A kisebbségi jogokról az EU-ban

A kisebbségi jogokról az EU-ban

2007.4.29
Gál Kinga: szerint az etnikai, illetve őshonos nemzeti kisebbségek problémája egyaránt megoldásra vár az EU-n belül, valamint közvetlenül az unió szomszédságában található Vajdaságban és Kárpátalján. Az alapjogi uniós ügynökség néppárti felelőseként a képviselő asszony reményét fejezte ki, hogy a március 1-jén létrehozott új EU-s szerv hatékonyan működik majd közre a témában.
Tabajdi Csaba: szerint a jelentés az Európai Unió egy súlyos problémáját is tükrözi, mert szinte alig ejt szót a kisebbségi jogokról.
Sajnos, itt, ebben a házban még nem vált világossá az, hogy az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogai bár szorosan összefüggnek, elválaszthatatlanok egymástól, ugyanakkor az emberi jogok védelme nem jelent automatikus kisebbségvédelmet - szögezte le.
Kovács Péter: A balkáni háborúk, illetve a Szovjetunió területén lezajló konfliktusok segítették elő, hogy a kisebbségi jogok a nemzetközi szervezetnek a látóterébe kerüljenek, s a korábbinál erőteljesebben jelenjenek meg a nemzetközi dokumentumokban is. Ezen kívül a nemzetállamiság, annak a nyelvi, kulturális, intézményi kizárólagossága szépen csendesen morzsolódott, ez összefüggött azért az európai integrációs folyamatokkal is, és nagyon sok állam rádöbbent arra, hogy semmi különösebb érdeke nem fűződik ahhoz, sőt, gyakorlatilag rajta veszít azon, hogyha nyomorgatja a saját kisebbségeit. Például Olaszország is rájött arra az 1946-os olasz-osztrák megállapodás nyomán, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy a dél-tiroli németajkú lakosság érezze jól magát, mert akkor egy turistaparadicsom lesz végső soron, tehát adót fizet ahelyett, hogy a politikai rendőrség címén vinné el a pénzt.

Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény, 2007. április 27.

Súlyosbító könnyítések?
A kiút a kettős állampolgárság, átmenetileg meg a nemzeti vízum könnyített megszerzése

Predrag Bubalo, gazdasági miniszter csütörtökön bejelente, hogy a szerb kormány elfo­gadta a Szerbia és az EU között zajló vízumkönnyítési tárgyalások alakulásáról szóló informá­ciót.
A nyilatkozat biztató, hiszen a tárgyalások menetéről nyilvánosságra hozott utolsó hír az volt, hogy tárgyalóknak a legutóbbi forduló során nem sikerült kézjegyükkel ellátni a szerződést. A szerb fél ugyanis nem vállalta a kötelezettséget, hogy visszafogadja a harmadik országból származó, nem szerb állampolgárságú, de Szerbián keresztül illegálisan az EU-ba érkezett rende­zetlen státusú menekülteket.
Ehhez képest reményt keltő a miniszter bejelentése miszerint pont ebben a kérdésben „megállapodás született”. Bubalo szerint „az EU elfogadta a szerződés meghatározott cikkelyeire vonatkozó szerb kifogásokat”. Eszerint – ha jól értelmezzük a miniszter megnyilatkozását – a kérdéses kategória EU-ból való kitoloncolása dolgában csupán Szerbia a tranzitország szerepét vállalja.
A szerb kormány – ha jól értelmezzük a miniszter megnyilatkozását – annak fejében, hogy a vízumkönnyítésekről szóló szerződésből kiemeljék a menekülteknek ezt a vitatott kategó­riáját, úgy látszik vállalta, hogy tranzitországként mégis befogadja az EU-ból kitoloncolt harma­dik országbeli, nem szerb állampolgárságú rendezetlen státusú menekülte­ket. Amit a felek egy külön szerződésben rögzítenek.
A VMDP üdvözli a miniszter – remélhetőleg nem csak egyoldalú – ígéretét, hogy a tár­gyaló felek rövidesen kézjegyükkel látják el a vízumkönnyítésekről szóló szerződést, s hogy azt még az év végéig alá is írják. Eszerint a szerbiai polgárok bizonyos kategóriái az EU által a schengeni rendszer keretében jelentős kedvezményeket kapnak.
Ez a schengeni rendszernek megfelelő és a schnegeni államokba való beutazásokra eddig érvényes szabályokat valóban enyhítő vízumkönnyítési szerződés a vajdasági magyarok számára két szempontból is változásokat hoz.
A Németországba és más ma is schengeni államba utazók szempontjából az eddig érvé­nyes szabályokat enyhíti. Azok számára viszont akik Magyarországra utaznak, s a jövőben is ezt szeretnék tenni, tekintettel arra, hogy január elsejétől Magyarország is schengeni tagország lesz, a beutazás feltételei voltaképpen súlyosbodnak.
Ennek a magyarázata az, hogy az év végéig még érvényben levő, Szerbiát érintő magyar vízumszabályok sokkal kedvezőbbek, mint a januártól bevezetésre kerülő Szerbia-EU vízum­könnyítési szerződésben előirányzott rendelkezések Új gondnak számítanak a kedvezményezett kategóriákhoz nem tartozó polgárok vízumdíjai, valamint a mindenkire érvényes drága, s Szerbi­ában előre befizetendő, napokra pontosan megszabott biztosítási díjak. Miközben marad a régi, a vízumkérelemhez benyújtott támogató dokumentumokért kifizetendő magas illetékek.
Mindezt figyelembe véve a VMDP szerint a vajdasági magyarok helyzete a jövő év január elsejétől schengeni vízumkönnyítésekre vonatkozó Szerbia és EU közötti szerződés életbelépése után Magyarország vonatkozásában nem könnyebb, hanem nehezebb lesz.
A kiutat a vajdasági magyarság számára a kettős állampolgárság, átmeneti megoldásként pedig a nemzeti vízum könnyített megszerzése jelenthet.

Ágoston András:
Válasz dr. Eva Maria Barkinak

Tisztelt Barki Asszony!
Köszönöm, hogy megküldte Közleményét. Feltételezem azért, nehogy valahogy elkerül­jön. Engedje meg, hogy Kostunica mondandóját illetően idézzem az MTI-t:
„Ha a nemzetközi közösség elismeri a koszovói albánok önrendelkezéshez való jogát, ak­kor teljes joggal követelhetnek hasonló elbánást a Romániában és Szlovákiában élő magyarok is - közölte csütörtökön Belgrádban Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök.
A kormányfő az ENSZ Biztonsági Tanácsa 15 tagállamának képviselőiből álló tényfeltáró küldöttséget fogadta, amely csütörtöktől szombatig Belgrádban és Koszovóban a dél-szerbiai tartományban uralkodó helyzet felől kíván tájékozódni.
A magyar példát - amelyet a horvátországi szerbekével és a spanyolországi katalánokéval egészített ki - azért hozta fel, mert a francia ENSZ-nagykövet szerint Koszovó kérdésében két nemzetközi jogelv ütközik: a területi integritás tiszteletben tartása, és a független államok önren­delkezési joga.
Vojislav Kostunica tagadta, hogy az önrendelkezés joga a nemzeti kisebbségekre is vo­natkozna, márpedig az albánok Szerbiában - akárcsak a korábbi Jugoszláviában - azt alkotnak, miközben megvan a saját nemzeti államuk: Albánia.”
Tisztelt Barki Asszony!
Ön szerint „szégyen, hogy a nemzetközi közösség előtt nem magyar, hanem szerb politi­kus szájából hangzik el először, hogy a magyaroknak is joguk lenne az önrendelkezésre”.
Nem látom a közleményéből, kinek címezi a megállapítását. A magyarországi, vagy a határon túli magyar politikusoknak rója fel, hogy 1990 óta nem vetették fel az önrendelkezés kér­dését. Esetleg mindkét félnek.
A magam nevében néhány gondolatot kívánok felvetni, nem védekezésképp, inkább azért, hogy szót válthassunk róluk.
Az 1990-ben a magyar nemzet is vízválasztóhoz érkezett. Mint sokan mások, én is azt a nézetet fogadom el, amelyet újabban Semjén Zsolt fogalmazott meg. Eszerint a magyar állam leg­főbb célja az, hogy a magyar nemzet fennmaradjon, s az új nemzedékek a sanyarú demográfiai körülmények között is magyarként nőjenek fel. S az, hogy megállítsuk a népességfogyást.
Mi a köze ennek az önrendelkezéshez?
Hát az, hogy Semjén Zsolt a nemzet alapérdekeit szem előtt tartó realista politikus, míg a mindent vissza elve – én ezt vélem felfedezni az Ön által megfogalmazott közleményben – a mai körülmények között nem más mint a semmittevés, a múltbarévedés terméketlen filozófiája.
Félreértés ne essék: Trianon minden magyar érzelmű ember számára máig sajgó seb. Mint ahogy az Mohács, vagy még messzebb visszamenve a történelemben a tatárok Muhi pusztán be­következett főcsapása is.
A Trianont követő hetven év alatt bekövetkezett etnikai változások, s az újabb keletű, de annál rombolóbb általános népességfogyás szorításában, s a nemzetközi tényezők szemmel lát­ható érdektelenségét érzékelve, mi a történelmi VMDK-ban inkább a jövőt tartottuk szem előtt. Trianont ma is nemzeti tragédiának érezzük, de az önrendelkezés elvén alapuló politikai követe­lések helyett, célként az autonómiát jelöltük meg. Nemzetben gondolkodva már 1994-ben elju­tottunk a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja eszmé­jéhez. Ebben a politikai koordinátarendszerben gondolkodunk ma is.
A történelmi VMDK eszmei és politikai örököse a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, programpártként az eszmei fejlődés új szakaszát nyitotta meg. A VMDP síkraszáll a Kárpát-me­dencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért és konkretizálta annak tartalmát.
Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítvá­nyokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia és a részarányos parlamenti képviselet. A magyarországi politikai elittől azt kérjük, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állampolgárságot. Doktrínává érett filozófiai alapvetésünk összefoglalásaként elmondha­tom: a VMDP azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több mag! yar minél tovább megma­radjon magyarnak.
A VMDP-ben úgy látjuk, hogy a magyar-magyar viszonyokban korszakhatárhoz értünk. Valóban, s itt érintkezik a mondanivalóm azzal amit Ön az önrendelkezés követeléséről mond. El kell döntenünk legalább két dolgot. Az egyik, s ez talán a legfontosabb, hogyan lehet megállítani a népességfogyást Magyarországon és a határon túli magyar közösségekben. Mert az a veszély fenyeget, hogy már a Trianon által meghagyott szállásterületünket sem tudjuk belakni.
Úgy gondoljuk, hogy a minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak szlo­genünk értelmében nem vállalhatjuk egyoldalúan az Ön által javasolt önrendelkezési törekvést. Megmaradt szállásterületeinket határmódosítás nélkül, de magyarként – szerintünk magyar, nem-területi autonómiában magyar állampolgárként – kell belaknunk. Úgy, hogy a jelenleg még nem létező, a nemzet egészére kiterjedő népességmegőrző stratégia eredményeként megállítsuk a né­pességfogyást. A Tungúziából betelepült jövevények egy milliós hadserege nélkül.
Tisztelt Barki Asszony!
Tisztelem az Ön harcias kitartását. A véleményét is.
Mégis úgy gondolom, hogy a VMDP politikai doktrínája, gyakorlati kivitelezhetőségét tekintve alkalmasabb nemzetünk felemelésére, mint az önrendelkezés eszméjére alapuló politikai tevékenység. Az önrendelkezés elve, különösen annak a napi politikára lefordítható tartalma igencsak ágas-bogas, teljességgel a nagyhatalmak belterjes politikai érdekeivel is megterhelt problémák elé állít bennünket. Ezek közül Kostunica is kiemelt egyet: kinek van joga önrendel­kezésre? Szerinte a kisebbségi közösségnek, amelynek már van nemzeti állama – nincs.
Végezetül még két megállapítás. Azt tudjuk ugye, hogy sem Kostunicának, sem Zobel nagykövetnek, nem a magyar kisebbségi közösségek ügye miatt bánkódik. A probléma Kosovo. A felvilágosult nacionalista Kostunica és Zobel német nagykövet – jóllehet ellentétes pozícióból – a magyar kártyát egymásnak szóló fenyegetésként használták. Ezt is megértük. Hogy nem ben­nünket, hanem egymást riogatják.
Továbbá jól látható, hogy Trianon mind a szerb, mind az EU oldalon afféle ultima ratio. Az erőszakos döntés előtt. Szerbia eltűri a szabadcsapatok kicsit komikusnak tűnő újbóli megala­kítását, pontosabban ennek bejelentését. Amerika viszont már be is jelentette: Kosovót akár az ENSZ BT határozata alapján, akár anélkül, májusban elismeri.
A VMDP-ben a kérdés most az, mit teszünk akkor, ha ez az utóbbi következik be.
Tisztelettel:
Temerin, 20! 07. ápril magyar kormány mulasztását.
Remélem, hogy az illetékes magyar politikusok végre a kármentési politika és a kisebb­ségi jogok nem kielégítő követelése után, egy konstruktív politikára térnek át, mert a magyarság súlyos problémáit nem a szomszédos vagy más kormány tetszése szerint szabad kezelni, hanem a magyarság jogos érdekeit és követeléseit szem előtt tartva, a nemzetközi jog alapján meg kell oldani.
Ha nem előbb, akkor most a koszovói példa mutatja, hogy az önrendelkezési jog, amely számtalan ENSZ határozatban és más nemzetközi okmányokban mint alapvető jog szerepel, és amely az ENSZ két emberi jogi Nemzetközi Egyezményokmány óta kodifikált, írásos normává vált, nem csak üres elv, hanem elérhető cél.
Az önrendelkezés minden népnek jár. A magyarság a Kárpát-medencében is nép, és nem kisebbség – sőt államalkotó nép ezeréves közös történelemmel és kultúrával. Egy számszerűleg kisebbségbe került nép sem veszítheti el a jogi kvalifikációt mint nép.
Tehát a magyarságnak is jár az önrendelkezéshez való jog, mint a déltiroli népnek, vagy az észt, litván, lett, horvát, szlovén, szlovák, koszovóalbán - sorolhatnám tovább - népnek. Csak kérni és követelni kell.
A magyar politikában radikális irányváltozásra van szükség. A magyarok is megérdemlik, hogy a saját hazájukban méltó körülmények között, szabadságban és jogbiztonságban éljenek. Ez nem csak magyar, hanem európai ügy is.
Bécs, 2007 április 28.
forrás: hírlevél VMDP