsidó magyar emberek együttélésének történetét, illetve a magyarországi kisebbségek sorsát,

- vagy a „Vészkorszak” tragikus eseményeit, előzményeit és következményeit a magyar történelem és kultúra részeként dolgozták fel, valamint akik kiemelten hozzájárultak a rasszizmus elleni küzdelemhez és az emberi jogok érvényesüléséhez.

A díjat, az elbírálás előkészítésére alakult bizottság előterjesztésére az egyesület elnöksége ítéli oda.
A bizottság tagjai: Vajda Júlia, Sebes József, Sipos András, Székely Gábor, Szilágyi Ákos, Kardos Tamásné.
A díjra érdemes személyek jelölésére javaslatot /ajánlást/ tehetnek magánszemélyek, szervezetek és testületek is. A javaslatot írásban kell benyújtani az embermariadij@gmail.com e-mail címre, vagy postai úton az egyesület 1363. Budapest, Pf. 39. postafiók címére.
A beküldési határidő: 2019. február 28.
A javaslatot akkor tekintjük érvényesnek ha:
- az határidőben beérkezik,
- tartalmazza az ajánlott személy életútjának és a díjra jogosító tevékenységének rövid leírását, valamint
- az ajánló, és a díjra javasolt személy elérhetőségét is.
Az elbírálást követően minden ajánlásra írásban válaszolunk. A díjban részesülőket levélben értesítjük és a díjazottak nevét és tevékenységét a sajtóban és az interneten is nyilvánosságra hozzuk.

A díj átadására 2019. április 19-én, az írónő születésnapján, ünnepélyes keretek között kerül sor.

A díjazottak részére egyedi, művész által alkotott plakett és oklevél jár.
A díjakkal kapcsolatos további információval a bizottság titkára, Kardos Tamásné /Yvette/ szolgál, aki elérhető a +36 30 9647391 telefonon, vagy embermariadij@gmail.com e-mail címen.

Budapest, 2018. október 30.

Raoul Wallenberg Egyesület

Adatlap

Adatlap
a Raoul Wallenberg-díj elnyeréséhez
2018.

Az adatlap IDE kattintva letölthető.


I.
Ajánló személy/szervezet/testület neve:

Ajánló szervezet, testület vezetőjének (aláírójának) neve:

Ajánló címe: (Irányítószám, település, utca, házszám)

Telefonszáma:
E-mail címe:

Ajánló személy/szervezet, testület tevékenysége:

II.
A Raoul Wallenberg-díjra javasolt (személy, szervezet, intézmény) neve:

Címe: (Irányítószám, település, utca,házszám):

Telefonszáma:
E-mail címe:

Kérjük, hogy az ajánló fogalmazza meg, miért méltó a Raoul Wallenberg-díjra az általa jelölt személy/szervezet/intézmény a felhívásnak megfelelő célkitűzések alapján; ennek megfelelően indokolja az ajánlást és mutassa be a díjra javasolt személy/szervezet/intézmény tevékenységét, életútját maximum 1800 karakter, 1 A4 oldal terjedelemben.

Tevékenysége/életútja/ajánlás indoklása:


Kelt, dátum:

-------------------------------
ajánló aláírása

Beküldési határidő: 2018. december 18.
Az adatlapot e-mailen az alábbi e-mail címre várjuk word és/vagy pdf formátumban: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com
Az ajánlást az alábbi postacímre 1 példányban lehet megküldeni, mely abban az esetben kerül elfogadásra, ha az ajánlás e-mailen keresztül beküldésre került:
Raoul Wallenberg Egyesület, 1363. Budapest, Pf. 39.

Randolph L. Braham professzor: politológus és történészre emlékezünk

1922-ben Ábrahám Adolf néven született Désen, itt is érettségizett. 1943-44 között munkaszolgálatos, ahonnan megszökött. 1945-47 között politológiát tanult Münchenben, majd a City University of New York/CUNY/ City College-ben szerezte meg az MA fokozatot.1952-ben szerzett PhD fokozatot a mai New School Universityn New Yorkban. 1956-92 között a CUNY-n összehasonlító politikatudományt tanított.
1950-től vett részt zsidó kutatási programban és főleg a magyar holokauszt kutatásában,számos országban is kutatott. Közel száz könyv szerzője, szerkesztője, társszerzője és több száz tanulmánya jelent meg a világ különböző folyóirataiban. Munkáit forrásként használták több ország bíróságain háborús bűnök elleni és jóvátételi perekben. Azok közé tartozott, akik felismerték, hogy nem szabad hagyni a holokausztot történelemmé válni, mert a 6 millió áldozat emléke méltó módon az alapos dokumentálással és a történetekre való folyamatos emlékezéssel lehet hiteles! Ehhez szolgáltat kellő tudományos alapot az Ő életműve is. Emlékét megőrizzük.
Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége

Felhívás

A Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottság – az elmúlt évek hagyományát követve –

Raoul Wallenberg-díj

elismerésben részesíti az arra érdemes személyeket és szervezeteket.

A magyar társadalomban továbbra is élnek azok az ellentétek, amelyek megkülönböztetik az egyik embert a másiktól, annak függvényében, hogy milyen társadalmi csoportba tartozik.
Az előítéletes magatartás, az intolerancia kiváltotta rasszista megnyilvánulások, indulatok sajnos már-már mindennapjaink részévé váltak.

A Bizottság a Díj adományozásával etikai mércét és példát kíván állítani a magyar társadalmi és politikai közélet elé. Szeretnénk elismerni azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a hátrányos helyzetben élők, a diszkriminációt elszenvedők érdekében.

I. A Raoul Wallenberg-díjban részesülhetnek:

1. Polgárjogi aktivisták, civil szervezetek, akik /amelyek/

- bátor kiállásukkal, tevékenységükkel, életútjukkal példát mutattak és mutatnak embertársaiknak a helyi, térségi és országos közéletben.

2. Települési önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, intézmények, vagy ezek munkatársai, akik

- példát mutattak és mutatnak az emberi együttélésben,

- a társadalmi konfliktusok feloldásában és megoldásában szerepet vállaltak, vállalnak,

- tevékenységükkel közreműködtek, közreműködnek az emberi és állampolgári jogok érvényesülésében.

3. Írók, újságírók, szerkesztőségek, szellemi műhelyek közösségei, akik

/amelyek/ munkásságukkal járultak, járulnak hozzá az előítéletes magatartás, a rasszizmus, antiszemitizmus, a cigány-ellenesség leküzdéséhez, rávilágítottak, rávilágítanak azok demokrácia- és szabadság ellenességére.

4. Egyházi személyek, egyházi közösségek, akik /amelyek/ hitéleti tevékenységük során,

a hit erejét felhasználva, aktívan közreműködtek és közreműködnek a különböző népcsoportok,
különböző felekezetek, vallási közösségek helyi együttélésében, az egymás iránti előítélet
leküzdésében.

II. Raoul Wallenberg-díjra javaslatot tehetnek:
- figyelembe véve az összeférhetetlenségi alapelveket -

a Díj alapítói, támogatói, települési önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, emberi jogi, civil és egyházi szervezetek, valamint magánszemélyek.

Javaslatot tenni

kizárólag a Bizottság által közzétett adatlap számítógépen szerkesztett, hiánytalan kitöltésével, ajánlás megfogalmazásával, word és/vagy pdf formátumú dokumentum e-mailen keresztül történő beküldésével lehet.
Az ajánlók a beküldött ajánlások érkeztetéséről e-mailen keresztül kapnak visszaigazolást. Postai úton beküldött ajánlás csak abban az esetben kerül elfogadásra, ha az ajánlás e-mailen keresztül is beküldésre került.

Beküldési határidő: 2018. december 18.

Az ajánlások beküldési e-mail címe: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com
Posta cím: Raoul Wallenberg Egyesület,
1363. Budapest, Pf. 39.

III. A Díj összege:

Szervezet, csoport, intézmény maximum 150.000 Ft

Természetes személy maximum (bruttó) 150.000 Ft

IV. Információk:

A Díjat a beérkezett javaslatok, ajánlások alapján a Bíráló Bizottság ítéli oda.

A Díjban részesülőket levélben értesítjük és a Díjazottak nevét a sajtóban nyilvánosságra hozzuk.

Az átadás tervezett időpontja. 2019. január 17.

A Díjjal kapcsolatos további információval a Raoul Wallenberg Egyesület e-mail címén keresztül tudunk tájékoztatást nyújtani. E-mail: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com


Budapest, 2018. 11.11.


Bíráló Bizottság

Megemlékezés Raoul Wallenbergről

Raoul Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Budapestre és az alig több mint 6 hónap alatt zsidók ezreit mentette meg munkatársaival. Wallenberg örült a szovjet csapatok érkezésének és barátként tekintett rájuk, de 1945. január 13-án védőőrizetbe vették, majd letartóztatták. Sorsa ma is még ismeretlen.

A Raoul Wallenberg Egyesület minden évben megemlékezik ezen a napon tevékenységének megkezdéséről. Most az ismert belpolitikai események kapcsán nyilatkozatot adtunk ki, amelyet a megemlékezésen ismertetünk.(Csatoltan meg is küldjük.)


A megemlékezés helyszíne: Budapest, XIII. kerület, Pozsonyi út – Wallenberg utcai sarok, a Wallenberg emléktábla előtt.


Időpont: 2017. július 9. vasárnap 17.00 óra


Kérjük, vegyen részt a megemlékezésen, hozzon egy szál virágot vagy mécsest, és ossza meg velünk gondolatait a témával kapcsolatban.



Raoul Wallenberg Egyesület
elnöksége

Dr. Sebes József
soros elnök

Budapest, 2017. július 5

Országos döntő eredménye - 2018 január 25.

1. helyezett : „ Kassai polgárok” Márai Sándor Gimnázium Kassa
2. helyezett : „ Magén Derór” Bethlen Gábor Gimnázium és Ált. Iskola
Nyíregyháza
3. helyezett : „ Időutazók „ Győr Krúdy Gyula Gimnázium
helyezett : „Hexagramma „Miskolc Lévay József Ref. Gimnázium
helyezett : „ Halala „ Budapest Lauder Javne
6. helyezett : „ YZ „ Pécsi Leőwey Klára Gimnázium
helyezett :” EME Topolya „ Topolyai Gimnázium
8. helyezett : „ Sarkadi Adysok” Bay Zoltán Gimnázium Sarkad
9. helyezett : „ Hamsza „ Arany János Liceum Nagyszalonta
10. helyezett: „ Mishkenot Sha’ananim „ Nyíregyháza Bethlen Gábor Gimn.
11. helyezett: „ Enskilda” Sopron Széchenyi István Gimnázium
12. helyezett: „ Pattantyús Imre 2017” Győr PÁGISZ
13. helyezett: „ KD 3” Pilisvörösvár Schkler Gimnáziuzm
14. helyezett: „ Alma Jews „Csikszereda Márton Áron Főgimnázium
15. helyezett: „ Pont mi” Szeged Eötvös József Gimnázium

Meghívó

a 2017. szeptember 2-án a Pozsonyi Piknik rendezvényre / Bp. XIII. Újpesti rakpart/

A Raoul Wallenberg Egyesület elnökségének döntése alapján – hasonlóan az elmúlt évekhez- ismét részt veszünk a Pozsonyi Piknik rendezvényen.
Kibéreltük a Rendezők által biztosított 59. számú pozíciót, ahol 4 négyzetméter alapterületünk van kommunikációra, szóróanyagokra, könyvek értékesítésére és egyéb feladatokra.

A rendezvényen az alábbi programokkal készülünk:

- Meghívtuk Nádor Éva docens asszonyt, aki dedikálja második könyvét, a melyet a csillagos házak történetéről írt és magánkiadásban adta ki. Találkozó: délután 5-7 óra között
- Meghívtuk Sipos József filmrendezőt, aki új Bartók filmjéről beszélget és hoz szóróanyagot, CD-ét és egyéb ismertetőket. Találkozó: délután 1-3 óra között /
- Közvetlen beszélgetést folytatunk az Ember Mária és Wallenberg díj pályázatairól, nyerteseiről és a támogatásokról. / Mindkét zsűri egyes tagjai is jelen lesznek/.
- Tájékoztatunk a Wallenberg nyomán országos középiskolai vetélkedő tárgyévi jelentkezőiről és a lebonyolításról./ 86 középiskolai csapat jelentkezett, ebből 19 határon túli/ Jelen lesz délután 4-6 óra között Hárs Gábor szerv.biz elnök is.
- Tájékoztatunk az állandó angol-magyar nyelvű kiállításunkról, a tervezett és megvalósított kiállításokról
- Tájékoztatunk a 2017. október 3-án a Zsidó Egyetemen tartandó Sztehlo Gábor konferenciáról.
- Tájékoztatunk a 2017. október 16.-án a Wallenberg Emlékparkban tartandó Nina és Valdemar Langlet táblaavatásról.
- KÉRDŐÍVET készítettünk Horthy Miklós szerepének és felelősségének megítéléséről kérve kitöltését. A tapasztalatokat hasznosítani tervezzük a tárgyévre tervezett történészi kerekasztal beszélgetésnél.
- A Wallenberg Egyesület és Alapítvány kiadványait kedvezményesen értékesítjük és a bevételből támogatjuk a felsorolt rendezvényeinket.
- Az egyesület tevékenységét bemutató szórólapokat osztunk.

Kedves Érdeklődők!

- Az alábbiakban megtalálhatja a Horthy Miklós megítélésével kapcsolatos KÉRDŐÍVET, amit kérem töltsön ki értelemszerűen. A rendezvényen a pultunknál gyűjtjük a kitöltött íveket, vagy e-mailen is fogadjuk./ A levélen olvasható az e-mail cím /
- Szívesen fogadunk helyszíni segítőket is.

Számítunk látogatására.




Budapest,2017. augusztus 21.



Üdvözlettel

Dr. Sebes József
soros elnök sk.

Magyarország-civilek-díjak
Átadták az Ember Mária-díjakat
Budapest, 2017. április 19., szerda (MTI) - Első alkalommal adták át a Raoul Wallenberg Egyesület Ember Mária-díját szerdán Budapesten, az elismerésben Csillag Ádám dokumentumfilm-rendező, valamint Bánki Miklós és Simonyi Andrea civil önkéntes részesült.
Kardos Tamásné, az egyesület elnökségi tagja, a bírálóbizottság titkára elmondta, az Ember Mária író, újságíró, műkritikus, műfordító és történész emlékére alapított díjjal olyan emberek tevékenységét szeretnék elismerni, akik munkásságukkal kiemelkedően mutatták be a magyar-zsidó együttélés történetét, a soá tragikus eseményeit a magyar történelem és kultúra részeként jelenítették meg, kiemelten hozzájárultak a rasszizmus elleni küzdelemhez és az emberi jogok érvényesüléséhez.
Sebes József, a szervezet elnöke az írónőt méltatva azt mondta, Ember Mária hagyatéka a hazaszeretet, mivel a zsidóság sorsáról mindig a magyarság keretein belül gondolkodott, írásaiban mindig jelen volt a hazához és nemzethez való kötődés, valamint az empátia és a tolerancia, hiszen műveiben többször megjelenik az elesettekkel és kiszolgáltatottakkal való együttérzés is. Jellemezte emellett a következetesség, az állhatatosság, az elvhűség, a szenvedély, a hitvallás, a humánum és a talpraállás - fűzte hozzá.
A méltatás szerint Csillag Ádám filmjei társadalmi traumákról szólnak és a békés együttélés fontosságára hívják fel a figyelmet. A Balázs Béla-díjas rendező forgatott már az Élet menetéről, a Rumbach utcai zsinagógáról, Kertész Imre író temetéséről és a romagyilkosságokról is.
Bánki Miklós és Simonyi Andrea 2010 óta dolgozik azért, hogy a magyar társadalom szembe tudjon nézni a soá történelmével. 2012-ben például dokumentumfilmet készítettek az akkor még feltáratlan városmajori nyilas gyilkosságokról.
Az írónő születésnapján rendezett átadón a díjazottak emlékérmet kaptak, amelyet Czinder Antal Munkácsy-díjas szobrászművész készített.
Az 1931-ben született Ember Mária írói és fordítói munkássága mellett szerkesztőként és újságíróként dolgozott számos szerkesztőségben, például hosszú évekig a Magyar Nemzetnél, valamint a Pesti Műsornál és a Neue Zeitungnál is. Hosszan tartó, súlyos betegségben, 2001-ben hunyt el.
bjr \ bám \ bdó

MTI 2017. április 19., szerda 16:40

2018. január 22. Székesfehérvár

A székesfehérvári Tarsoly Ifjúságért Egyesület, a Raoul Wallenberg Egyesület és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség 2018. január 22-én megtartotta hagyományos megemlékezését a székesfehérvári zsinagóga emlékműnél. Beszédet mondtak: Szikora János a Vörösmarty színház igazgatója, Dr. Huff Endre Béla a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője és Neubart István a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke. A programot Herczog Edit korábbi Európa Parlamenti képviselő, a Tarsoly Egyesület tagja vezette.


Dr. Huff Endre Béla: Wennsee-i konferencia a mai napig figyelmeztet

Különös nyelv a magyar. Ha azt mondjuk, megemlékezünk valamiről, úgy értjük, ünnepeljük is azt. Pedig, amikor most a Wennsee-ben rendezett tanácskozásra emlékezünk, eszünk ágában sincs megünnepelni. Emléke figyelmeztetést jelent számunkra, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ami annak idején történt, soha meg ne ismétlődjön!

"Arbeit mach frei!" A munka szabaddá tesz, de mondhatjuk úgy is: a munka nemesít.
Közel 2500 éve született, eredetileg Hesiodostól származó humanista gondolat. 1943 óta, mintegy a feje tetejére áll, és végtelenül cinikus módon Auschwitzban a halál, és gyilkolás filozófiájaként született újjá. A munka - most már mint kényszermunka - a zsidóság kiirtásának módszerévé vált.

A Wennsee-i konferenciára 1943 január 20-án került sor Berlinben. Azzal a céllal ültek össze a náci vezetők, hogy realizálják az endlősungot, megfogalmazásuk szerint: "a zsidó kérdés végső megoldását", Európának, akkori kb. 11-12 milliós zsidóságának kiirtását.
Ma, 2018-ban azért jöttünk össze, hogy a gyalázatnak ezen eseményére emlékezzünk, hogy ne lehessen letagadni, miként azokat a pokoli cselekedeteket sem, melyeket ezek után elkövettek, és ne lehessen a nácizmus gaztetteit relatívizálni, különösen is ne lehessen szépítgetni!

Én a Raoul Wallenberg Egyesület nevében állok itt. Névadónknak azért kellett 1944-ben Magyarországra jönnie, hogy zsidó származású magyar emberek életét mentse meg attól a gyilkoló gépezettől, melynek módszereit és technikáját a Wennsee-i konferencián fogadták el.

Nem hallgathatunk erről és a gyűlöletkeltő politika egyetlen megnyilvánulásáról, sem régi, sem újabb cselekedetekről. Mert, miként idén 80 éve Babits Mihály írta:
"Mert vétkesek közt
Cinkos, aki néma."

Neubart István beszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Emlékezők!

Mindig nehéz a XX. század egyik, ha nem a legkegyetlenebb bűnéről és következményeiről beszélni.
Emlékezz és ne felejts! Ez egy tórai parancs. A zsidó nép történetében több tragikus esemény is történt az évszázadok során, amire rendszeresen emlékezik. Ilyen a Jeruzsálemi szentély pusztulása, a makkabeusok szabadságharca. A Wannsee-i konferencián elhatározott és következtében végrehajtott népirtás a zsidó nép történelmének olyan tragédiája, amelyre az idők végezetéig emlékeznünk kell, zsidóknak, és nem zsidóknak egyaránt.
A holokauszt a zsidó nép tragédiája, egyben Európa soha ki nem törölhető szégyene és a civilizált világ megbocsáthatatlan csődje. A holokauszt olyan tragikus és példátlan történelmi események sorozata, ami a józan gondolkodás számára mindmáig felfoghatatlan. A gonosz ideológia söpört végig Európa és ezen belül Magyarország földjén. A náci Németország által kidolgozott, ipari méreteket öltött gyilkolás következtében 6 millió zsidó ember pusztult el a megsemmisítő és munkatáborokban
Városunkból 3000 székesfehérvári és környékbeli zsidó embert vittek el a Szabó téglagyári gettóból marhavagonokba zárva a haláltáborokba. Sokan már az utat sem élték túl. A korábbi megpróbáltatások miatt már amúgy is fizikailag és lelkileg meggyötört emberek voltak. A deportáltak mindössze 10%-a tért vissza városunkba, meggyötörten elveszítve családjukat, anyagi javaikat. Életüket gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni. A visszatértek közül többen külföldre menekültek, ott próbálták feldolgozni, hogy szülőhazájuk magyar állampolgárként nem védte meg őket, sőt aktív segítséget nyújtott a halál torkába deportálásukhoz.
A világháborús zsidóüldözések sohasem tűnő sebet ütöttek a modern civilizációnk képén.
A város zsidó vallási élete a veszteségek következtében a háború után jelentősen meggyengült. Az e helyen állt neológ, és a Piac téri ortodox zsinagógát bombatalálat érte, mindkettő lebontásra ítéltetett. A ma is működő imaházban a túlélők próbáltak újra közösséget formálni, szerencsére sikerrel. Megmutatva a világnak, hogy a zsidó népet, kultúráját nem lehet kiirtani, megszüntetni.
Az idő múlása miatt egyre kevesebb túlélőnek és nekünk, a leszármazottaiknak sem lehet más a célunk, mint ennek bizonyítása, Ezért is fontosak a megemlékezések. Bár a tragédia már több mint 7 évtizede történt a következményit máig viseljük, tanulságait sokan máig sem vonták le.
Ma is küzdeni kell és fel kell emelni hangunkat azokért az emberekért, akiket bármilyen okból származásuk, vallásuk miatt megkülönböztetnek, üldöznek és ezért védtelenek. A tolerancia mások véleményének tiszteletben tartása mindennél fontosabb, nem szülhet erőszakot, nem járhat megfélemlítéssel.
Emlékeznünk nemcsak a meggyilkolt zsidó emberekre kell, hanem azokra az embermentőkre is, akik életük kockáztatásával segítették az üldözötteket. Volt, aki hamis iratokkal volt, aki az üldözötteket bújtatva, élelmiszer, ruha adománnyal nyújtott oltalmat.
E helyütt is kegyelettel adózunk a szovjet és amerikai katonáknak, akik lerombolták a haláltáborok és gettók falait visszaadva a megmaradt zsidó népnek a legalapvetőbb emberi jogot, a szabadságot.

Meghívó

Tisztelettel meghívunk minden érdeklődött a Budapesti Dohány utcai zsinagóga Raoul Wallenberg emlékparkban 2017. április 16-án vasárnap 10 órakor kezdődő ünnepélyes emléktábla avatásra.
Beszédet mondanak:
Dr. Sebes József a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke,
Kate Watz a Raoul Wallenberg Egyesület tiszteletbeli tagja,
Prof. Dr. Szita Szabolcs a Holokauszt Emlékközpont igazgatója,
Ács Tamás a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke és
Forgács András.

Holokauszt Emlékközpont
Raoul Wallenberg Egyesület
Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány

Raoul Wallenberg-díj 2017

A Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottság – az elmúlt évek hagyományát követve –

Raoul Wallenberg-díj

elismerésben részesíti az arra érdemes személyeket és szervezeteket.

A magyar társadalomban továbbra is élnek azok az ellentétek, amelyek megkülönböztetik az egyik embert a másiktól, annak függvényében, hogy milyen társadalmi csoportba tartozik.
Az előítéletes magatartás, az intolerancia kiváltotta rasszista megnyilvánulások, indulatok sajnos már-már mindennapjaink részévé váltak.

A Bizottság a Díj adományozásával etikai mércét és példát kíván állítani a magyar társadalmi és politikai közélet elé. Szeretnénk elismerni azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a hátrányos helyzetben élők, a diszkriminációt elszenvedők érdekében.

I. A Raoul Wallenberg-díjban részesülhetnek:

1. Polgárjogi aktivisták, civil szervezetek, akik /amelyek/

- bátor kiállásukkal, tevékenységükkel, életútjukkal példát mutattak és mutatnak embertársaiknak a helyi, térségi és országos közéletben.

2. Települési önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, intézmények, vagy ezek munkatársai, akik

- példát mutattak és mutatnak az emberi együttélésben,

- a társadalmi konfliktusok feloldásában és megoldásában szerepet vállaltak, vállalnak,

- tevékenységükkel közreműködtek, közreműködnek az emberi és állampolgári jogok érvényesülésében.

3. Írók, újságírók, szerkesztőségek, szellemi műhelyek közösségei, akik

/amelyek/ munkásságukkal járultak, járulnak hozzá az előítéletes magatartás, a rasszizmus, antiszemitizmus, a cigány-ellenesség leküzdéséhez, rávilágítottak, rávilágítanak azok demokrácia- és szabadság ellenességére.

4. Egyházi személyek, egyházi közösségek, akik /amelyek/ hitéleti tevékenységük során,

a hit erejét felhasználva, aktívan közreműködtek és közreműködnek a különböző népcsoportok,

különböző felekezetek, vallási közösségek helyi együttélésében, az egymás iránti előítélet

leküzdésében.

II. Raoul Wallenberg-díjra javaslatot tehetnek:
- figyelembe véve az összeférhetetlenségi alapelveket -

a Díj alapítói, támogatói, települési önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, emberi jogi, civil és egyházi szervezetek, valamint magánszemélyek.

Javaslatot tenni

kizárólag a Bizottság által közzétett adatlap számítógépen szerkesztett, hiánytalan kitöltésével, ajánlás megfogalmazásával, word és/vagy pdf formátumú dokumentum e-mailen keresztül történő beküldésével lehet.
Az ajánlók a beküldött ajánlások érkeztetéséről e-mailen keresztül kapnak visszaigazolást. Postai úton beküldött ajánlás csak abban az esetben kerül elfogadásra, ha az ajánlás e-mailen keresztül is beküldésre került.

Az adatlapot IDE kattintva letölthetik.

Beküldési határidő: 2017. december 27.

Az ajánlások beküldési e-mail címe: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com
Posta cím: Raoul Wallenberg Egyesület,
1363. Budapest, Pf. 39.

III. A Díj összege:

Szervezet, csoport, intézmény maximum 150.000 Ft

Természetes személy maximum (bruttó) 150.000 Ft

IV. Információk:

A Díjat a beérkezett javaslatok, ajánlások alapján a Bíráló Bizottság ítéli oda.

A Díjban részesülőket levélben értesítjük és a Díjazottak nevét a sajtóban nyilvánosságra hozzuk.

Az átadás tervezett időpontja. 2018. január 17.

A Díjjal kapcsolatos további információval a Bíráló Bizottság titkára Kósa Judit szolgál. E-mail: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com


Budapest, 2017. november 7.


Bíráló Bizottság

a Horthy Miklós kormányzó által fémjelzett korszakról

A Raoul Wallenberg Egyesület tisztelettel meghívja az érdeklódőket 2018. október 5-én pénteken 14.00 és 17.00 között tartandó, Horthy Miklós kormányzó által fémjelzett korszak vitájára.
Helyszín: Kossuth Klub (Budapest, VIII. Múzeum u. 7.)
Felkért történészek:
Pók Attila, Püski Levente, Szakály Sándor, Szita Szabolcs és Turbucz Dávid.
Vitavezető: Domány András
Az Egyesület kérdései mellett a közönség is kérdezhet és véleményt nyílváníthat.

"Minden nép azzá válik, amivé bölcs törvényei teszik." (Helvetius)

Megvitatandó kérdések közül:
- Jogállam volt-e...?
- Kellett-e háború a Szovjetunió ellen...?
- Milyen volt a Horthy rendszer...?
- Zsidótörvények - deportálások...!
- Volt-e személyi kultusz...?

Kérdőív

Tisztelt Válaszadó!
Az utóbbi időben ismételten és erőteljesen felszínre került a vita Horthy Miklós kormányzó felelősségének megítéléséről.
A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége ezért úgy döntött, hogy erről a témáról a közeljövőben kerekasztal beszélgetést szervez szakemberek, történészek és érdeklődők között. Ehhez a programhoz szeretnénk fontos információként egy nem reprezentatív, de mégis a közvélemény gondolkodását tükröző felmérést készíteni.
A válaszadás önkéntes és névtelen. Statisztikai eszközökkel összesítjük a válaszokat.
Kérjük, hogy a kitöltött kérdőívet a Raoul Wallenberg Egyesület postafiók /1363. Budapest, Pf. 39. / címére vagy a wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com e-mail címre küldjék el!
Kérjük, hogy az 1.pont a,b,c, mondatainál az önnek legjobban megfelelő szám bekarikázásával fejezze ki véleményét, ahol a
0 = nem tudja, nincs válasz
1 = egyáltalán nem ért egyet
2= kis mértékben ért egyet
3= egyetért
4= nagyon egyetért
5= teljes mértékben egyetért.

A 2-től 12-ig kérdéseknél háromféle álláspont közül választhat.

Köszönettel:
Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége

1. Hogyan ítéli meg Horthy Miklós szerepét?
a) Az ország érdekében tevékenykedett, bár sok hibát is elkövetett.
0 1 2 3 4 5
b) Felelős a vidéki deportálásokért, de leállíttatta a fővárosi zsidóság deportálását és így nagy részük megmenekült.
0 1 2 3 4 5
c) Horthy bűnrészes a magyar történelem legnagyobb méretű tömeggyilkosságában.
0 1 2 3 4 5

2. Terheli-e felelősség Horthy Miklóst az általa vezetett „Nemzeti Hadsereg” keretébe tartozó Prónay Pál és Héjjas Iván rémtetteiért?
a) Nem. A Tanácsköztársaság több – zsidó származású – vezetője miatt a feldühödött katonák ellen a nemzetközi tiltakozás ellenére sem tehetett semmit.

b) Részben. A kilengéseket a hatalomátvétel szükségszerű velejárójának tartotta.

c) Igen. A hatalom egyértelműen a kezükben volt, nem volt szükség atrocitásokra.

3. Terheli-e felelősség Horthy Miklóst az 1941-ben Kamenyec- Podolszkijban történt tömeges gyilkosságért?
a) Nem. Ez csak idegenrendészeti intézkedés volt. Az atrocitások egyébként is határon túl történtek.

b) Részben. Szükséges lépés volt a belső biztonság miatt, a felelősség a helyi szerveké, mert nem jártak el körültekintően. Igaz, kormányzóként az ő felelőssége is felmerül.

c) Igen. A titkosszolgálatok napi jelzései alapján a tömeges gyilkosság előrelátható volt, ezért a kormányzó is felel.

4. Az újvidéki vérengzésért terheli-e felelősség a kormányzót?
a) Nem. Az ismeretlen területen az ellenállások letörése érdekében keményen kellett fellépni.

b) Részben. A túlkapások ténye kétségtelen. A hazai és nemzetközi tiltakozás hatására a felelősségre vonások elindultak.

c) Igen. Az eljáró és irányító katonai vezetők mellett – „legfőbb hadúrként” - elsősorban a kormányzó a felelős.

5. Felelős-e a kormányzó a Szovjetunió elleni támadás elrendeléséért?
a) Nem. Az 1941. június 21-i kassai légitámadás után nem tehetett mást.

b) Részben. Nem egyértelmű, ki bombázta Kassát, de a hadüzenetet Bárdossy László miniszterelnök fogadtatta el a parlamenttel.

c) Igen. Egy ilyen lépésre csak a kormányzó egyetértésével kerülhetett sor, ezért a felelőssége vitathatatlan.

6. Felelős-e a kormányzó az USA-nak küldött hadüzenetért?
a) Nem. A háborús helyzet alakulása és a német vezetés követelései miatt ez elkerülhetetlen volt.

b) Csak áttételesen. 1941. december 12-én a miniszterelnök jelentette be a rádióban, ezért az övé a felelősség.

c) Igen. Hasonlóan a másik hadüzenethez, ez is csak kormányzói hozzájárulással történhetett meg.

7. Felelős-e Horthy a silány felszerelésű csapatok tömeges bevetéséért és pusztulásáért?
a) Nem. Gyors sikerekben reménykedtek, de nem jött be.

b) Áttételesen. 1942-ben erős német nyomásra történtek a felkészületlen kiküldések, ez a katonai vezetés „sara”.

c) Igen. A katonák emberi jogai súlyosan sérültek, egyértelmű a kiküldő felelőssége.

8. Ön szerint le kellett volna mondania Horthynak a német megszállás után?
a) Nem, mert csak úgy őrizhette meg befolyását az eseményekre, ha a helyén marad.

b) Nem feltétlenül, mert a vidéki zsidóság deportálását ugyan nem állíthatta meg, de a fővárosiakét igen.

c) Igen. Maradása a hazaárulással egyenértékű volt, mivel legitimálta a Sztójay-kormány minden lépését.

9. Felelős-e Horthy a magyar hadsereg által a Szovjetunió megszállt területein sok ezer ember kivégzéséért és több tucat falu felégetéséért?
a) Nem. Háborús helyzetben és a tömeges partizántámadások miatt a hadsereg nem tehetett mást.

b) Elsősorban a katonai vezetők a felelősek. A rengeteg atrocitás az elhúzódó háborús események egyenes következménye volt.

c) Igen. Az ország valamennyi polgári és katonai vezetője felelős, de elsősorban a kormányzó. Háborús bűntettek történtek és megsértették a hadviselés normáit, valamint a hadifoglyok kezelését is.

10. Felelős-e Horthy a munkaszolgálatosok tömeges meggyilkolásáért és halálra éheztetéséért?
a) Nem. A „muszosok” végig a fronton voltak, „fegyvertelenül álltak az aknamezőkön”. Az étkezési norma mindenkinek alacsony volt.

b) Elsősorban a katonai vezetők a felelősek, mert körültekintőbben kellett volna eljárniuk.

c) Igen. Az ország valamennyi polgári és katonai vezetője felelős, de elsősorban a kormányzó. A faji és vallási alapon való üldözés és rabszolgamunkára kényszerítés emberiség elleni bűntett.

11. Felelős-e Horthy a polgári jogegyenlőség megszüntetéséért és a zsidótörvényekért?
a) Nem, mert kényszerhelyzet volt. Nem lehetett a hazai és nemzetközi elvárásoknak tovább nem megfelelni.

b) Csak részben. Ellentmondásos volt a gyakorlat, mert ugyan az első zsidótörvény, a „Numerus clausus” nálunk született, de még a német megszállás előtt következett a többi.

c) Igen. Horthy a polgári jogegyenlőséget megszüntető zsidótörvényeket mindvégig helyesnek tartotta, a felelőssége egyértelmű.

12. Mit gondol, miért nem ítélték el háborús bűnösként Horthyt?
a) A kiugrási kísérlet és a fővárosi zsidóság megmentése miatt.

b) Tudták, hogy nagy a felelőssége, de sok enyhítő körülményt találtak.

c) Egyértelmű szovjet beavatkozás történt Horthy érdekében! Vélhetően taktikai okokból. (Sztálin személyesen intézkedett az érdekében.)
13. Személyes adatok /kérjük a megfelelő válasz előtt levő számot bekarikázni/:
a. A válaszadó neme:
1 férfi
2 nő
b. A válaszadó életkora
1 18 év alatti
2 18 és 35 év között
3 36 és 64 év között
4 65 év felett
c. A válaszadó foglalkozása:
1 tanuló (középfokú intézmény tanulója, főiskola, egyetem)
2 munkavállaló, éspedig…….
3 munkanélküli
4 nyugdíjas
d. A válaszadó iskolai végzettsége:
1 általános iskola
2 középfokú intézmény
3 főiskola, egyetem
14. Egyéb, a témához kapcsolódó vélemény:

Nyilatkozat

A Raoul Wallenberg Egyesület méltatlannak találja, hogy az európai együttműködés eszméjét is sárral dobálják, ennek nyomán rég elfeledett antiszemita szövegek kelnek életre. A Raoul Wallenberg Egyesület közel harminc esztendeje kíséri figyelemmel a magyar közéletet
azért, hogy méltók lehessünk Raoul Wallenberg emlékének ápolására. Mindig felléptünk a toleranciáért, a békés együttélésért. megemlékezéseinkkel, díjainkkal, ifjúsági vetélkedőinkkel
eredményesen tudtunk tenni a demokrácia kialakulásáért.
Az elmúlt két évben azonban sajnos új célpontokat talált hazánkban a bűnbakképzés. A menekültek ellen kezdődött kampány az emberiesség alapvető normáit rombolja körülöttünk. A gyűlöletkeltés ma már kiterjed azokra, akik kiállnak az üldözöttekért. Erkölcsi gátak szakadnak át:
az uszítóknak a pápai hivatal sem szent, és az európai együttműködés eszméjét is sárral dobálják, ennek nyomán pedig rég elfeledett antiszemita szövegek kelnek életre. A nacionalista légkörben lassan minden külföldi együttműködés gyanússá válik. Egy készülő törvényjavaslat idegen érdekek szolgáiként tünteti fel azokat a civileket, akik külföldi partnerekkel dolgoznak együtt a jog és a demokrácia érdekében. Különösen méltatlan a Soros György személye és életműve elleni támadás, hiszen ő óriási támogatással járult hozzá a demokratizáláshoz szerte a világon. Köszönet illeti őt azért, hogy
Magyarországon, ahol gyermekkorában maga is üldöztetést szenvedett, sok tehetséges fiatalnak nyújtott segítséget, és rangos egyetemet épített föl. Felemelő látni azt a számtalan intézményt és magánszemélyt, akik ezekben a nehéz órákban bátran kiállnak mellette.
A Raoul Wallenberg Egyesület összefogásra szólít fel minden magyar embert. Hozzuk vissza beszédünkbe és tetteinkbe a türelmet és a tiszteletet. Szólítsuk fel a döntéshozókat a civil kezdeményezések védelmére. Ne engedjük, hogy új jogszabályok pellengérre állítsanak olyan személyeket és szervezeteket, akik külföldi demokratikus partnerekkel együttműködésben dolgoznak humanista értékekért.
Legyünk a magyar demokrácia, szabadság és szuverenitás büszke őrei!

2017. április 7.

Ember Mária Díj

FELHÍVÁS AJÁNLATTÉTELRE
AZ EMBER MÁRIA DÍJ 2018. ÉVI ADOMÁNYOZÁSÁHOZ

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége 2016-ban megalapította az Ember Mária Díjat, adózva az írónő emlékének. Az első évben a díjat Csillag Ádám, valamint megosztva: Bánki Miklós és Simonyi Andrea kapták.

2018-ban változatlan feltételekkel ismét sor kerül a díj odaítélésére.

EMBER MÁRIA (Abádszalók, 1931. április 19. – Budapest, 2001. december 30.) magyar író, újságíró, műkritikus, műfordító, történész. Az írónő a holokausztról szóló „Hajtűkanyar” című könyvének a belső oldalára saját kézírással azt írta: „Ennek a könyvnek a tárgya nem „a” zsidó sors. Amit ez a könyv elbeszél, az a magyar történelem.”

Azokat a személyeket kívánjuk a díjjal elismerni akik:
- munkásságukkal kiemelkedő módon bemutatták a magyar-zsidó együttélés történetét,
- a soá tragikus eseményeit, előzményeit és következményeit, a magyar történelem és kultúra részeként dogozták fel, valamint
- a fentiekkel összefüggésben kiemelten hozzájárultak a rasszizmus elleni küzdelemhez és az emberi jogok érvényesüléséhez.
-
A díjat, - amint tavaly is - az elbírálás előkészítésére alakult bizottság előterjesztésére az egyesület elnöksége ítéli oda.
A bizottság tagjai: Vajda Júlia, Bálint András, Sebes József, Sipos András, Szilágyi Ákos, Kardos Tamásné.
A díjra érdemes személyek jelölésére javaslatot /ajánlást/ tehetnek magánszemélyek, szervezetek és testületek is. A javaslatot írásban kell benyújtani a
wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com e-mail címre, vagy
postai úton az egyesület 1363. Budapest, Pf. 39. postafiók címére.

A korábbi jelöléseket csak akkor vesszük figyelembe, ha az ajánló írásban jelzi, hogy azt változatlanul , vagy esetleg kiegészítésekkel fenntartja.

A beküldési határidő: 2018. február 28.

A javaslatot akkor tekintjük érvényesnek ha:
- az határidőben beérkezik,
- az tartalmazza az ajánló nevét, elérhetőségét,(telefonszám, e-mail, postacím)
- tartalmazza az ajánlott személy életútjának és a díjra jogosító tevékenységének rövid leírását, valamint
- a díjra javasolt személy valamennyi ismert elérhetőségét is.
Az elbírálást követően minden ajánlásra írásban válaszolunk. A díjban részesülőket levélben értesítjük és a díjazottak nevét és tevékenységét a sajtóban és az interneten is nyilvánosságra hozzuk.

A díj átadására 2018. április 19-én, az írónő születésnapján, ünnepélyes keretek között kerül sor.

A díjazottak részére egyedi, művészi plakett és oklevél jár.
A díjakkal kapcsolatos további információval a bizottság titkára, Kardos Tamásné /Yvette/ szolgál, aki elérhető a +36 30 9647391 telefonon, vagy az egyesület e-mail címén.

Budapest, 2017. szeptember

Raoul Wallenberg Egyesület

A Raoul Wallenberg-díj átadó ünnepségére

Időpont : 2018. január 17. 14 óra
Helyszín : GOLDMARK – terem / Wesselényi utca 7. felől/
Program:
Beszédek: Langerné Victor Katalin, EMMI h.államtitkár
Őexc.Niclas Trouvé, Svédország magyarországi nagykövete
Ács Tamás, Budapesti Zsidó Hitközség elnöke
Laudáció : Derdák Tibor és Kósa Judit a Bíráló Bizottság részéről
Ezt követően díjátadás
*
A díjátadási ünnepség után, 17 órai kezdettel várjuk Önt a Pozsonyi út és Raoul Wallenberg utca sarkán az emléktábla előtti tiszteletadásra.
Emlékbeszédet mond: Őexc. Niclas Trouvé, nagykövet
Hiszékeny Dezső, országgyűlési képviselő
Kérem jöjjön el és hozzon egy szál virágot vagy mécsest.

Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége

Közlemény

2017-ben egyesületünk a névadó személyének és tevékenységének /és sajnos még ismeretlen sorsának/ népszerűsítésén, kutatásán túl számos esetben emelte fel szavát a gyűlöletbeszéd, a gyűlöletkeltés, az idegengyűlölet, valamint az antiszemitizmus és rasszizmus verbális megnyilvánulásai, cselekedetei kapcsán.
Kiemelt feladatunknak tartjuk a „Wallenberg nyomán” országos vetélkedő, a nappali egyetemi képzésünk, az angol-magyar nyelvű állandó kiállításunk bemutatásánál, valamint a különböző megemlékezéseknél a nemzeti emlékezet ébrentartását, a fiatalok ismereteinek bővítését és a témakörben fontos, széleskörű egyeztetéseket, vitákat.
Sikernek tartjuk a rendezvényeinken, programjainkon tapasztalható érdeklődést, az aktivitást és az együttműködési készséget, mind a kormányzat, mind az állampolgárok részéről.
A fentiek mellett ugyanakkor sajnálatos tény, hogy növekszik az idegengyűlölet, a társadalmi megosztottság és a jövedelmi különbség, egyes társadalmi csoportok, rétegek leszakadása. Nyugtalansággal tölt el minket, hogy egyes kormányzati intézkedések és kezdeményezések nem csökkentik, inkább növelik a megosztottságot és félelmet. A választások közeledtével a nézetkülönbségek felerősödhetnek és nem kellően átgondolt lépésekhez vezethetnek.
Ilyeneknek gondoljuk az ellenségeskedést erősítő plakátokat, a minősítések megalapozottságának hiányát, a migráció és a menekültkérdés összemosását. Sokan ezen lépések miatt a politika és a demokrácia megkérdőjelezéséig is eljutnak. Sajnos az ellenségkeresés, a gyűlöletkeltés már a történelem különböző – nem túl dicsőséges – szakaszaiban is csak átmeneti „sikerekhez” vezetett.
Egyesületünk – mint civil szervezet – számára elfogadhatatlanok a civil szervezetek korlátozására vonatkozó egyre szaporodó intézkedések.
Kezdjük az új évet az összefogást erősítő gesztusokkal, mind kormányzati, mind állampolgári részről. Ne hagyjuk a demokratikus jogaink korlátozását, az ezzel összefüggő kéréseket ne minősítsék nemzetmegosztó tetteknek, hanem társadalmi kommunikációs szükségletnek.
Ne adjunk teret a szélsőségeknek, az nem erősíti, hanem gyengíti a közös gondolkodás és fellépés lehetőségét, hatékonyságát.

Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége

Budapest, 2017. december 27.

Beszédek

A 2018. augusztus 3-án a Raoul Wallenberg Egyesület megemlékezett névadójáról. A Budapest, XIII. kerületi Szent István parkban megtartott programon elhangzott beszédek, az elhangzás sorrendjében:
- Dr. Sebes József, Raoul Wallenberg Egyesület elnöke
- Niclas Trouvé, Svédország budapesti nagykövete
- David B. Cornstein az Amerikai Egyesület Államok magyarországi nagykövete
- Dr. Dinók Henriett, a Romaversitas Alapítvány elnöke
- Dr. Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti felelőse
/b>


Dr. Sebes Józsefnek, Raoul Wallenberg Egyesület elnökének beszéde:

Tisztelettel köszöntjük a házigazda önkormányzatot, a kormányzat részéről megjelenteket és a diplomáciai testületek képviselőit, kiemelten a rendezvényen előadókat is!
Az egyesületünk részéről 30 éve emlékezünk ezen a napon RW születésnapjáról / hősies magatartásáról / és 2001-től együttműködésben a HDK-val Humánum Napjaként is emlékezünk. Ennek keretében köszöntöttük a magyar Világ Igazait, a cselekvő emberszeretet magyar hőseit./ Sajnos ezek a rendezvények a kormányváltások kapcsán megszüntetésre kerültek !!/ A 27 ezren felüli kitűntetett között – köszönhetően a kutató, feldolgozó munkának - ma már 840 magyar név is szerepel!!
Miközben örömmel figyeljük, hogy Budapesten és világszerte, ma már ápolják R. Wallenberg és az embermentők emlékét, fájdalommal tölt el minket, hogy több helyen és területen ismét szükség lenne Wallenbergekre!!
Itt szeretném bejelenteni, hogy a mai nappal (széles együttműködésben ) tizedik alkalommal is meghirdetjük a „ Wallenberg nyomán” országos és határokon is átívelő vetélkedőnket, amelyet tavaly egy kassai gimnáziumi csapat nyert meg! A vetélkedő fő témakörei: antiszemitizmus, embermentés, rasszizmus, xenofóbia és tolerancia.
A Wallenberg és Ember Mária díjak kiírása mellett, októberben történészi kerekasztal egyeztetést tervezünk Horthy Miklós kormányzó szerepéről és kezdeményezéseiről, amitől előrelépést várunk ebben az igen megosztó kérdésben.
A Roma Holokauszt hazai és nemzetközi áldozatai előtt fejet hajtunk és széleskörű összefogásban reménykedünk a ma is tapasztalható megkülönböztetés, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség megszüntetésében.
Végezetül Jules Renard szavaival fejezem be:
„ Nem is annyira az a nehéz, hogy jók legyünk, mint inkább az, hogy ne szégyelljük jóságunkat.”

Őexcellenciája Niclas Trouvé, Svédország budapesti nagykövetének beszéde:

Tisztelt Excellenciás Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves barátaim!
Nyár elején úgy döntöttem, hogy szakállat növesztek. Végülis néhány éve ötven éves lettem, és gondoltam, itt az idő, hogy (elfogadjam ezt a tényt, és) egy érett úriember külsejét öltsem magamra.
Ám hamar ráébredtem, hogy egy szakállnak ára van. Az ár pedig az, hogy időről időre be kell nézni a borbélyhoz, hogy az ember szőrös barnamedvéből valóban olyan úriemberré váljon, amilyennek elképzelte magát.
Találtam is egy borbélyt ezen a környéken, aki remek munkát végez – ha szabad ilyet mondanom...
Az első alkalommal, amikor ott jártam, a bolt tulajdonosa megszólított. Szeretett volna kezet fogni velem, és egy kis ajándékot adni. Azt mondta: „Azt hiszem, tudom, hogy Ön kicsoda. Ön a svéd nagykövet, ugye? Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy eljött hozzánk. A nagymamámat Raoul Wallenberg mentette meg 1944-ben. És én végtelenül hálás vagyok ezért Svédországnak.”
Hasonló történt velem akkor is, amikor kedves barátommal, ZWACK Sándorral, az Unicum (márka és lepárló üzem) tulajdonosával megismerkedtem. Megölelt és azt mondta: „Nélkületek én most nem lennék itt. A svéd nagykövetség megmentette a családomat.”
Ezzel a két példával a sok közül azt szeretném alátámasztani, hogy Raoul Wallenberg hősies tettei nincsenek és nem is lesznek elfeledve. Hálás vagyok, amiért az öröksége ennyire erős, különösen itt Budapesten. Holnap lenne a születésnapja ennek a különleges embernek, aki olyanokért áldozta az életét, akiket nem ismert és akikkel (sok esetben) sosem találkozott. Olyan emberekért, akik egy távoli országban, más kultúrában éltek, és egy számára ismeretlen nyelvet beszéltek. Olyanokért, akiknek más volt a vallásuk. Segített nekik, mert emberek voltak. Segített nekik, mert ő maga is ember volt. Bátorsága és erkölcsi meggyőződése mindannyiunk számára üzenetet hordoz. „Hogyan tudok segíteni a bajba jutottakon? Számít, amit én tenni tudok? Hogyan tudom az együttérzésemet kifejezni?”
Néhány hete találkoztam a 16 éves ALBIN BLOMSTER-rel. Ez a fiú egy Grästorp nevű, délnyugat-svédországi kisvárosban él. Néhány évvel ezelőtt, amikor a migránsválság tetőzött, afgán menekült fiúk egy csoportja ebben a városban várt a letelepedési engedélyre. Albin felkereste őket, mesélt nekik az új hazájukról, felajánlotta a segítségét és a barátságát. A nagymamájával, Gunnellel együtt segítségükre voltak az adminisztráció útvesztőiben. Albin biztos pontot jelentett ezeknek a fiúknak, akik a szüleik és a családjuk nélkül jöttek el a távoli Afganisztánból. Kifejezte az együttérzését és az erkölcsi meggyőződését. Ezért kapta idén ő a Raoul Wallenberg emlékére alapított Fiatal Bátorság díjat.
Az is egy pár hete történt, hogy gratulálhattam barátomnak, BISMILLAH ZAHEDI-nek a svéd érettségihez. Bismillah néhány évvel ezelőtt afgán menekültként érkezett Svédországba. Aztán internetkávézót nyitott, ahol idősebb svédeket tanít a világháló, a közösségi média, az internetbank használatára.
Vállalkozása kettős előnnyel járt: ő maga gyorsabban tanult meg svédül és hamarabb beilleszkedett a svéd társadalomba, az idősebb helyiek pedig a globalizált és digitális világba illeszkedtek be, amelyben élünk. És persze a legnagyobb előny mindenki számára az együtt töltött idő és a tapasztalatcsere, az a barátság, amely ebből a kezdeményezésből született. Bismillah néhány évvel korábban kapta meg ugyanezt a díjat, Raoul Wallenberg emlékére. Akkor járt Budapesten is. Innen is sok sikert kívánok neki a svédországi életéhez.
Jövő héten újra nyit a SZIGET fesztivál. A neves fellépők, köztük svéd sztárok koncertjein kívül idén a Civil Szigetre is el lehet látogatni. Aki ott körülnéz, belebújhat két nagy fakockába és szóba elegyedhet két budapesti középiskola diákjaival.
A Svéd Nagykövetség, a Raoul Wallenberg Alapítvány és a Svéd Intézet együttműködésének köszönhetően idén immár másodszorra valósult meg ez a Raoul Wallenberg inspirálta projekt. A diákok azt a feladatot kapták, hogy tanáraik segítségével kiállítást készítsenek a kockák belsejébe, az emberi jogok témájára. Önöket is arra bíztatom, hogy nézzék meg a kockákat és beszélgessenek el a diákokkal az emberi jogokról. Ez is egy módja annak, hogy Raoul Wallenberg örökségét életben tartsuk és átadjuk a jövő generációinak.

Személy szerint nekem nagyon nehezemre esik, hogy megértsem a napjaink humanitárius kihívásaról szóló vitákat. Amikor arról olvasok, hogy az alkotmány betiltja a hajléktalanságot. Vagy amikor egyes földközi-tengeri országok nem engedik kétségbeesett menekültek lélekvesztőit kikötni. A hajókban férfiak, nők, gyerekek ülnek – emberek, akár Önök vagy én. Vagy amikor a saját honfitársaim vitáját hallgatom arról, hogy törvénysértésnek minősüljön-e a koldulás.
Ilyenkor mindig megpróbálom elképzelni, hogy Raoul Wallenberg vajon mit mondott és tett volna? 1945-ös elrablása és tragikus sorsa miatt ezt már sosem fogjuk megtudni. Azt viszont tudjuk, hogy mindannyian – Önök is, én is – dönthetünk úgy erkölcsi meggyőződésből, hogy segítő kezet nyújtunk a szükséget szenvedőknek, és egy kicsit feláldozunk a saját kivételezett jólétünkből embertársaink érdekében. Éppen úgy, ahogyan Raoul Wallenberg tette ezeken az utcákon 1944-45-ben.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezennel átadhatom a szót új kollégámnak és barátomnak, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének, Őexellenciája Mr. David Cornstein úrnak.
Tisztelt Nagykövet úr, Öné a szó!

Köszönöm!


David B. Cornsteinnek az Amerikai Egyesület Államok magyarországi nagykövetének beszéde:

Tisztelt Sebes elnök úr, Trouvé nagykövet úr, Tóth polgármester úr, a diplomáciai közösség tagjai, hölgyeim és uraim, kedves barátaink!
Köszönöm szépen a meghívást, hogy Önökhöz csatlakozva, ma megemlékezzek Raoul Wallenberg svéd diplomatáról és a szerepéről több tízezer magyar zsidó megmentésében a Holokauszt szörnyű tragédiája során.
Raoul Wallenberg egy igazi hős és emberi jogvedő volt, és hálás vagyok a Raoul Wallenberg Egyesületnek és sok más szervezetnek Magyarországon, akik elkötelezettek, hogy újra és újra elmeséljék a történetét. Fontos, hogy új közönségek és magyarok új generációi megértsék a bátorságát és emberiességét, amelyet hihetetlen nehézségek közepette mutatott ezeken a budapesti utcákon.
Figyelemre méltó és inspiráló eredményeinek köszönhetően jelölték őt a Nobel-békedíjra, és számos ország – többek között az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Magyarország és Izrael – tiszteletbeli állampolgárukká nevezték őt ki. Legendás munkásságának elismeréseként sok nemzet és város emlékműveket és szobrokat állított a tiszteletére, és akadémiai intézményeket és filantróp szervezeteket neveztek el róla.
Büszkén csatlakozom azokhoz a hangokhoz, amelyek elismerik bátorságát, együttérzését és lelkiismeretességét. A zsidó közösség tagjaként mélyen megérint, hogy ő és azok, akikkel együtt dolgozott, mekkora áldozatokat hoztak a zsidó népért. Ami részben különlegessé teszi a történetét, az az, hogy Wallenberg maga nem volt zsidó. Emberies együttérzése motiválta azokkal, akik itt üldöztetésnek voltak kitéve. Az örökségéről való megemlékezés arra emlékeztet minket, hogy mennyire fontos az emberiesség megvédése és az alapvető emberi jogok és értékek melletti kiállás, fajtól, vallástól és nemtől függetlenül.

Kihasználva az alkalmat, szeretnék egy pillanatra megemlékezni a Roma Holokauszt Emléknapról is, amely épp tegnap volt. Számos roma férfit, nőt és gyereket üldöztek és öltek meg a Holokauszt alatt. Azonban még ma is, sokan csak keveset vagy szinte semmit se tudnak a romák által elszenvedett igazságtalanságokról. Mindannyiunk és oktatási intézményeink felelőssége, hogy emlékezzünk, hogy ilyen atrocitások soha többé ne ismétlődhessenek meg. A Holokausztról szóló oktatás, beleértve a roma Holokausztot, segít nekünk felelősségteljesebb állampolgárokká válni, akik megvédik és tisztelik egymást, és elutasítják az antiszemitizmust, a rasszizmust és az előíteletek más formáit.
Raoul Wallenberg tettei bizonyítják, hogy egyénként is milyen pozitív változásokat lehet elérni még az emberiség legsötétebb időszakában is, és mindannyiunk számára példamutatóak. Ahogy a történelem is mutatja, a nehéz idők gyakran arra sarkalják az embereket, hogy bűnbakokat keressenek. Azonban amikor vallási, etnikai vagy sebezhető csoportoknak gyűlöletbeszéddel vagy diszkriminációval kell szembenézniük, bátraknak kell lennünk, hogy megvédjük közös emberiességünket még hatalmas nehézségek ellenére is. Ez Raoul Wallenberg rendkívüli öröksége.
Köszönöm szépen a figyelmüket.

Dr. Dinók Henriettnek, a Romaversitas Alapítvány elnökének a beszéde:

Tisztelt Emlékezők,
Köszönöm, hogy eljöttek, és köszönöm a Raoul Wallenberg Egyesületnek a meghívást és, hogy lehetőséget adtak, hogy a Romaversitas Alapítvány képviseletében felszólaljak a Roma Holokauszt Nemzetközi Emléknapja kapcsán.
Köszönöm, hogy ennyien megjelentek, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk.
Emlékezzünk és emlékeztessünk a tragédiára, és tegyünk róla, hogy soha ne merüljön feledésbe az áldozatok, és azok emléke, akik mertek kiállni embertársaikért.

Augusztus 4-e Raoul Wallenberg születésének napja és ekkor ünnepeljük a Humánum napját.
Augusztus másodika a Holokauszt Roma és Szinti Áldozatainak Nemzetközi Emléknapja. 1944. augusztus másodikáról harmadikára virradóan közel 3000 roma embert mészároltak le a nácik egyetlen éjszaka.
65 évvel később, augusztus 2-áról 3-ára virradóra egy kislétai házban, álmában agyonlőtték Balogh Máriát. A gyűlölet motiválta cselekmény, egy hat életet kioltó és tucatnyi sérültet követelő rasszista gyilkosságsorozat egyik állomása volt. Az áldozatok pedig mind romák voltak.
Majdnem 74 évvel később, csupán néhány hete, határon túli magyar romákra támadtak felfegyverkezve. A támadásban egy ember, Pap Dávid életét vesztette és többen megsérültek.

Úgy gondolom, hogy amikor emlékezünk és emlékeztetünk, nem nézhetünk csupán a múltba. Amikor Raoul Wallenbergre emlékezünk, akkor minden olyan emberre emlékeznünk kell, akinek tevékenysége szimbóluma lehet az emberi helytállásnak, az üldözött emberek érdekében végzett munkának. Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy tenni mindnyájunk felelőssége. Hiszen egy valami egészen biztosan nem változott a történelem folyamán. Ha teret engedünk a gyűlöletnek, az egyes csoportokkal szembeni félelem és gyűlöletkeltésnek, ha magára hagyjuk a rászorultakat, a hajléktalanokat, az országukból menekülni kényszerülőket, akkor nemtörődömségünknek következményei lesznek. A kárpátaljai romák elleni támadások kapcsán hangzott el, hogy az állam és a társdalom felelőssége is, hogy valaki életét veszthette etnikai származása miatt. Az állam tétlensége és az, hogy a társadalom egy része hallgatólagos beleegyezéssel viszonyul a hasonló esetekhez vezethetett egy ilyen tragédiához.

Choli Daróczi Jószef a roma áldozatok nyíregyházi emlékművének 1993-as avatásán így fogalmazott: „Ünnepelni jöttünk? Nem. Nem ünneplünk, szomorúan emlékezünk. Emlékezünk és tiltakozunk.” Emlékeznünk kell a múltra és tiltakozni a társadalmon kívüliség, a diszkrimináció, a peremre szorítottság, a méltóságtól való megfosztás ellen, kiállni azért, hogy a romák egyenlő és teljes értékű állampolgárai legyenek a magyar társadalomnak.

Mert az út sok-sok állomásból állt, nem egyetlen pillanat alatt történt. Olyan folyamat volt, amelynek során sokan sokszor mulasztottak el nemet mondani. 1944-ben a romák és szintik deportálása a nyilvánosság szeme láttára történt, anélkül, hogy a nyilvánosság bármilyen módon reagált volna. A társadalmi némaság kapcsán Ranschburg Jenő visszaemlékezése jut eszembe: „1944 márciusában felemelt karral kellett végigvonulnom a városon. Bámészkodós, magamnak való kölök voltam, lemaradtam a sorból, az öregek, a nők, a gyerekek közül, néztem föl a házakra, próbáltam elkapni az emberek tekintetét, színtiszta kíváncsiságból, nem volt a szememben semmi vád, és az emberek szinte kivétel nélkül elkapták a tekintetüket, és leengedték a redőnyt. Az a hang, a redőnyök hangja rendkívül felzaklatott. Azóta mondogatom magamnak és másoknak is: azt kéne elérni, hogy az emberek ne eresszék le a redőnyt.”

Amikor emlékezünk az áldozatokra és az emberségüket megtartó hősökre, akkor magunkat is emlékeztetünk kell, hogy a csendnek és közönynek következményei vannak. Nem szabad leeresztenünk a redőnyt.

Mi a Romaversitas Alapítványnál, amelynek nem csupán vezetője, de öregdiákja is vagyok, hiszünk a szolidaritás fontosságában és abban, hogy érdemes dolgozni, mert az apró elmozdulások összeadódnak, és változást eredményeznek. Raoul Wallenberg kivételes ember volt. Raoul Wallenberg hős volt sok szempontból. Minden közösségnek szüksége van hősökre vagy nevezzük őket vezetőknek. Vezetőkre, akik megmutatják, hogy lehet másképp csinálni, akik megmutatják, hogy az egyéni elmozdulások, hogyan változtatják, vagy éppen menthetik meg generációk életét. Vezetők, akik felnyitják a szemünket, hogy ami történik, másképp is történhetne és ezért mi is tehetünk.
Ezért a célunk, hogy a kritikusan gondolkodó, öntevékeny roma középosztály megerősödjön. Olyan jövőért dolgozunk, amelyben minden gyermek, származásától és családja anyagi helyzetétől függetlenül ugyanolyan esélyekkel indul az életben, és minőségi oktatásban részesül.
Mert ebben látjuk a megoldást, ebben látjuk a lehetőséget arra, hogy támogatóinkkal és diákjainkkal egy olyan közösséget teremtsünk, amelynek tagjai mernek tenni, mernek nemet mondani.
Olyan közösséget építünk, amelynek tagjai hozzájárulnak ahhoz, hogy a szegregált és rossz minőségű oktatásba kényszerített diákjaink is egyetemet végezhessenek, és elhiggyék, hogy képesek változást elérni.
Egy olyan közösség kialakulásához járulunk hozzá, amelynek tagjai nem lesznek hátrahagyva, és amelynek tagjai nem hagynak hátra senkit. Amelynek tagjai merik azt követelni, hogy gyerekeinknek legyen hozzáférése a minőségi oktatáshoz, hogy a romáknak legyen esélye valós megélhetést biztosító munkavállalásra, hogy a romák emberi körülmények között éljenek és a közszolgáltatások megléte minimum követelmény legyen, és hogy a gyerekeink valóban tanulhassanak a romák több évszázados magyar történelméről és a roma holokausztról.
Egy olyan közösséget építünk, amelynek tagjai szót mernek emelni a mindennap megnyilvánuló cigányellenességgel szemben. Amelynek tagjai szót emelnek, amikor a helyi hatóságok 40 fokban megvonják a romáktól az egyetlen vízforrást, akik szót emelnek, ha a kórházban azt látják, hogy valakitől megtagadják az ellátást származása miatt, és akik szót emelnek azért, mert szüleink generációja alig éli meg a hatvan évet. Akik szót emelnek, ha a rend őrei hatalmukkal visszaélve a biciklilámpa hiánya miatt bírságolják romák százait, vagy amikor tétlenül nézik, hogy szélsőséges csoportok erőszakosan lépnek fel romákkal szemben. Akik nem mennek el szó nélkül amellett, hogy a romákra rágyújtják házaikat, imaházukat és óvodájukat. Egy olyan közösséget építünk, amelynek tagjai nem eresztik le a redőnyt.

Amikor emlékezünk, nem nézhetünk csupán a múltba. Ha azt látjuk, hogy egy csoportot megbélyegeznek, kitaszítanak, akkor fel kell lépnünk, fel kell szólalnunk. Nem hagyhatjuk, hogy passzivitásunk miatt a roma holokauszt áldozatainak emléke, hogy Balogh Mária és romák elleni rasszista támadások áldozatainak emléke, hogy a kárpátaljai Pap Dávid emléke nyomtalanul feledésbe merüljön.

Ezért nem nézhetünk csupán a múltba. Ezért kell emlékeznünk és emlékeztetünk. Emlékeznünk és emlékeztetünk kell, hogy ami történt nem egy szempillantás műve volt.

Ezért én ma egyszerre emlékszem a leírhatatlan bűn áldozataira és arra az emberre, aki mert ember maradni és tenni, Raoul Wallenbergre. És emlékeztetek mindenkit az elnyomás veszélyére és a cselekvés fontosságára. Soha többé ne engedjük meg, hogy a tudatlanság, gyűlölet vagy félelem uralkodjon rajtunk és országunkban. Mert mi megszólalhatunk, mert mi tehetünk. Emlékezzünk és emlékeztessünk!


Dr. Szőke Péternek, a Sant’Egidio közösség budapesti felelősének beszéde:

Tisztelt Elnök Úr, Excellenciás Nagykövet Urak, Főrabbi Úr, Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!
Köszönöm Sebes József elnök úrnak a felkérést, hogy ma Önökhöz szólhatok. A Sant’Egidio közösséget, amelyet képviselek, Ferenc pápa egyszer a három „p” közösségeként definiálta: Preghiera, prayer, azaz imádság; poveri, poor, mivel a szegények barátai vagyunk; pace, peace, mert a béke a kézművesei akarunk lenni azokban az országokban, ahol jelen vagyunk.
Kirkegaard írta: „A zsarnok meghal, és uralma véget ér; meghal a mártír, és uralma akkor kezdődik.” Raoul Wallenbergnek százhat évvel születése és sok évtizeddel halála után van hatalma arra, hogy idevonzzon sok és sokféle embert. A kormány képviselőinek, közéleti szereplőknek és a diplomáciai testület tagjainak jelenléte bátorító. Annak a jele, hogy Wallenberg örökségét, a Humánum Napja által képviselt értékeket ma is érvényes, hazánkra és közéletünkre, valamint a nemzetközi kapcsolatokra irányadó eszményeknek tartják. Manapság sok szó esik az identitásunkról és annak védelméről. Úgy vélem, hogy a Raoul Wallenberg és helyi segítői által képviselt szolidaritás és humánum nélkül nincs sem európai, sem magyar identitás.
A 20. század öröksége súlyos. De milyen jövőt akarunk? Közösségünk alapítójának, Andrea Riccardinak szavai szerint a shoáh emléke iránytű a jövőhöz. Az igazán nehéz kérdés ugyanis ez: milyen jövőt akarunk? A túlélők segítenek a válaszadásban. Néhányan itt vannak ma. Különös szeretettel kell őket köszöntenünk (főleg ebben a hőségben). Ők idős koruk és az átéltek ellenére sem a múltban élnek. Holokauszt-túlélők és fiatalok találkozóin láttam, amint nem haragot, önsajnálatot, hanem a jövő, az emberség és az élet reményét adják tovább nekik. A holokauszt-túlélők a leginkább jövő-orientált emberek, akiket ismerek. De mi lesz, ha már nem lesznek velünk azok, akik emlékeznek a II. világháború rémségeire? Ki fogja elmesélni, mi vezetett a háborúhoz és benne a shoához? Egy nagy európai keresztény humanista, II. János Pál pápa maga is a túlélő felelősségével így emlékezett a II. világháború befejezésének ötvenedik évfordulóján: „A világ, s kiváltképp Európa … elveszítette erkölcsi energiáját, amellyel megállíthatta volna sodródását a háború örvénye felé. … A II. világháborút megelőző években a nemzet kultusza, amelyet már-már új bálványimádássá fokoztak, … irdatlan katasztrófához vezetett.”
A shoá nem a gázkamrákban kezdődött. Még csak nem is a zsidótörvényekkel. Hanem a nyelv megromlásával. Azzal, amit Jonathan Sacks „patologikus dualizmusnak” nevez . Ez a társadalmat és az emberiséget kettéosztja: mi vagyunk az áldozatok; ők, a mások, akik alacsonyabb rendűek nálunk, mégis pusztulásunkra törnek; ők felelősek minden bajunkért, mi nem vagyunk felelősek semmiért. Ez azután a gonoszság eszkalációjához vezethet, amikor a másik dehumanizálása, majd elpusztítása jogos önvédelemnek tűnik.
Wallenberg lutheránus keresztény nevelést kapott. Később nem volt különösebben vallásos. Élete és halála mégis mintha a zsoltáros kérdését visszhangozná: „Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz?” (Zsolt 11,3)
Európa és benne Magyarország 1944-ben történelmének mélypontjára süllyedt. Az emberség utolsó sáncai is leomlóban voltak. Amikor Wallenberg 1944 júliusában Magyarországra érkezett, a vidéki zsidóság nagy részét már deportálták. Az addigra ismertté vált un. auschwitzi jegyzőkönyvekből azt is tudni lehetett, hogy útjuk a megsemmisülésbe vezetett: a maroknyi német náci megszálló és a velük kollaboráló magyar hatóságok ártatlan asszonyok, gyerekek, idősek és fiatalok tíz és százezreit küldték a halálba. Wallenberg azzal a küldetéssel érkezett Budapestre, hogy a még megmaradtakból minél többeket megmentsen.
Mi kellett ehhez? Emberség és szabadság. Wallenbergben e két tulajdonság szétválaszthatatlanul összefonódik. Amikor Európának ezen a táján évek óta folyt a zsidók jogfosztása, majd elpusztítása, amikor a legtöbben csak magukat igyekeztek menteni, amikor a közöny több áldozatot szedett, mint a gyűlölet, akkor ez a fiatal svéd üzletember azt mondta: én ebben nem vagyok benne. Nem nézhetem tétlenül. A Svédországban élvezett békét és jólétet, a kényelmes karrier perspektíváját hagyta ott azért, hogy eljöjjön egy olyan országba, amely akkoriban vált a világ két legnagyobb hadserege közötti végső összecsapás színterévé. Végül életével fizetett azért, amiért egy olyan embereknek segített, akikhez eredetileg semmi köze nem volt. Neveltetésénél fogva kötelességtudó svéd hazafi volt. Mi köze volt Svédországnak egy kis közép-európai, a háborút éppen elveszítő országhoz? A nemzeti érdek mai, szűken vett fogalma szerint vajmi kevés. Wallenberg mégis megtartotta, amit családja kért tőle: becsületet szerzett hazájának. És alkalmat adott több magyarnak arra, hogy ők is megmentsenek valamit hazájuk becsületéből akkor, amikor vele együtt üldözötteket mentettek. Wallenberg magában hordozta az aranyszabályt: Ne tedd a másikkal, amit nem szeretnéd, hogy veled tegyenek, és tedd meg neki azt, amit szeretnéd, hogy veled tegyenek. Kiterjesztette a felebaráti szeretet parancsát a nemzetközi kapcsolatokra: szeresd a másik népet úgy, mint a sajátodat. Így lett Wallenberg talán a leghíresebb újkori svéd hazafi.
Wallenberg mögött ott állt a svéd és az amerikai kormány. Ezért is külön öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ennek a két országnak a nagykövetével együtt szólhatok. Szükség van ma is olyan kormányokra, olyan politikákra, amelyek felismerik, hogy a népek sorsközösségben élnek, hogy békénket és jólétünket csak a többi nemzet békéjének és jólétének előmozdításával biztosíthatjuk. Szükség van rá, hogy - Ferenc pápa szavaival - a közöny globalizációjára az együttérzés és a szolidaritás globalizációjával válaszoljunk.
Ehhez azonban kinek-kinek meg kell hoznia a saját személyes, wallenbergi döntéseit.
Egy egykori magyar deportált, Varga Béla mondta Auschwitzba zarándokoló több száz közép- és kelet-európai fiatal előtt: „A krematóriumok lángját eloltották. De a parázs ott izzik a hamu alatt. Mert a zsidókat, a cigányokat és más kisebbségeket ma is veszély fenyegeti. Hogy a láng újra fel ne lobbanjon, ahhoz a ti segítségetek kell!”
Augusztus 3. van. 1944-ben ennek a napnak a reggelére számolták fel az SS-ek Auschwitz-Birkenauban a Zigeunerlagert, mintegy háromezer embert gyilkolva meg. A huszadik század hosszú árnyékai rávetülnek az új évezredre. 2009-ben ugyanezen a napon gyilkolták meg Kislétán Balog Máriát és sebesítették meg tizenhárom éves lányát. Hazánk háború utáni történelmének legsúlyosabb rasszista sorozatgyilkossága ért itt véget: 2008 és 2009 során a tettesek hat emberrel, köztük egy ötéves kisfiúval végeztek csak azért, mert romák voltak. Reméltük, hogy vége. Ám határainkhoz nagyon közel, Lemberg mellett június 23-án éjjel késekkel és baseball-ütőkkel felfegyverzett álarcosok támadtak kárpátaljai magyar romák átmeneti táborára. A 24 éves Pap Dávidot késsel megölték, hasát teljesen felvágták tízéves kisfia szeme láttára; 19 éves testvérét és egy másik 19 éves fiút, egy 30 éves nőt szintén megszurkáltak. Mindezt egy romaellenes pogromsorozat részeként. Különösen aggasztó, hogy az elkövetők egy neonáci ifjúsági szervezethez tartozó, tizenhat-tizenhét éves fiatalok voltak.
Más európai országokban is növekszik a rasszista indítékból elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. Ma előfordulhat, hogy az Európai Unió egyik alapító tagállamában egy miniszter parazitáknak nevezi a romákat. Általánossá válik a menedékkérők és a migránsok potenciális bűnözőkként, vagy akár terroristaként történő megbélyegzése. Eközben kétségbeesett emberek ezrei, köztük megannyi gyermek fullad a tengerbe, hal szomjan a Szaharában, vagy válik embercsempészek és rabszolga-kereskedők áldozatává. Ha pedig a világban még messzebbre tekintünk, még szörnyűbb képet tárulnak elénk.
Hol találnánk ma Wallenberget? Hol állok én? Eléggé szabadok vagyunk-e arra, hogy felháborodjunk a másokat érő embertelenség láttán, és segítsünk az ezt elszenvedőnek?
A népirtás nem a gázkamrákban, hanem a mások élete, fájdalma iránt közönyös szívekben kezdődik. De a gyógyulás, egy jobb világ ígérete is innen, és csak innen, szívünk megváltozásától várható. Hadd adjam át a szót a fiataloknak. Nemrég zajlott le Rómában a Global Friendship To Live In Peace Together mottójú találkozó. Az ezernél is több, negyven nemzetet, köztük a magyart képviselő fiatal a Fosse Ardeatine emlékhelyén, ahol a nácik és fasiszták 1944 márciusában 336 polgári személyt mészároltak le, felhívást fogalmazott meg. Ebből idézek: „Érezzük a felelősségét annak, hogy merészebbek legyünk, hogy legyőzzük a gyűlöletet és lázadjunk az igazságtalanság és a szegénység ellen. Vállaljuk, hogy olyan Európáért munkálkodunk, ahol mindenki együtt élhet, hogy szembeszállunk minden erőszakkal és a találkozás és a barátság útján járunk. Hiszünk a barátság erejében, amely segíti az együttélést. Mindenekelőtt pedig hiszünk a békében, amely Európánk alapja.”
Négy nappal születésnapja után, 1944. augusztus 6-án Wallenberg így írt édesanyjának: ‘Felfoghatatlan méretű tragédiát lát itt az ember, amerre néz, de annyi a munka, hogy csak néha tud reagálni rá. A születésnapomon … csak délután figyeltem fel a dátumra, és megemlítettem a dolgot lelkes titkárnőm, Nyákó grófnő előtt; két óra múlva egy gyönyörű felszerelés állt íróasztalomon: levéltálca, naptár, tolltartó stb. egy flaska pezsgő és virágok társaságában” Wallenberg szerette az életet – de nem csak a sajátját, hanem a másokét is, olyanokét, akiknek az élete akkor sokak szemében semmit nem ért. Václav Havel írt a hatalom nélküliek különleges hatalmáról. Wallenbergnek kevés hatalma, de nagy befolyása volt. Megváltozott körülötte a világ. Ahogyan egy életrajzírója fogalmaz: „a zsidók számára ő lett a fény az elhúzódó sötétségben” . És ez az, amit mindnyájan, kormányok, civil társadalom, egyének megtehetünk: lehetünk fény valaki más számára, aki kevésbé szerencsés nálunk, aki a kétségbeesés, igazságtalanság vagy szegénység hosszúra nyúló éjszakájában él.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Raoul Wallenberg Egyesület programjai

a Duna part melletti Vásársor 18-as pavilonnál:

- A Wallenberg Egyesület tevékenységét bemutató könyvek, szórólapok és felhívások terjesztése, bemutatása.

- Wallenberg TOTÓ, a helyes megfejtőket díjazzuk.

- 10-16 óra között folyamatos gyermekfoglalkoztatás.

- Közvéleménykutatás Horthy Miklós tevékenységéről egy ősszel tervezett történész vita kapcsán. A kérdőíveket a helyszínen osztjuk ki az érdeklődőknek és kérjük a kitöltését.

- Hárs Gábor " Egy túlélő naplója" című könyvét - amit az egyesületünk támogatott - dedikálja 14 - 17 óra között.

- A kerület zsidó emlékeit bemutató " Igaz Ember " sétát szervezünk jelentkezőktől függő csoportokban. Jelentkezés: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com e-mail címen, vagy a helyszínen.

Mindenkit szeretettel vár az Egyesület elnöksége!

Felhívás

Felhívás középiskolai vetélkedőre

REGISZTRÁCIÓ

A Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány,
a Budapesti Vendéglátóipari és Humán SzC Raoul Wallenberg Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája,
a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely
a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján

Wallenberg nyomán
címmel vetélkedőt hirdet
magyarországi és határon túli középfokú intézmények tanulói számára.

A vetélkedőt támogatja a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Svéd Királyság budapesti nagykövetsége, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Élet Menete Alapítvány.

* * *

A vetélkedőre 2010 óta minden évben sor került Régen volt? Hol is volt? címen. Meghirdetésével fő célunk az volt, hogy a holokauszt a magyar történelem, a kollektív emlékezet részévé váljon, az ártatlanul üldözött és meggyilkolt magyar állampolgárok emléke fennmaradjon. Emlékezzünk mindazokra, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben, akiket ismerünk és akik ismeretlenek maradtak, legfeljebb cselekedetük hozadéka, az emberi életek megmentése maradt meg.
Az idő múlásával számos új, még megoldatlan kérdés merült fel. A most meghirdetésre kerülő vetélkedő célja - az eddigi tapasztalatok hasznosítása mellett - szembesíteni és felkészíteni a felnövekvő nemzedékeket a mindennapjainkban jelen levő emberi és kisebbségi jogi feladatok megoldására. Mindannyiunk felelőssége és feladata segíteni a valós történések megismerését, a problémák sokoldalú megvizsgálását, az egymás kultúrájáról, múltjáról, cselekedeteiről szóló ismeretek gyarapítását.
Mindezek szellemében a vetélkedő felöleli
- az antiszemitizmus és az embermentés,
- a rasszizmus, a xenofóbia és a tolerancia
témaköreit.


Jelentkezés:
A vetélkedőre 2017. június 15-ig lehet jelentkezni a Raoul Wallenberg Egyesület honlapján:

REGISZTRÁCIÓ

A vetélkedőre 3 fős csapatok, valamint felkészítő tanáraik jelentkezhetnek. Egy intézményből több csapat is jelentkezhet. A vetélkedőre a 9-12. évfolyamos tanulók jelentkezését várjuk, s mindazok részt vehetnek, akik a jelentkezés időpontjában még középiskolai tanulók voltak.
A jelentkezéshez az online felületen kérjük megadni a csapat választott nevét, a tanintézmény nevét és címét, a csapat tagjainak és felkészítő tanárának nevét és elérhetőségét (e-mail, telefonszám).
A jelentkezéshez kérünk csatolni egy levelet, amelyben a csapat megfogalmazza, mi késztette arra, hogy a vetélkedőre jelentkezzen, mi keltette fel az érdeklődését a felhívásunkban jelzett témák iránt. ( A feltöltött fájl formátuma: PDF, mérete: maximum 1 Mbájt. A fájl neve a csapat választott neve legyen.)
A jelentkezés regisztrálása ugyancsak az online felületen történik meg.
Előzetes feladatok:
1. A csapatok hozzanak létre egy facebook-profilt. Ennek vezetékneve legyen az iskola településének neve, keresztneve a csapatnév. A profilt töltsék meg a környezetükben fellelhető, a vetélkedő témáihoz illeszkedő helyszínek fotóival. A jelentkezés regisztrálása után levelet küldünk ki, melyben megadjuk ehhez a szempontokat.
2. A csapatok készítsenek egy min. 3, max. 5 perces filmet a vetélkedő témáiban, amelyet a regionális elődöntőn mutatnak be. A film tartalmazhat interjút, emlékhelyek bemutatását, illetve ezek kombinációját. (A filmmel kapcsolatos részletek megbeszélésére a jelentkezési határidő lejárta után kerülhet sor.)
Regionális elődöntők:
A csapatok a szervező bizottság által megadott időpontban és helyszínen regionális elődöntőkön vesznek részt 2017. október 18. és november 18. között.
Az elődöntőkön kerül sor
- az elkészült facebook-profil és működtetésének értékelésére;
- az előzetesen elkészített film bemutatására és értékelésére;
- a helyszínen ismertetett különféle „vetélkedő jellegű, kompetencia alapú” feladatokra, amelyekhez előzetesen megküldjük a felhasználható szakirodalom listáját.
A feladatok értékelése pontozással történik. Az elérhető pontszámokat a szervező bizottság előzetesen közli.
Az elődöntőkön részt vevő valamennyi csapat oklevélben, tárgy- és könyvjutalomban részesül.
Döntő:
A döntőre 2018. január 25-én, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium épületében, továbbá egyéb budapesti emlékhelyeken kerül sor.
A döntőben az elődöntők nyertes csapatai vesznek részt.


Díjazás:
A döntőben nyertes csapat és felkészítő tanára 2018 tavaszán négynapos svédországi utazásban vesz részt;
A döntő második helyezett csapata és felkészítő tanára 2018 áprilisában részt vesz a Nemzetközi Élet Menete lengyelországi emlékprogramján;
A döntő harmadik helyezett csapata és felkészítő tanára 2018 tavaszán részt vesz egy szomszédos ország emlékhelyeit érintő kiránduláson.
A döntőn részt vevő valamennyi csapat oklevélben, tárgy- és könyvjutalomban részesül.

Budapest, 2017. április 16.


Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely


Budapesti Vendéglátóipari és Humán SzC
Raoul Wallenberg Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája


Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány

Felhívás és adatlap

A Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottság – az elmúlt évek hagyományát követve –

Raoul Wallenberg-díj

elismerésben részesíti az arra érdemes személyeket és szervezeteket.

A magyar társadalomban továbbra is élnek azok az ellentétek, amelyek megkülönböztetik az egyik embert a másiktól, annak függvényében, hogy milyen társadalmi csoportba tartozik.
Az előítéletes magatartás, az intolerancia kiváltotta rasszista megnyilvánulások, indulatok sajnos már-már mindennapjaink részévé váltak.

A Bizottság a Díj adományozásával etikai mércét és példát kíván állítani a magyar társadalmi és politikai közélet elé. Szeretnénk elismerni azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a hátrányos helyzetben élők, a diszkriminációt elszenvedők érdekében.

I. A Raoul Wallenberg-díjban részesülhetnek:

1. Polgárjogi aktivisták, civil szervezetek, akik /amelyek/

- bátor kiállásukkal, tevékenységükkel, életútjukkal példát mutattak és mutatnak embertársaiknak a helyi, térségi és országos közéletben.

2. Települési önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, intézmények, vagy ezek munkatársai, akik

- példát mutattak és mutatnak az emberi együttélésben,

- a társadalmi konfliktusok feloldásában és megoldásában szerepet vállaltak, vállalnak,

- tevékenységükkel közreműködtek, közreműködnek az emberi és állampolgári jogok érvényesülésében.

3. Írók, újságírók, szerkesztőségek, szellemi műhelyek közösségei, akik

/amelyek/ munkásságukkal járultak, járulnak hozzá az előítéletes magatartás, a rasszizmus, antiszemitizmus, a cigány-ellenesség leküzdéséhez, rávilágítottak, rávilágítanak azok demokrácia- és szabadság ellenességére.

4. Egyházi személyek, egyházi közösségek, akik /amelyek/ hitéleti tevékenységük során,

a hit erejét felhasználva, aktívan közreműködtek és közreműködnek a különböző népcsoportok,

különböző felekezetek, vallási közösségek helyi együttélésében, az egymás iránti előítélet

leküzdésében.

II. Raoul Wallenberg-díjra javaslatot tehetnek:
- figyelembe véve az összeférhetetlenségi alapelveket -

a Díj alapítói, támogatói, települési önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, emberi jogi, civil és egyházi szervezetek, valamint magánszemélyek.

Javaslatot tenni

kizárólag a Bizottság által közzétett adatlap számítógépen szerkesztett, hiánytalan kitöltésével, ajánlás megfogalmazásával, word és/vagy pdf formátumú dokumentum e-mailen keresztül történő beküldésével lehet.
Az ajánlók a beküldött ajánlások érkeztetéséről e-mailen keresztül kapnak visszaigazolást. Postai úton beküldött ajánlás csak abban az esetben kerül elfogadásra, ha az ajánlás e-mailen keresztül is beküldésre került.

Beküldési határidő: 2016. december 16.

Az ajánlások beküldési e-mail címe: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com
Posta cím: Raoul Wallenberg Egyesület,
1363. Budapest, Pf. 39.

III. A Díj összege:

Szervezet, csoport, intézmény maximum 150.000 Ft

Természetes személy maximum (bruttó) 150.000 Ft

IV. Információk:

A Díjat a beérkezett javaslatok, ajánlások alapján a Bíráló Bizottság ítéli oda.

A Díjban részesülőket levélben értesítjük és a Díjazottak nevét a sajtóban nyilvánosságra hozzuk.

Az átadás tervezett időpontja. 2017. január 17.

A Díjjal kapcsolatos további információval a Bíráló Bizottság titkára Kósa Judit szolgál. Telefon: 0620-563-60-95, E-mail: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com


Budapest, 2016. október 19.


Bíráló Bizottság
Adatlap
a Raoul Wallenberg-díj elnyeréséhez
2016.


I.
Ajánló személy/szervezet/testület neve:
...................................................................................................................................................
Ajánló szervezet, testület vezetőjének (aláírójának) neve:
...................................................................................................................................................
Ajánló címe: (Irányítószám, település, utca, házszám)
...................................................................................................................................................
Telefonszáma:.........................................................................................................................
E-mail címe:.............................................................................................................................


Ajánló személy/szervezet, testület tevékenysége:
...................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................

II.
A Raoul Wallenberg-díjra javasolt (személy, szervezet, intézmény) neve:
...................................................................................................................................................
Címe: (Irányítószám, település, utca,házszám):
...................................................................................................................................................
Telefonszáma:.........................................................................................................................
E-mail címe: ............................................................................................................................

Kérjük, hogy az ajánló fogalmazza meg, miért méltó a Raoul Wallenberg-díjra az általa jelölt személy/szervezet/intézmény a felhívásnak megfelelő célkitűzések alapján; ennek megfelelően indokolja az ajánlást és mutassa be a díjra javasolt személy/szervezet/intézmény tevékenységét, életútját maximum 1800 karakter, 1 A4 oldal terjedelemben.
Tevékenysége/életútja/ajánlás indoklása:
...................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................
...................................................................................................................................................

Kelt, dátum: -------------------------------
ajánló aláírása

Beküldési határidő: 2016.december 16.
Az adatlapot e-mailen az alábbi e-mail címre várjuk word és/vagy pdf formátumban: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com
Az ajánlást az alábbi postacímre 1 példányban lehet megküldeni, mely abban az esetben kerül elfogadásra, ha az ajánlás e-mailen keresztül beküldésre került:
Raoul Wallenberg Egyesület, 1363. Budapest, Pf. 39.

Hiteles vitát, humánus megközelítést a bevándorlásról!

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége részéről hetek óta növekvő nyugtalansággal figyeljük azokat a megnyilvánulásokat, amelyek a bevándorlások értelmezéséről, kezeléséről és a tervezett kormányzati intézkedésekről szólnak. Egyesületünk alapszabálya szerint „...fellépünk mindenfajta vallási, nemzeti, nemzetiségi és kulturális diszkrimináció ellen" - ezért nem maradhatunk csendben.
Nem értünk egyet azokkal, akik összemossák a terrorizmust és a gazdasági vagy egyéb célú menekültek ügyét. Lehetetlen helyzet, hogy egy olyan országban, melynek történelme során menekültjeit mások befogadták, és maga is gyakran fogadott be menekülteket, ilyen állásfoglalások szülessenek. Nem értünk egyet a bűnbakkeresésre és a félelemkeltésre alapuló felméréssel sem. Gondolnunk kell arra is, hogy a hozzánk menekülő emberek egy részének élete saját hazájában veszélyben van.
Fontosnak tartanánk, ha az aktuálpolitika helyett a tudomány, a civil szervezetek formálnának először véleményt.
Hiteles vitát - humánus megközelítést!

Raoul Wallenberg Egyesület

Nem értünk egyet a kormányzati indoklással

Budapest, 2016. augusztus 21., vasárnap (OS) - A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége részéről elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartjuk, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából miért tartották a kormányzati előterjesztők állami kitüntetésre alkalmasnak azt az újságírót, aki nyíltan gyaláz nemzeti és vallási közösségeket, valamint rendszeresen elfogadhatatlan módon foglal állást fontos nemzeti kérdésekben.

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége részéről elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartjuk, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából miért tartották a kormányzati előterjesztők állami kitüntetésre alkalmasnak azt az újságírót, aki nyíltan gyaláz nemzeti és vallási közösségeket, valamint rendszeresen elfogadhatatlan módon foglal állást fontos nemzeti kérdésekben. Felháborítónak tartjuk, hogy olyan ember kapott rangos kitüntetést, aki hosszú ideje nyíltan rasszista írásokat közöl és vállalhatatlan megnyilvánulásai jelentek meg fontos emberi jogi kérdésekben. Bayer Zsolt gyűlöletkeltő írásai nem csak tartalmilag, de stílusukban is szégyenletesek.
A kormányzattól eddig elhangzott indoklásokkal nem tudunk egyetérteni.

Kiadó: Raoul Wallenberg Egyesület

Táblaavatás 2017 április 16-án

A 2017. április 16-i táblaavatás megnyitója.

Tisztelettel köszöntöm a megjelent hölgyeket és urakat –KÜM Kult. Dipl. Főovh. Orosz Tamás és neje, a Cseh Közt. Nagyk. konzulja Simko Milan - a Wallenberg Mentőakcióban résztvevő legfőbb segítők emléktáblájának avatásán.
A Raoul Wallenberg Egyesület részéről régi elképzelésünk válik ma valóvá a tábla felavatásával. A történészek ismerték a nevek többségét, de nem került kellő figyelem a segítőkre – akik egy része már Wallenberg érkezése előtt is együttműködött a svéd nagykövetséggel./ A 100-120 közreműködő, R.W. érkezése után 250-300 főre nőtt, akiknek túlnyomó többsége magát is mentette../
Háromszor, vagy többször ennyi nevet is feltüntethettünk volna, de ez a kezdet./ Domonkos Miksa, Stöckler Lajos, Dr. Benedek László és Szabó Károlyról külön is megemlékezünk – Ember Mária : „ Ránk akarták kenni..” könyve alapján. Akik 6 hónap -3 év közötti börtönt kaptak és D.M. rövidesen meghalt a verések következtében/
Az új gyermekmentő projektünkben a „ Jó Pásztor Bizottság” által támogatott gyermekmentések támogatóiról, segítőiről, áldozatairól emlékezünk meg, kiemelten Sztehlo Gábor szakmai vezetésével 32 helyen folyó gyermekmentésekről. / 15-20 táblát is állíthatunk…/
A táblán szereplők a mentőakció: útlevél, egészségügy, szállítás, ellátás, munkaszolgálatos, nemzetközi kapcsolati ügyek fő felelősei és titkos fegyveres mentések vezetői . Többet nem említenék ,mert lesznek felszólalok, de engedjék meg, hogy felolvassam a Nemzetközi Wallenberg Alapítvány üdvözlő levelét.

Nyilatkozat

Az ENSZ a második világháború borzalmainak ismeretében 1948. december 10-én fogadta el „ Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát”. Ezt követően 1950.december 4-én az ENSZ Közgyűlése hozta létre az emberi jogok világnapját és felkérte valamennyi tagállamát és más szervezeteket is, hogy ünnepeljék meg ezt a napot. Az emberi jogok világnapján a kérdéskörrel kapcsolatos politikai konferenciákat, találkozókat, kulturális rendezvényeket és kiállításokat szerveznek. Hagyományosan december 10-én osztják ki az ENSZ ötévenként adott emberi jogi díját is.
Az emberi jogok azok a jogok, amelyek azért járnak nekünk, mert emberek vagyunk és ezek a jogok és szabadságjogok minden embert születésüktől fogva egyenlően megilletnek. Ilyenek az élethez, a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokat, valamint az élelemhez, neveléshez és a munkához való jog.
2006. december 10-én az ENSZ emberi jogi főbiztosa úgy vélte: „A szegénység felszámolása megvalósítható cél.”
Ma is egyetértünk vele, mivel „…a küzdelem a szegénység, a nélkülözés és a kirekesztődés ellen nem jótékonysági kérdés, és az nem függ attól, milyen gazdag egy ország. A szegénység elleni küzdelem emberi jogi kötelezettség…”

Ma hazánkban ezen a napon – a számos emberi jogi probléma közül - legfontosabbnak mi is a szegénység mélyülésének megállítását tartjuk a mérhetetlenül kettészakadt társadalmunkban. Már nem elég beszélni róla, tenni is kell a szegénység enyhítéséért és mielőbbi felszámolásáért.
A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége
2016. december 10.

Hatodszorra rendeztünk vetélkedőt a holokauszt témakörben

A Raoul Wallenberg Egyesület a Holokauszt Emlékközponttal és a Raoul Wallenberg Szakközépiskolával idén hatodszorra rendezte meg a „Régen volt? - Hol is volt?” című országos vetélkedőjét középiskolások számára a holokauszt és az embermentők témájában.

Az idei vetélkedőre az ország különböző városaiból 83 csapat – vagyis 249 – középiskolás nevezett be, voltak köztük határon túliak is. A diákok felkészítő tanárukkal és a Holokauszt Emlékközpont segítségével nagyon sok ismeretet sajátítottak el a holokausztról, a deportálásokról, a második világháború történetéről, az embermentők tevékenységéről.
Az országos döntőbe jutott csapatok április 9-én délelőtt megtekintették a Holokauszt Emlékközpontban a „Jogfosztástól népirtásig” című kiállítást, majd Budapest különböző részein a holokauszthoz és az embermentőkhöz kapcsolódó emlékhelyeket kerestek fel.
Délután a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) Konferencia termében került sor a döntő legutolsó mozzanatára. (A minisztérium már évek óta hagyományosan támogatja és segíti a vetélkedőt.) A középiskolások olyan, politikailag is aktuális tételmondatokról érveltek pro és kontra egy vitában, mint például „A magyar kormány 1944-ben kénytelen volt együttműködni a náci Németországgal”. Felkészültségüket és rátermettségüket mi sem bizonyítja jobban, hogy a zsűrinek soha nem volt ilyen nehéz dolga: a csapatok egyenletesen kimagasló tevékenységet nyújtottak, így alig néhány pont különbség volt például az első és a hetedik helyezett között. A vetélkedőt a budapesti Szerb Antal Gimnázium nyerte, a második helyet a nyíregyházi Bethlen Gábor gimnázium csapata szerezte meg, harmadik pedig a pilisvörösvári Friedrich Schiller Gimnázium csapata lett.
A vetélkedőt sokan köszöntötték: Íjgyártó István, a KKM államtitkára, dr. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, valamint Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára. Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke (a szervezet szintén támogatta a vetélkedőt) beszédében arról szólt, hogyan mentette meg Wallenberg 89 éves nagybátyját és sorstársait attól, hogy a nyilasok a Dunába lőjék. Elmondta azt is, Magyarországon sokan fertőzik ma hamis eszmékkel a fiatalokat, s arra kérte a vetélkedő résztvevőit, ők adják át most megszerzett tudásukat diáktársaiknak. Hasonló véleményen volt Niclas Trouvé, Svédország magyarországi nagykövete is: fontos, hogy a generációk átadják egymásnak a holokausztról szóló tudást. Hozzátette: A tendenciák, amelyek a harmincas és negyvenes években jelen voltak Európában, most is jelen vannak: a rasszizmus, a xenofóbia és az intolerancia.
Ezután Sipos András, a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke, a vetélkedő fő szervezője így zárta a rendezvényt: szeretné a Mazsihisz elnöke gondolatát megerősíteni: a holokausztról, a zsidók szenvedéseiről megszerzett tudást tovább kell adni. De ez nem elég. „Nemcsak feladatotok, felelősségetek is van a továbbiakban, hogy ezt a tudást megszereztétek” - mondta a fiataloknak.
A nyertes csapat Svédország magyarországi nagykövetségének és a Wallenberg Egyesület támogatásával néhány napra Stockholmba látogathat. Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnöke adta át a másodi helyezettnek járó díjat a Nemzetközi Élet Menete Auschwitzi programján való részvételt most áprilisban. A harmadik helyezett csapat tagjai és a felkészítő tanár 6000.- forintos könyvvásárlási utalvány jutalomban részesült. Minden résztvevő tárgy és könyvjutalmat is kapott a szervezőktől a Fővárosi Önkormányzat és a Holokauszt Emlékközpont felajánlásával.

Török Katalin

A meghívó ide kattintva nagy méretben megtekinthető

Tiltakozás a Horthy szobor állítása ellen

A Raoul Wallenberg Egyesület közleménye

Budapest, 2017. május 12., péntek (OS) - A Raoul Wallenberg Egyesület tiltakozik a perkátai Horthy-szobor felállítása miatt, és kéri, hogy az önkormányzat változtassa meg döntését.

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége és Fejér megyei csoportja megdöbbenéssel értesült arról, hogy a Fejér megyei Perkáta községben, civil kezdeményezést felkarolva, a helyi önkormányzat Horthy-szobor felállítását támogatja a falu egyik közterén. Sajnálatosnak tartjuk a falu vezetésének érzéketlenségét, amivel figyelmen kívül hagyják azt, hogy Horthy Miklós felelős több százezer magyar honfitársunk haláláért, valamint azért, hogy az országot belevitte egy olyan háborúba, amely szintén több százezer magyar katona halálát eredményezte.
Egy falu felelős vezetése nem bújhat el amögé, hogy a településen senki nem fejezte ki tiltakozását a szobor felállítása ellen. Nem lehet semmibe venni a magyar történelem súlyos örökségét. Tiltakozunk a perkátai Horthy-szobor felállítása ellen. Kérjük, hogy az önkormányzat változtassa meg döntését.

Kiadó: Raoul Wallenberg Egyesület

Megemlékezés a Szent István Parkban

Raoul Wallenberg „Idegen nép hőse is lett” Arany János szavaival, amikor önként vállalkozott arra, hogy „számára ismeretlen emberek életét védje előtte ismeretlen veszélyektől. Ő, aki az életmentés jelképévé nőtt, a saját életét nem tudta megvédeni.” / Ember Mária /
A Raoul Wallenberg Egyesület a Holokauszt Emlékközponttal együttműködésben nyilvános megemlékezést tartott Budapesten a Szent István parkban a Wallenberg emlékműnél 2016.augusztus 4.-én csütörtökön 17.00 órai kezdettel.
Emlékbeszédet mondtak
Colleen Bell ,az USA magyarországi nagykövete.
Dr.Szigeti Jenő egyetemi tanár, adventista lelkész
Emlékműsort adott elő a Nyíregyházi Bethlen Gábor Gimnázium - Wallenberg vetélkedőn győztes – csapata./ Papp Bence, Gulyás Fruzsina, Gulyás Gréta/felkészítő tanáruk Gulyás Csaba./Tommy Lapid megmeneküléséről/

A rendezvényt Dr. Sebes József a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke nyitotta meg:
„ Amikor Raoul Wallenbergre emlékezünk, a példája nyomán megszépülő személyes történelemre gondolunk – ebben segíthet ez a tiszta tekintet. Nekünk, túl és továbbélőknek, ameddig élünk ,hivatásunk – mint tette Ő annak idején - ,hogy segítsünk megteremteni és megőrizni magunk körül azt a tisztességet, amit utódaink majd a maguk személyes történelme igazi közegének érezhetnek.” Mondta Göncz Árpád 1992. augusztus 4.-én az első Wallenberg kiállítás megnyitóján.

R.Wallenberg életéről és tevékenységéről az egyesület három alkalommal is megemlékezik:
- Január 17.-én az elfogás és elrablás kapcsán: adjuk át a Wallenberg Díjakat, olyan személyeknek, akik helyileg sokat tesznek a többség és kisebbségek együttműködéséért.
- Július 9.-én a tényleges életmentő tevékenységre és Wallenberg személyes sorsára, az új kutatásokra figyelünk és emlékezünk.
- Augusztus 4.-én R.W. születésnapjára, mint a humánum napjára emlékezünk , korábban jó hagyományként,- a HDK-val közösen - a Világ Igazaival együtt emlékeztünk ezen a napon. A hazai embermentőkre gondolunk, akik állandó életveszélyben segítettek. Ők voltak – Wallenberg és munkatársaival együtt - a hétköznapok hősei.
- Egyetértünk Göncz Árpáddal abban is:…”meg kell kérdeznünk magunktól ;vajon R.W.-nek van-e szüksége rá, hogy emlékét megőrizzük? S nem sokkal inkább nekünk, az Ő emlékére?”

Fontosnak tartjuk, hogy mértékadó hazai politikusok/ ellenzékiek és kormánypártiak/ valljanak színt a kérdéskörben, amit mi nemzeti alapkérdésnek tekintünk. Javult a helyzet 2012. óta…..
Több esetben külföldi személyiségek is velünk emlékeztek: ENSZ Főtitkára és felesége/ aki R.W. féltestvérének lánya/,Tom Lantos, Izraeli Állam vezetője, svéd-angol-német miniszterek és több Budapesten akkreditált nagykövet is./ Főleg svéd/ Persze családtagok is!

- Kiemelt eseménynek tartjuk, hogy egy olyan nemzet képviselője jött ma el velünk emlékezni, akiknek közismerten nem ölükbe hullott a demokrácia…Jelentős áldozatot hoztak és hoznak a mindennapokban is az emberi jogok biztosítása, megismertetése, oltalmazása terén.
- Van sok tanulmányozni való számunkra az USÁ-ban kialakult jogi keretek és az eljárások terén….

- Legutóbbi megbeszéléseinken fő kérdésként tárgyaltunk az életünk több területén megfigyelhető un.” szétszakadó társadalom” problémáiról:

- Miért nincs a közgondolkodás centrumában az emberi, állampolgári jog, milyen tényezők segíthetnék elő a jobb odafigyelést a leszakadó honfitársainkra és egyes társadalmi csoportokra/romákra, szegényekre/?

- Milyen szerepe és felelőssége van az oktatásnak, a családnak a jelenségben?

- Vajon nem túl etnocentrikus az a világ amit építünk?

És mindezen kérdések nem feszítik e ki az egyesületi kereteket…mi a teendőnk, vagy csak a taccsvonalról kell figyelnünk a tarthatatlan helyzetet!!

- A különböző felmérések alapján szomorúan szemléljük, hogy nem csökken hazánkban az idegengyűlölet../azon belül a rasszizmus és antiszemitizmus sem../ Adódik a kérdés:

- A fenti tényezőknek családi, oktatási vagy más okai és tényezői is vannak…?
- Megtesz e mindent a kormányzat a mérték csökkenése érdekében..?
- Mit tehet és tesz az egyház, a magán intézmények? Van-e kellő mozgásterük, függetlenségük és egyenlő-e az elbírálásuk…?
- Milyen a befolyása a menekültkérdés megoldatlanságának és ennek nyomán keltett hisztériának….? Mit tenne R.Wallenberg..?

- Egyetértünk Dr. Mádl Ferenc álláspontjával:…”a vélemény-nyilvánítás szabadsága lehetővé tette, hogy minden álláspont megjelenhessen a nyilvánosság előtt. Ez a szabadság azonban sohasem terjedt odáig, hogy gyűlöletre, mások üldözésére lehessen uszítani.”

- Miközben a Wallenberg megemlékezések az egyén tetteinek az értékeléséről és méltatásáról is szólnak azt is jelzik az emberi jogok védelme – a történelemben sokszor – átlépi az ország és nemzet határokat és mindig számíthatunk a demokrata barátainkra, a nemzetközi figyelemre…Figyeljünk, tanuljunk, kezdeményezzünk a jelenlegi nemzetközi helyzet is ezt követeli…..
- „ Akinek a szíve a földön is a Mennyben lakik, annak számára a föld a menyország. Akinek a szíve a földön él szakadatlan, annak számára a Menny is csak egy föld.” / Mikhail Naimy /

Collen Bell amerikai nagykövet beszéde:

Tisztelt vendégek, Tóth polgármester úr, ĺjgyártó államtitkár úr, Jakab alelnök úr, nagyrabecsült diplomata kollégák, és kedves barátaink, beleértve a magyarországi zsidó közösségek tagjait, üdvözlöm Önöket és köszönöm, hogy velem tartanak ma délután, hogy együtt emlékezzünk meg Raoul Wallenberg életéről és munkásságáról. Dr. Sebes Józsefnek és a Raoul Wallenberg Egyesület munkatársainak, akik a mai eseményt megszervezték, köszönöm, hogy meghívtak és, ami ennél fontosabb, köszönöm mindazt a Wallenberg eszméinek szellemében végzett munkát, melyet mint egyének és mint szervezet végeznek.

Néhány hónappal ezelőtt alkalmam nyílt arra, hogy a budapesti Holokauszt Emlékközpontban mondjak beszédet egy, a Raoul Wallenberg Kutatási Kezdeményezés által tető alá hozott konferencián. A konferencia különleges élmény volt számomra. Sok előadót meghallgattam – akik közül néhányan ma is itt vannak – akik Wallenbergnek a háború alatt tanúsított abszolút hősiességéről beszéltek. A konferencia fő témája Wallenberg eltűnése és azt követő sorsa volt. Ma, születésnapján, az általa ránk hagyott örökséget szeretném körüljárni és azt, mit tanít nekünk az ő élete, arról is, hogyan nézzünk szembe a mai Magyarországon és a világszerte jelenlévő kihívásokkal.

Kihívásból pedig bizony nincs kevés! A múlt héten leutaztam a szerb határra, és a saját szememmel láthattam az egyre súlyosabbá váló humanitárius válságot – migránsok százait, akik hevenyészett sátortáborokban laknak egészségtelen körülmények között. A legtöbb migráns esetében kisgyermekes családokról beszélünk. Szívszorító történeteket hallottam elszakított családokról, a hosszú út alatt sérüléseket szerző vagy megbetegedő emberekről, és láthattam az egyszerű emberek elkeseredettségét, akik csak veszélyektől mentes, biztonságos életre vágynak. A migrációs válság politikai vetületei és a válságot előidéző okok összetettek, és nincsen egyszerű módja a megoldásnak. A humanitárius válság azonban sokkal egyértelműbb. Emberek szenvednek, és vannak megoldások arra, hogy enyhítsük szenvedésüket. Raoul Wallenberg szellemében és példáját követve mindnyájunknak együtt kell dolgoznunk azon, hogy megoldásokat találjunk és azokat a gyakorlatba is átültessük.

Egy másik komoly kihívás, amellyel itt és Európa más részein is szembe kell néznünk, az a roma népességgel való bánásmód és integrációjuk. Tegnapelőtt a Cigány Történeti és Kulturális Központban mondtam beszédet, a Roma Holokauszt, a Pharrajimos (Porajmos) 72. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. Arról beszéltem, hogy azok a szörnyű események nem csak a nácik és kollaboránsaik műve voltak, hanem a több évszázados hátrányos megkülönböztetés és üldöztetés következménye is. Sajnos a diszkrimináció még mindig elterjedt gyakorlat. A romákkal szembeni előítéletek áthatják a társadalmat, a diszkriminatív lakhatási politikák roma családok kilakoltatásához vezetnek; az iskolai szegregáció pedig megtagadja a roma gyermekektől egy jobb jövő lehetőségét. Tapasztaltam, hogy ezek a mély és összetett társadalmi problémák hősies embereket és szervezeteket arra indítanak, hogy merész kezdeményezésekkel álljanak elő – ahogyan azt Raoul Wallenberg is tette – hogy harcoljanak a jogaikért, és a jövőjükért. Az Egyesült Államok mellettük áll ebben a harcban.

Végezetül hadd szóljak arról, hogy a világ nagy része még mindig küzd az antiszemitizmus történetével, a nemzeti identitás látszólagos határaival, és különösképpen a Holokauszt feldolgozásával. Ennek a rettenetes időszaknak az utórezgései a mai napig meghatározzák a politikát és a közbeszédet a világ sok szegletében, beleértve Magyarországot is. Még mindig azt látjuk, hogy egyesek megpróbálják újraírni a Holokauszt történetét, hogy eltolják és másra hárítsák a felelősséget több mint 500.000 magyar zsidó meggyilkolásáért. De azt is őszintén hiszem, hogy van fejlődés e tekintetben. Amikor olyan helyekre utazom el, mint Kisvárda vagy Mád, és látom a háború alatt semmivé tett zsidó kultúra újjászületését, vagy amikor a zsidó közösség vezetőivel beszélgetek és elmondják, milyen gyümölcsöző az együttműködésük a magyar kormánnyal a régi zsidó temetők felújítását és a tankönyvek magyarországi zsidó történelemről szóló részeinek a kiigazítását illetően, akkor reménnyel tölt el, amit látok és hallok.

Ma, amikor Raoul Wallenberg születésnapját és örökségét ünnepeljük, arra gondolok, hogy valamennyien ihletet meríthetünk önfeláldozó hősiességéből, és hogyan találhatjuk meg ezt a szellemiséget magunkban minden egyes döntéshelyzetben. Amikor valaki áldozattá válik, legyen az migráns, roma, zsidó, vagy bárki más, mindnyájunk erkölcsi felelőssége, hogy kiálljunk értük. Ez sohasem egyszerű feladat, és gyakran nagy áldozattal jár. Ám mégis – ez Raoul Wallenberg különleges hagyatéka, aki maga is meghozta a végső áldozatot, amikor a jót cselekedte.

Boldog születésnapot, Raoul; mi pedig arra törekszünk, hogy minden egyes napon megpróbáljunk felnőni az örökséghez, melyet ránk hagyományoztál.

Dr.Szigeti Jenő egyetemi tanár, adventista lelkész beszéde:
A Biblia az tanítja: „Az igaznak emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz” (zéker cödáká liböráká – vösém rösáím jirkab) (Péld. 10,7). Emlékezni jöttünk, hitünket megerősíteni, hogy ma is lehet igaznak lenni, embernek maradni még az embertelenségben is, mert az ember csak a bennünk köztünk, általunk élő rossz legyőzésével maradhat ember. A caddik olyan ember, aki a valóságban él, az emberért, emberségesen. Az ember, mint biológiai lény – csodálatos, magában hordozza az emberré-válás, az igazzá levés lehetőségét, ami nem biológiai, hanem erkölcsi fogalom. Ezt az emlékezés táplálja.
Raoul Wallenbergre emlékezünk, aki 1912. augusztus 4.-én született és ember volt az embertelenségben. A korábbi más irányú itt tartózkodásai után (1942 februárjában három hetet, 1943 szeptemberétől október 13-ig, alig több mint egy hónapot töltött itt), 192 napig teljesített szolgálatot Budapesten. mégis ő lett „a világ, figyelő szeme”, mert tudta, hogy az embertelenségben cinkos, aki néma. A jót önmagáért a jóért cselekedte. Nem akart hős lenni, csak mindenáron életeket akart menteni, mert tudta, hogy minden emberi élet kincs, egy-egy világ. Ha a forrásaink pontosak, mintegy 20 ezer életet mentett meg, halált megvető bátorsággal kerülte ki ellenségeinek minden ármányát.
Wallenberg emléke nemcsak a zsidóság belügye, hanem egy faluvá zsugorodott világunk erkölcsi felkiáltó jele. Ma is százezrek, milliók szenvednek hitükért, meggyőződésükért. Ma is előítéletek, politikai indítékú konstruktív vádak szenvedő részesei élnek világunkban. Ma is terem még az előítéletek mérge politikai, faji, vallási, kulturális formában. Ma sincs igazi, manipulációs sanda szándékoktól mentes párbeszéd hitek, vallások, politikai, gazdasági és nemzeti eszmék között. Ezért ma is kellenek a Wallenbergi bátorságú emberek, az „igazak” akiknek emléke áldott.
Wallenberg tragikus élete toleranciára, egymás megértésére, megbecsülésére tanít. A tolerancia – félreértett tartalmú szó. Nem azt jelenti, hogy valamit kénytelenségből elviselek, eltűrök, hanem azt, hogy megértem a másikat. A megértés nem egyetértés még, csak annyit jelent, hogy a másik indítékait, igazi szándékát próbálom megérteni. Ez etikai kötelesség. A megértés vezet a toleranciához, ami akkor születik, amikor rádöbbenek arra, hogy jó az, ha van más vélemény. Jó az, hogy egy dolgot más szemmel is láthatok.
A szabadságot nem az alkotmány vagy a törvények teremtik meg. Ez – mint minden közös emberi jog – a demokratikusan gondolkodó ember belső értéke. Ezért egy demokratikus normának megfelelő törvénnyel nem lehet elintézettnek nyilvánítani a szabadságot. Napi feladat ez, aminek stratégiáját a legszélesebb társadalmi összefogással hívőknek és nem hívőknek, vallásosaknak és nem vallásosaknak, különböző nemzetiségű, fajú, kultúrájú és politikai meggyőződésű embereknek közösen, nyílt párbeszédben kell kidolgozni. Szükség lenne ezeket a kérdéseket a napi politizálás témái közül mihamarabb kivonni, és a társadalom etikai normájává emelni.
A szabadság – a különböző hitek megvallásának és a különböző hitekről való vélemények megvallásának a szabadsága – közügy, társadalmilag értékelhető cselekedetek sorozata. Ezért a hit megvallásának szabadsága – felelős emberi cselekedet. Az igazi megvallás nem lehet néma – hozzátartozik a „bizonyságtételem” szabadsága. Az igazi megvallás nem lehet béna – hozzátartozik a hittől motivált cselekvésem lehetősége.
A szabadság emberi jog. Az emberség része, aminek példáját adta Raul Wallenberg is, akire itt emlékezünk. Szoros kapcsolatban van a lelkiismereti szabadsággal, de nem keverhető össze vele. A lelkiismereti szabadság a belső meggyőződésről beszél; a szabadság gyakorlata viszont a társadalom tolerált, külső, szervezett, nyilvános, más társadalmi tevékenységekkel összefonódott cselekedetét jelenti. Ez a jog magába foglalja a meggyőződésem szabad megválasztását, viszont, az ordas eszméknek, ami a másik ellen támad nincs helye a társadalomban.
A szabadsággal, mint emberi joggal toleránsan, mások véleményének tiszteletben tartásával lehet élni. Ahhoz, hogy a szabadság megvalósuljon, toleranciára van szükség. A tolerancia nálunk sokat használt szó, de a legtöbbször negatív értelemben használjuk: tolerálni annyit tesz, mint elviselni. Akkor vagyok toleráns, ha a hatalmamat a másikkal szemben finoman, kulturáltan, a durva erőszakot mellőzve, de mégis agresszíven – érvényesítem.
A tolerancia ugyanakkor lehet pozitív tartalmú: ha megértést jelent. Ennek a pozitív előjelű toleranciának a vallásszabadság mai keresésének munkájában nagyon nagy jelentősége van. Minden vallásban, sőt minden világnézetben is van egy kizárólagos elem, egy végső döntés az igazság mellett. Ezt nem lehet kigyomlálni sem a vallások világából, sem pedig a különböző világrendszerek filozófiájából. Ezzel az „ivartalanítással” önmaga megszűnését mondaná ki minden vallásrendszer és minden világnézet.
Ma az ember identitás-válságban van. A szürke véleménytelenség, a konformista „ahogy lesz – úgy lesz” magatartás nem békét, hanem még nehezebben kezelhető feszültségeket szül. Igazi nagy, megoldhatatlannak tűnő világproblémáink mögött görcsös identitás-keresés húzódik meg. A kizárólagosságok biztos axiómáinak keresése nem gyengül, hanem inkább erősödik. Ezért tűnik fontosnak, hogy a toleranciát megértésnek tartsuk.
A megértés nem egyetértés, csak mások jó szándékú motívumainak tisztelete, meglátása. Ez a jót is feltételezni tudó megértés a tolerancia. Ez vezet oda, hogy a magam eltérő, másféle értékrendszere mellett megértsem a másik jó szándékát. Mai társadalmi közhangulatunk legnagyobb hibája az, hogy ezt a jó szándékot nem tudjuk feltételezni, és ezért mindig, mindenben a vélt vagy valós hátsó szándékok után nyomozódunk. Pedig, meggyőződésem szerint, nem kell mások hitét lerombolnom ahhoz, hogy szabad legyek. Sőt! Ez a fajta megértés oda vezet, hogy felfedezem: a másféle vélemények olyan kihívásokat közvetítenek, amelyek nyomán én gazdagodhatok. Ez a fajta, kölcsönös megbecsülésen alapuló dialógus a tolerancia dinamikus formája. Ennek kellene megvalósulnia. Ez a vallások egymás közötti kapcsolatára is érvényes.
Ma közhely lett arról beszélni, hogy ránk köszöntött a globalitás százada. Ez a közhely (mint minden frázisunk) azért homályos, mert túl általános, és ezért nagyszerűen manipulálható. Vannak, akik a hitek, utak összemosódását látják benne, az elvek feladását, az igazság megtagadását. Számukra a globalizáció egy olyan káros (és kóros) folyamat, amiben minden abszolút relatív lesz; olyan állapot, amiben az élet nagy palettáján minden színt egy gusztustalan mocskos-szürkévé elegyítenek. Az ilyen globalizáció nem az élethez elengedhetetlenül szükséges hitet erősíti, hanem új gyanakvásokat, új ellenségeskedéseket gerjeszt.
Pedig egymás megbecsülésére szükségünk van. Ezt nem az eddig felismert értékeink feladásával, elkótyavetyélésével érjük el, hanem egymás hitének kölcsönös megbecsülésével. Ebben a folyamatban viszont jól kitapintható csapdák vannak. Jó lenne – nem hivatalos szinten, hanem az együttgondolkodásra kész, előítéletektől szabadulni akaró emberek baráti közösségének szintjén – ezeket a csapdákat feltárni, „kitáblázni” (ahogy a forgalomirányítók teszik). Ezeknek a kátyúknak a felmérése vezet el a polgárosultabb Magyarország működő szabadság modelljéhez.
A többség által elfogadott igazsággal szemben lehet magánvéleményem. Ezt nemcsak elmondhatom, hanem gyakorolhatom is. Ennek csak a másik ember szabadságának sérelme vethet gátat. Az új értékek keresése életformaváltással jár, ami akaratlanul is szembeáll a régivel, tehát destruktívnak tűnik. A devianciával való vádaskodás egy nagyon mély, sokszor be nem vallott folyamat rövidzárlatos „megoldása”. Otthagynak gyermekeink, kiürülnek templomaink, elértéktelenednek erkölcsi, hitbeli igazságaink, mert a mai élet mai problémáira nem tudunk a régi elvek újraélésével válaszolni. Ebben az esetben a megújulás sziszifuszi munkája helyett egyszerűbb a másikat vádolni, mondván: „Nem én vagyok tehetetlen, nem engem nyom halálra a tradíció, hanem a másik vallásfelekezet a bűnös, ő a deviáns, aki él. A nem működő régit úgy kell új életre kelteni, hogy a más utakat, más megoldásokat – legyenek ezek jók vagy rosszak – ki kell iktatni, fel kell számolni, és mindenkinek kötelezővé kell tenni a ’többségi jót’, a történelmileg igazolt régit., mi ma is biztos fogódzót ad dolgainkhoz.
A másféle hit minőségre, bizonyításra törő gondolkodása ingerli a többség passzivitásra hajló tradicionalizmusát. Ugyanakkor a többség előítélete erősíti a kisebbség identitását, pozitív bizonyításra serkenti tagjait. Ennek a gondolkodási módnak az a jellemzője, hogy a kisebbséget mindig kollektív felelősség terheli. Jól mutatja ezt az a mindig észlelhető tünet, amit újra meg újra tapasztalhatunk. Ha egy kisebbséghez tartozó egyén bűnt követ el, azzal nem az „egyént” – lehet bár egy őrült nacionalista, vagy egy zavarodottságig fundamentalista személy – , hanem a kisebbséget („a zsidók…”, „a székelyek…”, „a migránsokat”, „a cigányok…”, „a szektások…” stb.) éri a vád. Ezzel rögtön igazolva látjuk a múltbeli és a jelenben is előforduló diszkriminatív, intoleráns lépéseinket.
A másféle nézet – realitás, adottság, lehetőség, nem pedig cél. Nem az teremti a más nézetet, hogy meg akarom magam különböztetni, hanem az, hogy őszintén megvallom/megvalljuk – közösen – különbözőségünket, ami emberi jogunk. Egészen addig megillet minket – Stuart Mill szerint –, amíg a másik ember szabadságát agresszíven nem korlátozzuk. Ezért a másságot nem lehet leszavazni – csak tolerálni. De a tolerancia nem elviselés, megtűrés, hanem elismerése annak a jognak, hogy a más más lehet, és felismerése annak, hogy a más létezik; számolni kell vele, mint egy adottsággal. A másféle nézet elismerése – a másság megvallásának a szabadsága. Természetesen ezzel szemben lehet különvéleményem, amit a másik másságának tiszteletben tartásával szabadon elmondhatok. Élhetek a másik jogainak korlátozása nélkül, mint ahogyan ezt ő is megteheti.
Wallenberg születésnapján, miközben az igaz emberre, az embermentőre emlékezünk, ne feledkezzünk el élete példájának mai tanításáról sem. Egy régi zsidó mondás szerint „Aki életet ment, az az egész világot menti”. Mai világunkban sok Wallenbergre lenne szükség, akik teszik, amit tehetnek az emberért. Ezért hát nemcsak a hősökre kell emlékezni, hanem a mai névtelen hősökre is, akik az embertelenség csatározásai közben is megmaradtak hitük szerint embereknek. Albert Schweitzer egy szép mondásával összegzem mondandómat: „Nincs olyan helyzet, amelyben ne mutathatnánk meg emberségünket. Bárcsak mindenki azon igyekezne, hogy emberségesen viselkedjék embertársaival ott, ahol éppen van” Legyünk ilyen emberek.

A nyíregyházi Bethlen Gábor Gimnázium Sion szerelmesei csapata - akik idén a Régen volt? Hol is volt? című vetélkedőnket megnyerték - színvonalas bemutatót tartottak Tommy Lapid megmeneküléséről.

Befejezésül a megemlékezők virágokat helyeztek el és mécseseket gyújtottak az emlékmű talapzatánál.

2017. január 17.

A Raoul Wallenberg Egyesület január 17-én megtartotta hagyományos megemlékezését a Budapest XIII. kerület Pozsonyi út és Wallenberg utca sarkán levő emléktáblánál.
Beszédet mondott Gavallérné Kancsal Ágnes a Raoul Wallenberg Szakközépiskola igazgatója, a Raoul Wallenberg-díj kitüntetettje
és Niclas Trouvé Svédország Magyarországra akkreditált nagykövete.

Gavallérné Kancsal Ágnes beszéde.
Raoul Wallenberg 73 évvel ezelőtt a kirekesztés, a diszkrimináció, az embertelenség ellen küzdött. A 2012-es emlékév, a Raoul Wallenberg Egyesület megismétlődő rendezvényei és a Régen volt? Hol is volt? vetélkedők megteremtik az emlékezés széleskörű lehetőségét. A holokauszt borzalmait túlélők, a leszármazottak és a fogékony közvélemény például az ilyen események kapcsán róhatja le tiszteletét az Embermentő Raoul Wallenberg előtt.
De mit jelent a Wallenberg Iskola polgárainak a névadó szellemisége?
2003 novemberében vehette át Raoul Wallenberg nevében féltestvére Nina Lagergren a Budapest Főváros Díszpolgára címet. Az volt a kérése, hogy bátyja nevét egy olyan intézmény viselje, amelynek szellemiségében tükröződik embermentő tevékenysége. Így esett az akkor felújított Ludovika téri iskolára a választás. Iskolánk 2004 szeptemberétől viseli a svéd embermentő nevét.
Nomen est omen – a név kötelez, mondja a latin mondás. Az, hogy egy intézmény kinek a nevét viseli, mindig jelzésértékű: tiszteletadás a név viselőjének, főhajtás a munkássága előtt. Kifejezi, hogy az intézmény milyen értékeket helyez előtérbe, milyen viselkedést tart követendőnek.
Az elmúlt 13 évben a volt és jelenlegi iskolavezetés, a pedagógusok, munkatársak és a sok ezer diák számára valóban a név kötelez. Bár Raoul Wallenberg nem volt tanár, mégis leckét adott az utókor számára tisztességből, emberségből, felelősségből. Példát mutatott embertársainak. Nekünk, pedagógusoknak is kötelező a példamutatás. Bár hét évtizeddel később – egy másik korban élünk, nem feledhetjük tevékenységét.
A Wallenberg Iskola Budapest egyik legnagyobb szakgimnáziuma és szakközépiskolája, a jelenlegi tanulólétszám 1900 fő. Egészségügyi, szociális és pedagógiai képzéseink a humán szakterülethez tartoznak. A nálunk tanuló diákokat mind olyan szakmákra készítjük fel, amelyek az emberekhez kötődnek. Olyan munkakörökben fognak elhelyezkedni, ahol beteg, sérült, rászoruló gyermekekkel, felnőttekkel, idősekkel fognak találkozni. Tehát a humanista értékrend, az emberi lét tisztelete, az előítélet-mentes gondolkodás, a tolerancia, a segítő szándék olyan szakmai kompetenciák, amelyekre minden diákunknak szüksége van. Ezeknek a kompetenciáknak az elsajátításához olyan pedagógiai légkör szükséges, amelyben érvényesül a különbözőségek tiszteletben tartása, a másság elfogadása. Ezt a hozzáállást valósítja meg iskolánk nevelőtestülete a napi munkájában. Így válik eggyé a Wallenbergi eszme és pedagógiai programunk mottója: „Nem önmagunkért, hanem másokért élni a legszebb hivatás”.
Hiszem, hogy jó választás volt a névadás. Iskolánk méltó erre a névre, a szellemiség, a tartalom és a forma elválaszthatatlan egységet alkot.
Sok évvel a vészkorszak után még mindig jelen van társadalmunkban a rasszizmus, az intolerancia, az idegengyűlölet. Minden oktatási, nevelési intézménynek fontos szerepe van abban, hogy tényszerűen tanítsa meg a múltat, s így, az akkori történelmet is. A holokauszt történéseinek megismerése, az akkori hősökre, embermentőkre emlékezés jó alkalom arra, hogy a diákokkal megértessük: el kell utasítani minden jogfosztást és diszkriminációt, meg kell akadályozni a gyűlöletkeltést, csökkenteni kell a társadalmi megosztottságot.
Raoul Wallenberg megmutatta számunkra, hogy miként kell viselkedni vészidőkben, hogy lehetünk „ember az embertelenségben”. A középiskolai korszak nagyon fogékony időszak. A mai kor fiataljai nem feltétlenül válnak majd hőssé, de bennük van a tenni akarás, a jót cselekedni, a segíteni a rászorulókon gondolat. Nekünk, pedagógusoknak óriási felelősségünk van abban, hogy diákjainkat a tudás átadásával és neveléssel a helyes útra irányítsuk.

Niclas Trouvé beszéde

Tisztelt főméltóságok, hölgyeim és uraim!


Harmadik alkalommal ér az a megtiszteltetés, hogy részese lehetek ennek a fontos hagyománynak, és megemlékezhetek egykori kollégámról, a Svédország Budapesti Követségének munkatársáról, példaképünkről és hősünkről, Raoul Wallenbergről. Köszönöm mindnyájuknak, hogy dacolva a hideg téli idővel eljöttek leróni tiszteletüket Raoul Wallenberg előtt, ezzel is jelezve emlékezetes 1944-45-ös budapesti mentőakciójának fontosságát. Külön szeretnék köszönetet mondani az esemény szervezőinek, a budapesti Raoul Wallenberg Egyesületnek, akik ma vendégül látnak bennünket.

Számunkra, a követségen dolgozó jelenlegi kollégái számára Raoul több egy távoli, történelmi személynél. Öröksége máig inspirál bennünket. Bátorsága és meggyőződése, ahogy a jóért küzdött a gonosz ellen, a nélkülözőkért, és feláldozott mindent a mindnyájunk számára fontos emberi értékek oltárán – mindez jelzőfényként mutat utat számunkra a mai bizonytalan világ viharos tengerén, amely ugyan különbözik az 1930-as és 40-es évektől, de sajnos mégis sok hasonlóságot mutat vele. Ezért nem csak meg kell emlékeznünk Raoul Wallenbergről, hanem hagynunk kell, hogy tettei ma is inspiráljanak és vezessenek bennünket. A világunknak sok Wallenbergre van szüksége. Egy ember nem segíthet mindenkin, de mindenki segíthet valakin.

Úgy gondolom, válaszúthoz érkeztünk. Döntenünk kell. És ez a döntés fontosabb, mint valaha. Azokra gondolok, akik szenvednek, most is itt közöttünk, Európa-szerte, beleértve a saját hazámat is. Azokra, akiknek nincs otthona, ahol eltölthetnék a hideg januári éjszakákat, nincs ágyuk, ami melegen tartaná őket, nincs ételük, amivel csillapíthatnák éhségüket, és nincs munkájuk, amivel pénzt kereshetnének a családjuknak. Itt vannak közöttünk, nap mint nap látjuk őket. Sokukkal találkoztam egy önkéntes programon, amikor ételt osztottunk a hajléktalanoknak. Meghallgattam a történeteiket. Ha Raoul Wallenberg tízezreket mentett meg néhány hónap alatt egy brutális háború közepén, miközben farkasszemet nézett a teljesen embertelenné vált ellenséggel, akkor számunkra talán nem lehetséges békeidőben, jólétben, lehetőségek közt élve, hogy menedéket, ételt és biztonságot nyújtsunk a hajléktalanoknak? Biztos vagyok benne, hogy Raoul ezen fáradozott volna.

Milliók érkeztek az országunkba, akik háború, terrorizmus, üldöztetés és elnyomás elől menekültek el közeli vagy távoli hazájukból. Sokan családjukkal, gyermekekkel. Sokan közülük mindent elveszítettek: a szüleiket, a gyermekeiket, a barátaikat, az otthonukat, a biztonságukat, a jövőjüket. Néhányan közülük – a teljes létszámhoz képest kevesen – nálunk keresnek menedéket. Megint döntenünk kell. Dönthetünk úgy, hogy követve emberségünket – és keresztényként tanult értékrendünket – menedéket, élelmet adunk nekik, segítjük őket nyelvünk elsajátításában, integráljuk őket a társadalmunkba, oktatási és munkalehetőségeket kínálunk nekik. Higgyék el, csak ennyire vágynak.

Vagy dönthetünk úgy, hogy hátat fordítunk a szenvedőknek, másfelé nézünk, őket vádoljuk a helyzetükért és naivnak nevezzük azokat, akik segítenek rajtuk. Megpróbálhatjuk megakadályozni a menekülőket a biztos rév elérésében. Pénteken az Egyesült Államok új elnöke hivatalba lép. Hallottuk ígéreteit arról, hogy falat épít és megállítja a bevándorlást. Meglátjuk, miként váltja valóra ezeket az ígéreteket.

Számomra az Egyesült Államok megmaradt annak a nagyszerű nemzetnek, amelynek megismertem. Egy nemzetnek, amely a bevándorlókra épült, nem utolsó sorban azokra a svédekre, akik átkeltek az Atlanti-óceánon egy jobb élet reményében, és maguk mögött hagyták a szegénységet és a kétségbeesést. A Szabadság-szobor lábánál még mindig láthatjuk Emma Lazarus híres szavait: „Jöjjön fáradt, nincstelen / A tömeg, mely szabadságért zihál:/ Nyomorgó söpredéktek kell nekem./ A viharvert hontalanokra vár / Arany kapum, hol fáklyám emelem.” Én ezt az Amerikát ismerem.

A Szovjetunió itt Budapesten rabolta el Raoul Wallenberget pontosan 72 évvel ezelőtt. Ugyanez a Szovjetunió később falat emelt, hogy elválasszon minket, hogy megvédjen egy ideológiát, amelyet áldozataira erőltetett az elfoglalt országokban. A magyarok ezt talán mindenkinél jobban tudják. Pár hónappal ezelőtt megemlékeztünk azokról a bátor magyarokról, akik szembeszálltak az elnyomókkal, küzdöttek a szabadságukért, óriási áldozatokat hoztak és végül lerombolták a falakat. De ez sok évbe telt. És számtalan magyarnak kellett elhagynia otthonát és hazáját, hogy más országokban – köztük az enyémben – keressen menedéket. Akkor nem fordítottuk el a tekintetünket. Nem emeltünk falakat a menekültek megállítására. Kitártuk iskoláink, otthonaink, kórházaink és munkahelyeink ajtaját. Ma pedig hálásak vagyunk mindazért, amellyel a magyarok, szírek, afgánok, irakiak, irániak, kurdok, szomáliaiak, chileiek, boszniaiak, koszovóiak és még sokan mások hozzájárultak a társadalmunkhoz. Gazdagították a kultúránkat, a tudásunkat, a gazdaságunkat. Erősebbek lettünk általuk – és többen is lettünk. Most pénteken első alkalommal népességünk elérte a 10 millió főt.

Én döntöttem. Számomra nem is az a kérdést, hogy kötelesek vagyunk-e segíteni a nélkülözőket. Az együttérzés és az empátia tesz minket emberré. Mérhetetlenül elszomorít és feldühít, amikor azt látom, hogy sokan a másik utat választják. Elfordulnak, kifogásokat keresnek, másokat hibáztatnak. Számtalan példát látok Európa-szerte, a saját hazámban is, amikor emberek szándékosan terjesztenek hamis információt és hazugságokat a menekültekről, terroristának és bűnözőnek festik le őket, egyszerűsítenek és általánosítanak, a rossz híreket választják a jók helyett. Vagy, hogy Raoul Wallenberget idézzem: „Egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy milyen relatív az igazság.” Ha egy embercsoportot idegennek, másnak, veszélyesnek és ijesztőnek bélyegzünk, azzal növeljük a feszültséget és támogatjuk a gyűlölet és erőszak kultúráját, ahelyett hogy hidakat építenénk, kezet nyújtanánk és párbeszédet kezdeményeznénk. A mi feladatunk a befogadás és megértés kultúrájának ápolása. Megint felteszem a kérdést: mit tenne Raoul ebben a helyzetben? Biztos vagyok benne, hogy ugyanazzal a kreativitással segítené a menekülteket, mint amit a több tízezer magyar megmentéséért vetett latba 72 évvel ezelőtt. Raoul nem a hitük miatt segített nekik, mert ezen nem osztozott velük. Nem volt önző motivációja az áldozatvállalásra, azért cselekedett, mert morális kötelességének érezte. És nekünk sem azért kell embereken segítenünk, mert ők keresztények. Azért kell segítenünk rajtuk, mert mi keresztények vagyunk – pontosabban, mert mi is emberek vagyunk. Raoul biztosan az emberi méltóság, az emberi jogok, a tolerancia, a tisztelet, a szabadság és a szolidaritás szilárd szószólója lenne. Tiszteljük meg azzal az emlékét és örökségét, hogy segítünk azoknak, akik a segítségünket kérik. Segítsünk nekik, bőrszíntől, vallási meggyőződéstől és nemzeti hovatartozástól függetlenül.

Végezetül elmondanám, idén rengeteg svéd, magyar és más nemzetiségű fiatallal találkoztam, akik fantasztikus kezdeményezésekkel segítenek másoknak: van, aki a hajléktalanoknak, van, aki a menekülteknek, van, aki csak felemeli szavát, ha bántalmaznak, zaklatnak valakit. Ez a jövő. A fantasztikus magyar önkéntesek, akik minden vasárnap főznek és ételt osztanak a hajléktalanoknak. A fiatal afgán menekült, aki internetkávézót szervez a helyi könyvtárban, hogy megtanítsa az időseknek a világháló használatát, a fiatal szerb bevándorló, aki kosárcsapatot hozott létre az Afganisztánból újonnan érkezett menekült fiúkból, hogy segítse beilleszkedésüket, vagy a bolttulajdonos, aki minden évben gyakornoki helyet kínál több fiatal bevándorlónak.
Az utolsó példám az együttérzés igazi szimbóluma. Egy fiatal bevándorló Svédországban megtanulta az anyanyelvünket és szép eredményekkel végezte el a középiskolát, de nem akart részt venni az érettségit követő ünnepségen, mivel a többiektől eltérően neki nem volt családja, aki fogadta volna az iskolaudvaron. A munkaadója, akinél egy helyi autószerelő-műhelyben részmunkaidőben dolgozott, titokban összegyűjtötte a dolgozóit, barátait és szomszédait, és szervezett egy fogadást és ünnepséget a fiatal bevándorló számára, aki most büszke svédnek érzi magát, akit szívesen fogadtak és megbecsülnek új hazájában. Számomra ez az együttérzés és az empátia igazi megtestesülése. Erre a szellemiségre kell építenünk a jövőnket. Senki nem gyakorolta ezt jobban, mint Raoul Wallenberg.

Köszönöm a figyelmet!

Emlékezés Raoul Wallenberg Budapestre érkezésére

R. Wallenberg Budapestre érkezik.

Előzmények:
- 1944.június 21. Kormányülésen elhangzik: „több külföldi lap olyan híreket hoz, hogy Lengyelországban a zsidókat elgázosítják, majd elégetik. ”Ugyanitt a közgazdasági miniszter : „ Rámutat arra, hogy a zsidók kitelepítése és kiszállítása csak szóbeli német megegyezés alapján történik, de írás nincs róla.”
- 1944. június 24. Kormányülésen a belügyminiszter elmondja:” Hogy a zsidók hova mennek, minket végeredményben nem érdekel. Az ország érdeke, hogy a zsidók gyorsan legyenek eltávolíthatók. A kérdés sürgősen elintézendő, a németekkel lefolytatott tárgyalások útján.”
- 1944.június 29. Serédi Jusztinián bíboros pásztorlevele „ A zsidóüldözés ellen” „..Mi nem vonjuk kétségbe, hogy a magyar gazdasági, társadalmi és erkölcsi életre a zsidóság egy része bomlasztó befolyást gyakorolt. Az is tény, hogy a többiek e tekintetben hitsorsosaik ellen nem léptek fel. Nem vonjuk kétségbe, hogy a zsidókérdést törvényes és igazságos módon rendezni kell.” A „..sérelmes rendeletek módosítását és hatálytalanítását kértük….”
- 1944.június 30. a svéd király szigorú levélben figyelmezteti Horthyt a zsidók kiirtásának következményeire./ Előzmény a Zsidó Tanács levele/
- Az USA kérte a svéd kormányt, hogy járjon közbe Mon. Másodszorra elfogadták Wallenberget, aki szabad kezet kért magának, hogy ne kelljen előzetesen egyeztetnie lépéseit a nagykövettel és futárral is küldhessen jelentést. Megvesztegetés útján is végezhet embermentést, bárkivel felvehette közvetlen a kapcsolatot és listát is kapott a stockholmi angol, amerikai nagykövetségen. Kiadhatott okmányokat és az állam vezetőit is felkereshette.

Megérkezés-Munka/ 1944.július 9./:
- Új védő-útlevelet tervezett, először 1500, majd 4500 sikerült emelni a védleveleket
- Pesten 30 épületen lengett svéd zászló és ezekben 15 ezer ember élt.
Az utolsó leveléből:
- „ Az októberi súlyos csapás után az osztály újból kifejlődött. Az alkalmazottak száma 335 fő és plusz 40 orvos. Az ugyanilyen számú családtag is az osztály helyiségeiben lakik. Az iroda és lakóházak száma tíz, ebből egy van a Nemzetközi Gettóban. Két korházat rendeztünk be 150 ággyal. HM nyílt paranccsal 15 ezer zsidó térhetett haza a munkaszolgálatosok közül.200 beteget korházba vittünk a menetekből. A bevagonírozásoknál vagy elvezetéseknél 2 ezer zsidót tudtunk visszahozni, ebből 500-at Hegyeshalomról. Eddig svéd védett zsidók közül 10 embert lőttek agyon Budapesten és a környékén../ Bp. 1944. december 8./”
Az átvezető mondat:
Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök úr mondta:
„ Az elmúlt két évtized nagy vívmánya a vélemény-nyilvánítás szabadsága lehetővé tette, hogy minden álláspont megjelenhessen a nyilvánosság előtt. Ez a szabadság azonban sohasem terjedt odáig, hogy gyűlöletre mások üldözésére lehessen uszítani.”
Horthy emlékhelyek:

- 1992- 2009. között 6 db – Kenderes /7 helyen/, XVI és XVII. kerületekben tábla, V.ker. mellszobor, Szeged/3 helyen/, Páty /2hely/
- 2012. 5 helyen: - Kereki/ fa szobor/,Debrecen /tábla/, Gyömrő / Szabadság tér helyett-majd park/, Csókakő/szobor/, Harc /emléktábla/
- 2013. 2 helyen: - Kunhegyes / utca Bajcsy Zs. helyett/, Hencida /mell szobor/
- 2017. 3 helyen: - Perkáta elmarad(!), Kálóz /ide kerül a perkátai mell szobor/, Harc / tábla mellé szobor/, III.ker./ mell szobor/

Egyéb jelenségek:
- Szabadság téri szobor, Hóman szobor, Donáth mellszobor, Migráns-plakátok, Soros-plakátok, NAT

A díj átadására április 19., Ember Mária születésnapján, 15 órai kezdettel került sor a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központban

Sebes József soros elnök, az odaítélő bizottság tagja, nyitotta meg a rendezvényt.
Bálint András, az odaítélő bizottság tagja, részleteket olvasott fel Ember Mária egyik könyvéből.
Kardos Tamásné dr., a bizottság titkára, ismertette a díjazottak nevét.
Ebben az évben az Ember Mária-díjat
Randolph L. Braham, USA-ban élő történész professzor és
Hardi Titusz a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója kapta.
Vajda Júlia szociológus ismertette Braham professzor laudációját, Sipos András politológus pedig Hardi Tituszét.
Ezt követően átadásra került a Czinder Antal Munkácsy-díjas szobrászművész által készített plakett és oklevél. Braham professzor távollétében Molnár Judit a Szegedi Egyetem professzora vette át a díjat. Levetítésre került R.L. Braham professzor videóüzenete, majd Molnár Judit méltatta a Professzor tevékenységét.
Hardi Titusz beszéde következett
Az ünnepség befejezése képen Szilágyi Ákos filozófus, a bizottság tagja mondta el gondolatait.

2017. augusztus 4., Szent István park, Wallenberg emlékmű

Raoul Wallenberg születésének 105. évfordulója.
/ A Humánum Napja /

Dr. Sebes József soros elnök köszöntője:

Magyar Bori művésznő jó alaphangulatot adott a mai rendezvényünknek…
Külön köszönteni szeretném öexc. Isabelle Poupart nagykövet asszonyt Kanada, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina képviseletében, valamint Setét Jenőt az Idetartozunk Egyesület elnökét.
Wallenberg születésnapja kapcsán bizonyos elégtételt érzünk és-az elhunyt- Forgács Gábor/2010.10./ szavai jutnak eszembe: „Szolgáljon mindannyiunk vigaszára, hogy ma Budapesten és világszerte szervezett módon ápolják Wallenberg emlékét.”
Korábban ezen a napon a HDK-val közösen köszöntöttük a „Világ Igazait” – akik 820 fő felett vannak - és az embermentés kutatásairól is tájékoztatást kaptak.
Ma ezen a napon – R.W. humanizmusának ismeretében - elgondolkodhatunk mit is adott nekünk a Humanizmus :
- kiemelte, hogy az emberek képesek önállóan eldönteni, mi igaz és hamis,
- olyan életszemléletet, vagy életmódot vázoltak fel, amelynek középpontjában az emberi igények, szükségletek és érdekek állnak,
- a XX. században /már/ a vallásos humanizmus is olyan életfilozófiát hirdetett amely értelmes örömteli életre készít/ Ferenc pápa is a nevelés humanizálásáról ,a párbeszéd kultúrájának erősitéséről, a vallási és kulturális különbözőségek értékeléséről, a fiataloknak adandó remény és példamutatásról szólt./
- A világi humanizmus két fő tétele: a szembeszegülés hagyománya/ Prométheusz ellopta a tüzet az Istenektől/valamint a szkepticizmus./ Szókratész azt mondta a sok híres bölcs előtt, hogy semmit sem tud, mert a nagy igazság hirdetése helyett a jog és törvényességért lép fel./Mindkettő fontos ma is….változó tartalommal!
A humánus társadalmakban a gazdasági rendszereket nem retorikával, vagy ideológiával kell értékelni, hanem aszerint, hogy növeli-e minden egyén és csoport gazdasági jólétét, minimálisra csökkenti-e a szegénységet és a nyomorúságot, növeli –e az emberek elégedettségét..
Meggyőződésem, - a felsoroltak alapján - hogy ma is szükségünk van hazai „Wallenbergekre” akik figyelnek arra:
- Ne szakadjon már jobban szét a magyar társadalom,
- Közpénz felhasználásoknál elsősorban az emberi igényekre és szükségletekre kell koncentrálni,
- Ne legyen megosztást erősítő gyűlöletkeltő propaganda,
- Több erőforrás kell az öregekre, hátrányos helyzetűekre és éhező gyermekekre,
- Bátoritani kell a nemzeti, nemzetiségi, etnikai valamint kulturális öntudatot, de elutasítani az embercsoportok szembeállítását.
Talán aktualizáltam kicsit a megemlékezést, de ez célunk is… Felkérem Nagykövet asszonyt emlékbeszédére.

Egy könyv margójára

„Bár a holokausztirodalom egyre gazdagabb lett, egyre több visszaemlékezés lát napvilágot, keveset tudunk arról, hogy a holokauszt hogyan befolyásolta a túlélők életét” - írja a Csillagos életek című könyv szerzője, Nádor Éva a mű bevezetőjében.
Nádor Éva huszonöt interjút készített túlélőkkel. A ma már idős emberek mesélnek a csillagos házról, a bújkálásról, az átélt borzalmakról, megrendítő részletek tárulnak fel a beszámolókból. Újra és újra szembesülhetünk avval, milyen az emberi gonoszság és jóság – még egy nyilas érzelmű házmester is megmenthet egy életet, egyetlen kézmozdulattal.
Az interjúk legfontosabb tanulsága az, hogy az átélt félelmek, megaláztatások valójában soha nem múlnak el. Még akkor sem, ha 1945 után – a legtöbben így mondják a szerzőnek – a zsidóság nem volt téma a családban. Apróbb, jelentéktelennek tűnő események mutatják, hogy az embereket a tabutémák idején is foglalkoztatta, ki zsidó, ki nem, ki volt (vagy lehet még) sorstárs. „Egy-két nappal előtte volt fogadóra, és az egyik gyerek anyukájának a kezén látom a számot. Megkérdeztem, Auschwitzban volt-e. Mondtam, hogy én is zsidó vagyok. Jaj, Györgyi néni, eddig is szerettük, de ezután még jobban” - emlékezik Róth Györgyi.
De persze nem ez a tipikus emlék. „Összességében úgy gondolom, elvették tőlem a gyerekkoromat. A körülmények belém égették a félelmet, azt, hogy kevesebbet érek a többieknél. Amikor mások még játszottak és gondtalanok voltak, nekem félnem kellett, hogy ne bántsanak, mert zsidó vagyok, nehogy deportáljanak vagy megöljenek engem vagy a családom tagjait” - mondja Falus Gabriella.
Több interjúalany visszatérő depresszióról, szorongásról és félelemről, pszichiátriai kezelésről, mélypontokról számol be még a háború utáni időszakból is, pedig a többség a feldolgozhatatlannak tűnő élmények után is tanult, dolgozott, családot alapított és gyerekeket nevelt. A következő, sőt olykor a harmadik generációban is megjelenik a poszttraumás stressz, ez derül ki az interjúalanyok történeteiből.
Gyakori, hogy a zsidó identitás idősebb korban kezdi foglalkoztatni a túlélőket, sokan a gyerekek kiröpülése után kezdenek foglalkozni zsidóságukkal, sőt tanulnak is arról. Érdekes az is, hogy a megszólaltatottak döntő többsége legalább életében egyszer elmegy Izraelbe. Van, aki rokonokat látogat ott, akad, aki csak egyszerűen látni, érezni akarja, milyen a zsidó állam. „Ott zsidónak éreztem magamat. Megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy van egy országunk” - fogalmaz egy túlélő. És persze előfordul, hogy valaki anyagi okokból nem tud elutazni Izraelbe, de akkor is itthonról figyelemmel kíséri az Izraellel kapcsolatos történéseket.
Külön tanulmányt érne, hogyan közlik a túlélők saját gyerekeikkel azt, hogy zsidó származásúak – egy olyan korszakban, amikor ez nem téma. Többnyire ez csak akkor kerül szóba a családban, amikor a gyerek konkrét iskolai élménnyel tér haza, antiszemita megjegyzést hall társaitól, esetleg ő maga is átveszi azt.
A kötet Vajda Júlia szociológus, (a téma elismert szakértője, az Ember Mária-díj bíráló bizottságának tagja) bevezető tanulmányával jelenik meg.

Török Katalin

A könyv megvásárolható a Láng Tékában, az Írók Boltjában és az Örkény István könyvesboltban.

Ember Mária Díj

FELHÍVÁS AJÁNLATTÉTELRE
EMBER MÁRIA DÍJ ADOMÁNYOZÁSÁHOZ

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége megalapította az Ember Mária Díjat, adózva az írónő emlékének.
EMBER MÁRIA (Abádszalók, 1931. április 19. – Budapest, 2001. december 30.) magyar író, újságíró, műkritikus, műfordító, történész. Az írónő a holokausztról szóló „Hajtűkanyar” című könyvének a belső oldalára saját kézírással azt írta: „Ennek a könyvnek a tárgya nem „a” zsidó sors. Amit ez a könyv elbeszél, az a magyar történelem.”

Azokat a személyeket kívánjuk a díjjal elismerni akik:
- munkásságukkal kiemelkedő módon bemutatták a magyar-zsidó együttélés történetét,
- a soá tragikus eseményeit, előzményeit és következményeit, a magyar történelem és kultúra részeként dogozták fel, valamint
- a fentiekkel összefüggésben kiemelten hozzájárultak a rasszizmus elleni küzdelemhez és az emberi jogok érvényesüléséhez.
-
A díjat, az elbírálás előkészítésére alakult bizottság előterjesztésére az egyesület elnöksége ítéli oda.
A bizottság tagjai: Vajda Júlia, Bálint András, Sebes József, Sipos András, Szilágyi Ákos, Kardos Tamásné.
A díjra érdemes személyek jelölésére javaslatot /ajánlást/ tehetnek magánszemélyek, szervezetek és testületek is. A javaslatot írásban kell benyújtani a
wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com e-mail címre, vagy
postai úton az egyesület 1363. Budapest, Pf. 39. postafiók címére.

A beküldési határidő: 2017. február 28.

A javaslatot akkor tekintjük érvényesnek ha:
- az határidőben beérkezik,
- az tartalmazza az ajánló nevét, elérhetőségét,
- tartalmazza az ajánlott személy életútjának és a díjra jogosító tevékenységének rövid leírását, valamint
- a díjra javasolt személy elérhetőségét is.
Az elbírálást követően minden ajánlásra írásban válaszolunk. A díjban részesülőket levélben értesítjük és a díjazottak nevét és tevékenységét a sajtóban és az interneten is nyilvánosságra hozzuk.

A díj átadására első ízben 2017. április 19-én, az írónő születésnapján, ünnepélyes keretek között kerül sor.

A díjazottak részére egyedi művészi plakett és oklevél jár.
A díjakkal kapcsolatos további információval a bizottság titkára, Kardos Tamásné /Yvette/ szolgál, aki elérhető a +36 30 9647391 telefonon, vagy az egyesület e-mail címén.

Budapest, 2016. december 13.

Raoul Wallenberg Egyesület

2017-04-16 14:18:51

A vészkorszakban magyar zsidók ezreit a deportálástól megmentő egykori svéd diplomata, Raoul Wallenberg segítőinek állítottak emléktáblát Budapesten vasárnap a holokauszt emléknapon.
________________________________________

Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke az ünnepségen elmondta: 19 név szerepel a táblán, de ennek többszöröse is lehetett volna. Felidézte, mielőtt Raoul Wallenberg Budapestre érkezett volna, már folyt svéd mentőakció és már mintegy százan segítették a tevékenységét, a létszámuk később csaknem háromszázra emelkedett. Adósok vagyunk azzal, hogy feldolgozzák az ő sorsukat is – tette hozzá.

A táblán szereplőkkel kapcsolatban szólt arról, hogy többek között az egészségügy, szállítás, ellátás területén segédkeztek.

Ismertette az emléktáblát társfinanszírozásban támogató Nemzetközi Wallenberg Alapítvány levelét is, amelyben a szervezet kifejezte: fő küldetésüknek tekintik, hogy elismerjék a jó cselekedeteket és tisztelettel adózzanak az embermentőknek.

Kate Watz holokauszt-túlélő arról beszélt, hogy a fivére futárként dolgozott a követségen. Elmondta: ő maga is Raoul Wallenberg megmentettjei közé tartozik, és a svéd embermentő humanitáriusságának továbbadását hangsúlyozta a jövő generációinak. Mint mondta, a diplomata a szimbóluma lett az emberi jogoknak és az igazságnak.

Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója egyebek közt arról beszélt, hogy 850-nél jár azoknak a keresztény magyaroknak a száma, akik segítettek a mentésben. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az emberek a saját életüket is kockáztatták, egy részüket gulágra küldték, illetve moszkvai börtönökbe.

Csalódottságának adott hangot amiatt is, hogy ma sok háznál nem engedik meg, hogy az embermentőknek emléktáblát állítsanak, s ezáltal az emberség példáit megőrizzék. Úgy vélte, ma is rengeteg gyűlölet feszül egymásnak az országban, és véleménye szerint szükség lenne az oktatásban az emberségre nevelésre.

Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke azt hangsúlyozta: azoknak állítanak emléket, akik a Magyarország és a magyar zsidóság legsötétebb 20. századi történelmi időszakában, az antiszemitizmus totális kiterjedése idején életüket kockáztatva mentették zsidó származású, zsidó vallású emberek ezreit. Felidézte: Raoul Wallenberg irányításával széles kiterjedésű embermentő hálózat alakult ki, az abban részt vevők munkájáért pedig köszönetét és elismerését fejezte ki.

Forgács András, Wallenberg egyik munkatársának unokája egyebek közt arról beszélt: az embermentők utóbb nem beszéltek róla, mit csináltak, ezért kevés információ maradt ránk. Hozzátette: nagyapja sem mesélt erről az időszakról, mert megfogalmazása szerint a háborúban cselekedni nem félt, de utána erről beszélni igen. Hozzátette: számára legfőbb tanulsága mindennek az, hogy minden korban fel kell emelni szavunkat minden ellen, ami az embereket szabad döntéseikben korlátozza, megélhetésüket fenyegeti, gyerekeik jövőjét rombolja. Nem csak bátran beszélni kell erről, hanem bátran cselekedni is – tette hozzá.


Az eseményen képviseltette magát a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium, a Cseh Köztársaság nagykövetsége, civil szervezetek.

Az Országgyűlés 2000-ben született döntése értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. (MTI)

Emlékezés a Benczúr utcában

Raoul Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Magyarországra. Ebből az alkalomból a Holokauszt Dokumentációs Központ és a Raoul Wallenberg Egyesület megemlékezést tartott az Osztrák Kulturális Fórum helyiségében. A rendezvény házigazdája az Osztrák Kulturális Fórum igazgatója, Dr. Susanne Bachfischer, köszöntötte a rendezvényt és méltatta Wallenberg Magyarországi tevékenységét.
Ezt követően az egyesület soros elnöke, Dr. Sebes József köszöntötte a megjelenteket és tájékoztatást adott az egyesület fő projektjeiről: a Régen volt? Hol is volt? című középiskolai vetélkedőről, a Miskolci Egyetemmel folytatott képzésről, a Raoul Wallenberg-díjról, a Wallenberg életét feldolgozó állandó kiállításról, valamint a további elképzelésekről.

A bevezető köszöntők után Dr. Szita Szabolcs a HDKE igazgatójának előadása következett, melyet az alábbiakban ismertetünk.

Wallenberg országszövetkezet

Mintegy évtizede tartó kutatással, két emberöltőnyi távolból kíséreljük meg felidézni a magyarországi háborús embermentés svéd személyiségének, Raoul Gustav Wallenbergnek budapesti tevékenységét, munkatársi körének kiépítését, együttműködésük mindennapjait. A 32 éves követségi titkár 1944. július 9-én érkezett a magyar fővárosba. Humanitárius akcióját gyorsan megalapozta. Mérnöki gondolkodással, célszerűen és átgondoltan alakította kapcsolatait. Felelős megbízatása teljesítéséhez, az embervédelemhez eredményesen teljesítő apparátust hozott létre.
Október 15-e után a Szálasi–rezsim totális terrort valósított meg. A leírhatatlan szörnyűségek mindennapjaiban Wallenberg Budapesten „a világ figyelő szeme” volt. Magyar munkatársaival szakadatlan, feszített, igen veszélyes munkát végzett. A Nyilaskeresztes Párt tagjaival; elszánt rablókkal, naponta öldöklő fegyveresekkel szemben küzdött önzetlenül, sok-sok kockázattal. Magyar segítőiből többen másokért, az ártatlanul megbélyegzett, összezárt, halálra hajszolt zsidók mentése közben áldozták fiatal életüket.
Raoul Wallenberg a jót jóért cselekedte. Kései lovag volt, nem kért és nem várt érte semmit. Elszántsága, a személyét körülvevő légkör nagy hatást gyakorolt munkatársaira is. Így történt, hogy a svéd követségi titkár és magyar – zsidó és keresztény - segítői a humánum szolgálatában lebírták az ördögöt. Tízezreket védtek szívósan, százakat gyakran valósággal kiragadtak a halál torkából.
Példás erkölcsi tartásuk, az Embert védő helytállásuk a megszálló szovjet hatóságok szemében mit sem számított. Különösen durva, a szovjet birodalomban bevált, megszokott módszert vetettek be velük szemben. 1945. január 17-én Wallenberget és magyar sofőrjét, Langfelder Vilmos mérnököt Budapestről ártatlanul elhurcolták, majd „hadifogolyként” Moszkvában bebörtönözték. A sztálini diktatúrát átható paranoiás bizalmatlanságnak, az erőszak Kremlből irányított könyörtelen gépezetének hosszú ideig eltagadott áldozatai lettek.
Kiterjedt kutatásunk Raoul Wallenberg és munkatársai magyarországi történetének tudományos feltárására, megörökítésére irányult. A humánum egyik magyarországi lovagjává emelkedett svéd követségi titkárról a nehéz hónapokban bebizonyosodott, hogy a napi konfliktusokon átvergődve nagyobb összefüggésekben, távlatokban is gondolkodott. Sokoldalú ember volt. Miközben legnagyobb tetteit vitte végbe – Hegyeshalomból, a gyalogos deportálásból visszahozatott embereket, elhurcolásra gyülekeztetett zsidó munkaszolgálatosokat emelt ki a budapesti Józsefvárosi pályaudvarról, újabb ezreket és ezreket védelmezett, megmentett – a neves és gazdag Wallenberg bankárcsalád oldalági sarja, Raoul Wallenberg korábbi nagyvonalú elgondolásaival, üzleti terveivel sem hagyott fel.
1944 őszén Magyarországon tragikus állapotok uralkodtak. Hadseregek csatáztak a földön, vízen és a levegőben. A városokra, a vasutakra és az ipartelepekre tűzeső, bombazápor hullott. Mindenütt a halál aratott, a terror, s vele a szervezett rablás mindennapi történés volt. Eközben Wallenberg arra is szakított időt, hogy zsidó védencei háború utáni sorsára gondoljon és terveket készítsen. Ez a tevékenység valamiképp beleillett a svéd külügyminisztériumtól kapott eredeti megbízásába, mely szerint tegyen javaslatot „a háború utáni időkben szükségessé váló segélyintézkedésekre”.
November elején a Szálasi-rezsim még csak a berendezkedés fázisában volt, mikor elhatározta, hogy néhány megbízható, titoktartó magyar munkatársa bevonásával a magyar földön folyó hadműveletek, a pusztítás és rombolás megszűnésével nyíló lehetőségekkel is foglalkozik. Beavatott munkatársaival közölte, hogy lehetőséget lát arra, hogy Magyarországon a háború után remélt normalizálódás, átalakulás, a tönkretett zsidóságot ért károk felszámolása, a jóvátétel kérdései összefogással (amerikai és svéd segítséggel is számolt) megoldhatók.
A hiányos fennmaradt dokumentációból is kitűnik, hogy november 5-én hivatali apparátusán belül felállította a szociális ügyek osztályát. Terveiben új vonások jelentek meg. A harci cselekmények, a háború lezárultával Magyarország újjáépítésére, a polgári viszonyok rehabilitálására, a volt deportáltak szervezett megsegítésére, kártérítésre, távlatilag pedig a magyar gazdaság talpraállításában való részvételre gondolt. Wallenberget súlyos és összetett kérdések, nagyívű helyreállítási feladatok foglalkoztatták. Ezek ismertetéséhez, ütemes megtervezéséhez és kivitelezéshez új összeköttetésekre, a megszálló szovjet hadsereg magas beosztású parancsnokaival az érintkezés megteremtésére éppúgy szüksége volt, mint kapcsolatra – az akkor Moszkvában talán már tervezett – új magyar kormánnyal. Idealista volt: úgy vélte, hogy ezen az úton gyors megoldásokat érhet el.
Wallenberg az egész országot átfogó segélyprogram kidolgozását az Üllői út elején, a Kálvin térre kitekintő 2 - 4. számú, bérbe vett épületben indította meg. (Első és második emeletén eredetileg a Magyar-Hollandi Biztosító Társaság elegáns irodái működtek, míg az intézmény a háborús években be nem szüntette tevékenységét.) A program vezetését az ide telepített munkatársi gárdájából Müller Rezsőre bízta. A koncepció munkálataiban Wohl Hugó, Forgács Vilmos, Balog Andor és dr. Hegedűs Pál vett részt. Közelebbről: Wohl Aschner Lipót irányítása alatt az Orion gyárban bő negyedszázados menedzseri gyakorlatot szerzett, jó szervezői képességekkel rendelkezett. Forgács Vilmos 1922-től az Orion gyár alkalmazásában állt, eközben kiépítette európai export hálózatát. Az 1930-as évek derekán Stockholmban leányvállalat alapításán dolgozott, intenzív svéd kapcsolatai innen származtak. Gazdag nyelvismerettel, gyors kapcsolatteremtő képességgel bírt. A hadiszállító Balog Andor és Wallenberg kapcsolata 1944 előttről származott. (1942-ben és 1943-ban a követségi titkár még Lauer Kálmán kereskedelmi vállalkozásánál, a főként élelmiszeripari exportot és importot bonyolító Mellaneuropeiska alkalmazásában kötött üzleteket Magyarországon.) Dr. Hegedűs Pált Wallenberg legfontosabb magyar tanácsadói közé soroljuk. Korábban Szlovenszkoban a magyar kisebbségért végzett érdekvédelmi munkában legendás hírű, tragikus véget ért gróf Esterházy János közvetlen munkatársa volt.
A mentési és adminisztrációs feladatok miatt az Üllői úti irodák zsúfoltsága naponta növekedett. (Egy fennmaradt nyilvántartás szerint 114 alkalmazott dolgozott itt, és engedéllyel 183 családtagjuk lakott velük.) Wallenberg professzionális szervező volt: a segélyprogram, az újjáépítés terveinek kidolgozását sürgősnek és kiemelten fontosnak ítélte meg. Müllernek új feladatot adott: nézzen olyan különálló helyiségek után, ahol a program munkatársai zavartalanul tehették dolgukat. A munkacsoportot rövidesen a belvárosi Harmincad utca 6. sz. alá, a Hazai Bank épületének kibérelt harmadik emeletére telepítette át. (Jelenleg Nagy-Britannia budapesti nagykövetségének székháza. Falán 2010-ben avatott Wallenberg emléktábla található.) A zárt épületben a nyilványosságot kizárva – a formálódó terveket a németek és a nyilasok elöl eltitkolva - dolgozhattak. A bankra kitűzték a svéd zászlót, ami az intézmény számára védelmet jelentett.
Müller Rezső és beavatott kollégái december elejére kétoldalas kérdőívet dolgoztak ki, ezt rövidesen magas példányszámban a Globus nyomdában ki is nyomtatták. A rovatokra osztott kérdőív helyzetképet rögzített, egyben a majdani segélyprogramok iránti igény felmérésére szolgált. További kezelését Wallenberg a Zsidó Tanáccsal tárgyalta meg. A nyomtatványokat az ún. nemzetközi gettóba és a még le nem zárt központi vagy nagy gettóba, ezek mellett további zsidó intézményekhez (Páva u. 39, Magdolna utcai kórház, a Hungária körúti Aggok Háza, Bíró Dániel kórház, Maros utcai kórház, Weiss Alice kórház, Bethlen téri kórház, Abonyi u. 7/9, az Erzsébet körút 26. sz. alatti és a Rákóczi út 14. sz. kórház) juttatták el.
A Müller-munkacsoport kezdeményezése – a Budapesten vegetálásra kényszerített zsidók körében – akár népszámlálási felméréssel is felért. A Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Bizottsága fejléccel kiadott kérdőív kitöltőjétől az általános személyi adatokon felül kérte a korábbi foglalkozására, a szakképzettségre, a megkérdezett volt cégére vonatkozó pontos és részletes adatokat, valamint családtagjaira, közvetlen hozzátartozóinak eredeti foglalkozására és lakhelyére vonatkozó információkat.
A kérdőíveket december 8-án a Hazai Bankból a Magyar Zsidók Központi Tanácsa neve alatt, kitöltési tájékoztatóval ellátva adták ki. Begyűjtésük megbízottak útján, 48 óra alatt, pontos előírások szerint történt. Ezen a napon Raoul Wallenberg Stockholmba levelet küldött. Üzlettársát, egyben barátját, Lauer Kálmánt arról tájékoztatta, hogy magyarországi rokonai (és más, általa ismert vagy javasolt személyek, családok) svéd követségi védelem alatt állnak. „Erőteljes túlterheléséről” is számot adott. A levélben vizsgált témánk szempontjából fontos mondatot találunk. „Az a tervem, hogy az orosz megszállás után, miután még úgy sem mehetek haza, elindítok egy érdekegyesülést a zsidók vagyontárgyainak visszanyerésére.”
A kitöltött, összegyűjtött kérdőíveket a Hazai Bankban Müller Rezső vezetésével csoportosították. A tételes feldolgozást a Harmincad utcában és az Üllői úton végezték. Wallenberg – mint említettük, a németektől és a nyilasoktól egyaránt tartott - újra szigorú titkosítást rendelt el. A kérdőíveket kezelő tisztviselők nem tudták, hogy az adatgyűjtés milyen célt szolgál.
A nyilas terror, a növekvő közigazgatási csőd és káosz, az erőszakos kiürítés, a Nyugatra kényszerített újabb és újabb tízezrek kiszolgáltatottsága az eredeti segítőszolgálat újragondolását, kiterjesztésének szándékát indította be az ambiciózus Wallenbergben. Immár nem csak a svéd Schutz-Pass védettjein és deportált hozzátartozóikon kívánt segíteni, hanem szélesebb méretekben, a Nyugatra hajszolt százezreken is. A határokon túlra kényszerített magyarok hazahozatalát, újra munkába állítását, a közöttük lévő nincstelen tömegek segélyezését tűzte célul. Ekként már jelentősen továbblépett, nagyszabású nemzetközi akció terve foglalkoztatta. (Már nagyapja, Gustaf Wallenberg képviselő és hajózási vállalkozó nemzetközi méretekben gondolkodott, merész terveket realizált. Köztük a Svédország és Japán közötti állandó hajóösszeköttetés létesítését.) A megvalósításhoz szükséges munkacsoportok felépítését, feladatait Raoul Wallenberg részletesen kidolgoztatta. Maga is szerkezeti vázlatokat, jegyzeteket, skicceket készített.
A követségi titkár mérnöki felkészültsége terveiben nyomon követhető: alternatív megoldásokon töprengett. Három verziót dolgoztatott ki. Az első terv arra az esetre készült, ha az új magyar kormány elismeri ezt a humanitárius akciót. Támogatja az elgondolást, és leendő munkatársaival állami megbízással kezdhet a nagy munkához.
A következő verzió arról szólt, ha az első nem valósítható meg, mit lehet tenni. Ebben az esetben Wallenberg Humanitárius Akció néven szervezetet alapítanak, az induláshoz 200 000 svéd koronával befektetési alapot képeznek. Az alap forrásait a budapesti embermentéshez korábban biztosított amerikai pénzből százezer svéd korona, és azonos nagyságrendben kamatmentes kölcsön jelentette. A terv szerint a második részhez Wallenberg és Müller lejegyeztek volna 30-30 %-ot, a fennmaradó 40%-ot négy magyar személy (Wohl Hugó, Forgács Vilmos, Balog Andor és dr. Hegedűs Pál) biztosítja majd.
A harmadik elgondolás nagyszabású, az egész országra kiterjedő szövetkezet létrehozása és működtetése volt. Az utóbbi esetére Raoul Wallenberg - a Budapesten átélt tapasztalatait, a testi és lelki szenvedéseket is említve - felhívást készített, melyben a magyar néphez kívánt fordulni. Munkatársait is említve kifejezte elhivatottságát a háború utáni segítség megszervezésére. „Egy rendkívül aktív, igen mozgékony és átfogóan gyorsan dolgozó magánszervezetet létesítünk.”
Megfogalmazta, hogy Wallenberg Intézet Mentés és Újjáépítés Céljára néven kívánnak szerveződni, amely széleskörű nemzetközi támogatásra is igényt tart. A szövetkezés az emberbaráti teendők mellett meghatározóan gazdasági tevékenységet végezne. A további részletezésből kitűnt, hogy a kezdeményezők „a magánvállalkozások és a magángazdaság gyors útjain” kívántak haladni.
A mentő- és újjáépítő szervezet kereteinek és működésének legfontosabb területeit is meghatározta: eltűnt családtagok felkutatása, különösen az elszakadt, elszakított gyermekek szülőkhöz visszavitele, egzisztenciák visszaállítása, jogsegély a háború sérültjei számára, gazdasági és üzleti kapcsolatok felújítása és helyreállítása, munkalehetőségek teremtése, tömegek ellátása, a lakásszükség enyhítése és lakássegély, berendezési tárgyak gyűjtése és szétosztása, hazahozatal és kivándoroltatás. Kulturális értékek megmentése, orvosi ellátás megszervezése, tervezés és építés közösségek és iparok számára, szükségtáborok létesítése, humanitárius és gazdasági tájékoztató szolgálat... és így tovább. A károk és szenvedések enyhítésére gyors munkát ígért.
Raoul Wallenberg tervezetében az önerőre támaszkodás (miként a várt gazdasági eredmény) fontos elem volt. A szükséges anyagi eszközöket – írta az öt lapnyi, német nyelvű felhívásban – „nem akarjuk idegen forrásból meríteni, hanem azt magától az érdekeltektől kívánjuk megszerezni. (…) Szervezetünk szövetkezeti önsegélyt jelent. Aki hozzánk fordul, az egyidejűleg intézményünknél nemcsak a saját, hanem az összesség ügyeiben is erkölcsileg és gazdaságilag érdekeltté válik (…) a haszonnak jogosított rész tulajdonosa lesz.” A felhívás – amely az ambiciózus követségi titkár szándéka ellenére, váratlan és gyors elhurcolása miatt nem került a nyilvánosság elé – a szövetkezés előnyeit, a függetlenséget hangsúlyozta. Azt sem titkolta, hogy mindettől gazdasági eredményt várt: „gazdasági tervezési és bankszolgálatért intézetünk megfelelő osztálya mértéktartó százalékot fog felszámítani”.
A közhasznú szervezet tevékenységének megindításához Wallenberg személyében kölcsönként és „nyitányként” saját anyagi eszközeit ajánlotta föl. A nagyvonalú tervet alapvetően üzleti vállalkozásként fogalmazta meg. Nem zárjuk ki, hogy elgondolásával részben Jacob Wallenbergnek, a Wallenberg bankárcsaládnak akart bizonyítani, részben – gazdasági folyamatként tekintve – a szinte felmérhetetlen pusztulás után a saját eszközeivel is el akarta indítani az újrakezdést. A hatalmas munkát olyan szövetkezeti formában álmodta meg, amelynek tulajdonképpen egy nép a tagsága.
A tervezet, ill. annak valóra váltása - Wallenberg szándékai szerint – gyorsan és hathatósan kívánt enyhíteni a magyar nép szenvedésein. Történelmi távlatból tekintve rá kell mutatnunk, hogy bármennyire is új, elmés konstrukcióról van szó, a befolyási övezeteiket kitágítani és stabilizálni törekvő nagyhatalmak egészen más megoldásokban gondolkodtak. Politikusaik, pénzembereik hatalmas összegeket, igen befolyásos politikai-katonai apparátusokat mozgattak. Világpolitikai súlyukat nem a kis, (és nem a tönkre vert, legyőzött) országok szükségletei figyelembe vételével, inkább birodalmi tónusokkal kívánták garantálni.
Aligha képzelhető, hogy a Kreml Európa „szovjetizálásán” dolgozó hatalmi, birodalmi törekvéseinek offenzívája idején bárki egy ilyen szövetkezeti elképzelést meghallgatott, bármilyen célból javasolt, netán elfogadott volna. Ezzel együtt bizonyára nem ez az elgondolás váltotta ki, hogy Raoul Wallenberget a szovjet katonai hatóságok – miközben többeknek ismételten hangoztatta, hogy Debrecenbe, az ideiglenes magyar kormányhoz igyekszik terveit ismertetni – letartóztatták és Moszkvába szállították.
A svéd követségi titkár a modern menedzser szemléletével és munkamódszerével dolgozott. Érdekes, egyedülálló tervezetét áttekintve az évtizedek óta rögzült „hősi” Wallenberg-képet a műszaki-gazdasági összefüggéseket latolgató, koncepciózus és professzionális üzletember karakterével gazdagíthatjuk. Gondolkodásának, stratégiai felfogásának az itt tárgyalt szövetkezeti vetülete csupán annyit módosít a régin: nagyobb volumenű ember volt, mint ahogy eddig láttuk.

Az előadás ismertetése után a meghívottak közül - ismerősök és ismeretlenek is - többen fontosnak tartották, hogy spontán véleményt nyilvánítsanak.: Hozzászólt Lebovics Imre a MEASZ elnökségi tagja, aki a Horthy kormányzó kiemelt felelősségét fontosnak tartja megjeleníteni, kiegészítésként Geiger András a MANCH Alapítvány elnöke jelezte, hogy alapítványuk egyik első díját Raoul Wallenbergnek adták / posztumusz/. Megható volt, hogy egy ismeretlen emlékező hölgy egy maga által lefordított zsoltárt énekelt el.
Örömmel konstatáltuk, hogy megemlékezés telt házas rendezvény volt.

az Ember Mária Díj átadására

Az Ember Mária Díj első ízben történő ünnepélyes átadására
2017. április 19-én szerdán 15 órakor kerül sor
a FUGA-ban (Budapest, V. Petőfi Sándor u. 5.)

Program:
Dr. Sebes József a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke beszél Ember Mária és a Raoul Wallenberg Egyesület kapcsolatáról.
Bálint András rendező, színművész részleteket olvas fel Ember Mária könyveiből.
Kardos Tamásné, dr. a bíráló bizottság titkára ismerteti a bíráló bizottság döntését.
Szilágyi Ákos esztéta és Sipos András politológus elmondja a laudációkat.

Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége

Raoul Wallenberget, zsidó honfitársaink tízezreinek megmentőjét 1945. január 17-én látták utoljára élve Budapesten. A Raoul Wallenberg Egyesület, a Raoul Wallenberg Alapítvány és az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2017-ben is ezen a januári napon osztja ki a Wallenberg-díjat a svéd embermentő emlékére olyan embereknek, akik tevékenységükkel, életútjukkal mutatnak példát humanizmusból.

A díjazottak listája a szövegre kattintva elérhető.

A Raoul Wallenberg Egyesület, a Raoul Wallenberg Alapítvány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma részvételével alapította / 2010-ben/ és osztja ki, immár nyolcadik alkalommal a Raoul Wallenberg-díjat.
A Raoul Wallenberg-díjat minden évben január 17-én – a névadó előtt is fejet hajtva – adjuk át. A pályázati kiírás alapján: elismerésben részesíthetjük az arra érdemes polgárjogi aktivistákat, civil szervezeteket, a települési önkormányzatokat, nemzetiségi önkormányzatokat, intézményeket, az írókat, újságírókat, szerkesztőségek, szellemi műhelyek közösségeit, az egyházi közösségeket, egyházi közösségben tevékenykedő embereket.
A Díj adományozásával példát, példaképeket és etikai mércét is kívánunk állítani a magyar társadalmi és politikai közélet elé.


Raoul Wallenberget, zsidó honfitársaink tízezreinek megmentőjét 1945. január 17-én látták utoljára Budapesten, akkor indult / védőőrizetben / Debrecen felé és ma már tudjuk, hogy Gödöllő előtt őrizetbe vették és így szállították január 22-én Moszkvába. / erre emlékezünk itt is, meg később a táblánál./ A Raoul Wallenberg Egyesület, a Raoul Wallenberg Alapítvány és az Emberi Erőforrások Minisztériuma a mai napon, 2018. január 17-én osztja ki – számos ajánlás és javaslat közül - a Wallenberg-díjat a svéd embermentő emlékére olyan embereknek, szervezeteknek, akik tevékenységükkel, életútjukkal, emberi és közösségi magatartásuk által példát mutatnak a humanizmusból, a hátrányos helyzetben élők és a diszkriminációt elszenvedők érdekében.



2018-ban a Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottsága döntése értelmében Raoul Wallenberg-díjban részesülnek:


Déri Ildikó
Matematika, cigány népismeret tanára, a Gandhi Gimnázium korábbi igazgatója. 1981-ben végezte el a Pécsi Tanárképző Főiskola népművelés-matematika szakát. Megszerezte a közoktatási vezetői, az oktatási informatikusi szakképesítéseket és a romológia szakos tanári diplomát is. Zömmel olyan iskolákban tanított, ahol többségében cigány gyerekek tanultak. Türelmes, lelkes, igazi nevelő pedagógusként ismerték meg és nem véletlen került a Gandhi Gimnázium igazgatói székébe. Az Ő vezetése alatt nyert az iskola első helyezést a Helikon Ünnepségeken népzene és néptánc kategóriában. Az Arany János program keretében öt évet töltenek a gyerekek az intézményben és ők döntenek, hogy beás vagy lóvári nyelven tanulnak. A gimnázium a cigány/roma szellemi kulturális örökség megőrzését célzó pedagógiai programja – az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság javaslatára – felkerült a szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló jó gyakorlatok nemzeti nyilvántartásába. A javaslatban a felterjesztő idéz Déri Ildikótól, ami jelzi az elhívatottságát:
„ A legfontosabb az, hogy ők helyén kezeljék önmagukat, és mire végeznek, merjék vállalni is önmagukat. Ne változtassanak nevet, ne szégyelljék a saját közösségüket, vállalják a problémákat, és érzékenyen közvetítsék őket, ha olyan helyre kerülnek.”/ Déri Ildikó 2016./
A díjra Balog Zoltán miniszter úr terjesztette fel.

Fritz Zsuzsa
A 90-es évektől informális oktatási szakemberként meghatározó alakja a zsidó közösségnek. A rendszerváltáskor a Joint munkatársaként a zsidó oktatásért és gyerekprogramokért volt felelős és így a zsidó reneszánsz egyik meghatározó alakja. Aktívan segítette a zsidó ifjúsági szervezetek elindulását, oktatási hátterét. Kezdetektől a Szarvasi Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Tábor meghatározó alakja. A Bálint Ház létrejöttekor oktatási felelős és 2005. óta igazgatóként, már a tágabb zsidó közösség életére is nagy hatással van. A Bálint Ház kiemelten fontos helyszíne a társadalmi párbeszédnek, a magyar-zsidó kulturális életnek és a kisebbségi és többségi társadalom párbeszédének.2002-ben egyik alapító kezdeményezője volt a Haver Alapítványnak, melynek egyik fő célja, hogy közvetítse az emberek egymás iránti tiszteletének és a kultúrák közti párbeszéd fontosságának üzenetét, valamint informális oktatási tevékenységével, programjaival arra törekszik, hogy a fiatal generációban - középiskolásokban, egyetemistákban - erősítse a mindenfajta előítéletekkel szembeni érzékeny és tudatos gondolkodást, fellépést. A Limmudnak - azaz a nyitott zsidó egyetemnek - 2005-ben szintén alapítója volt. Fritz Zsuzsa függetlenül betöltött feladatától egy etalon, már-már egyszemélyes intézmény! Nyitottsága, tapasztalatai, közösségi munkája alkalmassá teszik a díjra.
„Tanár vagyok – írja – akit szenvedélyesen érdekel a zsidóság kreatív tanításának lehetősége és a zsidó fiatalok identitásának erősítése, valamint közösségi ember is vagyok, aki szeretne egy színes, aktív és izgalmasan változó zsidó közösséget építeni Magyarországon.”
A díjra Heisler András a MAZSIHISZ elnöke terjesztette fel.

Incze Zsuzsa
A valamikori Csellengők című televíziós műsor megalkotója, szerkesztője, riportere, újságíró és több könyv szerzője. Jelenleg is – a műsor megszűnése ellenére - az ország számos pontján tart figyelemfelhívó, érzékenyítő előadásokat az emberkereskedelemről, a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű fiatalok sorsának tükrében. A jelenleg is folyó előadássorozatának címe a Csellengők hídja. Többször elmondta, hogy Magyarországon nő az eltűnt kiskorúakról szóló bejelentések száma, amely túlhaladja a 19 ezret. / van olyan gyerek, aki 40-50-szer is eltűnik../ és 4 ezer kiskorút nem találnak meg. A világon ma 11,5 millió nőt adnak – vesznek 8-38 év között és ebből az emberkereskedők 150 milliárd dollár illegális bevételhez jutnak. A fiatalokkal, a szülőkkel, a családvédőkkel, a szociális munkásokkal kialakított kapcsolatok és beszélgetések is a megelőzést szolgálják. Felterjesztése a 21 éven át vezetett Csellengők című műsoron alapul, amely a közszolgálati televíziózás meghatározó, példaértékű, nagy nézettségű produkciója volt.
„ Az eltűnt gyerekek száma 2004-től ugrott meg igazán, az EU csatlakozásunk után, ahogy a határok átjárhatóak lettek, mert ezzel nemcsak szabadabbá, de szabadosabbá is vált az ország.”
/ Incze Zsuzsa 2017./
A díjra Balog Zoltán miniszter terjesztette fel.

Kamarás István
Kamarás István író, szociológus, egyetemi tanár. Az ELTE magyar-könyvtár, majd szociológiaszakainak elvégzését követően az MTA Könyvtárában, utána az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjában végzett kutatásokat. Nemzetközi szinten magyar-angol összehasonlító olvasási szokás-vizsgálatot indított el. Ezután a Művelödéskutató Intézetnél művészeti és vallásszociológiai kutatásokat végzett. Később az OKI keretében részt vett a Nemzeti Alaptanterv Emberismeret műveltségi területének kidolgozásában. Több felsőoktatási intézményben oktatott és oktat ma is /ELTE, Janus Pannonius, Pannon /. Folyamatos szociológiai kutatásokat végzett és végez zsidó, keresztény és más vallások közösségeiben. Az utóbbi időkben az új vallási jelenségek – Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége, kisebb-létszámú keresztény egyházak – körében is jelentős kutatásokat végzett. Kutatási adatai sok tekintetben egyedüliek hazánkban. Nézeteit kifejtette a hazai mélyszegénységgel kapcsolatban is. Ferenc pápa számára követendő példa, róla ezt írja: "Ferenc pápa olyan programot hirdet a találkozás, a befogadás, a testvériség és a szolidaritás jegyében, amely elől lehetetlennek tűnik kitérni, méghozzá nemcsak katolikusoknak, hanem más keresztényeknek, nem keresztény vallások híveinek, nem vallásos humanistáknak és mindenféle jóakaratú embernek.” A díjra Dr. Szécsi József a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára terjesztette fel, mely szervezet elnökségének is tagja Kamarás István.

Landauer Attila
Kisebbségkutató, nyelvész, a Károli Gáspár Református Egyetem kutató-oktatója, aki megszállottan küzd a hitelességért és igazságért a minőségi cigánykutatás megteremtéséért. A cigányság történeti kutatásainak, egyik fő problémája és megakasztója a hiteles forráskiadványok hiánya. Ezt a hiányt igyekezett pótolni Landauer Attila : „ A Kárpát-medencei cigányság és a keresztyén egyházak kapcsolatának forrásai (1567-1953) című 2016.-os kiadványa. A kiadvány mellett – dominánsan önkéntes munkában – az elmúlt másfél évben 1300 magyar cigány deportált ember nevét kutatta ki a német koncentrációs táborok kartotékaiból. Ezen dokumentumokat összevetette az érintett települések anyakönyveivel, így a cigány holokauszt kutatásában idáig páratlan szakmaisággal járt el. Könyve és kutatási anyagai – szakértői vélemények alapján – oktatási segédletek lesznek a pedagógus és lelkészképzés átalakuló folyamatában. A politikusok, közéleti emberek, véleményformálók, polgárjogi harcosok csak az ellenőrzött és hiteles adatok birtokában állhatnak a köz elé! Ebben óriási az értelmiség felelőssége. Landauer Attila munkájával a Porrajmos elfelejtett áldozatainak méltó emlékéért küzd.
A díjra az” Eötvös József” Cigány- Magyar Pedagógiai Társaság, Budapest Főváros IV.kerület Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzata, Budapest Főváros VIII. kerületi Roma Nemzetiségi Önkormányzata és Varró Szilvia az X Kommunikációs Központ vezetője terjesztették fel.

Rózsahegyiné Juhász Éva
Etnográfus – néprajz szakos középiskolai tanári diplomát követően, 2009-ben az Észak-kelet Magyarország katolikus cigánypasztorációjáról befejezte a Doktori tanulmányait és ezt követően került a görögkatolikus egyházszervezet szolgálatába, mint a Hajdúdorogi Egyházmegye cigányügyi megbízottja. Feladata volt iskolák, cigánytelepek látogatása, a máriapócsi cigánybúcsú szervezése. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat kialakításában aktívan részt vett. Tagja a Roma Koordinációs Tanácsnak és a Legyen a jobb a gyermekeknek bizottságnak, ezért gyakran részt vesz a cigányság helyzetével foglalkozó állami és országos testületek tanácskozásain. Példamutató elkötelezettséggel vesz részt a leghátrányosabb helyzetűek segítésében és szociális érzékenysége minden kezdeményezésében tetten érhető. A szakkollégiumi hallgatók elsőgenerációs értelmiségivé válásában felelősségteljesen vesz részt. 2015. július 1-től a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium vezetője és legfontosabb tevékenysége most a szakkollégiumban élő 30 roma és nem roma hallgató egyéni életútjának és közösségi életének szervezése és irányítása.
A díjra Kocsis Fülöp metropolita a Hajdúdorogi Főegyházmegye vezetője terjesztette fel.

Pusztadobos Község Önkormányzata
Pusztadobos község a Vásárosnaményi járásban fekszik, a Nyírség és Bereg határán. A teljes népessége 1535 fő, polgármestere /2010 óta / Dani Attila.
A rendszerváltás előtt még fejlődő, gyarapodó település – a munkahelyek százainak megszűnése után – reménytelen helyzetbe került. Kétfajta mozgás érzékelhető: egyrészt az elvándorlást roma családok beköltözése követte, másrészt az ukrán határ közelsége vonzza a kárpátaljai magyarok betelepülését. A jelentkező gondokra folyamatosan megoldásokat keres az önkormányzat:
- Biztos Kezdet Gyerekház Program – Kastélykerti Gyerekház néven várja a 0-3 éves korú gyerekeket és szüleiket 2009-től. Azóta minden évben 40-50 gyerek látogatja a programot, ahol a feltételek optimálisak a szakmai felkészültség magas színvonalú.
- Tanoda Program/2010 óta/ – dominánsan kulturális, sport és tanulást segítő program.
- Közfoglalkoztatás – 2011-ben magas volt a munkanélküliség ezért elindították a szociális földprogramot a START munkaprogrammal.2013-ban elérték az ilyen jellegű foglalkoztatás maximumát 240 fő volt egyidejűleg munkában. 2016-ban rövid ideig nem volt segélykérelem sem.
- Több felnőttképzési program indult, 250-350 fő gyermek részesül gyermekvédelmi kedvezményben, javult a közbiztonság/ 2016-17-ben 2-2 vagyon elleni cselekmény történt/ és mini bölcsőde segíti a fiatal anyákat.

Összegezve: A település önkormányzata /és polgármestere/ nagy szakértelemmel, empátiával és együttérzéssel végzi munkáját. A település egyik legnagyobb értéke, hogy saját nehéz helyzetük ellenére, segítenek más településeknek és a betelepülő cigány családokat is azonnal bevonják a közösségbe.
A díjra Langerné Victor Katalin az EMMI helyettes államtitkára terjesztette fel.

Dr. Sebes József soros elnök beszéde

Ember Mária és a Raoul Wallenberg Egyesület kapcsolata.

Az egyesület képviseletében Ember Máriával és Bajtay Péterrel 1991-92-ben sokat üléseztünk a kiállítás szervezése kapcsán. Nagy élmény és sok új ismeret származik ebből az időszakból, bár az én alapvető feladatom a pénz megszerzése volt / Demszky G. adott 1 millió ft-ot a többit apránként kellett összeszedni…6,5 milliót/Az anyag összegyűjtésének kezelője, feldolgozója és folyamatos motorja Ember Mária volt nagy szakértelemmel és munkabírással.
Amint a Wallenberg kérdéskörrel elkezdett foglalkozni, folyamatosan ellátta az egyesületet új információkkal és egyeztetett is velünk.
Az egyesületünk valamennyi projektjénél fő szempont a feltáró, oktató munkánkban a példaállítás - fiataloknak és érdeklődőknek -, a vészkorszakban helytállók tevékenységének bemutatása.
Ember Mária élete és munkássága példaként szolgálhat számos téren is:
HAZASZERETET
- Ember Mária a zsidóság sorsát, szenvedését mindig a magyarság keretein belül tárgyalta, „ Minden népben van hitvány „ mondta és az emberség és tisztesség megtalálható. A „ 2000-ben fogunk még élni?” című könyvében szép gondolatokkal emlékezik szülőföldjéről, szülőfalujáról és ezekben a gondolatokban jelen van a hazához, nemzethez, magyarsághoz való eltéphetetlen kapcsolat. Azt is írja, hogy „ a táptalaj az, amelyen felnőttél” és amely „ korábban kicsúszott lábad alól”.
- A „ Magamnak mesélem” életrajzi regényében a fasiszta, majd kommunista kirekesztés után írja „ Lehetek én olyan mind a többiek? Élhetek én közöttük egyáltalán?” Ezt a könyvét 1954-ben kezdte és 1966-ban fejezte be…” Azt akartam körbejárni benne ,mi történt a nemzedékkel, nemzedékemmel, amely alávetette magát az agymosásnak. Mégpedig nem parancsra, hanem készséggel, érdeklődéssel, és reménykedve, hogy egy jobb világ készülődik..”
- Kőbányai János szerint azért született, „..hogy megírja a Hajtűkanyart a magyar vidéki zsidóság tragédiáját. .Ő hagyjon olyan nyomot, amiben ez a tengernyi szenvedés és halál, ha nem is nyugalmat, de értelmet nyer-legalább azzal ,hogy emléke fennmarad.”

KÖVETKEZETESSÉG,ÁLLHATATOSSÁG,ELVHŰSÉG
- „Ránk akarták kenni” címmel 1990 júniusában sorozatot kezdett a Magyar Nemzetben a moszkvai forgatókönyv szerinti „zsidó összeesküvés” elképesztő tartalmáról, amely kapcsán azt kívánták bizonyítani, hogy zsidók ölték meg a zsidómentő Wallenberget./ A „gyanúsítottakat” megkínozták, de Sztálin halála után a koncepciós eljárás leállt./
- Ezidőtájt folytatta a Wallenberg körüli tények feldolgozását és megjelent a Naplónak indult kötete is Elkezdte felfejteni a kommunista üldözés szálait, amely ugyanolyan gátlástalanul működött, mint a fasizmus.
- A halálvonat artistái és más történelmi interjúk című könyvében a fasizmus és kommunizmus áldozatai gyötrelmeinek bemutatásával, tárja elénk a rendszerek egyes elemeinek embertelen és lényegi hasonlóságait.
- Murányi Gábor interjúkötetében mondja Ember Mária 1986-os újbóli olvasószerkesztői kinevezésekor: „ Az ember nem utasíthatja vissza a saját rehabilitációját…”
- A Hajtűkanyarban ismét megjelenik műveinek alapkonfliktusa: az egyén és a közösség, a befogadás és a kitaszítottság kettőssége. Azt mondja ez nem egy közösség / a zsidóság/ története, hanem mindenkié, aki részese az emberi történelem szőrnyű anomáliájának.
SZENVEDÉLY: HÍTVALLÁS , HUMÁNUM
- A 2000-ben fogunk még élni könyvében jelzi: „ Sok jelentéktelen apróságot feljegyzek? De hát ez az egésznek az értelme. Az ember utólag megpróbálja birtokba venni életét.”
- Ugyanebben a könyvben meséli el a mikuláscsomagjának kislánykori emlékét. Izgalomban lévő kislányként kibontotta a csomagját és az alma, drazsé és ezüst dió mellett meglátta a krampuszt és a virgácsot is.” Nem kiáltottam iszonyodva és eldobtam az egészet, nem! Ez nem az enyém. A Mikulás tévedett. Én jó kislány voltam….Apa felvett, de én vigasztalan voltam!” Vagyis a gyermek fellázad az ellen, hogy őt rossznak tarthatják…ez egy jó kislány későbbiekben elszenvedett indokolatlan bántalmazásaira utal!
- Megjelenik még a könyvben, hogy amikor hazamentek Abádszalókra semmijük nem maradt. Várnai Pál írja: „ Könyörögniük kellett azért, hogy visszakapják a szomszédokra bízott és letagadott bútoraikat, ruhaneműjüket! Ember Mária velük is igyekszik megértő lenni: „…Mindenkinek megvan a maga baja!”
EMPÁTIA,TOLERANCIA
- Írásaiban többször megjelenik a szegényekkel, kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel való együttérzés. Meg is magyarázza a 2000-ben fogunk még élni könyvében: „ Mindig szociális érzelmű voltam. Édesapám igyekezett elmagyarázni nekem a társadalmi körülményeket és, hogy léteznek társadalmi igazságtalanságok.”
- A Charta 77 szolidaritási nyilatkozat aláírásakor – nyilatkozta Ember Mária Murányi Gábornak 1991-ben – „ Tehát tudtam, hogy nem segítünk rajtuk, ezzel pontosan tisztában voltam, csak nem akartam olyan néma maradni, mint mondjuk a Slansky-per idején. Amikor el voltunk képedve, de felháborodásunknak nem tudtunk hangot adni.”
TALPRAÁLLÁS
- A Hajtűkanyar egy jelenete a mélypont: „ ..két magyar katona lopakodik az indulni kész vagonokhoz, s cigánykodva, majdnem suttogva mondják:-„ Gyorsan, míg a németek a restiben vannak, tegyék ki ide az ajtó nyílásába, ami pénz, arany, érték még van. Maguk úgysem fogják már használni.”
- Kőbányai János írja: „ Az El a faluból című könyvében-Ember Mária – elbeszéli: a túlélést sokkal nehezebb volt túlélni.” A gyökerektől megfosztás itt esett meg Magyarországon. A lefokozó, az egyre szűkítő ,végül a falhoz szorító törvényekkel, a gettóba tereléssel, majd a végén a vagonnal. Az utolsó könyvében azonban jelzi a halálból – az élményéből, a közelségéből – életet fakasztani: felér a születéssel.
- Várnai Pál a Szombatban írta: „ Nélküle kevesebbet tudnánk a magyar történelem e gyászos korszakáról, amelynek feldolgozásához egy élet sem elegendő.”

„Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki törekszik: ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogyan éppen tud.”
/ Hermann Hesse /

Országos döntő

2016. március 31.
09.00 - 16.00
Helye: Holokauszt Emlékközpont, Budapest, IX. Páva u. 39.
A csapatok és kísérő tanárok köszöntése és tájékoztatása.
Felkészítő tanárok részére: konzultáció a Holokauszt oktatásról.
Diákok számára a „Jogfosztástól népirtásig” című állandó kiállítás megtekintése, majd (a regisztráció során kisorsolt) feladatlap megoldása és leadása.
Diákok számára: kísérőkkel indulás a városi sétára kijelölt útvonalon.
Az országos döntő megnyitója.
Helye: Külgazdasági és Külügyminisztérium, Budapest, II. Bem tér 4.
Az elkészített műsorszámok /max. 5 perces/ folyamatos bemutatása.
Eredményhirdetés, értékelés.
A vetélkedőt értékeli: dr. Sebes József a zsűri elnöke.
Zárszót mond és a díjakat, okleveleket átadja: Fónagy János
parlamenti államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
Niclas Trouvé, Svédország magyarországi nagykövete,
Gordon Gábor elnök, Élet Menete Alapítvány kuratóriuma

Tiltakozás a Hóman Bálint szobor állítása ellen

A Raoul Wallenberg Egyesület több szervezet támogatásával július 9-én megemlékezést tartott Budapesten a Szent István Parkban.
Hetvenegy évvel ezelőtt érkezett Magyarországra Raoul Wallenberg és kezdte meg embermentő tevékenységét. Szomorú aktualitása az emlékezésnek, hogy a Hóman Bálint Alapítvány kezdeményezésére az Igazságügyi Minisztérium és a Székesfehérvári Önkormányzat támogatásával szobrot állítanak Hóman Bálintnak Székesfehérváron a Bartók Béla téren.
A megemlékezés és a tiltakozás programja volt:
Sebes József soros elnök tartott megnyitó beszédet.
Téri Sándor színművész ismertette Ungváry Rudolf levelét.
Hárs Gábor a Wallenberg Egyesület elnökségi tagja emlékező beszédet tartott.
Mészáros László a Magyar-Izraeli Baráti Társaság Székesfehérvári szervezetének titkára tartott beszédet.
Téri Sándor szavalata.
Sebes József megköszönte a részvételt és felkérte a megemlékezőket virág és mécses elhelyezésére.

Beszédek:

Dr. Sebes József megnyitó beszéde:
Köszöntöm a megjelenteket, külön Borszéki Gyula alpolgármestert és a székesfehérvári párt , civil és hitközségi vezetőket.

- Az egyesület 3 alkalommal is megemlékezik RW tevékenységéről. Január 17.-én arról, hogy elindult- az akkor még barátinak vélt –szovjet hadsereg csoporthoz. Ma már tudjuk nem érkezett meg Debrecenbe és január 13.-ától „védő őrizetben „volt, majd döntöttek is a letartoztatásáról. Augusztus 4.-én születésnapján, közösen a HDK-val a „Humánum napját”tartottuk, amikor a magyar „világ igazait ” köszöntöttük, ami elmaradt, de most újra indul. A mai napon – július 9.-én - 71 évvel ezelőtt kezdte el a magyarországi embermentő tevékenységét.

- Az RW Egyesület részéről kedvezően értékeltük, a 2012. évi Wallenberg és a 2014. évi Holokauszt Emlékéveket. Azok központi rendezvényeit, a rendelkezésre bocsájtott erőforrásokat és a kormányzati megnyilvánulásokat is. Fontos volt a külügyminiszter , majd a hadügyminiszter akkori kormányzatot bíráló állásfoglalása, és napjainkban a Lázár János miniszter azon nyilatkozata, hogy „hazaárulóknak” nevezte a deportálásokban közreműködőket./ Sajnos a napi gyakorlatban a tettek eltérnek a határozott nyilatkozatoktól./

- Hat éve – kormányzati támogatással és segítséggel – országos / két éve határon túli is /középiskolai vetélkedőt szervezünk, együttműködve a HDK-val és a Wallenberg Iskolával. A vetélkedő alapvetően a magyar-zsidó együttélés emlékei, az embermentés és a túlélők bemutatásáról szól. Ez idő alatt 87 csapat, 500 iskola,2296 diák, 587 felkészítő tanár és 372 önkéntes vett részt a vetélkedőkön.

- Több tucat helyre – városokba,kerületekbe és intézményekbe – elvittük angol-magyar nyelvű kiállításunkat: Wallenbergről és az akkori hazai helyzetről, helyi vitákat folytattunk egyetemistákkal a korról és most kezdünk egy továbbképzést, szakértők közreműködésével.

- Úgy lehet összegezni: demokratikus oldalon egyetértés van R.Wallenberg és az embermentés, valamint a kor kiemelt kérdéseiben. Nem sikerül ugyanakkor konszenzusra jutnia a vezető értelmiségieknek ,a tudomány vezető képviselőinek és a közvélemény formáló erőknek, azokban a nemzeti alapkérdésekben a melyek ezt a történelmi időszakot is érintik. Ezek a jogfosztás előkészítése, a holokauszt és az abban való közreműködés témakörei.

- Megismerve a Székesfehérvári Önkormányzat Hóman Bálint szoborállító döntését, azzal a reménnyel adom át a következő előadónak a szót, hogy tovább fog élni az embermentők emléke, mint a nem átgondolt, vagy politikai szándékból kezdeményezett emlékműveké!

Ungváry Rudolf beszédének szövege:
Egy nem magyar, Raoul Wallenberg 1944-ben segített megvédeni a becsületet Magyarországon. Semmi se predesztinálta erre, hacsak az nem, hogy erkölcsi érzékkel rendelkező, művelt polgár volt. Családi öröksége révén jobboldali és konzervatív. Életútjával azt bizonyította, hogy az em-ber jobboldaliként és konzervatívként is lehet demokrata, nem csak baloldaliként és liberálisként.
Élete harminckettedik évében szembekerült a magyar szélsőjobboldalisággal, a nyilas kire-kesztéssel. A halálra szánt zsidókat mentette. Diplomataként még hazája, Svédország hivatalno-kaival is voltak nehézségei ebben a küzdelmében. Foglalkozásának szabályai szerint távol kellett volna tartania magát a politikai cselekvéstől. Helyzete azonban könnyebbé is tette a dolgát, mert arra számíthatott, hogy diplomataként kevésbé kerülhet veszélybe. Egyetlen dologban kellett valójában csalódnia: abban, hogy a bolsevista rendszer képviselőivel szemben ez szintén meg-védheti. Pedig nagyon várta az oroszokat. De amint a kezükbe került, elhurcolták. Nyilván a fogva tartóikkal szemben is méltósággal viselkedett, ami nem maradhatott megtorlatlanul. Nem volt még negyven éves amikor szovjet börtönben halt meg máig ismeretlen időpontban és kö-rülmények között.
Kortársa, egy magyar, dr. Hóman Bálint 1944-ben ugyan olyan becstelenül viselkedett, mint a magyar állampolgárok jelentős, rasszista része. Ő is művelt polgár volt. Még erkölcsi érzéke is működött bizonyos irányokban, mert volt, akinek segíteni próbált a nyilas uralom idején. Politi-kailag biztos erkölcsi hulla lett. Családi örökségként ő ugyancsak jobboldali és konzervatív gon-dolkodást hozott magával, és azt bizonyította, hogy az ember jobboldaliként és konzervatívként, ahogy baloldaliként és liberálisként, is lehet a demokrácia ellensége.
Hóman 1944-ben, élete ötvenkilencedik évében került szembe azzal, hogy lélekben, számos kortársához hasonlóan, hallgatólagosan támogatta a német fasisztákat és a magyar nyilasokat az emberek tömeges gyilkolásban. Valószínűleg nem akart tudni arról, hogy milyen sors vár azokra a magyarokra, akiket zsidónak minősítve deportáltak. És éppen ebben nem volt egyedül.
Ahogy ma nincs egyedül az, aki nem akar tudomást venni úgynevezett a „nemzeti együttmű-ködés rendszerének” hazug, rejtőzködő, magát demokratikusnak álcázott valódi vonásaival. En-nek a mai rendszernek sok olyan híve lehet, mint amilyen egykor Hóman volt, amikor a nyilaso-kat is támogatni volt képes. Azzal az önámító tudattal, hogy az úgynevezett „bizonyos dolgok-kal” értett egyet.
Ahogy sok mai híve Orbánnak nem vesz tudomás arról, hogy az általa támogatott rendszerben sorra rehabilitálják az olyan hétpróbás – egyébként „talpig becsületes” – antiszemita gazembere-ket, mint Prohászka Ottokár vagy Wass Albert, és legújabban Hóman Bálint. Vagy ha tudnak róla, nem tekintik jellemzőnek.
Félelmetes együttállás, hogy a nyilasokkal is együttműködni képes Hómant pont akkor pró-bálják rehabilitálni, elkezdve egy szoborállítással, amikor az egyetlen intézményt, mely Wallen-berg nevét viseli, a közelmúltban kísérelték meg ellehetetleníteni.
A kormányzat azt üzeni ezzel: viselkedjék mindenki úgy, ahogy az erkölcsi halottá vált Hóman: ne vegyen tudomást arról, hogy az orbáni rendszerrel ma, Magyarországon az 1945 előt-ti történelem tér vissza. Az akkori hómani világ vicsorítja ránk fogát, csak éppen megváltozott formában.
Ezen néhány ember ugyan úgy nem fog tudni változtatni, ahogy 1944-ben – többek között -az egy Wallenberg és segítői sem tudtak. Legfeljebb a becsületünket mentjük azzal, hogy ma, itt, Wallenberg emléke előtt hajtjuk meg a fejünket.


Hárs Gábor beszéde:

Tisztelt emlékezők, kedves barátaim, hölgyeim és uraim!

A Raoul Wallenberg Egyesület elnökségének felkérésére szeretném pár percre igénybe venni a figyelmüket. Nem szoktam, s ezúttal sem volt szándékomban leírni a mondanivalómat, de friss impulzusok hatására mégis emellett döntöttem.
Azok az események, amelyekre ma emlékezünk, s amelyekről egyesületünk elnöke és Székesfehérvár képviselője szólt, valamint és Ungváry Rudolf írásában is szó esett, túlságosan is közelről érintik családomat, s személy szerint engem is.
Az objektivitás igénye megköveteli, hogy a szubjektív elemek ne hagyják eltorzítani a tényeket, amelyek önmagukban is egy torz világot idéznek.
Amikor feltettem magamnak a kérdést, miről is kellene nekem itt beszélnem, jó bölcsészhez méltóan a könyvespolcomhoz léptem. Nem volt nehéz megtalálni – számos történelmi alapmű mellett – a hétkötetes Hóman-Szekfű, „Magyar történet”-ét. Egy könyvespolcnak nincs, nem is lehet ideológiája. A történelmi tárgyú könyvek sorában ott vannak Mód Aladár, Lukács György, Köpeczi Béla és mások kötetei is.
Könyvtárunk a családi hányattatások folytán több forrásból adódott össze – zömmel öröklések útján. A Hóman-Szekfű sorozat tulajdonlásának eredete azonban szinte azonosul a magyarországi vészkorszak történetével.
A könyvek eredetileg feleségem nagyapjára maradtak annak a Weisz Manfrédnak valamelyik leszármazottjától, akinek ő az alkalmazottja volt. A németeknek az elrabolt vagyonból ez nyilván nem hiányzott, így megmaradhatott a papáéknál, néhány más kisebb tárggyal együtt. Mamával együtt kegyelettel megőrizték ezeket a tárgyakat, miközben sorra rejtegettek zsidó fiatalokat, összesen hét, ahogy ők szólították, „fiúkat” mentve így meg az életnek. A Dédit nem őrzi kollektív emlékezet, ő a család Wallenbergje maradt.
Amikor a Hóman-Szekfű nyolcadik, név- és tárgymutató kötetét a kezembe vettem és kinyitottam, újságkivágatok estek ki belőle. Az „Összetartás” c., önmagát független politikai hetilapnak tituláló újság néhány fajvédő cikke, többek között „Zsidó befolyás a magyar történetírásban” című. Legnagyobb megdöbbenésemre a cikk Hóman Bálintot mint a zsidó történetírók megállapításait magáévá tevő történészt emlegeti.
És ezen, tisztelt emlékezők, érdemes elgondolkodni. Az a Hóman Bálint, akinek semmiféle érdeme nem tudja feledtetni elévülhetetlen bűneit, most halad előre – valószínűleg megállíthatatlanul – a rehabilitálás útján. Az a Hóman Bálint, aki a nácik és nyilasok szekértolója volt, most kap majd szobrot a magyar államtól. Az a Hóman Bálint, akinek tevékenysége hozzájárult családom jó részének a kiirtásához, s akin cseppet sem múlt, hogy a véletlen engem az utolsó órában kimentett a gyilkosok kezei közül. Az a Hóman Bálint, akinek bűneit – legyen bármilyen tudományos érdeme – nem bocsátom meg, nem bocsáthatom meg! Nem hatalmaztak fel a megbocsátásra sem munkaszolgálatban meggyilkolt apám és nagybátyáim, sem Auschwitzban meggyilkolt nagyapám és unokatestvéreim, sem a deportálásból a csodával határos módon hazatért édesanyám. De gyermekeim és unokáim sem, akik sohasem születhettek volna meg, ha Hóman Bálinton és tettestársain múlt volna!

Mészáros László beszéde:
Tisztelettel köszöntöm a Raoul Wallenbergre való megemlékezést szervező Wallenberg
egyesület vezetőségét, tagjait, a kerület Alpolgármesterét, a Fehérvári Zsidó Hitközség elnökét, az előttem és utánam felszólalókat, valamint minden kedves résztvevőt, emlékezőt!

Szeretném megköszönni a Wallenberg Egyesület részéről történő megtisztelő megkeresést, melynek apropóját Hóman Báliont történész, egyetemi magántanár, politikus, egykori
kultuszminiszter székesfehérvári szoborállítása adta.

Felmerülhet némelyekben, hogy e fehérvári Hóman szoborállítási kezdeményezés, hogyan
kapcsolódik a Raoul Wallenbergről szóló megemlékezéshez.

A válasz nem bonyolult: egyazon korszak két emberéről beszélünk, akik egymással ellentétes oldalon álltak, és akik közül az egyiknek érdemei méltatásául már állíttatott szobor, míg a másik részére ez a megtiszteltetés most van folyamatban.

Éppen ezért, miközben itt állunk a zsidó honfitársaink százainak megmentésén munkálkodó Raoul Wallenberget méltató szobor előtt, úgy gondoljuk, hogy fel kell tennünk néhány kérdést,
-hogyan lehet, hogy ugyan annak a nemzetnek a kormánya, amely a vészkorszak egy „igazának” állított emléket –vélhetőleg azért, hogy jelezze megbánta tetteit és állást foglal az antiszemitizmussal szemben-most arra készül, hogy Székesfehérvárott, az Igazságügyi Minisztérium és a Város pénzbeli támogatása mellett, egy olyan morálisan és politikai
tevékenységében is erősen vitatható személynek –mint Hóman Bálint volt kultuszminiszter- kíván szobrot állítani?

Nem vitatjuk, Hóman Bálint sokoldalú tehetséges ember volt, többek között a 20. század egyik legjelentősebb magyar történésze, kultúrpolitikusként, miniszterként pedig sokat tett a közoktatás, a kollégiumi rendszer fejlesztéséért.

Politikusi, miniszteri tevékenységének azonban nem csak ez a „napos oldala” volt!

Ha így lenne, most nem lennénk itt.

Hóman az 1938-at követő folyamatos zsidóellenes törvénykezés egyik aktív szereplőjeként, ezen jogszabályok előkészítésében és megszavazásában is részt vett.

Gondolkodásmódját jól mutatja, hogy a dualizmus rendszerének emancipáló politikáját elutasítva a zsidók asszimilációját nem tartotta megvalósíthatónak.

A zsidók magyarrá válását –szerinte-elsősorban

-„a kereszténység eszméivel szembehelyezkedő szellemiségűk” és a „felforgató mozgalmakban és romboló eszmeáramlatok terjesztésben vitt vezető szerepük”
akadályozza.
A harmadik zsidótörvény beterjesztése előtt egy emlékiratban bíztatta Teleki Pál miniszterelnököt, hogy a németek teljes bizalmának elnyerése érdekében tegye magáévá
Hitler és Mussolini faji gondolatát „szakítson az eddigi kompromisszumokkal”, nyújtson be újabb faji alapú törvénytervezetet.
A zsidóellenes törvényekkel kapcsolatban bevallása szerint „az Európában (akkor) szokásos, kisebbségekkel szemben követett” álláspontot képviselte.

Mint mondta: „a törvényekkel tulajdonképpen elébe akartunk menni annak, hogy itt brutális megoldás legyen”.

Ma már tudjuk, hogy nem elébe mentek, hanem sokkal inkább előkészítették a brutális megoldást. Igaz ez annak az ismeretében is, hogy Hóman a vészkorszakban mentességek
megszervezésével igyekezett segíteni néhány, a környezetében lévő nevesebb zsidó személyiségnek.

Ezek tükrében ismét fel kell tennünk néhány kérdést:

-hogyan lehet, hogy a náci Németország barátját, a náci politika kiszolgálóját, a zsidótörvények előkészítőjét és egyik megszavazóját, ugyanaz a tisztesség illesse, mint pl.
Raoul Wallenberget?

-hogyan tanítsuk gyermekeinket arra, hogy a holokauszt nem csak nemzetünk tragédiája, de bűne is volt, ha közben elkezdjük rehabilitálni az akkor aktív politikai szereplőket, különböző érdemekre hivatkozva?

-Ha ilyen tempóban haladunk a történelmi tények elhomályosítása felé akkor, amikor még
köztünk élnek e vészkorszak túlélői, mi lesz 5, 10 vagy 50 év múlva?

Tudják, az elmondottakon túl az is elgondolkodtató, hogy ha az erősen vitatható politikai tevékenységet folytató Hóman Bálint valóban szobrot kap, akkor ezzel olyan -szoborral
méltatott-nagyjaink sorába emeltetik, mint pl. Rákóczi, Kossuth, Széchenyi, vagy Deák, de mondhatnám akár Antall József néhai miniszterelnökünket is.

Ugye ez nem lehet cél?!

Éppen ezért, tisztelettel kérjük a kormányzati szereplőket, illetve Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlését, vizsgálják felül az ez irányú döntésüket és álljanak el a Hóman szobor állításától.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Dr. Sebes József záróbeszéde:

A rendezvény végén: idézni szeretnék Egyesületünk 1990.május 16.-ai felhívásából: „….Hazánk a demokratikus átalakulás küszöbén áll. Soha nagyobb szükség nem volt még, mint ma, hogy a nemzet az előttünk álló súlyos feladatok megoldásáért egységesen lépjen fel. Nem engedhetjük meg, hogy a társadalom nemzetiségi,vallási,etnikai,kulturális különbözőségei miatt részeire essen szét! Vessünk véget a kisebbségellenes uszításnak, nyilvánítsuk ki közösen,hogy a jövő Magyarországa a humanizmus és demokrácia Európájához tartozik!”
Mi ma is így gondoljuk!



Hetedszer is sikeres volt a vetélkedő

Hetedszerre rendezte meg a Raoul Wallenberg Egyesület a Régen volt? - Hol is volt című vetélkedőt középiskolás diákoknak. Az ország több régiójából és határon túlról is jelentkeztek diákok, akik komoly felkészültségről és kreativitásról tettek tanúbizonyságot. A vetélkedő győztese a nyíregyházi Bethlen Gábor Gimnázium Sion szerelmesei nevű csapata lett – a csapat tagjai és felkészítő tanáruk nyáron rövid utazást tehetnek Svédországba, Wallenberg szülőhazájába.

2016-ban a Raoul Wallenberg Egyesület hetedszer rendezte meg Régen volt? - Hol is volt? című vetélkedőjét, melynek témája ezúttal is a holokoauszt történései, a második világháború eseményei, a zsidó-magyar együttélés és kultúra volt. Idén 57 csapat jelentkezett a versenyre szerte az országból és határon túlról is – Szlovákiából és Romániából.
Az ez évi vetélkedőt újból támogatta a Külgazdasági és Külügyminisztérium, (KKM), a MAZSIHISZ, az Élet Menete Alapítvány, Svédország magyarországi nagykövetsége és a Bethlen Gábor Alapítvány. Sok segítséget nyújtott a feladatok kidolgozásában és a program lebonyolításában a Holokauszt Emlékközpont és a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola.
Az ország hat városában (Budapest, Vác, Miskolc, Győr, Pécs, Debrecen) megtartott középdöntők után március 31-én került sor a döntőre. A csapatok ezen a napon délelőtt megtekintették a Holokauszt Emlékközpont „Jogfosztástól népirtásig” című kiállítását, majd az Újlipótvárosban tettek sétát, hogy megnézhessék e városrész zsidó emlékhelyeit, ezután délután a KKM Delegációs Termében került sor a vetélkedésre. Idén először a csapatok rövid, néhány perces, saját maguk alkotta színdarabokat adtak elő. Megrendítő volt hallgatni, hogyan elevenítik meg középiskolások a holokauszt áldozatainak, vagy az üldözötteknek segítő emberek életének fontos pillanatait.
A vetélkedőt köszöntötte Mikola István, a KKM biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára. Beszédében az államtitkár leszögezte: a magyar kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen, s úgy vélte, a diákok a versenyen való részvétellel diplomáciát és történelmet írnak. Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára köszöntőjében arról beszélt, a holokausztot ő háromévesen a Pozsonyi út egyik védett házában élte át, s rámutatott: azért, hogy ezek az események soha többé ne ismétlődjenek meg, a versenyző diákok is felelősek.
A zsűrinek nem volt könnyű dolga – ezt már Sebes József, a zsűri elnöke, illetve a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke mondta, értékelve a csapatok munkáját. A helyezettek közt alig volt különbség, a diákok színvonalas teljesítményt nyújtottak. A vetélkedő győztese a nyíregyházi Bethlen Gábor Gimnázium csapata lett, második helyezést ért el a Dunaszerdahelyi Magángimnázium csapata, harmadik a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnázium csapata lett. A győztes csapat és felkészítő tanára nyáron néhány napra Stockholmba látogathat, míg a második helyezést elért csapat részt vehet az Élet Menete programjában, Auschwitz-Birkenauba látogathat. A diákok ezen kívül könyveket és a részvételt tanúsító oklevelet is kaptak.
Niclas Trouvé, Svédország magyarországi nagykövete a díjak átadásakor rövid beszédet mondott. Hangsúlyozta: sajnos Európában most kaotikus állapotok uralkodnak, jelen van az erőszak és a terror, ezért fontos, hogy legyenek olyan emberek köztünk, amilyen Raoul Wallenberg volt. Megkérte a diákokat, hogy öt – angol nyelven c-vel kezdődő szót – jól jegyezzenek meg, mert ezek fontosak. Az öt fogalom a bátorság, az együttérzés, a kritikus hozzáállás (ha mindenki ugyanazt az igazságot mondja, kritikusan figyeljünk, vajon miért mondják ugyanazt, hiszen különbözőnek lenni nem veszélyes), a gondoskodás, végül a közös értékek.
Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány részéről a díjátadáskor azt hangsúlyozta: csak a múlt helyes megítélése segít legyőzni a ma emberellenes eszméit.


Török Katalin

EMLÉKBESZÉD 2015. AUGUSZTUS 4.-én a Raoul Wallenberg táblánál, Budapesten

RAOUL WALLENBERGRE EMLÉKEZÜNK 103. SZÜLETÉSNAPJÁN
„Óvakodj többet tudni másoknál, mert két sereg közé szorulsz, /s nem lehetsz többé bíró, csak mentő tanú.”

Raoul Wallenberg életműve az utóbbi évtizedben ismét aktuálissá vált. Orbán Ottó, A Wallenberg-jelentés c. versének soraiból vettem az idézett gondolatot.
Életművét rövidke fél év alatt „alkotta meg.” 1944. július 9 – 1945. január 17 között. Budapesten tevékenykedett, Angyalként, Modern Pimpernelként, a Humánum lovagjaként működött. Egyre inkább úgy alakul a politikai közélet, hogy ismét aktuálissá válik életműve.
Nevét viselő egyesületünk programja kettős.
-Egyrészt: áldozunk emlékének, történelmi nagyságának. Ma pl. megemlékezünk születése 103. évfordulójáról.
-Másrészt: humanista szellemiségére hivatkozva fellépünk aktuális problémák, kisebbségi-emberijogi visszásságok ellen. Orbán Ottó szavait is felhasználva mondom: nem szabad megijedni attól, ha „két sereg közé szorulsz!” Ez munkánkkal járó természetes nehézség.
-Nagyon hasonlít a tűzoltók munkájához. Amikor katasztrófához hívják, ott és akkor döntenek, teszik a dolgukat: életet mentenek. Máskülönben munkájához tartozik a katasztrófa megelőzés. Raoul Wallenberg örököseként erre a tűzoltóra hasonlítunk. Látjuk, hogy baj van. Tisztában vagyunk, hogy a szélsőséges indulatkeltés katasztrófához vezet. Életveszélyes az átlagemberek közönye a szolidaritásvállalás hiánya. Rettenetes dolgokhoz, „tűzvészhez” vezet a közbeszédben is természetessé vált un. hétköznapi rasszizmus. Mintha nem tanulnánk a történelemből.
Mi is történt Magyarországon a XX. század első felében? Mi vezetett az ország katasztrófájához? Hogyan történhetett meg az a csúfság, hogy a holokauszt éppen Magyarországon követelt legnagyobb áldozatot?
-„Befogadó Magyarország,” később: „A kirekesztés gyökerei” címmel szerveztünk – még a kilencvenes években – konferenciát. Neves szakemberek, akadémikusok, történészkutatók igazolták: Magyarország, Szent István országa, egészen modern korunkig, európai összehasonlításban toleráns és befogadó volt. A XX. századunkra tört meg a folyamat. Miként Szekfű Gyula fogalmazott, „valahol utat tévesztettünk.”
-Mi vezetett ehhez, hogy Wallenbergnek és más, közöttük külföldi humanistáknak kellett embereket menteni? Ne feledjük, a holokauszt legnagyobb emberveszteségét a magyarországi zsidóság szenvedte el.
-Ilyen előzmények után nem viselkedhetünk közönyösen, amikor egyesek a két háború közötti csendőrséget akarják rehabilitálni. Azt a szervezetet, melynek tevőleges része volt magyarországi zsidó honfitársaink halálmenete megszervezésében. Nincs tisztában a hazai közvélemény, hogy nem az országot megszálló német hadsereg, hanem a nácibarát magyar közigazgatás szervezte. Szintén nem szemlélhetjük közönyösen, ha Hóman Bálintnak állítanak Magyarországon szobrot. Annak a Hómannak, aki való igaz, kora kiváló gazdaságtörténésze volt, viszont a zsidótörvények előterjesztője volt, aki parlamentben helyet foglaló politikusként közvetve többszázezer polgártársunk haláláért felelős. Nem mondhatjuk: ez csak szobor! Nem viselkedhetünk közönyösen, amikor úgy érzékeljük, hogy hazánk hasonló úton jár mint annak idején.
Raoul Wallenberg örököseként megkíséreljük a közvélemény történelmi ismereteit feleleveníteni. Vetélkedőket szervezünk, előadásukat tartunk mindenhol, ahol erre lehetőségünk adódik, állandó kiállításunkkal járjuk az országot. Rámutatunk a társadalom és közéletben tapasztalható előítéletes magatartásra, rasszizmusra, kirekesztésre. Felhívjuk rá a figyelmet, fellépünk ellene. Partnereket keresünk! Egyedül nem megy! Partnereket ahhoz, hogy ne következzen be ismét egy olyan kor, melyben emberek életét kelljen menteni.
Erre figyelmeztet bennünket 103. születésnapján ma Raoul Wallenberg.

Budapest, 2015. augusztus 4.
Dr. Huff Endre Béla
Raoul Wallenberg Egyesület ügyvívője

2018 január 18. Wallenberg utca és Pozsonyi út sarok

Dr. Sebes József a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnökének bevezetője:
A Raoul Wallenberg Egyesület részéről nagyon fontosnak tartjuk a tábláknál és az emlékműveknél történő megemlékezéseket, mivel azok lehetőséget adnak az új embermentéssel összefüggő kutatási ismeretek bemutatására valamint az aktuális emberi jogi kérdések felvetésére is. A soros elnök ezt követően ismertette a rendezvény előtt átadott Wallenberg díjasokat és a díjazottak fő tevékenységét is. Ismertetésre kerültek az egyesület fő projektjei is, amelyek minden területen a múltunkkal való szembenézést, a reális történelemszemléletet, a különböző eltérő nézetek kulturált megvitatását, az egymással szembeni toleranciát és a másság elfogadását, tiszteletben tartását szeretnék erősíteni. A gyermekmentő projektünk is azt célozza, hogy minél több olyan ismeretet hozzunk felszínre kik segítettek – ingatlannal, pénzzel, élelemmel vagy egyéb kapcsolattal – itthon abban a vészterhes időkben. Fontosnak tartjuk a Wallenberg nyomán országos középiskolai vetélkedő sikerét és a közeli napokban tartandó döntőjét – ami január 25.-én a Külgazdasági és Külügyminisztériumban lesz -, ahol négy határon túli csapat mellett egy fővárosi és tíz vidéki középiskola csapata jutott. Várunk még további javaslatokat, ajánlásokat Ember Mária-díjra is, amelyet az írónő születésnapján – április 19.-én – adunk át. Fontos, hogy olyan alkotókra tegyenek javaslatot akik – művészeti, irodalmi, zenei és egyéb – alkotásaikban a magyar-zsidó együttélést és együttműködést természetesnek és fontosnak tartják és tartották.
Tisztelt Emlékezők !
Külön öröm számunkra, hogy ilyen sokan jöttek el. Kiemelném, hogy a budapesti diplomáciai testületek részéről 5 nagykövet és 9 nagykövethelyettes jött el. Jelen vannak a kerület vezetői és számos társadalmi szervezet és egyház képviselői is, akiket szeretettel köszöntünk. A svéd nagykövet úr forralt bort is hozott – amelyet előző évben megigért – amit majd kínálni fogunk.

A Svéd Királyság budapesti nagykövete, Niclas Trouvé beszéde:

Kedves barátaim,

Megint összegyűltünk ezen az utcasarkon, hogy megemlékezzünk közös hősünkről és példaképünkről, Raoul Wallenbergről. Az együttérzés, a bátorság és az emberség támogatására gyűltünk össze. Azért, hogy magát az életet ünnepeljük. Ezen a napon, pontosan 73 évvel ezelőtt, a Budapesti Svéd Nagykövetség egykori kollégáját ugyanazon Szovjet Hadsereg rabolta el, akikről ő és a legtöbben azt gondolták, hogy felszabadítják a megszállt várost a nácik és tettestársaik elnyomása alól a nyomukban járó Holokauszt szörnyűségei után. Ám a felszabadítók árulóknak és gonosztevőknek bizonyultak, akik felelősek azért, hogy családjával együtt mi is elveszítettük Raoul Wallenberget. Emellett pedig felelősek azért, hogy megtagadták a szabadságot és a függetlenséget a büszke magyar néptől a következő fél évszázadban.

Negyedszer ér az a megtiszteltetés, hogy részt vehetek Önökkel ezen a megemlékezésen. És mint mindig, a jelek szerint ez az este most is a lehető leghidegebb és legsötétebb időjárást hozta magával, mintha csak ezzel is ennek az 1945-ös napnak a súlyát és tragédiáját akarná érzékeltetni. Azok, akik tavaly is velünk tartottak, talán emlékeznek az ígéretemre, miszerint idén meghívom Önöket egy kis svéd forralt borra, hogy távol tartsuk a hidegeket. Mivel olyan ember vagyok, aki tartja a szavát, reményeim szerint mindnyájan a kezükben tarthatnak egy pohár forró italt.

Az elmúlt évben szerencsém volt számtalan rendezvényen és projektben részt venni, amelyeket Raoul Wallenberg tiszteletére és az általa képviselt szellemiségben szerveztek, ezenkívül pedig más rendezvényekre is ellátogathattam, amelyeken a Holokauszt áldozatairól emlékeztek meg, és lerótták tiszteletüket a segíteni próbálók előtt. Emellett a Svéd Nagykövetség és a Raoul Wallenberg Akadémia egy olyan rendezvénysorozatot szervezett, amelyen két budapesti középiskolás osztály létrehozhatott egy csodálatos kiállítást az emberi jogokkal kapcsolatban, amelynek során néhány nagy kockát állítottak ki Budapest különböző terein az elmúlt évben. Örömmel jelentem, hogy ez a projekt idén a második évébe lépett, és két új középiskolai osztály tanulmányozhatja a témát, és dolgozhat az új kiállításokon. Az emberi jogok fontosságának megismertetése az új generációval Raoul Wallenberg szellemiségében a legjobb módszer arra, hogy megelőzzük azt, hogy az Európában 75 éve történtek megismétlődjenek. Mert ez hatalmunkban áll, és nem fogjuk engedni, hogy az események újra megtörténjenek.

Mégis, amikor körültekintünk a mai Európában, sajnos a saját országomban is, vagy az óceánon túlra pillantunk, néhány, az 1930-as és 40-es években használtakhoz hasonló érvet hallhatunk. Felismerjük a „másokról” szóló propagandát, posztereket és üzeneteket, amelyek szerint „mi vagyunk ellenük”. Felismerjük, hogy annak hangsúlyozására törekszenek, ami megoszt minket, és nem arról, ami összeköt bennünket embertársainkkal. Néhány úgynevezett vezető egész országokat és embercsoportokat is besorol a bőrszínük vagy vallási meggyőződésük alapján, megszólja őket, és magunkhoz képest kevesebbként, alsóbbrendűként festi le őket. Raoul Wallenberg ennek pontosan az ellenkezőjét tette. Észrevette a rászorulókat. Észrevette őket, amikor mások elfordították a pillantásukat. Észrevette őket, akiket mások leköptek és mocskos zsidónak neveztek. Észrevette őket, mert ők is emberek voltak, akárcsak Önök vagy én.

Nemrég olvastam egy svéd, de 1924-ben az erdélyi Máramarosszigeten született, Holokauszt túlélő, Hédi Fried „Az Auschwitzba vezető út” című könyvét. A 93 éves Hédi még mindig az antiszemitizmus, a rasszizmus és az intolerancia elleni küzdelem aktív élharcosa, és arra figyelmeztet bennünket, hogy a folyamat lépésről-lépésre történt. A következőt írja: „Mikor is kezdődött valójában? Meg tudjuk mondani, hogy mikor kezdődik valami? Egyik homokszemet a másik után teszik, és mielőtt észrevennénk már egy egész bucka magasodik előttünk.” Hédi Fried aggódik a gyermekkora és napjaink közötti hasonlóságok miatt, ahogy a stílus napról-napra egyre durvább lesz, ahogy új szavakat találnak ki a félelemkeltésre és az igazság eltorzítására, ahogy a hazugságok elkendőzik a tényeket. Arra figyelmeztet minket, hogy ne felejtsük el a múlt leckéit. De Hédi Fried azzal zárja a könyvét, hogy mindennek ellenére bizakodik. Bízik abban, hogy a mai fiatal generáció jobban informált és többet utazott, mint az 1930-as években élő. Meggyőződése, hogy a jó végül győzedelmeskedik a gonosz felett.

Nemrég tértem vissza egy dél-afrikai nyaralásról. Ott emlékeztettek egy másik hősöm, Nelson Mandela igazságért folytatott küzdelmére, aki a következőt írja életrajzában: „Mindig is tudtam, hogy az ember szívének mélyén irgalom és nagylelkűség lakozik. Nem úgy születünk, hogy gyűlöljük a másikat a bőrszíne, a származása vagy a vallása miatt. Az emberek a gyűlöletet csak megtanulják, és ha megtanulhatnak gyűlölni, akkor szeretni is megtanulhatnak, mivel a szeretet természetesebb az emberi szív számára, mint az ellentéte. Az emberi jóság olyan láng, amely elrejthető, de soha ki nem oltható.”

Ez az üzenet cselekvésre hív bennünket. Mindnyájunknak felelőssége segíteni a rászorulóknak, felemelni a szavunkat a rossz ellen, a hamis hírek és az eltorzított tények ellen, megcáfolni a szándékos hazugságokat, egységet teremteni a széthúzás közepette, együttérzést és befogadást mutatni ott, ahol a tudatlanság és a kirekesztés szólamai hallatszanak.

Raoul Wallenberget nem kellett meggyőzni. Ő biztos volt a dolgában, és hatalmas egyéni bátorsággal vállalta a feladatát. Tette a jót, mert kötelességének érezte. Mert ember volt. Ő annak a megtestesítője, amire Ferenc pápa is emlékeztetett bennünket a keresztény értékek középpontjaként, miszerint „Jézus együttérzése a szükséget szenvedők iránt nem valami ködös érzelem, hanem egy felhívás a keresztények számára, hogy másokhoz is elvigyék ugyanezt a szeretetet.”

De azon kívül, hogy szeretünk, fel kell vennünk a küzdelmet a gonosz ellen. Ha ezt elmulasztjuk, nem panaszkodhatunk, amikor a világunk gonosz hellyé válik, és egy napon mi magunk is áldozattá válunk. A híres svéd gyermekkönyv szerző Astrid Lindgren csodálatosan írja le ezt a két Oroszlánszívű testvérről szóló könyvében. Amikor a fiatalabb testvér, Skorpan megijed, és megkérdezi a bátyját, Jonathant, hogy miért kell szembeszegülniük a gonosz uralkodóval, Tängillel és a tűzokádó sárkányával, Kattlával, Jonathan megöleli a testvérét, és így szól: „Vannak dolgok, amiket meg kell tenned, még ha veszélyesek is. Mert ha nem teszed, nem vagy többé ember, csak egy porszemecske.” Skorpan pedig így válaszol: „Nem félek, pontosan félek, de azért megteszem, utána pedig már soha többé nem félek majd.” Szerintem Raoul Wallenbergnek is gyakran hasonló érzései lehettek, végül pedig olyan rettenthetetlen volt, hogy a teljes bizonytalanságban szembenézett a végső gonosszal és győzelmet aratott. Ezért emlékezünk rá a mai napon.

Lezárásként engedjék meg, hogy Martin Luther Kinget idézzem, akinek pár napja ünnepeltük a születésnapját. Dr. King a következőt mondta: „Az életünk azon a napon kezd véget érni, amikor hallgatunk a fontos dolgokról.”

Hiszékeny Dezső országgyűlési képviselő beszéde:

Tisztelt Emlékezők!
Elmúlt években a megemlékezéseken, sok beszédet hallgathattunk meg.
Elgondolkodtam azon, vajon tudok-e még itt újat mondani, hisz mi, a megemlékezések aktív résztvevői, már megismerhettük egymás gondolatait. Ekkor eszméltem rá, hogy nem is mi vagyunk a fontosak, nem az számít, hogy mi mit ismerünk, hanem az hogy mit tudunk itt átadni, üzenni, milyen tanulságokat tudunk elfogadtatni másokkal, ennek az emléktáblának a koszorúzása kapcsán.
Erről beszélgettem néhány barátommal és ők is megerősítettek abban, hogy innen nem hiányozhat az „emlékező ember”. Aki elviszi a hírt, aki beszélget erről másokkal.
Elmondtam ezeket a gondolataimat néhány itt lakó ismerősömnek, és most örömmel látom, hogy nyitott fülekre találtam. Köszönöm, köszönjük, hogy eljöttek.
Kedves barátaim! Ha úgy érzik, hogy ennek a megemlékezésnek van üzenete, akkor annak vigyék hírét. És talán így egy új hagyományt is teremthetünk.
Mert itt most egy nagyszerű emberre emlékezünk. Raoul Wallenbergre. Svéd diplomata volt és a második világháború éveiben, Magyarországon emberek ezreit mentette meg a deportálástól, a biztos haláltól.
Raoul az egyik legbefolyásosabb svéd nagytőkés családban született, neveltetése során átfogó, és nemzetközi szellemű neveltetésben részesül, több nyelven beszélt.
Néhány üzleti kitérő után diplomáciai feladatot kapott, a svéd nagykövetség humanitárius attaséja lett. A svéd nép képviselői Magyarországon, ebben az időszakban már ideiglenes útleveleket bocsájtottak ki, sokak életét megmentve, de a magyarországi helyzet egyre bonyolultabbá vált, a német megszállás új és egyre veszélyesebb módszereket igényelt a segítségnyújtásban.
Wallenberg jól látta, hogy a diplomáciai protokoll és a bürokrácia már kevés lesz. Szabad kezet kért és kapott, így addig szokatlan módszerekkel is megkísérelhette az életmentést.
Engedélyt kapott, hogy szükség esetén akár a nagykövetség épületében is elszállásolhasson rászorulókat. Kijárta, hogy közvetlenül kapcsolatba léphessen Hortyval. A svéd király feladata ellátása érdekében pedig követségi titkárrá nevezte ki.
Wallenberg nem a hagyományos diplomáciai módszereket alkalmazta, hanem a vesztegetéstől, a fenyegetésig szinte minden lehetőséget megragadott, hogy életeket menthessen. Sikereit látva a svéd követség munkatársai is teljes mértékben támogatták.
Szálasi hatalomátvételét követően már ez is kevés volt, és Wallenberg még nagyobb erőfeszítésekre kényszerült. Úgynevezett védett házakat létesített, Több, mint 30 épületen lengett svéd zászló és ezek hamarosan 15.000 embernek biztosították az életet. Az Eichman parancsára a határ felé irányított zsidó menetek megsegítését is megkísérelte. Ez az önhatalmúlag eljáró nyilas csoportok közt végzett munkája már - már öngyilkos küldetés volt.
Wallenberg tudta, a történelemnek vannak olyan időszakai, amikor az áldozatvállalásnak közvetlen, életekben mérhető hatása van. Tudta és vállalta.
Családi körülményei lehetővé tették volna, hogy kényelmes életet éljen, szerető család, gyerekek helyett más életformát választott. Még ő sem tudta, de áldozatvállalásából, önfeláldozás lett.
A fasizmus felett aratott győzelemmel nem zárult le az emberiség történelmében a jó és a rossz, a humanizmus és az embertelenség között vívott küzdelem. Ez a harc alighanem végig kíséri majd az emberiség egész történetét. Amíg az emberi faj létezni fog, mindig akadnak majd, akik üldöztetést és szükséget szenvednek, és lesznek, akik üldözni és sanyargatni fogják őket. A háborúk, és az emberiség egészének létét fenyegető helyi és globális tragédiák, emberek millióit kényszeríti nyomorba. A napi gondokkal küzdő családok támogatása, az életüket, gyermekeiket és asszonyaikat védő, óvó embertársaink segítése, minden humanistának feladata. Akkor is az volt és most is az.
Raoul Wallenberg példája ma is aktuális, követői közöttünk élnek, és kiállásukra talán nagyobb szükség van, mint az elmúlt 70 évben bármikor Európában.
Ezért nem gondolhatunk Wallenberg példájára úgy, mint egy múltbeli, lezárult históriára, mint egy egyszeri, megismételhetetlen hőstettre. Raoul Wallenberg örök emberi értékek védelmében tette kockára, és áldozta fel életét, és ezek az értékek ma is veszélyben vannak: itt, Magyarországon is.
Mindazok a szervezetek és magánszemélyek, akik vállalják a szükséget szenvedők önzetlen felkarolását, Raoul Wallenberg követői, példájának örökösei. Szomorúan láthatjuk, hogy a szükséget szenvedők oltalmazása ma sem tekinthető kockázatok nélküli feladatnak.
A hatalmi gépezetek működtetői nem a nélkülözést, hanem a nélkülözőket, és nem az embertársainkat sújtó veszélyhelyzeteket, hanem magukat a kiszolgáltatott helyzetben lévőket tekintik legyőzendő, üldözendő ellenfélnek.
Íme, Raoul Wallenberg egykori élethelyzete napjainkban, és a döntés elől egyetlen tisztességes ember sem térhet ki. Akkor is a helyes utat kell választanunk, ha az a regnáló hatalom rosszallásával jár, ha megbélyegzéssel, kriminalizálásunkkal fenyeget. Mert a cselekvés elutasításával, fejünk elfordításával magunk felett mondanánk ítéletet.
Aki ma elfordítja a fejét más nyomorúsága láttán, holnapra maga is és üldözötté válhat.
Raoul Wallenberg és hazája példája, egykori cselekvő magatartása, mindannyiunk mai felelőssége.

Raoul Wallenberg-díj

A Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottság – az elmúlt évek hagyományát követve –

Raoul Wallenberg-díj

elismerésben részesíti az arra érdemes személyeket és szervezeteket.

A magyar társadalomban továbbra is élnek azok az ellentétek, amelyek megkülönböztetik az egyik embert a másiktól, annak függvényében, hogy milyen társadalmi csoportba tartozik.
Az előítéletes magatartás, az intolerancia kiváltotta rasszista megnyilvánulások, indulatok sajnos már-már mindennapjaink részévé váltak.

A Bizottság a Díj adományozásával etikai mércét és példát kíván állítani a magyar társadalmi és politikai közélet elé. Szeretnénk elismerni azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a Magyarországon hátrányos helyzetben élők, a diszkriminációt elszenvedők érdekében.

I. A Raoul Wallenberg-díjban részesülhetnek:

1. Polgárjogi aktivisták, civil szervezetek, akik /amelyek/

- bátor kiállásukkal, tevékenységükkel, életútjukkal példát mutattak és mutatnak embertársaiknak a helyi, térségi és országos közéletben.

2. Települési önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, intézmények, vagy ezek munkatársai, akik

- példát mutattak és mutatnak az emberi együttélésben,

- a társadalmi konfliktusok feloldásában és megoldásában szerepet vállaltak, vállalnak,

- tevékenységükkel közreműködtek, közreműködnek az emberi és állampolgári jogok érvényesülésében.

3. Írók, újságírók, szerkesztőségek, szellemi műhelyek közösségei, akik

/amelyek/ munkásságukkal járultak, járulnak hozzá az előítéletes magatartás, a rasszizmus, antiszemitizmus, a cigány-ellenesség leküzdéséhez, rávilágítottak, rávilágítanak azok demokrácia- és szabadság ellenességére.

4. Egyházi személyek, egyházi közösségek, akik /amelyek/ hitéleti tevékenységük során,

a hit erejét felhasználva, aktívan közreműködtek és közreműködnek a különböző népcsoportok,

különböző felekezetek, vallási közösségek helyi együttélésében, az egymás iránti előítélet

leküzdésében.

II. Raoul Wallenberg-díjra javaslatot tehetnek:
- figyelembe véve az összeférhetetlenségi alapelveket -

a Díj alapítói, támogatói, települési önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, emberi jogi, civil és egyházi szervezetek, valamint magánszemélyek.

Javaslatot tenni

kizárólag a Bizottság által közzétett adatlap számítógépen szerkesztett, hiánytalan kitöltésével, ajánlás megfogalmazásával, word és/vagy pdf formátumú dokumentum e-mailen keresztül történő beküldésével lehet.
Az ajánlók a beküldött ajánlások érkeztetéséről e-mailen keresztül kapnak visszaigazolást. Postai úton beküldött ajánlás csak abban az esetben kerül elfogadásra, ha az ajánlás e-mailen keresztül is beküldésre került.

Beküldési határidő: 2015. december 18.

Az ajánlások beküldési e-mail címe: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com
Posta cím: Raoul Wallenberg Egyesület,
1363. Budapest, Pf. 39.

III. A Díj összege:

Szervezet, csoport, intézmény maximum 150.000 Ft

Természetes személy maximum (bruttó) 150.000 Ft

IV. Információk:

A Díjat a beérkezett javaslatok, ajánlások alapján a Bíráló Bizottság ítéli oda.

A Díjban részesülőket levélben értesítjük és a Díjazottak nevét a sajtóban nyilvánosságra hozzuk.

Az átadás tervezett időpontja. 2016. január 18.

A Díjjal kapcsolatos további információval a Bíráló Bizottság titkára Kósa Judit szolgál. Telefon: 0620-563-60-95, E-mail: wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com


Budapest, 2015. október 19.


Bíráló Bizottság

Az adatlap IDE kattintva letölthető.

Elnökségi ülésünkön részletesen megtárgyaltuk az utóbbi időszak belpolitikai fejleményeit és rendszereztük a nyugtalanságra okot adó eseményeket. Már korábban sok vitát kavart a szoborállítási gyakorlat, – ideértve a Szabadság téri emlékművet is – a Horthy-kultusz erősítése, a folyamatos gyűlöletkeltés a menekültek, majd Soros György ellen. Mindez az embereket hergelő plakátkampánnyal folytatódott, amely Soros személye miatt alkalmas az antiszemitizmus erősítésére. Ezek a veszélyes jelek, üzenetek az egyesület számára azt jelzik, hogy retorikai gyakorlatokká válhatnak azok az ígéretek, amelyek a Holokauszt és a Wallenberg emlékév során a legmagasabb kormányzati szintről elhangzottak. Nem lehet a lerombolt zsinagógák, zsidó temetők felújításának finanszírozásával elkendőzni a gyűlöletkeltést.
A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége részéről határozott kormányzati lépéseket várunk az antiszemitizmust erősítő jelenségek és kezdeményezések visszaszorítására.

Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége

2017. július 4.

Felhívás középiskolai vetélkedőre

A jelentkezési határidőt meghosszabbítottuk 2018. október 1-jéig.

A Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány és a
Budapesti Vendéglátóipari és Humán SzC Raoul Wallenberg Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
Raoul Wallenberg születésének évfordulóján
Wallenberg nyomán
címmel 10. alkalommal vetélkedőt hirdet
magyarországi és határon túli középfokú oktatási intézmények tanulói számára.

A vetélkedőt támogatja a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Svéd Királyság budapesti nagykövetsége, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Élet Menete Alapítvány, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely.
* * *
A vetélkedő meghirdetőinek fő célja: a magyar-zsidó együttélés és a holokauszthoz vezető út bemutatása, az ártatlanul üldözött és meggyilkolt magyar állampolgárok helyi életének és szenvedéseinek megismerése, hogy a vészkorszak emléke fennmaradjon és egyre inkább a nemzeti emlékezet részévé váljon. Fontosnak tartjuk ezen konfliktusok jelenre vonatkozó hatásaival való foglalkozást is.
Mindezek szellemében a vetélkedő témakörei: antiszemitizmus, embermentés, rasszizmus, xenofóbia, tolerancia.
Online jelentkezés 2018. október. 1-ig /Módosított időpont./

ITT


A vetélkedőre 3 fős csapat és felkészítő tanáruk jelentkezését várjuk. Egy intézményből több csapat is jelentkezhet.
A jelentkezéshez kérünk csatolni egy levelet, amelyben a csapat megfogalmazza, hogy mi késztette arra, hogy jelentkezzen a vetélkedőre, mi keltette fel az érdeklődését a felhívásban szereplő témák iránt. (A feltöltött fájl PDF formátumú legyen, a mérete legfeljebb 1Mbájt. A fájl neve a csapat neve legyen.)

A vetélkedő részei:
• Előzetes feladatok:
1. A csapatok hozzanak létre egy facebook profilt. Válasszanak egy embermentőt vagy olyan érintettet, akinek kapcsolódása van lakóhelyükhöz vagy tágabb környezetükhöz, s a profilon keresztül "járjanak a nyomában". Részleteket és szempontokat a jelentkező csapatoknak a regisztrációt követően küldünk.
2. A csapatok készítsenek egy minimum 3, maximum 5 perces filmet a vetélkedő bármely témakörével kapcsolatosan, amelynek bemutatására a regionális elődöntőn kerül majd sor. A film a XX-XXI. század európai történéseihez kapcsolódjon. A technikai minőséget másodlagosnak tartjuk.
• Regionális elődöntők:
A regisztrált csapatok 2018. november 5. és 16. között a szervezők által megadott - a jelentkezők számától függő – helyszíneken (vidéki, határon túli városokban vagy Budapesten) vetélkednek.
A feladattípusokról, valamint a felkészülést segítő ajánlott szakirodalomról a csapatokat a jelentkezést követően tájékoztatjuk.
• Döntő:
A regionális elődöntők első helyezettjei jutnak a kétnapos döntőbe, melynek időpontja 2019. január 16-17.
A döntő tervezett helyszínei között szerepel a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely, valamint a vetélkedő témáival kapcsolatos budapesti emlékhelyek.
A döntőbe jutott csapatoknak és felkészítő tanáruknak a szervezők biztosítják a szállást és az étkezést.
A döntő díjazása: az első helyezett csapat és felkészítő tanára 4 napos svédországi utazáson, a második helyezett csapat és felkészítő tanára a Nemzetközi Élet Menete lengyelországi emlékprogramján, a III. helyezett csapat és felkészítő tanára külföldi kiránduláson vehet részt.

Budapest, 2018. augusztus 4.

Budapest, 2015. június 25., csütörtök (OS) - A Raoul Wallenberg Egyesület tiltakozik, mert Hóman Bálintnak szobrot akarnak állítani Székesfehérváron.

Míg Raoul Wallenberg Magyarországra érkezésének évfordulójára készülünk, azon kell gondolkodnunk, miért állítanak ma olyan embernek szobrot, aki a zsidóüldözés előkészítésén munkálkodott. " ...Egy törvény, melyre valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia" - írta 1938. május 5-én a Pesti Naplóban 59 vezető értelmiségi, köztük Gróf Apponyi György, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond és Zilahy Lajos az első zsidótörvény elleni tiltakozásul.
2015. júniusi előterjesztés alapján döntött Székesfehérvár Megyei Jogú Város Közgyűlése, hogy Hóman Bálintot ábrázoló egész alakos szobrot állít a Bartók /!/ tér 1.sz. alatt.
Hóman Bálint 1938-ban már tagja volt a kormánynak és részt vett a zsidótörvény előkészítésében, és ezt követően is folyamatosan az izraelita vallást visszaminősítő javaslatokkal és rendeletekkel állt elő. "...Szakítani kell a "kompromisszumok rendszerével" és őket - vagyis a zsidókat - semmilyen pozícióban nem szabad megtűrni..." mondta a Parlamentben.
Igaz, hogy kortársai is kiváló elmének és jó történésznek tartották, de éppen ezek a tulajdonságok súlyosbítják politikai ténykedésének megítélését.
A Raoul Wallenberg Egyesület részéről elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Hóman Bálintnak szobrot állítanak Székesfehérváron. Álláspontunk szerint a nemzeti emlékezet és a reális történelemszemlélet sérül, ezért követeljük a döntés felülvizsgálatát.

Kiadó: Raoul Wallenberg Egyesület

Günter Demnig tiszteletbeli tag

A Raoul Wallenberg Egyesület július 19-én szűk körben fogadta Günter Demnig képzőművészt, aki Európában több mint 53 ezer botlatókővel állított emléket a fasizmus ártatlan áldozatainak. Az egyesület tiszteletbeli tagságról szóló oklevelet és Raoul Wallenberg emlékérmet adott át a művésznek.
Az egyesület álláspontja szerint a botlatókövek kiemelten fontosak a nemzeti önismeret és emlékezet szempontjából.
Demnig az egyesület tagjainak elmondta: számára minden elhurcolt zsidó, roma, homoszexuális egyaránt fontos, s minél több országban és településen szeretne emléket állítani nekik. Az egyesület kiemelkedőnek, tiszteletet parancsolónak tartja a kölni képzőművész alkotásait, és továbbra is figyelemmel kíséri tevékenységét.

Országos döntő eredménye, 2016. március 31.

1./ helyezett: „ Hovevé Cion” - Bethlen Gábor Gimnázium, Nyíregyháza
Elért pontszám: 92
2./ helyezett: „Csallóközi Tündérek” - Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási
Nyelvű Magángimnázium
Elért pontszám: 91
3./ helyezett: „Kölcseysek”- Kölcsey Ferenc Főgimnázium, Szatmárnémeti.
Elért pontszám: 89
4./ „Ecce homo” – Kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium
Elért pontszám: 87
5./ helyezett: „Gróf Eszterházy csapat” - Márai Sándor Gimnázium, Kassa
Elért pontszám: 86
6./ helyezett: „ Szövetségesek” – Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum
Károlyi Mihály Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskolája
Elért pontszám: 85
7./ helyezett: „Refisok(k)” - Kolozsvári Református Kollégium.
Elért pontszám: 84
8./ helyezett: „Gaudiopolisz” - Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium,
Budapest
Elért pontszám: 83
9./- 10./ helyezett: „ Mignonok” – II. Rákóczi Ferenc Közgazdasági
Szakközépiskola, Budapest
Elért pontszám: 80
9./- 10./ helyezett: „Szövetségesek”- Ady Endre Líceum, Nagyvárad.
Elért pontszám: 80
11./ helyezett: „ÁMOSZ” – Pécsi Leőwey Klára Gimnázium
Elért pontszám: 76
12./ helyezett: -„ Bólyai Mentők” – Budapesti Szakképzési Centrum Bolyai
János Műszaki Szakközépiskolája és Kollégiuma
Elért pontszám: 74
13./ helyezett: „Soha Többé Soá” - Bethlen Gábor Gimnázium, Nyíregyháza
Elért pontszám: 73
14./ helyezett: „Aranybulák” - Pápai Szakképzési Centrum Gazdasági
Szakközépiskolája és Kollégiuma
Elért pontszám: 67

Raoul Wallenberget, zsidó honfitársaink tízezreinek megmentőjét 1945. január 17-én látták utoljára élve Budapesten. A Raoul Wallenberg Egyesület, a Raoul Wallenberg Alapítvány és az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2016-ban is januárban osztja ki a Wallenberg-díjat a svéd embermentő emlékére olyan embereknek, akik tevékenységükkel, életútjukkal mutatnak példát humanizmusból.
Idei díjazottjaink valamilyen szempontból kisebbségben élő embertársaink méltóbb életéért dolgoznak, munkájukkal az előítéletek ellen küzdenek.

Dr. Antala Éva református lelkipásztor, börtönmissziós lelkész

Dr. Antala Éva 1999-ben kapta a református egyháztól a megbízást, hogy börtönmissziót szervezzen meg Szlovákiában, amely az ország összes börtönében működik. Ő az első református lelkész, aki erre a feladatra vállalkozott Szlovákiában a második világháború után. Dr. Antala Éva teljes életét ennek a munkának szenteli: látogatja a fogvatartottakat – elsősorban magyar ajkú, gyakran roma származású embereket, támogatja a börtönben lévőket és odakint élő családtagjaikat, rendszeresen táboroztatja az elítéltek gyermekeit. Vallja, hogy a börtönfalak közt végzett lelkigondozói szolgálat csak akkor lehet igazán hatékony, ha a fogvatartottak családjaival is kapcsolatban áll, ismeri a környezetet, ahonnan az elítélt jött és ahová visszatér majd. A lelkész szakdolgozatát is a börtönmisszió témájából írta. Dr. Antala Éva a Szlovák Testvér Börtöntársaság elnökségi tagja.

Prof. Komoróczy Géza író, történész

Komoróczy Géza professzor tudományos munkásságával és emberi kiállásával mindannyiunk számára példát mutat. Egyedülálló, kiterjedt tudása a judaisztikában nemzetközi szinten is elismert. „A zsidók története” című grandiózus munkája önmagában is alkalmassá teszi a díjra. Akadémiai tudása erkölcsi tartással párosul, ami sok esetben nyilvános kiállásra késztette őt több közügy kapcsán. Szellemi nagysága messze túlmutat egyetemi katedráján. Ismereteit, tudását szívesen megosztja bárkivel, szakértői munkája nélkül – amelyet minden díjazás nélkül végez – számos dokumentumfilm nem készülhetett volna el. Hiteles közszereplő, akinek a véleménye megkerülhetetlen.

Mikulás Ferenc stúdió-alapító és vezető, a Kecskemétfilm Kft. animációs stúdió ügyvezető igazgatója

Mikulás Ferenc 1971. óta a Kecskeméti Rajzfilmstúdió vezetője, több méltán híres filmsorozat producere (Magyar népmesék, Vízipók-csodapók, Mondák a magyar történelemből). 2011. telén kezdte el a Cigánymesék című sorozatot, amelynek célja, hogy az egyenként hétperces animációs alkotások cigány művészek - írók, festők, zenészek – bevonásával mutassák fel a roma kultúra értékes hagyományait és jelenét. A sorozat először magyarul készül el, majd oláh és beás nyelven is. A rajzfilmsorozat megálmodója, producere Mikulás Ferenc. Zenéje Oláh József és a Parno Graszt roma népzenei együttes munkája. „A cigányasszony meg az ördög”című darab a velencei nemzetközi filmfesztiválon elnyerte a Televíziós sorozatok fiataloknak kategória díját, valamint a legjobb filmzenéért járó elismerést. A sorozat „Doja, a cigánytündér” című epizódja 2015-ben díjazott lett a nemzetközi animációs életben jó hírnévnek örvendő 12. Kecskeméti Animációs Fesztiválon.

Sipos András, a Raoul Wallenberg Egyesület korábbi elnöke

Sipos András a 90-es évek óta tagja a Raoul Wallenberg Egyesületnek, az elmúlt évtizedekben volt már elnöke, ügyvivője és elnökségi tagja a szervezetnek. Kezdeményezője volt az egyesület hat éve futó vetélkedő-sorozatának, a „Régen volt? Hol is volt?” című vetélkedőnek. Erre a vetélkedőre az elmúlt években több ezer magyar és határon túli diák jelentkezett, hogy válaszolhasson a holokauszttal, a magyar történelemmel és a judaizmussal kapcsolatos kérdésekre. A résztvevők komoly ismereteket szereztek a zsidó-magyar kultúra és együttélés terén, interjúkat készítettek holokauszt-túlélőkkel, megismerték lakóhelyük zsidó emlékeit. A vetélkedő megszervezése minden évben több hónapos előkészítő munkát, tárgyalásokat és egyeztetéseket jelent. Sipos András időt és fáradságot nem kímélve beutazta az országot, tárgyalt, szervezett. Mindent megtesz azért, hogy a fiatalok komoly tudást szerezhessenek a holokausztról, az előítéletek kialakulásáról. Hiszi, hogy a tudás felvértezi az embert a szélsőségek, az előítéletek ellen.

Dr. Szőke Péter, a magyarországi Sant'Egidio Közösség képviselője

Dr. Szőke Péter jogász, jelenleg az Igazságügyi Minisztériumban dolgozik. Huszonöt év óta aktív tagja és tíz éve vezetője a magyarországi Sant'Egidio (Szent Egyed) Közösségnek. Dr. Szőke Péter a legszegényebbek, a hajléktalanok, a szociális otthonokban élő idősek, a cigányság gondjaira keresi a válaszokat. A Szent Egyed Közösség önkénteseivel rendszeresen látogatja a hajléktalanokat, ruhával, étellel, törődéssel segíti őket.
Gyakran találkozik fiatalokkal is, középiskolákban tart rendkívüli történelemórákat, hogy a diákok megismerhessék a holokausztot. Támogatója a pécsi zsidóság deportálásának emlékére szervezett menetnek, amelyet tíz éve rendez meg évente a Szent Egyed Közösség. A 2008-2009. évi cigánygyilkosságok áldozatainak emlékezetével is foglalkozik, a családtagokat támogatja. Több konferenciát szervezett a témával kapcsolatban, 2009. óta minden évben ökumenikus megemlékezést szervez a pharrajimos nemzetközi emléknapja és a kislétai gyilkosság évfordulóján.
2015. nyarán a Szent Egyed Közösséggel menekülteket segített és fogadott be.

2015 május 12.

A Raoul Wallenberg Egyesület éves közgyűlését 2015. május 12-én kedden 16.00 órakor tartja az egyesület irodájában (Budapest, V. Balassi Bálint u. 27. Bejárat az utca felől). Határozatképtelenség esetén az eredeti napirendi pontokkal megegyezően
2015 május 12-én kedden 16.30 órai kezdettel
tartjuk a közgyűlést.

Napirend:
- A levezető elnök és a Jelölő Bizottság megválasztása.
Előadó: Sipos András
- Beszámoló a Raoul Wallenberg Egyesület 2014-ik évi tevékenységéről.
Előadó: Sipos András
- Beszámoló az Egyesület 2014-ik évi gazdálkodásáról, a közhasznúsági jelentés elfogadása.
Előadó: Dr. Sebes József
- A Számvizsgáló Bizottság jelentése az egyesület 2014-ik évi gazdálkodásáról, a közhasznúsági jelentésről.
Előadó: Reisz Ágnes
- Tisztújítás, az Elnökség és Számvizsgáló Bizottság megválasztása.
Előadó: Jelölő Bizottság elnöke
- A Raoul Wallenberg Egyesület alapszabályának módosítása.
Előadó: Kardos Tamásné, dr.
- Egyebek.

Sipos András
soros elnök

Átadásra került a Raoul Wallenberg-díj

„Raoul Wallenberg – Minden tett számít” egy este az emlékezés és a tolerancia jegyében

Hetven éve vitték el Raoul Wallenberget és sofőrjét Langfelder Vilmost a szovjet katonák

Niclas Trouvé, svéd nagykövet üdvözölte a megjelenteket
Urban Ahlin, a svéd parlament elnöke üdvözölte a megjelenteket
Dr. Márta Mátrai, a Parlament háznagya mondott üdvözlő beszédet
Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség EU ügyekkel foglalkozó államtitkára beszélt

”Raoul Wallenberg – hiányzik” jelenetek Inger Wikström operájából

A SZÍNPADON:
Zeneszerző, zongorista: Inger Wikström
Wallenberg szerepében: Michael Bartov
Maj von Dardel szerepében: Therese Badman Stenius
Kemény baronessz szerepében: Elisabeth Haglund
Per Anger szerepében: Johan Wållberg

Michael Wernstedt mondott beszédet
Rudolf Péter színész olvasott fel Dési János Wallenberg jegyzőkönyv c. művéből

Raoul Wallenberg -díj átadása

1. Beszédet mondott: Rétvári Bence EMMI államtitkár
2. Laudációt mondott: Kósa Judit,a Wallenberg-díj Bíráló Bizottság titkára
3. A díjakat átadta:Derdák Tibor, a Wallenberg-díj Bíráló Bizottság elnöke és Rétvári Bence államtitkár
4. Kezet fogott:Urban Ahlin
5. Kezet fogott: Mátrai Márta

Díjazottak
1. Bakay Péter evangélikus lelkész
2. Durkó Albert pünkösdi lelkipásztor
3. Szénási Jonathan Sándor börtönlelkész
4. Hosszú Gyula történelemtanár
5. Baráth Márta történelemtanár
6. Vác Város Önkormányzata - Fördős Attila - Polgármester
7. A Raoul Wallenberg Egyesület különdíját kapta a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola 10/a osztálya.

Holokauszt táncballada. Előadja: Nemes Nagy Ágnes Szakközépiskola 10/A osztálya


Emir Selimi, 2014-es svédországi Wallenberg-díjas mondott beszédet

A TIKVA csapat, a Régen volt? Hol is volt? c. vetélkedő tavalyi győztesének (Bornemissza Péter Gimnázium) beszámolója hangzott el.

SZÍNPADON:
1. Kovács Bence
2. Bogdán Márta
3. Unyi Roberta
4. Szabados Dorina
5. Kulcsár Árpád, felkészítő tanár

Az elveszett európai c. film ősbemutatója, rendezte: Sipos József

Niclas Trouvé, Svédország magyarországi nagykövetének zárszava hangzott el.

MEGHOSSZABBÍTOTTUK A REGISZTRÁCIÓT

Felhívás a Régen volt? Hol is volt? című országos középiskolás vetélkedőre

Raoul Wallenberg-díjazottak 2015-ben

Bakay Péter evangélikus lelkész. Gyülekezeti lelkészi szolgálata és hittantanári munkája mellett dolgozott családsegítőként és hajléktalanszállón is. Sárszentlőrincen él 2004 óta, ahol először gyermekek számára helyi szinten szervezett hétvégi tanodát és étkeztetést. Ezt követően az Evangélikus Egyház cigánymissziós munkájának a felelőse lett. Bakay Péter lelkész a cigány-nem cigány kapcsolatok előmozdításának egyik fő szószólója, elkötelezettje és aktív cselekvője.

Durkó Albert pünkösdi lelkipásztor. A Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziójának vezetője. A 90-es évek közepétől Békésen kezdte el lelkipásztori és mellette áldozatos munkáját a cigánymisszióban. Négy missziós területet működtet számos munkatársával együtt: gyülekezetalapítás, szeretetszolgálat, börtönmisszió és oktatás. Hiszi, hogy a kölcsönös elfogadás az a hozzáállás, amivel mindannyian hozzájárulhatunk társadalmi feszültségek csökkentéséhez, az egymást gazdagító út közös megtalálásához.

Szénási Jonathan Sándor börtönlelkész, a GeSheR Vallásközi Kapcsolatok és Kutatás Központ elnöke. 1979-ben indította el a GeSheR keresztény-zsidó programok szervezését. 20 évig szolgált a kápolnásnyéki református gyülekezetnél, majd 2000-től a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet lelkésze lett. A börtönbe ma már 14 együttműködési megállapodás keretében járnak be különböző felekezetű lelkészek és missziósok, rendszeresek a cigány nyelvű istentiszteletek is. Az intézettel együttműködve csoportos kimaradás keretében kísér rabokat zarándoklatokra, a Holokauszt Múzeumba, vagy a Terror Házába.

Hosszú Gyula történelemtanár. A Debreceni Református Gimnáziumban, majd a debreceni egyetemen folytatta tanulmányait. Kisbéren, Debrecenben, majd a fővárosi Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanított hosszú évtizedeken át. Életének két fő pillére a tanítás és a történelem. A Centropa Zsidó Családtörténeti Kutatóközpont kutatási és módszertani munkájában is részt vett. 2002-ben jelent meg az Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról című tankönyve, mely a magyar holokauszt oktatás megkerülhetetlen kulcskönyve lett. Hosszú Gyula munkássága, életútja példamutató a kortársak és a jövő nemzedékek számára egyaránt: szeretetből, megértésből és toleranciából.

Baráth Márta történelemtanár. 27 éve a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanára, a történelem munkaközösség vezetője. Oktató, nevelő, tehetséggondozó, versenyfelkészítő munkáját több alkalommal ismerték el. Elkötelezett híve annak, hogy diákjai minél jobban megismerjék a holokauszt korát, a zsidóság történetét. A HDKE tolerancia tankönyvének egyik kipróbálója volt. Országos pályázaton díjazott lett a Hogyan tanítom a holokausztot? című tanulmányával. Nevéhez kötődik Szolnokon az Auschwitz Album kiállításának megszervezése és a szolnoki zsidóság történetét bemutató kiállításon is tanítványai mutatták be az anyagot. Nemzedékek sora ismerte meg tőle a zsidóság történetét, a holokauszt korát, a zsidóság jelenét.

Vác Város Önkormányzata. Az önkormányzat huzamosan és következetesen dolgozik azon, hogy a város közéletét elsősorban a békés egymás mellett élés jellemezze. A különböző nemzetiségek identitásának megőrzését kiemelten kezeli, rendszeres az operatív együttműködés a nemzetiségeket képviselő önkormányzatokkal. Elsősorban a roma nemzetiség irányában nyújt kiemelkedő segítséget, ezt a szociális ellátásban, a gyermekek felzárkóztatásában, a kultúra megőrzése területén teszi. A szlovák, ruszin, ukrán, japán, finn és görög kapcsolatokat ápolja kiemelkedően és az erdélyi kapcsolatok ápolása is vezető szerepet kap munkájában. A zsidó hagyományok ápolását, vallási és kulturális örökség megőrzését más vallási felekezetekhez hasonlóan támogatja, több rendezvényt is, például a Holokauszt évfordulókról való megemlékezést is.

A Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottsága kezdeményezésére a Rauol Wallenberg Egyesület elnöksége különdíjban részesítette
a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola 10/a osztályát
2014. április 14-én mutatták be a Nemzeti Színházban A halálra táncoltatott lány című táncballadát. A Holokauszt Emlékév keretében az osztály átalakította az eredeti művet holokauszt táncballadává. 24 lány és 4 fiú, valamint egy 5 tagú kisegyüttes vitte színpadra a darabot, amelyben a klasszikus balett, a cigány és magyar néptáncok mellett cigány, magyar, zsidó népdalok szerepelnek. A mű szavak helyett a tánc- és a zeneművészet erejével mondja el a holokauszt borzalmait, 15-16 éves gyerekek előadásában. A darabot Budapesten kívül több városban és külföldön is előadták.

A Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottság – az elmúlt évek hagyományát követve és figyelemmel a Holokauszt Emlékévre -

Raoul Wallenberg-díj

Wallenberg a humánum lovagja

Meghívó
A Raoul Wallenberg Egyesület a Holokauszt Emlékközponttal, a
Magyar- Zsidó Kulturális Egyesülettel és a Magyar Ellenállók és
Antifasiszták Szövetségével együtt tisztelettel meghívja Önt
2016. augusztus 29-én, hétfőn 18 órára
a VIII. Horánszky utca 13. szám alatti kiállító terembe
R. Wallenberg, a Humánum Lovagja című kiállítás bemutatójára.
A tárlatot Prof. Dr. Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont
igazgatója nyitja meg.
A kiállítás szeptember 9- ig tekinthető meg.

Eredmények

A Régen volt? Hol is volt? vetélkedő döntőjét 2015 április 9-én tartottuk meg.
A vetélkedő eredménye:
1. Szerb Antal csapat, Szerb Antal Gimnázium, Budapest
2. Határtalanok csapat, Bethlen Gábor Gimnázium, Nyíregyháza
3. Flódni csapat, Friedrich Schiller Gimnázium, Pilisvörösvár
4-7. Toleranz csapat, Német Nemzetiségű Gimnázium, Budapest
Nem Felejtünk csapat, Bornemissza Péter Gimnázium, Budapest
Ifjú kutatók csapat, Ady Endre Gimnázium, Sarkad
Abakusz csapat, Ady Endre Gimnázium, Budapest
8-9. Gráciák csapat, Márai Sándor Gimnázium, Kassa
KFG csapat, Kazinczy Ferenc Gimnázium, Győr
10. Harcosnők csapat, Kazinczy Ferenc Gimnázium, Győr

A vetélkedő döntőjében rész vett még öt csapat, akik a délelőtti két fordulón elért pontszámaik alapján nem kerültek be a délutáni szuper döntőbe.
Ezek a csapatok:
Ellenállók csapat, Ady Endre Elméleti Líceum, Nagyvárad,
Fehér Rózsa csapat, Janus Pannonius Gimnázium, Pécs
Közgáz csapat, Gazdasági Szakközépiskola, Pápa
Újítók csapat, Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakközépiskola, Nyíregyháza
A múlt őrzői csapat, Leőwey Klára Gimnázium, Pécs

Nem vett részt a döntőn:
Elmélkedők csapat, Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola, Kaposvár

Az első helyezett csapat négy napos stockholmi utazáson vesz részt a svéd nagykövetség és Raoul Wallenberg Egyesület támogatásával.
A második helyezett csapat részt vesz a Nemzetközi Élet Menete Auschwitzi programján a Magyar Élet Menete Alapítvány támogatásával.
A harmadik helyezett csapat minden tagja 6000.- forint értékű könyvvásárlási utalványt kapott.
A közönség díjat két csapat nyerte el:
A Szerb Antal és a Határtalanok.
Minden csapat tárgyjutalomban is részesült a Holokauszt Emlékközpont és a Budapesti Önkormányzat felajánlásával.

A vetélkedő támogatói voltak:
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, Külgazdasági és Külügyminisztérium, Svédország budapesti Nagykövetsége, Élet Menete Alapítvány, Holokauszt Emlékközpont, Raoul Wallenberg Szakközépiskola, Budapest Főváros Önkormányzata.
Az elődöntőket támogatták:
Debreceni Zsidó Hitközség
Móricz Zsigmond Könyvtár, Nyíregyháza
Nyíregyházi Zsidó Hitközség
Lauder Javne Zsidó Iskola, Budapest
Budapest, XII. kerületi Önkormányzat
Szent-Györgyi Albert Agóra, Szeged
Szegedi Önkormányzat
Szegedi Zsidó Hitközség
Pécsi Egyetem BTK Politikatudományi Tanszék
Pécsi Zsidó Hitközség
Pécsi Önkormányzat
Miskolci Egyetem BTK Szociológia Intézet
Miskolci Önkormányzat
Eötvös Károly Könyvtár, Veszprém
Veszprémi Önkormányzat
Veszprémi Zsidó Hitközség
Veszprémi Levéltár
Wallenberg Szakközépiskola, Budapest
Budapest, VIII. kerületi Önkormányzat
Nők Kaposvárért Egyesület
Együd Árpád Művelődési Központ
Kaposvári Önkormányzat
Kaposvári Zsidó Hitközség
Váci Zsidó Hitközség
Váci Önkormányzat
Madách Imre Művelődési Központ, Vác
Széchenyi István Egyetem, Győr
Győri Zsidó Hitközség
Győri Levéltár

Huff Endre Béla beszéde

Mi legyen kiállításunk mottója? Raoul Wallenberg kiállításunk megnyitója Piliscsabán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Aulájában. (2014. május 12.)

A hely szellemével, és kiállításunk célkitűzésével összhangban adja magát mottónk:

„Egy keresztény nem lehet antiszemita.”

Erdő Péter bíboros úr – a PPKE korábbi rektora – idézte az Egyház szentjei sorába nemrég emelt II. János Pál pápa aktuálisan is igaz megállapítását. Ferenc pápánk még részletesebben fogalmaz:
„Mint többször mondtam, de szeretném megismételni: keresztényeknek és zsidóknak közösek a gyökerei. Az antiszemita-keresztény ellentmondás.”

Tehát, aki magát kereszténynek tekinti, és elismeri annak humanizmusát, etikáját, társadalmi tanítását, az nem vállal közösséget rasszista, antiszemita nézeteket valló csoportokkal. Ha valakit üldöznek, vagy csak veszély fenyegeti – pusztán annak vallása, vagy egyéb kisebbségi hovatartozása miatt – minden tőle telhetőt megtesz védelme érdekében. Vészterhes időkben dől el, hogy ki az, aki képes emberként viselkedik, és ki nem. Ekkor derül ki, hogy keresztény emberként cselekszik-e, követve annak humanista tanítását, vagy a gyűlölet erői mellé áll.

Annak idején zsidó származású, de magyar polgártársaink szorultak segítségre. Sajnos, közülük több mint hatszázezer embert, többségében vidékieket nem sikerült megvédeni. Szép számmal voltak, akik becsületes emberként gondolkoztak, és kellő bátorsággal is rendelkeztek a cselekvéshez. Kevesen voltak viszont ahhoz képest, hogy a magyar hatóságok és a csendőrség bűnös viselkedését ellensúlyozzák! Életüket, és hozzátartozóik biztonságát is veszélyeztetve tevékenykedtek. Megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk! Kiállításunk több tablója is erre hívja fel a figyelmet.

„Egy keresztény nem lehet antiszemita.”

Többen is voltak, akik egyfajta küldetéstudat által cselekedtek. E tekintetben figyelemreméltó párhuzamosság fedezhető meg Raoul Wallenberg, és a néhány éve boldoggá avatott Salkaházi Sára között.

Tudatosan készültek segítő hivatásukra.
• Wallenberget ebben evangélikus keresztény meggyőződése is motivált.
• Salkaházi Sára pedig, jóval a katolikus szerzetesi elhivatottságát megelőzően, még középiskolásként írta jegyzetfüzetébe: „Memento mori” – mellyel az értelmes élet befejezéseként vállalható értelmes halálra gondolhatott.
• Wallenberg számára, aki viszont sem egyetemista évei alatt, sem fiatal üzletemberként nem kapott hivatást, csak Svédország budapesti követségére készülve érlelődött meg célja, amit még Stockholmban vetett papírra, néhány nappal azelőtt, hogy 1944. július 9-én Budapestre érkezett: „Megpróbálok minél több embert megmenteni.” Ettől kezdve nőtt fel feladatához, szervező középpontja lett a Budapesten tevékenykedő, szintén az emberek mentésével foglalkozó követségek ez irányú munkájának.

Maguk helyén mindketten kiváló szervezők voltak.
• Wallenberg folytatva a Követség munkatársai által már korábban elkezdett munkát, az üldözöttek részére – akiknek csak lehetett – menleveleket (Schutz-pass) állítottak ki. Számukra a Lipótvárosban un. Védett házak hálózatát hozta létre. Egyfajta Kis Gettóként a Hollán, a Katona József, a Légrády, a Pannónia, a Tátra utcába és a Pozsonyi úti házakban. Megszervezte ellátásukat, védelmüket. Amennyire lehetett óvta őket az elhurcolástól, az SS pribékek és a nyilas keretlegények gyilkos indulataitól. Szervező zsenialitásának, diplomáciai érzékének köszönhető, hogy még a Nyilas puccs után, október, és novemberben is fenn tudta tartani tárgyaló pozícióit. Később már neki is rejtőzködnie kellett. Szálasi Ferencet, és más náci vezetőt is sikeresen zsarolt, megfenyegetve őket cselekedeteik háború utáni következményeivel.
• Salkaházi Sára szervező tevékenysége jóval korábbi múltra tekint vissza. 1929-ben lépett be a Szociális Testvérek Társasága közösségébe, fogadalmat 1930-ban, örökfogadalmat 1940-ben tett. Egyházi-szociális szervezetek működésébe kapcsolódott be, kezdetben Kárpátalján, majd Budapesten. 1941-től a Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Mozgalmának már országos vezetője. A Balaton mellett és a Fővárosban munkásnő-népfőiskolát, tanfolyamközpontokat hoz létre, melyeket a vészkorszak idején az üldözöttek menekítésére használ fel. Természetesen bevonva nővértársait is, sok kalandban volt része miközben kijátszották a nyilas pribékeket. A Jankovich-telep, az Ulászló, és a Bokréta utcai központ között hol ide, hol oda menekítették több mint száz védencüket. Körülötte is egyfajta ellenállási központ alakult ki.

Mindketten vállalták sorsukat.
• Nem csak a küzdelmes munkát, az életveszélyt, de a halált is. Salkaházi Sára egyenesen kereste a kihívásokat. Sokat mond a rendbe betérését követően választott örökfogadalmi mottója: „Alleluja! Ecce ego, mitte me! (Alleluja! Itt vagyok! Engem küldj!) Egy visszaemlékezés szerint 1944 karácsonyán a Főnővérrel beszélgetve megjósolta, hogy nemsoká meghal. Kérdésére válaszolva pontosan jelezte: „fegyver által.” December 27-én a nyilas keretlegények állnak a Rendház elé, az épp ott tartózkodó menekítetteket és Sárát elhurcolták és Dunába lőtték.
• Wallenberg nem volt ennyire a végzet embere, mint Salkaházi, de hasonlómód kalandokban volt része. Vakmerősége legendássá vált, már életében „Angyalként” és a „Humánum lovagjaként” tekintettek rá. A Józsefvárosi pályaudvaron az elhurcolásra összeállított vagonokból vonta ki védenceit, a Védett Házakból a Bécsi úton tereltek után ment, visszafordítva őket, a Duna parton már felálló nyilas suhancok gépfegyvere elé állt, és haza parancsolta a keretlegényeket. Orbán György (költő, akit kis gyerekként mentett ki a Pályaudvaron a haláltáborba induló vagonból) írta: „Vigyázatlan és vakmerő. Kihazudja az üstből a kárhozottakat.” Sorsát mégsem kerülhette el. Salkaházival ellentétben őt nem a nácik, hanem a „felszabadító” szovjet katonák hurcolták el és Moszkvában ölték. Feltételezések szerint 1947-ben. 1945 januárjában, Pesten a Bajza utcában még önként szállt be egy szovjet dzsipbe, sorsa innentől kezdve bizonytalanok. Családja a mai napig sem hajlandó halála feltételezett dátumát elfogadni, egész addig, míg az hitelt érdemlően be nem bizonyosodik.

Egyesületünk nevében Kiállításunkat tiszta szívvel ajánlom mindenkinek, aki Boldog Salkaházi Sárával, Raoul Wallenberggel, Erdő Péter bíboros érsekúrral, Ferenc pápánkkal, Szent II. János Pápával, és persze minden más becsületes emberrel együtt vallja:

„Egy keresztény nem lehet antiszemita.”


Piliscsaba. 2014-05-13
Dr. Huff Endre Béla
Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője

Meghívó

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége tisztelettel meghívja a Raoul Wallenberg Szakközépiskolával és a Holokauszt Emlékközponttal közösen megrendezett Régen volt? Hol is volt? c. magyarországi és a határon túli diákok számára meghirdetett középiskolai vetélkedő döntőjére.
Időpont: 2015. április 9. csütörtök

A vetélkedő fővédnökei: Fónagy János parlamenti államtitkár, Nemzeti Fejlesztési
minisztérium
Niclas Trouvé nagykövet, Svédország Magyarországi
Nagykövetsége

Program:

09.15 A csapatok és kísérő tanárok érkezése és regisztrációja.
Helye: Holokauszt Emlékközpont, Budapest, IX. Páva u. 39.

09.45 Felkészítő tanárok részére: konzultáció a Holokauszt oktatásról.
Helye: Holokauszt Emlékközpont, tárgyaló, Budapest, IX. Páva u.
39.

09.20 Diákok számára a „Jogfosztástól népirtásig” című állandó kiállítás megtekintése, majd (a regisztráció során kisorsolt) feladatlap megoldása és leadása.
Helye: Holokauszt Emlékközpont, Budapest, IX. Páva u. 39.

10.30 Diákok számára: Akadályverseny /a regisztráció során kiosztott útvonalon kell
a csapatnak végigmenni/. Emlékművek, emlékhelyek, botló kövek
Budapesten.

14.00 Az országos döntő megnyitója.
Helye: Külgazdasági és Külügyminisztérium, Budapest, II. Bem tér 4.
Moderátorok: Bogdán Márta és Kovács Bence a tavalyi győztes csapat kapitánya és tagja.
Köszöntőt mond: Heisler András elnök, MAZSIHISZ
Beszédet mond: Íjgyártó István államtitkár, Külgazdasági és
Külügyminisztérium

14.15 Rész eredményhirdetés.
A zsűri elnöke kihirdeti, hogy a 16 döntős csapat közül a délelőtti két feladat megoldása során szerzett pontszám alapján, melyik 10 jutott be a szuperdöntőbe.

14.30 Szuperdöntő.
Vita párbaj az alábbi mondatokról:
1. A holokausztról való emlékezés fenntartása az állam feladata.
2. A magyar kormány 1944-ben kénytelen volt együttműködni a náci Németországgal.
3. Nincs különbség a náci és a sztálini totalitárius rendszer között.
4. Amikor a holokausztról beszélünk, akkor a gyermekáldozatok sorsáról és az embermentőkről kell elsősorban beszélni.
5. A rasszizmus visszaszorítása a helyi kezdeményezéseken múlik.
15.30 A zsűri elvonul.
Értékeli a vitákat és a délelőtti feladatok során szerzett
pontokkal együtt eldönti a helyezéseket.

16.00 Eredményhirdetés, értékelés.
A vetélkedőt értékeli: dr. Sebes József a zsűri elnöke.
Zárszót mond és a díjakat, okleveleket átadja: Fónagy János
parlamenti államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
Niclas Trouvé, Svédország magyarországi nagykövete,
dr. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, Budapest
Gordon Gábor elnök, Élet Menete Alapítvány kuratóriuma
Közönség díj átadása.

Kérjük, részvételi szándékát április 3-ig szíveskedjen a wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com e-mail címen jelezni.
Tájékoztatom, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztériumba a belépés a személyi azonosításra alkalmas fényképes igazolvány bemutatásával lehetséges.

A zsűri:
Elnök: Dr. Sebes József
Tagok: Gavallérné Kancsal Ágnes, Zsigmond Edina, Andreas Attorps, Pécsi Tibor

Sipos András
soros elnök

Az új elnökség és Számvizsgáló Bizottság

Május 12-én közgyűlést és tisztújítást tartott egyesületünk. A tagság meghallgatta és elfogadta Sipos András leköszönő soros elnök beszámolóját a tavalyi év kiemelkedő eseményeiről és programjairól. Ezután Reisz Ágnes, a számvizsgáló bizottság elnöke számolt be az egyesület pénzügyi helyzetéről és tevékenységéről.

A közgyűlés titkos szavazással döntött az elnökség, illetve a számvizsgáló bizottság tagjairól. Az elnökségi tagok szintén titkos szavazással választották meg az új ügyvivőket, ők pedig az új soros elnököt.
Hasonló módszerrel döntött a tagság a számvizsgáló bizottság tagjairól és elnökéről.

Soros elnök
Dr. Sebes József

Ügyvivők
Glebov Melinda
Dr. Huff Endre Béla
Dr. Orosz Ferenc
Dr. Sebes József
Török Katalin

Elnökségi tagok
Czinder Antal
Glebov Melinda
Dr. Gonda Zsolt
Hárs Gábor
Dr. Huff Endre Béla
Kardos Tamásné dr.
Dr. Orosz Ferenc
Dr. Rónai Tamás
Dr. Sebes József
Sebestyénné Janik Éva
Török Katalin

Számvizsgáló bizottság
Elnök
Reisz Ágnes
Tagok
Dr. Knapp József
Szép Tamás

Eredmények

1. helyezett:

Tikva a Bornemisza Péter Gimnázium csapata, Budapest

2. helyezett:

Rebellis in Aeternum a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium csapata, Szabadka

3. helyezett:

Pallas Athene az Irinyi János Református Szakközépiskola és Diákotthon csapata, Kazincbarcika

4. helyezett:

Zweiter Weltkrieg a Batsányi János Gimnázium és Kollégium csapata, Tapolca

5. helyezett:

Hullám a Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium, csapata

6. helyezett:

So(h)a a Károlyi Mihály Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola csapata, Budapest

7. helyezett:

Goldstein a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központ csapata, Baja

8. helyezett:

Viktoriánusok a Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium csapata

9. helyezett:

Sorstalanok a Budapest XX. kerületi Német Nemzetiségi Gimnázium és Kollégium csapata

10. helyezett:

Kipa a Lévay József Református Gimnázium csapata, Miskolc


Az első forduló után kiesett csapatok:

Töredék a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola

Alsólendva a KÉTNYELVŰ KÖZÉPISKOLA csapata, LENDVA,

Violine a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központ csapata, Baja

Valkűr a Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakképző Iskola csapata, Vác

Áprilysok(k) az Áprily Lajos Főgimnázium csapata, Brassó

Azarel a Fáy András Közgazdasági, Üzleti és Postai Szakközépiskola csapata, Sopron

Royalisták a Svetozar Marković Gimnázium csapata, Szabadka

Logika a Zentai Gimnázium csapata

Sikeres vetélkedőt szerveztünk

A Raoul Wallenberg Egyesület, a Holokauszt Emlékközpont és a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola idén ötödször rendezte meg országos vetélkedőjét középiskolás diákok számára Régen volt? – Hol is volt? címmel. A vetélkedőre több mint 530 diák jelentkezett.
A diákok megismerkedtek a második világháború és a holokauszt történetével, Raoul Wallenberg és más embermentők tetteivel, a diplomácia alapvető kérdéseivel. Idén először határon túli diákok is jelentkeztek. A vetélkedő döntőjére 2014. április 15-én került sor a Külügyminisztérium konferencia termében.
Breuer Klára, a Külügyminisztérium kabinetfőnöke a döntőbe került diákok előtt elmondott beszédében hangsúlyozta: a minisztérium már harmadik éve támogatja ezt a vetélkedőt, így emlékeznek az embermentőkre és hitet tesznek amellett, hogy az a borzalom, ami a magyar holokauszt volt, soha többé ne történhessen meg. A kabinetfőnök szólt a holokauszt kapcsán az állam és az egyén felelősségéről. Sipos András, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke arról beszélt: „Nektek, diákoknak küzdenetek kell a rasszista gondolkodás ellen, mert most már olyan tudás birtokába jutottatok, hogy megtehetitek ezt”.
A döntőben a diákok aktuális emberjogi és történelmi kérdésekről vitáztak, így bizonyíthatták, hogy megszerzett ismereteiket aktívan tudják használni olyan kérdések megítélésében, mint például „a náci és sztálini totalitárius rendszer bűnei ugyanolyan megítélés alá kell, hogy essenek”. A döntőbe jutott tíz csapat közül végül a második fordulóban a budapesti Bornemisza Péter Gimnázium Tikva néven induló csapata győzött, s ők kapták a közönségdíjat is. Jutalmuk – Magyarország svéd nagykövetsége támogatásával – egy stockholmi utazás.
Karin Olofsdotter, Svédország magyarországi nagykövete köszöntőjében leszögezte: nagyon fontos ez a vetélkedő, mert mindent meg kell tudni a múltról, hogy a jövőben helyt tudjunk állni.

Török Katalin

Eredményes volt a 2013-ik év

A Raoul Wallenberg Egyesület megtartotta éves beszámoló közgyűlését. A május 6 és 21-én megtartott összejövetelen elfogadtuk a 2013-ik évről szóló szakmai és pénzügyi beszámolót, a közhasznúsági mellékletet, a 2014-ik év program tervét. Módosítottuk, az új jogszabályi előírásoknak megfelelően, az alapszabályt. A Kaiser György halálával megüresedett helyre megválasztottuk elnökségi tagnak dr. Kardos Tamásnét. Újjáválasztottuk a Számvizsgáló Bizottságot.Elnök: dr. Bányai Julianna, tagok: Kósa Judit és Vízhányó Károly.
Megvitattuk a zsidóság helyzetét. Döntöttünk arról, hogy támogatjuk a Szabadság térre, a német megszállás áldozatainak emlékére készülő szobor közelébe, szervezendő csöndes demonstrációt. A jelenlevők elhatározták, hogy annak függvényében, hogy a Holokauszt Emlékközpont vezetése miképpen alakul, ha szükségesnek látjuk, megszakítjuk az együttműködést az intézménnyel. Ezt a döntést, ha időszerűvé válik az elnökségnek kell meghozni.

a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője

Hosszú súlyos betegség után 2014. február 5.-én – 74 éves korában – elhunyt Kaiser György ügyvivő, egyesületünk meghatározó személyisége. Minden kérdést etikai alapon közelített meg, így állandó belső kritikusunk és tevékenységünk etikai „ őrzője „ távozott. Hiánya nehezen dolgozható fel és talán nem is pótolható.
1940. március 7.-én született Budapesten. Családját is érintették a megkülönböztető, zsidó törvények; így a teljes vagyonvesztés után, édesapját – aki bőripari szakember és vállalkozó volt -- Ukrajnába munkaszolgálatra vitték, édesanyja – aki művészettörténész volt – Budapesten bujkált, miközben Gyurit ,Zebegényben ismerősöknél helyezték el.
Túlélték a szörnyűségeket, de édesapja által létrehozott, új export-import szövetkezetet, az új hatalom államosította.
Középiskolai tanulmányait, az Eötvös Gimnáziumban fejezte be, ahol történelem tanára és osztályfőnöke Antall József volt./ Aki- mint tanár és miniszterelnök - egész életében jelentős hatást gyakorolt rá…/ Ezután 3 évet végzett az Orvostudományi Egyetemen, de tanulmányait családi okok miatt, nem fejezte be.
Ezt követően, több munkahelyen is fizikai munkakörökben dolgozott; pl. Csepeli Szabad Kikötőben, a Bonyhádi Zománcgyárban. Vélhetően az 1956- os forradalmi eseményekbe is, - az akkor már nyílt megmozdulásokba –az állandó tenni akarása vitte a Kossuth téri tüntetésre, ahol súlyos térdlövést kapott./ A korház orvosai –tisztelet nekik - elhallgatták sérüléseit, az akkor illetékes hatóságok előtt./
1966-ban megnősült, majd egy év múlva megszületett András fia. Sajnos felesége a szülés után, megbetegedett és a betegség szövődményeiben, 1987-ben elhunyt. 1989-től haláláig Deli Évával élt szoros, élettársi kapcsolatban.
Tanulmányait folytatta és 1977-ben diplomázott a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Rendszerszervező Szakán. 1977-1990 között üzletkötőként, különböző kereskedelmi vállalkozásokban vett részt. Ezt követően a Fővárosi Szociális Központ és Intézményeinél, majd a Wesley János Főiskolán dolgozott, vezető közgazdászként.
Számos területen végzett, különböző szakmai és közéleti tevékenységet; alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az SZDSZ-nek. Részt vett az SZDSZ Programfüzetének kidolgozásában, kiemelten az Egészségügyi Programban. A III. kerületi SZDSZ szervezetben több vezető tisztséget is ellátott, így ott közismert és elismert személyiség volt./ Szemtanúja voltam, hogy a fenti közös munkájuk alapján , a jelenlegi Főpolgármester ,milyen szeretettel köszöntötte Öt./ Alapító tagja volt a Keresztény-Zsidó Társaságnak is, ahol elnökségi tag volt haláláig./ Itt is minden lényeges kérdésben külön kikérték véleményét./

1989. - től , különböző vezető tisztségeket látott el a Raoul Wallenberg Egyesületben valamint az Alapítványban is. Mint hitéletet gyakorló zsidó ember, tartotta a kapcsolatot az Egyesület és a MAZSIHISZ , valamint az egyéb zsidó szervezetek között. Ügyvivőként és soros elnökként számos, kiemelt rendezvény, konferencia szervezője és rendezője volt. Ilyenek a, Befogadó és Kirekesztő Magyarország, Hitéleti vita, valamint több tiltakozás és nyilatkozat kötődik még a nevéhez. Mint szabad szellemű, liberális eszméket valló és az emberi szabadságot mélységesen tisztelő ember, folyamatosan fellépett az elesettek és a kisebbségek jogaiért.
Fontos szakmai munkát végzett a Magyar Henry George Társaságban, ahol több munkabizottságban is dolgozott. Kiemelt kutatási területe volt a telekérték adó koncepciójának kidolgozása és majdani bevezetése. Foglalkozott még az önkormányzati finanszírozás forrásszerkezetével is, amely témakörben már vezetői egyeztetéseknél tartott.
Sajnos 1997 óta számos betegséggel küzdött és több műtéten is átesett, de fizikai és szellemi aktivitása csak akkor csökkent, amikor már súlyos bajaival ágyba került, ahonnan már nem tudott felkelni.
Életműve a sok megkezdett munka mellett is teljes. Értékeléseit , levelezéseit, javaslatait publikálni fogjuk a következő nemzedék számára. Emlékét megőrizzük és ápoljuk!

Dr. Sebes József
2014.03.03.

Karin Olofsdotter Svédország magyarországi nagykövete június 16-án adta át dr. Orosz Ferencnek a Királyi Sarkcsillagrend Parancsnoki fokozatát. Annak a fáradhatatlan erőfeszítésnek az elismeréseként adományozza a svéd kormány az érdemjelet Orosz Ferencnek a Raoul Wallenberg Egyesóület ügyvivőjének, amivel az Egyesületet bemutatja a svéd diplomata Raoul Wallenberg tetteit és teljesítményét, különösen is Raoul Wallenberg születésének századik évfordulójához kötődően, valamint az egyesület azon munkájáért, amivel mindenfajta kisebbség jogait védelmezi.

Az adományozás annak is szól, ahogyan elérik a magyar fiatalokat az országos iskolai vetélkedővel, aminek a célja, hogy a holokausztról és a mai emberi jogi témákról tanítson.

Orosz Ferenc volt az egyesület elnöke 2012-ben, és az adományozás nemcsak az ő munkájának az elismerése, hanem az egész egyesületnek szóló elismerés.

Karin Olofsdotter beszéde megtekinthető ITT.

Orosz Ferenc beszéde megtekinthető ITT.

Az elismerés átadása során készült képek megtekinthetőek itt: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

A középdöntőbe jutott csapatok

Kedves Csapatok!

Lezárult a Régen volt? Hol is volt? vetélkedő 1. fordulója.

Összesen 137 csapat küldte vissza a kitöltött feladatlapot.

A 2. forduló 9 városban kerül megrendezésre, 2014. március 19. és 27. között.

A Zsűri döntése alapján a következő csapatok jutottak be a regionális középdöntőkbe:

2014. március 17. (hétfő)
SZOLNOK
„Besek”
„Macht die Arbeit Frei?”
Fantasztikus négyes
Komák
Mogyorók
Sorstalanok csapat
Töredék
Zion

2014. március 19. (szerda)
KAPOSVÁR
„Szellemirtók”
Alsólendva
Cserháti12c
Egyiptom hercege
Emlékezők (Budapest)
Mirtusz
Salamon
Sorstalanok


2014. március 20. (csütörtök)
MISKOLC
Farkasfalka
Hősök
KIPA
Overlord csapat
Pallas Athene
Példadiákok
Szőlőfürtök
Zsandárok


2014. március 21. (péntek)
PÉCS
Gloria
Goldsteine
Klarinette
Masada
Mementó
Paksiak
Stern
Violine

2014. március 24. (hétfő)
VÁC
Budai
Budapesti tavasz
Lie Deniers
MECHA
Nem felejtünk!
Régészek
So(h)a
Valkűr


2014. március 25. (kedd)
TATABÁNYA
Bicskedély
D-day
Dotis
Hullám
REZSIm
SzázShalom
Szenes Hanna
Viktoriánusok

2014. március 25. (kedd)
DEBRECEN
Áprilysok(k)
Életmentők
GSM
Még gondolkozunk
NéBéZéLé
Rebellis in Aeternum
rEméNySégBen
Spárta

2014. március 26. (szerda)
GYŐR
Azarel
Chanel
Emlékezők (Sopron)
Időutazók
MENÓRA
Mihályka 9
Perlasca94
Zweiter Weltkrieg



2014. március 27. (csütörtök)
SZEGED
A világösszeesküvés ügynökei
Arany csapat
Barkóba
Logika
Royalisták
Suffragette
Szécsényi István
Zrínyi Ilona



Gratulálunk!

A középdöntőbe jutott csapatoknak külön értesítést küldtünk. Kérjük, hogy minden bejutott csapat küldjön egy visszajelzést arról, hogy részt kíván-e venni a középdöntőn a regen-volt@r-wallenberg.hu email címre.
A középdöntő helyszínével, feladataival kapcsolatban tájékoztató email-t küldünk a regisztráció során megadott csapatkapitányi email címre.

Ezúton megköszönjük a nem továbbjutó csapatok minden tagjának, hogy foglalkoztak a témával, készültek és megpróbáltak sikeresen szerepelni. Bízunk abban, hogy Raoul Wallenberg és a többi embermentő életútjának és tevékenységének megismerése, a mélyebb elmélyülés a korszak történéseiben hasznos tudást adott mindnyájuknak.

Szervezők

2013-ban végzett tevékenységünk

Az év első programja hagyományosan január 17-éhez, Wallenberg szovjet fogságba esésének évfordulójához kötődött. A Holokauszt Emlékközpontban tartottuk meg a Raoul Wallenberg-díj átadó ünnepséget. Ezen részt vett és átadta a díjat Balog Zoltán miniszter úr az Emberi Erőforrások Minisztériumától és Erik Ullenhag integrációs miniszter Svédországból. Wallenberg-díjat kapott Csóka János Pál, Bódis Kriszta, Uhrin Anikó, Gordon Gábor, Baks Községi Önkormányzata, a személyek bruttó 120 000.- ft-t, a szervezet 100 000.- ft-t kapott.

Negyedszer rendeztük meg a három fordulóból álló Régen volt? Hol is volt? középiskolai vetélkedőt a Holokauszt Emlékközpont, a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és a Külügyminisztérium munkatársaival együttműködésben. Az egész országból több mint 200 csapat vett részt a vetélkedőn. Az egyesület részéről a vetélkedő gazdája Sipos András ügyvivő volt. A középdöntőket Szegeden, Pécsen, Tatabányán, Debrecenben, Miskolcon, Vácon, Győrben, a döntőt a Külügyminisztérium konferenciatermében rendeztük meg. A zsűri munkájában az elnökségünk tagjai is részt vettek (Huff Endre Béla, Orosz Ferenc, Sebes József, Rónai Tamás, Török Katalin). A győzelmet a csongrádi Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola Wallenberg utódai nevű csapata szerezte meg.

Több helyen is megrendeztük a Wallenberg életét bemutató, az Ember az embertelenségben c. kiállítást, Hajdúszoboszlón, Debrecenben, Budapest, XVI-ik kerületében, Alsózsolcán, a Miskolci Egyetemen.

A Szociális Innováció Alapítvánnyal való együttműködésben ismételten megszerveztük az „Igaz emberek” című idegenvezetői tanfolyamot, amelynek célja a Holokauszttal és az embermentéssel kapcsolatos emlékhelyek bemutatása. Egyesületünk részéről Sipos András, Sebes József és Huff Endre Béla vett részt az oktatásban.

Közgyűlést tartottunk, újjáválasztottuk az egyesület elnökségét, melynek tagjai lettek: Czinder Antal, Dr. Huff Endre Béla, Kaiser György, Dr. Orosz Ferenc, Dr. Rónai Tamás, Dr. Sebes József, Sebestyénné Janik Éva, Sipos András, Török Katalin, Dr. Gonda Zsolt, Hárs Gábor. A Számvizsgáló Bizottság elnöke ismét Vízhányó Károly, tagjai Kósa Judit ás Varga Erika lettek.
Az elnökség megválasztotta az ügyvivőket, Czinder Antalt, Dr. Orosz Ferencet, Dr. Sebes Józsefet, Dr. Huff Endre Bélát, Sipos Andrást és a későbbiekben Kaiser Györgyöt. Az ügyvivők soros elnöknek választották Sipos Andrást.

2013 augusztus 4. vasárnap Wallenberg születésének 101-ik évfordulója alkalmával a következő programokat szerveztük: Wallenberg szobor, II. Szilágyi Erzsébet fasor, gyertyagyújtás és virág elhelyezés, Wallenberg emléktábla, Budapest, XIII. Pozsonyi út és Wallenberg utca sarok gyertyagyújtás és virág elhelyezés, Wallenberg emlékmű, Budapest, XIII. Szent István park, Dr. Sebes József ügyvivő tartott megemlékezést.
A Holokauszt Emlékközpont által szervezett Humánum Napja programjában augusztus 4-én nem az eredeti kezdeményezésünknek megfelelően vehettünk részt. Végül is a program végleges kialakításából kihagytak bennünket. Ennek kapcsán írásos együttműködési megállapodás megkötését kezdeményeztük. A szöveg javaslatot elkészítettük, de nem került mindezidáig aláírásra.
Augusztus 29-én kibővítet és kihelyezett elnökségi ülést tartottunk, ahol megvitattuk a Hogyan tovább Wallenberg Egyesület c. témát, melyet Huff Endre Béla terjesztett elő és Sebes József, Rónai Tamás, Török Katalin fűzött hozzá írásban véleményt, javaslatot. Az elnökség abban maradt, hogy ügyek mentén kell döntenünk és cselekednünk. Nincs általánosan elfogadható recept, vagy irányvonal.

Első alkalommal vettünk részt augusztus 31-én a Pozsonyi úti Pikniken. Kitelepültünk a Baráti Kör a Holokauszt Emlékének Megőrzéséért Egyesülettel együtt a Pozsonyi út és a Wallenberg utca sarkára.
Kiadványainkat osztogattuk, be lehetett lépni az egyesületbe. Igaz emberek útján címmel sétát szerveztünk a környék utcáiba a Wallenberg, a Holokauszt emlékhelyekre. Nagy sikere volt. Ezen a napon beszélgetést szerveztünk egyesületünk irodájában, melynek témája "Zsidónak lenni 2013-ban Magyarországon" . Bevezető előadást tartott dr. Pécsi-Pollner Katalin irodalomtörténész, a Lányok, anyák című könyv szerkesztője. A műben az elmeséletlen női történetek a holokausztot túlélt magyar nők hangját teszik láthatóvá.

A Raoul Wallenberg Egyesület életében kiemelkedő eseményt jelentett, hogy az Európai Parlament Európai Polgár Díj elismerésben részesítette Herczog Edit Európa Parlamenti képviselő kezdeményezésére. A Díj átadására október 11-én a Wallenberg Szakközépiskolában rendezett ünnepségen került sor, illetve Sipos András Brüsszelben október 16-án Martin Schulztól az Európa Parlament elnökétől vette át a díjat igazoló oklevelet.

December 10-én szerveztük meg a Régen volt? Hol is volt? c. vetélkedő záró programjaként a - diák konferencia helyett - „Hogyan NE tanítsunk holokausztot” c. tanácskozást a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskolában a Svéd Intézet anyagi támogatásával.

Szakmai konferencia keretében emlékeztünk meg december 17-én egyesületünk megalakulásának 25-ik évfordulójáról. A konferencia helyszíne az ELTE Jogi Kara volt, ahol annak idején létrejött az egyesület. Előadást tartott az első elnök, az alternatív Nobel-díjas Bíró András /Téma: Az Egyesület tegnap, ma, holnap/, Krekó Péter a Political Capital igazgatója /Téma: A magyarországi antiszemitizmus és rasszizmus helyzetértékelése/. Korreferátumot tartott Pécsi Tibor a Holokauszt Emlékközpont oktatási programok vezetője, Dr. Sebes József a Raoul Wallenberg Alapítvány kuratóriumi elnöke, az egyesület ügyvivője. A konferenciát vezette Dr. Orosz Ferenc a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője.

Együttműködést kezdeményeztünk az ELTE Társadalomtudományi Karával. Az egyeztető megbeszélések az egyetemi diákok körében folytatandó a Holokauszttal, az embermentéssel és az egyre erősödő rasszista, antiszemita jelenségekkel szembeni fellépés érdekében megszervezendő programokról szóltak. A beszélgetés jó irányba indult el, de 2013-ban még nem sikerült közös programot szervezni.

Közvetítésünkkel megbeszélés kezdődött a Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány és a tulajdonos között az Üllői út 2-4-ben lévő egyik „Wallenberg-lakásnak” az alapítvány általi megvételéről. Az ügy jelenleg is függőben van. A Nemzetközi Wallenberg Alapítvány abban az esetben vásárolja meg a lakást, ha a működtetésre az állam, vagy az önkormányzat garanciát vállal. Egyeztetés történt a Holokauszt Emlékközpontot működtető Alapítvány kuratóriumi elnökével, Haraszti Györggyel. Ők szakmai segítséget vállalnának fel.

Orosz Ferenc meghívást kapott Dániába a Kristályéjszaka 75. évfordulója alkalmával, előadást tartott Wallenbergről és az embermentésről. Izraelből kerestek bennünket, hogy adjunk ki közösen egy kiadványt.

A Kazimír kávéház közös programok szervezését kezdeményezte. Helyiséget ajánlott fel. Így
az Ember az embertelenségben c. kiállítást vihetnénk oda, Igaz ember séta kiindulópontja
lehetne a kávéház. A tervek megvalósítása áthúzódott 2014-re.

A Támogatáskezelő szervezet pénzügyi ellenőrzése rendben lezajlott, mely jegyzőkönyvben rögzítve lett. Hibát nem találtak. A 2011-ben az NCA-tól, valamint a NEA-tól 2013-ban elnyert működési támogatás felhasználását ellenőrizték a helyszínen.

A Demokratikus Koalíció alelnöke, Vadai Ágnes e-mailben kereste meg Orosz Ferencet, hogy vegyünk részt azon a tiltakozó megmozduláson, amelyet Gyöngyösi Márton a Jobbik frakcióvezető-helyettese egy évvel korábbi parlamenti hozzászólása kapcsán szerveznek.
Az elnökségünk e-mailben, illetve telefonon egyeztetett egymással. Az a döntés született, hogy nem veszünk részt a programon és ezt Sipos András levélben közölte Vadai Ágnessel. Ennek kapcsán az elnökség megvitatta, hogy a hasonló kezdeményezésekhez miképpen viszonyuljunk, illetve egyáltalán mi a viszonyunk a parlamenti pártokkal. Az elnökség az együttes ülésen többségi szavazással ismét megerősítette a döntés helyességét, de volt olyan álláspont is, hogy ha céljainknak megfelelő kezdeményezés történik, valamelyik demokratikus párt részéről, azt el kell fogadnunk, együtt kell működni.

Sebes József tájékoztatta az elnökséget, hogy a Dombrovszky László emléktábla ügyében egyeztetéseket folytatott a családdal. A költségeket az egyesületünk, valamint a Wallenberg Alapítvány is túlzónak tartotta. Mi akkor járulunk hozzá anyagilag, ha egy szerényebb költségvetésű táblát terveznek.

Orosz Ferenc a Külügyminisztérium szervezésében Brüsszelbe utazott a Wallenberg Egyesület képviseletében. A konferencia témája a lobbizás.

Schmidt Mária válaszolt a levelünkre, amit az ellopott Wallenberg tábla kapcsán írtunk neki. A Józsefvárosi pályaudvaron kialakítandó új emlékhelyen javasoltuk a tábla visszahelyezését a felújítás részeként. A válaszlevélben Schmidt Mária, azt írta, hogy 2014 elején térjünk erre vissza.
Ennek kapcsán az elnökség vitát folytatott a Józsefvárosi pályaudvaron tervezett múzeumról, amelynek koncepciója megváltozott és Szita Szabolcs helyett Schmidt Máriát bízta meg a kormány egy új koncepció kialakításával. Az elnökség - Sebes József javaslata alapján - elfogadta, hogy kezdeményezzük konzultációs testület felállítását az ügyben.

Több aktuális kérdésben vitát folytattunk és a sajtón keresztül véleményt nyilvánítottunk, így a feléledő Horthy kultuszról, a Csatári László ügy kapcsán, a foci pályákon érzékelhető egyre erősödő antiszemita és rasszista megnyilvánulásokról. Ez utóbbi ügy kapcsán Orosz Ferenc akkori soros elnök számos zaklató és fenyegető e-mailt kapott szélsőjobboldali egyénektől, a Kuruc.info felbújtására.

Egyeztetést folytattunk a MAZSIHISZ elnökével, Heisler Andrással és Zoltai Gusztávval ügyvezető igazgatóval, a Svéd Nagykövettel, Karin Olofsdotterrel, Szita Szabolccsal a HDKE ügyvezető igazgatójával, az amerikai követség sajtó- és kulturális tanácsosával, Karyn Posner-Mulennel.

2013-ban a működési költségünkhöz 250 000.- ft támogatást kaptunk a Nemzeti Együttműködési Alaptól, az V. kerületi Önkormányzattól 200 000.- ft-ot, programjainkhoz pedig a Svéd Intézettől 862 208.- ft-t és a Külügyminisztériumtól 300 000.- ft-ot.

Az előző évhez képest javult a tagdíj befizetési hajlandóság és a támogatások összege is nőtt. Jelentős előrelépést azonban ezen a téren még nem sikerült elérni.

Ezúton mondok köszönetet az elnökség tagjainak az elmúlt évben végzett munkájukért és mindazoknak a tagjainknak, barátainknak és intézményeknek, akik segítették tevékenységünket.

Budapest, 2014. április 25.




Sipos András
soros elnök

A Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottság - az elmúlt évek hagyományát követve és figyelemmel a Holokauszt Emlékévre - Raoul Wallenberg-díj elismerésben részesíti az arra érdemes személyeket és szervezeteket.

A magyar társadalomban továbbra is élnek azok az ellentétek, amelyek megkülönböztetik az egyik embert a másiktól, annak függvényében, hogy milyen társadalmi csoportba tartozik. Az előítéletes magatartás, az intolerancia kiváltotta rasszista megnyilvánulások, indulatok sajnos már-már mindennapjaink részévé váltak.

A Bizottság a Díj adományozásával etikai mércét és példát kíván állítani a magyar társadalmi és politikai közélet elé. Szeretnénk elismerni azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a Magyarországon hátrányos helyzetben élők, a diszkriminációt elszenvedők érdekében.
___________________________________________________

A Raoul Wallenberg-díj teljes felhívása letölthető INNEN.
A Raoul Wallenberg díj adatlapja letölthető INNEN.

2014. október 14-re

A Raoul Wallenberg Egyesület közgyűlését

2014. október 14-én kedden 16.30 órakor tartja az egyesület irodájában (Budapest, V. Balassi Bálint u. 27. Bejárat az utca felől), melyre az egyesület tagjait tisztelettel meghívom.

Amennyiben ebben az időpontban a közgyűlés határozatképtelen lenne,
2014 október 14-én kedden 17 órára
ismételten összehívom a közgyűlést, amelyen a megjelentek számától függetlenül hozható határozat az eredeti napirenden szereplő kérdésekben.

Napirend:
- A Raoul Wallenberg Egyesület alapszabályának módosítása, a Fővárosi Törvényszék végzésében foglaltakra tekintettel.
Előadó: Kardos Tamásné, dr. és dr. Gonda Zsolt
- Döntés új Számvizsgáló Bizottsági tag kooptálásáról.
- Fórum. Téma: A Holokauszt emlékév tapasztalatai.
- Egyebek.

A közgyűlésre az elnökség nevében tisztelettel meghívom. Kérem, akadályoztatása esetén szíveskedjen távolmaradását jelezni.

Sipos András
soros elnök

Díjazottak 2014-ben

1. Csonkáné Lakatos Klára,
a Hosszúpályi Egységes Óvoda - Bölcsőde Cigány Nemzetiségi
Tagintézmény vezetője
2. Jákim Stúdió Színházi Társaság
Budapest
3. P. Forrai Tamás Gergely SJ
a jezsuiták magyarországi rendtartományának tartományfőnöke
4. Peter Hudák és Pavol Hudák
Felvidéki vállalkozók, a bártfai kisebbik zsinagóga felújítói
5. Sófár – Nyíregyházi Zsidó Hitközség lapja
6. Szőllősi Gábor
Fizika- matematika szakos tanár, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) érpataki koordinátora
7. Tódor János
újságíró, szociográfus

A díjazottak laudációja letölthető INNEN.

Meghívó

A Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottsága tisztelettel meghívja

a RAOUL WALLENBERG-DÍJ
átadására és az azt követő fogadásra.

Beszédet mond és a díjat átadja:
Bódis Kriszta író, filmrendező,
Karin Olofsdotter Svédország magyarországi nagykövete,
Nagyistók Edit a Régen volt? Hol is volt? c. 2013-ban szervezett vetélkedő győztes csapatának diákja.

Időpont: 2014. január 17., péntek 10.30
Helyszín: Holokauszt Emlékközpont, Wallenberg terem,1094 Budapest, Páva u. 39.

Regisztráció 2014. január 16-ig: a wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com

Derdák Tibor
elnök

Dr. Gonda Zsolt
titkár

Egyesületi közgyűlés 2013 június 4-én

Dr. Orosz Ferenc soros elnök beszámolója.
A 2012-es jubileumi év egyesületünk történetének egyik legfontosabb állomása volt. Részben egyesületünk kezdeményezésének is köszönhetően a kormány 2012-t Wallenberg Emlékévvé nyilvánította és emlékbizottságot hozott létre, amelyben az egyesületet Orosz Ferenc soros elnök képviselte. A bizottság több programjavaslatunkat is befogadta, illetve volt amit finanszírozott is. Az év első programjai január 17-éhez, Wallenberg szovjet fogságba esésének évfordulójához kötődtek. A Nemzet Múzeumban volt a Wallenberg-év megnyitása, a magyar és a svéd külügyminiszter és egy izraeli tárca nélküli miniszter részvételével. Ennek keretében kerültek átadásra az előző évi középiskolás vetélkedő díjai, a Wallenberg-díjak és a Wallenberg Emlékbizottság által adományozott nemzetközi díjak. Wallenberg-díjat kapott Dani Eszter református lelkész, Novák Ilona, az Élet menete Alapítvány önkéntese, Pócsiné Sivák Erzsébet óvodapedagógus és Hídvégardó Község Önkormányzata. A díj összegét a NEFMI (400 e Ft) és a KIM Társadalmi Felzárkózásért Államtitkársága (300 e Ft) biztosította. Wallenberg Emlékdíjat kapott Jan Lundvig, volt svéd nagykövet, Anette Lantos és Kate Wacz, egyesületünk tiszteletbeli tagja.
Harmadszor rendeztük meg a Régen volt? Hol is volt? középiskolai vetélkedőt a Holokauszt Emlékközpont, a Raoul Wallenberg Középiskola és a Külügyminisztérium munkatársaival együttműködésben, a KüM támogatásával (1,5 m Ft.). A vetélkedő során első ízben nemcsak budapesti középiskolák diákjai adtak számot játékos formában az embermentőkről való ismereteikről és kreativitásukról, hanem az egész országból 114 csapat vett részt a vetélkedőn. Az egyesület részéről a vetélkedő gazdája Sipos András ügyvivő volt. A zsűri munkájában az elnökség más tagjai is részt vettek (Huff Endre Béla, Orosz Ferenc, Sebes József és Török Katalin). A díjak költségét a Svéd Nagykövetség biztosította. A győzelmet a Kiáltójel nevű fővárosi csapat szerezte meg.
Több helyen is megrendeztük a Wallenberg életét bemutató kiállítást, amelynek megnyitóit különböző programokkal kötöttük össze; pl. pódiumbeszélgetéssel, a Sabbath Song klezmer együttes koncertje. (a baracskai börtön (OF), az ELTE Társadalomtudományi Kar SA), Sopron (SJ), Baja (HEB) Ercsi (RT), Szolnok (HEB, SJ, Csillei Béla), Bp. XI. (SJ) Székesfehérvár (Herzog Edit)).
A Szociális Innováció Alapítvánnyal való együttműködésben, írásbeli megegyezésben szabályozottan, „Igaz emberek” címmel idegenvezetői tanfolyamot szerveztünk, amelynek célja a Holokauszttal és az embermentéssel kapcsolatos emlékhelyek bemutatása. Egyesületünk részéről Sipos András volt a kezdeményező; mellette Sebes József is részt vett az oktatásban.
Az emlékév keretében került sor a CODE-12 konferenciára, ahol az egyik szekció szervezői voltunk (SA).
Ezeknek az alkalmaknak jelentős sajtóvisszhangja volt. Az ügyvivők és a sajtófelelős (TK) számos esetben nyilatkoztak újságnak, TV-nek, rádiónak. A Magyar Rádióban a Hely c. sorozatban 3 részes műsort készítettek Wallenbergről, amelyben egyesületünk is szót kapott. Legnagyobb visszhangot Gyöngyösi úr, a Jobbik ogy. képviselője igen durva antiszemita, náci szellemiségű parlamenti felszólalásával szembeni azonnali reagálásunk kapott. Nyilatkozatunkat minden meghatározó sajtóorgánum a fő hírek közé emelte.
Huff EB előterjesztésében elfogadtuk a Martonyi János külügyminiszternek elküldendő levelet, az erőszak következtében eltűntekre vonatkozó ENSZ-konvencióhoz való csatlakozás tárgyában.
Együttműködési megállapodást írtunk a lá a Nemzetközin Raoul Wallenberg Alapítvánnyal. Ennek keretében kaptunk tőlük 1000 USD támogatást, amit 2013-ban is folyósítottak. Közvetítésünkkel megbeszélés kezdődött az alapítvány és a tulajdonos között az Üllői út 2-4-ben lévő egyik „Wallenberg-lakásnak” az alapítvány általi megvételéről. Az ügy jelenleg függőben van.
Történész vendégeink voltak az egyesület irodájában: Szita Szabolcs (HDKE), Kovács Gellért (Svédország), Nadav Kaplan (Izrael).
A soros elnök – a KüM és a vendéglátók költségén – részt vett a Stockholmban rendezett Wallenberg-konferencián.
Társzervezeteinkkel tartottuk a kapcsolatot: Nagy Imre Alapítvány (SJ), Carl Lutz Alapítvány (Czinder A), Romédia Alapítvány (TK, OF), Igaz Emberek Társasága (SA), Élet Menete Alapítvány (OF), Ombudsmani Hivatal (HUB, CzA).
Az elmúlt évben ellopták a Józsefvárosi pályaudvaron általunk elhelyezett Wallenberg-emléktáblát; a tettes nem került elő. A John Wesley Főiskolán új Wallenberg-emléktáblát avattak, a soros elnök közreműködésével.
Az egyesületnek új könyvelője van, Kübler Jánosné személyében..
Ezúton mondok köszönetet az elnökség tagjainak az elmúlt évben végzett munkájukért és mindazoknak a tagjainknak, barátainknak és intézményeknek akik segítették tevékenységünket.
A közgyűlés a beszámoló és közhasznúsági jelentés elfogadása után megválasztotta az új elnökséget és számvizsgáló bizottságot.
Az elnökség ezt követően ülést tartott és megválasztotta az ügyvivőket. Az elnökség megköszönte dr. Orosz Ferenc soros elnök áldozatos munkáját.
Az ügyvivő testület június 11-i ülésén választotta meg a soros elnököt.

A Raoul Wallenberg Egyesület tisztségviselői.

1. Czinder Antal, ügyvivő
2. Gonda Zsolt, Dr.
3. Hárs Gábor
4. Huff Endre Béla, Dr., ügyvivő
5. Kaiser György
6. Orosz Ferenc, Dr., ügyvivő
7. Rónai Tamás, Dr.
8. Sebes József, Dr., ügyvivő
9. Sebestyénné Janik Éva
10. Sipos András, ügyvivő, soros elnök
11. Török Katalin, sajtó koordinátor

Számvizsgáló Bizottság:

1. Kósa Judit, tag
2. Varga Erika., tag
3. Vízhányó Károly, elnök

Frank Vajda Ausztráliában élő orvosprofesszor az elmúlt héten Rómában
járt, a Raoul Wallenberg emléknapokon vett részt és számolt be
személyes élményeiről. 9 éves volt, amikor a svéd diplomatának
köszönhetően életben maradt édesanyjával együtt.

Vajda professzor három alkalommal szólalt meg a Vatikáni Rádió magyar
műsorában, de interjút készített vele a svéd, illetve a német program
is.

A beszélgetések letöltéséhez szükséges linkek IDE KATTINTVA elérhetőek.

a Raoul Wallenberg Egyesület

Európai Polgári Díjat kapott a Raoul Wallenberg Egyesület és Farkas Gábor, a kecskeméti Európa Jövője Egyesület elnöke. A 2008-ban alapított rangos kitüntetést azok kapják, akik tevékenységükkel hozzájárultak az Európai Unió értékeinek képviseletéhez, az európai polgárok és a tagállamok szorosabb együttműködéséhez.

Október 11-én pénteken a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola adott helyet az ünnepségnek, ahol kiosztották az Európai Polgári Díjat Farkas Gábor kecskeméti pedagógusnak és a Raoul Wallenberg Egyesületnek. A díjakat Tabajdi Csaba, illetve Herczog Edit európai parlamenti képviselők adták át, ők tettek idén javaslatot a két magyar kitüntetettre.

A Raoul Wallenberg Egyesület tevékenységét Karin Olofsdotter, Svédország budapesti nagykövete méltatta. Beszédében kijelentette: amíg Európában létezik a kisebbség diszkriminációja, az antiszemitizmus és a xenofóbia, addig Raoul Wallenberg, a svéd embermentő eszméi nem teljesültek, még van mit tenni. A nagykövet kiemelte: az egyesület egyik igen hatásos eszköze az évente megrendezett vetélkedő, melynek célja, hogy a középiskolások megismerkedjenek a holokauszt történetével és az embermentők tetteivel. Az egyesület megalakulásának körülményeiről Derdák Tibor a sajókazai Dr. Ámbédkar Általános Iskola és Gimnázium igazgatója beszélt, mint az alapítók egyike. Kiemelte Wallenberg időszerűségét valamint, hogy a rasszizmussal szemben ma is nagyon határozottan fel kell lépni. Ezt követően Herczog Edit európai parlamenti képviselő nyújtotta át a kitüntetést Sipos Andrásnak, a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnökének. A képviselőnő méltató beszédében leszögezte: előfordult már a történelemben, hogy egy európai – mint Wallenberg – jobban látta, hogy mi a jó a magyaroknak, mint sok magyar ember. „Lehet egy korban valaki a hatalom kizárólagos birtokosa, mégis kihullik az emlékezetből, és küzdhet valaki egyedül, akinek később milliók visznek virágot a nem is létező sírjához” - utalt Wallenberg emlékére.

Sipos András, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke beszédében kiemelte: ezekben az ünnepi pillanatokban sem felejthető, hogy Európában sajnos nem csökkennek a rasszista megnyilvánulások, s a magyar társadalom mélyén is munkálkodnak az előítéletek. Az elnök hozzátette: bár a Raoul Wallenberg Egyesület már sok segítséget kapott tevékenysége során a jelenlegi magyar kormánytól, mégis kifogásolják azt a döntést, mely a Józsefvárosi pályaudvarnál tervezett Holokauszt emlékhely kialakítását kivette a Holokauszt Emlékközpont kezéből, pedig ez az intézmény dolgozta ki az emlékhely koncepcióját.
Török Katalin

A díj átadása Budapesten a Raoul Wallenberg Szakközépiskolában:

Karin Olofsdotter svéd nagykövet asszony beszéde /magyar és angol nyelven/
Sipos András soros elnök beszéde letölthető INNEN
Herczog Edit Európai Parlamenti képviselő beszéde letölthető INNEN
Képek az ünnepségről: Megtekintés


A díj átadása Brüsszelben az Európai Parlamentben október 16-án.

Képek az ünnepségről: Megtekintés

Hol vannak a demokraták?

Lassan nem múlik el nap-és ettől még a nemzeti ünnepünk sem
mentes-,hogy ne tapasztalnánk szélsőséges jelenségeket, félelem
keltést és tudatos provokációkat.
Szégyenletes volt látni a "mocskos zsidózó" szurkolókat, akik iráni és
palesztin zászlókat lengettek és zavarták az izraeli himnuszt az un.
barátságos mérkőzésen. Ismét fellépett új köntösben a Gárda II.amely
most Cegléden masírozik.
Demokraták - kormány pártiak és ellenzékiek -meddig hagyjuk, hogy egy
kisebbség provokálja a nemzet jóérzésű többségét! Fogjunk össze ebben
a kérdésben és deklaráljuk közösen, hogy mi magyarok elutasítjuk a
tudatos provokátorokat és a nemzetalkotó kisebbségek folyamatos
zaklatását!

Raoul Wallenberg Egyesület Elnöksége
.

Ember az embertelenségben c. kiállítás megnyitójára

Időpont: 2012. szeptember 17. 15.15



A második világháború végéhez közeledve a magyar és német fasiszták által koncentrációs táborokba való deportálástól magyar emberek ezreit megmentő svéd diplomata, Raoul Wallenberg életét és tevékenységét bemutató „Ember az embertelenségben” című kiállítás kerül megrendezésre Szolnokon.
Raoul Wallenberg születésének századik évfordulója alkalmából emlékezünk meg egy olyan európai polgárról, aki példát mutatott emberiességből és értékelvű magatartásból.


Helyszín: Szolnoki Főiskola
Campus főépület
Szolnok, Tiszaligeti sétány 14.

A kiállítás megtekinthető:
2012. szeptember 17-től 27-ig

(hétfőtől - szombatig 8.00-tól 18.00 óráig)
A megnyitó programja:

A megjelenteket köszönti, mint házigazda:
- Dr. Túróczi Imre, a Szolnoki Főiskola rektora

A kiállítást megnyitja:
- Dr. Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője, az Alapítvány elnöke

Köszöntőt mond:
- Dr. Huff Endre Béla, a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője
- Dr. Csillei Béla, a Raoul Wallenberg díj kitüntetettje

25 éves a Wallenberg Egyesület

A Raoul Wallenberg Egyesület 25 évvel ezelőtt, 1988. december 17-én és 18-án tartotta meg alakuló közgyűlését. Ezt követően (1989. január 16-án) került sor az első vitaestre az Eötvös Kollégiumban a „A diszkrimináció természete” címmel Csurka István, Hernádi Gyula, Konrád György közreműködésével.

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége ebből az alkalomból emlékkonferenciát tart
„25 éves a Wallenberg Egyesület”
címmel.
A konferencia mottója: Változott-e a diszkrimináció természete?

Időpont: 2013. december 17. kedd, 14.00
Helyszín: ELTE ÁJK, Budapest, V. Egyetem tér 1-3. Kari tanácsterem

Előadást tart:
Bíró András a Raoul Wallenberg Egyesület első elnöke /Alternatív Nobel-díjas/
Téma: Az Egyesület tegnap, ma, holnap
Krekó Péter a Political Capital igazgatója
Téma: A magyarországi antiszemitizmus és rasszizmus helyzetértékelése
Korreferátumot tart:
Dr. Szita Szabolcs ügyvezető igazgató, Holokauszt Emlékközpont
Dr. Sebes József a Raoul Wallenberg Alapítvány kuratóriumi elnöke, az egyesület
ügyvivője
Kate Wacz a Raoul Wallenberg Egyesület tiszteletbeli elnökségi tagja, Raoul Wallenberg által megmentett túlélő
A konferenciát vezeti: Dr. Orosz Ferenc a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője.

A konferenciára tisztelettel meghívjuk.
Kérjük, szíveskedjen részvételi szándékát a wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com e-mail címen 2013. december 14-ig jelezni!



Sipos András
soros elnök

A Raoul Wallenberg Egyesület közleménye

Budapest, 2013. szeptember 3., kedd (OS) - Az Országgyűlés alelnöke egyoldalúan méltatta Horthy Miklós volt kormányzó tevékenységét - ez nem segíti a kérdéskörben a nemzeti megegyezést. Hiteles értékeléssel a hiteles történelemszemléletért! - vallja a Raoul Wallenberg Egyesület.

Az Országgyűlés alelnöke egyoldalúan méltatta Horthy Miklós volt kormányzó tevékenységét - ez nem segíti a kérdéskörben a nemzeti megegyezést. Ma már közismert tény Horthy Miklós felelőssége a vidéki zsidóság deportálásában és a hazai zsidótörvényekben.
Az alapos és hiteles, a közvélemény által megismert nemzeti közmegegyezés előtt nem célszerű, hogy a hatalmi ágak vezetői egyoldalúan foglaljanak állást vitatott történelmi személyiségek tevékenységéről. Ha ezt mégis indokoltnak tartják, akkor a történelmi hitelesség érdekében hangozzanak el a vitatott és dicstelen időszakok és tevékenységek is. (Ezzel egyébként a kormány vezető képviselője a közelmúltban már egyetértett.)

Hiteles értékeléssel a hiteles történelemszemléletért!

Kiadó: Raoul Wallenberg Egyesület

100 éve született Wallenberg

Budapest, 2012. augusztus 3., péntek (MTI) - Vissza kell utasítani mindazt a gonoszságot, amely embereket vagy embercsoportokat méltóságukban megaláz - hangsúlyozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a humánum napja alkalmából tartott pénteki megemlékezésen, a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.


A humánum napját 2001 óta minden évben Raoul Wallenberg embermentő svéd diplomata augusztus 4-i születésnapjához kapcsolódóan tartják Magyarországon.
A Raoul Wallenberg 100. születésnapja alkalmából tartott rendezvényen a miniszter úgy fogalmazott: szégyenletes bűn az antiszemitizmus, elfogadhatatlan bűn a cigányság megbélyegzése, de legalább akkora bűn rasszizmussal vádolni azokat, akik valójában nem azok. Politikai haszonszerzésből történik az, amikor a politikai ellenfelek egymás fejéhez vágják a rasszista vádakat, ez pedig az áldozatok kárára van - tette hozzá.
Balog Zoltán kiemelte: amikor az Országgyűlésben származásuk alapján gyaláznak valakit, akkor meg kell szólalni, ugyanis vannak most is szellemi örökösei a fajgyűlölőknek, az internet világában pedig nekik könnyebb dolguk van, mint korábban.
A miniszter fontosnak nevezte, hogy a következő nemzedékek megtanulják: "mi soha nem leszünk szövetségesei ilyen gondolatoknak". Ugyancsak lényegesnek mondta, hogy a zsidó szervezetekkel egyeztetni kell arról, hogyan lehet "méltányosan és tisztességesen" tanítani a holokauszt történetét. Rámutatott: a nemzeti alaptantervbe először került bele a cigányság története.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője emlékeztetett arra: a XX. század diktatúrái idején sokan áldozatul estek a hazugságnak, és "támogatták a támogathatatlant", amivel szembe kell nézni, mert erre is szüksége van Magyarországnak.
Balog Zoltán rámutatott: akik az embertelenség idején szembefordultak a gyűlölettel, mentették az embereket és a becsületet is, azonban "nem tudták feltartóztatni az emberi gonoszságot és a pusztítást", de "emléküket minél magasabbra kell emelni".
Mint hangsúlyozta, "amikor a történelem igazságáért küzdünk, akkor a saját igazságunkat szeretnénk megőrizni a jelenben", és akkor "az aktuális politikai helyzetről is beszélünk". Felhívta a figyelmet arra, hogy az első Orbán-kormány idején, 2002-ben határozatot hoztak a Holokauszt Emlékközpont alapításáról, és amikor 2004-ben az megnyílt, a Fidesz képviselői is jelen voltak, noha akkor nem ők voltak hatalmon.
Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója arról szólt, hogy az embermentők "a gyűlölet tobzódása idején sem inogtak meg", sok leleménnyel segítették "a halálra hajszolt zsidó polgárokat". Tetteikkel a magyarság méltóságát őrizték, a nemzet becsületét védték - állapította meg.
Mint mondta, intézményük a holokauszt áldozatai emlékének megőrzésére jött létre, és eddig mintegy 200 ezer meggyilkolt ember nevét sikerült felkutatniuk, amelyeket fel is írtak az emlékközpontban található Áldozatok falára.
Az intézményvezető úgy fogalmazott: "sújtsa örök szégyen a deportálás megszervezőit és kiszolgálóikat, az embermentőknek pedig járjon társadalmi tisztelet, övezze őket örök megbecsülés". Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a vészkorszak idején is "lehetett nemet mondani". Utalt arra, hogy az embermentők általában ismerték a mentetteket, de akadt olyan is, aki "a kezdeti izgalmak után" inkább továbbküldte védencét.
Kitért arra, hogy országszerte voltak mentőakciók, egyházi személyiségek keresztlevelek átadásával segítettek, de voltak az embermentők között orvosok, diákok, tanárok, háziasszonyok, cselédek és vállalkozók is.
Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi az áldozatok bemutatásáról szóló zsidó hagyomány tanítását idézve úgy fogalmazott: "egykoron minden áldozat bemutatása megszűnik, ám a hála áldozata örökké megmarad, amelyet szívünk meleg üzenetével mutatunk be azok előtt, akik (...) elkövették a nagy művet, hogy ki-ki segítse az ő felebarátját".
Strausz József, egy munkácsi embermentő család leszármazottja - aki meg is jelent a rendezvényen - videofelvételen mondta el, hogy szülei egy hatéves zsidó fiút rejtettek el a házukban.
Az egészségi állapota miatt távollévő 105 éves Brandeisz Elza, aki Soros György édesanyjának megmentéséért korábban a Világ Igaza kitüntetést is megkapta, videóüzenetében arról beszélt, számukra természetes volt, hogy segítettek a bajba jutottakon.
A rendezvényen Deme Péter, az Igaz Emberek Társaságának elnöke és Szita Szabolcs adta át a Helytállásért elnevezésű díjakat. /1/ Nizalowski Ernő egykori hadipilóta személyesen vette át a díjat, őt állva, vastapssal fogadta a közönség. A további kitüntetettek posztumusz kapták a most először átadott kitüntetést. Breuer Pál ezredes, Kiss Pál egykori hódmezővásárhelyi polgármester, Kulifay Imre református lelkész, Magyar Dezső rendőr őrnagy, Pusztai Lajos és felesége, Pusztai Lajosné házmesterek, Sedivy László református lelkész, Szederkényi Engelbert Henrik tartalékos alhadnagy nevében családtagjaik, illetve Ficzere Tamás református lelkipásztor vették át az okleveleket.
A rendezvény végén a résztvevők az Áldozatok falánál elhelyezték a megemlékezés mécseseit és köveit.
Az eseményen megjelentek - mások mellett - a diplomáciai testület tagjai és Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök.
Az Igaz Emberek Társaságának elnöksége/2/ és a Holocaust Közalapítvány Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulója alkalmából idén alapította a Helytállásért magyar embermentő elismerést. A magyar embermentők a napjainkban előkerülő dokumentumok alapján - leginkább túlélő szemtanúk hiányában - az izraeli Jad Vasem Intézet által kiadott Világ Igaza díjat nem kaphatják meg, ennek pótlására alapították a díjat, a jeruzsálemi intézménnyel egyeztetve.

/1/ Helytállásért Elismerő Oklevélben részesülők tevékenységének ismertetése:
1. Breuer Pál
1944-1945-ben Breuer Pál ezredes a 85. újonckiképző ezred parancsnoka volt. A háborús vereség árnyékában arra törekedett, hogy a németek és nyilasok ezredét saját céljaikra ne tudják kihasználni. 1944. év december havában egy csallóközi községben állomásozott, mikor nyilas propagandisták jelentek meg, hogy Budapest védelmére az ezred zászlóaljainál különböző nyilas alakulatokba katonákat toborozzanak. Az ezredes szóbeli parancsokat adott ki arra vonatkozólag, hogy a zászlóalj tisztjei az embereket a nyilasokhoz való átlépésről beszéljék le.
1945. április hó 30-án a felső-bajorországi Mittenwaldban Breuer Pál parancsnoksága alatt lévő állományba befogadták, ekként megmentették Dick Gábor, Fried Géza, Friedmann József, Weisz Févics, Lőwy Gábor, Izrael Dezső, Waldmann Ernő zsidó deportáltakat. Az üldözés, a halálos veszély elől védelmükbe vették, mindennel ellátták őket. A tisztikar és a legénység előtt Breuer ezredes parancsban kihirdette, szemléi alkalmával nyíltan hangoztatta, hogy vallási és felekezeti különbség nélkül minden honfitársat meg kell védeni az üldöztetés és németek ellen.

2. Kiss Pál
Kiss Pál Hódmezővásárhely polgármestere volt. 1944-ben egy idős zsidó nőt orvosi beutalással védett meg, négy zsidó orvost pedig célzatos légoltalmi orvosi kinevezéssel mentett meg a kisegítő munkaszolgálat elől.
Hódmezővásárhelyt akkoriban még egyetlen légitámadás sem érte, a valóságos légoltalmi feladatokat mindössze néhány gyakorlat jelentette. A polgármesteri kinevezések alig leplezetten a négy orvos mentését szolgálták. Azok közül, akiket akkor munkaszolgálatra elvittek, csak néhányan tértek vissza. Dr. Goldmann István, Dr. Deutsch Béla, Dr. Heller István és Dr. Kertész László orvosok a kinevezéssel túlélési esélyt kaptak, életüket Kiss Pál polgármesternek köszönhették.
A Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város történelmi almanachja 1873-1950 című, 2003-ban kiadott kötet is kiemeli Kiss Pál pozitív szerepét a rend és közbiztonság megőrzése területén. A bevonuló szovjet csapatok elől a vezető tisztségviselők zöme elmenekült, ő azonban szolgálati helyén maradt.

3. Kulifay Imre
Kulifay Imre református lelkészt 1934. szeptember 1-jével a Magyar Református Egyház Zsinata a franciaországi és tengeren túli francia területek lelkészi posztjára, Párizsba nevezte ki. A második világháború előtt, alatt és után óriási felelősséggel foglalkozott a menekültekkel (zsidókkal és politikaiakkal), hadifoglyokkal. (Több, mint 31 000 foglyot menekített). Ugyanígy segítette a menekülteket az 1956-os forradalom idejében is.
Kulifay lelkész úr életének és párizsi lelkészi szolgálatának egyik kiemelt korszaka a második világháború alatti évekre esik, amikor Magyarország területéről is megindult a zsidó családok menekülése a rájuk váró súlyos megpróbáltatások elől. Az egyház tulajdonában fennmaradt nyilvántartási könyvben számos bejegyzés bizonyítja, hogy az áttérések gyors bejegyzésével, keresztlevelekkel Kulifay Imre Párizsban számos zsidót mentett meg. Mindezt kiemelkedő emberségből, mély keresztényi meggyőződésből, Isten dicsőségére tette. A kiterjedt életmentésben nagy segítséget kapott feleségétől is.

4. Magyar Dezső
Szolnokon Steiner Istvánné, született Rákóczy Erzsébet tizenkét éves fia 1940-ben tért át római katolikus vallásra, így a zsidótörvény hatálya alá esett. A hatósági rendelkezések nyomán 1944. május közepén kénytelen volt a szolnoki zsidó gettóba költözni.
A családnak Magyar Dezső, közellátási rendőr őrmester együttérzésből német hatósági személy korrumpálásával a szöktetést ajánlotta, hogy a fiú elkerülje a Németországba való deportálást. A kikötött 6 000 pengős összeget az asszony nem tudta előteremteni, így nem maradt esély a fiú megmentésére.
Az anya és a fiú szenvedésén megdöbbent Magyar Dezső kockázatos lépésről döntött. A deportálást megelőző éjjelen a fiút a vasúti tehervagonból kivette s a kerítésen át kihozta a gyűjtőtáborból. Mindezt a rendőr őrmester minden ellenszolgáltatás nélkül, önzetlenül, tisztán emberi humanizmusból tette.

5. Nizałowski Ernő
Az embermentő Budapesten, lengyel apától és magyar anyától született 1915-ben. Ma is Budapesten lakik. Amikor 2012. március 22-én Bronisław Komorowski lengyel köztársasági elnök átadta neki a Lengyel Köztársaság Lovagkeresztjének tiszti fokozatát, kijelentette: „Budapesten három olyan személy volt, aki ezrével mentette az embereket a háború alatt: Wallenberg, a diplomata, Sławik, az újságíró és Nizsałowski, a hadipilóta”. Az egykori hadipilóta név szerint - a konspiráció miatt – kevés megmentettre emlékszik. Köztük Héczey Endre újságíróra, aki később Montrealban halt meg.
Nizalowski Ernő id. dr. Antall József menekültügyi irodájában 1942-1944 között tucatjával szöktette és kísérte nyugatra a lengyel menekülteket. Védencei között számos zsidó származású volt.

6. Pusztai Lajos és felesége

Pusztai Lajos az V. kerületi Falk Miksa u. 6. sz. épület házfelügyelője volt. Feleségével életmentő jelentőségű, nagy kockázatot vállalt, mert a nyilas érában a lakók nyilvántartásában nem tüntette fel, hogy köztük zsidók is találhatók. Sőt, a házban a bujkáló zsidók között szökött munkaszolgálatos is akadt, valamint menedéket adtak szökött katonának is.
A nyilas bevonulási parancsokat rendre elszabotálták, következményként bujkáló zsidó védenceik túlélték az üldöztetést. Pusztai Lajos és felesége Budapest ostroma idején és utána is megvédte a zsidók rájuk bízott vagyonát



7. Šedivý László

A második világháború idején a nyitrai református templom első lelkipásztora 1942-ben vizsgázott hősies kiállásából. Nem csupán átkeresztelt sok zsidót, hanem bujtatta is őket. Letartóztatását a szlovákiai németek Grenzbote című lapjának 1942. augusztus 12-i és 28-i számában megjelent cikkek készítették elő. Ezek arról tudósítottak, hogy Šedivý lelkész a zsidók segítségével el akarja Nyitrát magyarosítani és pár nap alatt 717 zsidóból csinált magyar kálvinistát.
Šedivýt 1942. augusztus 27-én tartóztatták le. A dokumentumok szerint ekkor már több éve állt titokban rendőri megfigyelés alatt. Szeptember 2-án az államrendőrség pozsonyi központjába szállították és 15-én sor került részletes kihallgatásra. Három oldalanyi jegyzőköny készült. A lelkész elmondta, hogy a tömeges mentés márciusban folyt és a pozsonyiakat helyettesítő minőségében keresztelte. Nagy árat kellett fizetnie humánus tetteiért, mivel ezek a hatalom tudomására jutottak, és feljelentés alapján a református lelkipásztort meghurcolták.
Šedivý Lászlót az ilavai börtönben kegyetlenül megverték, megkínozták. Szellemileg és testileg megtörten tért haza 1945-ben, majd júniusban meghalt.

8. Szederkényi Engelbert Henrik

Szederkényi Engelbert Henrik a 10. honvéd élelmező raktárnál a zsidótörvények szabotálásával akadályozta meg több személy kisegítő munkaszolgálatra való igénybevételét. Ezzel elejét vette nemcsak az érintett honvédségi személyek, hanem családtagjaik deportálásának is.
A nyilasok 1944. október közepi hatalomra jutásakor részt vett a fegyveres ellenállásban, amely a laktanyának a nyilas- és német csapatoknak való átadását volt hivatva megakadályozni. Tevékenyen közreműködött több száz munkaszolgálatos nyilas terror előli menekítésében, laktanyában való elhelyezésében és megvédésében is. Tovább is ment, menekülő zsidókat rejtegetett a lakásán.
Szederkényi Engelbert Henrik 1944 év decemberéig számos alkalommal önfeláldozóan, saját és családja életét kockáztatva, teremtett olyan helyzetet, amelynek a következtében több baloldalisága és származása miatt megfigyelt, illetve üldözött ember és családja életben maradt.

/2/ Az Igaz Emberek Társasága Elnökségének tagja Sipos András a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője

Konferencia a demokráciáról és az emberi jogokról

A Wallenberg év kiemelkedő eseményeként június 28-án tudományos konferenciát szervezett a Külügyminisztérium, a Tom Lantos Intézet, a Demokratikus Átalakulásért Intézet, a Holokauszt Emlékközpont és a Raoul Wallenberg Egyesület. A Gerbeaud Házban tartott egésznapos tanácsokozáson méltatták Raoul Wallenberg példaértékű embermentését, történészek beszéltek Wallenberg életéről és halálának körülményeiről. A Wallenberg Egyesület által kezdeményezett panel témája az előítéletek és a konfliktusmegelőzés.

Martonyi János külügyminiszter a konferencia megnyitó beszédében hangsúlyozta, a magyar döntéshozók határozottan az ország kultúrájának részeként tekintenek a kisebbségekre, és készen állnak arra, hogy megvédjék őket. Beszélt arról is, a demokrácia nem létezhet emberi jogok nélkül. Beszédében a Wallenberg emlékév kiemelkedő eseményének nevezte a Raoul Wallenberg Egyesület "Régen volt? Hol is volt?" címmel megrendezett országos vetélkedőjét. Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára szerint a jelenlegi gazdasági válság okozta megnövekedett munkanélküliségre és a recesszióra többen "rosszul reagálnak", emiatt erősödhet a kirekesztés és az idegengyűlölet Európában. Churchillt idézve a főtitkár kijelentette, az európai békének a demokrácián és az emberi jogokon kell alapulnia. Felhívta a figyelmet az egyén felelősségére, senki sem gondolhatja, hogy ha "félrefordítja a fejét, akkor biztonságban van". Frank Belfrage, a svéd külügyminisztérium államtitkára hangsúlyozta, mindenkinek meg kell találnia a módját, hogy saját közösségében, személyesen is küzdjön a gyűlölet ellen. Az antiszemitizmus és az idegengyűlölet nemcsak "fájdalmas történelmi emlékek", hanem ma is élő jelenségek - mondta. Ezután Carl Michael L. Wernstedt, a Wallenberg család tagja arról beszélt, azért fontos Wallenberg emlékét ápolni, hogy az emberek ne felejtsék el őt és azt, hogy úgy érezte: számára nincs más választás, mint az embermentés. Ma is ilyen emberekre van szükség. A svéd fiatalember hozzátette: ma is van sajnos xenofób párt a svéd és a magyar parlamentben is.

Wallenberg halála körül még ma sem tisztázódott minden részlet

Az "Emlékezés Raoul Wallenbergre" címet viselő történész panel elsősorban Wallenberg halálának máig tisztázatlan körülményeiről szólt. Jan Lundvik, Svédország Magyarországra akkreditált korábbi nagykövete (1994-1998 között volt nálunk nagykövet) az 1970-es években részese volt az üggyel kapcsolatos nyomozásoknak, amelyet Svédország külügyminisztériuma folytatott, és amely folytatódott, mialatt ő a moszkvai misszó helyettes vezetője volt. Előadásából az derült ki, hogy a svéd külpolitika diplomáciai hibát vétett Wallenberg ügyében. Lundvik szerint halála körülményeiről még ma sem tisztázódott minden részlet, és a kutatásoknak addig kell folytatódniuk, amíg biztosat nem tudhatunk. Ami biztos, hogy Raoul Wallenberg 1945. január 17-én eltűnt Budapestről, Debrecen felé tartva. Ezután kezdődött a sorsával kapcsolatos dezinformációs kampány. Az biztos, hogy Sztálin 1946-ban fogadta az akkori moszkvai svéd követet, és a beszélgetés során megkérdezte a követtől, hogy van-e valamilyen kívánsága. Akkor a svéd nagykövet fogalmazott úgy, hogy "személyes véleménye szerint Wallenberg valahol Magyarországon tűnt el, és lett baleset vagy gyilkosság áldozata". Tekintve, hogy egy diplomatának nem lehet "személyes véleménye" így Sztálin úgy vélte, hogy ez a hivatalos álláspont, és a svédek lemondtak Wallenbergről. Amikor az akkori svéd követ Wallenberg sorsa felől érdeklődött Sztálin azt felelte neki, hogy balesetben halt meg, rablók ölték meg, és ígéretet tett, hogy mindent el fognak követni, hogy felkutassák, mi történt vele - holott Sztálinnak tudnia kellett, hogy Wallenberg akkor szovjet börtönben volt. A svéd külügyminiszter ezt az információt megtartotta magának. Lundvik elmondta: a külügyminiszter hibát követett el. Előadásában azt is hangsúlyozta, valójában Wallenberg emberrablás áldozata lett, és mit tesznek az emberrablók abban az esetben, ha senki nem akar fizetni az áldozatért? Az "egyszerű" megoldást választják - likvidálják az áldozatot.
Ezután Szita Szabolcs professzor, a téma elismert kutatója, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója tartott előadást. Először arról beszélt, Wallenberg nem magányos harcos volt, sok magyar segítette őt embermentő munkájában. Egyik legfontosabb segítője Langfelder Vilmos magyar mérnök volt, akit vele együtt hurcoltak Moszkvába és életének utolsó éveit ugyanúgy homály fedi, mint Wallenbergét. Szita szerint Wallenberget kapcsolatrendszere miatt hurcolták el Moszkvába. Ismert az is, hogy egy időszakban Magyarországon kétszáz kihallgatást folytattak le azzal a céllal, hogy valakikre - a zsidókra - ráfogják, hogy ők ölték meg Wallenberget. Ebben itthon egzisztenciák mentek tönkre. Szita annak a véleményének adott hangot, hogy az oroszoknak meg kell találniuk és ki kell adniuk azokat a dokumentumokat, amelyekből kiderül, hogyan halt meg pontosan Wallenberg és Langfelder.
Ezután Boris V. Sokolov professzor, az orosz Pen-Centre történésze tartott előadást. Előadásából az derült ki, hogy a legvalószínűbb - de azért nem teljesen biztos - verzió szerint Wallenberget 1947. július 23. és október 15. közötti időszakban ölték meg. Még a helyszín sem teljesen biztos, a különböző dokumentumok négy börtönt is említenek lehetséges helyszínként. Szita Szabolcs evvel kapcsolatban megjegyezte: amíg a fontos archívumok nem nyílnak meg, az ügyben nem lehet továbblépni.

Civil összefogás a rasszizmus ellen

A délutáni panelek közül az "Előítéletek és konfliktusmegelőzés" címet viselő volt a legizgalmasabb, melyet dr. Talyigás Katalin professzor asszony, az ELTE tanára vezetett. Jon Van Til professzor, a Rutgers Egyetem Urbanisztikai és közösségi tervezés professzor emeritusa a békeközpont koncepcióról beszélt. Véleménye szerint a civil társadalmi szervezetek kell, hogy támogassák egymást, hiszen valamennyien a konfliktusok megoldására törekszenek. Ennek módszere lehet a történetmesélés (én elmesélem az én történetemet, te a tiédet), a dialógus, ahogyan az előadó ezt Izraelben, illetve Észak-Írországban tanulmányozta. A konliktusokat Jon Van Til szerint úgy kell megoldani, hogy mindenki részben nyertes és részben elégedett legyen. Szakítani kell "a nyertes mindent visz" elvével, a nyertes többség ugyanis nem hagyhatja figyelmen kívül a kisebbséget. A professzor szerint Magyarországnak egyik fontos jelenkori baja, hogy alacsony a civil társadalom aktivitása, pedig nálunk is vannak kihívások, - a szegénység és a kirekesztés. Jon Van Til szerint nálunk klikkesedés is tapasztalható - az emberek csak a saját táborukkal érintkeznek.
Ezután dr. Kövér Ágnes, az ELTE Társadalomtudományi Kara szociálismunkás-képző tanszékének helyettes vezetője tartott előadást. "Vannak olyan közösségek, amelyeknek nemet kell mondani" - hangoztatta, ezek az új jobboldali, kirekesztő közösségek. Kövér Ágnes részt vett Nürnbergben több európai egyetem együttműködése keretén belül egy tanulmányúton, ahol a párbeszédet különböző szinteken valósították meg. A helyi kisközösségek, az intézmények (pl. iskolák), a civil társadalom és a politika szintjén lehet és kell párbeszédet folytatni a rasszizmus jelenségeinek megszüntetéséért, csökkentéséért. A kutató konkrét, Nürnbergben megvalósult példákat említett, amellyel felléptek a kirekesztés, a rasszizmus ellen. Az állampolgárok ebben a német városban jelképesen demokratikus utcaseprést csináltak, a város egyik jólismert boltívére felírták a hírhedt auschwitzi feliratot (Arbeit macht frei), sporteseményeket szerveztek a rasszizmus ellen, egy náci emléktárgyakat áruló bolt előtt élőláncot szerveztek, hogy az ott vásárolni akarókat fizikailag akadályozzák meg abban, hogy bejussanak az üzletbe. A boltot fél év után be kellett zárni. Előadása végén Kövér Ágnes feltette a kérdést: vajon nálunk Gyöngyöspatán is meg lehetne valósítani hasonló akciókat? Saját kérdésére válaszolva elmondta, nálunk a helyi közösségek reménytelenek és szomorúak, azt hiszik, hogy a gárdisták fognak rajtuk segíteni.
Ezután Rainer Huhle, az ENSZ erőszakos eltüntetésekkel foglalkozó bizottságának tagja beszélt arról, hogy az erőszakos eltüntetés a náci időkből ered, de azóta a világ sok részén ez sajnos napi gyakorlat. Wallenberg esete is felfogható erőszakos eltüntetésnek. 1980-ban akciócsoport alakult az ENSZ égisze alatt. 2001-ben tette közzé az ENSZ a nyilatkozatát, melyet időközben 91 ország kormánya írt alá, és melyben jogrendjükbe iktatása után, vállalják, hogy bűncselekménynek nyilvánítják az erőszakos cselekményeknek ezen fajtáját. A nyilatkozatot eddig 33 ország ratifikálta, Közép és Kelet-Európában csak néhány, hazánk nem. Itt jegyzendő meg, hogy a Raoul Wallenberg Egyesület levélben fordul Magyarország külügyminiszteréhez, kérve, hogy hazánk is ratifikálja ezt a nyilatkozatot, hiszen Raoul Wallenberg erőszakos elhurcolásán kívül nálunk a pártállam idején is történtek erőszakos eltüntetések.
Ezután Takács János, az Electrolux vezérigazgatója beszélt. Hangsúlyozta, a demokrácia vagy mindenkire vagy senkire sem vonatkozik. Roma integrációs programjukról beszélt, és leszögezte: a cég a munkavállalókat kizárólag a képességeik, képzettségük és teljesítményük alapján ítéli meg.

Török Katalin

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége megdöbbenéssel értesült arról, hogy november 3-án a budapesti Szabadság téren, a Hazatérés Templomában tartott református istentiszteletet követően felavatták Horthy Miklós kormányzó mellszobrát. A szoboravatáson – a helyszíni tudósítások tanúsága szerint – számosan voltak, akik a betiltott gárda egyenruháját, Horthy-korabeli uniformist viseltek, sőt, voltak, akik második világháborús rohamsisakban, a neonácikéra jellemző öltözetben jelentek meg.

Az esemény két szónoka, ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész és Gyöngyösi Márton, a Jobbik zsidólistázásról elhíresült országgyűlési képviselője nem titkoltan szóltak arról a szándékról, hogy Horthynak éppen Budapest „szívében” állítsanak emléket. A kérdés az – mondta Hegedűs lelkész –, „hogy ki hol áll, az ő oldalukon, avagy az izraeli „terrorállam” oldalán.”

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége és tagsága tiltakozik a szoborállítás, a rendezvény és az ott elhangzottak ellen. Tiltakozik annak a Horthy Miklósnak egyre nyilvánvalóbb felmagasztalása ellen, aki több mint egymillió magyar ember haláláért viseli az egyes számú felelősséget. Az ő kormányzósága alatt lépett be Magyarország a II. világháborúba, ő a fő felelőse a több százezer katonának és munkaszolgálatosnak, a rengeteg civil áldozatnak, elsősorban a haláltáborokba hurcolt zsidók, cigányok és más magyar állampolgárok pusztulásának. Történelmi bűnösségét nem menti, hogy a vidéki deportálások után akadályt gördített a budapesti zsidóság elhurcolása elé. Nem menti azért sem, mert tétovázásával utat engedett a német megszállóknak, majd a nyilasterrornak, amely alatt folytatódott magyar állampolgárok kiirtása.
A szoboravatás nem védhető azzal, hogy az „magánterületen” történt. A templom előtere a nyilvánosság számára elérhető, mintegy „kirakat”, ezért csak jogilag nevezhető magánterületnek. A szobor a főváros központjában, az ország egyik legszebb terén, a Parlament közvetlen szomszédságában kapott helyet, s ily módon közszemlére kerülhetett. A Belváros polgármestere ezt az eseményt „provokációnak” nevezi, s elsősorban a külföld felé tartja rossz üzenetnek. Miközben ezzel egyetértünk, hozzátesszük, hogy ez az aktus elsősorban a II. világháború ártatlan áldozatai, azok leszármazottai és az egyre csekélyebb számú túlélők irányában rossz üzenet.
A Holokauszt 70. évfordulójának előestéjén felhívjuk a magyar kormányt, a kormányzó pártokat, az önkormányzatokat, az egyházakat, s minden erre hivatott szervet és szervezetet, hogy a korábban, elsősorban az októberi parlamenti konferencián elhangzott nyilatkozatok szellemében minden törvényes eszközzel akadályozzák meg a nácizmus, a fasizmus és minden más szélsőjobb irányzat terjedését és terjesztését! Névadónk, Raoul Wallenberg emlékének is adózunk, amikor valamennyi jóérzésű embertársunk segítségét és szolidaritását kérjük: akadályozzuk meg az antiszemitizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet fokozódását közös hazánkban, Magyarországon!
Budapest, 2013. november 4.
A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége

Őszinte felháborodással figyeljük a terjedő antiszemitizmust!

A Raoul Wallenberg Egyesület őszinte felháborodással figyeli a tovább terjedő antiszemita provokációkat. Most Schweitzer József főrabbit inzultálták!
Fontos, hogy a három történelmi egyház vezetője,a Köztársaság Elnöke és a Kormány Hivatala reagált, de mi lesz holnap..!
Csak összefogással és a provokátorok ellehetetlenítésével lehet továbblépni, amit mielőbb kezdeményezni kell!
Állítsuk meg a szélsőjobbot, mert az a magyaroknak a ROSSZABBIK utat mutatja!

Raoul Wallenberg Egyesület Elnöksége

Nőtt az antiszemitizmus hazánkban

Az okok, amiért huszonöt éve létrehoztuk a Raoul Wallenberg Egyesületet, ma talán még fokozottabban fennállnak, mint 1988 decemberében” - jelentette ki Orosz Ferenc, a negyed évszázados fennállását ünneplő egyesület ügyvivője megnyitójában az ELTE jogi karán, az évfordulóra rendezett konferencián. Az előadók egyetértettek abban: Magyarországon az elmúlt évtizedekben nőtt az antiszemitizmus, bár a lakosság többsége mégsem antiszemita.

Huszonöt éve az ELTE jogi karán alakult meg a Raoul Wallenberg Egyesület. „Az volt az egyik cél, hogy a kisebbségi érzékenység össztársadalmi érzékenységgé váljon” - szögezte le Bíró András, az egyesület első elnöke, alternatív Nobel-díjas. Az ismert jogvédő hiányolta, hogy Magyarországon a rendszerváltás után elmaradt a szembenézés a holokauszttal – mint mondta, ezt sohasem késő megtenni. Bíró arról is beszélt, felháborítja, hogy amikor a magyar parlamentben nyíltan zsidózik egy jobbikos képviselő, de az sem tetszik neki, hogy ezután az MSZP-ben, illetve a Fideszben mindig ugyanaz a képviselő ítéli ezt el – a személyesen érintettek bírálják az antiszemita kijelentéseket.

Ezután Krekó Péter, a Political Capital igazgatója ismertette „Antiszemita bestiárium – hét állítás a magyarországi antiszemitizmus természetéről” című munkáját. A politológus beszélt két káros irányzatról: ahogyan elítélendő az antiszemitizmus bagatellizálása, a hiszterizálás is nagyon kontraproduktív. Egy, a magyar internetezők körében (ők a társadalom 60 százalékát jelentik) végzett felmérés szerint a magyar lakosság többsége nem antiszemita, ugyanakkor az elmúlt évtizedben megduplázódott a nyílt antiszemiták aránya. Krekó szerint az antiszemitizmus nincs nyílt összefüggésben a gazdasági válsággal, inkább a politikai kontextustól függ. A Jobbik szavazóinak 70-80 százaléka nyílt antiszemita kijelentéseket tesz, az MSZP és a Fidesz táborában azonos a zsidókkal „nem rokonszenvezők” száma. „Magyarországon valóban erős az antiszemitizmus, de nem kiugró, belesimul az európai közegbe, de a tendenciák nem kedvezőek” - jelentette ki a Political Capital igazgatója.

Ezután Pécsi Tibor, a Holokauszt Emlékközpont oktatással foglalkozó munkatársa szólalt föl. Elmondta: a diszkrimináció soha nem fog megszűnni a társadalomban, hiszen a gazdasági jólét és a pluralitás (lásd Hollandia vagy Norvégia) sem képes azt visszaszorítani. „Elsősorban a fiatalokat kell formálni, az ő attitűdjükön kell változtatni, hogy túllépjenek az általánosításokon” - szögezte le Pécsi Tibor, arra utalva, hogy a Holokauszt Emlékközpont ötödik éve támogatja az egyesület középiskolásoknak szóló, a holokauszt témakörével foglalkozó vetélkedőjét.

Ezután Sebes József, az egyesület ügyvivője sorolta fel a Raoul Wallenberg Egyesület elmúlt huszonöt éves tevékenységének jelentősebb állomásait.

Török Katalin

Az embermentésről szóló kiállítás a budapesti metrón

Raoul Wallenberg születésének századik évében, 2012-ben a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület két hónapon keresztül kiállításon mutatja be az embermentők bátorságát, példamutató helytállását a budapesti metrón. A negyven tablóképen Wallenbergről, Ocskay László honvéd századosról, Salkaházi Sáráról és sok más, kevésbé ismert embermentőről olvashatnak rövid ismertetést az utasok. A kiállítás megnyitóján Orosz Ferenc, a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke arról beszélt, nem engedhetjükmeg magunknak, hogy a feledés vagy a hamis mítoszok homályosítsák el az igazság és az igazak emlékét.

Deák Andrea, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) ügyvezetője köszöntőjében azt hangsúlyozta: bármilyen fájó is a múlt, ne ejtsünk további sebeket egymáson, tiszteljük egymás emlékeit, ne gátoljuk magunkat közös jövőnk építésében.
"Sarkalatos pillanatban voltak nagyon bátrak" - mondta az embermentőkről a kiállítás megnyitóján Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára. Hozzátette: a negyven, embermentőkről szóló tabló júniusban és júliusban lesz látható a budapesti metrókocsikban, így várhatóan naponta százezer hétköznapi ember nézheti meg a képeket, olvashatja el az információkat. "A vészkorszakban is hétköznapi emberek váltak hőssé, belső erkölcsi szilárdságról tettek tanúbizonyságot, és ma hétköznapi emberek - az utasok - láthatják őket a tablókon" - fogalmazott az államtitkár.
Orosz Ferenc, a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke köszöntőjében arról beszélt, a híressé vált embermentők mellett sokan bújtatták az üdlözötteket, vagy éppen saját irataikat adták át rokonoknak, ismerősöknek, olykor még ismeretleneknek is. Ez a kiállítás rájuk is emlékezik. "A helyes történelmi emlékezet általában is fontos feltétele a nemzet egészségének. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a feledés vagy hamis mítoszok homályosítsák el az igazság és az igazak emlékét" - mondta az egyesület soros elnöke.
Kirschner Péter, a MAZSIKE elnöke megnyitó beszédében arról szólt, az embermentők tetteinek nagyságát nem a megmentett zsidók, munkaszolgálatosok, katonaszökevények számával mérjük, sokkal inkább a velük szemben álló hatalmas gépezettel. A jelent idézve Kirschner föltette a kérdést: vajon beengednék-e az emberek ma otthonukba a gárdisták által zaklatott vagy Nagykanizsán fenyegetett családokat? Kirschner azt is elmondta, Amsterdamban tavaly másfél millió ember látogatta meg Anna Frank és családja búvóhelyét, ahonnan a kamasz lányt a németek elhurcolták. "Mi azért választottuk kiállításunknak a metró szerelvényeit, hogy naponta akár százezer ember is megnézhesse az embermentőket" - mondta Kirschner. Hozzátette: bízik abban, hogy a metró utasaiban lesz annyi tisztesség és kurázsi, hogy ne engedjék ezt a kiállítást elcsúfítani.
A kiállítást két minisztérium - a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, illetve a Külügyminisztérium - is támogatta. A többi között a Holokauszt Emlékközpont, a Carl Lutz alapítvány és még több más intézmény bocsátott a kiállítók rendelkezésére dokumentumokat.
A kiállításhoz kísérő füzet is készült harmincezer példányban, olyan utasoknak, akik többet szeretnének az embermentőkről olvasni. A színvonalas, szépen illusztrált kiadványban a többi között olvashatunk a Világ Igazairól, diplomatákról, papokról, katonákról, művészekről, akik a vészkorszak idején mentették zsidó embertársaikat.

Török Katalin

Wacz Katalin levele Svédországból

Raoul Wallenberg Egyesület
Budapest

A Raoul Wallenberg Egyesülettel sok közös emlék fűz össze bennünket, hisz köztünk több mint 23-24 éves kapcsolat áll fent.
Az egyesületnek fontos szerepe van abban, hogy Magyarországon becsüljék az emberi jogokat. Nem sok szervezet vállalja fel, hogy véleményét nyilvánosságra hozza ebben a témakörben. A 25 éves jubileumi ünnepség alkalmából minden volt és a mostani elnöknek, elnökségi tagnak őszintén köszönöm eddig végzett példaértékű munkáját, amelyet még az Európai Unió is elismert az Európai Polgár Díjjal.

Engedjék meg, hogy az ünnepi alkalom kapcsán röviden visszaemlékezzek néhány fontos eseményre. 1992-ben volt Raoul Wallenberg születésének 80. évfordulója, ekkor az egyesület nagyszabású kiállítást rendezett a Vármúzeumban. Ez volt a világon az első komoly megemlékezés a svéd embermentőről.

2002-ben kiállítás nyílt meg Raoul Wallenbergről, ezt a kiállítást sokan láthatták az országban, az egyesület rengeteg helyszínre elviszi, így megismerkedhetnek Wallenberg életével. Több új emléktáblát állítottak fel. Magam is rész vettem a Benczúr utcai emléktábla avatásán – ez volt az a hely, ahol Wallenberget utoljára látták szabad emberként Budapesten.

2012-ben, Wallenberg születésének századik évfordulóján az egyesület számtalan programot szervezett. A kormányzat ezt az esztendőt Wallenberg évnek nyilvánította. Január 17-én, a Wallenberg év ünnepélyes megnyitóján az egyesület „Régen volt – hol is volt?” címet viselő vetélkedőjének díjait is átvehették a nyertes diákok.

A Raoul Wallenberg Egyesületnek abban is jelentős szerepe volt, hogy a Szilágyi Erzsébet fasorban felállított Wallenberg szobor nyilvános megemlékezések helyszíne lett. Komoly munkája volt az egyesületnek abban is, hogy az újlipótvárosi Szent István parkban Wallenberg szobrot állítottak fel.
Számtalan példát tudnék még felsorolni. Sajnos megbetegedtem, így nem tudok idén Önökkel együtt ünnepelni. Őszintén örülök és hálás vagyok, hogy az elmúlt évtizedekben együttműködhettem Ember Máriával, Sebes Józseffel, Orosz Ferenccel, Sipos Andrással, Huff Endrével, Czinder Antallal és Kaiser Györggyel.

Az egyesület sok könyvet adott ki, ez azért is fontos, mert így Wallenberg eszmeisége terjedhet a fiatalok körében is.
Köszönöm, hogy a Raoul Wallenberg Egyesület tiszteletbeli tagja lehetek.



Baráti üdvözlettel, és sok sikert kívánva a további munkához az elkövetkezendő 25 évre.

Wacz Katalin és Wacz Miklós

Svédország

A történészek már ismerik a tényeket, a közvélemény még nem! Miért..?

A Raoul Wallenberg Egyesület tagsága nyugtalansággal figyeli az
egyre erősödő Horthy kultuszt. Szinte minden napra esik valamilyen
avatás vagy megemlékezés. Ha a demokratikus pártok megegyeznének egy
nemzeti minimumban a társadalmat foglalkoztató kérdésekben és alkotó
vita lenne a közelmúlt történelmi tényeiről, fel sem merülne Horthy
dicsőítése az összességében negatív szerepe miatt! Megkerülhetetlen
a hadüzenet,a háborúba lépés,a zsidótörvények, a deportálások,a
háborús veszteségek felelősségének a kérdése!
Igen nagy a felelősségünk gyermekeink előtt, hogy reális
történelemszemléletet és hazafiságot tanítsunk,a történelme során
inkább befogadó nemzetünkről.
Összefogást várunk és kezdeményezünk a nemzetünk demokratikus
fejlődését is érintő kérdésben!
Raoul Wallenberg Egyesület Elnöksége

Raoul Wallenberg svéd diplomata, embermentő hetven évvel ezelőtt indult el a szovjet Vörös Hadsereg katonáinak kíséretében – munkatársa Langfelder Vilmos által vezetett gépkocsival - Debrecen irányába, mely útjukról nem tértek vissza.
A Raoul Wallenberg Egyesület az elmúlt 25 évben minden alkalommal megemlékezik erről a tragikus eseményről.

Az ez évi emlékezés

időpontja: 2014. január 17. péntek 13.00

helyszíne: Wallenberg emléktábla, Budapest, XIII. Wallenberg u. és Pozsonyi út
sarok

- Beszédet mond: Szécsi József főtitkár, Keresztény - Zsidó Társaság
- Gyertyagyújtás, virág elhelyezés.

Sipos András
soros elnök

Embermentőkről szóló kiállítás nyílt a Bélyegmúzeumban

Május 10-én a magyar és a svéd posta is Wallenberg emlékbélyeget bocsátott ki. A Bélyegmúzeumban Embermentők címmel nyitottak meg kiállítást Wallenberg születésének századik évfordulója alkalmából. A megnyitón Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára arról beszélt, zsidó embertársaink áldozata és az őket mentő Wallenberg áldozata a magyar identitás része lett.

Különleges hely a budapesti Hársfa utcában található Bélyegmúzeum. Az 1930-ban alapított múzeumban a világ minden országából őriznek kihúzható és falba süllyeszthető fiókokban bélyegeket, ma összesen 13 millió darabot. Május 10-én ezen a helyen bocsátották ki a Száz éve született Raoul Wallenberg bélyeget, és megnyitották az Embermentők címet viselő kiállítást. Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára - egyébként gyerekkora óta lelkes bélyeggyűjtő - megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, bár Raoul Wallenberg svéd volt, mégis annyira beépült Magyarországon a köztudatba, hogy a magyar identitás része lett. "Zsidó embertársaink áldozata a vészkorszak idején, és Wallenberg értük hozott áldozata teszi ki együttesen ezt az identitást," - mondta. Hozzátette: a történelem abszurditása, hogy a nácik áldozatait mentő ember egy másik elnyomó rendszer, a kommunizmus áldozata lett.
Geszti László, a Magyar Posta vezérigazgatója elmondta: 1992-ben a Magyar Posta már kibocsátott Wallenberg bélyeget. A 2012-es bélyeg különlegessége, hogy rajta Varga Imre szobrászművész Wallenberget ábrázoló alkotása látható, valamint a Schutzpass - a védlevél - is. A szép bélyeget Benedek Imre bélyegtervező grafikus tervezte, s az Állami Nyomda nyomtatta. A vezérigazgató kijelentette, Wallenberg fontos helyet foglal el a bélyegen látható híres emberek sorában. Röviden említést tett anyai nagyanyjáról és édesapjáról - ők ketten is igazak a 713 magyar Világ Igazai közt. Karin Olofsdotter svéd nagykövet megtiszteltetésnek nevezte, hogy ugyanazon a napon jelenhetett meg a magyar és a svéd emlékbélyeg. Érdekességként megjegyezte, hogy a két bélyeg még névértékben is hasonló - a magyar 340 forintos, míg a svéd 12 koronás, ez körülbelül 400 forintot jelent. "Bízom abban, hogy az e-mailek korában is sok helyre eljut majd olyan levél, melyre Wallenberg bélyeget ragasztanak, s így még többen ismerik meg őt" - mondta a nagykövet asszony.
Ezután Nikodém Gabriella, a Bélyegmúzeum igazgatója mutatta be az Embermentők címet viselő kiállítást. A kiállításon a fő helyet érthető módon Raoul Wallenberg kapta. Érdekesség, hogy Wallenbergről idáig öt országban adtak ki bélyeget: 1983-ban Izraelben, 1987-ben Svédországban, 1992-ben hazánkban, 1997-ben az USA-ban és 1998-ban Argentínában. A kiállítás következő részében a holokauszt idején tevékenykedő más embermentőket ábrázoló bélyegek láthatók. Carl Lutz, Oskar Schindler, Ángel Sans Briz, Giorgio Perlasca, Salkaházi Sára, gróf Esterházy János neve nem ismeretlen a vészkorszak embermentőit ismerők közt. Talán kevésbé ismert a világhírű fizikus, Bay Zoltán neve ebben a vonatkozásban. A zsidóüldözés idején, 1944 nyarán Bay Zoltán a Tungsram gyár műszaki igazgatója volt, és tizenhárom, már az Auschwitzba induló vonathoz terelt zsidó mérnököt mentett meg úgy, hogy munkájuk nélkül lehetetlen a Tungsramban leállt termelés újraindítása. Bay Zoltánról 1996-ban adott ki bélyeget a Magyar Posta.
A kiállítás harmadik része olyan orvosok, tudósok vagy veszélyhelyzetet elhárító, katasztrófában embereket mentő nagyságoknak állít - bélyegben - emléket, mint Kalkuttai Teréz anya, Albert Schweitzer, vagy Semmelweis Ignác.
A tervek szerint az Embermentők című kiállítás ősztől bemutatkozik a Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnáziumban is, így a diákok is megtekinthetik.
Török Katalin

Sikeresen szerepeltünk

Augusztus 31-én, az egyesület életében először, jelen voltunk a Pozsonyi Pikniken. Standunknál rengetegen érdeklődtek az egyesület tevékenységéről, sokan beléptek. Délelőtt IGAZ EMBER sétát tartottunk, délután fórumot irodánkban.

Sok vita után egyesületünk vezetősége úgy döntött: idén részt veszünk Újlipótváros kulturális fesztiválján, a Pozsonyi Pikniken. Délelőtt 10 órától este 6-ig önkénteseink álltak az egyesület standjánál, amely a Pozsonyi út és Raoul Wallenberg utca sarkán volt, éppen Wallenberg emléktábla alatt. Rengeteg ember állt meg, hogy érdeklődjön az egyesület, illetve a Baráti Kör a Holokauszt Emlékőrzéséért Egyesület (velük közösen vettünk részt az eseményen) tevékenysége iránt.
A délelőtt során IGAZ EMBER sétát hirdettünk, melynek során Glebov Melinda mutatta meg az érdeklődőknek Újlipótváros, a volt nemzetközi gettó védett házait, a holokauszthoz és a második világháborúhoz kapcsolódó emlékhelyeket. A séta olyan sikeres volt, hogy spontán módon délután újat kellett szervezni, - nem akartunk elutasítani egyetlen jelentkezőt sem.
Nehéz lenne megszámolni, hány látogatónak adtunk információt Wallenbergről, a Raoul Wallenberg Egyesületről, programjainkról, céljainkról. Sokan be is léptek az egyesületbe.
Domokos Julianna színvonalas, az embermentőkről szóló kvízjátékkal készült a Piknikre, a kérdéseket interneten, de helyben, papíron is meg lehetett oldani. A nyertesek délután könyvjutalmat kaptak.

Elmeséletlen női történetek

Kora délutánra fórumot hirdettünk, melynek helyszíne az egyesület Balassi Bálint utcai irodája volt. A beszélgetésre dr. Pécsi-Pollner Katalin irodalomtörténészt hívtuk meg, a Lányok, anyák című könyv szerkesztőjét, illetve Surányi Verát, aki a mű szereplőiről gyűjtött csodálatos fotókat, amelyeket levetített a fórumon.
Dr. Pécsi-Pollner Katalin rövid előadást tartott arról, miért fontosak az elmeséletlen női történetek. A könyv ugyanis a holokausztot túlélő nőkről és azok lányairól szól, titkokról, elhallgatott, elmeséletlen női történetekről.
Mint dr. Pécsi-Pollner Katalin előadásában elmondta, a nők másképpen emlékeznek ugyanarra, mint a férfiak – a nők képesek felidézni, milyen ruhát viseltek egy-egy tragikus múltbéli eseményen, ezért történeteik sokkal részletgazdagabbak, mint a férfiaké. „A holokausztról eddig mindig a férfiak meséltek. A nőket viszont másfajta élmények érték, ezért is kértem föl a könyv szerzőit, hogy írják meg történeteiket. Rengeteg túlélő van, aki azt gondolta, erről beszélnie kellene. Sok történet szól az anya-lánya kapcsolatról, arról, hogy a túlélő gyereke hogyan élte meg, hogy anyja nem, vagy csak több évtizedes késéssel mondta el, mi történt valójában. Egy fiatal anya például attól retteg, hogy a koncentrációs táborban meg fogják erőszakolni, egy másik attól fél, hogy tudja: ott kell majd megszülnie gyermekét, s ez hogyan lesz...
Szemes Brodt Erzsi, a könyv egyik szerzője pedig arról mesél írásában, hogy miután az amerikaiak felszabadították a tábort, a katonák és a volt táborlakók buliztak, szerelmek szövődtek. Ő írja, milyen jó volt azoknak a lányoknak, akiknek az édesanyja túlélte a szörnyűségeket, ott lehetett a lánya mellett és tanácsot adhatott szerelmi ügyekben is” - mondta a könyv szerkesztője. Hozzátette: sokan írják azt, hogy bár a táborban meghalt a testvérük, választottak maguknak lágertestvért, hiszen csak úgy lehetett túlélni ezeket a borzalmakat, ha valakinek volt anyja, valódi testvére, vagy lágertestvére. Ez a kötelék a háború után is megmaradt, a lágertestvérek segítették egymást.
Ezután Surányi Vera filmszakember, aki holokausztról szóló filmekkel foglalkozott, képeket vetített. Ő gyűjtötte össze ugyanis a könyv szereplőiről, családtagjaikról a fotókat. A vetítés alatt csak zene szólt, egyetlen pisszenés sem hallatszott – a múlt századi képek minden kommentár nélkül többet mondtak boldogságról és szenvedésről, mint bármilyen írás.
Ezután Fenákel Judit író, a könyv szerzője olvasott fel egy részletet a műben szereplő „Maca néni” című novellájából. Amikor a felolvasás utolsó mondata elhangzott, érezhető volt, hogy a hallgatóságban egyszerűen bennrekedt a taps – a tábort túlélő nő egyszerű szavakkal elmondott története olyan mélyen szomorú, hogy csak csöndben lehet ülni utána és gondolkodni.
A fórum résztvevői ezután a könyv szerkesztőjének és Fenákel Juditnak tettek fel kérdéseket.
Török Katalin

2013 augusztus 4.

A Raoul Wallenberg Egyesület ezen a napon megkoszorúzta a svéd diplomata szobrát Budán, Pesten a Wallenberg utcai emlékművet és a Szent István parkban lévő szobrot.
Tavaly kerek évforduló volt, ezért a 2012-es esztendőt a magyar kormány Wallenberg Évnek nyilvánította. Szép, méltó ünnepségek zajlottak országszerte.
Szomorú, de igaz, hogy Wallenberg gondolatai, tettei minden eddiginél aktuálisabbak ma Magyarországon. Egy tíz európai országra kiterjedő kutatás megállapította, hogy hazánkban az emberek harminc százalékban súlyosan előítéletesek, s az ideológiai-kulturális előítéletek a lakosság 40-50 százalékában jelen vannak. A Raoul Wallenberg Egyesület – hangsúlyozta az egyesület ügyvivője, Sebes József koszorúzáskor elmondott beszédében – fontos céljának tekinti, hogy a legkülönbözőbb módon vegye fel a harcot a rasszizmus, az előítéletes gondolkodás ellen. Kiállításokkal, állásfoglalással, középiskolás diákoknak szervezett vetélkedőkkel – melynek során a fiatalok megismerhetik a holokausztot és az embermentők tevékenységét – reális történelemszemlélet kialakítására törekszik. Ebben várjuk a felelős pozícióban lévők és minden jóérzésű ember segítségét – nem csak szavakban és ígéretekben.

A Parlament szélső jobboldali pártja- permanens provokációk
pártjaként- ismét a demokrácia kereteit feszegeti! Elfogadhatatlan
számunkra a tiszaeszlári vér vád felemlegetése támogató felhanggal! Úgy látszik csak az lehet politikus ebben a pártban aki jó nagyot zsidózik!
Felhívjuk a Parlament és a Kormány figyelmét, hogy ez így tovább nem folytatható és védhetetlen a hazai demokratikus közvélemény, valamint Európa előtt!
Támogatjuk a zsidó szervezetek tiltakozásait !

A Raoul Wallenberg Egyesület Elnöksége

A Raoul Wallenberg Egyesület 2013-ban működési költségeire a következő állami/önkormányzati támogatásokban részesült: Nemzeti Együttműködési Alaptól (NEA-KK-13-M-0386): 250 000 Ft; Budapest Főváros V. kerület Önkormányzatától: 200 000 Ft.

Az RWE részéről elfogadhatatlan, hogy a 2009-es Bírósági döntést
követően ismét "avat" a Gárda . Ugyan a neve változott, de a kinézete, mentalitása azonos. Szinte hihetetlen, hogy jogállamban így lehessen packázni a hatalommal. Szeretnénk, ha az arra hivatottak végre érdemi intézkedést hoznának és a kérdés lezárulna..
RWE Elnökség

„Nézz körül – Járd körül!” - Igaz emberek nyomában
Kvízjáték a 2013. évi Pozsonyi Piknik
/Budapest, XIII. kerület Pozsonyi út és környéke, augusztus 31., szombat/
programjához

Kiállítás a baracskai börtönben

Rendkívüli helyszínen nyílt meg a Raoul Wallenberg életéről és embermentő tevékenységéről szóló kiállítás: a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben. Március 19-én, Magyarország német megszállása évfordulójának napján a baracskai börtön kápolnájában harmincöt fogvatartott hallgatta meg a kiállítás megnyitóján a svéd embermentőről szóló beszédeket, a Sabbathsong Együttes zenéjét, majd megtekintette a kiállítást.

"Ha már egyetlen ember megnézi a kiállítást és gondolkodik rajta, nekem megérte" - jelenti ki Szénási Jonathan Sándor református lelkipásztor, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet börtönlelkésze az intézeti kápolnában, a megnyitón. Az ő meghívására érkezett ide a Raoul Wallenberg Egyesület, a Wallenberg életét bemutató kiállítással. Ez az első alkalom, hogy a svéd embermentőről szóló tablókat fogvatartottak tekinthetik meg.
Baracskán, mint azt az intézet parancsnokától, Cséri Zoltán bv. ezredestől megtudjuk, igen komolyan veszik a fogvatartottak hitéletét. Tizenöt különböző felekezettel és misszióval van az intézménynek együttműködési megállapodása. A tapasztalatok szerint a fogvatartottak 80 százalékának szüksége van arra, hogy lelkésszel tartson kapcsolatot, istentiszteleten vegyen részt, vagy éppen ún. közösségi alkalmon vegyen részt. A történelmi egyházakon kívül a többi között a Hit Gyülekezete, az adventista misszió, a baptisták és a jehovista misszió rendeznek foglalkozást, de előfordult már, hogy Ramadanra alakítottak ki és tettek alkalmassá zárkát. Családi karácsonyt, Hanuka ünnepi gyertyagyújtást és csoportos kimaradás keretében különböző látogatást - jártak már a fogvatartottakkal a csatkai búcsúban, a Holokauszt Emlékközpontban és a Terror Házában is - szerveznek a börtönben. A parancsnok és börtönlelkész egyaránt nagy átéléssel beszél arról, mennyire szükségük van a fogvatartottaknak - akár már az előzetesben is - arra, hogy a lelkész fölkeresse őket. Bár a fogvatartottakat szabadulásuk után "hivatalból" senki nem kíséri tovább, azért Szénási Jonathan Sándornak vannak információi arról, mi történik velük. "Van, aki szabadulása után aktívan beépül egy gyülekezetbe, és olyan is akad, aki nem, mégis sok mindent másképpen lát" - összegzi tapasztalatait.
Nézem a fogvatartottak arcát a börtönkápolnában tartott megnyitón. Nagy figyelemmel kísérik a beszédeket. Cséri Zoltán parancsnok arról beszél, más diplomaták már régen hazamentek biztonságot nyújtó hazájukba, míg Wallenberg maradt, hogy az üldözötteken segítsen. A parancsnok azt is leszögezi, Wallenberg példáján okulva a rossz cselekedetekeinkért nem hivatkozhatunk kényszerhelyzetre. Megható, ahogyan egy fogvatartott ezután a Himnuszt szavalja, - Kölcsey úgy írt a holokausztról (is), hogy az még be sem következett. Orosz Ferenc, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke a történelmi körülményekről beszél, a deportálásokról, majd szól arról is, ha a svéd embermentő ma élne, bizonyára az elesettek, a hátrányos helyzetűek érdekeinek érvényesítéséért küzdene. Ezután Vári Krisztina börtönlelkész "Wallenberg mint lutheránus" című előadását hallgatjuk meg. Az újszerű megközelítés legfontosabb tanulsága, hogy a XX. században nem a templomba járás a legfontosabb, hanem az, ki mit tesz embertársaiért. Ebből a szempontból Wallenberg hívő volt.
Schönberger András főrabbi a talmudista bölcsességet - aki megment egy embert, egy egész világot ment meg - elemzi beszédében. Vencel György azokért imádkozik, akiket nem tudtak megmenteni.
A beszédek közt Masa Tamás, a Sabbathsong Együttes vezetője énekel zsidó énekeket, vidám-szomorú dalokat. A fogvatartottak arcát figyelve a zsidó zene fantasztikus hatását lehet megfigyelni - egyesek komor tekintete oldódik, akad, aki el is mosolyodik, mások verik a taktust a lábukkal. Persze, ehhez nemcsak az énekek kellenek - Masa Tamásnak különleges képessége van, hogy öt perc alatt eggyé váljon a közönségével. Most is megénekelteti a fogvatartottakat.
A megnyitó után a fogvatartottak megtekintik a kiállítást. A tablók egy hétig maradnak Baracskán, ez alatt az idő alatt bárki megnézheti a kápolnában rendezett kiállítást.

Török Katalin

A vetélkedő középdöntői

A Régen volt? Hol is volt? c. országos felmenő rendszerű középiskolások részvételével zajló vetélkedő középdöntői:

Fő támogató: Külügyminisztérium

A vetélkedő fővédnökei:
Fónagy János parlamenti államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
Karin Olofsdotter, Svédország magyarországi nagykövete.


Március 18. hétfő
Szeged
Együttműködő szervezetek: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szegedi Zsidó Hitközség
A vetélkedő helyszíne: Somogyi Károly Megyei és Városi Könyvtár gyermekkönyvtára
Szeged, Dóm tér 1-4.

Március 19. kedd
Pécs
Együttműködő szervezetek: Pécsi Egyetem BTK Politikai Tanulmányok Tanszék, Pécsi Megyei Jogú Város Önkormányzata,
Jean Monnet Centre of Excellence of Pécs
A vetélkedő helyszíne: Pécsi Egyetem, Pécs, Ifjúság útja 6., A. épület, Kari tanácsterem

Március 20. szerda
Tatabánya
Együttműködő szervezetek: Tatabányai Szenes Hanna MIBE és Tatabánya város önkormányzata, KPVDSZ Művelődési Ház
A vetélkedő helyszíne: KPVDSZ Művelődési Ház, Tatabánya, Kós Károly u. 17.

Március 21. csütörtök
Debrecen
Együttműködő szervezetek:
Debreceni Zsidó Hitközség
Debreceni Zsidó Templomért és Temetőért Alapítvány
Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata
A vetélkedő helyszíne: Debreceni Zsidó közösség székháza, Debrecen, Bajcsy Zsilinszky u. 26.

Március 21. csütörtök
Miskolc
Együttműködő szervezetek: Miskolci Egyetem BTK Szociológiai Intézet, Miskolci Megyei Jogú Város Önkormányzata
A vetélkedő helyszíne: Bölcsészettudományi Kar, B2/XXVIII. előadó, kék terem, Miskolc Egyetemváros

Március 21. csütörtök
Vác
Együttműködő szervezetek: Magyar-Izraeli Baráti Kör Országos Egyesület,
Váci Zsidó Hitközség, Váci Önkormányzat
A vetélkedő helyszíne: Madách Imre Művelődési Központ, Vác, Dr. Csányi László krt. 63.

Március 22. péntek
Győr:
Együttműködő szervezetek: Széchenyi István Egyetem, Győr,
Győri Megyei Jogú Város Önkormányzata
A vetélkedő helyszíne: Széchenyi Egyetem, volt Zsinagóga, Győr, Kossuth u. 5.

A vetélkedő mindenhol 13 órakor kezdődik és 16.30-kor az eredményhirdetéssel zárul.

Raoul Wallenberg születésének 101-ik évfordulójáról Budapesten három helyszínen emlékezünk meg.

2013 augusztus 4. vasárnap

15.30 Wallenberg szobor, II. Szilágyi Erzsébet fasor
Gyertyagyújtás és virág elhelyezés
16.30 Wallenberg emléktábla, Budapest, XIII. Pozsonyi út és Wallenberg
utca sarok
Gyertyagyújtás és virág elhelyezés
17.00 Wallenberg emlékmű, Budapest, XIII. Szent István park
Az egyesületünk névadójáról megemlékezik:
Dr. Sebes József ügyvivő
Gyertyagyújtás és virág elhelyezés.

A megemlékezésekre tisztelettel minden érdeklődőt meghívunk.


Sipos András
soros elnök

A 2011-ik év győztes csapatai

A Díjak átadására a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezésre kerülő Wallenberg-év nyitórendezvényén került sor.
1. helyezett csapat: Aranymadár (127 pont) a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola, 11. B. osztályából (Felkészítő tanár: Juhász Magdolna)
2. helyezett csapat: Dunaparti cipők (121 pont) Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola 12. C. osztályából (Felkészítő tanár: Schiffer Éva)
3. helyezett csapat: Puskásosok /113 pont/ Puskás Tivadar Távközlési Technikum 13. E. osztályából. /Felkészítő tanár: Sós Ferenc/

Tisztelt Látogatónk!

Ezúton szeretnénk meghívni a 2014. november 8-án megrendezésre kerülő Radnóti Miklós vetélkedő döntőjére.

A meghívó illetve programterve itt megtekinthető.

2012-ik évi díjazottak

A Raoul Wallenberg-díj átadására a Magyar Nemzeti Múzeumban január 17.-én megrendezésre kerülő Wallenberg-év nyitórendezvényén került sor.

Novák Ilona

Novák Ilona kezdeményezésére indult útjára a magyarországi Élet Menete egyedülálló vagonkiállítása. A selejtezés előtt álló közforgalmi teherkocsi 2004 óta rendhagyó történelemórák színhelye, a dokumentumok, tárgyi emlékek és fényképek a Holokauszt tragédiáját próbálják megértetni a fiatalokkal. A Holokausztot túlélt önkéntesek száma egyre csökken, Novák Ilona munkájának köszönhetően fiatal önkéntesek csatlakoznak hozzá. Gondoskodik a vagon megfelelő műszaki állapotáról, a balesetmentes megközelítéséről, a térítésmentes pálya- és állomáshasználatról, az őrzésről. Igazi pedagógus. A rendhagyó történelemóra keretében cipőnyomokat fest a vagon padlójára, azt érzékeltetve, hogy mit jelentett 80-100 ember utazása egy vagonban a haláltáborok felé. Szorosan összepréselődve egymás mellé álltak a gyerekek és a cipőtalp nyomokat együtt helyezték el. A rendhagyó történelemóra végén azt javasolja a diákoknak, hogy álljanak a cipőnyomokra és hallgassanak meg egy ötperces dalt egy zsidó és nem zsidó kisfiú barátságáról. 2010-ben a vagonkiállítás elnyerte a SozialMarie díjat.


Dani Eszter

Dani Eszter református lelkipásztor szolgálati helyei közül az egyik legmeghatározóbb az 1996 és 2008 közötti Kárpátaljai Református Cigánymisszió munkácsi közössége. Itt részese lehetett a gyülekezeti munka mellett a cigány gyülekezetek indulásának. 2009-től a Dunamelléki Református Egyházkerület megbízottjaként fővárosi cigánymissziós szolgálatokat végez jelenleg is. A nyári gyerektáborok szervezése, a sokszor rendhagyó keretek között zajló, sajátos hangulatú hittanórák, amelyek a gyerekeken és a fiatalokon túl a szülőket, a családokat is elérték. A missziója törekvése az volt, hogy segítsen az életvezetés, az egészségmegőrzés, a bűnmegelőzés terén, a tanulásban. Aktívan közreműködik a cigányság iránti előítéletek leküzdésében, hiszen a KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága felügyeletével működő Roma Koordinációs Tanács tevékeny tagja a Magyarországi Református Egyház delegáltjaként. Lelkipásztori tevékenységével, életútjával példát mutat embertársainknak a hátrányos helyzetben élők, diszkriminációt elszenvedők érdekében végzett áldozatos munkájával.

Pócsiné Sivák Erzsébet

Pócsiné Sivák Erzsébet Tagóvoda-vezető 1980–ban kezdte meg szakmai munkáját Érden az 1 sz. Napköziotthonos Óvoda Fő úti Tagóvodájában - Ófaluban, ahol a legtöbb diszkriminációt elszenvedő család él. Ezeket a gyermekeket szeretetteljes odafigyeléssel neveli, készíti fel az iskolára, a közösségi, társadalmi életre. A szülők egyéni problémájának kezelése, konfliktus megoldó képessége a szülők és a közvetlen környezet, illetve a város elismerését eredményezte. Az óvodában sem a gyermekek, sem a dolgozók, sem a szülők körében ma már nem okoz problémát a másság elfogadása. Fáradtságot nem ismerve kutatja fel a körzetébe tartozó óvodás korú gyermekeket, akiknek az integrálását, azonos tervek és azonos szabályok alapján végzik, de egyéni fejlesztési tervek alapján. Ennek eredménye a gyermekek zökkenőmentes iskolai beilleszkedése. Fontosnak tartja a különböző helyi szokásokra épülő programok megszervezését. A felzárkóztatás érdekében – a közös erővel összegyűjtött bevételből – családi kirándulásokra kerül sor. Nagy élmény, a pályázat útján megvalósult, egyhetes Zánkai üdülőtáborozás.

Hidvégardó Község Önkormányzata

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hidvégardó lakosainak 20%-a roma származású. A roma és nem roma lakosság együttélése évtizedek óta harmonikus, köszönhetően a település vezetése eredményes foglalkoztatási és közösségszervező munkájának. A munkanélküliség nem éri el a 10%-t, köztük a romák 80%-a foglalkoztatva van. Sikeresen folytatják a közfoglalkoztatás rendszerét, a szociális földprogramot. Sikeres volt a "Minden gyermek jól lakjon", a szennyvíz program. A helyi roma lakosság kisebbségi közösségi házát a roma lakosok tevékeny részvételével, közös összefogással építették meg. Képzésekre, összejövetelekre, rendezvényekre folyamatosan használják a házat. A település jó példa arra, hogy hogyan lehet kitartó és következetes munkával a hátrányos helyzetű településen, hátrányos helyzetű lakossággal eredményesen megvalósítani a közösség szervezését és a kirekesztés helyett az integrációt, a nemzetiségek közötti békés együttélést.

Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy Forgács Gábor - Raoul
Wallenberg titkárának fia és mentőakciójának közreműködője -
Budapesten elhunyt.
Az egyesület tiszteletbeli tagjától méltó módon fogunk
elbúcsúzni és emlékét megőrizzük.

A Raoul Wallenberg Egyesület Elnöksége és a Raoul Wallenberg Alapítvány kuratóriuma

MEGHÍVÓ

Raoul Wallenberg születése századik évfordulója alkalmából a Raoul Wallenberg Egyesület Elnöksége csendes (virág elhelyezéssel, gyertyagyújtással egybekötött) megemlékezést tart:

2012. január 17-én kedden
13 órakor az Osztrák Nagykövetség épületénél /Budapest, VI. Benczúr u. 16./ és
18 órakor a Budapest, XIII. kerület Pozsonyi utca és Wallenberg utca saroknál levő emléktábláknál.

Szeretettel és tisztelettel meghívjuk az Egyesület tagjait, szimpatizánsait és minden érdeklődőt!


Dr. Orosz Ferenc
soros elnök

Raoul Wallenberg-díj

Raoul Wallenberg, Budapest díszpolgára, magyar állampolgárok tízezreinek megmentője 2012-ben lenne százéves. A Magyar Köztársaság Kormánya 2011. november 2-i ülésén hozott határozatával döntött arról, hogy a centenárium alkalmából Magyarország, a Raoul Wallenberg Év keretében, méltóképpen megemlékezik az embermentő svéd diplomatáról, a „humánum lovagjáról”. Ebből az alkalomból Magyarországon és külképviseleteinken felelevenítésre kerül a múlt e tragikus periódusa, és Wallenberg mellett más embermentők tettei. A Raoul Wallenberg-díj Bíráló Bizottság - az elmúlt évek hagyományát követve – 2012. január 17-én Raoul Wallenberg-díj elismerésben részesíti az arra érdemes személyeket és szervezeteket. A magyar társadalomban továbbra is élnek azok az ellentétek, melyek megkülönböztetik az egyik embert a másiktól, annak függvényében, hogy milyen társadalmi csoportba tartoznak. Az előítéletes magatartás, az intolerancia kiváltotta rasszista megnyilvánulások, indulatok már-már mindennapjaink részévé váltak. A Bizottság a Díj adományozásával etikai mércét és példát kíván állítani a magyar társadalmi- és politikai közélet elé. Szeretnénk elismerni, azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a Magyarországon hátrányos helyzetben élők, a diszkriminációt elszenvedők érdekében, az emberi és állampolgári jogok törvényekben biztosított érvényesítésében kifejtett tevékenységükkel. I. A Raoul Wallenberg-díjban részesülhetnek: 1. Polgárjogi aktivisták, akik - bátor kiállásukkal, - életútjukkal példát mutattak és mutatnak embertársaiknak a helyi, térségi és országos közéletben. 2. Település-, intézményvezető, települési önkormányzatok, intézmények, akik /amelyek/ - gyakorlati példát mutattak és mutatnak a normális emberi együttélésben, - a konfliktusok feloldásában és megoldásában szerepet vállaltak, vállalnak, - tevékenységükkel közreműködtek, közreműködnek az emberi és állampolgári jogok érvényesülésében. 3. Írók, újságírók, szerkesztőségek, szellemi műhelyek közösségei, akik /amelyek/ munkásságukkal járultak, járulnak hozzá az előítéletes magatartás, a rasszizmus, antiszemitizmus, cigány ellenesség leküzdéséhez, rávilágítottak, rávilágítanak azok demokrácia és szabadság ellenességére. 4. Egyházi vezetők, egyházi közösségek, akik (amelyek) hitéleti tevékenységük során, a hit erejét felhasználva, aktívan közreműködtek és közreműködnek a különböző népcsoportok, különböző felekezetek, vallási közösségek együttéléséhez, az egymás iránti előítélet leküzdéséhez. II. Raoul Wallenberg-díjra javaslatot tehetnek: az alapítók, támogatók, települési önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, emberi jogi, állampolgári, kisebbségi, egyházi szervezetek. Javaslatot tenni, a bizottság által közzé tett adatlap kitöltésével és ajánlás megfogalmazásával lehet. Beküldési határidő: 2011. december 31. Cím: Raoul Wallenberg Egyesület, 1363. Budapest, Pf. 39. III. A Díj összege: Szervezet, csoport, intézmény maximum 300.000 Ft Természetes személy maximum (bruttó) 200.000 Ft A Díjat a beérkezett javaslatok, ajánlások alapján a Bíráló Bizottság ítéli oda. A Díjban részesülőket levélben értesítjük, és a sajtóban nyilvánosságra hozzuk. A Díjjal kapcsolatos további információval a Bíráló Bizottság titkára, Sipos András, szolgál. Telefon: 0620-468-68-30. Budapest, 2011. november 17. Bíráló Bizottság Az adatlap a letölthető kiadvány fülben található

Döntő-április 18.

Fő támogatók: Külügyminisztérium és Svédország Nagykövetsége
Fővédnökök: Fónagy János parlamenti államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
Karin Olofsdotter, Svédország magyarországi nagykövete.

Program:
09.45 A diákok számára az állandó kiállítás megtekintése.
Helye: Holokauszt Emlékközpont, Budapest, IX. Páva u. 39.
09.45 Felkészítő tanárok részére: konzultáció a Holokauszt oktatásáról, a Régen volt? Hol is volt? vetélkedőről.
Helye: Holokauszt Emlékközpont, Wallenberg- terem Budapest, IX. Páva u. 39.
10.30 Diákok számára: Akadályverseny. Téma: Emlékművek, emlékhelyek, botlókövek Budapesten.
14.00 Az országos döntő hivatalos megnyitója.
Helye: Külügyminisztérium Konferencia terme
Budapest, II. Bem rakpart 47.
A műsort vezeti: Novák Péter kultúrmunkás
 Köszöntőt mond: dr. Orosz Ferenc a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke
A vetélkedőt megnyitja: Győri Enikő a Külügyminisztérium EU
ügyekért felelős államtitkára
 Prezentációk bemutatása.
 Megemlékezés Forgács Gáborról, Raoul Wallenberg közvetlen munkatársának fiáról.
A megemlékezést tartja: Dr. Sebes József, ügyvivő, Raoul Wallenberg Egyesület
 A prezentációk folytatása.
 Eredményhirdetés. A vetélkedő értékelése. Díjkiosztás.
A vetélkedőt értékeli: dr. Sebes József a zsűri elnöke.
Beszédet mond és a díjakat átadják a vetélkedő fővédnökei:
Fónagy János parlamenti államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
Karin Olofsdotter, Svédország magyarországi nagykövete.
17.00 A program várható befejeződése.

A Raoul Wallenberg Egyesület közleménye

Budapest, 2012. november 26., hétfő (OS) - A Raoul Wallenberg Egyesület minden felelős kormányzati és ellenzéki erőtől kérdezi: meddig kell még tűrnie a tisztességes embereknek azt, hogy a magyar Országgyűlésben mindennapi, megszokott esemény a már nem is leplezett antiszemitizmus.

Meddig tűrjük a fasizmust a magyar Parlamentben? A Raoul Wallenberg Egyesület minden felelős kormányzati és ellenzéki erőtől kérdezi: meddig kell még tűrnie a tisztességes embereknek azt, hogy a magyar Országgyűlésben mindennapi, megszokott esemény a már nem is leplezett antiszemitizmus. Az, hogy a magyar Parlamentben szinte mindenféle tiltakozás nélkül mondhatja egy képviselő, hogy ideje lenne felmérni, hány zsidó származású képviselő van a T. Házban és a magyar kormányban, szégyen. Szégyen azokra nézve, akik az érintett pártot beszavazták a magyar Országgyűlésbe, szégyen azokra a képviselőkre nézve, akik ezt szó nélkül tűrik, szégyen a levezető elnökre nézve, aki nem találta felháborítónak ezt az antiszemita kirohanást abban az Országgyűlésben, ahol történelmünk egyik legsötétebb korszakában két zsidótörvényt szavaztak meg a honatyák. Szégyen minden becsületes ember számára, aki ezt némán tűri. Vajon meddig kell még szégyenkeznünk?

Raoul Wallenberg Egyesület Budapest, 2012. november 26.

Kiadó: Raoul Wallenberg Egyesület

Városismereti vetélkedő középiskolásoknak

November 23-24-én lesz a városismereti séta. 13 csapat jelentkezett a játékra.
A csapatok reggel előadást hallgatnak meg a Holokausztról, majd elindulnak a Belvárosba, ahol hat állomáson hat feladatot kell megoldaniuk. Ezt követően visszatérnek a Holokauszt Emlékközpontba, s rövid prezentációt tartanak a séta során szerzett élményeikről. Ezen kívül még két feladatot kell megoldaniuk a kiírásnak megfelelően. A vetélkedő végső eredményhirdetésére 2012. január 12-én kerül sor.
A játékról a Klubrádió Reggeli gyors műsorában nyilatkozott Sipos András az egyesület ügyvivője
http://www.klubradio.hu/index.php?id=28%23c

Régen volt? Hol is volt?

Meghosszabbítottuk a Régen volt? Hol is volt? c. városismereti vetélkedő jelentkezési határidejét. A felhívás és a jelentkezési lap a Régen volt? Hol is volt? - 2011. topikon található, jobb oldalt.

Új jelentkezési határidő: 2011. október 18.

Szervezők

Országos döntő eredménye

Az országos döntőre a Külügyminisztérium Konferenciatermében került sor.
A műsort vezette: Novák Péter kultúrmunkás
A vetélkedőt megnyitotta: Breuer Klára Martonyi János Külügyminiszter Kabinetfőnöke
Köszöntőt mondott: dr. Orosz Ferenc a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke

A vetélkedő eredménye:

1. helyezett:
Wallenberg utódai csapat, Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola, Csongrád
A csapat összetétele:
Nagyistók Edit
Kiss Bettina
Szabó Anett
Palásti Sára
Felkészítő tanár: Széll Gábor

2. helyezett:
Égő áldozat csapat, Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola, Eger
Szabó József Tamás
Antal Krisztián
Baranyi Dániel
Bárdos Gábor
Felkészítő tanár: Kovács Jánosné

3. helyezett:
Ajvé csapat, Vasvári Pál Gimnázium, Székesfehérvár
Kovács Flóra
Bach Tímea
Mosberger Evelin
Munkácsy Anna
Felkészítő tanár: Kohutné Simon Erika

4. helyezett:
Mustármag csapat, Mustármag Keresztény Óvoda Általános Iskola és Gimnázium,
Budapest
Haskó Márk
Bánki Luca
Vass Beáta
Tóth Bence
Felkészítő tanár: Hernusz Erzsébet

4. helyezett:
Kiáltójel csapat, Bornemissza Péter Gimnázium, Budapest
Eggendorfer Noémi
Tóth Zsófia
Háda Balázs
Dénes Áron
Felkészítő tanár: Kulcsár Árpád

6. helyzett:
Százötvenöt csapat, Kazinczy Ferenc Gimnázium, Győr
Iván Viktória
Burján Evelin
Unger Fanni
Zsámár Klaudia
Felkészítő tanár: Kovalcsik Attila

6. helyzett:
Szövetségesek csapat Károlyi Mihály Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági
Szakközépiskola, Budapest
Duhonyi Nikolett
Gyürki Brigitta
Liptai Zoltán
Tycho Olívia
Felkészítő tanár: Módos Csaba

6. helyzett:
Schindler Angyalai csapat, Bethlen Gábor Gimnázium, Nyíregyháza
Lakatos Loretta
Dolezsár Dóra
Kapin Dorina
Simon Tünde
Felkészítő tanár: Simon Miklós

6. helyezett:
„Az élet szép” csapat, Kölcsey Ferenc Gimnázium Szakképzője, Zalaegerszeg
Nedelov Ferenc
Novák Kamilla
Varga Johanna
Varga Réka
Felkészítő tanár: Simkó Balázs

10. helyezett:
Paktumiti csapat, SZTE JKI Eötvös József Egységes Gimnázium, Szeged
Kovács Diána Eliza
Csapó Csenge
Szilágyi Anett
Varga Zita
Felkészítő tanár: Bartosné Dobos Andrea

A vetélkedő befejezéseként beszédet mondott:
Fónagy János parlamenti államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
Karin Olofsdotter, Svédország magyarországi nagykövete.

A díjat átadta: Fónagy János parlamenti államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
Dr. Sebes József a zsűri elnöke, a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvívője

Raoul Wallenberg-díj átadása

A Raoul Wallenberg-díj alapítói – az elmúlt évek hagyománya szerint– a névadó szellemiségét követve Raoul Wallenberg-díj elismerésben részesíti az arra érdemes személyeket és szervezeteket.

Ebből az alkalomból a Raoul Wallenberg Egyesület, Svédország magyarországi nagykövetsége és az Emberi Erőforrások Minisztériuma tisztelettel meghívja Önt és partnerét a díjátadó rendezvényre, valamint a gyertyagyújtásra.

Időpont: 2013. január 17. csütörtök


Program

15 óra
A Raoul Wallenberg-díj átadása
Holokauszt Emlékközpont, 1094 Budapest, Páva utca 39.

ÉLŐ, ONLINE KÖZVETÍTÉS AZ ESEMÉNYRŐL.
KATTINTSON a
http://www.hdke.hu/hirek/online-kozvetites-re

A laudációt elmondja Sipos András, a Bizottság titkára

A díjakat átadja és beszédet mond:
Balog Zoltán emberi erőforrások miniszter
Erik Ullenhag, Svédország integrációs minisztere

LiKör az ELTE BTK Skandináv nyelvek és irodalmak tanszékének
önkéntes hallgatói kórus műsora. Vezényel: Csúr Gábor Attila

8 óra
Gyertyagyújtás
Raoul Wallenberg emléktábla, Budapest XIII. kerület, Pozsonyi út és Raoul Wallenberg utca sarok
Beszédet mond: Dr. Sebes József a Raoul Wallenberg Alapítvány elnöke

In memoriam Raoul Wallenberg kiállítás Székesfehérváron

A székesfehérvári Esélyek Háza és a Raoul Wallenberg Egyesület meghív minden érdeklődőt az "In memoriam Raoul Wallenberg " című kiállítás megnyitójára.
A kiállítást megnyitja dr. Orosz Ferenc a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke és Márton Zoltán az Esélyek Háza igazgatója. Közreműködnek a Sabbathsong Klezmer Band együttes tagjai.
Időpont: 2011. október 3. (hétfő) 15.00
Helye: Civil Szervezetek Regionális Szövetsége, Civil Szolgáltató Központ,
Székesfehérvár, Balatoni út 8.
További részletek:
http://egyuttegymasert.blog.hu/2011/09/21/in_memoriam_raoul_wallenberg
A kiállítás megtekinthető: 2011. október 4-14-ig naponta 08-16 óra között.

Díjazottak

Baks Község Önkormányzata
Bódis Krisztina író, független dokumentumfilmes, pszichológus
Csóka János Pál az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke
Gordon Gábor "Az Élet Menete Alapítvány" kuratóriumának elnöke
Uhrin Anikó a Wáli István Református Cigány Szakkollégium igazgatója

A díjazottak laudációja a Raoul Wallenberg-díj 2013 menűben található. /Jobb oldalt/

Esélyegyenlőségről középiskolásokkal

Az esélyegyenlőség Magyarországon lesz a témája annak a pódium beszélgetésnek, melyet a székesfehérvári Belvárosi I. István Középiskola diákjaival folytat Rauh Edit a Wallenberg Egyesület tagja.
A beszélgetés végén a Sabbathsong együttes tagjai klezmer zenét játszanak.
Időpont: 2011. október 3. /hétfő/ 11 óra
Helye: Civil Szolgáltató Központ,
Székesfehérvár, Balatoni út 8.

Régen volt? Hol is volt? c. vetélkedőre

Országos középiskolai vetélkedő
Az a település, ahol élünk, dolgozunk, tanulunk, ügyeinket intézzük, tele van múltunk emlékeivel, dicső és feledhető események látható és láthatatlan lenyomatával. Vajon ismerjük-e, tudjuk-e, hogy egy-egy utcanév, ház, szobor, vagy emléktábla milyen múltbeli események hordozója, miért emelte, nevezte el, készítette az utókor?
Induljunk el és fedezzük fel városunkat, falunkat, ismerjük meg múltunkat, emlékezzünk a 68 évvel ezelőtt történtekre. A XX. század közepén emberek milliói szenvedtek faji, vallási vagy politikai alapú üldöztetést. A zsidóságot, a romákat sújtó népirtás és következményei a magyar múlt, az európai történelem és a kultúra veresége. Törekednünk kell arra, hogy a holokauszt a magyar történelem, a kollektív emlékezet részévé váljon, az ártatlanul üldözött és megölt magyar állampolgárok emléke fennmaradjon. Emlékeznünk kell azokra is, akik emberek tudtak maradni, az embertelenségben, akiket ismertünk, és akik ismeretlenek maradtak, s legfeljebb cselekedetük hozadéka, emberi életek megmentése maradt meg.
A Holokauszt Emlékközpont, a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola, a Raoul Wallenberg Egyesület „Régen volt? Hol is volt?”címmel országos felmenő rendszerű vetélkedőt hirdet a középfokú intézmények diákjai számára.
Részletes kiírás, a vetélkedőre jelentkezés /regisztráció/ a Régen volt? Hol is volt? 2013. menüben található. /Jobb oldalt./

A döntő csapatai

A vetélkedő időpontja: 2013. április 18. csütörtök
Helyszin:
Délelőtt: Holokauszt Dokumentációs Központ
Délután: Külügyminisztérium

1. Paktumiti csapat, SZTE JKI Eötvös József Egységes Gimnázium, Szeged

2. Wallenberg utódai csapat, Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola, Csongrád

3. „Az élet szép” csapat, Kölcsey Ferenc Gimnázium Szakképzője, Zalaegerszeg

4. Kiáltójel csapat, Bornemissza Péter Gimnázium, Budapest

5. Ajvé csapat, Vasvári Pál Gimnázium, Székesfehérvár

6. Schindler Angyalai csapat, Bethlen Gábor Gimnázium, Nyíregyháza

7. Égő áldozat csapat, Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola, Eger

8. Szövetségesek csapat Károlyi Mihály Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola, Budapest

9. Mustármag csapat, Mustármag Keresztény Óvoda Általános Iskola és Gimnázium, Budapest

10. Százötvenöt csapat, Kazinczy Ferenc Gimnázium, Győr

Városismereti vetélkedő középiskolásoknak

Budapest, az európai nagyváros, amelyben élünk, dolgozunk, tanulunk, intézzük ügyeinket. A történelmi város, amely tele múltunk emlékeivel, dicső és feledhető események látható és láthatatlan lenyomatával. Szeretjük Budapestet, mert a mienk, mert közünk van hozzá. Vajon ismerjük-e, tudjuk-e, hogy egy-egy utcanév, ház, szobor, vagy emléktábla, milyen múltbeli események hordozója, miért emelte, nevezte el, készítette az utókor?
Induljunk el, és fedezzük fel Budapestet, mert nekünk, ma élő nemzedéknek az is kötelességünk és érdekünk, hogy ismerjük és emlékezzünk (meg) a 66 évvel ezelőtt befejeződött korszak történéseire. A XX. század közepén európai és magyar emberek milliói faji, vallási és politikai alapú üldöztetést szenvedtek. A zsidóságot, a romákat sújtó népirtás és következményei a magyar múlt, az európai történelem és a kultúra veresége.
Az európai emlékezetkultúrához hasonlóan Magyarországon is törekednünk kell arra, hogy a holokauszt a magyar történelem, a kollektív emlékezet részévé váljon, az ártatlanul üldözött és megölt magyar állampolgárok emléke fennmaradjon. Emlékeznünk kell azokra is, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben, akiket ismertünk, és akik ismeretlenek maradtak, s legfeljebb cselekedetük hozadéka, emberi életek megmentése maradt meg.
Az elmúlt évszázadokban sokféle nép, népcsoport, kultúra élt itt együtt, hatott egymásra a Kárpát-medencében. Ismerkedjünk meg egymás kultúrájával, szokásaival!
A Holokauszt Emlékközpont, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, a Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium és a Raoul Wallenberg Egyesület második alkalommal hirdeti meg a „Régen volt? Hol is volt?” címet viselő városismereti vetélkedőt budapesti középfokú intézmények 14 és 18 év közötti diákjai számára.
A városismereti vetélkedő témája: a magyarországi holokauszt, az embermentők tevékenysége, a zsidó-magyar kultúra együttélése, holokauszt és embermentő emlékhelyek Budapesten.
5 fős csapatok jelentkezhetnek a mellékelt jelentkezési lap megküldésével az info@wallenbergegyesulet.hu e-mail címre.
Jelentkezési határidő: október 3.
A vetélkedő két fordulóból és három feladatból áll:

A felhívás teljes szövege, a jelentkezési lap szövege az oldalt található Régen volt? Hol is volt?- 2011. modulban található.

Közösen tegyünk a gyűlölet ellen!

A Raoul Wallenberg Egyesület egyetért a TASZ és a Helsinki Bizottság által - a "Magyar-Sziget"-en elhangzott uszító kijelentések kapcsán- tett eddigi kezdeményezésekkel, és csatlakozik tiltakozásukhoz. Az Egyesület álláspontja továbbra is az, hogy a szólásszabadság biztosítása nem terjedhet addig, hogy bárki, bármilyen csoport, nemzet, kisebbség,stb. ellen gyűlöletet szíthasson és ezzel összefüggésben ellenük cselekvésre buzdítson.
Javasoljuk, hogy a demokráciát féltő civil- és egyéb szervezetek,
emberek mielőbb fogjanak össze és közösen tegyünk a gyűlölet ellen!

Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége nevében
Dr. Orosz Ferenc
soros elnök

Raoul Wallenberg-díj

Raoul Wallenberg, Budapest díszpolgára, aki magyar állampolgárok tízezreit mentette meg, 2012-ben lenne száz éves. Névadónk tetteihez méltón emlékeztünk meg az embermentő svéd diplomatáról, a „humánum lovagjáról”. Magyarországon a kormány, külképviseleteink, az önkormányzatok, a civil szervezetek és intézmények rendezvények sokaságán elevenítették fel a múlt e tragikus periódusát, és Wallenberg mellett más embermentők tetteit.

További részletekért kérjük kattintson IDE

Az Egyesület tisztségviselői

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége június 28-án tartotta meg, tisztújító közgyűlés utáni, első ülését. Az alapszabálynak megfelelően az elnökség tagjai megválasztották az ügyvivőket, akik a következők.
Dr. Orosz Ferenc soros elnök
Czinder Antal
Huff Endre Béla
Kaiser György
Dr. Sebes József
Sipos András

Az Elnökség megbízta a sajtó ügyek intézésével Török Katalint.
Elérhetősége: +3630-535-88-14

A Requiem Hírlevél 2012. októberi kiadásának letöltéséhez kérjük, hogy kattintson IDE

Schmitt Pál válaszolt a Raoul Wallenberg Egyesület levelére

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége örömmel nyugtázza, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök válaszolt levelünkre, amelyben egy Jobbikos képviselő kirekesztő - az MTK-hoz kapcsolódó - felszólalását bíráltuk. A köztársasági elnök válaszában leszögezi: büszke rá, hogy az MTK-ban sportolt. Schmitt Pál a levélben kijelenti: Kövér Lászlóhoz, az Országgyűlés elnökéhez fordul, hogy vesse latba tekintélyét, kövessen el mindent, hogy az esethez hasonló, méltatlan és provokatív megszólalások a jövőben ne fordulhassanak elő.
Megnyugvással fogadtuk, hogy a házelnök már döntött is a parlamenti viselkedési szabályok mielőbbi megalkotásáról.

"Magyar Köztársaság Elnöke
Dr. Schmitt Pál Úr részére
Köztársasági Elnöki Hivatal
Sándor-palota
1014 Budapest, Szent György tér 1.

Tisztelt Elnök Úr !
Immár két hete, hogy a Parlamentben Lenhardt Balázs, a Jobbik képviselője a labdarúgás helyzetét taglaló felszólalásában külön kitért az MTK helyzetére. Azt mondta, örül annak, hogy kiesett az NB I-ből hiszen "..a hazai mezőnyben egy idegen testet képez, sosem volt az átlagszurkoló kedvence". Sajnos a felszólalás a parlamenten belül nem váltott ki vitát, de azóta az MTK Baráti Köre és a napokban Hegyi Iván emelte fel szavát a nyilvánvalóan provokatív beszéd ellen.
Tisztelt Elnök Úr !
Az Raoul Wallenberg Egyesület részéről úgy gondoljuk, hogy méltatlan egy ilyen tartalmú – a nemzet egységét kikezdő - felszólalás, amely a sportegyesület ürügyén megosztásra, kirekesztésre törekszik. Nyilván Elnök Úr - mint kiváló élsportoló - jól ismeri, hogy az MTK különböző sportágaiban versenyző élsportolók az elmúlt időszakban mennyi elismerést szereztek hazánknak.
Megfontolásra javasoljuk Elnök úr felé megelőzendő az ilyen tartalmú felszólalásokat – együttműködésben a Parlament Elnökével -, egy olyan etikai norma kiadását, amely nemzeti alapkérdésekben tiltaná a kirekesztő felszólalásokat.
Tisztelt Elnök Úr !
Köszönettel fogadnánk, ha válaszolna megkeresésünkre, hogy egyetért-e felvetésünkkel, vagy milyen más megoldást tartana jónak a hasonló esetek elkerülésére.
Tisztelettel,
Budapest, 2011. 06. 24.

Dr. Orosz Ferenc
soros elnök
a Raoul Wallenberg Egyesület nevében"

2013. április 14. 10:30h

Szociális Innováció Alapítvány, a Holokauszt Emlékközpont, a Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány, a Budapest Undeguide
szervezésében hirdetjük meg az alábbi programot:

Wallenberg, Lutz, Perlasca, Slachta Margit, Salkaházi Sára és még sorolhatnánk...

Itt éltek közöttünk. Hősi tetteiket mára már csak emléktáblák és szobrok őrzik, amik mellett gyakran sétálunk el Budapest utcáin. Jöjjön el a közelgő Holokauszt emléknap alkalmából szervezett sétáinkra, ahol felelevenítjük a történelmet a város szegleteiben! Bemutatjuk azokat a helyeket, ahol az Igaz Emberek éltek, dolgoztak és bújtattak.

...Wallenberg svéd diplomata ezrével adott ki menleveleket, de a Duna partról, vagy a Bécs felé tartó menetoszlopból mentett ki embereket.
...Slachta Margit katolikus nővér a pápához is elment, hogy fellépjen az üldöztetések ellen.
…Karl Lutz, svájci diplomata, aki összeköttetései révén 800 magyar zsidónak szervezte meg az engedélyt, hogy Palesztinában letelepedjen.
...Salkaházi Sára saját testével óvta az üldözötteket a brutális sortűztől, önfeláldozó tevékenységéért Boldoggá avatták.
...Ocskay László honvéd századosként „Ruhagyűjtő századot” működtetve a mai Radnóti Gimnáziumban mentette meg százak életét.

Három különböző sétával készülünk:

• VII. kerületi nagy gettó - Sztehló Gábor és Carl Lutz
Találkozó: április 14. 10:30h - Deák téri Evangélikus Templom előtt

• XIII. kerületi nemzetközi gettó védett házai és Raoul Wallenberg
Találkozó: április 14. 10:30h - Jászai Mari téren a McDonald’s előtt

• XIV. kerületben tevékenykedő kevésbé ismert magyar Igaz, Ocskay László
Találkozó: április 14. 10:30h - kisföldalatti Mexikói úti végállomásánál a Burger King előtt



A sétákon való részvétel ingyenes és regisztrációhoz kötött, amit kérünk 2013. április 12-ig az igazemberseta@gmail.com email címen jelezni.

A program támogatói a Szociális és Innovatív Alapítvány, a Wallenberg Egyesület és a Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont. A szervezést támogatja a Budapest Underguide Kft., a valódi értékek felfedezését megvalósító programszervező műhely.



Az izraeli Yad Vashemben fát állítottak még annak is, aki „csak” egy ember életét mentette meg,
mert„aki megment egy életet, az egy egész világot ment meg”.

A munkaszolgálatot a kényelmetlen értelmiségiek ellen is felhasználták

Éves közgyűlést tartott a Raoul Wallenberg Egyesület. Elfogadta a szakmai, illetve a pénzügyi beszámolót, új elnökséget választott. A közgyűlésen Szita Szabolcs professzor, a Holokauszt Emlékközpont új megbízott igazgatója tartott előadást az emlékközpont terveiről és a Wallenberg-év méltó megünnepléséről.
Megtartotta éves közgyűlését a Raoul Wallenberg Egyesület. A szakmai beszámoló röviden és lényegre törően foglalta össze azt a sokfajta programot, melyet az egyesület 2010-ben szervezett. Január 17-én - akkor esett szovjet fogságba a svéd életmentő Budapesten - az egyesület átadta a Raoul Wallenberg díjakat.
Ugyanezen a napon az egyesület sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy mozgalmat indít a társadalmi békéért. Tavaly a tavaszi és a téli időszakban is szervezett az egyesület filmklubot, melynek keretében sok fiatal nézett meg etnikai, vallási kisebbségekkel kapcsolatos filmeket.

Nagy sikert jelentett a "Foglalj állást" címet viselő képzőművészeti pályázat és kiállítás. Meglepően sok fiatal rendkívül értékes alkotásokkal jelentkezett erre a pályázatra, az alkotások a mai magyar társadalom fontos kérdéseivel foglalkoztak, úgy, hogy a nézőket állásfoglalásra késztették. A legjobb pályaművekből az egyesület kiállítást rendezett Balassi Bálint utcai helyiségében.

A 2010-es év gazdag programjából kiemelkedik a "Régen volt? Hol is volt?" címet viselő, középiskolások számára rendezett vetélkedő, melynek keretében három középiskola diákjai adtak számot arról, mit tudnak az embermentőkről.

A közgyűlésen az elnökség egyhangúlag elfogadta a szakmai beszámolót és a számvizsgáló bizottság jelentését. Az egyesület nehéz anyagi helyzetben van, ennek elsődleges oka, hogy bár több programra pályázott, a működési költségekre rendkívül nehéz anyagi forrást szerezni - ezzel a gonddal küszködik egyébként a civil szervezetek többsége.

Ezután új elnökséget választott az egyesület, majd Szita Szabolcs professzor, a Holokauszt Emlékközpont új, megbízott igazgatója tartott előadást. A professzor beszélt a Holokauszt Emlékközpont terveiről, a többi között elmondta: a jövőben 6500 ún. csendőrségi nyilvántartó karton kerül a központ birtokába. Ez azért rendkívül érdekes kordokumentum, mert kiderül: a munkaszolgálatot a hatalom nem csak a zsidók, de a kényelmetlen értelmiségiek ellen is felhasználta. Szita Szabolcs példaként említette, előfordult, hogy feljelentés nyomán egy orvost - csak azért, mert vásárolt egy rádiót, s a hatalom attól tartott, nyilván a londoni adót hallgatja és ennek alapján majd rémhírt terjeszt - először arra szólítottak fel, hogy ne hallgassa a saját rádióját, majd miután e felszólításnak nem tett eleget, munkaszolgálatra vitték el. Ez egyértelműen kiderül a már említett csendőrségi nyilvántartó lapokból, de Kassák Lajos és Mónus Illés nevével is lehet találkozni ezeken a lapokon. E dokumentumok feldolgozása a közeli jövő feladata lesz.

A professzor szólt a 2012-es Wallenberg-évről is. A svéd embermentő 100. születésnapját méltón kívánja megünnepelni a Holokauszt Emlékközpont, természetesen a Raoul Wallenberg Egyesület is komoly részt vállal a Wallenberg-év eseményeiben, annak szervezésében.
Török Katalin

Szakmai beszámoló a 2010. évi tevékenységről

Az év első programjai január 17-éhez, Wallenberg szovjet fogságba esésének évfordulójához kötődtek. Szokás szerint erről a Wallenberg utcai emléktáblánál emlékeztünk meg.
Ugyanezen a napon először adtunk át Raoul Wallenberg-díjakat, a Holokauszt Dokumentációs Központban. Az elismerést és a vele járó pénzjutalmat Dúl Géza plébános, a Szent Erzsébet Segítő Alapítvány kuratóriumának elnöke, Rozner László, az újpesti zsidó hitközség elöljárója, Somos László esperes-plébános, Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára és Tóth Józsefné pedagógus kapta meg. Beszédet mondott Rauh Edit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára, a bíráló bizottság elnöke, Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és Anders Karlsland, a svéd nagykövetség tanácsosa.
A nap harmadik programja az a sajtótájékoztató volt, amelyen bejelentettük a "MOZGALOM A TÁRSADALMI BÉKÉÉRT" megindítását, és ismertettük erre vonatkozó felhívásunkat. Itt jegyzem meg, hogy a sajtónyilvánosságban érezhetően megnőtt a jelenlétünk, ami jelentős mértékben Török Katalin sajtósunknak köszönhető.
A 2010. év programjainak szervezését elősegítette az, hogy néhány hónapig Molnár Tamás, majd mintegy fél évig Gádor Lili személyében irodista-programszervezőt tudtunk foglalkoztatni.
Így a tavaszi, majd a téli időszakban is filmklubot szerveztünk, Sipos András ügyvivő kezdeményezésére, „Anno '45-'90 - avagy a kollektív amnézia” illetve „Kis Nagy Ember” címmel, Vas Zoltán Iván rendező közreműködésével. A téli sorozat témája az etnikai, vallási és egyéb kisebbségek filmbéli megjelenései tengeren innen és túl.
Nagy jelentőségű volt a „Foglalj állást!” pályázat és kiállítás, amelyet amatőr és profi művészek számára hirdettünk meg. A pályázatra olyan alkotásokat vártunk, amelyek mai magyar társadalompolitikai kérdésekkel foglalkoznak, ezekre reflektálnak, alkotnak róla véleményt, vagy kényszerítik a nézőt állásfoglalásra. A díjkiosztással egybekötött kiállítást Murányi Gábor újságíró nyitotta meg, 2010. november 11-én. A zsűri (Czinder Antal, Huff Endre Béla ügyvivők és Kis Róka Csaba festőművész) döntése szerint Győrffy László: XXL (Az ördög a DNS-ben lakozik) című alkotása megosztva a Free Szabolcs Terror Zone: Free Szabolcs! című kisfilmjével első helyezést ért el, a második helyet szintén megosztva Székely Beáta: A nyúl otthona, Kristóf Gábor: Kopaszok és Marton Ádám Márton: Gárdisták című műveikkel kapták.
Az egyesület a Wallenberg Alapítvánnyal karöltve, hozzájárult 38 árvízkárosult gyermek egy hetes velencei tavi nyaralásához valamint Halmos Sándor „Bihar vármegye zsidósága” című munkája megjelenéséhez.
Raoul Wallenberg emlékére október 15-én táblát avattunk az angol nagykövetség Harmincad utcai épületénél. Külön köszönet Kate Wacznak és Gömöri Máriának az adományokért. Utóbbi gyűjtötte össze az angliai felajánlásokat. A táblát készítette Czinder Antal Munkácsy-díjas képzőművész, az egyesület ügyvivője. A valamikor a Hazai Banknak helyet adó épület volt Wallenberg és munkatársai „főhadiszállása” és rejtekhelye 1944 legvégén. Az avatáskor beszédet mondott Cecilia Björner svéd és Greg Dorey brit nagykövet, Forgács Gábor, Wallenberg munkatársa és dr. Sebes József soros elnök.
2010. november 15-én soros elnökünk, dr. Sebes József a svéd királytól a Királyi Sarkcsillag Rend Első Osztályú Lovagja címet kapta az egyesületben végzett munkája elismeréseként, amelyet Cecilia Björner adott át ünnepség keretében a nagyköveti rezidencián.

A Holokauszt Emlékközpont új ügyvezető igazgatójának előadása

A Raoul Wallenberg Egyesület 2011. évi közgyűlését június 14-én kedden 16 órakor tartja az egyesület helyiségében (Budapest, V. kerület, Balassi Bálint utca 27.).
Határozatképtelenség esetén ugyanaznap 16 óra 30-ra új közgyűlést hívunk össze változatlan napirenddel, amely a megjelentek számától függetlenül határozatképes.

Napirendi pontok:

1.) Számvizsgáló Bizottság jelentése
2.) Soros elnök beszámolója
3.) Új elnökség választása
4.) Prof. Dr. Szita Szabolcs előadása

A közgyűlésre várjuk tagjainkat, a Prof. Szita Szabolcs előadására minden érdeklődőt tisztelettel meghívunk.

Dr. Orosz Ferenc
soros elnök

In memoriam Raoul Wallenberg

Ötvennél is több középiskolás várakozik izgatottan a Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium ebédlőjében április 12-én kora délután. A diákok egymással beszélgetnek, többen böngészik a Raoul Wallenberg életét bemutató fotódokumentációs kiállítást az ebédlő falain. A kihelyezett táblák jól mutatják a svédországi diplomata gyermekkorát, Magyarországra érkezését, mesélnek a holokausztról, hogyan kerültek végveszélybe zsidók és arról is, kik voltak hazánk megszállói. A kiállítás azt is megmutatja, hogyan mentette életek tízezreit Wallenberg.
Közben a Sabbathsong Klezmer Band is készülődik, hiszen a rendezvényen ők adják a zenét.
Gavallérné Kancsal Ágnes, az iskola igazgatója köszönti a résztvevőket, a Raoul Wallenberg Egyesület elnökségi tagjait, a szép létszámban megjelent diákokat. Orosz Ferenc, egyesületünk soros elnöke megnyitja a vándorkiállítást. Elmondja, az egyesület tervei szerint a közeljövőben a kiállítás valóban tovább vándorol különböző oktatási intézményekbe, - legközelebb Pécsre, majd Székesfehérvárra -, hogy minél több diák megismerkedhessen a holokauszt történéseivel és elgondolkodjon azon, mit tenne ma Wallenberg Magyarországon, ha élne. "Az emlékezés ma is időszerű, hiszen a magyar társadalom ismeretei gyakran hiányosak ezekről az időkről, sok a tévképzet, a hárítás, a szembe nem nézés a történtekkel" - mondta Orosz Ferenc beszédében. Hozzátette: ez is oka annak, hogy ma Magyarországon felüti fejét az az ordas eszme, amelyről már azt hittük, örökre megszabadultunk a második világháború után.
A megnyitó beszéd után az igazgatónő kérésére a diákok párosával körbesétálnak a teremben és "hivatalosan" is megtekintik a fotódokumentációt. Ezután a Sabbathsong Klezmer Band zenél, részletek hangzanak el a Láthatatlan kéz című musicalből.
Végül Rauh Edit szociálpolitikus (egyesületünk tagja) vezet pódiumbeszélgetést négy diákkal a hátrányos megkülönböztetésről, ennek okairól és arról, mit tehetünk e káros jelenségek ellen. A négy fiatal lány őszintén mesél ezzel kapcsolatos saját élményeiről is. Egyikük elmondja, a családnak meghatározó a szerepe ezekben a kérdésekben is. Aki például nem olyan légkörben nő fel, hogy a romák vagy éppen a fogyatékosok egyenrangú társaink, nehezen érti ezt meg, gyakran fél is ezektől az emberektől, hiszen az ismeretlentől általában félünk. Szó esik arról is, hová lehet fordulni (például az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz) diszkrimináció esetén.
Török Katalin

A Raoul Wallenberg életét bemutató kiállítás egy hónapig látható a svéd életmentő nevét viselő iskolában. Ez alatt az idő alatt bárki megtekintheti reggel 8 és délután 4 óra között. (Cím: 1083. Budapest, Ludovika tér 1.)

Felhívás

Idegenvezető képzés indul egyetemisták, főiskolások számára, a budapesti holokauszt és embermentő emlékhelyek meglátogatásához.

Részletes felhívás itt.

Szeptember 6. szombat

Helyszínek:
 Budapest, XIII. Pozsonyi út és Wallenberg u. sarok, Wallenberg emléktábla,
 Raoul Wallenberg Egyesület irodája, Budapest, V. Balassi B. u. 27.

Program a Wallenberg emléktáblánál:
- Wallenberg Egyesület szóróanyagának osztogatása.
- Beszélgetés az asztalhoz érkezőkkel.
- Belépési lehetőség a Wallenberg Egyesületbe.
- Ismerkedés a Szociális Innováció Alapítvány és a Baráti Kör a Holokauszt Emlékőrzésért Egyesület tevékenységével.

Az Igaz emberek útján c. séta az Újlipótvárosban
 A Szent István parkban:
o a Wallenberg emlékmű,
o a Tom Lantos,
o Giorgio Perlasca emléktábla megtekintése
 a Raoul Wallenberg utcában: Wallenberg emléktábla,
 a nemzetközi gettó védett házainak megtekintése (Ebben a városrészben a legnagyobb számban svájci védett házak /közel 70 / és mintegy 30 volt a svéd mentőakció részeként létrehozott védett ház. Ezeken kívül spanyol, portugál stb. védelem alatt is álltak épületek.)
- Jelentkezés a sétára:
o a wallenbergegyesulet.elnok@gmail.com e-mail címen szeptember 5-ig
o szeptember 6-án a helyszínen 10 órától személyesen.
- Igaz emberek útján c. séta indulóhelye a Wallenberg emléktábla előtt levő egyesületi asztal.
Indulási időpontok:
11 óra (magyar és angol nyelven)
15 óra (magyar nyelvű vezetés)
A séta időtartama 1 ½ óra
A sétát szakavatott idegenvezetők vezetik.

„Nézz körül – Járd körül”- Igaz emberek nyomában c. kvízjáték.
A 13+1 kérdésre szeptember 6-án a Wallenberg utca és Pozsonyi utca sarkán
levő egyesületi asztalnál lehet választ adni.
Aki a 13+1 kérdésre helyes választ ad a helyszínen könyv, vagy
tárgyjutalomban részesül.

Program a Wallenberg Egyesület Irodájában:

- 10 és 18 óra között Ember az embertelenségben c. Raoul Wallenberg életét és tevékenységét bemutató kiállítás megtekintése. Belépés ingyenes.
- Wallenberggel és a Holocausttal kapcsolatos kiadványok árusítása.
- Támogatások, tagdíj fizetése.


Raoul Wallenberg Egyesület
Szociális Innováció Alapítvány
Baráti Kör a Holokauszt Emlékőrzéséért Egyesület

Gyilkosságok Tatárszentgyörgyön 2009 február 23-án

A Raoul Wallenberg Egyesület részéről nem felejtjük el, hogy ordas eszmék képviselői, immár öt éve, ártatlan embereket levadásztak.

Továbbra is elfogadhatatlan és érthetetlen számunkra, hogyan aljasulhatnak "emberek" ilyen tettekre!

A családok fájdalmában osztozunk és továbbra is azért küzdünk, hogy ilyen tettek hazánkban ne ismétlődhessenek meg.

Őszinte együttérzéssel és fájdalommal a


Raoul Wallenberg Egyesület Elnöksége

Kiállítás és pódium beszélgetés Székesfehérváron

"In memoriam Raoul Wallenberg" címmel nyílt kiállítás a székesfehérvári Civil Szolgáltató Központban október 3-án. A svéd embermentő életét és zsidómentő tevékenységét bemutató tárlatot várhatóan 1800 helyi középiskolás fogja megnézni a következő két hétben. A Raoul Wallenberg Egyesület és a székesfehérvári Esélyek Háza közösen képzett ki olyan fiatalokat, akik saját kortársaikat kalauzolják majd a kiállításon. A legfontosabb cél, hogy a holokauszt történései ne merüljenek feledésbe, valamennyien vegyük észre, hogy ma is sokakat ér diszkrimináció, s akkor talán tudunk válaszolni arra a kérdésre is, mit tenne ma a svéd diplomata, ha élne.

Hatvan tizenkettedik osztályos ül le a székesfehérvári Civil Szolgáltató Központ ízlésesen berendezett nagytermében. A Belvárosi I. István Középiskola diákjai megilletődve nézegetik a székekre gondosan odakészített, Raoul Wallenberg életéről szóló kis füzetet. A megilletődött csöndet hamarosan feloldja a Sabbathsong Klezmer Band éneke. A diákok rövid ismertetést hallhatnak arról, hogy a klezmer valójában hangszeres zsidó népzene, az együttes vezetője elmagyarázza, mi is az a sófár, sőt, bele is fúj, hogy mindenki hallhassa zengő hangját.
Ezután Rauh Edit szociálpolitikus, a Raoul Wallenberg Együttes önkéntese ül le négy közéspiskolással, s megkezdődik a pódiumbeszélgetés. Ki volt Wallenberg? Szükség van-e arra, hogy ma is megemlékezzünk az embermentőkről? Melyek azok a társadalmi csoportok, amelyek ma is hátrányos helyzetben vannak? A romák, a terhes nők, a 45-50 évnél idősebb korosztály, ha munkát keresnek - hangzanak a diákok feleletei. Mi a teendő, ha valakit diszkrimináció ér? A beszélgetés során megfogalmazódik: lehet az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulni, de az érintett kérheti az ombudsman segítségét is. Szóba kerül az egyes emberek felelőssége, elhangzik, hogy sok család ellenséges a romákkal, a szórakozóhelyekre sem mindig engedik be a roma fiatalokat. "Most nem a zsidókat, hanem a romákat találják meg" - összegzi véleményét az egyik diáklány, aki a pódiumbeszélgetés résztvevője. Társa arról beszél, milyen fontos a nevelés szerepe ebben a kérdésben.
A délelőtt zárásaként ismét a Sabbathsong Együttes zenél, a Láthatatlan Kéz című musicaljükből adnak elő részleteket. Ezután a diákok megtekintik a Wallenberg életét bemutató tablókat. A tervek szerint a következő két hétben a gondos szervezés nyomán 1800 fiatal fogja megtekinteni a kiállítást. A Raoul Wallenberg Egyesület és az Esélyek Háza negyven olyan, önkéntesen jelentkező diákot képzett ki tárlatvezetővé, akik saját kortársainak fogják bemutatni a tablókat, válaszolnak majd a felmerülő kérdésekre. Az elképzelés szerint a fiatalok, ha saját kortársaik kalauzolják őket, közelebb kerülnek ezekhez a súlyos kérdésekhez.
Délután kezdődik a megnyitó ünnepség. Ismét a Sabbathsong Együttes zenél, majd Mészáros Attila, a székesfehérvári önkormányzat ifjúsági tanácsnoka mond beszédet. Beszédében hangsúlyozza: a 31 éves Raoul Wallenberg veszélyes küldetésre vállalkozott, s a magyar történelem egyik legtragikusabb fél évét töltötte hazánkban, küzdött a megsemmisítésre szántak életéért. Nagyon fontos volt a tanácsnok szerint, hogy a svéd diplomata a zsidók akkorra már megbénult önvédelmi ösztönét próbálta feléleszteni, példája útmutatást adhat a mai fiataloknak.
Ezután Orosz Ferenc, a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke mond rövid megnyitó beszédet. Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Magyarországra, ekkor vált legendás hőssé, tízezrek reményeivé. Nem volt teljesen egyedül, hiszen például Salkaházi Sára, vagy éppen Langfelder Vilmos is áldozatot hozott azért, hogy zsidó embertársait mentse. Orosz Ferenc szerint azért kell emlékeznünk Wallenbergre, mert még ma is "sok a tévképzet, a hárítás, a történtekkel való nem szembenézés". A soros elnök megnyitó beszédében feltette azt a kérdést is, mit tenne Wallenberg ma, ha élne. Bizonyára elmenne Gyöngyöspatára, majd egy budapesti pályaudvarra. "Mit is keresett volna a már nem működő pályaudvaron Wallenberg? Igyekezett volna meggyőzni a kerület lakosait, hogy arra az abszurd kérdésre, hogy támogatják-e, hogy a képviselőtestület rendeletben tiltsa meg a közterületen történő életvitelszerű lakhatást, nemmel válaszoljanak" - hangzott el Orosz Ferenc beszédében.
A megnyitó közönsége ezután megtekintette a kiállítást.

Török Katalin

Svédországi élménybeszámoló

(A svédországi út alatt képek közül egy válogatást IDE kattintva tekinthetnek meg.)

Életünk egy nagy útja előtt állhattunk 2014. július 1­jén, 11 órakor. Már maga a repülőút is izgalmas volt, alig bírtuk elhinni, hogy tényleg Svédországba repülünk. Mégis, az utunk igazán csak Stockholmban kezdődött el.
Az első napunkat egyrészről Judittal és férjével, Matz-zal való ismerkedéssel töltöttük, akik szervezték elszállásolásunkat és minden Svédországi programunkat –akiknek köszönhetjük, hogy kinti tartózkodásunk minden egyes napja fantasztikus volt – másrészről pedig szálláshelyünk, és környékének felfedezésével. Szállásunkat nem máshol, mint a Gamla Stan-ban foglalták nekünk.
A Gamla Stan leírhatatlanul hangulatos része, valójában a szíve Stockholmnak. Kocsival be se lehet hajtani, olyan sikátoros, szűk kis utcák hálózatából áll, és minden egyes utcát nagyon szeretnivaló és egyedi boltocskák, cukrászdák és éttermek töltenek meg. Szerencsére Svédországban csak éjfél tájt válik tényleg sötétté az ég, úgyhogy jó sokat tudtunk sétálni az este, ameddig még elég világos volt, és felfedeztük mind az óváros belsőbb, mesebelibb részeit, mind a külsőbb, tengerparttal fodrozott, nagyvárosiasabb részeket. Mindegyik része gyönyörű volt, sőt, talán otthonos is, mert a Gamla Stan kicsit a Budai várra, a külsőbb részek pedig az Andrássy út és környékére emlékeztethetik a Stockholmban járó magyarokat.

A második napon már egyből utunk egyik legmeghatározóbb állomásához látogathattunk el: a Levande Historia-ba (Living History Forum). Erről az államilag is támogatott intézményről azt kell tudni, hogy minden Svédországban valaha zajló hátrányos megkülönböztetéseket hivatott bemutatni, nagyon interaktív és elgondolkodtató kiállítások keretében. Mindezt az ország valamennyi Gimnáziuma felkeresi. A kiállítás valamennyi állomásán minket is végigvezettek, majd a minden egyes kiállítást lezáró „kerekasztal” beszélgetésben is részt vehettünk, ami igazán gondolatébresztő volt. Ez a hely nagyon nagy hatást gyakorolt ránk, mivel tényleg megtapasztalhattuk benne az eredményességét annak a módszernek, amit elmagyaráztak nekünk, hogy ők gyakorlatilag „használják” a történelmet, és minden eszközt bevetnek, hogy a régen elkövetett hibákat a jelenre kivetítve, meg tudják érteni a történelem tanulságát a fiatalok. Úgy gondoljuk, nagyon fontos lenne, hogy egy ilyen kiállítás, ilyen módszerekkel, itt Magyarországon is létrejöhessen.
Ezek után napunk „másik” fénypontja következett, ugyanis elérkezett a várva várt találkozás Kati nénivel és Miklós bácsival. Kati néni –Kate Wacz- nem egy átlagos holokauszt túlélő. Őt személyesen Raoul Wallenberg mentette meg.
Bár nyolcvanadik életévükön bőven túl vannak Kati néni és Miklós bácsi is, mégis még szervezkednek, Raoul Wallenberghez kapcsolódó szervezeteket támogatnak–melyek közül párat maga Kati néni alapított -, és máig elkötelezetten küzdenek Raoul Wallenberg munkásságának elismeréséért, és emlékének fennmaradásáért. Fantasztikus volt velük ilyen közelről megismerkedni, együtt ebédelni, majd Lidingöbe látogatni— látni, hogy mennyire erejük teljében vannak, vezetnek,
viccelődnek... El se hinné az ember, hogy már majdnem egy évszázadot megéltek, nem is akármilyen évszázadot.
Lidingö Stockholmnak az a része, ahol Wallenberg született. Itt megnézhettük a városházában Kati néni által létrehozott Wallenberg szobát, a városháza melletti híres Raoul Wallenberg emlékszobrot, majd a Raoul Wallenberg szülőháza helyén készült emlékművet –ugyan zuhogott az eső, de ettől mi csak boldogok lehettünk; ugyanis átérezhettük kicsit Wallenberg helyzetét, amikor elhurcolták az oroszok, mert Kati néni elmesélte nekünk. Akkor ráadásul nem is csak eső esett, hanem hó és jég.
Ezek után az emlékezetes látogatások után még a Svéd Magyar nagykövetségre is elmentünk, ahol is már vártak minket. Egy kis svéd fogadáson, majd átfogó történelmi témájú beszélgetésen vehettünk részt, a nagykövetasszony jóvoltából.
Az izgalmas napunknak ám még mindig nem volt vége, úgyhogy az estét a Gamla Stan további részeinek felfedezésével töltöttük el.

Most érkezett csak el a harmadik nap. Napunk kezdetéül ellátogattunk egy stockholmi zsinagógába, amelyet, ahogy közben megtudtuk igyekeztek régen a külvárosba építeni, ám az épület napjainkban a belváros szívében honol. A zsinagóga területén található továbbá a hitközség épülete is és nem utolsó sorban egy nevekkel és településekkel teli fal, amely emléket állít az egyes koncentrációs táborokba deportált és megsemmisített svéd zsidó áldozatoknak.
A manapság is aktívan működő hitközség épületét Eva Apperia, Judit régi barátja mutatta be nekünk, majd a szintén ott található Raoul Wallenberg szobát is volt alkalmunk megtekinteni. Ez a szoba azért volt nagyon érdekes, mert itt dőlt el az, hogy Wallenberget Magyarországra küldik segíteni.
A zsinagógát is megnézhettük belülről, ami gyönyörű volt. Megtekintése után a Had Múzeumba látogathattunk el, ahol már vártak minket Kati néni és Miklós bácsi, hogy bemutathassák nekünk a múzeumban az ő segítségükkel létrejött híres Raoul Wallenberg szobát.
A múzeumlátogatás után egy kicsit szabadabb program keretében hajóra szálltunk Judittal és egy nagyon kedves svéd történelem tanárnővel, Margareta Erikssonnal, és a Drottingholmi szigetre hajóztunk. Ott megtekinthettük a királyi palotát –amiben a mostani svéd uralkodó pár is lakik- és a gyönyörű kastélyparkot, miközben a tanárnővel mind mi, mind kísérő történelem tanárunk nagyon jót beszélgethettünk a svéd történelem oktatásról, de sok másról is.

Még az utolsó nap is életreszóló élményeket tartogatott. Elutazásunk előtti utolsó állomásunk Judit különleges munkahelye, a Fenix volt. Ez egy nagyon barátságos hely, ahol főként menekülteknek, de sok más problémával küzdő –pl. munkanélküli- embernek is segítenek. Itt egy nagyon különleges és becsületreméltó holokauszt-túlélő bácsival, Emerich Roth-tal vehettünk részt, kerekasztal-beszélgetésben. A beszélgetés során kiderült, ő is magyar volt, nevezetesen Roth Imre, aki már évek óta nem beszélt magyarul, mert nem akart, de most velünk még is a legtöbb szót magyarul váltotta, aminek örült. Emerich Roth bácsi, 92 évesen, máig járja az iskolákat és jellemformáló előadásokat tart a fiataloknak, miközben történetét is elmeséli. Két alapítványt is alapított; ezek közül az EXIT kifejezetten hátrányos helyzetű, antiszemita közegbe sodort fiataloknak segíti a kiugrását ebből a közegből. Eddig már 100 körüli fiatal életét mentette meg Emerich az alapítványon keresztül, akik közül sokan vele együtt járnak előadásokat tartani.
Ezután már „csak” átrohantunk, tényleg végezetül a viking múzeumon, és mentünk a buszpályaudvarra, ahol érzékeny búcsút vettünk Judittól. A busz a reptérre szállított minket, ahonnét haza repültünk.
Mindazokat, amiket átéltünk svédországi utunk során, soha nem fogjuk elfelejteni. Igazi kincsekkel
térhettünk onnan haza, és ez legfőképpen a kapcsolatok miatt mondhatjuk el, amiket odakint köthettünk, másrészt pedig a sok inspiráló ötlet és érdekesség miatt, amiket megosztottak velünk mind a Levande-Historiánál, múzeumoknál, de a személyes beszámolók és egyéni beszélgetések során is. Valahogy úgy gondoljuk, talán azért nem véletlen, hogy mi nyerhettük meg a Raoul Wallenberg versenyt, mert ami kincseket kaphattunk az út során, azok úgy érezzük, nálunk jó kezekben vannak; és úgy gondolom ráéreztünk, hogy Raoul Wallenberg szellemében tényleg van mit folytatni, és mi azt folytatni is foglyuk.

Holokauszt-emlékév - Hetven éve érkezett Magyarországra Wallenberg

Budapest, 2014. július 9., szerda (MTI) - Hetven éve, 1944. július 9-én érkezett Budapestre Raoul Wallenberg svéd diplomata, embermentő, akinek tevékenységére szerdán a fővárosban, az Osztrák Kulturális Fórum épületében emlékeztek.


Az eseményen, amelyet a Raoul Wallenberg Egyesület szervezett, Szita Szabolcs történész előadásában kiemelte: a Budapestre a svéd követség titkáraként mindössze "egy hátizsákkal" megérkező Raoul Wallenberg volt az egyetlen ember, akit kifejezetten a magyarországi zsidóság megsegítésére küldtek. Más embermentők, mint Carl Lutz svájci alkonzul vagy a magyarországi vöröskereszt követe, a szintén svájci Friedrich Born, túllépték hatáskörüket, mivel erkölcsi kötelességüknek érezték, hogy segítsenek - mondta.
A történész megemlítette, hogy Raoul Wallenberg Magyarországra érkezése előtt is segítettek már zsidó embereknek: például a szintén svéd Valdemar Langlet és felesége, Nina Borovko-Langlet svéd nemzetiséget igazoló papírokkal sok üldözött életét mentette meg. Módszerüket követte Wallenberg, aki svéd menleveleket készített, amelyek igazolhatták a magyar és a német hatóságok előtt, hogy az okmány tulajdonosa a svéd követség védelme alatt áll. Emellett a svéd diplomata védett házakat létesített, összesen ezrek életét mentve meg.
Szita Szabolcs hozzátette: "történelmi helynek számít" az épület, ahol a megemlékezést tartották, amely ma az Osztrák Kulturális Fórumnak ad otthont, hiszen ott lakott Raoul Wallenberg, és onnan hurcolták el 1945 januárjában a szovjetek. A lakás a náci-nyilas rezsimmel szintén szembeszálló egykori huszártiszté, Ocskay Lászlóé volt, akihez Raoul Wallenberg azért menekült, mert "vadásztak rá" a nyilasok.
A történész hangsúlyozta: munkatársai jóindulatú, idealista embernek ismerték Raoul Wallenberget, akinek talán ez is okozhatta a vesztét, hiszen tele volt tervekkel a Magyarország felszabadítása utáni időszakra, sőt várta is az oroszok megérkezését, ők azonban elfogták.
A megemlékezésen egy erre az alkalomra összeállított filmet vetítettek, amelyben olyan holokauszttúlélők szólaltak meg, akik azt mondták, Raoul Wallenbergnek köszönhetik, hogy megmenekültek. A túlélők közül azok is, akik személyesen nem ismerték Wallenberget, egyfajta "mentőangyalnak" tartották, aki "még a halálmenetekből is képes kihozni embereket". Többen kiemelték: a diplomata gyakran puszta jelenlétével, határozott fellépésével is képes volt életeket menteni.
A filmről szólva Szita Szabolcs elmondta: csaknem háromszor ennyi interjút vettek fel, és folytatják a munkát kollégájával, Tóth-Szöllős Andrással. Szeretnék, ha az ezekből a történetekből leszűrhető tanulságok bekerülnének a középiskolai tananyagba.
Hosszú Gyula történelemtanár beszámolt arról: a magyarországi deportálásokra emlékezve a Raoul Wallenberg Egyesülettel együttműködve május 15-től egészen szerdáig naponta összegyűltek a fővárosi Szabadság téren, hogy csöndben emlékezzenek az áldozatokra, azért, hogy - mint mondta - "ebben a csöndben legyen valaki azokkal is, akikkel akkor nem volt senki". A megemlékezők azoknak a településeknek a névtábláit emelték a magasba, ahonnan a megsemmisítő táborokba vitték a zsidó embereket.
A deportálásokat 1944. július 9-én állították le, addigra a vidéki zsidóságot már elhurcolták.



bszg \ bki \ blz

MTI 2014. július 9., szerda 20:15

Az I. fordulóból a középdöntőbe jutott csapatok listája 2014. február 21-én lesz elérhető.

A beszámoló közgyűlés folytatása

A Raoul Wallenberg Egyesület éves közgyűlésének második részét 2014. május 21-én szerdán 16.00 órakor tartja az egyesület irodájában (Budapest, V. Balassi Bálint u. 27. Bejárat az utca felől). Határozatképtelenség esetén az eredeti napirendi pontokkal megegyezően
2014 május 21-én szerdán 16.30 órai kezdettel
tartjuk a közgyűlést.

Napirend:
- Beszámoló a Raoul Wallenberg Egyesület 2013-ik évi tevékenységéről.
Előadó: Sipos András
- Beszámoló az Egyesület 2013-ik évi gazdálkodásáról, a közhasznúsági jelentés elfogadása.
Előadó: Sipos András
- A Számvizsgáló Bizottság jelentése az egyesület 2013-ik évi gazdálkodásáról, a közhasznúsági jelentésről.
Előadó: Vízhányó Károly
- Raoul Wallenberg Egyesület munkaterve 2014-ben.
Előadó: Sipos András
- Elnökségi tag kooptálása, a Számvizsgáló Bizottság megválasztása.
Előadó: Dr. Sebes József
- A Raoul Wallenberg Egyesület alapszabályának módosítása.
Előadó: Kardos Tamásné, dr.
- Egyebek.

Heisler András a vendégünk

Meghívó

a Raoul Wallenberg Egyesület közgyűlését követő
fórumra

Időpont: 2014. május 6. kedd 16.30 óra
Helye: Budapest, V. Balassi Bálint u. 27. Bejárat az utca felöl

Vendégünk: Heisler András a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke

Téma: a magyar zsidóságot érintő aktuális kérdések


Hagyományainknak megfelelően az éves közgyűlést követően aktuális témakörben fórumot tartunk, mely az érdeklődők számára nyilvános.

A fórumra az elnökség nevében tisztelettel megívom.

Budapest, 2014. április 28.




Sipos András
soros elnök

Május 6.

A Raoul Wallenberg Egyesület éves közgyűlését 2014. május 6-án 15.30-kor tartja az egyesületünk irodájában. (Budapest, V. Balassi Bálint u. 27. Bejárat az utca felöl.)
Határozatképtelenség esetén az eredeti napirendi pontokkal megegyezően
2014. május 6-án kedden 16.00 órai kezdettel
tartjuk a közgyűlést.
Napirend:
- Beszámoló a Raoul Wallenberg Egyesület 2013-ik évi tevékenységéről. /Beszámoló alábbiakban olvasható/
Előadó: Sipos András soros elnök
- Beszámoló az Egyesület 2013-ik évi gazdálkodásáról, a közhasznúsági jelentés elfogadása.
Előadó: Sipos András soros elnök
- A Számvizsgáló Bizottság jelentése az egyesület 2013-ik évi gazdálkodásáról, a közhasznúsági jelentésről
Előadó: Vízhányó Károly a Számvizsgáló Bizottság elnöke
- A Raoul Wallenberg Egyesület munkaterve 2014-ben
Előadó: Sipos András soros elnök
- Kooptálás
Előadó: Sipos András

Felhívás a
Régen volt? Hol is volt?
című országos középiskolás vetélkedőre

FELHÍVÁS
2014.
a Raoul Wallenberg Egyesület,
A Szabadművelődés Háza és a Tarsoly Ifjúságért Egyesület
Radnóti Miklós halálának hetvenedik évfordulója alkalmával

a Holokauszt Emlékőrzéséért Egyesület Baráti Körének találkozóira, melynek helyszíne

ORZSE, Oktonális terem
Budapest, VIII. kerület Schreiber Sándor utca 2.


Időpontok:

- 2014. október 21-én 17 óra 30 perc
Téma: a zuglói Nyilasper(film)
Utána beszélgetés Borsodi István és Máté Áron történészekkel.
Beszélgető partner Sipos András filmrendező.


- 2014. november 18.
Téma: Budapest ostroma.
Beszélgetők: Ungváry Rudolf és Ungváry Krisztián.


Minden érdeklődőt szeretettel vár a Baráti Kör vezetősége.

Meghívó a programokra

A Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége tisztelettel meghív minden érdeklődőt a Raoul Wallenberg emlékére szervezett programokra, melyet abból az alkalomból tartunk, hogy hetven évvel ezelőtt került Raoul Wallenberg és sofőrje, Langfelder Vilmos, szovjet katonák fogságába.

Január 17. szombat
16.00 Megemlékezés Langfelder Vilmosról
Vezeti: dr. Gonda Zsolt elnökségi tag, Raoul Wallenberg Egyesület
Tartja: Sarmasági Ete, egyetemi hallgató, egyesületi tag
Virág elhelyezés, gyertyagyújtás
Helyszín: Langfelder emléktábla, Budapest, VI. Andrássy út 36.

17.00 Megemlékezés Raoul Wallenbergről.
Program:
 Megnyitó. Deák Gábor egyesületi tag.
 Emlékbeszéd.
Tartja: Glebov Melinda, egyesületi tag
 Gyertyagyújtás, virág elhelyezés
Helyszín: Wallenberg emléktábla, Budapest, XIII. Pozsonyi út és Raoul Wallenberg utca sarok

Január 19. hétfő
15.00 - „Raoul Wallenberg – egy este az emlékezés és a tolerancia jegyében”
Svédország magyarországi Nagykövetsége rendezvénye. /Részvétel
meghívás alapján./
- A Raoul Wallenberg-díj átadása.

Január 21. szerda
17.00 Emlékezés a Wansee konferenciára. A Tarsoly Ifjúságért Egyesület és
a Raoul Wallenberg Egyesület közös rendezvénye.
Helyszín: Székesfehérvár, Rákóczi út és Várkörút sarok, Zsinagóga emlékmű
Beszédet mondanak:
Herczog Edit volt Európa Parlamenti képviselő, a Tarsoly Egyesület
tagja,
Hárs Gábor ny. nagykövet, a Raoul Wallenberg Egyesület elnökségi tagja
Neubart István a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke

2014 május 15-július 9.

A Raoul Wallenberg Egyesület támogatásával csendes megemlékezés zajlik az 1944-ben elhurcolt zsidó emberek emlékére május 15-től kezdődően.

További információ itt olvasható:

YouTube
Facebook

Igaz emberek útján

Felhívás Idegenvezető képzés elsősorban egyetemisták, főiskolások számára, de középiskolás érdeklődők is felvételt nyerhetnek,
a budapesti holokauszt és embermentő emlékhelyek meglátogatásához.

Mindenkit hívunk, aki szeretné megtanulni hol, mi történt, hogyan mentettek
az „Igaz Emberek” a II. világháború alatt.

Szervező RAOUL WALLENBERG EGYESÜLET,
SZOCIÁLIS INNOVÁCIÓ ALAPÍTVÁNY,
BARÁTI KÖR A HOLOKAUSZT EMLÉKŐRZÉSÉÉRT EGYESÜLET.

Városnéző séta A Holokauszt Emlékévhez kapcsolódva a fenti szervezetek
2014/15–ben a magyar és külföldi egyetemista és középiskolás diák csoportok számára városnéző sétákat szervez a budapesti Holokauszt és embermentő emlékhelyekre.

Hívjuk, várjuk azon egyetemista és főiskolás hallgatókat, akik érdeklődnek a történelem iránt és vállalkoznak csoportok vezetésére, az emlékhelyekre.

Képzés A jelentkezőknek két hétvégén képzésen kell részt venniük.
A tanfolyamot végzettek a magyar csoportokat önkéntes munkában vezetik, a külföldi csoportok vezetéséért megbízási díjat fizetünk.

A képzés időpontjai 2014. november 15,16, és november 22,23, szombat, vasárnap.

A képzés önköltsége 8 ezer Ft.
A képzést eredményesen elvégzők bizonyítványt kapnak.

A képzés helyszínei Holokauszt Emlékközpont – Páva utca 39.
Raoul Wallenberg Egyesület, valamint az emlékhelyek.

Jelentkezési határidő 2014. november 10.

Jelentkezés szia@szia.org e-mail címre elküldött életrajzzal. Keretszám 15 fő.


Budapest, 2014. október 26.


Sipos András Dr. Talyigás Katalin
soros elnök ügyvezető elnök

Még nincs szöveg...

Még nincs szöveg...

Még nincs szöveg...

Még nincs szöveg...

Még nincs szöveg...

Még nincs szöveg...