Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Üzenet Erdélyből

2008.11.27
Bedő Zoltán írása:
Magyarország. A székely ember fülében mélabús csengése volt e szónak, mely magában hordozta a ropogósra sült omlós kenyér illatát, a délibábos Hortobágy képzetét, és a kommunista diktatúrában csak képeslapról ismert Szent István Bazilikát, debreceni Nagytemplomot és az esti kivilágításban tündöklõ Halászbástyát. Magyarország! – fohászkodtunk elesetten, megkeseredett lélekkel a sötét évtizedek roppant terhe alatt nyögve, könnyes szemekkel, mert miközben gerincünk majd beleroppant az erõnket már-már meghaladó erõfeszítésbe, hogy megõrizzük magyarságunkat, otthon nem akartak tudni az itthoniakról, nem volt ki letörülje hideg verítéktõl gyöngyözõ homlokunk. De mi ennek ellenére végtelen szeretettel és tisztelettel tekintettünk a Kárpát medence egy darabkája felé, melyet még mindig úgy hívtak: Magyarország. Mert Magyarország a székely ember számára nem csak egy ország nevét megjelölõ szó volt, hanem sokkal több annál. Mély érzelmekkel telített elnevezés. A szívünket megdobogtató édes bizsergés. Erõforrás és kapaszkodó. Emberi tartást sugárzó, létünknek értelmet adó fogalom. A hely, ahol élni érdemes. A föld, melyért szenvedni jó. Édes hazánk.

Magyarország! – szakadt fel ajkamról a sóhaj, s párás szemekkel ittam magamba a zászló színeit, a zászlónkét, melyet, közel ezer kilométert robogva türelmetlenül, végre megpillanthattam szabadon lengedezni, mikor sok-sokévi meddõ próbálkozás után átléptem, átléphettem a határt. A határt, melyet igazságtalan nagyhatalmi döntések húztak testvér és testvér, szülõföld és haza közé. Azok az igazságtalan nagyhatalmi döntések, melyeket egyetlen igaz székely sem fogadott el soha. Nem fogadta el, mert tudta, hogy amirõl mi magunk önként lemondunk, az számunkra örökre elveszett. Nem fogadta el, mert bízott és még mindig bízik benne, hogy fordul majd számunkra kedvezõen is a történelem kereke. Nem fogadta el, mert Istenhez fohászkodva hitte és hiszi, hogy egyszer majd gyõz az igazság. Nem fogadjuk el a Trianonban született nagyhatalmi döntéseket, mert mi, erdélyi nemzettársak még mindig magyarnak valljuk magunkat, bár szülõföldünkön az eszközökben sem válogatva mindent elkövetett a hatalmi gépezet a hosszú évtizedek alatt, hogy e tudatot kiölje belõlünk, s ahol nem használt a meggyõzõ szó, hazug érv, és az iskolában gyermekkorunktól belénk sulykolt meghamisított történelem, ott az erõszaktól sem riadtak vissza. Az idegen hatalom nemzetmentõ szerepben tetszelgõ éber õrei, céltudatosan, jól kidolgozott stratégia szerint cselekedtek, ezért ha meghajlítani nem tudták, megpróbálták eltörni egyenes gerincünket. Mindezek ellenére büszkén és bátran vállaltuk magyarságunkat, mert volt bennünk nemzeti öntudat, melyet titokban, olykor rettegve, még a családi házban is riadtan körülnézve, de beloptak a lelkünkbe könnyes szemû édesanyák és kérges kezû édesapák. Észrevétlenül belopták lelkünkbe azt a szellemi örökséget, mely múltunkból magában hordozta mindazt amire emlékezni érdemes és emlékezni kell, legyen az gyõzelem, vesztes csata vagy igazságtalan békediktátum, dal, tánc vagy vers. Büszkén és bátran vállaltuk magyarságunkat, mert tudtuk, honnan jövünk, hova tartozunk és azt is, hogy merre akarunk tartani. Éppen ezért, mi, erdélyi magyarok megdöbbenve és sajgó lélekkel vettük tudomásul, hogy Magyarhonban a nemzeti öntudat elcsökevényesedett és kiveszõben van, mert gyilkos kezek módszeresen csonkítják a felnõttek lelkében, a fiatalokéból pedig kitépik még mielõtt szárba szökkenhetett volna. Teszik mindezt a globalizáció leple alatt, önös és idegen érdekektõl vezérelve, s ha valaki felismerve alantas szándékukat megkongatja a vészharangot, azt nacionalizmussal vádolva próbálják félreállítani, s ha így sem sikerül elhallgattatni, elõbb-utóbb rásütik az antiszemitizmus bélyegét is. Nacionalista!? Rémálmainkban sem fordult meg a fejünkben, hogy a rendszerváltás utáni demokratikus Magyarországon még mindig ezen koholt vád alapján lehet félreállítani hazájukat féltõ és nemzetük létéért, jövõjéért aggódó értelmiségieket vagy politikusokat. Meg lehet bélyegezni és félre lehet állítani õket, mert a sikeres agymosás következtében Magyarország lakósságának tekintélyes hányada fásulttá és manipulálhatóvá vált, mely tulajdonságok egyértelmûen egy lelkileg sérült, identitás-zavarral küzdõ, beteg nemzet jellemzõi. Éppen ezért a magunkban és másokban való tudatosítás szándékával, tiszta lelkiismerettel kijelentem, hogyha a hazaszeretet, nemzetféltés, önbecsülés, nemzeti tudat és országépítõ szándék nacionalizmust jelent, igenis nacionalistának kell lennünk, és ezt tanácsolom a világ összes nemzetének, mert csak így lehet megmaradni, gyarapodni a XXI. században. Fennmaradása érdekében egy egészséges nemzetnek is szüksége van a szó nemes értelmében vett nacionalizmusra, mely anélkül, hogy sértené más népek érzelemvilágát, segítséget nyújt az önazonosság megõrzéséhez. Hát akkor hogyne lenne szüksége egy olyan kisemmizet, megtiport, kifosztott és meggyötört nemzetnek, mint a magyar, akit hosszú évtizedekig nemcsak a megszállók, hanem saját idegen zsoldba szegõdött vezetõi is elnyomtak, megaláztak, félrevezettek és meggyaláztak, ezáltal próbálván nemzeti önazonosságának a feladására kényszeríteni. És amit nem sikerült a kommunizmusban diktatórikusan megvalósítani, azt kifinomultabb eszközökkel elérték a demokráciában. Áldatlan tevékenységük következtében sok anyaországi honfitársunkból hiányzik az a nemzeti tudat és öntudat mely elengedhetetlenül szükséges a helyes döntések meghozatalához és a pozitív cselekvéshez. Mely átsegít a nehéz éveken és a kilátástalannak tûnõ helyzeteken, mint ahogy minket, kisebbségi sorsba taszított magyarokat is átsegített a diktatúra sötét korszakán, melyet édes anyanyelvünket és nemzeti kultúránkat nemcsak megõrizve, hanem a mostoha körülmények ellenére és dacára tovább gyarapítva vészeltünk át. Joggal várjuk el tehát, hogy ezeket az értékeket a jelenlegi magyar határok között élõ nemzettársaink is megõrizzék és tovább gyarapítsák.

Hiányzik a nemzeti tudat és öntudat, ezért történhetett meg, hogy a magyarországi szavazópolgárok újabb négy évre azon politikusok kezére bízták az országot, akik nemzetirtó, hazaáruló és országpusztító elõdjeik szellemi örököseiként csak köpenyeget váltottak, de ideológiát és magatartást nem. Akik egy jól körvonalazható, kívülrõl diktált és irányított stratégia megvalósításával tönkretették a magyar vidéket, ellehetetlenítették a magyar mezõgazdaságot, a nyomor szélére taszították a magyar gazdákat, lezüllesztették a magyar városokat, elkótyavetyélték a még magyar kézen lévõ nemzeti vagyont, újból eladósították az országot, és szembeállítottak magyart a magyarral. Ezek olyan tények, melyekkel szembesülve rá kell döbbennünk, hogy a megmaradt ország határain belül a nemzet állapota szomorú, mi több, tragikus, minek következtében létünk fája is száradásnak indult az emberiség nagy gyümölcsöskertjében. Hogy a jövõnek megmenthessük, féltõ és szorgos kezek odaadó és kitartó munkájára van szükség, melyek fellazítják körülötte a közöny talaját, hogy gyökerei magukba szívhassák az egészséges nemzettudatból fakadó éltetõ nedveket. Õsi létünk során letisztult hagyományaink kristályvizével kell öntözni állhatatosan, és nem a könnyeinkkel, de ha mégis, azok csak az öröm, és ne a bánat könnyei legyenek. Nemzeti elkötelezettséggel és európai felelõsséggel le kell nyesni a törzsén élõsködõ vadhajtásokat, hogy koronája újra kizöldülve és virágba borulva, gyümölcsöt hozhasson.

A maradék ország határain belül a nemzet állapota tragikus, de ha a nemzeti elkötelezettségû erõk összefognak országhatáron innen és túl, a Kárpát-medencében és az emigrációban egyaránt, akkor nem kilátástalan. A nemzet és ország érdekében félre kell tenni a személyes ellentéteket, s egymás kinyújtott kezébe kapaszkodva át kell lépni a fásultság küszöbén, átsegítve rajta remény és tudatvesztett honfitársainkat is. Büszkén meg kell valljuk magyarságunkat, miközben testvéri jobbot nyújtva a világ minden olyan nemzetének, mely nem a mi rovásunkra akarja saját érdekeit érvényesíteni, elfogadjuk a baráti közeledést mindenki részérõl, ha õszinte a szándék, mely mögötte áll. Közös erõvel fel kell ráznunk nemzettársainkat a rájuk telepedett kilátástalanságból és letargiából, hiszen sem kicsik, sem elesettek nem vagyunk, ha megfogjuk egymás kezét, hogy érezzük: mi összetartozunk. Visszautasítjuk, mert nem fogadhatjuk el a közös hazánkban eluralkodott csüggedt hangulatot, fásultságot, legyintõ belenyugvást, hiszen vérzivataros történelmünk folyamán, ha összefogtunk, mindig gyõztünk. Vesztes csatáinkat csak a széthúzás okozta. Tudnunk kell, hogy mindig volt, van és lesz bennünk elegendõ szellemi és fizikai tartalék az újrakezdéshez, ezt több mint ezeréves európai jelenlétünk eseményei is bizonyítják. Ne értékeljük le tehát és ne becsméreljük önmagunkat, hiszen létezésünk során számtalan esetben gazdagítottuk az emberiség szellemi kincsestárát; most legyünk újra saját kincseink kibányászói és éber õrei. Rá kell ébreszteni honfitársainkat, hogy elérkezett és megadatott a történelmi pillanat, a rég nem kínálkozott lehetõség, hogy önmagunk lehessünk, önmagunk maradjunk. Jövõnk, megmaradásunk, gyarapodásunk érdekében élnünk kell vele, ez szent kötelesség. Bízzunk abban, hogy a nemzeti megmaradásért folytatott küzdelmünk elõbb-utóbb eredményes lesz. Ha olykor mégis kétségeink támadnak, idézzük fel magunknak Bethlen Gábor, Erdély fejedelmének Bibliából merített szavait: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Azon fejedelem szavai ezek, aki a hit, önbizalom, tudás, értelem és szellem erejével egy feldúlt, megtizedelt, elszegényített és megfélemlített kicsiny országot nemcsak megvédett, talpra állított és virágzó tündérkertté varázsolt, hanem meg is õrzött ebben az állapotában, a kedvezõtlen földrajzi fekvés és történelmi helyzet ellenére, két marakodó nagyhatalom egymást tipró lábainál. És higgyétek el testvéreim, Isten velünk van, ha mi is úgy akarjuk.

Megjelent: Új Kéve lapjában.
AZ ÉSZAKI MAGYAR PROTESTÁNS GYÜLEKEZETEK LAPJA
XIV. évfolyam 2. szám, 2006 június

forrás: szulofoldunk.googlepages.com



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona