Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Szlovák-magyar megbékélést és békés nyomásgyakorlást a jussunkért



...gyertyát gyújtsanak és imádkozzanak a szlovák-magyar megbékélésért

Június 4-én újból gyülekezés a pozsonyi Hodzsa téren, a szlovák-magyar megbékélésért, a békés együttéléséért és az azonos jogokért, gyertyagyújtás, valamint koszorú elhelyezése a Vásár téren az 1919-es sortűz áldozatainak emlékére.
Le kell szállni a lóról, ha valóban megbékélést akarunk.
Egyszemélyes tüntetést tartok, aki szeretne és hisz a szlovák-magyar megbéklésben csendes részvételével támogathatja a tüntetés békés lebonyolítását.


"A számum fojtó és gyilkoló szele viharzott keresztül Magyarországon. Négy sarkán a vész és pusztítás elemei egybefonódtak. A tűz döbbenetes erővel hatolt előre az ország szíve felé. A gyűrű egyre szorítóbb, egyre kisebb lett. A terebélyes tölgyből csonk lett. A szivárvány színei megfakultak. A csonka, béna törzs fölött a pusztító tűz lángbetűkké merevedett. Robbanó lánggal vakított a magyar éjszakában a hét betű: - TRIANON."
péchújfalusi Péchy Szabolcs, 1930




Előre figyelmeztetem, Kalińák minisztert és a hivatalának soviniszta alkalmazottjait, hogy engemet nem lehet megfélemlíteni, ahogyan eddig sem lehetett, ezért békésen követelni fogom a szlovák-magyar megbékélést, a törvények és az alkotmány tiszteletben tartását és a Trianonban beígért önrendelkezés jogát. Ezért számomra a trianoni diktátum sohasem lesz elfogadható, mivelhogy a győztes nagyhatalmak ott lévő képviselői 1920-ban nem valós adatok alapján hozták meg a döntésüket, hanem Benes, Masaryk hazugságait vették figyelembe. Az 1947-es párizsi békeszerződés lényegében annullálta a trianoni diktátumot, ellenben annak rossz döntéseit újból megerősítette.Az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés egyetlen apró eltéréssel visszaállította Magyarország 1938 előtti, az I. világháborút lezáró 1920-as trianoni békeszerződésben megállapított határait. A változás a Pozsonnyal szembeni szlovákmagyar határszakaszt érintette. Magyarországnak itt három újabb falut kellett átadnia Csehszlovákiának.(BJ)

TRIANON - 1920. június 4.

Ez a legszomorúbb dátum Magyarország történetében. Ezen a napon kényszerítették Magyarországra a hírhedt trianoni békeparancsot, mely a legaljasabb merénylet volt az ezeréves magyar nemzet ellen, mely mindenkor a keresztény Nyugat védőbástyájaként teljesítette európai feladatát. Ezer éven át minden menekültet és otthont keresőt befogadott. Hálából Trianonban feldarabolták és odaajándékoztak a koncra éhes szomszédoknak. Ma már kilenc ország bitorol magyar területet.
1914-ben egyetlen lövés elegendő volt, hogy lángba boruljon a világ. Sarajevo utcáján egy szerb orgyilkos lelőtte a csehek és románok által kedvelt osztrák-magyar trónörököst, aki nyílt ellensége volt a magyaroknak. A magyar országgyűlés egy csoportja kétségbeesetten próbálta megőrizni a magyar nemzet semlegességét, sikertelenül. Ennek ellenére, öt évvel későbben Magyarországra mérték ki a győztes hatalmak a legsúlyosabb büntetést: az ezeréves Magyarországot kíméletlenül feldarabolták. Több mint három millió magyar idegen megszállás alá került és üldöztetésnek, zaklatásnak, mérhetetlenül sok szenvedésnek lett kitéve. Az országot minden természeti kincsétől megfosztott az igazságtalan békeparancs. Milliók lettek földönfutóvá.
Magyarország elvesztette területének 71.5%-át, lakosságának 63.6%-át. Magyarország az egyetlen ország a világon, amelyik kizárólag önmagával határos!
Erre mindig emlékeznünk kell!

Esterházy János:
"A jövőt az építi helyesen, aki számításba véve az adottságokat, nem gátakat és elválasztófalakat emel, hanem a félreértések kiegyenlítéséhez és a békés együttélés előfeltételeinek megteremtéséhez járul hozzá".

Táncsics Mihály:
"Az egyenlő szabadság és az egyenlő jogok teszik a forrást, melybül mindenki egyaránt meríthet jólétet, boldogságot, áldást."


A trianoni döntés alapján Csehszlovákiának a multietnikum, a tolerancia és az együttélés szabályai szerint kellett volna létrejönnie. Ez helyett a cseh és szlovák nép közös nemzetállamát hozták létre úgy, hogy 90 éve a többi népet a magyart, a németet, a ruszint, a romát, valamint a kisebbségeket durva asszimilációs folyamatoknak vetik alá.
A szlovákság mindezt még megtetőzve, attól tartva, hogy egyszer a Felvidéki Magyar Nép majd megkérdőjelezheti a trianoni diktátum helyességét, érvényességét, hathatós magyarellenességet sulykolt, nevelt bele ovodáskortól kezdve a felnövő szlovák nemzedékekbe. Mindezt azzal indokolva, hogy a magyarok Szlovákia, szlovákság megsemísítésére törekednek.
Mekkora abszurd állítás, de ennek ellenére, milyen hatalmas sikerrel hajtották végre. Manapság, ha egy szlovákot az ember megkérdezi, hogy vajon miért utálja annyira a magyart? Válaszképpen azt kapja, mert Szlovákiát és a szlovákságot akarják elpusztítani. Arra a kérdésre, hogy vajon ezt miért is tennék? Erre a válasz már vállvonogatás, vagyis nem tudják. Egy másik népet azért utálni, mert az apám-anyám is utálta, egy kicsit fura megközelítése a népi ellentéteknek. Úgyis mondhatnám a szlovák politikai elit 90 éves beteges munkájának a sikeres eredménye.
Ezen kell változtatni, sőt lehet is. Vajon hogyan?
Őszinte és határozott beszéddel mindez megoldható. Természetesen egyik napról a másikra ezt a görcsös ellenszenvet, görcsös állapotot feloldani nem lehet. A Felvidéki Magyar Népnek, a felvidéki magyar politikusoknak, az állandó magyarázkodási, védekezi pozíciójukat, határozott és konkrét célokat tartalmazó viselkedéssel és politizálással kell felváltani. El kell magyarázni a többségi szlovákságnak, hogy mi itt nem azért élünk, hogy őket tönkretegyük és elpusztítsuk, hanem azért mert itt születtünk és itt is akarunk élni.
Ennek a közös együttélésnek hathatos megbékélési eszköze lehet a közös területi autonómia létrehozása, a trianoni rossz beidegződések, ellenszenv, ellenérzések feloldása végett. Egyúttal ezen a közös területen, kölcsönös tolerancia, valamint a népek és kultúrák közötti legitim különbségek elismerésével, egymás népi értékeinek a tiszteletben tartásával, be lehetne bizonyítani, hogy a közös ezeréves együttélésnek több volt a pozitívuma, mint a politikusaink által gerjesztett negatívumok.
Ezért kell küzdeni, ezért érdemes élni.


"Trianon, előzményeivel és következményeivel együtt nem csupán számunkra, magyarok számára trauma.

Éppúgy rágódnak rajta a látszólag nyertes szlovák barátaink is. Megbékélésre van szükség, hogy az elkövetkező korszak ne legyen egyikünk számára sem vesszőfutás.

A Trianon palotában olyan döntést hoztak 1920. június 4-én, amely igazságtalan volta mellett egyben gyalázatos megcsúfolása volt a népek önrendelkezési jogáról hangoztatott fennkölt elveknek. Ezt a döntést nem a szlovákság hozta, hanem nagyhatalmi, geopolitikai érdekek határozták meg. A következményeit máig nyögjük – egykori győztesek és vesztesek egyaránt. Az akkori döntést eleink fájó szívvel tudomásul vették ugyan, de azt elfogadni nem tudták. És nem tudjuk mi sem. "

Trianoni tanulságok – mai lehetőségek


A szlovák-magyar viszonyból a kölcsönös empátia hiányzik


- Miniszterelnök-helyettes úr (Čaplovič), a Lidové novinynak adott interjújában a francia-német példát idézve, tényleges megbékélést sürgetett a szlovák és a magyar nemzet, Magyarország és Szlovákia között.

Ne jussunk Lót sorsára!

Horváth Róbert alistáli katolikus lelkipásztor és Bósza János, a Dél-Fölvidéki Önrendelkezésért Tanács elnöke együtt ment el a köztársasági elnök rezidenciája elé, hogy gyertyát gyújtsanak és imádkozzanak a szlovák-magyar megbékélés jegyében.

imádkozni mentünk, nem demonstrálni

A kisebbségi kérdés a magyar-csehszlovák kapcsolat


Szlovák-magyar kiegyezés, tizenkét pontban

Miért nem tudta a csehszlovák diplomácia megszerezni a nyugati nagyhatalmak támogatását a csehszlovákiai magyar kisebbség teljes felszámolására vonatkozó terveihez?

A magyar kisebbségek és a párizsi magyar békeszerződés

Miroslav Kusý - Némelyik szlovák politikus ki se bírja ejteni a nevüket, és ha mégis sikerül, biztosan valami ócsárló jelzővel cifrázzák. Arról a népről van szó, amelyik egy szomszédos országban él - abban, amellyel a leghosszabb közös határszakaszunk van. Ez a határ nem csupán a leghosszabb, de a leginkább átjárható is, nem választanak el leküzdhetetlen akadályok, hegységek, tengernyi folyamok. Azonkívül ez a legfiatalabb határ, hiszen ezer éven át nem is létezett. E korszak nagy részében a hungarus (uhorský) politikai nemzet részei voltunk, amely csak együttélésünk vége felé oszlott különálló, etnikai nemzetekre - magyarokra és szlovákokra.

Miroslav Kusý - Amilyen rossz csak lehet

Megbékélni és kiegyezni és nem megalkudni! A kiegyezéshez az kell, hogy két egyenrangú partner őszintén üljön le egymással szemben a tárgyalóasztalhoz. És köztük ne legyenek tabutémák - legyen viszont őszinte szándék arra, hogy mindenkinek megadják azt, ami őt illeti. Ha a szlovákokat megilleti az önálló állam - akkor az itt élő magyarokat megilleti az önrendelkezés joga. Ha pedig a magyarok által lakott (autonóm) területen élő magyaroknak beszélniük kell az államnyelvet, akkor az itt szolgálatot teljesítő hivatalnokoknak, rendőröknek, stb éppúgy beszélniük kell a mi nyelvünket. Pusztán a kölcsönös béke, a szeretet, a kiegyezés jegyében. Arányosan, egyenlően, feltételek nélkül. Van ilyenre példa Európában, igaz nem középen, hanem északon, de mégiscsak Európában...

Megbékélésre fel, szlovák és magyar testvéreim


A tüntetés

1919. február 12-én a régi vásárcsarnok előtti az egykori Vásár téren, (ma S.N.P. námestie) többezres tömeg gyűlt össze tüntetésre. A fegyvertelen emberekre több oldalról tüzet nyitottak, és szuronyrohamot intéztek a csehszlovák katonák, a pozsonyt megszálló Csehszlovák légió katonai parancsnokának, Riccardo Barecca ezredesnek tudta nélkül.

Riccardo Barecca amint értesült az eseményekről, a helyszínre sietett hogy visszaparancsolja a kaszárnyába a Csehszlovák katonákat, de egy Sadloň nevű közkatonája puskatussal leütötte.

Az Olasz ezredes puskatussal történő leütését a fegyvertelen tüntetőkre próbálták rákenni, és a hivatalos jelentés azt közölte hogy a katonák azért voltak kénytelen használni a fegyverüket, mert a tömeg hógolyóval dobálta meg őket.

Az áldozatok névsora

23 ember súlyosan megsebesült. A halottak névsora : Luntzer Gusztáv, 19 éves munkás; Albrecht Károly, 21 éves leszerelt tengerész; Kubesch Vilmos, 17 éves fémipari szakmunkás tanuló; Kováts György, 28 éves rokkant katona; Heringes (vagy Haringás) Ferenc, 37 éves szabómester; Soós Ferencné, 37 éves városi alkalmazott neje; Záborszky Gyula, 37 éves hivatalnok; Skoda János pár nappal később halt bele a sérüléseibe, és az ádozatok temetése napján lőtte le egy cseh katona Hubert Károly 14 éves tanulót amikor megkötötte a cipőjét mert a katona azt hitte hogy a fenekét mutatja neki.

A halottak a csalogányvölgyi temetőben( mai néven Bratislava IV. Slávičie údolie ) vannak eltemetve Alexander Dubček sírjának szomszédságában. (wikipédia)

Pozsonyban történt 1919. február 12-én
Akiket elfeledtünk... - Brogyányi Mihály

Pozsonyban, a csalogányvölgyi temetőben – nem messze Alexander Dubček sírjától – egy elhanyagolt, mohával benőtt kőlap simul a földbe, felette fiatal, zuhanó férfi domborműve, s a kőlapon a felirat csak ennyi: 12. február 1919. Vajon mire utal ez az emlékmű? Mi történt ezen a napon?
Pozsonyt 1919. január 1-én foglalták el a bevonuló csehszlovák légiósok. A város lakossága, mely akkor merőben más összetételű volt, mint ma (40% magyar, 41% német, 15% szlovák) visszautasító daccal fogadta a bevonuló csapatokat. Általános sztrájkba léptek a vasutasok, postások, egyéb közalkalmazottak, s zárva maradtak az üzletek, éttermek, kávéházak is. Február 12-én pedig nagy tiltakozó gyűlést szerveztek a Vásár-csarnok előtt (ma SNP tér). A gyűlés még meg sem kezdődött, amikor a magyar zászlókkal felvonuló, ,,Éljen Magyar-ország!”-ot skandáló tömeget több oldalról megtámadták a csehszlovák katonák. A megriadt, fegyvertelen polgárok menekülni próbáltak, de minden oldalról sortűz, szuronyroham fogadta őket. Az agreszszív támadás után hét halott, 23 súlyos és száznál több könnyebben sérült feküdt a téren. Az áldozatok: Heringes Ferenc 37 éves szabómester, Luntzer Gusztáv 19 éves munkás, Kováts György 28 éves hadirokkant, Kubesch Vilmos 17 éves szakiskolai tanuló, Soós Angéla 37 éves városi alkalmazott, Albrecht Károly 21 éves. hazabocsátott tengerész, Záborszky Gyula 32 éves hivatalnok. Az áldozatok temetésének napján lőtték fejbe Hubert Károly 14 éves iskolai tanulót, Skoda János pedig pár nappal később halt bele sérüléseibe.
Az elkövetkező hetekben Pozsony sorsa végleg megpecsételődött. Megszüntették az Erzsébet Tudomány- egyetemet (azóta sincs magyar egyetemünk!), több magyar iskolát bezártak, csehszlovák hivatalnokokat ültettek az addigiak helyébe és egyéb olyan lépések történtek, amelyek a város sok évszázados arculatának megváltozását eredményezték. Ma, nyolcvanhárom év elteltével, az akkori véres eseményekre szinte senki sem emlékszik. A sors iróniája, hogy a magyarságukért tüntető hősi halottak emléktábláján a nevüket már szlovák helyesírás szerint írták, s hogy tökéletes legyen a mű: mára az áldozatok emlékművét benőtte a moha és a feledés.
Pozsony magyarsága az óta 40%-ról 4% alá csökkent, de ismét kezd vissza emlékeznia múltjára: 1956. óta ismét szokás a március 15-i megemlékezés a Petôfi szobornál, sok évtizedes szünet után ismét lerójuk tisztele-tünket az 1848-as pozsonyi vértanúk sírjánál. Talán itt lenne az ideje 1919. február 12-e mártírjairól is megemlékezni, ôk is megérdemelnék a koszorút.
Brogyányi Mihály

Pozsony, 1919. február 21. Jegyzõkönyvi kivonat Pozsony város kinevezett képviselõtestületének közgyûlésérõl, amelynek egyedüli programpontja a csehszlovák legionáriusok által 1919. február 12-én a tüntetõ tömegre leadott sortûz volt.
Jegyzõkönyvi-kivonat
8/4196/V. A közgyûlés megnyitása után Kazacsay Árpád képviselõtestületi tag kér szót és a következõket mondja:
„A mai közgyûlés egyedüli tárgya a közgyûlés összehívását javasoló tagok indítványa értelmében a városi bizottság állásfoglalása a folyó hó 12-én városunkban elõfordult gyászos eseményekkel szemben. Azon gyászos
és megdöbbentõ események hatása alatt, melyek f. hó 12-én városunkban lejátszódtak, a városi bizottság tagjainak egy számottevõ része arra az elhatározásra jutott, hogy az emberiség örök törvénye és érzése nevében a legmélyebb megdöbbenésnek, a lefolyt véres események feletti mélységes gyászának adjon kifejezést és a hatalom jelenlegi birtokosaitól kellõ biztosítékot követeljen arra nézve, hogy ilyen események a jövõben meg ne ismétlõdhessenek. A hátramaradt árvák és kenyérkeresõiktõl megfosztott családok számára pedig azt kérjük, bár a szenvedett szomorú veszteséget földi hatalom többé pótolni nem képes, – hogy legalább az anyagi megélhetést kellõ módon és intézményesen biztosítsa. Ezek a célok vezettek bennünket midõn a mai rendkívüli közgyûlés megtartását kértük és hálásan akarjuk elismerni, hogy a fõispán
2
úr, aki itteni szereplése alatt emberies gondolkodásának és elõzékenységének több tanújelét adta már, ez alkalommal sem tagadta meg kívánságunkat és a mai közgyûlés összehívása által lehetõvé tette, hogy a város lakosságának kívánságai kifejezésre juttassanak. Bennünket midõn a mai közgyûlés megtartását kértük, semmiféle politikai célok nem vezettek, hanem egyedül és kizárólag az emberiség örök törvénye és Pozsony jól felfogott érdeke. Pozsony városának egész lakossága, mint a hatalom jelenlegi képviselõi is legszentebb kötelességükként tartoznak odahatni, hogy a négy és fél éves világháború után egy szebb és Dokumentumok az OKP történetéhez!

1 Pozsonyban 1919. február 12-én a csehszlovák legionáriusok a békés tüntetõ tömegbe lõttek, 7 halálos áldozatot és 23 sebesültet követelt a sortűz.

2 A megszállt területeken a Szlovákiai Teljhatalmú Miniszter rendeleti úton felfüggesztette a vármegyék önkormányzatát és élükre zsupánokat (fõispánokat), azaz megyefõnököket nevezett ki. A zsupánok rendkívül széles jogkörrel felruházott állami tisztviselõk voltak. Pozsony vármegye és város elsõ zsupánja Samuel Zoch, modori evangélikus lelkész volt. A zsupánok 1919 elején a korábbi vármegyei törvényhatósági-, városi- és községi önkormányzati bizottságokat feloszlatták és helyükre újakat neveztek ki. A tagokat a helyi közösségek gazdasági és politikai vezetõi közül tetszés szerint választották ki a
jobb jövõ reményének legutolsó foszlányait megmentsék és mindent távol tartsanak ami a békét, a nyugalmat, a rendet és a becsületes munkát hosszú idõre lehetetlenné tenné, és Pozsonyt oly örvénybe sodorná, amelybõl többé nem tudná kibontakozni. Pozsonyt ezer éves története a kulturvárosok elsõ sorába helyezte, a munka és tisztesség mintaképévé tette Pozsony összes lakossága mindig a társadalmi rendnek és elõírásoknak a rendelkezések iránti tiszteletnek támasza és oszlopa volt és ez akar lenni és maradni továbbra is. A hatalom jelenlegi birtokosaitól ennek a törekvésnek támogatását kérjük, és követeljük. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy Pozsony városa egész lakossága érzelmeinek ezen mai ünnepies megnyilatkozása visszhangra fog találni különösen az ön lelkében, méltóságos fõispán úr, és remélni akarom, hogy méltóságod azokat a szép szavakat, melyeket idejövetele elsõ pillanatában jövõ mûködésének irányelveiként hangoztatott, a jövõben is meg fogja valósítani és a szeretet és emberiség örök törvényeit érvényre fogja juttatni, hogy a közel múlt napok végtelenül szomorú eseményei meg ne ismétlõdhessenek. Ezt kérjük és ezt reméljük.”
Erre felolvassa és beterjeszti a következõ határozati javaslatot, amely ekképp szól:
Pozsony város bizottsága a folyó hó 12-én békés városunk területén történt véres események, nyolc emberélet elpusztítása, huszonnégy polgár súlyos megsebesítése miatt mélységes gyászát nyilvánítja. Kegyelettel meg örökíti az ártatlanul elesettek emlékét és a cseh-szlovák kormánytól elvárja, hogy az áldozatok hátramaradt családtagjairól gondoskodik.
Köztudomású tény, hogy e véres eseményekre oly népgyûlés szolgált alkalmul, melyen Pozsony munkássága épen a békés munka megkezdését kívánta elhatározni. El nem vitatható, hogy még azon esetekben is, hol a katonaság provocatioval akarja fegyveres beavatkozását megokolni, a felhozott ok minõsége a visszatorlás rettenetességét nem mentegetheti. Katonák a csoportosulások színhelyétõl messze fekvõ utcákon békésen haladó polgárokra is lövöldöztek: így a Heringes családnak amiatt kellett fenntartóját elvesztenie, mert az aggódó családapa az utcára lépett, hogy kis gyermekét haza vigye. Katonák minden ok nélkül lakosok nyitott ablakaiba, kapuiba lövöldöztek és békés polgárokat azon indoklással, hogy lakóházukból lövés történt lakásuk feldúlása után tömegesen és mint csakhamar kitűnt ártatlanul letartóztatták. A gyászos nap történetébõl lakosságunk köztudatába hatolt tények sorozata – melyhez az az alaposnak tekinthetõ hír kapcsolódik, hogy a csehszlovák katonaságnak a polgárság iránt emberies megértést tanúsító lovagias olasz parancsnokán éppen cseh-szlovák katona ejtett súlyos bántalmazást!
Angyal Béla

3 A lövöldözés helyszínére érkezõ Riccardo Barreca olasz ezredest egy légionárius puskatussal leütötte. A hivatalos csehszlovák sajtóközlemény szerint azonban egy polgár sebesítette meg az olasz parancsnokot. Jankovich Marcell: Húsz esztendõ Pozsonyban. Pozsony, 2000.
67-69. p.

– városszerte azt a döbbenetes érzést fakasztotta, hogy a jelenleg itt állomásozó cseh-szlovák katonaság egyes részeiben a polgársággal szemben oly mérvû ellenséges szellem uralkodik, mely hasonlóan véres események megismétlõdhetésének állandó veszedelmét hordja magában.
Elvárjuk a cseh-szlovák kormánytól, hogy a katonaság egyes elemeinek magatartása folytán a polgárságban méltán megrendült életbiztonsági érzést meg fogja szilárdítani, oly módon, hogy mindazon csapattesteket, melyekbõl a jogtalan tények tettesei kikerültek, Pozsony területérõl haladéktalanul elvezényelteti és megfelelõ más csapatokkal helyettesítteti. Elvárjuk továbbá, hogy a cseh-szlovák kormány a véres nap eseményei dolgában megindítandó vagy megindított vizsgálatot hatóságaival a föltétlen tárgyilagos és legszorgosabb alaposság követelményei szerint a városi bizottság közremûködésének lehetõvé tételével fogja lefolytattatni és gondoskodni fog arról, hogy mindazon polgári és katonai egyének, akikrõl megállapítható, hogy a halálesetek, sérülések vagy egyéb atrocitások elkövetésében vétkesek, állásuk vagy rendfokozatukra nemkülönben politikai szempontokra való minden tekintet nélkül, a cselekményük vagy mulasztásuk mérvével arányos büntetésben részesüljenek.
Pozsony város területén a cseh-szlovák hatalom a szuverenitást oly diplomáciai jegyzékre való hivatkozással gyakorolja, melyben az entente hatalmak e szuverenitás területi meghatározását kifejezetten ideiglenesnek minõsítik ilyképen a cseh-szlovák kormány sem zárkózhatik el a nemzetközi jogban gyökerezõ azon álláspont helyessége elõl, hogy Pozsonyra nézve a szuverenitás kérdésének végleges eldöntése a béke konferenczia által megállapítandó békeszerzõdésre tartozik. Elismeri a városi bizottság, hogy az interregnum jogi jellegével bíró jelenlegi helyzet a megszálló hatalmat is igen nagy és eredményesen csak magas fokú politikai bölcsességgel leküzdhetõ nehézségek elé állítja, de mivel a nehézségek kölcsönös megértéssel csökkenthetõk, a cseh-szlovák kormánytól is méltán elvárhatjuk, hogy viszont a Pozsonyi polgárságnak még hasonlíthatatlanul súlyosabb a háborús gyötrelmek és politikai állapot dualizmusa által súlyosbított helyzetével szemben ugyancsak méltányos megértést fog tanúsítani.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a cseh-szlovák kormány hatóságainak nem mindegyik intézkedésében tudjuk a megértés szellemét föltalálni. Így a harminc éves küzdelemmel kivívott magyar Egyetemnek bezárása, városi polgároknak internálása, a lakosság szellemi és gazdasági szükségleti szempontjából nélkülözhetetlen sajtónak kizárása, a magyar nemzeti színeknek az interregnumban érthetetlen elnyomása, szabad mozgásunknak az útlevél és igazolványi rendszer zaklató kezelésével való megakasztása, végül élelmezésünknek rengeteg élelmi cikkek elhordásával való veszélyeztetése: kétségkívül oly közigazgatási intézkedések, melyek nemcsak a jogszerûség hanem épen a politikai célszerûség álláspontjáról is kifogásolhatók, mert sokkalta nagyobb károkat okoznak, mint amekkoráknak megelõzésére szánták, és mert ok nélkül kikezdik a lakosság békés hangulatát.

Elvárjuk tehát, hogy a cseh-szlovák kormány a lakosságot súlyosan érintõ rendkívüli intézkedéseket haladék nélkül hatályon kívül fogja helyezni, annyival inkább mert biztosíthatjuk, hogy a pozsonyi polgárságban évszázadok óta örökletes és a jelen idõkben is megõrzött törvénytisztelet, higgadtság, béke-rend és munka szeretet az ilyen intézkedéseknél szilárdabb záloga a békés rend fönnmaradásának!
Felkérjük a Zsupán urat, hogy jelen határozatunkat dr. Srobár Lõrinc cseh-szlovák minister úrral közölni méltóztassék.[…]

4
A fõispán nyilatkozatának elhangzása és evvel kapcsán az ügyrendhez való többrendbeli felszólalás után elnöklõ fõispán határozatként kimondja, hogy a közgyûlés Dewald Hugó bizottsági tag kivételével a határozati javaslat megvitatását és a vita megtartását ezúttal nem tartja szükségesnek, azt mellõzi s a Kazacsay Árpád bizottsági tag által benyújtott fenti határozati javaslatot az azt egyedül ellenzõ Dewald Hugó bizottsági tag szavazata ellenében egyhangúan elfogadja és azt határozatává teszi.
Mirõl a tanács /: V.ü.o.: / értesíttetik.

Pozsony város kinevezett képviselõtestületének 1919. évi február hó 21-én tartott rendkívüli közgyűlésébõl.


Megj.:
HODZSA TÉR
A Hodľovo námestie tér domináns épülete az Elnöki­palota.
1760­ban építették, mint Anton Grassalkovich díszkerttel
körülvett kerti palotáját. A palota előtt díszudvar található, amelyet a tértől egy mutatós kerítés választ el, ami két aranyozott kovácsolt kapuval van ellátva.

Otvorený list poslancom NR SR



Mi történt a kulisszák mögött?

TRIANON



Trianon is one of the royal palaces in Versailles

Mi történt a kulisszák mögött?

"A számum fojtó és gyilkoló szele viharzott keresztül Magyarországon. Négy sarkán a vész és pusztítás elemei egybefonódtak. A tűz döbbenetes erővel hatolt előre az ország szíve felé. A gyűrű egyre szorítóbb, egyre kisebb lett. A terebélyes tölgyből csonk lett. A szivárvány színei egfakultak. A csonka, béna törzs fölött a pusztító tűz lángbetűkké merevedett. Robbanó lánggal vakított a magyar éjszakában a hét betű: - TRIANON."
péchújfalusi Péchy Szabolcs, 1930



Magyarország ellen az egyik vád Trianonban az volt, hogy mi idéztük elő az első világháború kitörését. Ezért háborús bánösnek nyilvánítottak, és mint ilyet, súlyosan büntettek. Ugyanakkor a trianoni határozathozatal közvetlen körülményei a kulisszák mögött végbement események - szalonokban és szállodaszobák mélyén... - a nyilvánosság előtt rejtve voltak. Titkos egyezmények, politikai határozatok jöhettek létre. A félrevezetett, befolyásolt, megvesztegetett, tudatlan politikusok, akiket a pánszlávizmus maga mellé állított, létrehozhattak bármilyen igazságtalan döntést. A félrevezetett tömegek még támogatták is javaslataikat. Ez volt a valóság, nemcsak a francia nép körében, hanem Európa -szerte. Ha általánosan ismert lett volna az az adathalmaz, amely a cári Oroszország megszűnése után a cári levéltárból napvilágra került, a trianoni döntés soha sem valósul meg.

Henri Pozzi (1879-1946) francia közíró, az első világháború előtt és alatt a Le Temps munkatársa és az Agence des Balkans szerkesztője, Clemenceau és a francia kormány szolgálatában dolgozott 25 éven át a párizsi román követségen. Két éven keresztül minden jegyzék, okirat, tanácskozás az ő jelenlétében történt. Tíz éven át az Agence de Balkans híradási ügynökség minden anyaga az ő kezén ment át. Francia politikus és diplomata, akinek minden titkos határozatról tudomása volt. Tanulmányozta Oroszország szerepét az első világháború előkészítésében. Munkája, mondanivalója hiteles, mert Pozzi - kormánya képviseletében - személyesen is részt vett a trianoni tárgyalásokon. Rövidesen rájött a csalásra, és volt bátorsága kinyilvánítani, hogy az "Egyesülés vagy halál" pánszláv titkos szervezet - amely a szarajevói merényletet elrendelte - célkitázéseit a belgrádi orosz nagykövet, báró Hartwig támogatta. Az igazságnak igaz szószólója volt, még akkor is, amikor a rácok vérdíjat tűztek a fejére. Pozzit nem lehet német, osztrák vagy magyar szimpatizánsnak kijelenteni; írásának minden mondata elárulja francia hazafiságát és elfogulatlanságát.

"A pánszláv területszerzés, mint a cári Oroszország terve, ismeretlen volt a francia nép és annak kormánya előtt. 1892. augusztus 8-án írták alá az első orosz-francia katonai egyezményt. Ez lényeges előrehaladásnak számított az oroszok részéről, mert alkalmat adott a német befolyás ellensúlyozására, és a titkos pánszláv eszme terjesztésére, melynek a célja a Kárpát-medence, az Égei tenger és a Földközi tenger népeinek bekebelezése. Franciaországnak szintén nagy elvárásai voltak az egyezménytől. Franciaországnak húsz éven keresztül, három alkalommal, 1905, 1908 és 1912-13-ban, sikerült megakadályoznia, hogy Oroszország Ausztriát megtámadja. 1913-ban, Sazonov, a cári Oroszország külügyminisztere, táviratot küldött a franciáknak: "Az orosz kormány már eleve elutasít minden békéltető kísérletet Bécs és Belgrád között". A balkáni háború idején, amikor Ausztria elfoglalta Bosznia-Hercegovina területét, az orosz pánszlávisták még nem voltak készek a támadásra. Készülődtek és várták a megfelelő időt. A pánszlávistáknak 1914-ben Gavrilo Princip cselekedete volt a jel a támadásra. Amikor az oroszok Ausztria ellen a szerbek támogatására siettek, a franciák és talán az egész akkori világ úgy tekintette ezt az orosz beavatkozást, mint egy lovagias cselekményt, pedig a merénylet megtervezésében, Princíp kiképzésében, anyagi támogatásában az oroszok kivették a részüket.

1892-es orosz-francia egyezmény kiemelte, hogy háború esetében az oroszok teljes katonai erejükkel a németek ellen vonulnak, és kihangsúlyozta, hogy Oroszország Ausztria ellen nem támad... Ezt az egyezményt tíz éven át minden évben felújították. Az oroszok megtörték ezt a szerződést, amikor Ausztria ellen támadtak teljes erővel és nem Németország ellen. Raymond Poincare, francia miniszterelnök nyomást gyakorolt az oroszokra, hogy a németeket támadják Ausztria helyett, de eredménytelen volt a próbálkozása, mert az oroszok a Duna-medence meghódítását tüzték ki célul. Sazonov válasza Poincarenek: "...mihelyt megsemmisítették a galiciai-osztrák haderőt, teljes erejükkel Németország ellen fordulnak".

Az orosz kormány vakmerő hazugsággal próbálta takargatni Monarchia ellenes politikáját, a Romániával kapcsolatos tárgyalásokat és a titkos pánszlávista mozgolódást. Amikor Franciaország megpróbált külön békeegyezményt kötni a Monarchiával 1914-ben, Sazonov közbelépett: "Nem! - mondotta. - Szó sem lehet különbékéről! Semmi áron sem... Soha! Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és meg kell semmisíteni..." (Pozzi 16)



Poincare írja: "Miklós nagyherceg kiáltványt adott ki, amelyben felhívja a Monarchia népeit, hogy rázzák le a Habsburg-igát, és valósítsák meg végre nemzeti törekvéseiket. Ugyanebben a szellemben azt tanácsolja az orosz kormány Romániának, hogy foglalja el Erdélyt, - Bukovina megszállásához pedig orosz csapatok segítségét ajánlja fel..." (Pozzi 17)

1917. januárjában "Az orosz kormány arról értesítette a francia kormányt, hogy a minden fronton győzedelmes Németország különbéke-ajánlatot terjesztett eléje, amelyben olyan előnyöket biztosított Oroszországnak Közép-Európában, a Balkánon és a Keleten, hogy a cár valamint polgári és katonai tanácsadói azt mindenképpen elfogadni kénytelenek" (Pozzi 18). Amikor Clemenceau tudomást szerzett a titkos távirat szövegéről, és így meggyőződött arról, hogy Oroszország átállt az ellenség oldalára, így kiáltott fel: "Csapdába kerültünk! Senkinek sem szabad róla beszélni. Az országnak mit sem szabad a dologról megtudnia" (Pozzi 18). Az országban valóban senki sem tudott meg semmit... "Sazonov a német ajánlat ismertetésével egyidejűleg tudatta az alku feltételeit Franciaországgal. Kijelentette, hogy Oroszország hajlandó a szövetségesek oldalán tovább folytatni a háborút - sőt győzelem esetén beleegyezik Elzász-Lotaringia visszacsatolásába és a Rajna bal partjának megszállásába, beleértve Koblenzet, Mainzot és a Pfalzvidéket - kiköti azonban az alábbi feltételeket: Franciaország kötelezi magát arra, hogy a béketárgyalásokon - még az angol és az olasz szövetségesek akarata ellenére is - biztosítja Oroszországnak a Magyarországhoz tartozó Ruténföldet, az osztrák Galiciát, Konstantinápolyt és a tengerszorosokat, Örményországot, Kisázsiát és a Szentföldet. E feltételek elfogadása - a többi szövetségessel szemben - az árulással volt egyértelmű, és az orosz egyeduralmat szabadította rá Európára. Bizonyosra volt vehető, hogy ha majd Oroszország - Franciaországgal együttesen - bejelenti ezeket a feltételeket a békekonferenciának, elkerülhetetlenné teszi újabb európai háború kirobbanását." (Pozzi 19)

Éles vita után a franciák elfogadták az orosz javaslatot. A választ Philippe Berthelot szövegezte meg. Ugyanakkor Paleologue, az oroszországi francia követ ellenezte a válaszadást; "Franciaország - sürgönyözte Paleologue - nem hódító háborút visel, hanem felszabadító háborút, amely a jog és az igazság nevében fogott fegyvert... Angol és olasz szövetségesünk sohasem fog beleegyezni abba, hogy az orosz hatalom a Földközi-tengerig és a Szuezi csatornáig terjedjen." (Pozzi 20)

Franciaország eleget tett az orosz feltételnek, így Oroszország elállt szövetségesének hátbatámadásától. Oroszország és Szerbia jó bűntársaknak bizonyultak. Báró Hartwig, az orosz belgrádi nagykövet annyira elmerült a pánszlávizmus hirdetésében, hogy kis híjján személyes szerepet vállalt a szarajevói merénylet előkészítésében. Henri Pozzi írja: "A cári Oroszország teljes erejéből támogatta Szerbiát, amit eltitkolt a franciák előtt, nehogy emiatt felmondják a szövetséget. A francia kormány állandóan tudatta Oroszországgal, hogy nem támogatja az osztrákok elleni orosz agressziót" (Pozzi 206).

A Monarchia felosztásának orosz tervét titokban kellett tartani, mivel tudták, ha ez kitudódik, a francia segítség elmarad. Az orosz és francia szövetség csak akkor jön létre, ha Németország megtámadja Oroszországot. Az orosz politikusok jól palástolták tervüket, hogyan vonják be saját oldalukon Franciaországot a háborúba, az egyetlen út: a franciák tudta nélküli titkos mozgósítás. Abban biztosak voltak, amikor ők mozgósítanak, Németország hasonlóképpen cselekszik. A francia történészek szerint Oroszország csak július 30-a után, a Monarchia mozgósítása után rendelte el a mozgósítást. A valóság az, hogy az oroszok már július 24-én elrendelték a balti és a fekete-tengeri flotta mozgósítását. Ez azt jelenti, hogy Oroszország kiprovokálta Németország mozgósítását, amely a franciákat hozta mozgásba (Pozzi 25).

Egyes történészek megpróbálták tisztára mosni az oroszokat, mondva, hogy azért tették ezt, hogy megelőzzenek egy esetleges osztrák támadást. Ez a "magyarázat" nagyon következetlen: egy hajó flotta hogyan tudna ellensúlyozni egy Kárpát-medencei, tehát szárazföldi osztrák támadást? ... Az oroszok július 28-át ismerik el a mozgósítás hivatalos dátumaként, azonban ez már 24-én megtörtént. E tényt eltitkolták a francia nép és a történészek elől. Láthatjuk, az orosz mozgósítás négy nappal előzte meg az osztrák hadüzenetet, és öt nappal az osztrák mozgósítást. (Pozzi 26) Németország július 25-én már tudott az orosz mozgósításról... Nem vitás, a július 24-i mozgósítás, Ferenc Ferdinánd és felesége meggyilkolása Szarajevóban a rác bandita Gavrilo Princip által, a szerbek monarchia-ellenes mozgósítása orosz uszításra történt, ezért a háború beindításának vádja csakis Oroszországot terheli. (Pozzi 27) Oknyomozó történészek előtt ismert és tudott tény, hogy a pánszlávista cári Oroszország felelős a háború előkészítéséért és kirobbantásáért.

* * *

A tárgyalásokat az angolok és az olaszok vették a legkomolyabban. Majdnem sikerült nekik a csehek, horvátok és a szerbek céljait keresztezni. A kisantant államok vezetői örültek, amikor Smuts tábornok, Lord Belfour, Sonnino és Nitti távol voltak a tárgyalásról. Azok a politikusok, akik az előadók követeléseit túl vakmerőnek tekintették, bővebb magyarázatot kértek, de az értekezlet vezetői a magyarázatokat elnapolták... Két évvel később, amikor Magyarország népszavazást követelt a Felvidéken, a követelést egyszerűen visszautasították, mert Tardieu biztos volt a számára nem kívánatos eredményben. Masaryk is írja és Tardieu is emlékirataiban ezt jegyezte fel: "Választanunk kellett a népszavazás vagy Csehszlovákia megteremtése között."

"A határozati bizottság jelentése olyan hosszú volt, hogy heteket vagy még hosszabb időt is igénybe vett volna áttanulmányozása, akkor amikor a delegáció csak pár órát kapott az átolvasásra. Lansinget ez a körülmény nagyon felháborította. Hogyan lehetséges ez, amikor egy közönséges bűnügyi tárgyalás hónapokat vesz igénybe, ugyanakkor itt, amikor milliók sorsa, boldogulása, élete, egy ezeréves keresztény, jól szervezett békés ország sorsa fölött döntenek, csak órákat adnak a benyújtott "bizonyítékok" tanulmányozására, majd a döntésre?... Hogyan lehet új műállamokat nem természetes határokkal, ilyen rövid időn belül létrehozni?... Hogyan lehet az ilyen határok biztosítását ennyi idő alatt megtárgyalni? Hogyan lehet az ezen területek kevert lakosságát érintő emberi alapjogok kérdéseit elrendezni ennyi idő alatt?... Ez mindenképpen meggondolatlan, mérhetetlenül felületes és helytelen határozat volt. Magyarországot e tények miatt megilleti a határok felülvizsgálata! A fő- és albizottságokban ugyanazok a személyek szónokoltak újból és újból, előadva az előírt és betanult szöveget. A hatalom illetékesei kérdéseket tettek fel a látszat kedvéért, de végül is mindig elfogadták a Tardieu támogatását élvező előadók javaslatait. Csak egy komoly vita keletkezett az oláhok és a rácok között, a Bánság hova ítélése körül. Nem tudtak megegyezni, ezért Clemenceau elrendelte itt a népszavazást. Másnapra - érdekes módon - mind a hárman, Bratianu, Veznics és Trumbics megegyeztek, mert féltek a népszavazás kimenetelétől. Tudták, hogy Bánát lakossága ekkor még kétharmad részben magyar vagy elnémetesedett magyar volt, ezért nem volt vitás a népszavazás kimenetele. Azzal, hogy Clemenceau visszavonta rendeletét, és végül mégsem adta meg a szabad választást, mélyen megsértette az igazságot és a magyar népet" (Pozzi 220-221).

"Lansing szerint a viták csak formaságok voltak. Minden csak szemfényvesztés volt. A tárgyalások jegyzőkönyvei nem mondanak semmit, mert a fontos dolgokat kihagyták belőle. A valóságot az egynéhány tárgyilagos képviselőtől tudhatjuk meg. Egyszer majd eljön az idő, hogy az angol, belga, amerikai, olasz, japán gyorsírók jegyzeteit elolvassák, majd ezek feltárják a valóságot, és akkor a világ majd eltűnődik, hogyan volt lehetséges az igazságot ilyen mértékben figyelmen kívül hagyni. Akkor majd a világ népei megtudják, hogy azok a háborús bűnösök, akik az első világháború után megalkották a Békeszerződést" - mondja Pozzi.

Trianonban téves adatok és hamis bizonyítékok alapján határoztak. Pozzit idézve:

"Benes indítványára a csehek 1919. február 5-én bejelentették igényüket a tiszta magyar lakosságú Kassára, azzal az indoklással, hogy az cseh város. Lord Belfour, akit magyar barátai idejekorán tájékoztattak a helyzetről, szót emelt a magyarok érdekében, és meggyőző érveivel nagy hatást gyakorolt a meghatalmazottakra, sőt magára Clemenceau-ra is. Lord Balfour közbenjárására elhatározták, hogy semleges szakértő bizottságot küldenek Kassára Benes bizonyítékainak felülvizsgálatára. Benes ügyes játékoshoz méltón azonnal csatlakozott e határozathoz. Kijelölték a szakértőket. House ezredes újabb cselfogása következtében két amerikait választottak: Kamev Robert-et és Karmezin Eduard-ot. A cseh megszállás alatt álló Kassán Sekác megyefőnök fogadta őket. Kíséretüket Hanzalik cseh rendőr látta el. A két amerikai tulajdonképpen cseh volt. Egyik két évvel korábban, a másik nyolc hónappal azelőtt szerezte meg az amerikai állampolgárságot! De természetesen erről senki sem beszélt Trianonban! Mindkét "szakértő" Benes gyerekkori barátja volt! Kassai küldetésük történetét maga Hanzalik adta elő a pozsonyi törvényszéken, 1929. októberében a Tuka-féle hazaárulási per tárgyalása alkalmából, amelyben terhelő tanúként szerepelt. A hallgatóság hangos nevetése közben Hanzalik terjengősen részletezte, miként indultak tüntetően a "szakértők" ellenőrző útjukra, hogy a legelső korcsmába betérve egy hétig mulassanak ott a konferencia költségére. A jegyzőkönyvet, amelyben igazolták Benes állításainak helyességét, Hanzalik közreműködésével szerkesztették a Schalk-szálloda egyik szobájában. E jegyzőkönyv alapján - amelyet komoly bizonyítékként őriznek a békekonferencia levéltárában - több mint százezer magyar sorsa felett döntöttek, és minden további vizsgálat mellőzésével, Csehszlovákiához csatolták a színtiszta magyar várost (Pozzi 266-267)".

Az értekezlet döntött Magyarország határkérdésében. 1919. december 2-án Benes így nyilatkozott: "Semmiféle módosításnak nincs többé helye ezen állam (Magyarország) javára". 1920. január 15-én a Szövetségesek papírra vetették a végleges békefeltételek szövegét, melyet kormányuknak minden változtatás nélkül kellett elfogadni. Nem elfogadás esetén a megmaradt ország megszállásával, a beteg- és sebesült-segély, valamint a gyermekeknek szánt élelem-segítség megvonásával fenyegettek. Magyarország számára nincs könyörület - jelentette ki Tardieu azon a napon, amelyen elfoglalta a bizottság elnöki székét. "Izwolszky és Sazonov barátja - akiknek megbocsátották, hogy egykor osztrák érdekeket szolgáltak - megtartotta szavát azután is, hogy Beneshez és a szerbekhez pártolt. Nemhiába állott éveken át a szláv érdekek és a szlávsággal szövetséges Románia zsoldjában. Vak gyűlölete jóvátehetetlen következményekkel járt.

Trumbics, akit Wickham Steed és Seton Watson jelölt ki Jugoszlávia megalapítására, maga bizonyítja a demokratikus, emberséges, türelmes magyar politikát. Trumbics mondta Pozzinak: "Először is követelem, hogy a szerb kormány a jugoszláv közigazgatási autonómia sérthetetlenségét garantálja, s így a jövendő Nagy Szerbiában is megmaradjon a jugoszlávok mindazon joga és privilégiuma, amelyet a magyar uralom alatt élveztek" (Pozzi 231).

1917. július 27-én, a Korfu-i Egyezmény alapján, Jugoszlávia megkapta létjogosultságát, ugyanitt állítólag a délszláv kisebbségek kijelentették csatlakozási szándékukat Szerbiához. Szemenszedett hazugság és egyike a háború legnagyobb szédelgéseinek, írja Pozzi (232).



Pozzi a hivatalosok és a történészek figyelmébe hozza, hogy nem az állítólag elnyomott dél-szláv kisebbségek vezetői tárgyalták ezt a csatlakozási szándékot, hanem három magánember. Wickham Steed, a Times politikai vezetője, Seton Watson, a londoni szláv propaganda végrehajtó bizottságának megbízottja, és Dr. Trumbics, Zára, dalmát város volt polgármestere. (Pozzi 228). Ezt az egyezményt Jugoszlávia részéről Trumbics, szerbek részéről pedig Pasics írta alá. 1932. július 4-én Pozzi Zágrábban beszélt Trumbiccsal, és megkérte őt mondja el korfui szerepét. Trumbics nyilatkozott, s miután a pánszlávisták tudomást szereztek erről a vallomásról, letartóztatták, hamisan államellenességgel vádolták, és Mitrovican bebörtönözték a hetvenéves Trumbicsot. Csak másnaponta adtak neki enni, talpait naponta bottal verték, nemi szerveit megkínozták (Pozzi 228). Seton Watson, 1923-ban tárgyalja a Korfui Egyezményt a Review of Reviews-ban: Az "elnyomott nemzetiségeket" egynéhány tucat horvát, szlovén, illír és szerb emigráns képviselte. Ezekhez csatlakozott egy maroknyi - olasz fogságba esett - cseh katona. Kész komikum!

Masaryk közvetlenül talán ( megj. nemzetidal) nem játszott olyan nagy szerepet az értekezleten, mint Tardieu, Ionescu, Benes vagy Bratianu, de közvetve ő volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a Békediktátumra. Pozzi szerint Benes nagy tekintéllyel bírt, kegyetlenül nagyravágyó volt, és sugárzott belőle az erős akarat. Sazonovhoz lehetne őt hasonlítani, aki kitűnően dolgozott az orosz pánszláv eszmékért (Pozzi 234).

Wilson elnök, elvei ellenére, visszavonta a népszavazás lehetőségét, ezzel okozta a második világháborút, a megszámlálhatatlan igazságtalanság elkövetését, milliók szenvedését idézte elő e döntés. Smuts tábornok igyekezett az elnök elhatározását megváltoztatni. Feltette a kérdést, miért nem alkalmazhatják a népszavazást Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Szlovéniában ugyanúgy, mint azt tették Schleswig-Holstein, Szilézia, Posenban és a Saar-vidéken. A japán, lengyel és angol képviselők támogatták Smuts tábornok kérését. E követelő csoporthoz csatlakozott még Nitti, az olasz képviselő is. Kifogásolta, hogy a szerbek, csehek, románok ilyen hatalmas területeket kapnak nagyszámú másfajta néppel, minden népi döntés nélkül.

Számunkra mindebből a legelszomorítóbb az, hogy a cseh légió "hősi tetteiről" szóló hazug meséknek sikerült befolyásolniuk a Szövetséges Hatalmakat. A csehek, mint egyenrangú tárgyalófelek vehettek részt a háború utáni Békaparancs kialakításában. Az értekezletet az elvakult gyűlölet uralta. A csehek vágya új terület megszerzésére határtalan volt. Abban hittek, hogy a vesztesek soha sem heverik ki megcsonkításukat, sosem élednek fel, ezért nem kell tartaniuk a területek visszakövetelésétől. Határtalan telhetetlenségükben nem elégelték meg a Felvidék elcsatolását, Kárpátalját is magukénak követelték. A brest-litovski német-orosz békeszerződésen megállapodtak, hogy Oroszország sohasem léphet be a Kárpát-medencébe. Szerencsétlenségünkre huszonöt év múlva ez mégis megtörtént. 1919-ben a Szövetséges Hatalmak megállapodtak, hogy Kárpátalja autonómiát kapjon, s ezt az egyezményt St. Germain-ban a csehek elfogadták.

A trianoni határok kijelölésénél a stratégiai és közlekedési szempontokat vették figyelembe az utód-államok szemszögéből, de hogy ezt elérhessék, meg kellett győzniük a Nagy Hatalmakat. Ennek érdekében mindennemű propagandát latba vetettek. A németek az 1930-as években hozzájutottak e dokumentumokhoz, és kiadták francia és német nyelveken. Megrázó ferdítéseket tárnak fel ezen iratok. Benes később beismerte, hogy "egynéhány" közülük ferdített, de a kiadót okolta mindezért. Kijelentette, hogy ezek a hibák nem befolyásolták a trianoni döntéseket.

A béketárgyalás amerikai meghatalmazottja, Archibald Céry Collidge professzor, akinek a legnagyobb politikai és történelmi ismerete volt Közép-Európáról, jelentette mindezt 1919. január 19-én Woodrow Wilson elnöknek, javasolva Magyarország gazdasági egységének megtartását, ellenezve Erdély elszakítását. Kihangsúlyozta, hogy ha az idegen megszállás kiterjedése a jövő új határait jelentené, több mint három és háromnegyed millió magyar honpolgár idegen uralom alá kerülne. "Egy ezer éves egységes országra erőszakolni, elfogadtatni ilyen elrendeződést, mint véglegest, a jövőt gyűlöletre, harcra és viszályra kárhoztatná, valószínűsítené egy katonai jellegű konfrontáció létrejöttét belátható időn belül". Javaslatát a konferencia nem fogadta el. 1920-ban létrehozták a műállamokat, valamint a Kisantantot. Csehszlovákiát nem népakaratra támaszkodó döntés alapján, hanem a Monarchia ellenséges népeinek akaratából hozták létre. Ez csak azért volt lehetséges, mert a Nagyhatalmak ismerete e területre vonatkozóan nagyon hiányos volt. Benes hol Csehszlovákia megalakulásának szükségességéről, hol Európa biztonságáról papolt. Követelte Kassa, Csallóköz, Pozsony megszerzését, hogy "megvédhesse Európát". A Ronyva patakot hajózható folyóként tüntette fel. A tárgyalók simán "bevették" azt a hazugságot is, hogy létezik egy szlovák határ. Hol és mikor volt korábban "szlovák állam" határokkal? Soha, sehol! E nem létező szlovák területnek Benes nevet is adott, "Szlovenszkónak" hívta. Amikor a francia ezredes, Vix felkérte kormányunkat, hogy hagyják el "Szlovenszkó területét", a kérést egyszerűen nem lehetett végrehajtani, mert sohasem volt szlovenszkói határ.

Benes fabrikált egy másik jól hangzó szólamot is, amely szintén befolyásolta a határmegjelelő bizottság döntését. Magyarországot az orosz kommunizmus ugródeszkájának bélyegezte, és azzal vádolta, hogy léte fenyegeti Európa biztonságát.

1918. november 3-án a tűzszünetet aláírta Weber tábornok a Monarchia, és Diaz tábornok a Szövetségesek oldaláról, s ez Magyarország részéről a háború befejezését jelentette. Mialatt Károlyi Mihály és küldöttsége Belgrádba utazott további megbeszélésre, Franchet d'Esperey tábornokkal, a szerb hadsereg megszállta a magyar Szerémséget; november 8-án pedig a cseh katonaság számos felvidéki magyar várost foglalt el. Ez annak ellenére történt, hogy mindkét fél, a cseh és a szerb is aláírta a tűzszünetet. A feltétel, melyet a Belgrádi Egyezmény Magyarországnak előírt, olyan méltánytalan volt, hogy Károlyi az egyezményt csak kényszer alatt írta alá november 13-án.( megj.:érvényes Diaz-féle fegyverszüneti szerzödés is létezett,mely a történelmi határokat nem csonkította, ezt Károlyi és szedett-vedett kisérötársai figyelemen kívül hagyták, nem volt szükség rá, hogy aláírja a Belgrádi szerzödést- a megjegyzést nenemzetidal írta) A románok a tárgyaláson csak az időt húzták, hogy meggyőzhessék az Erdélyben élő oláhokat a román királysággal való egyesülésről. A románok egy egyezményben megállapodtak a kolozsvári román katonai parancsnokkal, hogy a román nemzeti őrséggel közösen, rendszeres villongásokat idézzenek elő Erdély területén az oláh nép és a magyar lakosság között. Így teremtve alapot arra, hogy az oláhok "békefenntartóként" bejöhessenek olyan területre, amelyet még nem sikerült elfoglalniuk. December 17-én megkapták az Antant-tól az engedélyt, hogy a demarkációs vonaltól észak felé átléphessék a határt. A Károlyi kormány tiltakozott, és magyarázatot kért a román szerződéstörésre. Felelet helyett december 23-án Philippe Berthelot tábornok, a francia had parancsnoka kijelentette, hogy ő adott parancsot a román hadseregnek a demarkációs vonal átlépésére. (Raffay, 64)

A román-magyar vitában az oláhok azzal érveltek, hogy nem törték meg a tűzszünetet, mivel, mi azt nem velük, hanem az Antant hatalmakkal kötöttük. Ugyanakkor, Erdély elfoglalásakor az Antant egyik hadseregének kiáltották ki magukat. Amikor Károlyi 1918. november 8-án tűzszünetet kötött az Antant-al, ezt ők nem ismerték el, pedig ekkor ők is a Kisantantba tartoztak.

1918. december 1-én Gyulafehérvárott, a Román Nemzetgyűlésen, az erdélyi románok vezérei kinyilvánították óhajukat, hogy egyesülni kívánnak a román királysággal. December 13-án e határozatot megismételte a kormányzótanács (Consiliul Dirigent). Nemzetközi jog szerint törvénytelen határozat volt, írja Raffay: "... hiszen a nemzetközi békekonferencia még össze sem ült, nemhogy döntött volna" (Raffay, 71). E gyulafehérvári gyűlésen hozzávetőlegesen 100 000 erdélyi oláh vett részt, a terület többi lakosai, a magyarok és a szászok nem vehettek részt e gyűlésen. Ezért a határozat törvénytelen.

Az utódállamok: Csehszlovákia, Szerbia és Románia magyarellenes politikája célt ért, mert az Antant előtt Közép-Európa földrajza és történelme ismeretlen volt.

Major Márta közlése alapján

TRIANON - 1920. június 4.

Ez a legszomorúbb dátum Magyarország történetében. Ezen a napon kényszerítették Magyarországra a hírhedt trianoni békaparancsot, mely a legaljasabb merénylet volt az ezeréves magyar nemzet ellen, mely mindenkor a keresztény Nyugat védobástyájaként teljesítette európai feladatát. Ezer éven át minden menekültet és otthont keresot befogadott. Hálából Trianonban feldarabolták és odaajéndékoztak a koncra éhes szomszédoknak. Ma már kilenc ország bitorol magyar területet.
1914-ben egyetlen lövés elegendo volt, hogy lángba boruljon a világ. Sarajevo utcáján egy szerb orgyilkos lelotte a csehek és románok által kedvelt osztrák-magyar trónörököst, aki nyílt ellensége volt a magyaroknak. A magyar országgyulés egy csoportja kétségbeesetten próbálta megorizni a magyar nemzet semlegességét, sikertelenül. Ennek ellenére, öt évvel késobben Magyarországra mérték ki a gyoztes hatalmak a legsúlyosabb büntetést: az ezeréves Magyarországot kíméletlenül feldarabolták. Több mint három millió magyar idegen megszállás alá került és üldöztetésnek, zaklatásnak, mérhetetlenül sok szenvedésnek lett kitéve. Az országot minden természeti kincsétol megfosztott az igazságtalan békeparancs. Milliók lettek földönfutóvá.
Magyarország elvesztette területének 71.5%-át, lakosságának 63.6%-át. Magyarország az egyetlen ország a világon, amelyik kizárólag önmagával határos!

Erre mindig emlékeznünk kell!

Azok számára akik nem tudnak magyarul egy rövid ismertetö Trianonról USA forrásból:

The Treaty of Trianon

THE GREATEST TRAGEDY IN HUNGARY'S HISTORY
The Peace Treaty Of TRIANON
By Dorottya Sziráki
AMERICAN HUNGARIAN MUSEUM
PASSAIC, NEW JERSEY
2001


Treaty of Trianon in comparison to (US) the other post-World War I peace treaties, Germany & Bulgaria

The Treaty of Trianon was signed on June 4, 1920.

As a result of this treaty, Hungary lost
- 71.5% of her land
- Transylvania and part of Bánát to Romania (31.4%)
- Southern Hungary Bácska (Vojvodina) and the rest of Bánát to Yugoslavia (19.5%)
- Northern Highlands (Slovakia) and Carpathian Ruthenia to Czechoslovakia (19.2%)
- The Burgenland region to Austria
- Other small territories to Italy and Poland
- 63% of her population, and half of the Hungarian speaking population
- 1.5 million of these 3.5 million Hungarians were living right along the new borders.
- Cities of almost pure Hungarian population

- Irreplaceable historical monuments, cultural artifacts, churches, and educational and cultural institutions
- 90% of her natural resources, including
- 88% of timber
- 63% of arable land
- 65% of navigable water
- 95% of water power
- Fiume, a port city which was Hungary’s only outlet to sea
- 56% of industrial plants
- 85% of iron
- all gold and silver mines
- all salt deposits
- Hungary’s army was limited to 35 000 volunteers. The navy and air force were disbanded.
- Reparations had to be paid: one part by May, 1921, the rest in 66 semiannual installments.
- Hungary’s livestock and coal was given away to her successor states.
- In comparison, Germany lost only 13% of her land, and Bulgaria, 8%.

The TREATY OF TRIANON was one of the cruelest, most absurd treaties ever, and the greatest tragedy in Hungary’s 1000 year history. France and England aimed to completely annihilate the strong power of the Austro-Hungarian monarchy, as it was in their imperial interest. Their representatives were concerned only about gaining land and power, and about destroying the Central Powers, and so, the Rumanians were able to manipulate them to support Rumanian interests. In the process, the Allied Powers did not care that a country was dismembered and suffered losses to such extent that it was barely able to function afterward. Because of the scheming and intrigue of the Rumanian delegates and the geopolitical interests of France and England, a biased and unjust treaty was created at the Trianon treaty conferences, causing immeasurable losses to Hungary, political tensions in Central Europe, and widespread persecution and violence against ethnic minorities.

Hungary couldn’t expect fair treatment from the major Allied Powers. Their representatives were too concerned about gaining power, not considering what was in the best interest of the peoples of Central and Eastern Europe. The French prime minister Clemenceau and the French delegation’s main goal was to practically destroy the Central Powers, so none of them would be able to wage war again. Andre Tardieu, the French delegate in charge of the peace committee regarding Austria- Hungary, had very similar views. He saw France’s relative safety in disabling Germany, creating powerful Slavic states -Poland, Czechoslovakia, and Yugoslavia- in Central Europe, and increasing Romania’s territory. This would ensure that a strong, centralized power, like Austria- Hungary would never emerge in Central Europe again. Tardieu opposed plebiscites in Hungary, because if they were to prevail, the Slavic states he had hoped for couldn’t be created. (Glatz, 228)

England’s prime minister, Lloyd George, was also unconcerned about Central Europe. While the English public wanted to demolish the Central Powers, like the French, his only goal was gaining Germany’s colonies, and therefore strengthening England’s influence in the seas. However, many other English politicians, who were somewhat interested in Central Europe’s fate, saw a powerful, independent Hungary as a threat to the balance of power in Europe.(Nemeskürty, 105) To prevent this, they chose to leave Hungary in ruins after the treaty negotiations.

President Wilson of the United States, was the only main delegate who tried to create a treaty acceptable to all the countries concerned. His Fourteen Points, which he wanted the peace treaties to be based on, would have ensured self-determination by plebiscites, peace without reparations or annexations, and free trade. The fourteenth point, in Wilson’s view the most important in keeping world peace, called for the creation of a League of Nations. In this organization, all nations, even the Central Powers, would be treated as equals. Unfortunately, Wilson was unable to get his view across to the other Allied Powers, who had felt bitter resentment towards the Central Powers even before Word War I. He was willing to let the other negotiators disregard the first thirteen points, just as long as the League of Nations was created. As it turned out, only the Allied Powers were allowed to join the League, and the isolationist US congress decided not to do so. The rest of the American delegates were concerned only about gaining influence in South America and Eastern Asia and had no interest in Europe whatsoever. Therefore, they did not support Wilson and his ideas.

At the beginning of the twentieth century, Russia sponsored a Panslavic campaign in Central and Eastern Europe, with the cultural and political unity of all Slavs as a goal. This movement was extremely popular among the Serbs, Bosnians, Slovenes and especially the Croats, who were striving for an age old ideal: the unity of all Southern Slavs on the Balkan Peninsula. As with Czechoslovakia, the formation of Yugoslavia was pushed by political exiles, in this case, mostly by Croats (The founders of the Yugoslav committee formed in Paris in 1015, Ivan Mestrovic, Franjo Supilo and Ante Trubic were all Croats.) and supported by Western European politicians and writers. However, although he considered the idea of Yugoslavia, Nicola Pasic, the premier of Serbia, really wanted to create a Great Serbia embracing all the people of Yugoslavia, including the Croats (Sisa, 201). Although Supilo resisted, Trumbic reluctantly agreed, advocating unity at all costs, and so the Croats, Bosnians, Slovenes and Serbs of Vojvodina (South Hungary) came to be practically ruled by the Serbs of Serbia, despite the initial ideals of equal representation of all South Slavs in government.

Yugoslavia might never have been created had its creation not been in the interest of the advocates of Czechoslovakia's formation. Initially, although a few Czechs were for the creation of Czechoslovakia, but hardly any Slovaks supported it. Of the less than 1000 Slovakian nationalists, only a small percentage desired the union with the Czechs, or would have preferred the Czechs to the Hungarians, given equal political conditions (Sisa 205). By promising Slovakia widespread autonomy, the Czech leaders of the movement persuaded Slovakians living in America into signing the Pittsburgh pact, in which both parties agreed on the formation of Czechoslovakia. Meanwhile, Thomas G. Masaryk and Eduard Benes, the architects of the Czechoslovak movement, were able to obtain the support of prominent French, English and American politicians, "transforming themselves from consultants of the allies to the architects of the allied policy for Central Europe" (Liptak, 4). The allied politicians, ignorant of the ethnographic situation in Central and Eastern Europe, were willing to accept, with little or no resistance, the "solutions" proposed by these "experts". It was on the basis of this false data and biased solution that the Treaty of Trianon was drafted.

The Rumanians claimed that Transylvania rightfully belonged to their country, because, according to the theory of the Daco-Roman continuity, the ancestors of the Rumanians -Roman colonists- had been living in Transylvania from 106 BC to 275 AD However, the theory is not supported by history. Not only is there no archeological proof -remnants of roads or cities- pointing to the existence of a Daco-Roman civilization in Transylvania, but the Rumanians can’t bring evidence to their existence for almost a thousand years: from 275 AD to 1200, when their appearance in Transylvania is first mentioned. They ignored the fact that they had adopted the Latin alphabet only at the end of the eighteenth and the beginning of the nineteenth century, and have been called Wallachians by themselves and other nations prior to 1861.(Sisa, 214) Even without historical basis, the theory of Daco-Roman continuity proved extremely useful for political and propaganda purposes.

The Allied Powers didn’t have much reason to reward Romania for its actions during World War I. It officially declared war on the Central Powers only in August 1916, during the great Russian offensive in which Russia broke through the Carpathian mountains. Romania therefore figured it would gain something without taking a great risk, by fighting alongside Russia. After three months of fighting it withdrew from war, because its capital, Bucharest had been occupied, and signed a separate peace treaty with the Central Powers, despite its promise not to do so. The other Allied Powers felt Romania could have held out longer, tying down some of the German and Austro-Hungarian troops. Despite these facts, the Allied Powers were quite willing to give Romania most of the land it coveted, as this would also ruin Hungary.

The Allied Powers most likely wouldn’t have rewarded Romania with so much of Hungary’s land if the Rumanian delegates had provided them with true information about the ethnographic situation in Transylvania. When asked how many Hungarians would be subjected to foreign rule if Transylvania was given to Rumania, they declared it would be around one million, although at least twice as many Hungarians were living in the area at that time. Bratianu managed to convince the Allies that the 1910 Hungarian census, which showed Transylvania’s population as 44.7% Rumanian and 40.6 % Hungarian, was entirely false. After numerous "complicated calculations", he presented the Allied Powers the "actual data", which stated that 60.9 % of Transylvania’s population was Rumanian, while only 24.5 % was Hungarian. In the same manner, he showed towns with almost pure Hungarian population as barely having any Hungarians. When the negotiations were over, Lloyd George even admitted that "at the time of the peace-negotiations we have been supplied from certain quarters with false data and it was upon the basis of this false data we decided of frontiers and races." (Sisa 232).

At the peace conferences, the viewpoint of Hungary and her representatives were at best ignored. The Allied Powers didn’t want her input, because such input would have threatened the validity of the decisions they had already made. The Hungarian delegates were not allowed to attend the peace conferences, and were only invited to Neuilly (a suburb of Paris) on December 1st, 1919. Promptly upon their arrival on January 7, 1920, they were interned in the Chateau de Madrid, and guarded by police. On January 14, 30-40 representatives of the Allied Powers summoned the Hungarian delegates, and gave them until 3 p.m. the next day to review the treaty. (Mikes, 269) Although they agreed to listen to the Hungarian delegates’ expose on the treaty, they made it clear that the contents of the treaty are final. When the Hungarian delegates were again granted audience on the 16th, they brought up numerous arguments against the treaty provisions. Count Apponyi, the main Hungarian delegate pointed out in his expose that greater Hungary is a perfect geographical and economical unit with a 1000 year-old history. The treaty wouldn’t solve the minority problem in Central Europe, because Hungary’s successor states, would have just as much, if not more minority than greater Hungary had. Hungary’s dismemberment would cause continuous conflict in Central and Eastern Europe.

The most absurd provision of the treaty was the war guilt clause, which identified Hungary as a major belligerent cause of World War I, and a historical German ally. As the Hungarian delegates pointed out, it was a Serb who assassinated Archduke Franz Ferdinand. Hungary’s prime minister Tisza alone voted against retaliation against Serbia in the Austro-Hungarian Council of Ministers, he was the only politician in Europe who had spoken out against the war. As for being a German ally, history proves the exact opposite. During her 500 years of independence, Hungary blocked the spread of German influence, and created stability by filling the power vacuum of the region. When she was under Austrian occupation between 1688 and 1867, she rose twice against her oppressors, eventually gaining partial independence from them. (Liptak, 4)

On February 12, 1920, the Hungarian delegates gave the written answer to the plan of the peace treaty, declaring that Hungary would not accept these terms, demanded plebiscites, the result of which Hungary was willing to respect. The written answer included numerous memoranda, maps, and figures about Hungary’s ethnographic situation. These were not even read by the Allied Powers. (Sisa, 227)

Hungary only received a written response on May 6. It denied Hungarian demands and forced Hungary to accept the terms of the treaty, threatening to further occupy the country if her government didn't cooperate. The government finally appointed Ágoston Bernard, the minister of welfare and Alfred Drasche-Lazar to sign the treaty at 10:00 a.m. on June 4, 1920.

Treaty of Trianon in comparison to (UK) the other post-World War I peace treaties, Germany & Bulgaria

In the end, all the terms of the Treaty of Trianon prevailed, cutting Hungary to pieces. Whereas before, the country had an area of 325 000 km, this was reduced to 93 000 km, or 28.48% of the original land. Romania alone received Transylvania and part of the Bánát region, an area larger than rump Hungary herself. (Map III) Yugoslavia was allotted Croatia, Slavonia, Bácska and part of Bánát (19.52% of the original land), and Czechoslovakia was allotted a similar chunk: The Northern Highlands (today Slovakia), and Carpathian Ruthenia (Sub-Carpathia). Poland and Italy received other, very small territories. However, even Austria was rewarded with 4000 km square of territory, as a ploy to poison any future relationship between her and Hungary. (Map I)

In comparison, Germany, the leader of the Central Powers, lost only 13% of her land, and Bulgaria, only 8%. (Map IV) 63% of Hungary’s population, including one half of her Hungarian speaking population, was lost. Out of these 3.5 million Hungarians, 1.5 million were living along the new frontiers. In the territories Hungary had lost, there were cities of almost entirely Hungarian population, which contained numerous irreplaceable historical monuments, cultural artifacts, churches, and educational and cultural institutions. Transylvania especially had been a vital center of Hungarian culture and patriotism.

As a result of the War guilt clause, Hungary’s army was limited to 35 000 volunteers. Its navy and air force were disbanded. This made her extremely vulnerable to her successor states, who had formed a political and military alliance based on their common hatred of Hungarians. This alliance, known as the "Little Entente", could call into arms 562 000 soldiers in times of peace, and 4 365 000 during war. Economically, Hungary was hit just as hard. She lost 88% of her timber, 63% of arable lands, 65% of navigable water, Fiume - her only outlet to sea, 85% of her iron deposits, practically all of her gold and silver mines, and became the only country in Europe who couldn’t produce her own salt. The already ruined country was forced to pay reparations as well: one part by May 1, 1921, and the rest in 66 semiannual installments.

The Trianon treaty turned the nationalities of Central Europe, who had always lived in coexistence, into mortal enemies. They refused to unite and therefore couldn’t form a neutral barrier between Germany and Russia, both trying to fill the power vacuum in Central Europe that had been created by the annihilation of the Austro-Hungarian empire. Instead, they came to be dominated by both powers subsequently during the twentieth century. The treaty served to create geographical and economical problems in Central Europe. Historical Hungary had been the most perfect geographical and economical unit with the most unified river system in Europe. (Liptak, 3) Out of this unit, the treaty created Yugoslavia, Czechoslovakia, and greater Romania. They were "not only geographical monstrosities, but economic absurdities as well, and therefore their self-destruction was only a matter of time." (Liptak, 3) During the last decade, both Czechoslovakia and Yugoslavia have ceased to exist.

The only way a peace treaty after World War I could have solved the ethnic minority problem in Central Europe was on the basis of the Wilsonian principle of self-determination. In creating the Trianon treaty, not only were plebiscites refused, ethnographic borders were overlooked as well. The Allied Powers assumed that their provisions would satisfy every nationality concerned. However, many Rumanians in Transylvania didn’t want to become part of the culturally and economically inferior Romania. Numerous Slovakians and Ruthenians didn’t consider themselves as part of the Czechoslovak state, and Croats viewed themselves as their own nationality. Even if it is assumed that all these nationalities wanted to be part of the successor states, a significant number of Hungarians were subjected to foreign rule. (Map III) For the 7 258 000 "liberated" people, 6 113 000 Hungarians became ethnic minorities, Only 47% of those "liberated" were actually the same nationality as the successor states. 53% were foreigners, and 33.5% were Hungarian. They became ethnic minorities in the extremely nationalistic successor states.

Throughout her history, Hungary had lived with her ethnic minorities, and granted them political and religious autonomy. However, her successor states "considered the territories given to them after World War I as conquered provinces, a glorious aggrandizement of their national territories in which non-nationals such as Hungarians constituted a foreign element." (Glatz, 253) The minorities where viewed as threats, as they presented Hungary with a basis for seeking border revisions - the successor states’ greatest fear.

The successor states were forced to sign conventions guaranteeing cultural autonomy to the ethnic minorities in their country, but none of these were enforced. In fact, soon after the treaty was signed, the successor states were already trying to "solve" their minority problems, through denationalization, and several means of ethnocide: deportations, expulsions, transfers, dispersions, and other forms of uprooting. Hungarian schools, churches, museums, libraries, historical monuments, and cultural institutions were also targeted. In Transylvania alone, Hungarians lost 1 665 of their schools, including the world famous János Bolyai University. They were forced to

choose between their nationalities and their properties, and so, 350 000 Hungarians decided to leave all their possessions behind and move to rump Hungary.

The peace treaties after World War I were meant to ensure world peace, and self-determination for the different ethnic groups of Europe. Instead, they became nothing more than a means for the Allied Powers to gain more political power while destroying the Central Powers, whom they viewed as enemies. Countries like Romania were able to manipulate those Allied Powers into serving their interests, because this involved destroying the Central Powers. The Treaty of Trianon, the most unjust of the treaties after World War I, left Hungary in ruins, and put more minorities under foreign rule, without plebiscites, than it tried to "liberate". It paved the way for the persecution of ethnic minorities in Central Europe, and the armed conflicts in the Balkans, happening today.


Trianon: The are of Hungarian majority within pre-World War I Hungary
I. Territories ceded to Hungary's successor states as a result of the Trianon peace treaty.




Trianon: territories ceded to Hungary's successor states
II. The area of Hungarian majority within pre-World War I Hungary is indicated in black. The white lines represent the current borders.



Treaty of Trianon in comparison to (US) the other post-World War I peace treaties, Germany & Bulgaria
III. The shaded area represents Hungary's pre-World War I territory. The post World War I territories are indicated in black.



Trianon cutting Hungary to pieces to 28.48% of the original land

The Treaty of Trianon was signed on June 4, 1920
IV. The Treaty of Trianon in comparison to the other post-World War I peace treaties.

(Germany & Bulgaria lost viewed in size of UK and US territory)


Selected Bibliography
Igazságot Magyarországnak! A Pesti Hirlap Reviziós Albuma. [Online]
http://www.trianon.hu/trianon/triautan/trut1/magyar.htm, Dec. 8, 2000.
The Treaty of Trianon, June 4, 1920. [Online]
Available http://www.lib.byu.edu/~rdh/wwi/versa/tri1.htm, Dec. 7, 2000.
Az ezeréves Magyarország: A Pesti Hirlap Karácsonyi Albuma (Részlet). http://www.trianon.hu/trianon/triautan/trut2/magyar.htm, Dec. 8, 2000.
Endrey, Anthony. Hungarian History: Part Three. Melbourne:
The Hungarian Institute, 1981.
Glatz, Ferenc. Magyarok a Kárpátmedencében. Budapest: Pallas
Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 1988.
Lipták, Béla. An 80 Year Old Tragedy. [Online] Available Dec. 8, 2000
http://hometown.aol.com/ liptakbela/myhomepage/index.html
Mikes, Imre. Erdély Útja: Nagymagyarországtól Nagyromániáig.
Sepsiszentgyörgy: Kaláka Könyvek, 1996.
Nemeskürty, István. Édes Erdély: Erdélyi Krónika. Budapest: Budapesti
Muvészeti Hetek, 1988.
Sisa, Stephen. The Spirit of Hungary. Toronto: Rakóczi Foundation, Inc., 1983.
Sugar, Peter F., Peter Hanak, and Tibor Frank. A History of Hungary.
Bloomington: Indiana University Press, 1990.
The Hungarian Question.
http://www.hunmagyar.org/history/hungaria.htm, December 7, 2000.

Dorottya Sziráki was born in Nyack, New York, in 1985. The Sziráki Family moved back to Hungary and Dorottya started Kindergarten in Budapest. After completing 2 years elementary school in Hungary the family moved back to the United States. Dorottya presently is a student at the Pearl River Middle School, New York. She is also attending Szent István Hungarian School in Passaic, New Jersey, since 1997.

Forrás
http://magyar.org/museum/index.php?projectid=4&menuid=170




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona