Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Válasz Fiala János írására területi autonómia témában

2012.06.08.

Nos miután többször elolvastam az Ön válaszlevelét a fölvidéki területi autonómia kikövetelhetőségének és módjairól, úgy döntöttem egy két dolgot azért a helyére kell rakni. Megpróbálom korrekt módon csakis tárgyilagos ellenérvek és életképes magyarázatok, javaslatok segítségével bizonyítani, hogy hogyan kell kikövetelni és miért elérhető cél a területi autonómia. Mindjárt az elején megjegyezném, hogy csakis a területi autonómia az ami megállítja az asszimilációnkat és idővel visszarendeződést, vagyis nemzetiségi arányok javunkra történő pozitív hatásait idézné elő.
Elolvastam az Ön vitaindító írását (Vitaindító a nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezethez 2011. november 10.), amelyben helyesen próbálja elemezni az adott helyzetet.

Autonómia témájában már több tucatnyi írásban próbáltam elemezni miért szerintem a területi autonómia az egyedüli és mégis elérhető cél (akár rövid távon is) a felvidéki magyarság számára.
Nemrég megjelentettem egy írást ( Bósza János: Számvetés. 1. Mi az autonómia és miért kell nekünk
), amelyben megpróbáltam az alapoktól kezdve elmagyarázni mi az autonómia.

Bíró Gáspár szerint: A szabadsághoz és az egyenlő emberi méltósághoz való jog alapján a közösség ügye mindenkinek az ügye, tehát a közösséget alkotó emberek együttese jogosult meghatározni azokat a politikai és társadalmi formákat, azokat a népi és területi kereteket, amelyekben politikai életét élni akarja. Ez pedig nem más, mint az általános demokratikus szabadságeszme s a belőle következő népszuverenitás és önrendelkezés.
Tehát egy közösség számára az a jó, ha saját maga dönt hogyan akar élni és mi az észszerű megoldás számára. Autonómiák Európa szerte pontosan ezért jöttek létre, nagyon sok változata bizonyítéka annak, hogy nagyon jó konfliktusmegelőző politikai megoldás a kisebbségek részére, perszonális, területi, kulturális és még nagyon sok válfaja létezik. Felvidékiek számára, s ebben a felvidéki magyar népnek, ha tudatosítjuk területi széttagoltságunkat, kétfajta autonómia a járható út. Azokon a területeken ahol arányiban hasonló a lélekszámunk, mint a többségi népé és egy egységes területet alkotnak, ott a területi autonómia a megoldás. Azokon a területeken ahol a területi autonómia nem realizálható, a személyi autonómia a megoldás.

Most megpróbálom az Ön írását tételesen elemezni:

I.. Idézet Öntől: "Én ugyanis tényleg nem gondolom, hogy a „területi autonómia” az a megoldás, amire szükségünk van. Az idézőjel nem véletlenül került a kifejezés köré, ahogy az az alábbiakból remélem kiderül. A „területi autonómiát” démonizálja a szlovák közvélemény, az elszakadással azonosítva. Ennek a téveszmének megvan ugyanakkor a szlovákiai magyar ellenpárja is: sokan egyfajta csodafegyverként tekintenek rá, amely minden problémát megold. Asszimiláció, jogfosztás, alacsony születésszám, többségi önkény, gazdasági ellehetetlenítés, mind eltűnik, amint sikerül az autonómiát kivívnunk. Ezzel nem csak az a probléma, hogy sajnos nem igaz, hanem hogy ennek az ábrándnak a kergetése a konstruktív vita gátjává vált. A „területi autonómia” ugyanis nem egy egyértelmű fogalom, aminek pontosan meghatározott jogi tartalma lenne, nem egy konkrét dolgot jelent. Ahány helyen alkalmazzák, annyiféle megvalósítási formája van. A fontos kérdés pedig az, hogy nálunk, Szlovákiában, mit jelentsen, hogy nézzen ki."

Két dologgal mindjárt az elején egyet értek, hogy a területi autonómia témáját nem szabad démonizálni és nem szabad az elszakadással azonosítani. De főleg nem szabad a szlovákok gondolkodását átvenni és megijedni attól, ha valaki az autonómiáról kezd beszélni, mert az valójában el akar szakadni és az országot szétzilálja, alkotmánysértést követ el. Eddig ahol az a területi autonómiákat bevezették, ott egyetlenegy kisebbségi nép sem tudott, sőt nem is akart elszakadni. Az autonómia nem maga megoldás a bajainkra, erről már nagyon sokszor írtam, hanem a jogrendszer, ledelegált jogok, amivel az autonómiaterület fel lesz ruházva, ami a létrejöttekor az alapjait képezi, ez állítja meg az asszimilációt. Az autonómia az csak egy közeg, ahol a jogainkkal élni tudunk. Tehát aki józanul gondolkodik és tudja mi az autonómia az azt is tudja maga az autonómia nem csodafegyver, csupán eszköz a ledelegált jogok alkotmányba fektetett jogegyenlőség szerinti alkalmazására. Tehát pont azt a problémát oldja meg, ami ellen manapság is küzdünk, hogy nem merünk a meglévő jogainkkal sem élni, mert egy rossz közegben élünk, ami nem az asszimiláció ellen hat, hanem azt segíti elő. A területi autonómia pont ebben segít, mert megállítja a ledelegált jogok segítségével a fogyásunkat és a teljes elszórványosodásunkat. Az autonómia kikövetelhetősége nem ábránd, hanem valós lehetőség, csak a megfelelő végét megragadva kell kezdeni építkezni, a békés küzdelmet elindítani. Igen két egyforma autonómia nincs, tehát a mai területi autonómiánk is más lesz, egy olyan autonómia lesz, ami bebiztosítja az alkotmányos jogegyenlőségünket. Ezek nem levegőbe pufogtatott frázisok, propagandabeszéd az autonómia mellett, hanem megvalósítható célok. A területi autonómia kikövethetősége három alappilléren nyugszik:
1. Megbékélés, a baráti jobb kinyújtása a szlovákság irányába.
2. Egy olyan autonómia tervezet elkészítése, ami az EÚ-s jogrenddel, meglévő példákkal összhangban van.
3. A szlovákok részéről történő visszautasítás után (mert mindig ez lesz a válaszuk) az EÚ-ba kell továbbítani, ott népszerűsíteni és támogatókat szerezni. Majd egy EÚ-s parlamenti ajánlást kicsikarni, hogy amiben felszólítják a szlovák hatalmi apparátust, hogy üljenek le a felvidéki magyarság képviselőivel tárgyalmi autonómia témában.

Nos csakis ezek után várható bármiféle előrelépés. tehát nem démonizálni kell a területi autonómiát és előre veszett fejszeként kezelni, hanem a megfelelő végét megragadni a békés küzdelmünknek és a három pont szellemében megtenni a megfelelő lépéseket. Ehhez az első két ponthoz már itt van 2007 óta egy magvalósítható autonómia tervezet vitaanyagként.


II. Második idézet Öntől: "A területi autonómia egy közigazgatási kategória. Önmagában semmit nem mond sem nyelvhasználati szabályokról, sem kultúráról, oktatásról, sem másról. Hogy ezt egy egyszerű példával illusztráljam, képzeljük el, hogy holnaptól sikerülne 14 dél-szlovákiai járásból egy „Magyar Autonóm Területet” kialakítani. Ugye világos, hogy ha ez mellett semmi más nem változna, azzal semmilyen célt nem sikerült volna elérnünk. Ehhez más területi beosztáson kellene nyugodnia, ahol más nyelvhasználati szabályozásnak kellene érvényesülnie, saját jogkörökkel, helyileg választott szervekkel és pénzforrásokkal kellene rendelkeznie stb. Ezek a részletkérdések az igazán lényeges kérdések, és ezekre semmilyen választ nem kapunk, ha a vita az elrendezés elnevezésében merül ki."

Ez sajnos egy tipikus manapság használatos érvelési módszer az autonómia ellen, éspedig mit miért nem lehet alapon. Mert fentebb írtam, hogy az autonómia nem maga a megoldás, hanem a ledelegált jogok, amivel a területi autonómia létrejöttekor fel lesz ruházva. Ajánlom elolvasni a CA 2007-es autonómia javaslatát , ott az Ön által érintett felvetések egytől egyig érintve vannak javaslatok formájában, csak egy idézet belőle:

4. A Honföldi Önkormányzati Parlament működési alapelvei:

a/ a Honföldi Kormány által hozott törvényerejű rendeletek érvényesítésére, felügyeletére,
b/ Honföld polgárainak érdekvédelmét, közképviseletét, a tartomány közigazgatását látja el,
c/ elfogadja és garantálja a tartomány költségvetését,
e/ érvényesíti és megőrzi a törvényességet.

5. A Honföld Önkormányzati Parlament illetékességéhez tartozik:

a/ saját önkormányzati intézményeinek a megszervezése,
b/ Honföld sajátos jogállásából fakadó, a tartományban érvényes törvényerejű rendeletek meghozatala,
c/ a művelődés,
d/ az oktatás,
e/ az anyanyelvhasználat,
f/ a történelmi, művészeti, régészeti és tudományos örökség,
g/ a szociális kérdések,
h/ a tájékoztatás,
i/ a tartomány érdekeltségű állami vagyon kezelése és vállatok működtetése,
j/ helyi adók és illetékek bevezetése,
k/ Honföld önálló pénzgazdálkodása,
l/ Honföld képviselete,
m/ saját igazságügyi és bírói szervezet,
n/ személyi javak védelme, az önkormányzat területének a közrendjét fenntartó önkormányzati rendőrség.

6. A Honföld Önkormányzati Parlament, saját hatáskörében, az állam jogrendjével összhangban és a tartomány jogállásának megfelelően, a következő területeken bocsát ki a tartomány területén érvényes törvényerejű rendeleteket:
a/ a tartomány hivatalaira és azok személyzetére vonatkozó rendtartás
b/ a népi (nemzeti) tanácsok testületeire vonatkozó rendtartás,
c/ a helyi települési határok meghatározása, az új községek alapítása,
d/ a közérdekű kisajátítások,
e/ telekkönyvek létesítése és felügyelete,
f/ tűzvédelem,
g/ egészségügyi ellátás biztosítása,
h/ kereskedelmi kamara felügyelete,
i/ gazdasági társaságok létesítése, felügyelete és a gazdasági ügyek ellátása,
j/ bankok és vagyonbiztosítás,
k/ tartomány érdekeltségű közszolgáltatás,
l/ rendfenntartás és a rendőrséggel való együttműködés,
m/ bányászat, energiatermelés,
n/ mezőgazdálkodás,
o/ erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás,
p/ környezetvédelem,
r/ infrastruktúra, helyi érdekű személyforgalom és áruszállítást,
s/ tömegtájékoztatás,
t/ nyelvpolitika,
u/ kultúrpolitika irányítása és közintézmények (múzeumok, iskolák, könyvtárak) fenntartása,
v/ közmunka megszervezése és szociális feladatok,
w/ turizmus, idegenforgalom, sport,
x/ oktatás és kutatás,


Ezek azok a jogok, amelyekről a két fél az EÚ-s ajánlás alapján elkezd egyeztetni, majd megegyeznek, amit a szlovák parlament jóváhagy. Tudjuk, hacsak a szlovákokon fog múlni nekünk ők sohasem fognak autonómiát adni, ezért kell az EÚ háttértámogatása (amihez az említett három pont alapján juthatunk el), EÚ-s ajánlás, amit már a szlovákok sem hagyhatnak figyelmen kívül. Tehát a legjobb megoldás a bajainkra, a területi autonómia. Természetesen, ahogyan az elején is írtam, ott ahol nem lehet a területi autonómiát kikövetelni, ott a perszonális a megoldás.

III. Idézet Öntől: "Ha megnézzük ugyanis, hogy az általunk készített javaslat miben tér el az „autonomisták” elképzeléseitől, nem sok mindent találunk. Mészáros László szerint például a lakosság etnikai összetétele legyen olyan, mint az elcsatoláskor volt, a szlovák telepesek ne hígíthassák fel sorainkat, és legyen nekik kötelező a magyar nyelv ismerete. Ezeket sajnos a területi autonómia sem tudja biztosítani. Szeretné továbbá, ha a nyelvhasználati jogok minél szélesebbek lennének. Ezzel teljesen egyetértek, viszont ennek semmi köze a területi autonómiához. Jelenleg is területhez kötött a nyelvhasználat. Egy jó nyelvhasználati szabályozás megvalósíthat mindent abból, amit Mészáros László javasol, a mostani közigazgatási keretek között is. A Kerekasztalnak 2010-ben megjelent egy ezzel kapcsolatos javaslata, szívesen várjuk a véleményeket ahhoz is."

Nos a CA autonómia javaslata gondolom eléggé konkrét és az összes háttérmagyarázatok, írások a Commora Aula honlapon megtalálhatóak. Ha megengedik, akkor figyelmükbe ajánlom ezt az egyetlen felvidéki területi autonómia tervezetet, ami szerény véleményem szerint megvalósítható és a három pont eléréséhez nyújt komoly segítséget.

Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény. A CA területi autonómia tervezete olyan tervezet, amit a szlovákság csak úgy alapon nem söpörhet le az asztalról, ha megteszi (ami várható minden esetben), akkor jöhet az EÚ-s beadványunk és itt jön képbe a CA alapfilozófiája, a polgári elvű megközelítése, mert kérdezem én melyik EÚ-s képviselő az aki szembe fog menni az EÚ értékrendjével, a polgárok azonos jogain felépült jogrendjével.

Egy lényeges dolgot tudatosítani kell egyetlen egy többségi nép a saját kisebbségi népének nem ad többletjogokat, így autonómiát sem csakúgy alapon, azokat ha lehet, de békés eszközökkel ki kell követelni, küzdeni azokért.

Még 2008-ban írtam egy levelet Fico úrnak, idézet:
"Egyetértek Önnel, hogy a területi autonómia az állam legnagyobb garanciája, hogy ne kerüljön sor a határok megváltoztatására. Ön, miniszterelnök úr, valamint Kostunica úr, a szerb miniszterelnök, a sajtókonferencián 2006. 10. 2-án közösen konstatálták, idézem Kostunica urat: „Koszovó kérdését nem lehet megoldani a nemzetközi jog megsértésével, csak a nemzetközi jog betartásával lehet azt megoldani. Ha az előtte említetteket vesszük jogi alapul, akkor a megoldás nagyon magas fokú autonómia biztosításában van, tehát olyan módszerről van szó, mellyel ezt Európa oldja meg, és e magas fokozat lényegében az autonómia legmagasabb fokozata lenne egyáltalában, amely Európában ismert, illetve még nem is ismert. És a Szlovák Köztársaság miniszterelnök urával, Fico úrral, megegyeztünk abban, hogy e megoldás jó abban, hogy a jövőben helyesbíteni lehet. Koszovó függetlensége nem tűr helyesbítéseket. Ez végső megoldás.” Ezek után nem tudom megérteni, hogy Szerbiában a területi autonómia a mostani államhatárok legfelsőbb garanciája, de itthon Szlovákiában ez pont az ellenkezőjét jelenti, a köztársaság felforgatását, és azt, aki békés eszközökkel küzd a területi autonómiáért, az irredenta, revizionista és tudom is én mi minden más. "

Tehát rengeteg olyan politikai axióma létezik, amelyeket az autonómia küzdelmünkben fel tudunk használni érvelés gyanánt. Ha Fico szerint a Koszovói területi autonómia jó megoldás, akkor a mi esetünkben ez miért nem lehet jó. Lám-lám ilyen és hasonló sántakutyás szlovák érvelést könnyen a javunkra fordíthatjuk. Csak keresni, látni és küzdeni kell és lesz autonómia, lesz megmaradásunk az ezer éves szülőföldünkön.



Nemrég egy ismerősön ezekkel a szavakkal zárta hozzám küldött levelét: “Milyen nép vagyunk mi, akik még rendes gyarmatosítókat sem tudtunk magunknak találni?”


Bósza János







Fiala János válasza Mészáros László írására

Fiala János válasza Mészáros László írására
2012. január 17. Kategória: Kisebbségek jogállása
Fiala János válasza Mészáros László írására

Tavaly októberben bocsátotta vitára a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a „Nemzeti kisebbségek jogállásáról és önkormányzatáról” szóló javaslatát. Mészáros László december 26-i cikkében azt kifogásolja, hogy tervezetünk nem a „területi autonómiára” épül. Mivel nem ő az első, és valószínűleg nem is az utolsó, akinek a téma kapcsán ez a kérdés jut eszébe, úgy gondolom, nem haszontalan bővebben foglalkozni felvetésével.

Nyilvánvaló válaszként sokakban az merült fel, amire a cikkíró is utal, nevezetesen, hogy a területi autonómia „feladása” egyfajta pragmatikus kompromisszum; mivel a jelen politikai körülmények között elérhetetlen(nek gondolják egyesek), ezért a könnyebb megoldást választva lemondtak róla és valami alacsonyabbrendűvel helyettesítették. Hogy a hivatkozott politikusok esetében ennek mennyi valóságtartalma van, azt nem tisztem megítélni, de ami engem illet, más a helyzet. Én ugyanis tényleg nem gondolom, hogy a „területi autonómia” az a megoldás, amire szükségünk van. Az idézőjel nem véletlenül került a kifejezés köré, ahogy az az alábbiakból remélem kiderül.

A „területi autonómiát” démonizálja a szlovák közvélemény, az elszakadással azonosítva. Ennek a téveszmének megvan ugyanakkor a szlovákiai magyar ellenpárja is: sokan egyfajta csodafegyverként tekintenek rá, amely minden problémát megold. Asszimiláció, jogfosztás, alacsony születésszám, többségi önkény, gazdasági ellehetetlenítés, mind eltűnik, amint sikerül az autonómiát kivívnunk. Ezzel nem csak az a probléma, hogy sajnos nem igaz, hanem hogy ennek az ábrándnak a kergetése a konstruktív vita gátjává vált. A „területi autonómia” ugyanis nem egy egyértelmű fogalom, aminek pontosan meghatározott jogi tartalma lenne, nem egy konkrét dolgot jelent. Ahány helyen alkalmazzák, annyiféle megvalósítási formája van. A fontos kérdés pedig az, hogy nálunk, Szlovákiában, mit jelentsen, hogy nézzen ki.

A területi autonómia egy közigazgatási kategória. Önmagában semmit nem mond sem nyelvhasználati szabályokról, sem kultúráról, oktatásról, sem másról. Hogy ezt egy egyszerű példával illusztráljam, képzeljük el, hogy holnaptól sikerülne 14 dél-szlovákiai járásból egy „Magyar Autonóm Területet” kialakítani. Ugye világos, hogy ha ez mellett semmi más nem változna, azzal semmilyen célt nem sikerült volna elérnünk. Ehhez más területi beosztáson kellene nyugodnia, ahol más nyelvhasználati szabályozásnak kellene érvényesülnie, saját jogkörökkel, helyileg választott szervekkel és pénzforrásokkal kellene rendelkeznie stb. Ezek a részletkérdések az igazán lényeges kérdések, és ezekre semmilyen választ nem kapunk, ha a vita az elrendezés elnevezésében merül ki.

A Kerekasztal javaslata ezekre a kérdésekre szeretne választ adni. Azt próbáltuk számbavenni, milyen jogköröket kellene az államtól a nemzeti közösségekre ruházni, hogy az ő akaratuk tudjon érvényesülni a számukra fontos kérdésekben. Az önkormányzatokról szóló javaslat ennek egy része; külön anyagban foglalkoztunk a nyelvhasználati szabályozással és a kisebbségi kultúrák finanszírozásával, és a továbbiakban kerül sor a kisebbségi oktatási rendszer és gazdasági önrendelkezés kidolgozására. Mindennek központi eleme az önkormányzati szervek háromszintű rendszere, a hozzá tartozó finanszírozással együtt. Nagyon komplex kérdésekről van szó, amelyekre egyáltalán nem egyszerű megoldást találni. Abban szerintem mindenki egyetért, hogy leginkább a fenti területeken érezzük a kisebbségi lét hátrányait, de keveseknek van elképzelése arról, hogy ez pontosan jogilag hogyan nyilvánul meg, és mit kellene változtatni rajta, hogy javuljon a helyzet. Ha sikerül tisztáznunk, hogy egyáltalán mit szeretne a szlovákiai magyarság ezekkel a kérdésekkel kezdeni, utána könnyedén hozzáigazíthatjuk a megfelelő közigazgatási formát. Ha szükség lesz rá. Merthogy ez egyáltalán nem biztos.

Ha megnézzük ugyanis, hogy az általunk készített javaslat miben tér el az „autonomisták” elképzeléseitől, nem sok mindent találunk. Mészáros László szerint például a lakosság etnikai összetétele legyen olyan, mint az elcsatoláskor volt, a szlovák telepesek ne hígíthassák fel sorainkat, és legyen nekik kötelező a magyar nyelv ismerete. Ezeket sajnos a területi autonómia sem tudja biztosítani. Szeretné továbbá, ha a nyelvhasználati jogok minél szélesebbek lennének. Ezzel teljesen egyetértek, viszont ennek semmi köze a területi autonómiához. Jelenleg is területhez kötött a nyelvhasználat. Egy jó nyelvhasználati szabályozás megvalósíthat mindent abból, amit Mészáros László javasol, a mostani közigazgatási keretek között is. A Kerekasztalnak 2010-ben megjelent egy ezzel kapcsolatos javaslata, szívesen várjuk a véleményeket ahhoz is.

A „területi autonómia” lényegi eleme, hogy feltételez egy kisebbségek által lakott autonóm közigazgatási egységet. Kíváncsian várom az „autonomisták” javaslatait, hogy milyen módon kellene megválasztani ennek a területnek a szerveit, milyen jogköreik legyenek és hogyan lenne finanszírozva. Ha lesz ezek között olyan, ami a Kerekasztal által elképzelt keretek között nem megvalósítható, egy területi autonómián alapuló modellben viszont igen, akkor minden további nélkül módosítjuk az álláspontunkat. De idáig ilyennel még nem találkoztam.

Az „autonomistákkal” szembeni legnagyobb kifogásom, hogy feltételezik, ha valami „területi autonómia”, ahhoz automatikusan jó nyelvhasználati, kultúrafinanszírozási, oktatási stb. szabályozás társul. Pedig sajnos nem. Ezeket a kérdéseket máshogy oldják meg Dél-Tirolban, mint mondjuk Katalóniában, és nem tudjuk a megoldásokat egyszerűen átemelni, azokat sajnos szorgos munkával nekünk kell kidolgoznunk. Ez pedig csak úgy megy, ha aprólékosan számbavesszük, melyek azok a problémák, amiket orvosolni szeretnénk, és konkrét megoldásokat kínálunk rájuk. Ez a munka nem helyettesíthető egy „területi autonómia” címkével. A végén, ha elvégeztük a feladatot, és a különféle jogterületeken lévő konkrét problémákhoz tartozó konkrét megoldásokhoz a megfelelő közigazgatási keretet is megtaláltuk, mint habot a tortára, címkét is ragaszthatunk rá. Ha az pont a területi autonómia lesz, semmi kifogásom nem lesz ellene. De rövidítések sajnos nincsenek, a megoldást annak tartalmában kell keresnünk, nem a nevében. Nem tudom, mihez kezdenénk a habbal torta nélkül.



Vitaindító a nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról s

Vitaindító a nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezethez
2011. november 10. Kategória: Kisebbségek jogállása
Vitaindító a nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezethez

A rendszerváltás óta többször is felmerült a szlovákiai magyar kisebbség jogállásának kérdése. A problémakör rendezésére több javaslat is született, de érdemi társadalmi vita és politikai érdeklődés híján egyik sem vert gyökeret a köztudatban. Jelen anyagunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a kérdés fontosságára, és egy lehetséges megoldást vázoljunk fel, amely mentén a szlovákiai kisebbségi közösségek megfogalmazhatják elvárásaikat, és érdemi párbeszédet kezdhetnek róla a többségi nemzettel és az állam képviselőivel.

A probléma gyökerét ott ragadhatjuk meg, hogy Szlovákia jelenlegi kormányzati, közigazgatási berendezkedése figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ország területén jelentős számú kisebbségi közösséghez tartozó személy él. Ettől a látszólag liberális, nemzetiségileg semleges (amerikai szakkifejezéssel: „színvak”) állásponttól az állam csak ott tér el, ahol ennek a szlovák nemzet látja hasznát. A sajátos gyakorlat legjobb és egyben legabszurdabb példái az ország regionális felosztása és az államnyelv fokozott védelme.

A létrejött rendszer azokban a kérdésekben is figyelmen kívül hagyja az állampolgárok nemzetiségi hovatartozását, ahol ennek figyelembevétele különösen indokolt lenne. A centralizált, egységes politikai közösségre épülő állam eszméje csak látszólag kezel minden polgárt egyformán, nemzetiségüktől függetlenül. Mivel a demokratikus döntéshozatali mechanizmusokat számarányánál fogva a szlovákság monopolizálta, ők abba a helyzetbe kerültek, hogy a többi nemzetiségi közösség belügyének számító kérdésben is dönthetnek, illetve dönteniük kell. Az államhoz csak nekik, és korlátozottabb módon a magyar közösségnek van hozzáférése, annak döntéseire befolyása. Nem jöttek létre olyan mechanizmusok, amelyek a kisebbségi közösségek számára lehetővé tennék, hogy az őket érintő kérdéseket befolyásolják, vagy legalább véleményt nyilvánítsanak róluk. Ezzel sérül az Alkotmány 34. cikk (2)c) pontjában és az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségi Jogaról szóló Keretegyezményének 15. cikkében rögzített részvételi joguk az őket érintő ügyekben való döntésekben.

Az absztrakt gondolatmenet helyett inkább világítsuk meg konkrétabb példával a fenti problémát. Szlovákiában minden lényeges jogi kérdésben a parlament és a kormány dönt, beleértve a nemzetiségi, kulturális sajátosságokkal bíró kérdéseket. Bár a törvények alapján formálisan mindenkinek egyforma esélye van ezeknek a szerveknek a munkájában részt venni, a gyakorlatban a szlovák nemzet tagjai számarányuknál fogva mindkettőben többséggel bírnak, és a magyar közösségen kívül a többiek egyáltalán nincsenek képviselve. A felemás képviseletű állami szervek döntenek arról, milyen módon használja nyelvét a lengyel közösség, milyen kulturális eseményeket és sajtótermékeket tegyen elérhetővé a bolgár közösség, milyen módszertan alapján folyjon az oktatás a ruszin iskolákban, milyen helyesírást használjanak a romák, milyen tankönyveket a németek, és még sorolhatnánk. Az állam a kisebbségekkel szembeni politikáját úgy alakítja ki, hogy abban a kisebbségek nem vesznek részt. Ráadásul még csak nem is tudjuk, kiket érint ez a politika, kik a címzettjei, hiszen a kisebbségi közösségek közjogi értelemben nem léteznek.

A fenti megközelítésnek vannak pragmatikus okai is. A szlovák többség, illetve a politikai elit nacionalista része így látja biztosítva ellenőrzését a magyar kisebbség, és az általa jelentett vélt „veszély” felett. Ugyanakkor több szempontból a szlovákságnak sem előnyös ez a helyzet. Olyan kérdésekben kénytelenek dönteni, amelyekhez a legjobb jóindulat mellett sem érthetnek, hiszen az adott közösség belső életéről, szubjektív nézőpontot igényelő kérdések tömegéről van szó.

A probléma kiküszöbölésére fogjuk felvetni az általunk kidolgozott törvényjavaslatot. Ennek egyik célja, hogy definiálja a nemzetiségi közösségeket (a javaslatban a nemzetközi jogban használatos és elfogadott “nemzeti kisebbség” kifejezést használjuk), és rögzítse az állammal fennálló alapvető kapcsolatukat, tehát jogaikat és kötelességeiket az állammal szemben. A másik, hogy létrehozza azokat az intézményeket, amelyeken keresztül a közösségek részt vehetnek az őket érintő döntések meghozatalában.

A törvény talán legfontosabb elemét az intézményrendszer létrehozásának módja és hatáskörei képezik. Javaslatunk közösségenként egy országos, központi szervet, „nemzeti tanácsot” feltételez, amelyet közvetlenül a közösség tagjai választanának. Emellett helyi és regionális közösségi önkormányzati szervek is létrejöhetnének, ha arra a közösségnek igénye van, és teljesíti a törvényben megszabott feltételeket. A fenti szervek feladatai az oktatás, kultúra és nyelvhasználat terén a közösség intézményeinek (iskolák, múzeumok, sajtótermékek) működtetése, igazgatása, továbbá a közösség érdekeinek képviselete az állami szervekkel való kapcsolattartásban az előbbi kérdésekben valamint gazdasági és szociális ügyekben.

Meggyőződésünk, hogy az általunk felvázolt rendszer nagyban hozzájárulna az ország stabilitásához és demokratizálódásához, mivel intézményes fórumot teremtene a többség és kisebbségek közötti érdemi politikai párbeszédre, és megszüntetné a nemzetiségi sérelmek egy jelentős részét. Hasonló megoldások nemcsak a sokat csodált nyugat-európai országokban, hanem Közép-Európában is működnek, pl. Szlovéniában, Szerbiában, Magyarországon és másutt is.

Természetesen a javaslat sikere a részletekben rejlik. Az elvi kérdéseknél fontosabb, hogy a létrehozott intézmények hatékonyan tudjanak működni, tényleges döntéseket hozhassanak lényeges kérdésekben, és ezáltal elnyerjék a közösséghez tartozó személyek bizalmát. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél több kritikai véleményt tudjunk figyelembe venni a következő változatok létrehozásánál. A vitaindítóval együtt nyilvánosságra hoztuk a javaslat koncepcióját (alapelveit) és részletes vázlatát. Ezek semmiképpen nem tekinthetők végeleges javaslatnak, inkább az érdemi vita megalapozását szolgálják. Kérünk minden érdeklődőt, hogy részletesen olvassa el az anyagokat, és juttassa el hozzánk észrevételeit. A kritikák alapján módosítjuk a javaslatot, és társadalmi vitát kezdeményezünk róla a magyar közösség egésze, a többi kisebbségi közösség, majd a szlovák többség és az állami szervek fokozatos bevonásával.

Úgy véljük, a kisebbségek jogállása olyan kérdés, amely joggal tart igényt a Kerekasztal tagjainak érdeklődésére. Bízunk benne, hogy kezdeményezésünk tartalmas vitához fog vezetni, amely a szlovákiai nemzetiségi közösségek javára válik majd. Számítunk együttműködésére!

Fiala János

2011. november 1
http://www.kerekasztal.org/2011/11/vitaindito-a-nemzetisegi-kozossegek-jogallasarol-es-onkormanyzatarol-szolo-torveny-javaslatahoz/



Kerek ez az asztal, csak arra vigyázzunk, nehogy a szemünk is kikereke

Kerek ez az asztal, csak arra vigyázzunk, nehogy a szemünk is kikerekedjék tőle

2011. december 26.
Mészáros László, Felvidék.ma

Örömömre szolgál, és köszönet érte a kezdeményezőknek, hogy a hírportálon végre ezt olvasom: „Vitaindító a nemzeti közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezethez". Hát ezt is megértük, kapom fel a fejem.

Végre merünk a témához nyúlni, és beszélni róla. Mert a vitaindítóval úgy gondolom, megkezdődik az általunk oly régen várt egyenjogúsításunk hosszú folyamata.
Örömöm akkor kezd csillapodni, amikor elolvasom a vitaindító teljes szövegét. Most veszem csak észre, hogy a képem ez alatt az idő alatt igencsak megnyúlt, mert a vitaindítóból valahogy, éppen a lényeg hiányzik. Nincs egyértelműen feltüntetve benne, hogy az önkormányzatok, vagyis az autonómiák milyen széles skálájából választhatunk majd. S ezek közül melyik az, amely a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szerint a legjobb megoldást kínálja számunkra, és főleg, miért?
Mert jogállásunk törvénytervezete II. cikkely „ A nemzeti kisebbségek és tagjaik alapvető jogai" 4. pontja alatt ezt olvasom: „Az asszimiláció tilalma". Ezt így leírni, le lehet uraim, mert a papír sokat elbír, de betartatását vajon hogyan képzelik el? Miért nem azt írják le, hogy a lakosság etnikai összetételnek megbontása, felhígítása betelepítések által tilos, és büntetendő. Hogy a lakosság etnikai összetételének olyannak kell lennie, mint egykor, az elcsatoláskor volt. Mivel pedig az önrendelkezés bármely fajtája, alanyi jogon jár nekünk, azt ennyi idő eltelte után, nem kérni, de immár követelni kell. Hiszen, napjainkban is, az autonómiák hosszú sora jött létre már Európában, csak felettünk szaladt el az idő. Mert a sok szövegből nekem úgy tűnik, hogy a nemzeti kisebbségek jogállását kidolgozó uraknál a kulturális autonómia lesz a befutó, illetve ez volna az, amit nehéz szívvel bár, de a szlovákok is elfogadhatónak tartanak. Sőt olyan érzésem van, hogy a háttérben már ez is eldőlt, mert ebben egyeztek meg vegyespárti politikusaink a szlovák politikai elittel. Bizonyítékként Simon Zsoltot említeném, aki nem is olyan régen kerek- perec kijelentette: „Nem kell nekünk a területi autonómia!" Azonnal válaszoltam rá, és kikértem, hogy Ő így nyilatkozzon a mi nevünkben! Mert az ilyen széles látókörű ember bizonyára a következő kormányban is helyet kap majd, ha másért nem, hát azért, hogy átültesse önkormányzati ügyekben az atyafiak akaratát, és nem a miénket. De ha így van, akkor sajnos, sincs mit hozzászólnom a törvénytervezethez, mert szerintem a kulturális autonómia nyomelemei Szlovákiában egy bizonyos szinten, már most is megvannak. Mert figyeljék csak, ha évtizedeket is átkínlódva, vért izzadva, de megszületett a várva-várt táblatörvény. Hogy nem az igazi, és megint nem az igazi – mondaná Hofi –, de miért baj ez? Van nekünk időnk bőven újabb évtizedeket várni arra, hogy igényeinket egykor majd ez is bőven kielégítse. És ugyanez vonatkozik a kétnyelvű feliratokra is. Mert törvény arra is van már, és ha igényli a lakosság, hát áldásunk rá, és megengedtetik. Ha nem, az az ő bajuk! Azt, hogy a kétnyelvűséget propagáló táblák és feliratok esetleges megjelenítése nem tetszik a kereskedőknek, meg a betelepült szlovákoknak sem, hát Istenem, van ez így, ezért nem kell erőltetni, és főleg kitenni. És a kérdés meg van oldva! Ugyanez vonatkozik a szánalmas kisebbségi törvényre is. Mert mint tudjuk Szlovákia valódi jogállam, és nagy benne a demokrácia. A kisebbségeknek pedig mindenük megvan, vagy talán Gaąparovič köztársasági elnök úr, meg a „smeres" Čaplovič úr, régebben nem mondott igazat átlagon felüli jogainkról? No, már no! - dorgálom meg magam, hát az ilyesmiben nem illik kételkedni?!!!...

De visszatérve a kulturális autonómiához. Önök valóban azt hiszik, hogy számunkra ez a nyerő, a felkínált minimum? Vagy ez is többet jelent a semminél? Miért nem a maximummal kezdik, ami más EU országokban már megvalósult, és nagyon jól működik. Ez fel sem vetődik Önökben? Mert jogainkkal nem szabad kufárkodni, és engedni belőle, ezt kell a mindenkori hatalom tudtára adni. Hiszen addig, míg nem beszélhetjük anyanyelvünket szülőföldünkön, az általunk lakott területeken, az ismert nyelvhatárokon belül, hivatalokban, kórházakban, munkahelyeken, egyszóval a mindennapi életben, mindenütt, minden megkötés nélkül (és nem úgy, hogy legyen a hivatalban egy magyarul káráló is), addig az ilyen önkormányzat itt Szlovákiában, egyenlő a nullával. Mert hiába adják kezünkbe az oktatás, meg a kultúra gyeplőjét, ha a szlovák telepesek továbbra is felhígíthatják majd sorainkat, és nekik, ezután sem lesz kötelező a mi nyelvünk bírása. Így, ugyan nem lesz látványos az asszimilációnk, de higgyék el nekem, megállítani nem lehet. Bizonyára jól tudják ezt Önök is, hogy ez a cél lebeg a szlovák atyafiak vérben forgó szeme előtt, és ezért felel meg nekik, az Önök által kért minimum. Mi pedig még dicsérni is fogjuk Szlovákiát egész Európában, hogy végre sorsunkat a kezünkbe vettük, és a minket érintő ügyekben, immár mi dönthetünk. És itt a hiba, mert ez az önbecsapás ordító példája uraim! Ezért szajkózom hát megállás nélkül, hogy rajtunk, csak a területi autonómia segít, mert szabad ember csak ott van, ahol jog is van, ahol nem kell mindig a felsőbbrendűekhez igazodni, s azok nyelvét általunk, még utódainkra is rákényszeríteni. Ezek után, bizonyára személyemre is, méltán sütik rá majd, még a mieink is, a szélsőségesnek kijáró dicstelen titulust. Lelkük rajta.

Mészáros László, Felvidék.ma




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:



Bósza János [ 2012-06-09 06:57 ]

A jogokkal egy rossz közegben élő kisebbség, nemzetrész csak akkor tud, de főleg mer, ha az a közeg demokratikus, vagyis nem érzi a ránehezedő jogsértés lehetőséget, a lenézést, de főleg a másodrendűséget. De a mi esetünkben ez sajnos másképpen van, a közeg rossz, vagyis nem demokratikus, tehát a felvidéki magyar a rossz közegben, ahol a törvények alkotmánysértő módon íródnak, nem meri sokszor nyíltan felvállalni a magyarságát, sőt a meglévő jogokkal sem mer élni, mer fél, hogy ez előbb-utóbb hátrányosan visszacsap rá, ami igaz a saját bőrömön tapasztaltam meg, mikor tolmács kértem, nem az volt a válasz igen joga van rá, hanem minek az magának hisz tud szlovákul, mikor azt mondtam jogom van rá? A válasz már igen volt. Nos a jogokkal csak az tud élni, aki erős mentalitású és mer is. De az ilyen százból csak egy van, ez pedig nem segíti az asszimiláció megállítását, csakis a területi autonómia, az ami megállítja, mert annak a jogrendje olyan lesz, ami minden polgár jogát olyan közegben fogja szabályozni, ahol a polgár nyugodtan használhatja a nyelvét, bátran felvállalhatja a nemzetiségét. Nos aki még mindig nem érti, autonómia nélkül nem lesz megmaradás, marad a durva asszimiláció, maradnak az elnyomó soviniszták, maradnak a rossz törvények. DE!!! Ezek ellen konferenciázgatásokkal, szobrok leleplezésével, magamutogatással, mellébeszéléssel, de főleg féligazságok hangoztatásával, semmittevéssel, mindezek ellen nem lehet küzdeni. A semmitmondó tettek és szavak már nagyon rég kevés, már 22 éve kevés, ma csakis a bátor tettek, az igazi kiállások ezek kellenek. A színészkedés, a szavalások, a múlt nagyjain való élősködésből elég volt, mert Széchényi , Kossuth és Esterházy is felébrednének, akkor a mi megélhetési politikusainkat és talpnyalóit jól seggbe rúgnák és megkérnék őket, ahelyett, hogy szobrokat állítgatnak nekik, a inkább küzdjenek a jogainkért.




HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona