Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Kereszt és autonómia

2009.10.30.
A nap pillanatok alatt elfogyott. Tirolföld déltájban váratlan éjjeli sötétségbe burkolózott. A kastély feletti erdőben, megszólalt a halálbagoly. A tiroli Alpok legmagasabb csúcsán tűz lobbant fel. Lángja bevilágította a közeli helyeket. Jelként magasodott az égnek. Válaszként, szinte egyidőben a kisebb ormokon is megjelentek a lármafák. A hó borította hegycsúcsok tűzben égtek. Magukhoz emelték a tekintetet. Jó óra múlva, mikor újra előbújt a nap Tirolföld apraja-nagyja talpra ugrott. Egy hatalmas kereszt állt Tirol városa felett. A hegyen. A tiroli grófok komor kastélya felett. A városka templomában egy pap emelkedett szóra. Mennydörgő hangja, szikrákat hányó tekintete és vérlázító beszéde harcba szólított minden tiroli embert. Jobb kezében egy különleges vaskeresztet markolt. Mindenki térdre zuhant körülötte és felesküdött a szent keresztre. És Tirolföld függetlenségére. E magasztos cél acélos egységbe forrasztotta a lelkeket.

Szinte varázsütésre Tirolország minden településén a templomokba gyülekeztek, azok az elszánt hazafiak, akik megelégelték az idegen uralmat. Mindenhol felesküdtek a keresztre és az autonómiára. A rég áhított önrendelkezésre. Mert nemcsak Róma uralmát elégelték meg. Nem akartak most már a globalizált, nemzeti értékeit elhanyagoló Ausztriához se tartozni. Független Tirolföldet álmodtak. Végre elérkezett az a pillanat, amelyre évek óta vártak, amelyre éjjel-nappal lázasan készülődtek az elnyomatás sanyarú évei alatt. És amelyet milliószor elképzeltek és megszerveztek gondolatban. Elszánt csapataik csendben, véráldozat nélkül elfoglalták mindenhol a csendőrségeket és a rendőrségeket. Aztán körülzárták a kaszárnyákat és a repülőtereket is megszállták.

Tirolföld évekkel ezelőtt megválasztott elnöke rádióbeszédben üdvözölte a felkelőket. És nyugalomra szólított fel mindenkit. Elmondta, hogy a szabadságharcosok mindenhol urai a helyzetnek. Bejelentette, hogy néhány perccel ezelőtt a tirolföldi katonaság átállt az autonomisták oldalára. A megyék prefektusai és tanácselnökei egytől-egyig átadták az irányítást a szent kereszt harcosainak. Minden tiroli település választott polgármestere székében maradt. Miután felesküdött a keresztre. Tirolország elnöke a rádión keresztül Rómának is üzent. Felhívta a római kormányfő figyelmét, hogy őrizkedjen az elhamarkodott lépésektől. Emberei a víztározók gátjait, a vegyipari üzemeket és az Alpok átjáróit már aláaknázták. Ha a kormány csendben marad, üzente, egyetlen olasz hivatalnok se kerül veszélybe. Funkcióban is maradhat az, aki felesküszik az ősi, tiroli keresztre és Tirolország alkotmányára.

Eddig sehol nem folyt vér és a szabadságharcosok ezután sem akarnak véráldozatot, jelentette be a kis ország új elnöke. Békés úton akarják gyakorolni hatalmukat. Ezért esküdtek a krisztusi keresztre. A vér szaga azért benne volt a levegőben. Az idősebbek még emlékeztek hasonló időkre. És sokan hallottak a napóleoni idők vérzivataros lázongásairól is, amikor szintén egy pap vezényletével ugrottak talpra, hogy lerázzák a bajor igát. Mert a rokon bajor náció is rá-rátelepedett Tirolra, ha úgy alakult a történelem. Szabadságszerető őseik fejszét, villát és más szerszámból lett fegyvert ragadtak, ha kellett, és bátran nekimentek a jól felszerelt bajor seregeknek. Hulltak a derék tiroliak a véres ütközetekben, de akkor sem adták fel a küzdelmet. A tiroli nép szabadságvágyát még a legnagyobb vérveszteségek se tudták megrendíteni. Újból és újból hadba szálltak, ha úgy forgott a történelem kereke.

Tirolföld most ismét forró lázban égett. A szabadság szent lázában. Száz év óta először ébredt nyomasztó álmából a büszke tiroli náció. Már-már azt hitte az egész világ, hogy még pár száz év és teljesen eltűnik a föld színéről a híres, tiroli nemzet. Sokan úgy vélték, szép lassan be fognak olvadni a tiroliak a hatalmas olasz birodalomba. Tekintettel arra, hogy az utóbbi tíz év alatt több mint kétszázezerrel fogytak, apadásuk megállíthatatlannak tűnt. Egy idő óta. Gazdasági erejüket szinte teljesen elveszítették. Legjobb termőföldjeiket, csodálatos erdőségeiket, értékes altalajkincseiket elorozta tőlük a betolakodó, kapzsi hatalom. A sok adót kegyetlenül elszívta Róma, de visszafektetni, esze ágában sem volt. Az ipart, a mezőgazdaságot és az idegenforgalmat nem fejlesztették itt kellőképpen és az utak állapota is siralmas lett.

A közel száz év megszállás alatt a tiroli nép gerincét is ropogtatták keményen. A derék határvédők utódai kissé elpuhultak a hosszú fogság alatt. Rengeteg energiába került az igaz hazafiaknak, hogy végre fel tudják rázni őket. Elvették tőlük szívósan kiépített szellemi végváraikat. Patinás német iskoláikat, egyházi javaikat, ősi középületeiket szemtelenül bitorolták. Olasz hivatalnokokat, rendőröket, csendőröket, katonaságot és fináncokat küldtek a nyakukra. Az utóbbi időben saját vérükből vett janicsárok telepedtek agyukra és a lelkeikre. Labanc tiroli mágnások nyomultak szervezeteik élére, hogy ők is elszívják a megalázott tiroli nép drága vérét. Vagy, hogy lebeszéljék az autonomistákat a lázongásról. Mert a labancok szerint, nem jött el még az igazság órája. Még nem szabad felkelni, mondták nyúlszívűen. Valójában hatalmas vagyonukat, olasz kapcsolataikat és politikai pozícióikat féltették.

Közben az elnyomók idegen telepesek százait költöztették a vidékre. Akik számára lakást, munkahelyet, megélhetést biztosítottak. A megszállók hite, ami államvallásként volt elismerve, hatalmas templomaival szemtelen befurakodott az őslakók földjére. Tirolföld legnagyobb városainak megváltoztatták az etnikai összetételét is, természetesen a betelepülők javára. Tirolország fővárosában már alig lehetett német szót hallani. Az őslakóktól elvették azon jogukat, hogy anyanyelvükön kiírhassák településeik nevét. Szinte minden város főterén ott hatalmasodott az uralkodó nemzet óriási temploma, amit az őslakók adóiból építettek. Egy tiroliak számára épített, egyházi épületbe az uralkodó nemzet apácáit költöztették be. Habár tiroli árvák számára készült az épület. Az idegen egyház püspökséget alapított nem létező gyülekezeteknek. Templomokat emeltek oda, ahol nem voltak hívek.

Ezért kellett most a kereszt alá tömörülni. A saját hit volt az egyetlen kapaszkodó, amely az őslakókat meg tudta különböztetni a benyomulóktól. A keresztes pap volt az egyetlen tiroli ember, aki képes volt felrázni a mélyen alvókat. És a megalkuvókat. Szent igéjére egy emberként egyenesedtek ki a hajlott gerincek. Mennydörögve kiátkozta azokat, akik nem merték felemelni akaratukat a szabadságért. Sziklaszilárd hittel hirdette: inkább a dicsőséges halál, mint a szégyenteljes szolgaélet és a megalázó hajlongás. Tirol büszke népe szabadságra született, prédikálta országszerte. Mindenhol, ahová eljutott a szent kereszttel. Ha mindössze két ember, egy férfi és egy nő marad életben Tirolföldön, akkor is érdemes harcolni, magyarázta misztikus hittel. Mert az a pár újból szabad lesz és megint benépesíti szabad emberekkel ezt a csodás, véráztatta anyaföldet.

Csodálatosak voltak a szabadság első napjai. Minden település tanácsépületén újra ott lengett az ősi, tiroli zászló. Tirol címerét kifüggesztették a közhivatalok falaira és a tiroli himnuszt újból énekelni lehetett az ünnepélyeken, rendezvényeken. Nemcsak ünnepeltek persze, hanem a falvak, a városok és a megyeszékhelyek alaposan megszervezték az önvédelmet. Sejtették, ha Róma rájuk tör, Bécs nem biztos, hogy ad majd segítséget. Németország se szól bele, gondolták. Tudták, csak saját magukra számíthatnak. És ősi hitükre. Az élő Istenre és a szent papra. Aki kereszttel a kezében, fegyver nélkül, halálfélelmet nem ismerve járta az országot és buzdította a népet.

Csodák csodája, Róma nem fenyegetőzött. Igaz, Bécs átüzent az örök városba, hogy az olasz kormány ne tegyen meggondolatlan lépéseket. Üljenek inkább tárgyalóasztalhoz. Azok a tiroli politikusok, akik a római parlamentben tevékenykedtek és eddig tétováztak, ha lépni kellett, most egyemberként csatlakoztak a lázadókhoz. Figyelmeztették az olasz kormányt és az olasz parlamentet, hogy Tirolban is eljött az önrendelkezés ideje. Az Európa Parlamentben is hallatták hangjukat. Ahol kedvezően alakult a helyzet. Mert az osztrák képviselőcsoport és Németország küldöttsége ugyancsak keményen kiállt Tirol autonómia-vágya mellett. Az éppen békés Európában senki, de senki nem akart vérontást.

Hosszú hónapokig tartó tárgyalássorozat után, a felek végül megegyeztek. Róma engedett az európai nyomásnak és nem küldte át Tirolba csapatait. Tirolföld Olaszországhoz csatolt része megkapta autonómiáját. Hihetetlen virágzásnak indult a kicsi ország. A valamikor elvándorolt lakosság nagy része most visszatelepedett. Újra lehetett németül tanulni minden hazai tanintézetben. A falusi turizmus fejlődött a leggyorsabban. Évről-évre mind több külföldi érkezett a kis turistaparadicsomba, a tiroli Alpok környékére. A meseszép havasi tájakra. Szinte mindenütt gyümölcsöskertek, tarka panziók, patyolattiszta üdülőhelyek fogadták a pihenni vágyókat. A világ minden sarkából. A munkanélküliség szinte ismeretlen lett Olaszország ezen részén. Szabadságban és jólétben éltek a tiroli emberek.

Azért időnként szorongva tekintettek a nagy égre. És a hatalmas keresztre, amely a tiroli grófok kastélya felett emelkedett. A havas hegyen. Mert nem tudhatták, mikor fogy el újra a nap. Mikor borul ismét fényes nappal éjjeli sötétségbe Tirolföld. Mikor szólal meg a közeli erdőben a halálbagoly... Hogy jelt adjon valamelyik szomszéd népnek. Amelyik felkel hirtelen valamilyen furcsa, idegen jelre. És magának akarja Tirolt. Ezt a gyönyörű, vérrel áztatott, szent földet.

Csíki Sándor
forrás: intrex.hu




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona