" Végre leült, mekegő kecskéit, fejte juhát is,
mindegyiket rendben, s kicsinyét odaküldte alája,
Erre megaltatván a felét a fehérszínű tejnek,
átsajtolta, s a túrót font kosarakba helyezte,
és a felét öntötte edénybe, hogy innivalója,
hogyha kivánja, legyen, s vacsorához hogy legyen ottbenn..."
(Odüsszeia, 9. ének)
|