Körzeti presbiteri találkozó Szabolcson


2018.04.15.

Közösségre, találkozásra hívták a környékbeli (Paszabtól Tiszadodig) gyülekezetek presbitereit, és házastársaikat. A találkozón 12 gyülekezet presbiterei vettek részt.

A találkozó közös énekléssel és énektanulással kezdődött. Ezt követően a tiszavasvári gyülekezet lelkipásztora Szvoren Attila szolgálatát hallgathattuk meg. Az ószövetségi napi igét olvasta fel, abból a 7. verset emelte ki: Minthogy a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom építésekor. Hogyan tudunk mi, mint presbiterek „építeni” és „beépülni” hűséges, az Ügyhöz méltó szolgálatunkkal?

Az igehirdetést Nagy János – a szabolcsi gyülekezet presbitere- bizonyságtétele követte. Ezután került sor a gyülekezetek bemutatkozására. Mindenkinek lehetősége volt beszámolni gyülekezetének örömeiről, fejlődéséről, illetve a fejlesztésre váró területeiről. A beszámolók végén hálát adtunk az elért eredményekért, és Isten áldását kértük a megvalósítandó feladatok sikeres végrehajtásáért. Megegyeztünk abban, hogy imádságban is hordozzuk a megismert gyülekezeti terveket, igyekezeteket. A találkozó hivatalos része közös énekléssel ért véget.

A szabolcsi gyülekezet szeretetvendégséggel várta a résztvevőket, amit a vendégek által hozott saját készítésű finomságok is gazdagítottak. Falatozás közben lehetőség nyílt a megújult presbitériumoknak megismerkedni, kapcsolatokat építeni.

Kovács Gabriella presbiter, Tiszalök


ÁLARCAINK



A fenti témában tartotta meg a Nyírségi Református Egyházmegye az ifjúsági csendes napját 2018. április 7-én. A nap előadói Noszvajról érkeztek: Anda Tibor és Anda Judit lelkészházaspár, akik otthonosan mozognak az ifjúság körében. Egyrészt a gyülekezetükben is komoly munkát végeznek a fiatalok között, másrészt saját gyermekeik által nyernek tapasztalatokat, valamint a REFISZ (Református Fiatalok Szövetsége) munkatársai.

A regisztrációt követően áhítattal vette kezdetét a találkozó. A bűneset utáni isteni kérdésre kerestük a választ: Hol vagy? (1Mózes 3,9). Ezt az egyszerű kérdést szögezi Isten Ádámnak. S nem is olyan egyszerű erre őszintén válaszolni. Hiszen itt nem helymeghatározásra van szükség, hanem helyzet-és állapot megállapítására. Azaz: milyen viszonyban vagyok az Istennel? A Tőle való távolság, vagy hozzá való közelség az, amire rákérdez az Úr. Szólt ez a kérdés annak a több mint 100 fiatalnak és kísérőiknek, akik jelen voltunk ezen a csendes napon.

Közös, ismerkedős játék oldotta tovább az egyébként könnyed légkörben, jó hangulatban töltött napot. A zenét mátészalkai ifisek szolgáltatták Vadász Sándor vezetésével. A fiatalok élénken kapcsolódtak be az éneklésbe, és a rögtönzött koreográfiába.

Két rövid előadás mélyítette a nap címadó témáját az Anda házaspár előadásában. Lerántották a leplet az álarcainkról, amelyek mögé bújunk magunkat védve vagy az elvárásoknak eleget téve. A menő, a vicces, a bátor… egyéb maszkokról, amelyeknek viselése elrejt ugyan, de többnyire torzítja is saját énünket, megtörve és deformálva identitásunkat. Az álarc levételéhez bátorságra van szükség, méghozzá hitből fakadó bátorságra, amely segít felismerni, letenni és elengedi a hamisat, és átformálódni, igazivá, önmagunkká lenni. A problémát felvető előadás után a másodikban arról hallottunk, hogy van négy dolog: az istenképűség, az identitás, az imitáció (azaz Krisztus-követés), az intimitás (az Úrral való lelki kapcsolat), amelyek motorjai a keresztyénségünk megélésének. Ezekre van szükségünk, hogy azok legyünk, akik vagyunk; azzá legyünk, akivé Isten teremtett, hogy végre az az eltemetett istenarc rejtettségéből előkerüljön. (Reményik Sándor: Istenarc, lsd. https://sese.web.elte.hu/versek/rs_istenarc.html)

Rendezetten, fegyelmezetten, fiatalos lendülettel kerekedett ki a nap menete és témája. Megérintő és elgondolkodtató volt minden részlete. Az előadásokon túl az a pantomim játék is, amely szavak nélkül mondta el, hogy a bűn megkötöz, s csak a hitből fakadó imádság és Isten-imádás által nyerhetünk abból szabadságot. A délutáni játékban töretlen lelkesedéssel jelenítettek meg a fiatalok egy-egy kiosztott szituációt, amelyben minden csapatnak ugyanazt a párbeszédet kellett előadni. A győztesek osztozhattak egy valódi, új Merci csokin!

 

Köszönet az Egyházmegyének a bőséges és finom ellátásért! Isten áldja a szolgáló, kiscsoportot vezető lelkipásztorokat! Dicsőség az Úrnak, aki Lelkét kiárasztva mozgósította, megmozgatta a részt vevőket és hitünk szerint tovább végzi bennük, bennünk a megkezdett munkáját!

Sipos Brigitta lp.




Házasság hete Nyírteleken

 

 

 

 

 

 

 

 

A Házasság hete egy olyan kezdeményezés, ami 5 kontinens 21 országában van jelen. A házasságra és a család fontosságára akarja felhívni a figyelmet. Minden évben Valentin-nap környékén rendezik meg. Településünkön február 17-én, a házasságkötő teremben tartottuk alkalmunkat. A programra azokat a párokat hívtuk, akik szeretik a házasságukat. Tíz pár fogadta el a meghívást. A huszonévesektől kezdve a hetvenesekig minden korosztály jelen volt, de legtöbben a fiatal felnőttek voltak.

A délutánról

Szekeres József polgármester nyitotta meg a délutánt. Debreceni előadóink, Kovács Károly pszichológus és Kovácsné Ember Katalin mentálhigiénés szakember, különleges előadással készültek. Néhány bevezető gondolat után egy filmrészletet néztünk meg, melyet aztán közösen elemeztünk jelenetről jelentre. Így valójában nem is előadásban volt részünk, hanem egy olyan játékban, amiben együtt gondolkozhattunk a képkockákon látott családi kapcsolatokról. Mély családi konfliktusokat láthattunk, és beszélhettünk arról, hogy vajon milyen lépések segíthettek azok feloldásában. Nagyon sok építő gondolat hangzott el, amik közül most csak azokat említem meg, amiket én is elhoztam, hogy a házasságomban tudatosan odafigyeljek rá.

„Amikor sebezhetőek vagyunk, akkor nem állunk készen a változásra.”

A filmben egy idősödő apa és felnőtt lánya közti konfliktust láthattunk, aminek egyik jelenetében a lány a békülés, bocsánatkérés, megbocsátás szándékával közeledik apja felé, de ő elutasítja. Vajon miért lehet az, hogy a jó szándékú közeledés semmit sem ér? Amikor ez az apa és lánya találkozott, akkor azok a találkozások általában veszekedésbe torkolltak. Megszokták és tudták, hogy ha újra találkoznak, akkor az feszültséget jelent. Ezért amikor az apa meglátta lányát, akkor arra készült, hogy itt egy újabb csörte fog következni kettejük között.

Amikor veszélyt érzünk, akkor sokszor úgy viselkedünk, mint a sündisznók, összehúzódunk és tüskéinkkel próbáljuk magunkat védeni. Ez azzal is jár, hogy azt is megszúrjuk, aki már nem bántani, hanem simogatni akar. Hiszen megszoktuk, hogy a felénk nyúló kéz bántó. Azok az emberek, akik szavaikkal sokat bántanak, vagyis kisebb nagyobb lelki sebeket okoznak, maguk is rengeteg sebet kaptak. A sebző ember, maga is sebzett. Ahhoz, hogy valami változás történjen kapcsolataimban, házasságomban, ahhoz olyan helyzetet kell teremtenem, ami más, mint amit eddig megszoktam.

„Páncélt levetni csak a bunkerben lehet.”

A katonák fegyverzetüket, páncéljukat csak védett környezetben veszik le. Amíg kint vannak a csatatéren, addig csak a harcra tudnak gondolni. Ahhoz, hogy valami változás álljon be kapcsolataimban, védett környezetet kell biztosítanom. Ahol én is és a másik is biztonságban érezheti magát.

A filmben ez úgy jelent meg, hogy a lány nem adta fel az apa elutasítása után sem. A változást az hozta el, amikor az apai háznál egy beszélgetés közben a lány kifejezte, hogy nem csak az apának vannak veszteségei, hanem neki is. Ő is ugyanolyan vesztese egy helyzetnek, mint az apa. Szavaival a lány az apa oldalára állt és megmutatta, hogy neki is vannak fájdalmai.

„Nem kell félni a konfliktustól.”

 

Ahol két ember él együtt, ott mindig lesznek konfliktusok. Ezektől nem kell félni, hanem meg kell tanulni őket kezelni. Korábban úgy gondolkoztam, hogy jobb, ha a gyermekeink nem látják azt, ha mi vitatkozunk, esetleg veszekszünk. A délután viszont meggyőzött arról, hogy nem baj, ha látják a konfliktusunkat, hogy ha látják annak a megoldását is. Sokan azt mondják, hogy nincs konfliktusuk, ami nem igaz. Lehet, hogy évtizedeken keresztül hallgatnak róla, elfojtják, de mindenütt vannak konfliktusok. Ha a gyermek nem látja, hogyan működik egy konfliktus és hogyan lehet feloldani, akkor az életét csonkítjuk meg. A minták nagyon mélyen bevésődnek és később egy nehéz helyzetben csak ezekből tud élni. Nem mindegy, hogy otthon mi vésődik a gyermek lelkébe.

 

Zárszó

 

Előadóink zárszóként megerősítették, hogy a házasságnak is lehet támasza, jó alapja. Isten azért adta a házasságot, hogy azon keresztül megajándékozzon bennünket. Mivel ő találta ki ezt a különleges életközösséget, ezért érdemes hozzá fordulni, mert ötletgazdaként ő ért hozzá a legjobban.

 

Szabó Pál







>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló