Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Süllyed az MKP-s hajó

2009.6.23
Sárdobálásba kezdtek a "milliomos" felvidéki magyar hírportálok, akik eddig az MKP jól tejelő szekerét tologatták és szépen eléldegéltek a féligazságaikkal. Most azzal vádolják egymást, hogy másik elsumákolta a kultúrának és felvidéki magyarságnak szánt pénzeket. Ha ők mondják akkor ne kételkedjünk benne. Ezt eddig nem tudták, hogy a másik a hunyó? Ja, hogy eddig egy oldalon álltak, a gazemberek, a hazudozok és a megélhetési politikusok és a kiszolgálóik oldalán. Vajon Keszegh és Pogány miféle értékeket hoztak létre, azonkívül, hogy a felvidéki magyarságnak szánt pénzeket fura ura módjára, zsebremenősen elmentették mindenki a maga firhangja mögé, a dunna alá.
Most egymást szeretnék pellengérre állítani, oda ahová egymás mellé kéne ülniük. Torkosságuk, telhetetlenségük és ribilliós gondolkodás módjuk a szégyenpadon sok-sok paradicsomot és nyerstojást érdemelne a hazudozásaikért, a nemakarásukért és a felvidéki magyarság igazi érdekeinek az elárulása miatt.
A cenzúzázott oldalaikon csakis az MKP-s zsákutcás blöffpolitizálást támogatták, ami semmivel sem különb, mint a szlotafélék sovinizmusa. Egyik is, meg a másik a pusztulás szélére sodorta a felvidéki magyarságot. Elbeszélés helyett megbeszélni kellett volna a dolgokat, de ezt nem volt szabad, nem akarták, mert akkor az igazságot kellett volna leközölniük. A húsz évvel ezelőtti MKP-s rendszerváltó elit mára, zavaros kollaborációs megélhetési elitté alakult. Önpusztíttó szokásokat kényszerített rá a felvidéki magyarságra, diskurzus helyett kollektív öngyilkosságot követett el. A nem reális stratégiai teljesítményük, a nemakarásuk, az autonómia ügyének az elsumákolása, a gátlástalan globalizáció politikai kiszolgálójává tette meg az MKP-t. Nem a magyar érdekekért politizáltak, hanem a megélhetési kollaboráns elitje, önpusztító ámokfutása, gazdaállattá tette meg az MKP-t amiből kiszivattyúztak minden olyan erőforrást, ami a saját zsebeik megtömését eredményezte. Hazudtak reggel, délben, este, még álmukban is. A rendszerváltó politikusok nagyfokú passzivitása, letargikus, apatikus állapotba taszította a felvidéki magyarságot. Jegeltek minden olyan témát, ami a felvidéki magyarság további elszorványosodását megállították volna, hagyták durva módon asszimilálni a magyarságot. Értékeit, földjét, vizét, levegőjét, vagyis őselemeit kiszolgáltatták egy betolakodó népnek.
(BJ)


Újszós hír:
Keszegh Béla, a Bumm.sk főszerkesztője: csapoljuk le a provinciális iszapot!

2009. június 22. hétfő,

Múlt csütörtöki számunkban a szlovákiai magyar média és a politika összefonódásait próbáltuk feltárni. Felmerült, hogy az MKP tudatosan építi azokat a médiacsatornákat, amelyeken keresztül próbálja véleményét közölni. Írásunk nemcsak visszhangot váltott ki, hanem be is indított valamit a szlovákiai magyar közéletben, ahol az egypártrendszer nemrégiben megdőlt. Keszegh Béla, a Bumm.sk főszerkesztője ma kilép az MKP-ból.

Veszélyesnek tartja a média és a politika összefonódását?

Az Új Szó felvetése nagyon fontos téma, amiben lépnünk kell. Az MKP szakadásával új időszámítás kezdődik a szlovákiai magyar közéletben, és itt a nagy lehetőség, hogy fölszámoljuk azokat a rossz szokásokat, amelyek eddig fojtogatták egy egészséges civil társadalom és közélet kialakulását. Bár egy szűk közösség tagjai vagyunk, teljesen igaza volt az újságíró kollégának, hogy egy pártnak nem szabad összefonódnia a médiával.

Nem szabad, ám mégis összefonódik…

Az újságíró a politikusokkal dolgozik, ezért kapcsolatrendszert épít ki a politika képviselőivel. Biztosan van átjárás is, ám azzal teljesen egyet kell érteni, hogy valaki nem lehet az MKP tagja, jelöltje, és az egyik legolvasottabb internetes újság főszerkesztője. Nem lehet valaki Duray Miklós asszisztense és egy függetlennek mondott hetilap főszerkesztője. Egy seggel nem lehet két lovat megülni.

Meg lehet ülni , de akkor a média és a párt közlönye összemosódik…

El kell dönteni, milyen szerepet szánunk az adott médiumnak. Például a Szabad Újság esetében mondhatjuk azt, hogy hivatalosan is párt közeli újság. Mint Magyarországon a Népszava, amely szorosan köthető az MSZP-hez. Akkor viszont nem lehet azt nyomni az embereknek, hogy ez egy független hetilap, mivel az MKP kampányrendezvényein volt szórva, és országszerte az MKP fizetett aktivistái szórták szét a hetilap reklámját. Nem értem, hogy Csáky Pál miért nem vállalja azt, hogy ez egy párt közeli lap, és eljátssza, hogy ez egy független hetilap Duray Miklós asszisztensének főszerkesztésével. Ugyanez a helyzet a Felvidék.ma hírportállal is, amelyet Duray bizalmasa, Pogány Erzsébet vezet.

És Ön?

Meghoztam döntésemet, és örülök, hogy az Új Szó motivált ebben. Ma kilépek az MKP soraiból, mivel nem szeretném, hogy arra, amit eddig sikerült kollégáimmal felépítenem, a párt árnyéka rányomja bélyegét. Hangsúlyozom, kilépésem nem az MKP–Híd csatájáról szól, viszont ez a szétválás jó apropó arra is, hogy végre próbáljuk meg szétválasztani a szlovákiai magyar dzsungelt, ahol minden mindennel összefonódik. Abban bízom, hogy kilépésem arra biztat másokat is, döntsék el, melyik utat választják. A most kialakult helyzetben döntéshelyzet előtt vannak civil és kulturális szervezeteink is, mint például a Csemadok. Azt sem tartom egészségesnek, hogy az oktatás és a politika összefonódik. Például Andruskó Imre egyszerre parlamenti képviselő-pártkatona és az egyik legnagyobb magyar középiskola igazgatója. Neki is ki kellene végre vonulnia a politikából, mert ez az összefonódás nagyon rossz vért szül, s ennek a szlovákiai magyarok isszák meg a levét. Az egypártrendszer idején sok mindent összekacsintással döntött el egy viszonylag szűk csoport, amelynek tagjai bebetonozták magukat. Sok veszélyt rejt az új párt kialakulása, de azt az esélyt is felkínálja, hogy ezt a provinciális iszapot egy kicsit lecsapoljuk.

Iszapcsapolásba kezdett?

Közszereplőként példát kell mutatnunk. Például azzal, hogy kilépünk vagy innét, vagy onnét. Ha a Szabad Újság független, jobboldali szeretne lenni, akkor Duray jobb kezének nincs ott mit keresnie. Nagyon fontosnak tartanám, hogy egy jó jobboldali beállítottságú lapja legyen a szlovákiai magyaroknak, de nem olyanra gondolok, ahol az MKP-vezetés lépéseit megmagyarázzák az alattvalók, és az ellenségeit gyalázzák. Ez szócsőstílus, és nem jobboldali gondolkodás. Úgy tudom, több tehetséges nemzeti érzelmű újságíró is van ott a csapatban, ezért hagyni kellene őket dolgozni.

Eddig MKP közeli volt a Bumm.sk, most meg nem lesz?

Álljunk meg egy szóra, és nem elsősorban miattam, hanem a Bummnál dolgozó szerkesztők miatt, akik igazán nem érdemelték meg ezt a jelzőt, mivel soha nem voltak pártközelben. Én megérdemlem a kritikát, de velük szemben ez nagyon nem korrekt.

Tehát nem tartja a Bummot MKP közelinek?

A Szülőföld Alap támogatásainak szétosztásakor az MKP jelöltje képviseli a Felvidéket, a párt mindig „kipipálja” a nyertesek listáját. Talán nem véletlen, hogy a Szabad Újság most is közel hatmillió forintot kapott, a Felvidék.ma is millión felül, viszont a Bumm.sk az utolsó három pályázati kiírás során egy fillért sem. Ez pártközeliségünk igazán jó lakmuszpapírja. Ott csak a pajtások jutnak támogatáshoz, ami megint csak orvoslásra szoruló jelenség. Ha az MKP az elbírálás és a támogatások odaítélése során nem engedi a minőségi és a stratégiai szempontokat érvényesülni, akkor azzal a szlovákiai magyarságon ejt egy lassan vérző, de végzetes sebet.

Kivonul a politikából?

Ami a pártéletet illeti, igen. Az önkormányzati munkában részt akarok venni a jövőben is. Ha függetlenként bizalmat kapok, szívesen vállalok feladatokat. De az elsődleges dolog egy színvonalas internetes újság lesz, amely nem azért lesz kritikus Csáky Pállal, illetve Bugár-párti, vagy fordítva, hanem azért, mert egy jó újságnak egy tükör állítása a feladata a közszereplők elé. Fogadják el a sajtó szerepét, és kezeljék felnőttként a szlovákiai magyar polgárt. Ilyen szempontból fontosnak ítélem, hogy több pólusú legyen a szlovákiai magyar média, az olvasókat gondolkozásra, véleményformálásra és tudatos cselekvésre ösztönözze. Ehhez kell a liberális és a konzervatívabb nézetek bemutatása, a nyomtatott, az internetes és az elektronikus média egyaránt. (ú)
http://ujszo.com/napilap/kozelet/2009/06/22/keszegh-bela-a-bummsk-foszerkesztoje-csapoljuk-le-a-provincialis-iszapot


Felvidek.ma válasza:
Keszegh Béla iszapbirkózása

2009.06.23.
Keszegh Béla a Bumm.sk hírportált 2006-ban Duray Miklós asszisztenseként indította be. Néhány napja még az MKP európai parlamenti képviselőjelöltje volt. És ő kéri számon rajtunk, a Felvidék Ma szerkesztőin az MKP-tól és főleg Duray Miklóstól való függetlenséget? Belerúg csak azért, mert Bastrnák Tibor városában, Komáromban képzeli el a jövőjét?
Több mint tisztességtelen, hogy éppen Keszegh Béla sürgeti az Új Szó tegnapi számában közölt interjúban a politika – értsd MKP és főleg Duray Miklós – leválasztását a sajtóról. "Csapoljuk le a provinciális iszapot!", mondja Keszegh Béla, mint a Bumm.sk főszerkesztője. Eddig a tulajdonosa volt, úgy látszik, igaz a hír, hogy a szlovák állami közpénzből, a kisebbségi kultúrára szánt 5 millió Sk támogatásból indított hírportált most eladta, bizonyára busás haszonnal. És ettől még függetlenebbnek érzi magát.
Miután alaposan beletörli a cipőjét Duray Miklósba - akinek négy éven át a parlamenti asszisztense és tegnapig látszólag "bizalmasa" volt, Oriskó Norbertbe, aki merészeli most asszisztensként segíteni Duray Miklós munkáját, és persze belém is. Elmondhatom, hogy Duray Miklós az egyetlen a politikusaink közt, akit a Szövetség a Közös Célokért, a Magyar Igazolvány jövője érdekel, és segít abban, hogy megmaradjunk. A Felvidék Ma szerkesztésébe soha egyetlen szóval nem avatkozott bele, nem szívesen mondom, de szerintem nem is olvassa.
Nincs magyarázkodnivalónk, mert azok, akik a Felvidék Ma elindításában és a működtetésében közreműködünk, naponta kapjuk a visszajelzést, elismerést olvasóinktól, hogy végre teret kapnak azok az emberek, szervezetek, akik az egyetlen magyar nyelvű napilapunkból kiszorulnak, vagy csak elmarasztalásban részesülnek.
Tisztában vagyunk azzal, hogy nem Keszegh Béla visakodik azzal az álproblémával, hogy kinek szabad és kinek nem szabad a szlovákiai magyar médiavilágban életben maradnia. Kár volt besározódnia, és vállalni, hogy éppen vele mondatják ki, kinek kellene eltűnnie ahhoz, hogy a hídépítés zavartalan legyen.
Mi talán még büszkék is lehetünk arra, hogy betörtünk az Új Szó-ba, elismerik, hogy a Felvidék Ma a legolvasottabb szlovákiai magyar portál, köszönjük szépen az ingyenreklámot. Mi ezt nem fogjuk továbbra sem viszonozni, az Új Szó-t nagyon elvétve idézi egy-egy kollégám, én most először és utoljára, a saját portálunkon.
Keszegh Bélának annyit válaszolhatunk, hogy a Bumm.sk portált soha nem tartottuk ellenfelünknek, még konkurenciának sem nagyon. Nyeltünk egyet, amikor kiderült, hogy a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumától, a kisebbségi kultúrára szánt 5 millió korona támogatást Keszegh Béla egyszemélyes vállalkozása, a Bumm.sk elindításakor, bulvárhírekre költötte, fiatalos lendülettel. Mitől magyar kultúra az, hogy Britney Spears éppen hol mutogatja a fenekét?
A legnagyobb különbséget a Bumm.sk és a Felvidék Ma közt éppen az adja, hogy mi szigorúan maradunk a szlovákiai magyarokat érintő és érdeklő témáknál. Vállalható, hogy provinciálisak vagyunk. Az iszapot, sarat azonban Keszegh Béla keresse a saját háza táján, ott ahova most igyekszik.
Oriskó Norbert ebben a választási időszakban Duray Miklós parlamenti asszisztense, ennek köszönhetően a Felvidék Ma szerkesztéséért egy fillért sem kap, a SZAKC szűkös költségvetéséből nem is jutna rá egy fillér sem.
Valóban, az elmúlt évben és idén is kaptunk anyagi támogatást a Szülőföld Alaptól, de még sok évnek el kell telnie, hogy elmondhassuk, annyi támogatásban részesültünk, mint a Bumm.sk, egy egyszemélyes, éppencsak bejegyzett üzleti vállalkozás az elindításához kapott.
Mi előbb bizonyítottunk, ennek ellenére a szlovák Kulturális Minisztériumhoz benyújtott pályázatunk – mondanom sem kell – sikertelen volt.
Az indulásunkról még annyit: hamar láttuk, hogy akinek idegesnek kell lennie a Felvidék Ma színrelépése miatt, az ideges is lett. Ebből látszott, hogy jó úton járunk.
Sokat elárul a Felvidék Ma-ról az is, hogy 2006 januárjában akkor léptünk a nyilvánosság elé, amikor Orosch János nagyszombati segédpüspök úr csatlakozott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívásához, legyen 2006 a magyar nemzet megújulásának éve. Ez volt az első hír, amivel a nyilvánosság elé léptünk, mert éreztük, hogy ez a felvidéki magyar közösségünk számára fontos üzenetet hordozó hír, és mert tudtuk, hogy az egyetlen napilapunk soha egyetlen sort sem fog erre szentelni.

Néhány héten belül hallottam, hogy Bugár Béla örjöng a hírportálunkon megjelent információk miatt, és azt ordítozta, hogy ki engedte meg ezt Pogány Erzsinek? Alkalmam volt válaszolni erre nyilvánosan, szemtől-szembe, amikor a nevemnek az MKP parlamenti képviselő listájáról való törlését javasolta az MKP Országos Tanácsának. Akkor is azt válaszoltam, hogy a Szövetség a Közös Célokért információs irodahálózatot működtet, a munkakörünkbe beletartozik az is, hogy önmagunkról tájékoztassunk, ezért ezt senkinek nem kell engedélyeznie. És azt is a szemébe mondhattam, hogy az MKP vezetői jobban tennék, ha nem félnének a nyilvánosságtól, hanem szembenéznének a kritikával.
Persze azóta megtapasztaltam, milyen az, amikor az ember a legkisebb lába ujjával belép egy kapun a média világába. Ujjat húzni az egyetlen hatalmas befolyással rendelkező napilappal, az azt pénzelő oligarchiával? Nagy bátorság, majdhogynem esztelenség.

Keszegh Béla kilépett az MKP-ból, és most függetlennek érzi magát. Mi 2007 óta kevésbé érezzük szükségét annak, hogy kilépjünk a szlovákiai magyar közösség életében meghatározó szerepet betöltő szervezetből, és bár nem vagyunk olyan függetlenek, mint ő, mégsincs rajtunk olyan nyomás sem, mint Keszegh Bélán: neki az urainak és parancsolóinak feltétel nélkül szót kell fogadnia, igaz, jó áron.

Pogány Erzsébet, a Felvidék Ma szerkesztői nevében
http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=15250&Itemid=1


Ide tartozó írások:
Alászolgája felvidéki és honföldi magyarság



Hogyan lett a Bumm egy hét alatt Duray-pártiból Bugár-pártivá?
Mocskos kampány lesz itt
Médiaháború
2009. 06. 24

Kinek a szekerét tolja Bumm? Egyesek szerint az MKP médiabirodalmának pillére vagyunk, mások szerint Bugár Béla – vagy Bastrnák Tibor? – az urunk és parancsolónk. A Híd színrelépésével nagyon durva választási kampány elé néznek a szlovákiai magyarok.
Már a szlovákiai magyar médiát is elérte az MKP-Híd háború első szele. Ahogy annyira nem is szótlan szemtanúnk már rendkívül derűsen összefoglalta, elsőként az Új Szó indított, felhívva a figyelmet arra, hogy az MKP médiabirodalmat építget, melynek pillérei: a Szabad Újság, a Felvidék.ma és a Bumm.sk.

Hogy a Bumm miért MKP-szócső? Mert a főszerkesztő az MKP-tagja és a portál indításához komoly összeget kapott a kulturális minisztériumtól még 2006-ban – írta a múlt héten egyetlen nyomtatott napilapunk. Erre mi is reagáltunk egy blogbejegyzésben.

Méla Béla főszerkesztőnk hétfőtől azonban már nem tagja az MKP-nak. Ezt az Új Szónak adott interjújában jelentette be. Az interjú nekem egyébként nem igazán tetszett.

Abban persze igaza van Bélának, hogy egy pártnak nem szabad összefonódnia a médiával, ez egyértelmű. Az is jól esett, hogy visszautasította, hogy MKP-közeli média lennénk, hiszen rajta kívül itt senkinek nincs köze semmilyen párthoz (persze véleményünk azért van). Az viszont már kevésbé tetszett, hogy a támogatások elosztásáról beszélve csak a Szülőföld Alap nyújtotta pénzeket említette meg – ezeket mostanában a Szabad Újság és a Felvidék.ma kapja –, arról azonban nem szólt, hogy a kulturális minisztériumtól viszont az Új Szó és a Paraméter.sk jutott egy nagyobb pénzcsomaghoz idén. Tény, hogy a Bumm se innen, se onnan nem kapott támogatást.

De hová álljanak a belgák? Ha nem kötelezzük el magunkat, ne is számítsunk támogatásra? Ez bizony simán így lehet.

The winner is: Felvidék.ma!

Na, de érkezett a közéleti-politikai-médiaháború legkomolyabb reakciója. A Felvidék.ma portálon megjelent hosszú írás egy csomó vicces megállapítást közöl, ennek nagyobb része a Bumm főszerkesztőjét támadja, ha akar, majd reagál rá.

A portál szerkesztőinek nevében született írás szerzője a végén összegzi mondanivalóját. Tehát, a Felvidék.ma szerkesztőinek – akiknek nagyobb része MKP-tag – nem kell nyomás alatt dolgozniuk. Nekünk, a Bumm szerkesztőinek – illetve Keszegh Bélának – azonban igen, hiszen feltétel nélkül szót kell fogadnunk urainknak és parancsolóinknak! Méghozzá jó áron! Az összegzésben nem szerepel, kik lennének uraink, de a cikkből nagyjából kiderül, Bugár Béla, vagy Bastrnák Tibor állhat mögöttünk, de mindenképpen a szakadár MKP-sok által indított új párt, a Híd.

Van értelme ezt cáfolni? Megjegyezni például, hogy a Bummnak már közel két éve új tulajdonosa van, és ez – szerintem – semmilyen tartalmi változással nem járt azóta?

Hagyjuk. Gratulálunk és köszönjük, Emese!

Ennél csak mocskosabb lesz

Az mindenestre érdekes, hogy egy hét leforgása alatt a Bummot MKP-közeli médiának és Bugár-bérencnek is titulálták. Ez talán nem is olyan nagy baj, ezek szerint ennyire nem lehet belőni hova tartozunk? Kinek a szekerét toljuk? Lehet, hogy senkiét?

Ez a múlt héten kezdődött kis médiaháború azonban előrevetíti, milyen piszkos választási kampány elé néz a szlovákiai magyarság. Mert sajnos egyértelmű, hogy a sárdobálás az MKP és a Híd között beindult versengés eredménye, amely vélhetően még mocskosabb lesz. De az újságíróknak talán nem ilyen formában kéne ebbe beszállni, ha kell tolják a szekeret, tájékoztassanak, vagy legyenek büszkék MKP-tagságukra. Azonban teljesen megalapozatlan összeesküvés-elméletekkel nekirontani egy másik portálnak, hááát... Jujjj++++++.
http://www.bumm.sk/30712/hogyan-lett-a-bumm-egy-het-alatt-duray-partibol-bugar-partiva.html

Hozzászólások:

Ha jol latom, a felvidek.ma cikkeihez nem lehet hozza szolni es ritka, hogy megjelolik a szerzot. Ennyit a portaltol, de nem ezert "szeretjuk".
Pogany Erzsebet egy fel mondata azonban roppant mulatsagos a fent emlitett cikkben, azt irja, hogy "Nem csodálkozom, igaz nem is tűröm békésen, hogy 2006-tól az MKP somorjai alapszervezetében nem rúgok labdába, kész csoda, hogy ő lépett ki előbb, nem engem zártak ki." Nos somorjaikent erre csak azt tudom mondani, hogy az aktivitasaibol itelve a turokepessege igencsak magas lehet, mert eddig meg nem ragadtatta magat emlitesre melto tettekre ... lasd a varos helyzetet.
Az eddigi valasztasok is csak arrol szoltak - tisztelet a kivetlenek - hogy magyar vagyok azert valasztom az MKPt, na meg a Bela miatt, legalabbis Somorjan (most vajon mit fog csinalni a vezerkar?), de sebaj, mostantol ket tabor buta veszekedese lesz a tema, szakmai vitakrol ne is almodjunk, csak sardobalasra, ahogy a szerzo irta.
speadbird
2009-06-24 15:29:07
A MOCSOK MOCSKOT TERMEL, s ha kell, DOBÁLJA !!

Ki lesz a vesztes ?????

Hát az a szlovákiai magyar választó, aki még mindig csak a \"valóság show-k\" szintjén gondolkodva adja le majd aranyat érő szavazatát !! Miszerint: ki a szimpatikus elejétől fogva, no meg ki a \"nemszeretem ember\" !!Kinek adjam a \"telefonos voksomat\"???!!

És, hogy KI a BŰNÖS ???
Hát az, aki az amúgy is fogyatkozó, meghátráló, minduntalan támadott magyar embereket összefogás helyett ILYEN dillemma elé állítja !!
kacor
2009-06-24 15:20:10
A nagy belháborúnak vélemenyem szerint -simán- az lesz a vége, hogy a legtöbben megutálják mindket pártot és nem mennek el szavazni, vagy más -neutrálisnak tűnő- pártot választanak /pl. SaS, SDKU/, aminek következményeként a következő parlamenti választásokon az egyik magyar jellegű párt sem jut be a nemzeti tanácsba. Két "kakas szemétdombon való összeveszésére" volt már precedens a szlovákiai politikai porondon (gy.k. SNS, PSNS esete) ...
R.
2009-06-24 15:19:27



Keszegh Béla iszapbirkózása
2009.06.23.
Keszegh Béla a Bumm.sk hírportált 2006-ban Duray Miklós asszisztenseként indította be. Néhány napja még az MKP európai parlamenti képviselőjelöltje volt. És ő kéri számon rajtunk, a Felvidék Ma szerkesztőin az MKP-tól és főleg Duray Miklóstól való függetlenséget? Belerúg Durayba csak azért, mert Bastrnák Tibor városában, Komáromban képzeli el a jövőjét?

Több mint tisztességtelen, ahogyan sürgeti az Új Szó tegnapi számában közölt interjúban a politika – értsd MKP és főleg Duray Miklós – leválasztását a sajtóról. "Csapoljuk le a provinciális iszapot!", mondja Keszegh Béla, mint a Bumm.sk főszerkesztője. Eddig a tulajdonosa volt, úgy látszik, igaz a hír, hogy a szlovák állami közpénzből, a kisebbségi kultúrára szánt 5 millió Sk támogatásból indított hírportált eladta, bizonyára busás haszonnal. És ettől még függetlenebbnek érzi magát.

Keszegh Béla múltja, Bumm! Jövője, bumm?
Az MKP listáján a 10-es számú jelölt, a képen középen. Itt még azt hirdeti: Fogjunk össze!

Elégedett lehet önmagával, mert alaposan beletörölte a cipőjét Duray Miklósba - akinek a parlamenti asszisztense és tegnapig látszólag "bizalmasa" volt -, Oriskó Norbertbe, aki merészeli asszisztensként segíteni Duray Miklós munkáját, és újságíróként is megnyilvánulni, aztán belém is, akiről lassan kiderítik, hogy média-mogul lettem. Szerencsére Duray Miklós a Szövetség a Közös Célokért, a Magyar Igazolvány jövője érdekében segít nekünk, de a Felvidék Ma szerkesztésébe soha egyetlen szóval nem avatkozott bele, nem szívesen mondom, de szerintem nem is olvassa.
Nincs magyarázkodnivalónk, mert azok, akik a Felvidék Ma elindításában és a szerkesztésében közreműködünk, naponta kapjuk a visszajelzést, elismerést olvasóinktól, hogy végre teret adunk azoknak az embereknek, szervezeteknek, akik az egyetlen magyar nyelvű napilapunkból kiszorulnak, vagy csak elmarasztalásban részesülnek. Az Új Szó kútmérgezését persze nem tudjuk egy internetes újsággal ellensúlyozni.
Tisztában vagyunk azzal, hogy valójában most sem Keszegh Béla viaskodik azzal az álproblémával, hogy kinek szabad és kinek nem szabad a szlovákiai magyar médiavilágban életben maradnia. Kár volt besározódnia, és vállalnia, hogy vele mondassák ki, - és éppen az Új Szó-ban -, hogy Duraynak és munkatársainak is el kellene tűnniük a közéletből ahhoz, hogy a hídépítés zavartalan legyen. Mert magyarra lefordítva így kell érteni ezt az "értelmiségi" okoskodást a sajtó politikai függetlenségéről.
Mi talán még büszkék is lehetünk arra, hogy betörtünk az Új Szó-ba, elismerik, hogy a Felvidék Ma a legolvasottabb szlovákiai magyar portál, köszönjük szépen az ingyenreklámot. Nem fogjuk viszonozni ezt a gesztust, az Új Szó-t nagyon elvétve idézi egy-egy kollégám, én személyesen most először és utoljára, a saját portálunkon.
Keszegh Bélának annyit válaszolhatunk, hogy a Bumm.sk-t soha nem tartottuk ellenfelünknek, még konkurenciának sem nagyon. Nyeltünk egyet, amikor kiderült, hogy a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumától, a kisebbségi kultúrára szánt 5 millió korona támogatást Keszegh Béla egyszemélyes vállalkozása, a Bumm.sk elindításakor, bulvárhírekre költötte, fiatalos lendülettel. Mitől kultúra az, hogy Britney Spears éppen hol mutogatja a fenekét?
A legnagyobb különbséget a Bumm.sk és a Felvidék Ma közt éppen az adja, hogy mi szigorúan maradunk a szlovákiai magyarokat érintő és érdeklő témáknál. Vállalható, hogy provinciálisak vagyunk. Az iszapot, sarat azonban Keszegh Béla keresse a saját háza táján és ott, ahova most igyekszik.
Oriskó Norbert ebben a választási időszakban Duray Miklós parlamenti asszisztense, ennek köszönhetően a Felvidék Ma szerkesztéséért egy fillért sem kap, a SZAKC szűkös költségvetéséből nem is jutna rá. Fiatal szakember, aki zseniálisan igazodik ki a neten, ő találta meg a május 12-én már élő most-hid.sk oldalt is. És tette közzé az információt a honlapunkon, hogy mindannyian tisztábban lássunk.
Valóban, az elmúlt évben és idén is kaptunk anyagi támogatást a Szülőföld Alaptól, de még sok évnek el kell telnie, hogy elmondhassuk, annyi támogatásban részesültünk, mint a Bumm.sk, egy egyszemélyes, éppencsak bejegyzett üzleti vállalkozás az elindításához kapott.
Mi előbb bizonyítottunk, és ebben az évben először fordultunk a szlovák Kulturális Minisztériumhoz, ám a benyújtott pályázatunk – mondanom sem kell – sikertelen volt.
Ha élelmesek lennénk, akkor átneveznénk a portálunkat Felvidék Most-ra, biztosan nem lennének anyagi gondjaink.
Az indulásunkról még annyit: hamar láttuk, hogy akinek idegesnek kell lennie a Felvidék Ma színrelépése miatt, az ideges is lett. Ebből tudjuk, hogy jó úton járunk.
Sokat elárul a Felvidék Ma-ról az is, hogy 2006 januárjában akkor mutattuk meg a "nagyközönségnek", amikor a nagyszombati segédpüspök csatlakozott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívásához: legyen 2006 a magyar nemzet megújulásának éve. Ekkor adtuk ki a közleményt az indulásunkról, mert ez a felvidéki magyar közösségünk számára fontos üzenetet hordozó hír, és mert tudtuk, hogy az egyetlen "független" napilapunk soha egyetlen sort sem fog erre szentelni.
A Felvidék Ma hangvételét, pártpolitikai kötődését legjobban az mutatja be, hogy néhány héten belül Bugár Béla örjöngött a hírportálunkon megjelent információk miatt, és azt ordítozta, hogy "ki engedte meg ezt Pogány Erzsinek"? Alkalmam volt válaszolni erre nyilvánosan, szemtől-szembe, amikor az MKP parlamenti képviselői listájáról való törlésemet javasolta az MKP Országos Tanácsának. Akkor is azt válaszoltam, hogy a Szövetség a Közös Célokért információs irodahálózatot működtet, a munkakörünkbe beletartozik az is, hogy önmagunkról tájékoztassunk, ezért ezt senkinek nem kell engedélyeznie. És azt is a szemébe mondhattam, hogy az MKP vezetői jobban tennék, ha nem félnének a nyilvánosságtól, hanem szembenéznének a kritikával.
Nem csodálkozom, igaz nem is tűröm békésen, hogy 2006-tól az MKP somorjai alapszervezetében nem rúgok labdába, kész csoda, hogy ő lépett ki előbb, nem engem zártak ki.
Istenem, mit lehet azzal a helyzettel kezdeni, hogy éppen azok a folyton helyezkedők lépnek ki, akiknek a jelenlegi szemétdombot - ezt az erőtlen szlovákiai magyar közéletet - köszönhetjük?
Azt is megtapasztaltuk, milyen az, amikor mifelénk az ember a legkisebb lábujjával belép egy kapun a média világába. Ujjat húzni az egyetlen, hatalmas befolyással rendelkező napilappal, az azt pénzelő oligarchiával? Nagy bátorság, majdhogynem esztelenség.

Összegezve: Keszegh Béla is kilépett az MKP-ból, és most függetlennek érzi magát.
A Felvidék Ma szerkesztői nevében - akiknek nagyobb része MKP-tag - elmondhatom, 2007 óta kevésbé érezzük szükségét annak, hogy kilépjünk a szlovákiai magyar közösség életében meghatározó szerepet betöltő szervezetből, és bár emiatt nem vagyunk olyan függetlenek, mint ő, mégsincs rajtunk akkora nyomás, mint Keszegh Bélán: őneki az urainak és parancsolóinak feltétel nélkül szót kell fogadnia, igaz, jó áron.

Pogány Erzsébet, a Felvidék Ma szerkesztői nevében
Módosítás ( 2009.06.24. )




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona