Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Magyar-szlovák új hullám

2009.3.12
Az alábbiakban, teljes terjedelmében közöljük Tamás Pálnak, a Népszabadságban megjelent cikkét, amely a magyar – szlovák kapcsolatokkal foglalkozik. Számunkra is új, érdekes megállapításokat tartalmaz, amely segít eligazodni ebben a nem könnyű, de talán nem is bonyolult kérdésben. Fogadják tisztelettel.

A magyar-szlovák konfliktust korábban sokan nem észlelték, s azt hitték, hogy a késő ősz alkalmi kisiklás lehetett, amelyen már szerencsésen túljutottunk. Pedig nem így van. Az elmozdulást a magyar-szlovák viszonyban nem könnyíti meg, hogy a szlovák többségi önmeghatározások is etnocentrikusak. Végül is Szlovákiának hosszú ideig, tulajdonképpen 1918-ig a függetlenségről álmodó nemzeti értelmiség számára sem voltak világos területi kontúrjai.

Az egykori Felső-Magyarország nem volt zárt történelmi tartomány, elfogadott határokkal, területi azonosság-felfogásokkal, mint Erdély vagy Horvátország esetében. Ott lehetett román vagy délszláv programokat megfogalmazni e jól meghatározott területek állami, politikai átprogramozására. Itt nem volt mit egy új kikötő felé navigálni. Szlovákia elvben ott volt, ahol szlovákok éltek. Tulajdonképpen ebből következik, hogy a független Szlovákiát politikai osztálya, persze a kisebbségeket sértve, szlovák etnikai államként határozza meg. Egyébként ez a többségi politikai etnocentrizmus nem csak a szlovák identitások szerkezetéből következik. A kisebbségeket először kihagyták az eredeti csehszlovák projekt alkotmányos meghatározásaiból is. Miközben a demokratikus konstrukció egyéni boldogulásuk kereteit garantálta, Masarykék az új állam előkészítésénél azt azért jelezni akarták, hogy a németek (akikben a cseh oldalon a fő problémát látták) nem aktív létrehozói, legfeljebb passzív elfogadói az új konstrukciónak. Hogy abba legfeljebb belenyugodhatnak. Úgy tűnik, e ponton a szlovák alkotmányozás tulajdonképpen a korábban kijelölt pályán mozog vagy tért oda vissza - megerősítve azt saját közösségképeivel.

Talán épp ezért pontosítani kellene a szlovák-magyar kiegyezés rokonszenves programját. Végül is kiegyezni valamilyen politikai-jogi entitások és nem etnikai blokkok szoktak. Ott mindegyik fél ad és kap valami világosan körülhatároltat. Itt azért nem egyértelmű, ki mit áldoz fel, s mihez jut egy ilyen aktusból következően - kiegyensúlyozottan. Ők bevennék a magyarokat (s persze a másik nagy etnikai blokkot, a romákat) az alkotmány preambulumába, és akkor a magyar kisebbségi politikusok lemondanának a találkozókról a budapesti parlamentben vagy a mindenkori magyar kormánnyal? A helyzet eredetiséget kényszerít ki a felekből. Hiszen a másolásra ajánlott népszerű minták az osztrák-magyar, vagy a német-francia megállapodás teljesen másmilyen ellentétek másféle feloldásairól szólnak. 1867-hez a túlsó oldalon kellett az osztrák vereség Königgrätznél, a búcsú a nagynémet színpadról. S nem alkalmazható a német-francia modell sem. Annak alapja mégiscsak az volt, hogy 1945 után Elzász ismét francia lett, s a német politikai osztály belenyugodott abba, hogy ott nincsenek német kollektív garanciák, nem léteznek nyilvános kisebbségi intézményhálózatok. Hasonló megoldás a magyar-szlovák ügyben nyilvánvalóan elképzelhetetlen.

De a különbségek e taktikai eltéréseknél mélyebbek. Mindenekelőtt a szlovák-magyar vita nemcsak most, hanem amióta egyáltalán ilyesmiről beszélhetünk, aszimmetrikus. Lényeges, sőt talán nagyon fontos a szlovákoknak, miközben a magyarországi magyarok nem is tudnak róla. A szlovákok önmeghatározásaihoz kell(ett) valamilyen másság is. A XIX. században ezt a magyarok jelenítették meg, azután az 1930-as évektől kezdve ebbeli szerepünket a csehek vették át, majd a cseh-szlovák állam bomlása után ismét mi lettünk a viszonyítási pont. Nekünk kell bizonyítani, bennünket lehet lehagyni, s persze tőlünk lehet tudat alatt kicsit tartani. Ezen az sem változtatna, ha Budapest oldott és segítőkész lenne, s ha még kevésbé érzékelnénk a szlovák történelemképeket.

Már csak ezért is óvatosan kellene most az autonómia ötletével bánnunk. A jelszó, ha jól értem, a romániai magyar elittől került át Pozsonyba vagy Komáromba. S részletes magyarázatok nélkül borzasztóan félreérthetővé válik, vagy máris azzá vált. S itt nem egyszerűen arról van szó, hogy Dél-Szlovákiában ismeretlenek azok az önszervezési, közigazgatási formák, amelyeket egyfajta mai autonómia előképeként a Székelyföldön korábban mégiscsak használtak. Sokkal fontosabb, hogy az autonómia fogalmát saját maga korábbi politikai programjaként a szlovák politika és a szakértő értelmiség elismeri, sőt, használta a 20-40-es években a "csehszlovákistákkal" szemben. Az autonómia volt a kor legsikeresebb szlovák politikai mozgalma, Hlinkáék nemzeti katolikusainak jelszava. Minden érettségizett szlovák tudja, hogy miután hosszú évekig "csak autonómiáról" beszéltek, fokozatosan radikalizálódtak. S amikor ehhez külső szövetséges is került (1938-39-ben), sikerült elszakadniuk. A fogalom annak szlovák történeti szemantikája miatt, tűzveszélyes.

Mindeközben a szlovák-magyar hétköznapokban szerencsére ma is kevés a feszültség. Egy 2008. májusi felvételben egyfajta társadalmi távolságmérésnél szomszédként a szlovákok egyetlen etnikai csoportot, a romákat utasították csak határozottan el (69 százalék). Ugyanakkor magyar családot 16, ukránt 17 és zsidót csak 11 százalékuk tartott volna nemkívánatosnak. A szlovákok ma egyébként elsősorban nem etnikumoktól, hanem feltételezett életstílusoktól idegenkednek. Ugyanakkor ismét egy nemzeti mintában, 1988 novemberében, épp a vita utolsó hulláma idején, a szlovákok 73 százaléka szerint a magyarok magasabb rendűnek érzik magukat velük szemben, s csak 24 százalékuk ért egyet azzal, hogy "magyar polgártársainkat ugyanúgy foglalkoztatja Szlovákia virágzása, mint a szlovákokat". Némileg leegyszerűsítve, a magyarok derék, halk, szerény emberek. Szomszédnak kiválóak. Politikailag, így a közvélemény, azonban, ha nem is veszélyes idegenek, de fennhéjazóak és "idegenszívűek". Ugyanebben a novemberi vizsgálatban a megkérdezett szlovákok 30 százaléka nem, 36 százaléka pedig ellenkezőleg, hitt abban, hogy a magyarok titokban Dél-Szlovákia elcsatolására, visszaszerzésére törekednek. S mindez azután, hogy a magyar párt nyolc évig részese volt a szlovákiai kormánykoalíciónak.

A mozgási irányokat felismerni azért nem lehetetlen. Először is minden bizonynyal leválasztható a belső szlovákiai magyar-szlovák párbeszéd az államköziről, Budapest és Pozsony vitájáról. Végül is a bizalmi tőkét a szlovákiai magyarok és a szlovákok között csak ott, s nem Budapesten keresztül lehet felépíteni. Persze akkor, ha valaki akár készakarva, akár véletlenül nem követ el szamárságokat. Mint például most a révkomáromi magyar egyetem, az egyetlen teljes állami státusú Kárpát-medencei kisebbségi felsőfokú képzőhely jelesei. Akik emléktáblán örökítették meg azokat a pozsonyi magyar képviselőket (huszon-valahányat), akik a szlovák parlamentben az egyetem alapítását támogatták. S közben a tábláról "lefelejtették" azt az ötven szlovák képviselőt, akik az alapítást velük együtt támogatták.

S végül. Mindez nem mentesíti az összes érdekeltet az esetenként nem szabványos lépések megtételének kötelezettségétől. Heteken át háborogtunk a dunaszerdahelyi rendőrségi támadás miatt. A fényképek a magyarországi vendégszurkolók tábláiról, transzparenseiről megjelentek a pesti sajtóban. Súlyosan sértő, durva kijelentések olvashatóak ott, útszéli hangon a szlovákokról és Szlovákiáról. Azt hiszem, hogy a polgármesternek, egyébként egy magyar várospolitikusnak, ki kellett volna a meccs előtt állnia, és azt mondani: "Fiúk, szedjétek le a feliratokat, a mi városunkban ez a hangnem, ez a stílus nem megengedett. Amíg a táblák kint maradnak, nem kezdődhet a játék. S ez, persze, vonatkozik a szlovák szurkolókra is." Oka-fogyottá válhatott volna bármilyen rendőri akció.

Szóval valahol, valakinek el kellene kezdenie a viszonyok tisztázását őszintén, tabuk nélkül, józanul és elfogulatlanul. Hiszen a jövőben is szerveznek majd "szlovák-magyar meccseket".


Felvidék Ma, Tamás Pál (Népszabadság) 2009. március 7.



Még nincs szöveg...



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona