Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Megtörtént 1.rész
2007.4.1-től 2007.7.2-ig
“Nagyobb a félelmetek, amikor itéletet hoztok ellenem, mint az enyém, amikor elszenvedem azt.”(Giordano Bruno)

Civil vagyok, szabad vagyok, csak vitázni-vitatkozni akarok. (BJ)



2008.10.10.
Megtörtént 1.rész, Bósza János
2007.4.1-től 2007.7.2-ig tartó időszakról van szó az első részben.
Kiegészítve néhány történelmi dokumentummal.

Az általam gerjesztett és azóta is zajló autonómia vita, valamint az elhangzott megdöbbentő, az egymás mellett elbeszélős monológokra reagálva, arra a következtetésre jutottam, hogy a felvidéki autonómia témát muszáj lesz valamilyen formában rendbe rakni és összegezni az elmúlt másfél év történéseit ideillő korhű dokumentum segítségével, a források megadásával. A Commora Aula PT szemszögéből nézve megpróbálom hűen dokumentálni, az időben és a térben történteket összefoglalni, leírni.

Ha most nagyon egyszerűen szeretném magamat kifejezni és a kialakult rossz szlovák-magyar viszonyra nem lennék tekintettel, akkor csak annyit mondanák, hol itt a probléma, hisz egész Európa tele van autonómiákkal, akkor miért nem szabad erről beszélni, miért söpörjük mindig ezt a témát a szőnyeg alá és miért nem indítunk egy békés vitátaz autonómia szó letisztázása végett? Ha az autonómia szót valaki Szlovákiában kiejti a száján, a szlovák fél mindjárt arra gondol, hogy valaki, valakik bizonyára az ország szétzilálására törekszenek. Tudtam, hogy tabu szóként kell kezelni az autonómiát, de hogy ekkora ellenszenvet és ellenállást váltson ki a szlovák polgártársainból, az a tény, hogy valaki csak vitázni akar, beszélni az önrendelkezésről, olyan dolgokról, ami, erre nem gondoltam.

A kollektív jogok terén nincs nagyobb rém, mint a területi autonómia eszméje, amelyről egyetlen szlovák párt sem hajlandó tárgyalni. Pedig a területi autonómia a kisebbségi kérdés egyik lehetséges és teljesen legitim megoldási módját jelenti µ írja a tekintélyes szlovák újságíró, Ondrej Dostál.

Ez a kérdés mindezidáig afféle tabu téma volt, amelyről csak a magyarok és a szlovák nacionalisták beszéltek, miközben a demokratikusan gondolkodó szlovák újságírók, publicisták és politikusok figyelték a fentebb említettek szópárbajait. Nem volt okos dolog a hallgatás, mert még nehezebbé teheti az amúgy is súlyos problémát., írja Miroslav Kusy.

Másfél éve azzal a jóhiszeműséggel hirdettem meg Komáromban, a Jókai Színház előtt lévő területen, a KÖZÖS TERÜLETI AUTONÓMIÁT AZONOS JOGOKKAL kezdeményezést, hogy majd ilyen formában békésen elindul egy vita, ami majd végre elvezet a két nép megbékéléséhez. A vita a tudás kicserélése és ahogyan Thomas Mann is megírta: “A beszéd maga a civilizáció. A szó, még az ellentmondó is, összekapcsolja az embereket. A szótlanság elszigel.”

Vita helyett mi történt, az MKP-nak akinek kötelessége lett volna végre már elindítani egy békés véleménycserét ebben a témában, csendbe maradtak és a slota-féle nemzeti nacionalistáknak átadták a terepet, hagyták, hogy csak ők nyilatkozzanak ebben a témában. Március 31-én (2007) amikor is a tisztújító konferenciát tartotta az MKP újságírói kérdésekre az MKP-s Duray és más megkérdezett politikusai úgy reagáltak a kezdeményezésünkre, hogy nem fűznek hozzá kommentárt, mert mindenki tudja, hogy az MKP-nak nincsen a programjában az autonómia kikövetelése és a vita elindítása az önkormányzásról. Az MKP nem törekszik az autonómiára. Másszóval mondva már a kezdetekben cserben hagyták a civil az alkotmányos keretek között indult kezdeményezésünket, Slota úr nagy örömére. Slota ezt maximálisan ki is használta, nekünk esett.

Slota úr a május 17-én (2007) megtartott sajtótalálkozón azzal vádolta meg a Commora Aulát, a Közös Területi Autonómia Azonos Jogokkal meghirdetett békés kezdeményezését, hogy az Szlovákia szétdarabolását fogja eredményezni. Példaképpen Koszovót említette meg, hogy annak idején a koszovói albánok is így kezdték. Kezdeményezésünkkel, amit politikai autonómiának nevezett, ami szerinte Szlovákia számára elfogadhatatlan, próbálta riogatni a szlovákságot, a magyarságot pedig megfélemlíteni. Erre a lerohanásos és földbedöngölős megnyilvánulásra, az MKP semmiféle saját nyilatkozatot nem adott ki, annak ellenére, hogy az egyik alelnökük, saját magát a legnagyobb autonómistának tartsa. Mindez annak ellenére történt, hogy az autonómia, másszóval önigazgatás, egy nagyon jó asszimiláció ellenes megoldás, ami a kisebbségben élő népcsoportok számára olyan jogi és megmaradási megoldás, ami az EÚ-ban is használatos és egyúttal jó konfliktus-megelőző közegnek számít. Az MKP újból cserbenhagyott minket.

Ebben a helyzetben elégséges lett volna az MKP-nak csak annyit mondania, hogy az autonómia nem tiltott szó, aki erről beszél nem az ország széztilálására törekszik és nem alkotmányellenes cselekedet. Ezt ők elmulasztották kimondani. Az helyett, hogy Slotát mindjárt a kezdeti fázisban politikai értelemben leföldelték volna, politikai nemakarásukkal lovat adtak alá azzal, hogy itt bármiféle hazugság és rémhírterjesztés, főleg autonómia témában, megtörténhet, hisz az MKP úgysem fog rá reagálni, sőt nyugodtam nekieshetnek a magyaroknak, mert érdekképviseletük úgysem fogja megvéde őket. Így is történt.

Ráadásul Csáky ezeket mondta a felvidek.ma MKP-s honlapon jelent meg:
“Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke visszautasította Slota kijelentéseit. Kassai sajtóértekezletén hangsúlyozta: az MKP nem folytat kampányt az autonómiáért, ha pedig a Szlovák Nemzeti Párt ügynökei ezt teszik, arra az MKP nem lehet befolyással.”
A TA3-as autonómia témájú politikai műsorában 2007.5.2-án ezeket mondta: V Komárne je čudná kancelária (Komáromban van egy fura iroda), kde jeden (ahol egy)
čudný pán vyrabá ( fura ember gyárt)
čudné dokumenty (fura iratokat) (2007.5.20. TA3 20.15 perc). Csáky a mai napig nem kért bocsánatot, ezekért a nyilatkozataiért, eltelt másfél év. Bizonyíthatóan ő a fő okozója, a CA, DFÖT és NoRe is ellehetetlenítésének, az ő inkorrekt és hazug megnyilvánulásianak is lehet mindezt köszönni. Mert - ő tudja - nem áll mögöttem senki sem, főleg nem a szönöszö és mindent saját erőből és saját pénzen hoztunk létre.

Ha Csáky úr tud olyan támogatót, vagy bankszámlát felmutatni, ami ezzel a kijelentésemmel ellentétes, akkor megkövetem őt, de addig várom a bocsánatkérését. Csáky úr Önnek ezt már Alsobodokon is mondtam, amikor annyira hizelegve barátkozni akart, a válaszom az volt: "A labda az Önök térfelén van", ezzel távoztam is.


Csáky úr akarva-akaratlanul a békésen induló autonómia törekvéseinket gyáva módon ellehetlenítette rágalmazó hazugságaival, elültette az emberek fejében a kételkedés magvát, őszinteségünket és pártatlanságunkat kérdőjelezte meg, ami a kezdeményezésünkkel szemben nagy port-vitát-félreértést kavart. Segítség helyett, a betartás demokráciája volt a válasz. Ezzel a kijelentéséval azt akarta mondani, hogy mi a SzNP megbízásából huzakodtunk ki az autonómiával. Támogatás helyett Csáky úr víz alá nyomta a kezdeményezésünket. Ez egy nagyon jól bevált és átlátszó taktika. Ha valaki valamit kritizál, tegyük hiteltelenné, bélyegezzük meg egy hazugsággal, amit mindenki könnyen elhisz, mert nehezen megcáfolható és így ellehetlenítjük a szavait, céljait és őszinteségét. Mindezeket a rágalmakat annulálni nagyon nehéz, csupán egy módszer létezik, amit igazmondásnak és kitartó egyirányú, átlátható célokkal rendelkező politizálásnak hívnám. Az elmúlt másfél év alatt a csákysta övönaluli ütéseket, ha nehezen is, de sikerült (nagy "vérveszteségek" árán) közönbösíteni, nem sikerült sem a szlovák nacionalistáknak, sem a megalkuvó mököpös politikusoknak minket bedarálni, mindezt kitartásunkkal és az igazmondás erejével értük el.

A másodosztályú polgár (Kusy)

Az etnikai elkülönülés nem az autonómia követelésével kezdődik, hanem a nemzetállam létrejöttével. Az államalkotó nemzet kijelölésével a priori meghatározták a nemzetállam polgárainak másodosztályát is, amely az autonómia révén csak a polgári egyenlőség ily módon megsértett elvének helyreállítását akarja elérni.

Szlovákia mostani politikai képviselete egy nemzetállamot hozott létre, s következetesen érvényre juttatja a szlovák nemzeti princípiumot, de a kisebbségektől azt követeli, hogy a polgári princípiumhoz tartsák magukat. Ám ez egyszerűen lehetetlen! Megismétlődik az első Csehszlovák Köztársaság alapvető hibája, amely µ többek között µ a bukásához vezetett. Akkor létrejött az ún. csehszlovák nemzet állama, amely a kisebbségeket a polgári elvvel kecsegtette. Csakhogy a németeket és a magyarokat az államalkotó politikai nemzetből kizárta, s így nem is csodálkozhatunk azon, hogy ezt az államot sosem fogadták el sajátjuknak µ hiszen az sem fogadta el őket a sajátjának. Amikor Benes rádöbbent, hogy ez hova vezet, etnikai alapú területi és személyi autonómiát kínált fel a németeknek, de már késő volt. Tanuljunk ebből a tapasztalatból, amíg nem lesz késő a Szlovák Köztársaságban is!

Az autonómia joga mint kollektív jog

Semmi kétség, az autonómiához való jog érvényesítése egy kollektív jog érvényesülését jelenti. Jozef Moravcík szerint a kollektív jogok feltételezik a polgárok felosztását polgárokra általában, s olyan polgárokra, akik bizonyos jogokat elkülönülve, autonóm módon gyakorolnak.

Véleményem szerint ez nem hiányosság, hanem ellenkezőleg: a plurális és demokratikus társadalom előnye. A totalitárius rendszer az ország valamennyi nem privilegizált lakóját gleichschaltolta, létrehozta belőlük a dolgozók, a nép monolit tömegét, s csupán úgy ismerte el őket, mint polgárokat általában; a plurális rendszert a különböző kisebbségek sokfélesége és tarkasága jellemzi.

Ha azt akarjuk, hogy a szlovákiai magyarok is községük és államuk büszke képviselői legyenek, egyenjogúsítani kell őket a szlovákokkal mind a községen, mint az államon belül, mégpedig oly módon, hogy mindkettőt éppúgy magukénak tekinthessék, mint a szlovákok.

Egyetértek Moravcík úrral abban, hogy az autonómia joga egy kollektív jog érvényesítése, amely azonban véleménye szerint a polgárok és a polgári közösség kettészakadását jelenti. Ehhez csak azt kell hozzátenni, hogy a kollektív jogot először a szlovák nemzetállam megalakulásakor érvényesítették, s létrejötte vezetett a polgárok és a polgári közösség elsődleges megoszlásához. Az autonómia csupán e helyzet elkerülhetetlen következménye. (Miroslav Kusy)



A kezdeményezésünkről a Magyar Nemzetben, Neszméri Sándor írásában így vélekedett: “Tavaly hirdetett aláírás-gyűjtési akciót a révkomáromi Commora Aula Polgári Társulás Dél-Szlovákia területi és perszonális autonómiájáért, de Bósza János, a társulás elnöke már akkor elmondta: az akciónak elsősorban nem maga az autonómia megalakulása a célja, hanem az, hogy végre nyíltan és őszintén beszéljenek a szlovákiai magyarok egymás közt, illetve képviselőik a szlovákok vezető egyéniségeivel a kérdésről.”
Majd így folytatta az írásában: “Egészségtelen állapotok uralkodnak, amikor is a szélsőséges szlovák pártok folyamatosan vádolják a magyarokat azzal, hogy területi autonómiát és elszakadást akarnak, a magyarok meg „elutasítják a vádakat”, miközben körükben nem volt olyan társadalmi vita, amely tisztázta volna, mit akar a többség, akar-e autonómiát, s ha igen, milyet. A szlovákok legtöbbje pedig „vörös posztóként” tekint az autonómiára, pedig legtöbbször azt sem tudja, mit takar a kifejezés. Bósza Jánosék befejezték az aláírás-gyűjtési akciót, alapvetően azért, mert megfenyegették őket. A társulás elnöke azt is elpanaszolta, hogy kezdeményezésüknek politikai támogatói nem akadtak, ellenben a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Ján Slota megint „koszovói szindrómát” emlegetett velük kapcsolatban, vélhetően ennek a lecsapódása az a fenyegetés, amely vele és családjával kapcsolatban fogalmazódott meg.
Az aláírás-gyűjtési akciótól és annak befejezésétől teljesen függetlenül állítja Öllős László politológus, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke, hogy a közép-európai régióban gondok vannak a nemzeti identitással, amely esetenként nacionalista megnyilvánulási formákat ölt, s ennek következménye, hogy az autonómiapróbálkozások szembenállásokat okoznak, fenyegetettséget, veszélyeket idéznek a nyugat-európai tapasztalatok ellenére. A politológus szerint veszélyeket hordoz magában a politikusoknak az az álszent magatartása, hogy a kérdésről nem folytatnak őszinte vitát – amely akár kemény összecsapásokat is hozhatna –, hanem „egyértelmű kétértelműséggel” sejtetnek valamit, ami egyértelmű bizalmatlanságot eredményez. A szlovákiai magyar politológus úgy látja, rövid távon egyetlen Magyarországgal határos országban sincs nagy esélye az autonómiaformák bármelyikének a megvalósítására, de azt mondja, az ilyen és ehhez hasonló viták minimum olyan eredményt hozhatnak, hogy a párbeszéd révén eloszlathatják az autonómiákkal kapcsolatos bizalmatlanságot. Öllős elmondta, bár a szlovákiai magyarság körében az elmúlt tizenöt évben több kezdeményezés is volt arra, hogy meghatározzanak valamilyen fajta autonómiaigényt, társadalmi konszenzus a kérdésről sosem alakult ki, azaz igazából nem lehet tudni, milyen önrendelkezési jogokra tart igényt a meghatározó többség.”


Elhangzott egy bűvös szó, hogy csak a viták vezethetnek eredményre. Csáky vita helyett, azok lejáratásába kezdett, akik legalább megpróbálkoznak valamiféle párbeszédet indítani a két nép, a szlovák és magyar között autonómia témában. Az a tény, hogy Csákyék nem akarják az autonómiát az nagyon sokszor már hangoztatták, azóta is hangoztatják, de akkor miért kell csírájában egy olyan kezdeményezést ellehetleníteni, ami a felvidéki magyarság érdekében szeretne olyan dolgokról az autonómiáról beszélgetni, vitatkozni, ami nem ellentétes az SK-s alkotmánnyal.
Ilyenkor az a közmondás jut az eszembe, ha megdöglött az önök kecskéje, akkor dögöljön meg a szomszédé is. Vagyis, ha Önök nem mernek, nem akarnak az autonómiáról beszélni, akkor inkább ne beszéljen senkisem. Ez hihetetlenül gyenge érvelés és káros is a felvidéki magyar nép számára, mert az autonómia a legjobb asszimiláció ellenes megoldás, ennél jobbat egyenlőre még nem találtak ki és ezt tiltani a felvidéki magyarságtól, ez egy felvidéki magyarellenes büntett.

Válaszlevelünkben közöltük Csáky úrral, hogy annak ellenére, hogy a csákysta vezette MKP elárult minket, segítség helyett a Slotával karöltve nekünk esett, “a Commora Aula polgári társulás tovább küzd az azonos jogokért és egy közös területi autonómia megvalósításáért Dél-Fölvidéken (akinek jobban tetszik Dél-Felvidéken). Csáky Pál állítása szerint Bósza János lehet akár SNS ügynök is és jó lenne utánnanézni ki is finanszírozza őt. Megnyugtathatom Csáky urat, nem vagyok SNS ügynök és senkisem finanszírozta az eddigi tevékenységemet, minden önerőből tettünk. Ez egy civil és békés kezdeményezés. Rágalmazás helyett az idejét inkább egy jó autonómiatervezet kidolgozására fordíthatná, értelmesebb és fontosabb munka lenne. Egyenlőre az aláírásgyűjtést felfüggesztettük. Elsődleges feladatunk most az lesz, hogy tökéletesítsük autonómiatervezetünket, majd azt három nyelvre refordítva, vitára és szemlére bocsássuk. Eljuttatjuk az összes SK-s parlamenti képviselőnek, valamint az EÚ hivatalos szerveihez is. Létre hozzuk a Dél-Fölvidéki Autonómia Tanácsot, amelynek munkájába megkeresés formájában meghívunk minden olyan felvidéki személyiséget, akiknek a Felvidéki Magyar Nép saját szülőföldjén való megmaradásának az ügye nem lehet közömbös.”

A Csáky Pál vezette MKP ott és akkor nagyon nagy taktikai hibát követett el, a CA-ban nem egy potenciális politikai ellenfelet kellett volna látniuk, mert csupán ez egy civil kezdeményezés volt, hanem az MKP vezetőségének egy emberként, ha közvetve nem is, de támogatnia kellett volt a CA céljait, tevékenységét. Bevallom villámcsapásként ért a hír, hogy az MKP baráti viselkedés helyet ellenségessen fogadta az autonómia törekvéseinket , jelszavuk ez lett:" el a kezeket az autonómia témától", ez az inkorrekt hozzállásuk és viselkedési normáik a témához és mi irányunkban számunkra érthetetlen volt. Ha nem tévedek, ha senki más az MKP-en belül nem nevezhető egyértelműleg az autonómista pártinak, de Duray (leveleimre nem reagált) a saját megnyilvánulásai szerint annak tekinthető. Tehát, ha nyíltan nem is, de legalább a háttérből jogi és másfajta tanácsadási támogatást nyújthattak volna. Később (egy évire rá) Alsobodokon Duray úr nekem megjegyezte, amire Mede Vencel is tett célzást a kukac.sk-s fórumban, majd személyesen a komárom járási Csemadok elnök is elmondta nekem, hogy született egy vezetőségi döntés az MKP-ban, hogy a megnyilvánulásainkra nem fognak reagálni és támogatni sem fogják a tevékenységünket.

Kicsit vissza történelemben, sok a párhuzam:

Nemrég olvastam egy írást, egy osztrák szemtanu beszámolóját a mohácsi csatáról, nagyon tanulságos olvasmány.

OTTINGEN. 1526 / NÉMET ÚJSÁGLAP. “Elsőbben is a magyar királyi felséghez érkeztem / Tolnára, 16 mérföldnyire Budától lefelé / nem volt több mint négyezer ember vele, és mindig cudarul gondoskodtak rólunk / árulás folytán némely magyarok éjszaka a faluban ránk gyújtották a házat / veszekedés robbant ki ugyanis két szálláscsináló, a magyar királyé / és az esztergomi püspöké közt / amikor összeakadtak / szállást keresvén / és mindegyik a maga urát akarta odaszállásolni / és az esztergomi szálláscsinálója azt mondta / miért nem / az én uram a király , és miért a tied / ezt emiatt pálcára ítélték / és fütykössel úgy megverték / hogy belehalt. Item sokan odavonultak magyarok / lengyelek / vendek / és ami emberrel csak rendelkezett a király , azt mind tovább vitték Bátára / ez 3 mérföldnyire van Tolnától / itt is vesztegeltünk néhány napig / és még nem volt fővezérünk / nem is volt rend a seregben / és a magyarok egymást is agyonverték és lelőtték / ... Olyan ügyetlenül vezették a hadat / soha meg nem szemlélték / soha csatarendet nem állítottak / hogy legalább kipróbálják / komoly dologban mihez tartsák magukat. ... a töröknek pontos és jó hírei voltak rólunk / nekünk meg semmilyen / ... a török még egy lövést sem tett / amíg igazi támadáshoz nem fogtunk / akkor aztán megmutatták erejüket / és ellenünk vonultak / ... a törökök cselből megint visszahúzódtak az ágyúkig, amelyeket elrejtettek és beástak / vagy háromszázat / kicsit és nagyot / és mikor az közelébe nyomultunk / kegyetlen tüzelésbe fogtak / hogy senki ott meg maradhatott / alig tartott az egész egy óráig / akkor a barát népe megfutott / .... Siralmas most a helyzet Magyarországon / Isten irgalmazzon a szegényeknek, akiket kiperzseltek / össze-vissza menekülnek / szerte az országban / azt sem tudják, hova / sok asszony és gyerek / sírnak és jajgatnak szívettépőn / És olyan sok a gyilkolás és rablás / mert mindenki ezt teszi, aki teheti / a magyarok ( úgy mint a törökök) / üldöznek mindenkit / Nekem is elvették a lovamat / kabátomat és fegyveremet, csak az ingemet hagyták meg / És ha kúthoz érkeztünk és húzni akartunk belőle / a magyar asszonyok megtagadták tőlünk a vizet annyira kiéheztünk / hogy a mezőn a pocsolyából ittuk a vizet / míg csak nem értünk Németországba. ....Egyébiránt a magyar királynak jórészt német nemes urai vannak az udvarában / és jó német fegyveresei / vértesei és mások / háromszázan lehettek / ezekkel tartott a csatában / De senki sem tudja, mi lett vele / Azt hiszem, hogy néhány magyar megölte és elrejtette / mert a török nem találta meg. Ezenkívül is sok érdekes dolog esett meg a csatában / amit most nem írhatok meg. 1900 forint értéket veszítettem el Magyarországon / ugyancsak tönkrementem belé/ így állunk hát Bécsben, még mindig nagy gondban és aggoda1omban / Ha ti, felföldiek, elhagytok minket / egy év múlva nálatok lesz a török / tartson Isten jó egészségben. Kelt Bécsben, 1526-ban.”

Most mi felföldiek, magyarok, szlovákok, mit is akarunk? Mit akar a szlovákság azt tudjuk. De vajon mit akar az MKP? Pálcára akarnak itélteni, hogy belehaljunk, még a “csata előtt”, vagy verjük egymást agyon. Olyan ügyetlenül vezetik a népet, megsem szemlélik, csatarendbe nem állítják, szekérváruk mögül nézik, hogy a “törökök” hogyan verik szét a sorainkat, kegyetlen tüzelésbe fogtak. Siralmas most a helyzet Felföldön. (BJ)

Csáky Pál 1996-ban könyvében: “A szlovákiai magyarság autonómiatörekvései” ezeket írta.

A magyarországi sajtó viszonylag sokat foglalkozott a vajdasági autonómiatervezetekkel, s ugyancsak jelentős visszhangra leltek a romániai magyarok elképzelései is. A volt Csehszlovákiában, illetve a jelenlegi Szlovákiában élő magyar közösség szintén kidolgozta a maga elképzeléseit arra az esetre, ha a hatalom hajlandó lenne dialógust kezdeni erről a kérdésről.

* * *
...nyiltan be kell vallanunk azt is, hogy a szlovákiai magyarság e témával kapcsolatos együttgondolkodását fékezte az a tény, hogy a három pártmozgalom, versenyhelyzetben lévén nem tudott határozott és egyeztetett álláspontot képviselni. A viták azonban nem szükségszerűen kárára, hanem esetenként előnyére is váltak a kérdéssel való foglalkozásnak, tekintettel arra, hogy a megbeszélések során sikerült néhány kérdést alaposabban átgondolni.

* * *
A kialakítandó megoldás alapszempontjai a következők: a szlovákiai magyarság igényei, a számarányából, területi elhelyezkedéséből és településszerkezetéből fakadó lehetőségek kihasználása, a vonatkozó nemzetközi dokumentumok nyomvonalának figyelembe vétele és a már működő nyugateurópai autonómiák tapasztalatainak felhasználása. Az igazsághoz tartozik, hogy van még egy szempont, amely bár másodlagos, nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni: ezek pedig az egyébként indokolatlan szlovák félelmek. A területi autonómia azért vörös posztó minden szlovák politikus szemében, mert – teljesen alaptalanul – attól tartanak, hogy egy ilyen megoldás első lépés lenne a dél-szlovákiai területek Magyarországhoz való csatolása felé. Ez a félelem azonban nem lehet indok arra, hogy valamiféle területi megoldással – a területi autonómia megnevezés kiküszöbölésével — ne foglalkozzunk. Az 1991-es népszámlálási adatok szerint a magyarok 17 körzetben alkotnak többséget: Dunaszerdahely 90,11%, Somorja 77,08%, Nagymegyer 92,90%, Galánta 65,59%, Diószeg 53,18%, Ógyalla 59,21%, Gúta 86,88%, Komárom 72,77%, Ipolyság 68,06%, Zselíz 56,45%, Párkány 83,07%, Fülek 66,63%, Rimaszombat 50,08%, Tornalja 75,33%, Pelsőc 74,29%, Királyhelmec 82,14%, Nagykapos 73,52%. További öt körzetben 30-50%-os arányban él a magyarság. Vágsellye 46,64%, Érsekújvár 38,97%, Nagykürtös 30,85%, Szepsi 40,63%, Rozsnyó 38,63%, három körzetben pedig 20%-nál kisebb a magyarok számaránya, Losonc 13,03%, Léva 12,26%, Nyitra 7,53%. A szlovákiai magyarság 432 településen alkot többséget 437 727 magyar lakossal. Az első Csehszlovák Köztársaságban jelentős szórványmagyarságról lehetett beszélni a volt észak-magyarországi (ma észak-szlovákiai) megyékben is; az elmúlt évtizedekben azonban a kitelepítés, az elvándorlás és az asszimiláció megtette a hatását, s mára számuk sajnos a minimálisra csökkent.

* * *
A fentebb vázoltakból nyilvánvaló, hogy olyan univerzális megoldás, amely az összes szlovákiai magyar problémáját megoldaná, nem létezik. Javaslatunk ezért az autonómiaformák kombinációjára épül, és négy lényeges elemben gondolkodik.Az elsô a nyelvhasználati és egyéb, az állampolgár személyéhez kötött jogok. Javaslatunk szerint a hivatalos nyelvhasználat lehetőségét községi bontásban kellene biztosítani, mégpedig úgy, hogy mindazon településeken, ahol a magyarság (és természetesen más kisebbségi közösségek is, tehát Kelet-Szlovákiában a ruszinok, az ukránok, 2 községben a németek, stb.) 10% fölötti számarányban élnek, anyanyelvüket a szlovák nyelvvel egyenrangúan használhassák a hivatalos érintkezés során. Ugyanezt a gyakorlatot kellene bevezetni a körzetekben és a létrehozandó megyék szintjén is. A köz- és magánéletben való nyelvhasználat területén a teljes szabadság elvét valljuk, e téren javaslatunk semmiféle százalékos cenzust nem tartalmaz.
A már említett területi átszervezéshez kapcsolódik, s célja 3–4 olyan megye létrehozása, amelyben a Szlovákiában élő magyarság jelentôs arányt képviselne. Ezáltal nem kerülnénk kiszolgáltatott helyzetbe, elkerülhető lenne, hogy leszavazhatóságunk megvalósítható legyen, akár a regionális parlamenti választásokon, mint a regionális önkormányzati szervekben. E regionális politika irányítása létfontosságú számunkra, hiszen a déli, magyarlakta járások helyzete már ma sem szívderítő. (írta Csáky Pál, forrás: hhrf.org)

Ezeket a gondolatokat Csáky úr fogalmazta meg, akkor vajon, most 12 év múltával, miért rosszab a helyzetünk, mint 1995-96 volt? Csáky ebben az írásában a viták szükségességét hangoztatja, “ a viták esetenként előnyére is váltak”. Akkor most miért kerüljük meg tudatosan a vitákat, elbeszélünk egymás mellett. Azt állítja (már 1996-ban) , hogy a szlovákok teljessen alaptalanul félenek az autonómiától, akkor miért nem magyarázták el a szlovákságnak, hogy nincs mitől félniük, miért nem magyarázták el nekik az autonómia szó valós értelmét. MKP-nak erre volt 12 éve, nem arról van szó, hogy az autonómiügyet felvállalják, vagy sem, de egy békés vitát, ami legalább az autonómia szó letisztázáshoz vezetett volna el lehetett volna indítani. Megélhetési politizálásuk fontosabb volt számukra, mint a felvidéki magyarság megmaradásának az ügye.

CA június 2007 első napjaiban megfogalmazta ezeket a gondolatokat:
Türelmes tárgyalásokkal igenis kikövetelhető a közös területi autonómia. Commora Aula autonómia tervezete nem irányul Szlovákia területi integritásának a kárára. Csupán egy olyan javaslat, amit (hasonlót) a felvidéki magyar politikának már réges-régen ki kellett volna dolgoznia (Csákynak ezek szerint van is), majd azt vitára bocsájtania (miért nincs?).
A trianoni döntés alapján Csehszlovákiának a multietnikum, a tolerancia és az együttélés szabályai szerint kellett volna létrejönnie. Ez helyett a cseh és szlovák nép közös nemzetállamát hozták létre úgy, hogy 88 éve a többi népet a magyart, a németet, a ruszint, a romát, valamint a kisebbségeket durva asszimilációs folyamatoknak vetik alá.
A szlovákság mindezt még megtetőzve, attól tartva, hogy egyszer a Felvidéki Magyar Nép majd megkérdőjelezheti a trianoni diktátum helyességét, érvényességét, hathatós magyarellenességet sulykolt, nevelt bele ovodáskortól kezdve a felnövő szlovák nemzedékekbe. Mindezt azzal indokolva, hogy a magyarok Szlovákia, szlovákság megsemísítésére törekednek.
Mekkora abszurd állítás, de ennek ellenére, milyen hatalmas sikerrel hajtották végre. Addig mondogatták a hazugságaikat, hogyha manapság egy szlovák embert megkérdeznénk, hogy vajon miért utálja annyira a magyart? Válasza az éenne, mert Szlovákiát és a szlovákságot akarják elpusztítani. Arra a kérdésre, hogy vajon ezt miért is tennék? Erre a válasz már vállvonogatás, vagyis nem tudják. A hazugság igazsága, az okok szintjéig már nem jutott el, nem tartotta fontosban hazug állításai bizonyítását, mert erre már nem is volt szüksége, alapcélját elérte, kinevelt több nemzedéket, aki a magyart "mert" alapon utálja. Egy másik népet azért utálni, mert az apám-anyám is utálta, egy kicsit fura megközelítése a népi ellentéteknek, de ez van. Úgyis mondhatnám a szlovák politikai elit 88 éves beteges munkájának a sikeres eredménye, a született magyargyűlölet.

Ezen kell változtatni, sőt lehet is. Vajon hogyan?
Őszinte és határozott beszéddel mindez megolható. Természetesen egyik napról a másikra ezt a beojtott ellenszenvet, görcsös állapotot feloldani nem lehet. A Felvidéki Magyar Népnek, a felvidéki magyar politikusoknak, az állandó magyarázkodási, védekezi poziciójukat, határozott és konkrét célokat tartalmazó viselkedéssel és politizálással kell felváltani. El kell magyarázni a többségi szlovákságnak, hogy mi itt nem azért élünk, hogy őket tönkretegyük és elpusztítsuk, hanem azért mert itt születtünk és itt is akarunk élni.
Ennek a közös együttélésnek hathatos megbékélési eszköze lehet a közös területi autonómia létrehozása, a trianoni rossz beidegződések, ellenszenv, ellenérzések feloldása végett. Egyúttal ezen a közös területen, kölcsönös tolerancia, valamint a népek és kultúrák közötti legitim különbségek elismerésével, egymás népi értékeinek a tiszteletben tartásával, be lehetne bizonyítani, hogy a közös ezeréves együttélésnek több volt a pozitívuma, mint a politikusaink által gerjesztett negatívumok.
Ezért kell küzdeni, ezért érdemes élni.”

Vajon mi változott azóta (másfél éve), hogy ezeket a célokat megfogalmaztuk. Sajnos semmisem. Az MKP továbbra is hallgat, csak a saját megélhetési politizálásával foglalkozik. A viták a mai napig nem indultak el, CA kezdeményezését, figyelmen kívül hagyják, hagyták.

Még a Barak féle Csallóközben is ezzel a címmel jelent meg egy írás: “Ami nem tilos...
május 17-én 2007-ben, ...az megengedett, ugyebár. Ez a demokrácia egyik fundamentuma. Csak éppenséggel nem a féldemokratikus Szlovákiában. Ahol a minap néhány személy petíciós ívet készített, szelíden aláírást gyűjtött és gyűjt a területi autonómia gondolatának felkarolásáért vagy a második világháború után kollektív bűnösként megbélyegzett, meghurcolt csehszlovákiai magyarok morális, netán jelképes anyagi kárpótlásáért. Talán azokat a trikókat is ők árulták, amelyeken a területi autonómia lehetséges határait is feltüntették. Félreértés ne essék: nem az országhatárokat kívánják módosítani!
De Ján Slota máris verni kezdi a tamtamokat. Ma feltehetően nem ivott, ezért nem engedte szabadjára a száját, ám a papírról felolvasott sóderből is fröcskölt a baromság. Valamiféle torokmetszésről hőbörgött meg a parlament rendkívüli ülését helyezte kilátásba. A hülyeség netovábbja pedig az a -- pszichiáterek figyelmét is méltán felkeltő – elmeszüleménye volt, hogy Malina Hedvig ügye, állítólagos szlovákellenes provokációja is Dél-Szlovákia autonómiáját meg a koszovói forgatókönyvhöz hasonló önállósodásának a folyamatát szolgálja.
Nagy az Isten állatkertje – legyinthetnénk, ha a nacionalista pártelnöknek nem dőlnének be olyannyian. Mikuláą Dzurinda fején találta a szöget, amikor ezekre a zagyvaságokra karakánul úgy reagált, hogy Ján Slotának és pártjának nincs semmilyen pozitív politikai programja, még életrevaló elképzelése sem, ezért népszerűségük megőrzése érdekében ismét feltették az ezerszer elkoptatott, de sokak számára ma is nagyon, de nagyon kedves lemezt.
Sajnos, a szlovák véleményformáló közéleti személyiségek közül idáig csak egy legény akadt a gáton, és pedig Miroslav Kusý, aki higgadtan és tudományos érvekkel ismételgeti, hogy az autonómia gondolata és a törvényeket tiszteletben tartó követelése nem jogsértő. Nyugaton számos térségben ezzel a politikai megoldással rendezték a kisebbségek ügyét, egyszersmind csökkentették a belpolitikai feszültségeket. A többség és a kisebbség bölcs kompromisszumának eredményeként. Okos gondolatainak mindmáig nincs nagyobb hatása a pusztába kiáltott szónál.
Egyébként vajdaságiak már 1992-ben kész koncepcióval álltak elő. Erdélyben is évekkel ezelőtt elkészítették a tudományos és politikai érvekkel alátámasztott javaslatokat. Mégis távolinak tűnik valamiféle egyezség a szerb, illetve román többséggel, habár erről egyik magyar nemzeti közösség sem mondott le. Nálunk idáig csak politikai lózungként hadakoztak és hőbörögtek egyesek az autonómiáról. Az MKP előző vezetése pragmatikusan a nemzetiségi oktatásügyi és kulturális autonómia kivívásának fontosságát hangsúlyozta, s araszolgatott is a cél felé, meggyőzve és győzködve volt szlovák koalíciós partnereit arról, hogy csak azt kívánják, ami számos országban már természetes.
Most ezt a reményteljes kibontakozást akarja szétrombolni a jelenlegi kormány. Nacionalizmust, törvénytelenséget kiált, miközben önmaga cselekszik ilyen sanda szándékok mentén. Lásd a Pátria Rádió adásidejének, frekvenciájának meglebegtetett módosítását, a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartájának szlovákiai alkalmazásáról született uniós ajánlások szerdai szőnyeg alá söprését, azzal a cinikus megjegyzéssel, hogy nem kötelező a végrehajtásuk.
Ján Slota szavaira Csáky Pál és Berényi József csak egyet válaszolhatott: az MKP elhatárolódik a komáromi kezdeményezőtől, jelenleg nincs szándékában az autonómia ügyének felvetése. Nem is lehet, hiszen még csak vázlatos tervezetük sincs arról, hogy tulajdonképpen mit is akarunk. (forrás: Csallóköz )

Autonómiát nem elég akarni, azért tenni is kell.

2007.6.10 CA írás
Álom vagy valóság?

Egy megálmodott cél eléréséhez, először is meg kell ismernünk a saját környezetünket. Ez pedig kölcsönös megértés, tolerancia és a közös célok megtalálása nélkül nagyon keservesen fog menni. Minden siker titka, a nagy álom teljesüléséhez, az akarat mesgyéjén dől el. Minden akaratnak csak akkor van értelme, ha őszintén és komolyan gondoljuk. Az akaratnak sajnos van egy negatív szinezetű válfaja is, amit talán hamis akaratnak, önmagunk, a másik ember, vagy az ember-tömegek becsapásának nevezhetnénk. Hamis akarattal csupán félelmünket, kétségeinket és a sikerbe vetett rendíthetetlen hit hiányát takargatjuk. Hamis akarattal butított ember-tömegek az igazság hallatán se képesek tudomásul venni, hogy az ember saját sorsának kovácsa. Pedig egyszerű a megoldás, hinni, menni, csinálni kell.

Ki, kit butít?

Ahogy mondani szokás az akarat, a térben egyetlen lépés, időtartama beláthatatlan. Mennyi időnk van még? Félünk megtenni az első lépést. Vajon ez az egyetlen ok, miért szkeptikusan közelítjük meg saját jövőnket, lehetőségeinket, az önkormányzást, vagyis az autonómiát. “Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek”. A békés autonómiatörekvések lényege is hasonló, ha sohasem indulunk el az önkormányzás kiharcolásának az útvonalán, akkor sohasem juthatunk révbe. A felvidéki magyar politikusok 17 éve azzal riogatnak minket, hogy nem szabad az autonómiáról beszélgetni, mert a szlovákság zsebében kinyílnak a bicskák. Az EÚ tele van autonómiákkal, annak különböző változataival. Vajon az egyes kisebbségi népek nyugaton, csak úgy alapon kapták a többségi néptől. Nem, dehogyis azt ők akarták és ilyen, vagy olyan eszközök alkalmazásával kiharcolták. A bicskák bizonyára ott is kinyíltak, később azonban be is csukódtak. A felvidéki magyar politikának égető szüksége van széles alapokon nyugvó megmaradási és asszimiláció-ellenes stratégiára. A gyávaságot és a megalkuvást bátor cselekedetekkel, az önmagunkért történő büszke kiállással tudtára kell adni a többségi népnek, hogy mi is itt vagyunk és csupán a jussunkat az azonos jogokat, a közös területi autonómiát, az önkormányzást akarjuk.

Akarjuk?

Néha már az az érzésem, hogy nem is a szlovákság nem akarja megadni az azonos jogokat, - mert azok kiharcolhatóak - hanem a mi népünk politikusai a gyávák, megalkuvóak és nem merik kérni, követelni.
Hol is van a felvidéki magyar inteligencia nézeteivel, irka-firkáival, féligazságaival, bátortalanságukkal? Csöndbe vannak, jaj-jaj condra egy viselkedés. Mi van uraim, kihalt a magyar virtus, igazságszeret, zsebre ketyeg a számláló. Mára csak a kondér aljára vagyunk képesek egymást lehúzni és ott megvitatni a semmittevést, a csakazértis és a dac helyett.
Igen az önök árulásának köszönhetően, talán tényleg nem is akarjuk, vagyis, önök nem akarják a jót, a jobbat, a Felvidéki Magyar Népnek a jussát a megmaradásra. Az önkormányzást, a közös területi autonómiát.


Igenis a nép akarja a megmaradást a saját ezeréves szülőföldjén. Hát tessék szépen felébredni és leszállni a trónról! A kényelmi eszközöket félretéve, életképtelenségünket elfelejtve, felelősségérzetünket megtalálva békés, de határozott módon harcolni az azonos jogokért, a közös területi autonómiáért. Tessék, szabad a pálya, lehet csinálni.


“A dogmatizmus kizárólag elvekből és fogalmakból indul ki anélkül, hogy megvizsgálná, mi módon és milyen jogon tett szert ezekre.” (Kant)
Konrad lorenz szerint az emberiség hetedik halálos bűne:
Tömeg-tudatformálás , dogmatizmus, nézet-uniformizálás, manipulálás a reklám által.
A dogmatizmus olyan történetet tár elénk, ami első ránézésre nyilvánvalóan lehetetlen, de mégis sokan tényként fogadják. Slota úr minden megnyilvánulása a nirvána elérése utáni vágyát tükrözi, de sohasem érheti el ezt az állapotot, mert az igazság megtapasztalásához, igaz beszéd kell. Ő pedig ez helyett, minden földi logikát maga mögött hagyva, ontja magából a hamis állításait, akár fizikai szenvedés (alkohol), lelki gyötrelem (beteges magyargyűlölet) és mentális kínjai (a másság szó) árán is.
“A nirvána a kegyelem állapota, ahol nincs többé semmiféle fizikai szenvedés, lelki gyötrelem vagy mentális kín; nincsenek megválaszolatlan kérdések. Mérhetetlenül nagy koncepció ez – emberi ésszel csaknem felfoghatatlan. Mégis, valójában elég kicsiny ahhoz, hogy elférjen akár egy dióhéjban – mert a nirvána olyan, mint mi: igazság, amit megtapasztalhatunk, ha engedjük magunknak”- Scott Shaw.
A dogmatizmus kritikátlan gondolkozás, amely a tekintélyelv alapján ellenőrizhetetlen állításokra, megkövesedett, idejét múlt, változatlan formulákra, dogmákra (decretumokra) támaszkodik. Maradiságában minden újnak és jónak kerékkötője, teljesen irreális jelenség. Hát igen, ezt a gyötrelmi állapotot Slota úr rendszeresen eléri. Nirvanai kegyelmi állapot helyett, nála a dogmatizmusi tekintélyelv az uralkodó.

Szerinte Malina-autonómia-Koszovó az egy és ugyanaz, irredentizmus. Effajta párhuzamok inkább őt minősítik, amit dogmatizmusnak, irreális véleménynek nevezhetnénk. Idejét múlt állításaival, amivel a szlovákságot riogatja, hogy az autonómia után jön az elszakadás maradi kitalálmány és a józan ész kerékkötője.
Commora Aula létrejötte óta, a polgári elvű népi megoldásokat preferálja, mivelhogy az etnikai alapú kármentő megoldás a Felvidéki Magyar Nép számára egyenlőre kivitelezhetetlen megoldás lenne és a többségi nép számára is elfogadhatatlan. A polgári elvű megoldás jó a kisebbségi népnek is és a többségi nép is garanciákat kaphat, hogy a közös területi autonómia (tartomány, VÚC) után nem jön az elszakadás. Ezekután Slota úr állandó jellegű hazugságai, a revizionizmus emlegetése teljesen értelmetlen. Térképeink mutogatása azzal, hogy Koszovó II van készülőben, effajta párhuzam meghúzása dogmatikus kitalálmány. Mi a békés együttélés hívei vagyunk, egymás népi érdekeinek a tiszteletben tartásával. A Felvidéki Magyar Nép számára csupán ugyanazokat az emberi azonos jogokat kérjük megadni, ami a szlovákság részére alkotmányából kifolyólag megadatott.
A dogma helyett inkább a korrekt partneri viszonyt kéne előnybe részesíteni.
Slota úr annyi elég ha igazat mond és talán a nirvána kegyelem állapotát is egyszer megtapasztalja.

Duray a lakosság és a népesség megtartásáról beszélt a Tabuk nélkül című adásban.
Az MKP a kulturális autonómia valamilyen formájának a létrehozását szeretné elérni. Vajon ez elég lesz-e a felvidéki magyar lakosság megtartásához szülőföldjén?

Az ECHO TV-ben elhangzott kijelentésével nagyjából egyet lehet érteni. Tehát fontos, a Felvidéki Magyar Nép megmaradása a szülőföldjén, mert a szülőföld elhagyása csak az asszimilációs folyamatok felgyorsulásához vezetne . Vajon az MKP politikusai ezt hogyan is szeretnék elérni? Bizonyos dolgokat, így a megmaradás kérdését is nem lehet csak hangoztatni, azért néha tenni is kell valamit. Például, röviden és tömören elmondhatnák, hogy hogyan képzelik el a megmaradásunkat. Azt hogy mit nem akarnak - területi autonómiát - azt már többször is elmondták, sőt az MKP programjában sohasem szerepelt 1998 óta az autonómia szó, vagyis tíz éve erről már lemondtak.

A műsorvezető megjegyzésére, hogy Gaąparovičnál tett Csáky látogatáskor “szokatlanul behódoló hangnemben viselkedtek”, Duray így reagált. Az nem igaz, hogy az MKP lemondott volna az autonómia és a Benes-dekrétumok megvitatásának a lehetőségéről, pillanatnyilag nem ez a legfontosabb kérdés (mikor lesz fontos kérdés, ha már tíz éve nem az?). Ami ott elhangzott az egy “sajtóhír volt”.

Kérdezem én, akkor mi a legfontosabb, csupán beszélni a dolgokról (már 17 éve ez van), vagy a valós helyzettel azonosulva (az asszimilációs gépezet döbörög), végre csinálni is fognak valamit. Hogyan képzelhető el a szülőföldön történő megmaradás, ha nem létezik semmiféle koncepció, elképzelés. Akarjuk, meg nem is. Ez szerintem nem megoldás a Felvidéki Magyar Nép számára. Vajon mikor jön el az idő amikor már nyíltan beszélhetünk az autonómiáról és a Benes-dekrétumokról? Ha bort iszunk és vizet prédikálunk az bizonyára nem lesz elég a szülőföldünkön történő megmaradásunhoz .
Duray szerint “a magyarlakta területek nem rendelkeznek lakosságmegtartó erővel”. Ez igaz. Minden nagyobb beruházás a Közép- és Észak-Szlovákiába összpontosul. Ott sok esetben a munkanélküliség csupán 4% szinten van, míg a déli régiókban (Dél-Fölvidéken) sok helyen még manapság is 20-30% körül mozog és közben sokan Magyarországra járnak dolgozni.
A lakosság és a népesség megtartása csak egyféleképpen képzelhető el, ha Dél-Fölvidékre több befektető érkezik munkahelyteremtő céllal. Államunk és kormányunk a déli területeket mostohagyermekként kezeli, vagyis eleve megkülönbözteti a többi szlovákiai területektől.

A napokban egy nagyon jó írást olvastam és ezt szeretném megosztani a CA olvasóval is, címe: "Legendák és tévhitek", 2008.10.5.(komáromi blog)

Az elmúlt pár napban annyi ostobaság hangzott el az autonómia fogalmával kapcsolatban, politikusok és újságírók annyi ökörséget hordtak össze, hogy fontosnak érezzük hozzátenni a sajátunkat is tisztázni a dolgokat. Nem fogunk mi sem kimondani nagy igazságokat, és a melegvizet sem tervezzük feltalálni, de európai példákkal akarunk szolgálni az általunk gondolt válaszok alátámasztására.

Mi az autonómia?
Autonómia görög eredetű szó (auto-nomosz), legjobb magyar fordítása talán önkormányzás lenne. Az orvostudományban az autonóm idegrendszer az agytól függetlenül az irányítja az emésztést, de például egy robot is lehet autonóm, amikor önmaga dönti el (nyilván algoritmus alapján), hogy mit tegyen. Hasonlóan használják az autonómia szót a biológiában, filozófiában és a szociológiában.
Lényeg: egy rész az egésztől bizonyos fokig függetlenül irányítja saját magát.

Az autonómia jó vagy rossz?
Erre a kérdésre Szabó tanár úr válasza a megfelelő: "Az attól függ". Az önkormányzatiságnak ezer formája van, nincs két egyforma autonómia. Minden a kialakítástól függ.

Miért, milyen autonómiák lehetnek?
Ha az autonómia kiterjedtségét nézzük, a legalapvetőbb az ember autonómiája, mi magunk döntünk arról, mit csinálunk. Ha közösségeket nézünk, a települések és megyék is autonóm szervek, hiszen választott képviselők az államtól függetlenül alkotnak törvényeket, és azok csak az adott településre vagy megyére vonatkoznak. Ha az önkormányzatok kiterjedését nézzük, léteznek nemzetiségtől csak részben, vagy semennyire sem függő regionális (Szicília), és kifejezetten nemzetiségi területi autonómiák (Baszkföld, Dél-Tirol). Az önigazgatás vonatkozhat terület nélkül csak valamilyen feltételnek eleget tevő településekre és polgárokra (Magyarország).
Az autonómia szabadságfoka is sokféle lehet. Szövetségi szerkezetű országokban (Németroszág, Svájc) eleve nagyfokú függetlenséggel rendelkeznek a tagállamok (kanton, tartomány). A területi autonómiáknak általában nagy a függetlenségük, és a legtöbb esetben kiterjednek a gazdaságra is. A személyi autonómiák leginkább az oktatás és kultúra ügyeit helyezik saját hatáskörbe.
Belgiumon belül annyira erős a két közösség önrendelkezése, hogy gyakorlatilag két ország működik egy helyett, a szövetségi parlament működésképtelensége nem is befolyásolja érdemben az ország működését. A helyzet perverzióját fokozza, hogy Belgiumban a francia (vallon) tartományon belül létezik még egy német régió is, ahol a német is hivatalos nyelv. Ugyanakkor például Moldáviában a gagauzok autonómiájának nagyon szűk a mozgástere.

Ennyi autonómia van Európában?
Igen. Erős Szövetségi köztársaság, vagy belső autonómiákkal rendelkező ország Egyesült Királyság (Nagy-Brittania), Finnország, Németország, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Olaszország, Svájc, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Magyarország, Moldávia, Oroszország, Szlovénia, de a sort lehetne még folytatni.

Hazugság! Magyarországon a kisebbségeknek nincs autonómiája!
De van, mégpedig oktatási és kultúrális autonómia, de a törvények nem zárják ki a területi autonómiát sem (csak épp ennek a feltételei sehol sem adottak). A kisebbség tagjai kérhetik felvételüket a kisebbségi jegyzékbe, és ők választják meg a kisebbségi önkormányzati képviselőket is, akik a nemzetiségi iskolák és a kulturális intézmények működését irányítják és finanszírozzák.

Szlovákiában viszont nem lehet területi autonómia, mivel hosszú, de keskeny sávban vagyunk jelen, és mára több helyen megszakadt a sáv.
Akkor jelentene gondot a nem folytonos terület, ha nem lehetne az egyik részből a másikba gond nélkül eljutni, tehát ha az ország többi területén nem lenne szabad az áthaladás. Ez persze nem áll fenn. Világszerte vannak országok, amelyeknek a területe nem összefüggő, ezeket a külterületeket nevezzük exklávénak (pl. Oroszország és a Kalinyigradi terület, Horvátország és Dél-Dalmácia, Svájc és Schaffhausen városa, stb). Ebből logikusan adódik, hogy egy területi autonómia is állhat több részből, erre példa a Boszniai Szerb Köztársaság Bosznia-Hercegovinában (ami gyakorlatilag ország az országban). A keskeny sáv sem akadály, példának ott van Chile, ami 30-szor hosszabb, mint széles, de a senki által el nem ismert Dnyeszteren Túli Köztársaság Moldáviában is, ami van, hogy egy falu széles, vagy még annyi sem...

De Szlovákiában a magyar kisebbségnek már így is átlagon felüli jogaik ("nadstandardné práva") vannak!
Nincsenek. Ha az előbb felsorolt országokat nézzük, semmiképp bővelkednek a magyarok jogokban. Elsősorban nem dönthetnek saját maguk kulturájának fejlődéséről, nem szólhatnak bele iskolarendszerükbe sem. Nem alapíthatnak országos tévét és rádiót, csak olyat, ahol mindent szóról szóra lefordítanak szlovákra is (ez a nyelvtörvény sara). De az életkörülményeiket is szándékosan rontják, a déli, magyarlakta régiók gazdasági fejlődése elmarad a többitől, sőt, több törvény is született az utóbbi időben, amivel az előbbi tendenciát "segíti". Végül a pályázati eredmények is azt mutatják, hátrány az, ha egy intézmény magyar.
Az átlag európai kisebbségpolitikát úgy lehetne megrajzolni, hogy ahol a kisebbség többséget alkot, ott egyforma jogaik vannak a nemzeteknek, sőt, több helyen a helyi többség számít, nem az országos. (Finnországban például léteznek egynyelvű svéd települések is, ahol a finn nem hivatalos nyelv.)

De az autonómia csak egy lépésnyire van az elszakadástól, sőt, a többségi nemzet is asszimilálódhat a helyi többséghez.
Ez nem igaz. Utóbbira a finnországi svéd kisebbség helyzete cáfol rá: Egyre lassabban ugyan, de még mindig fogy a svéd kisebbség, pedig Finnország az 5,5%-os svéd arány ellenére kétnyelvű, és ahol a kisebbség minimálisan is jelen van, svédül is kell tanulni az iskolákban. Az elszakadás veszélye sem valós, sőt, épp fordított a helyzet. Ha egy kisebbség jól érzi magát egy országban, nem érzi fenyegettnek magát, és irányíthatja saját ügyeit, lojálissá válik az országához. Vagyis otthon érzi magát, és nem akar menni sehová. Erre jó példa Baszkföld, ahol a szakadárok hangja teljesen elhalkult az autonómiájuk megalakulása után.

Haha! Koszovó kimaradt! Azzal mi a helyzet?
Érdemes tanulmányozni Koszovó esetét. Addig nem volt különösebb gond, amíg nem erősödött a szerb elnyomás, és nem törölték el a tartomány önrendelkezését. Az elszakadás épp a szerb hatalmi vágyak és az erőszakos centralizáció miatt valósulhatott meg. Ha időben észbe kaptak volna a szerb politikusok, ma Koszovó Szerbia egy békés autonóm területe lenne.

Tehát ha az autonómia erősíti a kisebbség és az országa kapcsolatát, annak hiánya gyöngíti?
Nem. A kisebbség és az állam elhidegülését elsősorban a rossz kisebbségpolitika okozza. Ennek vagyunk tanúi most is.
geroj/mfdr/szit
forrás: komáromi blog



Akkor most miről is van szó? Mire várunk még?

Az egyedüli megoldás, ha már így is, úgy is kiközösítettek bennünket, indítsunk békés autonómiaharcot a Felvidéki Magyar Nép megmaradásáért, Dél-Fölvidék felvirágoztatásáért. Ez az egyedüli megoldás, ami itthon maradásra késztetheti fiataljainkat, adjunk nekik hazát, minél több befektetőt hozzunk, teremtsünk több munkahelyet. Mindezzel a szülőföldön való maradásra buzdíthatjuk őket és a Felvidéki Magyar Nép is megmarad, nem fog asszimilálódni.

Duray úr az asszimiláció ellen, megmaradásunkért a szülőföldünkön - amit Ön is hirdet, lassan már 17 éve -, mindezért sokat tehetne. A szavakat cselekedetre kell becserélni. Például úgy, hogy a Dél-Fölvidéki Autonómia Tanácsban aktívan szerepet vállal, segédkezik annak létrehozásában és mint egy esetleges alapítótag mindent megtesz azért, hogy amit eddig hirdetett az valósággá váljék. Ha az autonómiatanácsba való meghívást akceptálja ( nem akceptálta meghívásunkat, nem reagált, nem is jött el), mint Felvidék legnagyobb autonómistája - ami nem a szlovákság ellen irányul és szavatolja Szlovákia területi sérthetetlenségét is -, akkor jó ügyet fog szolgálni és békés hirdetője lehet egy közös területi autonómiának azonos joggal.

Ezt kell hangoztatni, ezért kell békés eszközökkel harcolni.

Az első csehszlovák köztársaság „emberarcú nacionalizmusa” írásában a szerző: Simon Attila ezeket írja:

“Az államalapító Tomáą Garrigue Masaryk kisebbségi elképzeléseit és a két világháború közötti csehszlovák nemzetiségi politikáját mint „emberarcú nacionalizmust” szokták jellemezni. Az alkotmánytörvények, a nemzetközi jogi szabályozás nagyvonalúsága mellett a nyelvpolitikai, állampolgársági, közigazgatási gyakorlatban erőteljes asszimilációs gyakorlat érvényesült.

Többek között és az első csehszlovák köztársaság idején a hatalom részéről mindvégig jelen lévő nemzetállami törekvések okozták, hogy a viszonylag demokratikus törvényi keretek ellenére a csehszlovákiai nemzetiségeket, így a szlovákiai magyarokat is számos sérelem érte, s ami miatt nem érezhették magukat a köztársaság egyenrangú polgárának.

........

Mivel a hatalom kisebbségellenes intézkedései eleve kijelölték a szlovákiai magyar politika irányát, így az más utat, mint merev ellenzéki magatartást nem is választhatott. Szlovenszkó őslakosai (magyarok, szlovákok, németek) érdekeinek védelmét hirdette meg, ám elsősorban mégis a magyar kisebbség pártja volt az 1920 elején létrejött Országos Keresztényszocialista Párt (OKP), amely a magyar érzelmű katolikus klérushoz szorosan kötődve elsősorban Pozsony, Nyitra és Kassa államfordulat előtti keresztényszocialista egyesületeire épült rá. A párt elnöke 1925-ig Lelley Jenő nyitrai ügyvéd volt. Elsősorban a gömöri és a Komárom környéki református lakosság körében volt népszerű az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt (Kisgazda Párt), amelynek Szent-Ivány József bejei földbirtokos volt a vezetője. A két párt a köztük lévő különbségek ellenére egyaránt az önrendelkezési jog megadását követelte a szlovákiai magyarok számára.”

A csehszlovák nemzetgyűlés 67 űlésszakán 1936-ban elhanzottak, ami magyarul mondott el a prágai parlamentben dr. Korláth. (Részletek)

Pondělí 30. listopadu 1936

Tisztelt képviselőház! A költségvetésben, a köztársaság megalakulása óta eltelt 19. esztendőben is, hiába kerestem Podkarpatská Rus autonómiájának gyakorlati bevezetését. Ezért pártunk nevében ünnepélyesen kijelentem, hogy a csehszlovák kormányzat az 1919. év szeptember 10.-én Saint Germain en Laye-ben a szövetséges és társult főhatalmakkal kötött nemzetközi szerződést, még 18 év óta sem tartotta szükségesnek Podkarpatská Rus autonómiáját illetően betartani és most is, a 19. évben olyan autonómiát akar bevezetni, amely a kétoldalu szerződésben kötelezett autonómiának csak Potemkin-mása. Ez ellen kénytelen vagyok ünnepélyesen megismételni a parlamentben 18 év alatt annyi sokszor hangsúlyozottan és az egész világ elött tett tiltakozásomat. Rámutatok arra, hogy a csehszlovák kormány az, amely a kisebbségi kétoldalu nemzetközi szerződést a valóságban egyoldaluan megszegte dacára annak, hogy formálisan e kétoldalu szerződést törvénytárába becikkelyezte és ha megcsonkítva is, de alkotmánytörvényébe beiktatta.

E súlyos kijelentés után, a jelen költségvetést ebből a szempontból kivánom taglalni. Nem ez az első alkalom, hogy a podkarpatská rusi magyarság és őslakosság képviseletében a nyilvánosság elött szót emelek annak az autonómiának az érdekében, melynek megvalósítására a Csehszlovák köztársaság alapítói és később nemzetközi viszonylatban képviselői, ünnepélyes igéretet tettek. A szövetséges és társult főhatalmak és Csehszlovákia között úgynevezett kisebbségi szerződés II. fejezetének 10. cikkében Csehszlovákia arra kötelezte magát, hogy a Kárpátoktól délre fekvő ruszin területet - ruthén területet - a csehszlovák állam keretei között autonóm egység alakjában olyan szervezettel lássa el, amely az állam egységével összeegyeztethető, illetve legszélesebb körü autonómiával rendelkezik. Erre a törvényhozási és közigazgatási autonómiára célozva, mondja a Millerand-féle kisérőlevél, hogy az előbb említett szerződés "a ruthén-ruszin autonóm tartomány népeinek - aux populations megadja a lehetőséget arra, hogy kivánságait nyilvánosan kifejezhesse. - A szövetséges és társult hatalmak - folytatja a kisérőlevél szószerint - a legkomolyabb figyelemmel lesznek a népeknek a jövőben nyilvánított kivánságaira." ........


Az MKP-s képviselők erről nem tudtak, ha igen, akkor miért nem beszélnek a szlovák parlamentben magyarul és az autonómiáról is. Tudnak róla, de gyáva nyusziként meghunyászkodnak és hagyják, hogy a szlovák xenofób politikusok gyalázzanak minket, meddig türjük ezt?

Elég volt!!!

Itt a bizonyíték, hogy ha 1936-ban lehetett beszélni az autonómiáról és mindezt ráadásul magyarul a CSR parlamentjében. Ha Szlovákia jogos utódállama Csehszlovákiának, akkor igenis jogunk van azokra a jogokra, amelyeket a Trianoni diktátumban megfogalmaztak és az ami az ENSZ alapokmányában is benne van, ami a népek önrendelkezéséről szólnak. Manapság a XXI. században, amikor körülöttünk rengeteg jól működő autonómia van, miért nem szabad beszélni az autonómiáról, vagy csak egyszerűen a képviselőink nem mernek.

A felvidéki magyar nép önrendelkezni akar, ennek nem lehet senki, de senkisem a kerékkötője, Slota, Fico, de a gyává magyar MKP-s képviselők sem. A belső, az államon belüli önrendezést a szlovák alkotmány nem tiltja, nincs szó határrevizióról, nincs szó az ország szétzilálásáról sem. Ha tetszik ha nem kérjük a jogegyenlőséget, amit az SK alkotmány garantál és az ehhez szükséges területi elrendeződést, önigazgatást, az autonómiát.


Dzurinda-féle kettősmérce: Dzurinda szerint, ami manapság a szerbekkel történik Koszovóban, hogy az becstelenség, ha egy ország mások döntései alapján veszíti el területeit. Hogyis jött létre Szlovenszko? (Cseszko-Szloveszko), ja igen ellopták Magyarország területeit, hogy a népeket meg sem kérdezték, hova akarnak tartozni, tiszta magyarlakta területeket csatoltak el. Ez is becstelenség volt Dzurinda úr, vagy csak “Nagy-Morávia” megtalálásáról (újboli kitalálásáról) van szó?
Amit szabad nagyökörnek, nem szabad a kisökörnek? Kitöl és mitől fél? Az igazság szavától, a Felvidéki Magyar Néptől?

Hát van mitől félni, mert az volt a becstelenség, amit maguk műveltek, művelnek a felvidéki magyarsággal. 88 éve durva módon asszimilálják, ellopják a hazáját, Dél-Fölvidéket, majd tolvaj módra pandúr után kiáltanak. Ez a becstelenség, nagystílű győzedelmes gazság.

Miért hiszi azt, hogy az MKP sohasem rukkol ki a területi autonómia-követeléssel? Talán erre igéretet kaptak? Kitöl? A Felvidéki Magyar Nép árulóitól? A gyáva becstelen ember igérete egy elnyomott népet soha semmire se kötelez.

Miért nincs jogunk az autonómiára, mert ezt ön csakúgy alapon eldöntötte. Ki maga, hogy mások felett itélkezik?
Vagy talán Giordano Bruno máglyán állva elmondott szavai lebegnek a szemei előtt.
“Nagyobb a félelmetek, amikor itéletet hoztok ellenem, mint az enyém, amikor elszenvedem azt.”

I-gazság vagy gazság?

Mást se hallani, ha egy felvidéki ki mondja a bűvös szót, hogy autonómia az jogos, jogosan kikövetelhető, amire a reakció, hogy valójában határváltoztatást akar, vagyis irredenta. Pedig csak az azonos jogokat akarja, a jussát, ami törvényes és az ENSZ Egyezségokmányában is benne van: “1.Minden népnek joga van az önrendelkezésre...”

Dzurinda szerint az autonómiáról beszélni nem szabad: “Ez a téma Szlovákiában egyszerűen megengedhetetlen.” Miért megengedhetetlen, talán tiltja az önrendelkezést, az önkormányzást a szlovák alkotmány?
Nem, nem tiltja, egyszerűen ön riogat és össze-vissza hazudozik.
Igazság helyett gazságot prédikál.
Hátrább az agarakkal! Az elmebajnak negyven fajtája van, de a józan észnek azonban csak egy. Azt pedig Közös Területi Autonómiának hívják.

A nemzetidal.gportal.hu oldal főszerkesztői megjegyzése:
A tisztánlátáshoz tudnunk kell azt a tényt, hogy arról a volt szlovák miniszterelnökről van szó, aki magát kereszténynek tartva meglehetősen erős magyarellenes érzéseket táplál és annak idején erőteljesen küzdött a státusztörvény bevezetés ellen. Többek között egyik említésre méltó megnyilvánulása volt a kilencvenes években az a felszólalás, amikor felvetette, hogy Magyarország fizessen kártérítést Szlovákiának a Horthy Miklós politikája által véghezvitt Kárpátalja visszacsatolásáért. Most Trianonról megfeledkezve a szerbeket sajnálja Koszovó kapcsán és a felvidéki autonómiáról úgy nyilatkozik, hogy ez még csak beszédtéma sem lehet Szlovákiában. Szlota, Mecsiar és Dzurinda (nevük kölcsönösségi alapon szándékosan a magyar helyesírás szabályai szerint írva ) egy követ fújnak. A cél a benesi-elvek szerinti eljárás a magyarokkal szemben.

Egy évvel ezelőtt, megkértem egy felvidéki hírportált, hogy indítson autonómia témában egy témát. Mikor először szembesültem az admin által létrehozott témával, annak címével: “Autonómia, reális cél vagy utópia?”, bevallom betyárbecsülettel nagyon mérges lettem. Miért nem lehetett a téma címe mondjuk csak simán, mondjuk “Felvidéki autonómia”, mert számomra az autonómia reális cél, akkor miért kellett idekeverni az utópia fogalmát. Vettem a lapot, ám legyen. Úgy gondoltam nem a cím a lényeges, hanem majd a fórumozók véleménye, azok biztosan nagyrészt reális, valós célként fogják elkönyvelni az autonómia-törekvéseket.

Egy év távlatából el kell ismernem, hogy a névválasztás nagyon is helyes volt. Miért? Mert ez a valós helyzet Felvidéken. A hitét vesztett felvidéki magyarság nagy része sajnos igenis utópiának tartja az autonómia kiharcolhatóságának a lehetőségét. Mi ennek az oka? Minden országban ahol a kisebbségi nép kiharcolta az autonómiát, a nép egységes fellépése volt a fő húzóerő annak sikeres véghezviteléhez. Ez pedig a felvidéki magyarságban nincs meg. Két magyar háromfelé húz. A Felvidéki Magyar Nép egyetlen pártja tudatlanságban és szándékos megosztottságban tartja a felvidéki magyarságot. Erre a legjobb bizonyíték, hogy 1998-ban kormányba és hatalmi pozícióba kerülés végett feladták a felvidéki magyarság megmaradásának az egyetlen eszközét, az autonómia-törekvéseket és Benes-dekrétumok megvitatásának a lehetőségét. A másik bizonyíték az elmúlt nyolc év alatt megszerzett korrupt kapcsolatrendszereiket nem hajlandóak feláldozni a magyarság érdekében. Egy éve nincsenek hatalmi pozícióban mégis képtelenek, vagy nem akarják az autonómia-vitát elindítani a szlováksággal.


A területi önigazgatás (Kusy)

A területi önigazgatás elvét a Szlovák Köztársaság alkotmánya is konkrétan megfogalmazza, amelyben kifejezetten a területi önigazgatásról van szó, s amelynek a negyedik fejezete is ezt a címet viseli, jelentéstartalmát pedig a 64-68. cikkely definiálja. Az alkotmány az egyes területek esetében sajátságos jogi vagy politikai szisztémával számol: a 64/3. cikkely szerint a nagyobb területi egységek önkormányzatáról és azok orgánumairól a törvény rendelkezik. Zavart keltő és megtévesztő tehát, ha a területi autonómia és a területi önigazgatás kifejezéseket különböző módon értelmezik.

Mindazonáltal néhány szlovák publicistában kételyek támadtak e két fogalom identitását illetően, sőt egymást kölcsönösen kizárónak tekintik őket. Peter Zajac szerint például az etnikai elven alapuló területi autonómia Szlovákiában ott kezdődik, ahol a területi önigazgatás véget ér.5 Ezt a kijelentést több értelmező szótárban, enciklopédiában és tankönyvben is ellenőriztem: az autonómiát úgy értelmezik, mint nagyobb egységen belüli önigazgatást, az ország egy bizonyos részének önálló döntési jogkörét regionális és főleg nemzeti ügyekben az ország egységének megőrzése mellett.

Nem politológiai vitáról van itt szó, hanem az egyértelműen politológiai fogalom és annak valamiféle intuitív, szlovák értelmezése közötti ellentétről. De nem a szavak fontosak, hanem a dolog lényege: hogyha az etnikai autonómia nem más, mint a területi önigazgatás egyik formája, akkor Szlovákiában is törvényes módon, az alkotmánynak megfelelően követelhető; ellenben ha a két fogalom kizárja egymást, követelése törvénytelen.

Az önigazgatás értelmezésében néha még mindig a totalitárius, kommunista felfogásmód hatása érvényesül. Csakhogy az erős állam, a központosított hatalom viszonyai között és az úgynevezett demokratikus centralizmus következetes érvényesítése mellett nem lehetett szó valódi önigazgatásról.
(Miroslav Kusy)


Vajon mitől is félnek?

Dzurinda volt kormányfő, az MKP egyik legközelebbik partnere kibökte nemrég az igazságot. Szerinte az MKP sohasem fog kirukkolni az autonómiával, mert az MKP politikusai őt arról biztosították, hogy ez nem lesz téma a felvidéki politikai arénában. Ezek szerint ő többet tud, mint a felvidéki magyarság, vagyis tudja, hogy a felvidéki magyar politikusokat megvették, autonómia-ellenesek táborába besorolva őket, cserébe különböző gazdasági és politikai morzsákért. Duray elkezdi, majd megint abbahagyja, Csáky el se kezdi, a többi pedig hallgat, jó szolgaként, hisz a morzsa morzsája is lehet komoly falat.
Megmaradást hirdetni, majd az “ördöggel” lepaktálni nem lehet, hazudozás helyett, ki kell mondani az igazságot, ha mi magyarnak akarunk megmaradni saját szülőföldünkön, azért tenni is kell valamit, hallgatásunkkal csak az ördög szekerét, az asszimilációs szekeret tologatjuk előre a poklok tüzébe, a pusztulásba. A szavak erejével a megmaradást hirdetni az már kevés. Konkrét tervekre, valós elképzelésekre és bátor kiállásra van szükség.
Megmaradni a szülőföldünkön területi autonómia nélkül nehezen fog menni. A felvidéki magyarság józanabbik, tenniakaró részének most és azonnal cselekednie kell, vitát indítva a többségi szlováksággal, jussunkról a megmaradásunkért. Minden népnek így a Felvidéki Magyar Népnek, a Roma Népnek és a dél-fölvidéki szlovákságnak is joga van a békés együttélésre szülőföldjén. Nyelvének és kultúrájának a szabad használatára, az azonos jogokra. A nemzeti nacionalizmusokat a történelem süllyesztőjébe dobva őszinte párbeszédet folytatva a Közös Területi Autonómia itt Dél-Fölvidéken igenis békés eszközökkel kiharcolható, egy elérhető cél az együttélésre minden itt élő nép számára.

A szubszidiaritás elve (Kusy)

Az igazi önigazgatás alapja a szuverén polgár és a szuverén község. Az úgynevezett demokratikus centralizmus elve helyett a szubszidiaritás elve a meghatározó, ami annyit jelent, hogy a községen belül döntenek el mindent, amire annak szuverén jogköre van, s ugyanez érvényesül a régiók esetében is. Az állam döntési joga csak a maradék esetében jut érvényre.

Az önkormányzatok rendszere decentralizált, egyetlen önkormányzati szerv sincs alávetve semmiféle magasabb szintű orgánumnak (ez esetben már nem volna önkormányzati!). Az államigazgatás ettől eltérő módon centralizált marad, a központi kormány irányítja, amely azonban nem sértheti az önkormányzati szervek illetékességi körét. A közös, országos hatókörű törvényhozás csupán megállapítja a mindenkire vonatkozó játékszabályokat, de az államot nem ruházza fel az önkormányzat szabályozásának jogával. Az állam, az államigazgatás és szervei csakis azt tehetik, amit a törvény kifejezetten engedélyez nekik. Az önkormányzat mindent megtehet, amit a törvény kifejezetten nem tilt meg neki. (Miroslav Kusy)


A Dél-Fölvidéki Autonómia Tanács (DFAT) azért fog létrejönni a dunamocsi találkozón, hogy mindenkinek, magyarnak, szlováknak elmagyarázza az autonómia szó igazi értelmét és vitát indítson az autonómia témában. Minden becsületesen gondolkodó dél-fölvidékinek népi hovatartozás nélkül ott a helye. A megbékülés, a kieggyezés az közös ügy, közös feladat, a legjobb beruházás gyermekeinkért, unokáinkért, a szebb jövőért.

Az ország demokratikus erőinek a mi magyar kérdésünket illetően két elvi jelentőségű állásfoglalásban kéne megegyezniük (Kusy):

1. Amíg a jelenleg hatalmon lévő politikai garnitúra a nemzetállam keményen nacionalista politikai irányvonalát érvényesíti, a magyar kisebbség képviseletének az etnikai kiegyensúlyozottság megteremtésére irányuló kísérletei vitathatatlanul törvényesek és demokratikusak. A szlovák nemzet kollektív jogainak érvényesítésével szemben csak a magyar kisebbség kollektív jogainak képviselete révén lehet hatékonyan védekezni; a nemzetállam koncepciójával csak az autonómia különböző formái szegezhetők szembe.

2. Mindazonáltal az etnikai elv alkalmazása nem szerencsés megoldás, jobbra kell törekedni. Egy olyan multietnikus országban, mint amilyen Szlovákia, csakis a polgári elv érvényre juttatása jelenthet jó megoldást mind a magyarok, mind a szlovákok számára. A polgárok állama csak akkor jöhet létre, ha túllépünk a nemzetállam koncepcióján. Ezzel kell kezdenünk. (Miroslav Kusy)


Miroslav Kusy:
“A polgári elv érvényesülése.
A szlovák nemzetállam a szlovákokat az egész ország uralkodó etnikumává tette, az etnikai alapú területi autonómia pedig a magyarokat tenné meg az adott régió uralkodó etnikumává. A mindkét fél számára üdvös megoldást az jelentené, ha a regionális közigazgatásban és az államigazgatás egészében is a polgári elv érvényesülne, az egészséges emberi értelemmel. Az autonómia követelése és megadása ugyanis legális; tehát nem bűn, nem jelent elszakadást, s a nemzetközi jog is megengedi. Az autonómia joga a területi integritás megőrzéséig legális. “


Megjegyzés:
Tehát a polgári elven a kettős etnikumú autonómia, adott területen a kétfajta anyanyelvi öntudathoz tartozó lakosok, polgárok közös autonomiája, ahol az egyik etnikum sem uralkodik a másik felett(Commora Aula területi autonómia tervezete ilyen). Ezt hívják demokráciának, nincsen asszimiláció, nincsen nemzeti nacionalizmus, van sok munka, igazi tenniakarással, ...értéki gazdaságnövekedéssel, az ép és az egészséges emberi ítélőképességgel.(Bósza János)

A második részben főleg a DFÖT-el foglalkozunk. Miért nem lett bejegyezve, miért sértették meg saját alkotmányukat és az európai jogrendet a szlovák politikusok.

forrás: CA






HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona