Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Hogyan lett győztes a fasiszta Szlovákia?

2011.05.09.
Magyarok Csehszlovákiában, 1945. Interjú Balogh Sándor professzorral

KÖZÖS DOLGAINK

Kitelepítések, 1945–1946

A második világháború utáni „békecsinálók” egyik legvitatottabb tette volt az, hogy népeket kívántak áttelepíteni egyik államból a másikba, hogy – úgymond – megszüntessék a nemzetállamon belül az „ötödik hadoszlop”-ot, ami szerintük ismét világháborúhoz vezetne. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez a kegyetlen eljárás csak újabb nemzeti feszültségeket kelt. Nem is szólva arról, hogy a háború okaként nehéz volt elfogadtatni a más államokban élő kisebbségeket. A nemzeti kisebbségekre mint „feszültségkeltő tényezőre” ma már nem azért figyel a világ, mert – úgymond – újabb háborút okoznak, hanem inkább amiatt, hogy a többségi nemzet állama mennyire képes a nemzeti kisebbségi jogot, mint az emberi jogok egyikét, biztosítani. Vagyis a kisebbségi feszültségeket a politikai demokrácia fogyatékosságaként ítélik meg az adott államban. Balogh Sándor ez évben ünnepli 70. születésnapját. A történész szakmában ismeretes módon ő volt az, aki másfél évtizeddel ezelőtt már részletesen tárgyalta a mellőzött és tabuként kezelt lakosságcsere témáját.

FÖLDESI Margit

Magyarok Csehszlovákiában, 1945

Interjú Balogh Sándor professzorral

Ötven éve, 1946. február 27-én írták alá Budapesten a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezményt. Balogh Sándor professzor közel négy évtizede kutatja az 1945 utáni magyar történelmi eseményeket. Számos nagy sikerű könyv szerzője és szerkesztője. Nemcsak történészként érdekli a téma, hanem, lévén felvidéki születésű, sorskérdésként is.

A Felvidéken éltek családjával. A harmincas években édesapja állami alkalmazott volt, s mint ilyennek, illett volna gyermekét szlovák iskolába járatnia. Ő mégis magyar iskolában tanult. A II. bécsi döntés után osztálytársai zöme leadta a második nyelvként felvett szlovákot. Ő nem! Tanulta tovább ezt a nyelvet is. Úgy érzi mindkétszer helyesen döntött.

Hogyan lett győztes a fasiszta Szlovákia?

Földesi Margit [F. M.]: A második világháborúból Magyarország vesztesként, Csehszlovákia győztesként került ki. Noha ténylegesen 1939 és 1945 között nem is létezett Csehszlovákia. Volt viszont egy Hitler-barát szlovák állam.

Balogh Sándor [B. S.]: Tény és való, hogy 1939. március 14-én megszűnt a csehszlovák államalakulat. Ezen a napon Jozef Tiso proklamálta Szlovákia függetlenségét, és a Harmadik Birodalom védelme alá helyezte magát. Március 15-én pedig német csapatok vonultak be a Csehszlovákiából megmaradt területekre, és másnap Ribbentrop német külügyminiszter bejelentette a Cseh–Morva Protektorátus megalakulását. A csehszlovák állam jogfolytonosságát akkor fogadták el a szövetséges nagyhatalmak, amikor 1942. január 1-jén elismerték csatlakozását az Atlanti Chartához.

A magyar fegyverszüneti tárgyalásokon is felmerült az ugyanerre a kérdésre visszavezethető probléma. Ugyanis ténylegesen Csehszlovákia és Magyarország soha nem üzent hadat egymásnak. Ezért kéri Zdenek Fierlinger csehszlovák követ, hogy a két ország közti hadiállapot időpontjaként vagy 1938. október 7-ét, vagy november 2-át ismerjék el. Ezt a győztes nagyhatalmak nem fogadják el, azt azonban tényként ismerik el, hogy dátum nélküli időponttól és formálisan soha be nem jelentett módon, de a két ország között mégis hadiállapot volt.

[F. M.]: Hogyan képzelte Beneą, az emigráns kormány feje, az 1945 utáni államelnök Csehszlovákia jövőjét?

[B. S. ]: 1942 januárjától lehetett gyakorlatilag Csehszlovákia jövőjével kapcsolatban gondolkodni, amikor már nemzetközileg is elismerten a jogfolytonosság talaján álltak. A csehszlovák emigráns körök ekkortól alakítják ki elképzeléseiket.

A beneąi felfogás – bármennyire szokatlan is – csehszlovák nemzetben gondolkozik és nem csehben és szlovákban. Eszerint a csehszlovák szláv nemzetállamban – melynek határai az 1938-as határok – nem lehet helye nem szláv népcsoportoknak, németeknek és magyaroknak.

A németek kitelepítéséhez az elvi hozzájárulást Eduard Beneą elsőként Rooseveltnél, az Egyesült Államok elnökénél éri el, majd 1943 decemberére a többi nagyhatalomnál is.

Másként alakult a csehszlovákiai magyarok sorsa. Beneą köztársasági elnök és a londoni emigráns kormány 1942 végén–1943 elején lépett fel nemzetközi szinten is a magyar nemzetiségű lakosság kitelepítésének konkrét követelésével, mondván: a magyaroknak döntő szerepük volt Csehszlovákia felbomlasztásában, illetve „a magyarok kivétel nélkül soviniszták, irredenták”, s puszta létük is veszélyes a csehszlovák államra. Ez képtelenség volt, hiszen a felvidéki magyarságnál aligha található Európában lojálisabb nemzetiség.

A nyugati nagyhatalmak visszautasítják ezt a teóriát, nem fogadják el azt a tézist, hogy a magyarok jelenléte önmagában is veszélyt jelent a csehszlovák államra. Ezzel szemben az 1943 decemberében aláírt szovjet–csehszlovák barátsági szerződés alkalmával a Szovjetunió jogosnak ismeri el a magyarok kitelepítésének igényét Csehszlovákiából.

[F. M.]: Mi az önálló Szlovákia véleménye a jogfolytonos Csehszlovákiáról és a felvidéki magyarokról?

[B. S.]: 1944 nyaráig a szlovák vezetés, beleértve a kommunistákat is, még önálló Szlovákiában gondolkodik és erősen hezitál, hogy csatlakozzon-e a jogfolytonosság gondolatához, a csehszlovakizmushoz.

Ugyanakkor a Tiso-féle Szlovákiában jelen volt minden olyan formája a magyarüldözésnek, ami később a második világháború után a csehszlovák hatóságokat jellemezte. 1939 márciusa után jó néhány magyart – döntően nemzetisége miatt – internálótáborba vittek, elsősorban Illavára. A Hlinka-gárda tagjai bántalmazták a magyarokat. Sok helyütt megverték azokat, akik nyilvános helyen magyarul beszéltek. Követtek el jogsértéseket a magyar tulajdon sérelmére is. Felvetődött az önálló Szlovákiában a magyarok kitelepítésének igénye, sőt területi követelései is voltak a szlovák államnak Magyarországgal szemben.

Különösen a szlovák egyházak és papok jártak élen a magyarok üldözésében. Sajnos zömük szélsőségesen magyargyűlölő volt, s azok a szlovák papok is, akik szolidárisak voltak a magyar nemzetiségűekkel, könnyen Illaván találhatták magukat. Ez a rész még kevésbé feltárt történészi terület. Az egyik szlovákiai apácazárdában például a magyarokat mongol kutyáknak nevezték. S volt egy olyan mozgalom is, amely azt tűzte ki célul, hogy a magyar szentek képmásait és ereklyéit száműzzék a felvidéki, Szlovákiához tartozó templomokból.

Van még egy tény és gondolat, amit nagyon fontosnak tartok megemlíteni. A felvidéki születésű zsidó emberek zöme a két világháború közötti Csehszlovákiában önmagát magyarnak vallotta, s ők nem keveset tettek az itteni magyar kultúra érdekében. Később azután a közös üldöztetést is vállalniuk kellett.

[F. M.]: Szlovákiában a háború végére mégis feladják az önálló államra vonatkozó elképzeléseiket.

[B. S.]: Igen. S ebben alapvetően annak volt szerepe, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsban jelenlévő politikai tényezők pontosan tudták: Szlovákiának volt a legnagyobb része Csehszlovákia felbomlasztásában azzal, hogy kikiáltották az önálló Szlovákiát. S azt is tudták, hogy ha ragaszkodnak az önállóság eszméjéhez, akkor Szlovákia rosszabb pozícióba kerülhet a béketárgyalásokon, mint Magyarország. Viszont Csehszlovákia részeként megkapja a győztes állam „besorolást”.

A kollektív felelősségre vonás

[F. M.]: Ezzel szemben Beneąék s később az újonnan létrehozott csehszlovák vezetés a magyar nemzetiséget is (a németekkel együtt) kollektíven felelőssé tette Csehszlovákia 1939 márciusában bekövetkezett széthullásáért.

[B. S.]: Ez fából vaskarika, ami nem veszi figyelembe a történelmi realitásokat. Hiszen a Felvidéken élő magyarok Csehszlovákiáért csak az önálló Szlovákia ellenében harcolhattak volna, mivel 1939-ben a szlovákok önálló államot kívántak maguknak – s ezt meg is valósították.

[F. M.]: Viszont, miután nem sikerült megnyerni a nagyhatalmak hozzájárulását a magyarok kitelepítéséhez a Felvidékről, a csehszlovák vezetés olyan programokat, rendeleteket alkotott, amelyekkel lehetetlen helyzetbe kívánta hozni az ottani magyarságot.

[B. S.]: A csehszlovák kormányprogramot 1945. április 5-én Kassán hozták nyilvánosságra. Elsősorban a kassai kormányprogram VIII. fejezete érintette a legérzékenyebben a magyarságot. Eszerint „1. a csehszlovák állampolgárságot csak azoknak a magyar nemzetiségű lakosoknak hagyják meg, akik antifasiszták voltak, részt vettek a Csehszlovákia felszabadításáért folytatott ellenállási mozgalomban, vagy pedig üldözték őket a köztársasághoz való hűségükért; 2. a többi magyar nemzetiségű lakos csehszlovák állampolgársága megszűnik, de lehetővé teszik nekik az optálást...”

A kormányprogram mellett az ún. beneąi elnöki dekrétumok, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács határozatai rendkívüli módon sújtották a magyarokat. A dekrétumok közül kettőt emelek ki. 1945. augusztus 2-án kibocsátott 33/1945. sz. elnöki dekrétumot, amelyben megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól a németeket és a magyarokat. Ez komolyan sújtotta a magyar nemzetiséget, mert ettől kezdve lényegében elesett az egészségügyi ellátástól, a nyugdíjtól, valamint azoktól a szociális juttatásoktól, amelyeket nem nélkülözhetett, ha élni akart. Másrészt a 88/1945. sz. elnöki dekrétumot, mely 1945. október 1-jén lépett hatályba – már Potsdam után. Ebben elrendelték, hogy a magyar férfiakat 16-tól 55 évig, a németeket pedig 18 és 45 éves kor között közmunkára lehet kirendelni a lakóhelyüktől távol eső vidékekre is.

Ezzel párhuzamosan folyt Pozsony és a pozsonyi járás magyartalanítása, hiszen ezt a várost szlovák fővárosnak tekintették, ahol nem kívánatos a magyar lakosság. Nem működhettek magyar bölcsődék, óvodák, iskolák. Magyarul beszélni is csak otthon lehetett. Több helyen megjelentek olyan falragaszok, amelyek megtiltották az utcán a magyar szót.

[F. M.]: Hogyan kezelték a nagyhatalmak a felvidéki magyar kérdést s azt a csehszlovák igényt, hogy távolítsák el a magyarokat államuk területéről?

[B. S.]: A szövetséges nagyhatalmak Potsdamban (1945. június 17–augusztus 2.) magukévá tették a kollektív felelősség elvét és gyakorlatát. Ennek bizonyítéka a németek kitelepítésével kapcsolatos állásfoglalásuk. Ugyanakkor a magyarokat másképp kezelték, nem fogadták el, hogy Csehszlovákiából önkényesen kitelepítsenek az ottani hatóságok majdnem 700 ezer magyar nemzetiségűt. Viszont a csehszlovák állam ezt nem méltányolta, és olyan intézkedések sorát hozta, amellyel úgy vélte, elüldözheti szülőföldjéről a magyar lakosokat.

Mivel Csehszlovákia és Magyarország ekkor nem két egyenrangú fél, hanem az egyik győztes, a másik vesztes, ezért a szövetséges nagyhatalmaknak kellene megadni a segítséget Magyarországnak ahhoz, hogy az meg tudja akadályozni a felvidéki magyarsággal szembeni jogsértéseket. Ezzel ellentétben a Szovjetunió hallgatólagosan, de tudomásul veszi a csehszlovák elképzeléseket, a nyugati hatalmak pedig nem vállalnak szerepet abban, hogy ezt meggátolják. Morálisan azonban kínos számukra a helyzet. Ezért hangsúlyozzák mind az angolok, mind az amerikaiak, hogy elfogadnak minden olyan megoldást – beleértve a Magyarország javára történő határmódosítást is –, amelyben a két érdekelt ország kormánya megállapodik. De itt jön be megint, hogy a magyar kormány alárendelt helyzetben volt a győztes csehszlovák kormánnyal szemben. Vagyis ezzel a magatartásukkal a nyugati hatalmak is gyakorlatilag Csehszlovákiának nyújtottak szabad kezet. Magyarország pedig belekényszerült egy lakosságcsere-megállapodásba, mivel vezetői úgy ítélték meg: ez az egyetlen lehetőség arra, hogy gátat szabjanak az egyoldalú parttalan kitelepítéseknek, visszatartsák a menekültek áradatát.

Csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény

[F. M.]: Így tehát 1946. február 27-én Budapesten Gyöngyösi és Clementis aláírják a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezményt.

[B. S.]: Igen, s ki kell mondanunk, hogy ez a megállapodás a győztesnek minősített Csehszlovákia diplomáciai sikere volt. A megegyezés a paritásos lakosságcsere mellett döntött, de súlyos fogyatékossága volt – a mi szempontunkból –, hogy míg szlovák részről önkéntes, addig magyar részről kötelező volt az áttelepülés. Azaz a Felvidékről annyi magyart kötelezhettek, jelölhettek ki az áttelepülésre, ahány szlovák nemzetiségű önkéntesen el kívánta hagyni a trianoni Magyarországot. Csehszlovákia a szlovákok áttelepülésének előkészítésére, a jelentkezésekre vonatkozó nyilatkozatok átvételére és az egész áttelepítési akció lebonyolítására bizottságot küldhetett Magyarországra. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (külön rádióadásuk és lapjuk is volt) 1946. március 4-én kezdte meg tevékenységét, s céljuk az volt, hogy minél több szlovákot bírjanak rá az áttelepülésre. Az eszközökben nem válogattak. Ezzel szemben született meg a Nagy Ferenc-kormány március 21-i hivatalos nyilatkozata, amelyben leszögezik: „Magyar állampolgárt sem most, sem utóbb nem fognak erőszakkal az ország elhagyására kényszeríteni, Magyarország területén minden magyar állampolgár törvényeink védelme alatt áll, és állni fog a jövőben is.” A paritásos alapon túl Csehszlovákia jogot szerzett arra is, hogy egyoldalúan kitelepítsen olyan személyeket, akik háborús bűnösnek minősültek. (Ezek száma azonban nem haladhatta meg az ezret.)

[F. M.]: Miért ragaszkodott Csehszlovákia olyan eltökélten ahhoz, hogy kijelölhesse az áttelepítendő személyeket?

[B. S.]: Alapvetően két tényező befolyásolta a csehszlovák kormányt. Egyrészt a homogén határ mentén egy tömbben élő színmagyar területeket fellazítani a ki-, illetve betelepítéssel. Mivel pl. ha ezer családból ötven szlovák lesz, az a település már vegyes lakosságúnak számít. Kiépülhet a szlovák nyelvű közigazgatás, kell, hogy legyen szlovák óvoda, iskola, istentisztelet. S megkezdődhet a másik nyelv és struktúra lassú elsorvasztása.

Másrészt gazdasági okai voltak. Minél módosabb gazdákat, polgárokat jelöltek ki áttelepülésre, annál több föld, nagyobb ház stb. maradt utánuk.

[F. M.]: A lakosságcsere-egyezmény aláírása tehát nem vitte nyugvópontra a két ország kapcsolatát.

[B. S.]: Annál is inkább nem, mert 1946. június második felében a magyar közvélemény is tudomást szerzett arról, hogy Csehszlovákia a lakosságcsere-egyezménytől függetlenül, pontosabban azon felül 200 ezer magyart szándékozik kitelepíteni az országból, és ehhez a békekonferencia támogatását is kérte. Ezzel a tervvel szoros összefüggésben a csehszlovák hatóságok – a szlovák belügyi megbízott 1946. június 17-i rendelete alapján – megkezdték a magyar nemzetiségű lakosság körében az ún. reszlovakizációt, azaz a visszaszlovákosítási akciójukat. A reszlovakizálási kampány során a magyarokat választás elé állították: ha kérik „a szlovák nemzetbe való visszatérésüket”, azaz szlováknak vallják magukat, visszakapják állampolgárságukat, de ha nem, kiutasítják őket Csehszlovákiából.

A magyar kormányzat hajlandó lett volna a felvidéki magyarság, avagy annak egy részének befogadására, de csak az „embert területtel” elv alapján, azaz határmódosításokkal Magyarország javára. A nyugati nagyhatalmak elfogadtak volna határkorrekciót a javunkra. Tudjuk, hogy konkrét területi elképzeléseiket is tisztázták már erre vonatkozólag. A Garamtól keletre eső részeket kívánták visszajuttatni Magyarországnak. Azonban visszatért az a korábban is hangoztatott elvük, hogy ők nem szorítják rá erre Csehszlovákiát, de mint a két ország közötti tárgyalások eredményét, örömmel elfogadják a határrevíziót megoldásként. Persze, Magyarország nem volt abban a helyzetben, hogy ezt elfogadtassa Csehszlovákiával, s Csehszlovákia a legmerevebben elzárkózott ettől. Sőt, még neki volt területi követelése, ld. pozsonyi hídfő.

[F. M.]: Mi a magyarázata annak, hogy a lakosságcsere-tárgyalásokon s számos nemzetközi fórumon is nem Jan Masaryk külügyminiszter, hanem Vladimir Clementis külügyi államtitkár képviselte Csehszlovákiát?

[B. S.]: A csehszlovák kormánykörök és a Szovjetunió is jobban bízott Clementisben, mint Masarykban. Angol és amerikai diplomáciai iratokból tudjuk, hogy angol diplomaták előtt Masaryk kijelentette, ő elképzelhetőnek tartaná, hogy Csehszlovákia a magyaroktól területi engedmények árán szabaduljon meg. Persze hivatalos megnyilatkozásaiban a csehszlovák kormány álláspontját képviselte, de azért a brit diplomaták előtt tett kijelentései nem maradhattak titokban.

[F. M.]: A békekonferencián visszautasították a 200 ezer magyar egyoldalú kitelepítésre vonatkozó csehszlovák igényt.

[B. S.]: Igen. A Nyugat morálisan ezt már nem vállalta. De hadd mondjak ezzel összefüggésben néhány számadatot! 1946. május 15-ig 184 magyart minősítettek háborús bűnösnek Csehszlovákiában. 1946 végére – miután látták, hogy le kell mondaniuk az egyoldalú ki-telepítésről – ez a szám 75 ezerre emelkedett. Azaz a komáromi járás magyar lakosságának több mint 30%-át, az ipolyságinak pedig több mint 20%-át háborús bűnösnek minősítették.

[F. M.]: Végül is hányan települtek át önként vagy kényszerből a Felvidékről Magyarországra?

[B. S.]: A telepítéseket 1948. június 12-én függesztették fel, de véglegesen csak a két állam 1949. április 16-án aláírt barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződésének életbelépésével szűntek meg. Hivatalosan a lakosságcserével 73 173 szlovák hagyta el Magyarországot, és 68 407 magyart költöztettek át a Felvidékről. Véleményem szerint azonban a Csehszlovákiából elüldözöttek vagy elmenekültek száma 1949 tavaszára elérte a 120–150 000 főt.

Mi a tanulság?

[F. M.]: Le lehet vonni mindezen történésekből tanulságot?

[B. S.]: Az első világháború után a győztes térképrajzolók felbomlasztottak soknemzetiségű birodalmakat, s kis államokat hoztak létre. Azonban úgy valósult meg a csehek, szlovákok, szerbek, románok stb. önrendelkezése, hogy ezzel egyidejűleg más nemzetiségeket, magyarokat, németeket megfosztottak attól, hogy élvezhessék az újonnan létrejövő, úgymond nemzetállamok területén ezt a jogot. Az új államok – beleértve Csehszlovákiát is – nem tudták megoldani a nemzetiségi kérdést, s nagyobb volt a nemzetiségi elnyomás, mint a Monarchiában. A második világháború után hódított teret az az elképzelés, hogy úgy kell „megoldani” a nemzetiségi kérdést, hogy meg kell szabadulni tőlük, el kell őket üldözni a szülőföldjükről.

A párizsi békeszerződésben pedig teret engedtek még az első világháborút követő időszaknál is durvább nemzetiségi elnyomásnak, mivel a nemzetiségi kérdést az adott ország belügyének tekintették, s így kiszolgáltatták őket az uralkodó nemzetnek. Ezen túlmenően ezekben a szerződésekben csak az egyéni jogokat rögzítették, a kollektív nemzetiségi jogokat nem. Pedig a polgári szabadságjogok biztosítása nem válasz, nem megoldás a nemzetiségi kérdésre.

Napjaink eseményei is azt bizonyítják, hogy a nemzetiségi önrendelkezés, illetőleg autonómia, a kisebbség kollektív jogainak biztosítása nélkül nincs megoldás.

Az interjút készítette: FÖLDESI Margit
http://www.tankonyvtar.hu/historia-1996-07/historia-1996-07




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:



Wincistók [ 2012-06-24 15:48 ]

Magyarul a csehszlovák államképződmény ugyanolyan kitételeket alkalmazott a magyarokkal szemben, mint Hitler a zsidókkal szemben! A meggazdagodás vágya vezette nemcsak a Tyso- és Hlinka féle csürhét,hanem a Masaryk- és Benes féle rabló gazembereket is! Ezeknek az utódai vezetik most is a két utódországot, és az autonómia csak egy szitokszó náluk!




HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona