Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Ingázó szkíták - a Magyar Hírlap cikke

2009. július 10.
Valahányszor alpesi családlátogatási célokból átszelem az Enns folyót, mindig eszembe jut, hogy az ősi magyar néplélek fantáziájában ez volt a vágyak nyugati határa: az Óperencia. Ober-Enns, magyarul Felső-Enns, s a bölcsek azt tartják, az Ober-Enns magyarult Óperenciává. Hogy miért éppen az Enns folyó Felső-Ausztriában? - teszi fel a kérdést Szaniszló Ferenc a Magyar Hírlapban. Még osztráktól is hallottam, hogy itt kezdődik a valódi Nyugat, az Ennstől keletebbre Ausztria is más. Keletebbi… Mátyás királyunk mellesleg idáig tolta ki – igaz, csak néhány esztendőre – Magyarország határát. Az oroszok 1945-ben majdnem idáig értek.

A mi magyar vágyaink az Óperenciás-tengertől az üveghegyekig terjedtek. Ez utóbbiakat a tudálékosok a kristályokban gazdag Ural-hegységben vélik fölfedezni. Akárhogy is van: ez a mi szkíta életterünk. S nem csak a miénk. Jelenleg a Nyugat határa Záhonyig tolódott. Ukrajna integrálásával még keletebbre húzódik majd: egészen Vaszilij bácsi portájáig. Neki jutott az a megtiszteltetés az 1991-es szovjet széthullás után kezdődött határosdinál, hogy a krumpliföldjén verték le az ukrán–orosz határkarót. A mezsgye- és megyehatár itt is úgy alakult ki, mint Wass Albert Tizenhárom almafájában a magyar–román határ. És persze itt is jött a Rejtő Jenő-i "Mindennek van határa, de mi megkerüljük" csempésztársulat, amely profitált a helyzetből.

A Szovjetunió nem ismert határokat. Túlment minden határon. A korabeli vicc szerint azzal volt határos, akivel akart. Ugyanezen vicc folytatása szerint Afganisztán független állam, mert tőle nem függ semmi. De függött. A Szovjetunió. A vesztét okozta. A határtalan szeretet szigorúan behatárolt gyűlöletté fajult, a birodalom elakadt. S jött a karó Vaszilij bácsi krumpliföldjére.

Az oroszok is a szkítákkal rokon népnek vallják magukat. Az ősi orosz krónikákban mellesleg az általuk leginkább emlegetett és tisztelt nép a magyar. A szláv testvérekről: lengyelekről, csehekről szinte csak negatívan írnak. Rólunk majdnem mindig pozitívan. Valamiféle különleges megbecsülés, szeretet érződik az orosz krónikák soraiból irántunk. A lengyel és a cseh királyt sosem nevezték királynak, csak fejedelemnek. A király titulus az orosz gesztákban a magyarnak dukált. Ha királyt mondtak-írtak, automatikusan a magyar királyt értették alatta, bár az akkor ismert világban jó sok király koronázódott. Az egyik orosz fejedelemfi-mártírnak hős magyar testőre volt, aki életét adta uráért. Még a nevét is megőrizte az orosz őstörténet, pedig nem sok idegen nevet emlegetnek, pláne nem egyszerű katonáét. Györgynek hívták a magyar vitézt.

A Kárpátokat sosem lépték át orosz seregek, ellenben Kijevben, minden oroszok akkori fővárosában, a kutatás szerint Álmos vezérünk katonai kormányzó volt, egy krónikás megemlékezik Olma – magyarul ejtve: Álmá – fejedelem udvaráról. A kijevi Magyar-hegyen volt ez, s ott temettek el később egy viking származású orosz fejedelemaspiránst is. Másutt azt olvasom, hogy egy orosz herceg koporsóját magyar lovak húzta szekéren vitték a kijevi székesegyházba, mert csak magyar ló tudott olyan ütemben, olyan ünnepélyesen lépni, ami kijárt a magas méltóságnak.

A világ Keletre tolódik. Átrendeződnek az erővonalak. Pár évtizeden belül Kína és talán a nagy léptekkel közeledő India veszi át a világgazdasági uralmat az alkonyát élő Amerikai Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól. Ez válságfüggetlen. Természetes folyamat ősidők óta. A Kelet ősereje nyilvánvaló: innen indult a világ, ide is tér meg. A mostani világrend és értékrend összeomlóban. Sokkal erősebb ősszellemű, tartású népek jönnek föl, olyanok, amelyek nem akarnak washingtoni bürokratáktól, New York-i tőzsdecsalóktól, brüsszeli vízfejektől függeni, és nem kérnek világbankosdinak, valutaalaposdinak nevezett kifosztásokból. Perzsia – mai nevén Irán –, ahonnan nagyon sok európai nép származik, szintén nem kér. De megmozdult Latin-Amerika is: Venezuela, Bolívia. Új világ van születőben, s kérdés, mi, magyarok megint rossz oldalra kerülünk-e, mint fél évezrede mindig? Mi folyton vesztesek vagyunk, mint fél évezrede mindig? És megint eltemetünk minket megszálló, befogadó birodalmakat, szövetségi rendszereket, mint fél évezrede mindig? Elvégre nincs már Oszmán, Habsburg vagy Harmadik Birodalom, Szovjetunió, KGST, Varsói Szerződés. Erre a sorsra juttatjuk az észak-atlanti integrációt is?

Nincs szándékomban polgárt pukkasztani, de óvatosan megjegyezném: nemzetünk hányódik, céltalanul, jövőkép nélkül. Az biztos, hogy a NATO-beli és európai uniós szövetségeseinktől nem remélhetjük a magyarság nemzeti céljainak megvalósulását. Mi mindig gyanús, ha nem ellenséges szövetségesek maradunk a még ma is a két világháború utáni békediktátumokon alapuló rendben. (Nem csak mi. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az egykor győztes hatalmak pöffeszkednek, noha például Japánnak és Németországnak – a világ második és harmadik legerősebb gazdaságának, avagy éppen Indiának, népességét tekintve a világ második leghatalmasabb államának sincs helye. Akkor mit szóljon Brazília, Törökország, Egyiptom, Vietnam – hogy a törpének tekintett kolosszusokat említsem.)

NATO- és uniós szövetségeseink többsége támogatta például Koszovó függetlenségét, miközben nekünk, magyaroknak Romániában még autonómia sem jár. Csak a szánk. Vagy már az sem, annyira elcséplődött a magyar kérdés. Nincs is. Csak azt támogatják, aki fegyvert fog? Akkor most mit tehetünk? Harcra ösztönöznek Brüsszelből és Washingtonból? Mert láthatóan másképp még autonómiát sem kaphat az erdélyi, délvidéki magyarság.

A magyarság két évezrede ingázik Ázsia és Európa között. Nagy birodalmak igájába került, ugyanezen nagy birodalmak eltűntek azóta, mi maradtunk. Azok, akik voltunk, azok, akik leszünk. Sok-sok ezer kilométeren, milliónyi veszedelmen és kísértésen át vezetett minket a gondviselés, hogy választott népeként elfoglaljuk és megőrizzük a Kárpát-medencét, írja Szaniszló Ferenc a Magyar Hírlapban. Mehettünk volna tovább, ránézésre szerencsésebb, gazdagabb tájakra, hiszen a mi nyilainktól rettegett Európa. De nekünk ez a föld adatott. Ide tértünk meg, ide tértünk vissza, valahányszor elkalandoztunk gondolatban és gyakorlatban. És e földet kell megtartanunk. Minden magyar küldetése ez. Ezért nem bírnak velünk ellenségeink. Ezért nem tudnak kiüldözni minket a szent földről. Mi, magyarok vagyunk hordozói és őrzői a titoknak. Küldetésre választottak. Magyarok. Ha tudunk róla, ha nem. Génjeinkben, vérünkben, gondolatainkban munkál a szerep. Ami nekünk íratott.

A határok eltűnése szép és hasznos dolog, de kevés. Ettől még a határok nem szűnnek meg, csak átalakulnak. És nemzeti céljaink csak még inkább elmismásolódnak. Bármilyen különös, de ma Európában egyetlen állam érti csak meg nemzeti gondjainkat, panaszainkat: Oroszország. Rokon lelkek lettünk, amióta nem vagyunk – szerencsére – határosak. Más körülmények között ugyan, de az orosz is elvesztette történelmi, hagyományos területeit, nemzetrészeit. Mást ne említsek: Kijevet, ahol az orosz államiság született s virult évszázadokig. Vagy a Fekete-tenger nagyobb részét, a Krím-félszigetet, a mai Kelet-Ukrajnát, amelyet az ukrán származású Hruscsov passzolt át, de ki gondolta volna akkor, hogy ez lesz belőle? Mármint hogy a belső határ egy szép – kinek csúnya – napon államhatárrá, esetleg frontvonallá válik.

Az utódállamokban oroszok milliói élnek. Autonómiájuk nincs, bűnhődnek a múltért, bár abban akkor ukránok, észtek, litvánok, grúzok, tadzsikok és mások éppúgy segédkeztek. Kollaboráltak szép számmal a szovjet rezsimmel, nem volt mindenki ellenálló.

Oroszországot is a régi határok visszaállításának szándékával vádolják. És igaz orosz visszasírja valóban régi, ezerkétszáz éves országát. Mint igaz magyar a magáét. A történelem bizarr fordulataként nekünk Oroszország ma – bár ellenfelünk, ellenségünk, hajdani rosszakarónk – az egyetlen szövetségesünk Európában. Nincs más, aki nemzeti céljainkat értené, támogatná. Csodálkozunk? Hiszen annak idején alig szabadult fel országunk az oszmán iga alól, máris visszasírtuk a felszabadító Habsburg-iga miatt. Thököly, Zrínyi Ilona, majd Rákóczi és társai, később Kossuthék a töröknél nyertek menedéket. Európa elől.

A törökök másfél évszázad alatt alighanem nagyobb kárt okoztak nekünk, mint az oroszok pár évtizede, mert a török időkben veszett el államiságunk, népességünk, hogy sosem tudtuk már pótolni, pedig Mátyás korában Angliát is megelőztük. Trianon Moháccsal kezdődött. Mégis megbocsátottunk a töröknek, sőt cimborálunk, szövetséges társak vagyunk. Szulejmán szultánnak emlékművet állítottunk. Bár erről nem kérdeztük meg Zrínyi Miklóst és a szigetvári hősöket…

Az oroszok még sokáig zsarolópotenciállal rendelkeznek: gázzal, kőolajjal, rakétákkal. Mögöttük – őket is Nyugatra taszítva, mint egykor minket a besenyők – nyomakszik Kína, a majdani új világrend óriása. És India. És a többiek. És az ősi amerikai civilizációk: inkák, maják, aztékok kései leszármazottai. Mi ázsiaiak. Mert azok maradtunk Európában – társtalanul, barátok nélkül. Csak szövetséges ellenfeleink vannak. Ideig-óráig. Ki kellene használnunk ázsiai eredetünket, keleti rokon lelkületünket.

Három – egykor Ázsiából elvándorolt, kiűzött - nép: a magyarság, valamint a magyarrá vált vagy váló cigányság és zsidóság inkább összefogna, mint hagyná magát a liberális, szocialista métely által mérgezni, megosztani, egymás ellen uszítani.

Ha összeadnánk pozitív energiáinkat, csodákra lennénk képesek. Így, ha hagyjuk, hogy megosszanak, összeugrasszanak, legyöngülünk – közös ellenségeink örömére, akik a különleges kisugárzású, hatalmas édesvíz- és földgáztartalékokkal, nagyon jó termőfölddel és ritka ivóvízkinccsel, sőt gáz- és kőolajtartalékokkal rendelkező Kárpát-medencére pályáznak. Mindannyiunk helyére: magyaréra, cigányéra és zsidóéra is.

A világ Ázsiába tolódik el. Ott is van: ha ránézünk a térképre, Európa csupán a hatalmas Ázsia nyugati végvidéke – néhány pöttyel az óceánon. Az Üveghegyektől az Óperenciás-tengerig. A mi szkíta ingajárásunk élettere.


Szaniszló Ferenc, Magyar Hírlap



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona