Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Kortárs költők versei


Miklós István alkotása

HAIKU

Ács Zoltán: Fuvallatok és gerincek
Balogh István: Butéliák

B. Huszta Irén: A dal halála

Bognár Stefánia: Szonett koszorú
B. Tomos Hajnal: Téli anziszk
Csata Ernő:Ádám apó meséje
Cserényi Zsuzsa: Ha akarod
Dorogi Ferenc Miklós: Elvarázsolt tavasz
Fehér Miklós: Csak költő vagyok
Fekete Csilla: Kulcs
Fenyvessy Szilvia: Szabadság
Finna Márta: Nem vagyok költő
Fülöp Katha: asztali áldás
Gyenis Éda: Együtt
Kalber Julianna: MEGPIHENNÉK

Kardos András: Tavaszi aranyeső...
Komáromi János: Cseppnyi múlt
Koczeth László Tövis: Szobor helyett
Kotaszek Hedvig: Kísért a csend
Kováts Péter: Borosgazda mondókája
Lelkes Miklós: Felhők
Lukács Mária: Szeretlek március
Magyari Barna: Szíved díványán ágyazok
Majorváry Sz. Sándor: A pillanat is hazaér
Márton Attila: Ha én...
Márton Levente: Sok idő eltelt
Monyók Bence: Veletek vagyok
Móritz Mátyás:A Költő és a sáros föld
Nagy Enikő: Kacatok
Ódor György: Picikék
Őri István: Te vagy a csend
Pákozdi Gabriella: Kavicsok
Peterdi Mihály:Kérdés és felelet
Péter Erika: Késői kérdés
Péter Éva Erika: Égig ölellek
Placskó Lajos: Négysorosok
Pogány Zoltán: Lehetletkék
P. Kolozsvári Frederik: Szárnyalj szabadon
Pődör György: A VÉGTELENSÉG CSODÁI
Szabó Anita: Hisztéria
Szabó Zsolt: Fel a csillagokba
Szakállas Zsolt: Daráló
Szikszai Ilka: A lélek pusztasága
Szőke Kata:A koldus
Tamás István: Te meg én
Tábory Maxim:Éjbe omló alkonyat
T.Fiser Ildikó:Tükör
Tulok Teréz: Szeretet
Utasi Hajnalka: Kikelet
Vasi Ferenc Zoltán: ÁRNY ÖRÖKSÉG I.
Vargha Ágnes: Szótlan

és további írások a szerzők oldalain...

Kattints ránk!:)


Versben mondjuk

Móritz Mátyás:
Mint a letűnt Nap csókja


Juhász Gyulához

1.

Áldott bánat szépítette lelked,
szívedből kimosta ami derű;
áldott bánatod úgy énekelted,
lelkedben eltört minden hegedű.

Mely úgy sírt, olyan tisztán és mélyen,
mint zsolozsma szent karácsonyéjen;
azt zengette hogy nincs igaz öröm,
igazi vágy, e vérkönnyes rögön.

Máskor nem fáradtál el szeretni,
áldottad az átkozott világot;
bár hívogatott a szürke semmi,
és bús lelked is halottra fázott.

Mégis fáradt dalnokként daloltál,
bús robotban vigaszod énekelted;
áhítattal ünnepre gondoltál,
mely nem jött el, bár jönnie kellett

volna, -de maradt tűnő igézet,
és megmaradt violaszín ködnek;
szédítőn átrobogott az élet
(mint a letűnt Nap csókja) fölötted,

mely kurta volt: tapsot ritkán adott,
és Te eljátszottad olyan hamar;
vetted borongásod és bánatod,
azóta is vád és virág takar.

2.

Nem kellett Neked még csak búcsúzni se,
hisz észre sem vett Téged senkise.
Csak egy könny voltál, aki porba hullt,
csak egy sóhaj, ki égbe szabadult;

csak egy csók, aki hideg kőre lelt,
csak egy szó, kire visszhang nem felelt,
egy pillangó, ki csillagot keresett,
és nem látta a durva szekerest.

Ha szívedben tavasz volt, -derült ég,
a rád váró sír szélére ültél;
ha harcoltál, nem mondták meg minek,
Isten tudja, -tán Isten hírinek.

Ha gyilkoltál, nem tudtad hogy kit is,
kiontottad a Krisztus vérit is;
ha szenvedtél, nem láttad hogy miért,
talán a mások üdvösségiért.

Majd nem harcoltál, -tűrve sem tűrtél,
hideg párnák kriptájába dűltél:
sírod szélén ülök, lecsüng öklöm,
dal és álom nélkül fekszel mindörökkön.

Bánatod áldott volt, örömed olcsó,
minden jutalmad szűk fakoporsó;
mikor végül a tavaszi hónap,
a felleges április, -a derűs,
elragadott Téged bús hegedűs.

3.

Jegenye volt lelked, mit a sors rázott
Ujjad (akár a lantod húrja) fázott
Hontalan voltál, akár a vágyad
Áldottad is a tizenhármas ágyat
Szerelem és pénz is könnyen elhagyott
Zord novemberben arcodra könny fagyott

Gyógyszered a csend volt, -altató, -szelíd
Udvariasan kötözgették sebeid
Lelkedet nem bántotta barna bánat
Ápolóid nem fordítottak hátat
Nem is hívogatott a szürke semmi
Akkor nem is gondoltál a halállal
Klarisszával álmodtál nem veronállal

4.

nem a sötét köpenyes zarándokkal
sokszor meghívott, néma barátoddal
kivel fényes utcákon gyakran jártál

kivel úgy táncoltál vígan és vakon
a sírok között a saját sírodon
míg végül utcájába eltaláltál


Móritz Mátyás további versek >>>


Versben mondjuk

Szőke Kata
Régi képek

1.
Emlékeim között kutatva,
fel-felvillannak régi képek,
mikor még a porban játszottam
s a tüskékre csak ritkán léptem.

2.
Álmaim oly édesek voltak,
a párnámra mézíz nyál csorgott,
ébredés után Édesanya
szememre forró csókot nyomott.

3.
Betegség izzó lázrózsája
gyermeki arcon ritkán nyílott,
napfény barnító tisztasága
Tisza gát zöld gyepére hívott.

4.
Zsenge fűágyon hemperegve
madarak dala simogatott,
s a tücsök zengő hegedűje
fülembe vidám nótát húzott.

5.
Pilléket kergettem a réten,
virágokból koronát fontam,
lágy hullámú hajamra téve,
jövő képéről álmodoztam.

6.
Egyedül bátran csatangoltam,
nem kellett senkitől sem félni,
akkor szerettek, nem bántottak,
lehetett világot remélni.

7.
Már felnőtt lett a kicsiny gyermek,
reménye régen szertefoszlott,
mosolyt közönnyel fűszereztek,
s őszinte szó hamisra váltott.

8.
Emlékeim között kutatva
szememből fáradt könnycsepp pereg,
betegség izzó lázrózsája
bosszút áll az elmúlt éveken.

9.
Jövő képe tépetten hever,
jelen virágát vihar tépi,
ötven feletti gyermek levert,
rejtett titka végzetét éli.


Szőke Kata további versek >>>


Versben mondjuk

Balogh István
Véletlen virág zentai parton

Kikelt hatalmas titkom: negyvenhárom.
Csattog a pitypalatty, sivít a kánya.
Minden ellenségem keresztjét hányja!
Zümmög szelíden égi elevátor.

Kakukk kerülj, rikkant nádirigó!
Anyámról köldököm vett origó!
Éjjelenként utcánkon fúj az ellenszél,
Szépanyám szívemnek igazságot mesél.

Van egy titkom, negyvenhárom!
Tömjént hoznak teveháton!
Áldozatom isten átka!

Mehetek a vakvilágba.
Az én titkom majd elvezet:
Kőbe vésett emlékezet.

2010. szeptember 30.


Balogh István további versek>>>


Versben mondjuk

T.Fiser Ildikó
Hontalan kor

Hajnal hasad, vagy megtörik,
borúlátásom küszködik, derűmmel.
Hegyek ormát még láthatom,
csupán álom e nyugalom, mezőkkel.

Hol vagy vérem pezsdülése,
akarnok újraalkotás erő?
Patak frissítő csobogását hallom,
szellődalt susog a távoli erdő.

Kitúrtak földi jóság rejtekéből,
Előjöttem, hát itt vagyok!
Mi a terved rongy élet velem, mondd?
Kiszáradt fákkal szomjazok!

Merre vagy hajléktalanotthon?
Síró, éhes kínok helye,
hol múlttal összeér jelenkor,
szikes földben van végső nyughelye.

Nem érzik szívem lüktetése,
továbbkeresni már nincs erőm!
Hontalan kor hontalan honom lett,
múlt emléke lesz hozzá a szemfedőm.



T.Fiser Ildikó további versek >>>


Versben mondjuk

Ódor György::
A szobor

Szobor, néma, esőverte,
állok s nézek szemetekbe,
olyan, aki szólni se tud.

Szobor, kit nem kéz alkotott,
de sehol sem hitt Krisztusok,
hiszen lelkem pokolra jut.

Az élet, a halvány elmék,
már nem kell, osztogatom szét,
mit a tej, amikor kifut.

Kellene a jobbik világ,
nem adtok, a marok silány,
üres kezű, könnyű koldus.

Az emberségnek súlya van,
így azzal büntetem magam,
csak írok, mozdulatlanul.


Ódor györgy további versek >>>


Versben mondjuk

Csata Ernő:
Morzsányi emlékezés

... megidézem József Attilát

A mama folyton mos.
Patyolat lelkemet
szeles udvarok szaga
járja, libazsíros kezemet
beletörülöm néha
álmaimban.
Ideg-sínjeimen
a nyomor vonatai
száguldanak, rajtuk
halomba dobálva
féltő anyai szavak.
Alattam sok apró kő
és fölöttem a dörgő ég.
Makacs lelkem sosem
hajlott, hiába próbálták
dühös viharok, most
recsegnek bennem
összetörve reményeim,
elszáradt ágak.
Jönnének bár új szerelmek,
hogy megkapaszkodnék,
de nálam a sínek
Szárszónál véget érnek.



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör