A nemzeti realizmus ideje

A nemzeti realizmus ideje

Hölgyeim és Uraim, tisztelt jelenlevők!
Amióta Magyarország tagja lett az EU-nak, új időszámítás kezdődött a Kárpát-medencé­ben élő magyarság életében. Eljött a nyílt beszéd ideje.
Ha a Pilvax-beli ifjak lelkét 1848. március 14-én a „tanuljunk meg kicsik lenni” érzés uralta volna, ma nem ünnepelnénk március tizenötödikét. S nem lenne Petőfink.
Ha visszatekintünk nemzetünk történetére, látnunk kell: a ballépések mindig akkor követ­keztek be, amikor a kovácsi elv, a „tanuljunk meg kicsik lenni” győzedelmeskedett a realizmus felett.
Ugyancsak történelmi tanulság: a nemzeti realizmus, a nemzetben való gondolkodás a legmélyebb szakadékból is ki tudott menteni bennünket.
Ma is ezt az örök küzdelmet vívjuk önmagunkkal és egymással is. A vezető nagyhatalmak kivételével, más nemzeteknél sincs ez másként.
Kemény, néha önemésztő ez a viaskodás, de nem eredménytelen. Mondjuk ki: nem vis­szafogottságra van most szükség, hanem bátorságra, hogy a lehetőségeket kihasználva kiemeljük a nemzetet a 20. század mocsarából. Hogy megvalósítsuk a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációját. Magyarországnak és nekünk a kisebbségi közössé­geknek is csak ez a folyamat, s nem az egymillió tungúziai befogadása lehet a kiút.
Ha Budapest ma a „tanuljunk meg kicsik lenni” elv alapján azt mondja, hogy támogatjuk az autonómiát, de csak akkor, ha az összhangban van az európai normákkal és ha azt támogatja a helyi többség is, ez nem elég. Budapestnek el kell végre döntenie mit akar tenni a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseivel. A vajdasági magyarok esetében – tekintettel arra, hogy Kosovo kapcsán a nagyok is ide figyelnek – a nemzet ellen való történelmi tet! t az is, ha Budapest nem tesz semmit.
Újra kell gombolni a mellényt. S nem valaki másnak, hanem a ma élő és tevékenykedő politikus nemzedéknek. Az autonómia és a kettős állampolgárság ügyében is.
Az elmúlt több mint másfél évtized tapasztalata azt mutatja, nincs autonómia Budapest határozott fellépése nélkül. Aki ezt nem fogja fel az vagy szándékosan beszél mellé, vagy nem tudja felmérni mi a realitás. A kisantanttól való páni félelem indokolatlan. Pont azóta indokolat­lan, amióta Magyarország EU-tag lett.
De nekünk, kisebbségi politikusoknak is tennünk kell nemzetünk felemelkedése érdeké­ben.
Ragyogó példaként Tőkés László áll előttünk, aki az erdélyi magyarok autonómiatörekvé­seinek képviselőjeként tagja lehet az Európa Parlamentnek. Az, amit a nagyváradi református püspök és lelkes csapata az aláírásgyűjtési csatában az RMDSZ hata­lomhoz húzó politikai gépe­zetével szemben elért, nem más, mint maga a nagybetűs Siker.
Itt a Vajdaságban mielőbb egyességre kell jutnunk arra vonatkozólag, milyen alapelveken kell nyugodnia az autonómiamodellnek, amelyért síkraszállunk.
Nincs sok időnk! A közös álláspontot mielőbb ki kell alakítanunk.
Az, hogy ma Magyarittabén a vajdasági magyar pártok közösen koszorúzunk első fontos szimbolikus lépés lehet a közös álláspont kialakítása felé.

Tőkés László ünnepi beszéde Nagyváradon március 15-én
Elnök úr!
Ünneplő Gyülekezet!
Kedves Testvéreim!

Erdélyi útjának első napján Elnök úr méltán nevezte Fehéregyházát a leghitelesebb hely­színnek, ahol az ott elesett Petőfi Sándor és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc áldozatai előtt egy magyar államfő fejet hajthat. Erdélyi útjának utolsó állomásán hasonlóképpen hiteles helyszínen köszöntöm az Elnök urat: Erdély kapujában, Nagyváradon.
Száz esztendővel ezelőtt, 1907. március 15-én a Körös-menti Ezredévi Emléktéren avat­ták fel a szabadságharc vértanújának, Szacsvay Imrének a szobrát. Nagyvárad polgárai a feledé­kenységet bűnnek tartják - olvashatjuk abban a feliratban, amely már 1876-ban hazafiúi köteles­ségként irányozta elő szobor állítását annak a Szacsvaynak, aki első nagyváradi képviselője volt az első magyar népképviseleti országgyűlésnek, és aki a debreceni országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásával érdemelte ki a hősi halált. Csak egy tollvonás volt a bűne - ez áll a monumentális Szacsvay-szobor talapzatán.
Igen, mi is valljuk: bűn a feledékenység. Annak idején harminc esztendőbe telt, amíg a szoborállítás nyűgös terve végre megvalósult. A feledékenység bűne viszont azóta is kárhoztat bennünket. 1920-ban Trianon harangjai még fennen hirdették, hogy: nem felejt a nemzet. Utóbb azonban kollektív amnézia hatalmasodott el az anyaországon - és ez az önvesztő állapot a 2004. december 5-i, fájdalmas népszavazásba torkollott.
Sólyom László elnök úr! Köszönjük, hogy az összmagyarság nemzeti ünnepén eljött hoz­zánk - Erdélybe és Partiumba -, és szakítván a közösségi feledékenység nemzetrontó hagyomá­nyával, világosan értésünkre adja, hogy: nem vagyunk egyedül. Nemzetstratégiai igényű meg­nyilatkozásait idézve, mi is öntudattal valljuk, hogy az erdélyi, a határon túlra szakadt magyarság nem holmi jöttment kisebbség, hanem a magyar nemzet teljes értékű, elidegeníthetetlen része, aki önálló társadalmi létének teljes voltában kér éltet vagy halált - amint a Szózat költője mondja.
Egységes, egyetemes nemzettudatunk a Magyar Március Költőjét idézi meg. Eggyé lett mind a két magyar - írja ujjongva Petőfi Sándor a Két ország ölelkezése című versében, az Er­déllyel való unió megvalósulásakor. Lelkem, szállj a Királyhágón által - emígyen folytatja az Uniót köszöntő költeményét, aminek hallatán, nemes lokálpatriotizmussal, akár a mostani Királyhágómellék mai közös ünneplésére is gondolhatunk...
Együtt vagyunk, és együtt maradunk - ez az idézett Petőfi-vers legfőbb következtetése. 1848 uniós örökségét folytatva és szélesebb értelemben kiterjesztve, hadd szóljunk azokról a tör­ténelmi és politikai választófalakról, amelyek az elmúlt században nemzetünket és nemzetrésze­inket megosztották és megnyomorították.
Trianoni határrendszer. Mindmáig fennáll.
A vasfüggöny - Európa félszázados szétszakítottsága. A hidegháború.
Szellemi, ideológiai, etnikai és kulturális választóvonalak - valamennyiünk fájdalmára és gyalázatára.
Mindezekre jönnie kellett 1989 rendszerváltoztató - szinte - vértelen forradalmának, a sopronpusztai határzár átszakításának, a „hallgatás fala” áttörésének, a vasfüggöny leomlásának; jönnie kell a közbevetett választófalak (Ef. 2,14) krisztusi értelmű lebontásának, ami egyedül lehet képes az integrált Európát - s benne a szétszakadt magyarságot - a kívánatos és valóságos összhangba, egy igazi uniós egységbe rendezni.
Petőfi Sándornál a magyar és a világszabadság egyet és ugyanazt jelentette. Hasonlókép­pen, mi is azt gondoljuk, hogy - a választófalak megszüntetésével - Európa, a népek és a magyar­ság egységesülése egyugyanazon folyamatnak a részei.
A határokon átívelő nemzetegyesítés és a határok nélküli Európa 1989 után elkezdett út­ján járva, forradalmár és szabadságharcos elődeink tisztánlátásával és bátorságával bontsuk le azokat a falakat, amelyek közöttünk magasodnak és jövőnk útjában állanak!
Rontsuk le a hazugság és a félelem falát!
Zászlóinkat ne övezze kordon!
Emeljük magasra a szabadság zászlaját!
Erdély és Partium őrtornyainak sorában Anyaszentegyházunk és Egyetemünk, Városunk és Régiónk legyenek istenes őrhelyei a hitnek és a szabadságnak! Ebben segítsen minket a min­denható Isten, akiről Erdély nagy költője, Áprily Lajos ekképpen vall:
S mikor völgyünkre tört az áradat, s már hegy sem volt, mely mentő csúccsal intsen, egyetlenegy kőszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten. (Menedék)

Tíz éves a Vajdasági Magyar Demokrata Párt
1997 – 2007

Bozóki Antal:
Küzdelmes évtized
Jubileumi felszólalás
Üdvözlöm a Vajdasági Magyar Demokrata Párt tízéves jubileumi ülésének résztvevőit, sikeres és eredményes munkát kívánok.
A VMDP vezetésének gratulálok a tízévi töretlen és kitartó küzdelméhez a vajdasági ma­gyar kisebbségi közösség jogainak a megvalósításáért.
Szerbiában most politikai válsághelyzet van kialakulóban. Szerbiának jelenleg nincsen kormánya, és a parlament sem működik. A politikai küzdelem most a körül folyik, hogy merre billen Szerbia – európai útra lép-e, ami az európai normák és követelmények elfogadását is ma­gába foglalja, vagy a radikalizmus útjára lép.
A Szerb Radikális Párt egyik vezetőjének legújabb nyilatkozata szerint a párt „meg tudja szervezni október 5-ét”. Tudjuk, hogy ez mit jelentene a demokrácia fejlődése, de a kisebbségek helyzetének alakulása szempontjából is.
Szerbiában jelenleg nincsen hatályos kisebbségvédelmi törvény.
Szerbiának nincsen kisebbségvédelmi minisztériuma. A kisebbségi ügyek intézését vala­miféle szakszolgálatra bízták.
A Tartományi Végrehajtó Tanács nemrég egy nemzeti kisebbségügyi tanácsot alapított, amely 19 tagja közül 11 a tartományi kormány tagja, a többi tagot pedig a nemzeti tanácsok elnö­kei képezik. Kérdezem én, milyen szerepe van egy ilyen tanácsnak? A TVT tagjai javasolják a TVT-nek, hogy mit fogadjon el, amit aztán majd a TVT ülésén saját maguk szavaznak meg.
Néhány nappal ezelőtt leváltották Ana Tomanova-Makanovát – közli az újvidéki Građanski list március 7-i számában.
A (most már) volt koordinátor leváltására három héttel az után került sor, hogy a nemzeti tanácsok vezetőinek találkozóján Makanovának felrótták, hogy a Demokrata Párt tagjaként „po­litikailag aktiválódott”. Felrótták neki, hogy koordinátorként nem volt felhatalmazása arra, hogy „a nemzeti kisebbségi tanácsok nevében politikai kérdésekkel foglalkozzon”. Egyik bírálója – az említett írás szerint – sajnos éppen az Varga László volt, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) jegy­zője, aki a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselőjeként került be a szerbiai parla­mentbe. Varga szerint a koordinátornak „csak technikai szerepe van és nincsen felhatalmazása arra, hogy politikai kérdésekkel foglalkozzon”.
Ana Tomanova-Makanova kétéves koordinátori tevékenysége – saját nyilatkozata szerint is – „sokat foglakozott a nemzeti kisebbségek politikai kérdéseivel”. Rendszeresen rámutatott a nemzeti kisebbségi közösségek problémáira, bátran kiállt jogaik megvalósításáért és bírálta az állami szerveket a problémák megoldásának elodázása miatt. Egyik legnagyobb visszhangot keltő nyilatkozata szerint a szerbiai (és a vajdasági) kisebbségi jogok védelmét „a törvénytelenség és a káosz jellemzi”. Ezt a káoszt csak fokozza, hogy az egyes nemzeti tanácsoknak, mint például a Magyar Nemzeti Tanácsnak, lejárt a mandátuma, a többinek pedig rövidesen lejárt. A szerb ha­talomnak négy év nem volt elegendő arra, hogy ezt a kérdést törvénnyel rendezze.
Makanovának a miloševići idők módszereivel történt leváltását elítéljük, mint az aktuális hatalom kisebbség- és demokrácia ellenes cselekedetét. A hatalom most is demonstrálta, hogy nem tűri meg a bírálóit és a másképpen gondolkodókat.
!
Az ilyen viszonyulás nem a kisebbségek helyzetének rendezését szolgálja. Szerbiának ezt a kérdést – az Európai Unióhoz való közeledés útján – a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségekkel összhangban előbb-utóbb rendeznie kell.
Kasza József mai felszólalását úgy értékelem, mint a vajdasági magyar pártok együttmű­ködése új kezdetének, egy vajdasági magyar koalíció megalakításának a lehetőségét.
A vajdasági magyar pártok együttes fellépéséhez szükséges egy közös program megfo­galmazása a pártok részéről és azok egységes közvetítése a szerb hatalom felé.
forrás: hírlevél VMDP