Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



De ellen kell állni

2009.5.16
Ha Európa többi részén – Dél-Tirolban, Katalóniában – működhetnek autonómiák, nem tudom, itt miért ne működhetnének. Tudom, hogy a szlovák politika nehezen érti meg, fél tőle, a megfojtásunkra törekszik, de ellen kell állni. Ahhoz, hogy itt egy erős magyar közösség éljen, önkormányzatiság kell. Utána nyugodtabb lenne a szlovák politika is, mert – szerintem – amikor békében és úgy élhetünk, ahogy akarunk, ahogy emberhez méltó, akkor megszeretjük ezt az országot, az államnak nem kellene elszakadástól meg egyebektől tartania. Így viszont: minden egyes intézkedés, minden egyes – számunkra – törvénytelen törvény ellenszenvet kelt az állam iránt. Nem lehet lojális az ember az iránt, aki elnyomja. Attól kezdve, hogy emberszámba veszik, a nyelvét, kultúráját és történelmét ugyanúgy elismerik, mint a sajátjukat, lehetünk társak, testvérek.

Magyarságunk megőrzése a legfőbb feladat Nyomtatás Email
2009.05.16.
Közös gondjainkról Urbán Aladárral, a Palóc Társaság elnökével: – Húsz év után jobb, vagy rosszabb lett-e a helyzete az Ipoly mente magyarságának?
– Nagyon nehéz a válasz, mert mindig a napi életből kell kiindulni. Úgy látom, bizonyos területeken szabadabban gondolkodik, szabadabban cselekszik az ember, ugyanakkor a húsz év sokkal több olyan eredményt is hozhatott volna, ami az itteni magyarságnak kedvező. Nos, ezek nem születtek meg, és ennek megnyilvánulása a mindennapi életben például az iskoláink helyzete. Nem tudom megkerülni ezt a problémát, mert tanár voltam, s most szomorúan tapasztalom, hogy minden jó vagy rossz változás ellenére egyre szűkülnek a keretek, egyre kevesebb gyerek megy magyar iskolába. Ennek rengeteg oka lehet, így a szülők felelőtlensége is. Bár minden szülő jót akar a gyermekének, mégsem lehet elfogadni, hogy vélt vagy valós előnyök, téves elképzelések vagy idegen befolyásolás miatt fel kell adni identitásunkat.

– Ön szerint mi hiányzik a leginkább most a szlovákiai magyarság életéből?
– Az összetartás, de az nagyon. Mert ha komoly a helyzet, ha rosszak a kilátásaink, a jövőnk érdekében is össze kellene fognunk, s most nem ezt látjuk. Holott a dolgainkat asztalhoz ülve, négy- vagy sokszemközt kellene megvitatnunk, megoldanunk, nem kiteregetnünk kellene… Amit most látok a közéletünkben, az kiábrándító. Az embereket, az állampolgárokat is inkább önmaguk felé, befelé fordítja, csalódottá teszi. Sokan csalódtak a politikában, a politikusokban, mindabban, amit eddig hitelesnek véltek. Mindenki a maga kis várát vagy fellegvárát építi, és azt hiszi, hogy nagy eredményt fog elérni, pedig az eredmény közös munka, összefogás nélkül nem fog sikerülni.

– Úgy látja, hogy vidéki kis közösségekből is eltűnt az összetartás, az összefogás, a szolidaritás?
– Igen, a kis közösségekben is ezt látom. Én nem vagyok ugyan az MKP tagja, de az, ami párton belül egy-egy régióban történik, azért tudomására jut az embernek, és ebből a leginkább az olvasható ki, hogy ott is marakodás folyik. A marakodás viszont nem vezet jóra. Sajnos, a pénznek nagyon nagy hatalma van, pénzemberkék szállták meg a tisztségeket, és komoly harc dúl a befolyás, a befolyásolás megszerzéséért. Ez a harc azonban tönkreteszi az embereket, az erkölcsöket, minden egyebet, ami valódi érték. Kivetődik a családokra, utcákra, falvakra, és ennek következtében darabokra hull minden. Nem elég, hogy a szocializmusban megbontották a faluközösségeket, most még egy lapáttal rátesznek erre. Az egyszerű emberek meg csalódottan sóhajtanak vagy legyintenek, hogy nekünk, lám, a demokrácia is ugyanazt hozta, mint az önkényuralmi rendszer…

– Ha lenne közös, mindenki által elfogadott és tiszteletben tartott értékrend, erkölcs, ha hatályban lennének még a természet és Isten írott vagy íratlan törvényei, a kiábrándultságot, az általános csalódottságot elkerülhetnék a kisebb-nagyobb közösségek?
– Ezt nem tudom… A magam részéről faluközösségről, civil szerveződésekről beszélek, amikor közösséget mondok, és állítom: minden, ami a nagypolitikában történik, levetül ide, a kisközösségekre, még a családokra és rokoni szálakra is. És mivel a nagypolitikában nagyon nagy bajok vannak, a kisebb közösségekben is felmerülnek ugyanezek a problémák, gondok, és szinte szétverik ezeket. Ez sem lenne persze igazán nagy baj, ha a széthulló közösségek helyén újak alakulnának, amelyek már át tudnák hidalni a korábbi ellentéteket, de semmi újat nem látunk. Ha keletkeznek is csoportosulások, civil szerveződések, ezek is csak a pénz körül forognak. Tehát azért „egyesülnek” néhányan, mert így lehetőség nyílik számukra, hogy tisztességes vagy tisztességtelen úton pénzhez jussanak. Ez nem igazi közösség, inkább érdekszövetségnek lehetne nevezni. És nem ezek viszik előbbre egy nemzeti közösségnek az ügyét.

– Ön megalapítója a Palóc Társaságnak, 1989 óta szervezi annak munkáját. Tevékenységük sokrétű, gazdag. Hány embert fog össze ez a civil szerveződés?
– Ha a tagságot veszem, az nem éri el a százat. Ha a tevékenységét, a kisugárzását veszem, akkor azt mondhatom, lefedi a felvidéki magyarságot, mert a rendezvényeinken nemcsak a szűk, kistérségben élők vesznek részt, hanem Pozsonytól Kassáig, esetleg még távolabbról is, hisz a magyar közösség földrajzi helyzete jól ismert. A Palóc Társasággal úgy indultunk annak idején – 1989 augusztusában –, hogy amit nem tudtunk elérni az akkor még egyedüli Csemadokban – aminek nagyon sokat köszönhetünk –, meg akartuk valósítani a szervezeten kívül. Csemadok-tagokból verbuválódott a Társaság a szklabonyai Mikszáth-ház udvarán, azzal a szándékkal, hogy megpróbálunk mást is belevinni a munkánkba. Azt mondtuk: tengernyi könnynél többet ér egy cseppnyi tett”, tehát nem búslakodni meg panaszkodni kell, hanem cselekedni, amit képességünk és erőnk enged. Húsz évről van szó a mi munkánkban is, és ez alatt a két évtized alatt megpróbáltunk ilyen szellemben cselekedni, dolgozni a felvidéki magyarság érdekében. És hiszem, hogy bár kevesen vagyunk – mert hatvan-hetven-nyolcvan ember nem számít soknak –, szép eredményeink vannak az önismeret, a honismeret, a helytörténet és a történelemismeret terén. Meg tudtuk mozgatni a felvidéki magyar alap- és középiskolák diákjait identitásunk, őstörténeti örökségünk megismerése, megőrzése érdekében. A közeli napokban zajlott például a felvidéki rovásírásverseny, amelyre 145-en jelentkeztek. Ez nem kevés. És biztos, hogy korábban is megvolt rá az igény, csak nem volt, ki felkarolja.

– Miért gondolja, hogy fontos a magyar őstörténet, benne a rovásírás megismerése? Hisz ez jóval több, mint amit az általános műveltség megkövetelne, olykor vitatott is…
– Mert a múltunk nélkül nem lehet jövőnk sem. És a múltunkat eddig vagy ferdítve, vagy hamisítva tanították, tehát itt az idő, hogy megtanuljuk az igazi múltunkat is, és ehhez többek között ősi írásmódunk, a rovásírás is hozzátartozik, ami több ezer éves. Párhuzamosan mi az egész történelmünket is más szemmel láttatjuk, és másként látják a gyerekek is. Minden nehézség ellenére ez az a pont, ami megnyugvást ad az embernek. Ha minél fiatalabb korban eljutnak az önmegismerésnek erre az útjára a gyerekek, öntudatosabb emberekké, öntudatosabb magyarokká válnak, akiket nehezebb lesz médiapropagandával befolyásolni, idegen érdekek szolgálatába állítani.

– Tartást kapnak történelmük alapos ismeretétől? És úgy véli, hogy ez az emberi tartásuk hosszú távon megmarad?
– Igen, emberi és erkölcsi tartást. És amit az ember fiatal korában megtanul, elsajátít, az elkíséri őt élete végéig, tehát hosszú távra szól,
hosszú távon befolyásolja cselekedeteit. Én ebben bízom. És azért nem vagyok soha pesszimista, mert ha képesek vagyunk önmagunk maradni, akkor ebből a nehéz helyzetből – amelybe beledöngöltek minket, vagy amelybe saját hibánkból estünk – lesz erőnk kilábalni. Hogy emberi életet élhessünk ezen a földön, ahogyan őseink éltek. A magyarságról itt, a Felvidéken semmiképpen nem szabad lemondani, ki kell mellette tartani minden nehézség ellenére, mert a magyar sem rosszabb, mint bármely más nemzet. Ez olyan erkölcsi alap, amelyre minden embernek szüksége van, hogy biztos lábbal álljon a földön, a nyelvünk pedig olyan csodálatos érték, hogy annak megőrzése, csiszolása és továbbadása elemi kötelességünk. Mondom ezt annak ellenére is, hogy tudom: egyre kevesebb kisgyermeket íratnak magyar iskolába, mert most ilyen korban élünk.

– Bízik abban, hogy az a felgyorsult asszimiláció, amely jelenleg mindenütt sújtja a kisebbségben élő magyarokat, még leállítható, visszafordítható?
– Bizakodó vagyok, bár nem az asszimiláció leállításában vagy visszafordításában reménykedem, hanem saját magunk gondolkodásának a megváltoztatásában. Tehát azoknak a kitartásában bízom, akiket eddig még nem sikerült a beolvadás útjára terelni. Azért dolgozom, hogy ők minél erőteljesebben tudják, éljék át, hogy kik is valójában, honnan jönnek, milyen múlt áll közösségük, nemzetük mögött, sejtjeikben mit hordoznak, hol van a helyük a világban… Nagyon sok a munkánk, mert nagyon nehéz időket élünk. De én remélem, hogy ennek a korszaknak előbb-utóbb vége szakad, és azért dolgozom, hogy ez minél előbb bekövetkezzen. S ha ez bekövetkezik, egy öntudatosabb nemzedék álljon készen az új feladatok elvégzésére.

– Nem hiányzik önnek, hogy országos szinten nem folyhat nyilvános eszmecsere a legégetőbb gondjainkról, azok megoldásáról? Hisz még az országos terjesztésű sajtó sem képez hálót a szlovákiai magyar társadalom egészében, ahol értekezni lehetne közösségünk sorsáról.
– Hiányzik, hogyne hiányozna. De tudom, hogy a sajtónk az nem sajtó, mert a zöme idegen kézben van, meg a legtöbbször a balesetekről, érdekesség számba menő eseményekről ír, a mi problémáinkkal nem foglalkozik. Hogy hogyan lehetne megteremteni a közösségünket átfogó hálót? Gondolom, ha olyan politikusai lennének a felvidéki magyarságnak, akik kiharcolnák a nagyobb önkormányzatiságot számunkra – elvégre nyolc éven át a kormányrúdnál voltak! –, akár a területit is, mondom én, akkor az itt befolyt adókból lehetne olyan médiánk, amely valóban a miénk. Mivel ez nincs, legalább a gondolatot ébren kell tartani. Ha Európa többi részén – Dél-Tirolban, Katalóniában – működhetnek autonómiák, nem tudom, itt miért ne működhetnének. Tudom, hogy a szlovák politika nehezen érti meg, fél tőle, a megfojtásunkra törekszik, de ellen kell állni. Ahhoz, hogy itt egy erős magyar közösség éljen, önkormányzatiság kell. Utána nyugodtabb lenne a szlovák politika is, mert – szerintem – amikor békében és úgy élhetünk, ahogy akarunk, ahogy emberhez méltó, akkor megszeretjük ezt az országot, az államnak nem kellene elszakadástól meg egyebektől tartania. Így viszont: minden egyes intézkedés, minden egyes – számunkra – törvénytelen törvény ellenszenvet kelt az állam iránt. Nem lehet lojális az ember az iránt, aki elnyomja. Attól kezdve, hogy emberszámba veszik, a nyelvét, kultúráját és történelmét ugyanúgy elismerik, mint a sajátjukat, lehetünk társak, testvérek.


(Gyurkovits Róza, Megjelent a Szabad Újság 2009/19-i számában)
Módosítás ( 2009.05.16. )
http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=13907&Itemid=1



Ha Európa többi részén – Dél-Tirolban, Katalóniában – működhetnek autonómiák, nem tudom, itt miért ne működhetnének. Tudom, hogy a szlovák politika nehezen érti meg, fél tőle, a megfojtásunkra törekszik, de ellen kell állni. Ahhoz, hogy itt egy erős magyar közösség éljen, önkormányzatiság kell. Utána nyugodtabb lenne a szlovák politika is, mert – szerintem – amikor békében és úgy élhetünk, ahogy akarunk, ahogy emberhez méltó, akkor megszeretjük ezt az országot, az államnak nem kellene elszakadástól meg egyebektől tartania. Így viszont: minden egyes intézkedés, minden egyes – számunkra – törvénytelen törvény ellenszenvet kelt az állam iránt. Nem lehet lojális az ember az iránt, aki elnyomja. Attól kezdve, hogy emberszámba veszik, a nyelvét, kultúráját és történelmét ugyanúgy elismerik, mint a sajátjukat, lehetünk társak, testvérek.

De én remélem, hogy ennek a korszaknak előbb-utóbb vége szakad, és azért dolgozom, hogy ez minél előbb bekövetkezzen. S ha ez bekövetkezik, egy öntudatosabb nemzedék álljon készen az új feladatok elvégzésére.
Urbán Aladár a Palóc társaság elnöke




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona