Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Biró Ágnes: Szlovákia nyelvi, nemzetiségi viszonyai

2008.12.30
A nyelvhasználat kérdésének központi szerepe a szlovák politikai gondolkodásban alapvetően azzal a ténnyel magyarázható, hogy Szlovákia lakosságának mintegy 10 százalékát magyar anyanyelvű állampolgárok alkotják, akiknek természetes asszimilációja belátható időn belül nem valószínű. Ennek több oka is van. A magyar nemzeti kisebbség mára szinte csak kizárólag a Magyarországgal határos területsávban él, ahol őshonos lakosságként jelentős területen még ma is a regionális többséget alkotja. 2001-ben a népszámlálás adatai szerint Szlovákiában 521 ezer magyar nemzetiségű és 573 ezer magyar anyanyelvű személy élt. (1921-ben még 651 ezer személy, azaz az ország lakosságának 22 százaléka volt magyar nemzetiségű.) A magyar nemzetiségűek megközelítően 80 százaléka magyar többségű településen él, és csupán 6 százalékuk olyan település lakója, ahol arányuk nem éri el a 10 százalékot. Még 2001-ben is 410 település volt Dél-Szlovákiában, ahol a magyarok abszolút többséget alkottak. Ezekben a községekben természetes módon elsősorban a magyar nyelv tölti be a mindennapi érintkezés nyelvét, s ha ezt törvényekkel nem korlátoznák, nem szorítanák vissza, minden nyelvi és személyi feltétele adott lenne annak, hogy a hivatali érintkezésben akár teljes mértékben is érvényesüljön.

A jelen állapot és a történelmi előzmények ismerete nélkül nehezen érthető meg, hogy a nyelvhasználat kérdése miért tölt be központi szerepet a szlovák közgondolkodásban és az állami politikában. Mivel az ország határait a nyelvi viszonyokra való tekintet nélkül alakították ki, s az első világháborút követő nagyhatalmi döntés során jelentős nagyságú összefüggő magyar többségű területek kerültek az új államhoz, Csehszlovákia a kezdetektől fogva igyekezett minden lehetséges eszközzel az ország nem szláv nyelvű területein is erősíteni a „hivatalos” nyelv helyzetét. A hivatalos nyelvre, mint integrációs tényezőre, a kisebbségek nyelvére pedig, mint az ország területi integritását is veszélyeztető tényezőre tekintettek. Ez a nézet ma is továbbél a szlovák társadalom széles rétegeiben (ezt példázza pl. a „Na Slovensku po slovensky/Szlovákiában szlovákul” vagy a „Maďary za Dunaj/Magyarok a Dunán túlra” szlogenekben megfogalmazott elvárás, de erre utalnak a különböző szociológiai kutatások eredményei is).

A nyelvi homogenizálásra törekvést nemcsak törvényekben deklaráltan hirdették, megvalósítása érdekében konkrét lépéseket is tettek. Például az összefüggő magyar nyelvterületet céltudatosan már a második világháborút megelőzően is telepesfalvak láncolatának kialakításával próbálták megbontani, majd a második világháborút követően az ún. lakosságcsere keretében telepítettek a magyar nyelvterületre szlovákokat, megbontva ezzel a korábban egynyelvű faluközösségeket. Az ún.”reszlovakizáció”, valójában adminisztratív szlovakizáció keretében pedig a magyar nemzetiségűek százezreit kényszerítették arra (nagyobbrészt csak átmeneti sikerrel), hogy szlovák nemzetiségűnek vallják magukat. A háborút követő teljes jogfosztottság évei után a kommunista hatalomátvételt követően a szocialista nemzetiségi politika jegyében a magyar kisebbség helyzete aránylag javult, konszolidálódott. Bár kevésbé nyílt formában, de a nemzetiségek asszimilációjára való állandó törekvés mindvégig megfigyelhető volt.

Az államnyelvtörvény előzményei

A Szlovák Köztársaság jelenlegi nyelvpolitikájának gyökerei közvetlenül a rendszerváltást követő időszakba nyúlnak vissza. Bár az első kezdeményezések a nyelvtörvény megalkotására már az 1968-as politikai enyhülés időszakában megjelentek, amikor a szlovák társadalomban a cseh- és magyarellenes indulatok is elemi erővel jelentek meg, de a Varsói szerződés katonai beavatkozását követően a kérdés két évtizedre lekerült a napirendről.

Az 1968-ban Jozef Ruľička nyelvész által megfogalmazott javaslatban már megjelent az „államnyelv“ fogalma, és az a követelmény, hogy a „nyilvánosság előtt“ a szlovák nyelv használata legyen kötelező.

A rendszerváltozás időszakában Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein spontán megjelentek a magyar nyelvű helységnévtáblák, a magyar nemzetiségű polgárok szabadabban, bátrabban kezdték nyilvánosan is használni anyanyelvüket, s a demokratizálódás folyamatától nemzetiségi, nyelvi jogaik kibontakozását is várták. Sőt még a népszámlálás során is megnövekedett számban vállalták nemzetiségüket. Ez a jelenség a nacionalista szlovák körökben aggodalmat váltott ki. Már 1990-ben, a Dél-Szlovákiában élő szlovákok „védelmére” hivatkozva a „Matica Slovenská“ nevű kulturális szervezet törvény megalkotását kezdeményezte a szlovák államnyelvről, amelyet a Szlovák Nemzeti Párt nyújtott be a parlament elé. 1990. október 5-én a parlament előtt még tömegtüntetést is szerveztek a szlovák nyelvnek, mint „Szlovákia egész területén kivétel nélküli és egyetlen hivatalos és államnyelvnek“ a törvénybe iktatásáért. Az akkor még közös csehszlovák állam keretében a Szlovák Nemzeti Tanács végül egy a Matica Slovenská javaslatától enyhébb törvényt fogadott el a hivatali nyelvhasználat kérdésének szabályozására Szlovákia területén.

A szabadon választott parlamentnek már az egyik első törvénye is a nyelvi politika körébe tartozott. Az 1990. évi 428. törvény „a hivatalos nyelvről a Szlovák Köztársaságban” kimondta, hogy a „Szlovák Köztársaság állami területén hivatalos nyelv a szlovák.” A törvény főként a hivatali nyelvhasználatot szabályozta. A csupán nyolc szakaszból álló törvény egyben szabályozta a kisebbségi nyelvek hivatali használatát is. A 6. cikkelyében a cseh nyelv hivatali használatát teljes mértékben elismerte, a kisebbségi nyelvek hivatali használatát pedig olyan településeken tette lehetővé, ahol a kisebbség aránya a lakosság 20 százalékát meghaladta. Ugyanakkor kimondta azt is, hogy az állami és önkormányzati szervek hivatalnokai nem kötelesek ismerni és használni a nemzeti kisebbség nyelvét, valamint azt, hogy a közokiratok és az írásbeli ügyvitel nyelve a szlovák. Ezek a korlátozó rendelkezések a későbbi jogszabályokban is megjelentek. A törvény a szlovák nacionalisták igényeinek így sem nem felelt meg, elsősorban éppen a nemzetiségekre vonatkozó rendelkezései miatt, mivel bár szűk keretek között, de mégis lehetővé tette a kisebbségi nyelvhasználatot.

A csehszlovák állam megszűnésének egyik legjelentősebb állomása a Szlovák Köztársaság Alkotmányának a Szlovák Nemzet Tanács általi elfogadása volt 1992 szeptemberében. A nacionalista pártok által megszavazott alkotmány 6. cikkelyébe belekerült, hogy „A Szlovák Köztársaság területén az államnyelv a szlovák nyelv“. Az alkotmánynak erre a szakaszára hivatkozva fogadta el később a parlament az államnyelvről szóló törvényt. Természetesen maga a törvény is ugyanannak a felfogásnak, az „államnyelvi ideológiának„ a terméke, s ugyanazoknak a kézjegyét viseli, mint a három évvel korábban megszületett alkotmány.

Az Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló 1995. évi 270. törvényt 1995. november 15-én fogadta el a Szlovák Nemzeti Tanács, és 1996. január elsejétől hatályos, a bírságokra vonatkozó 10. cikkely kivételével, amely a törvény 13. cikkelyének rendelkezése alapján egy évvel később, 1997. január elsejével lépett hatályba.

A nyelvi jogokat érintő más jogszabályok és nemzetközi dokumentumok a Szlovák Köztársaság jogrendjében

Az immár független Szlovák Köztársaság parlamentje 1993-94-ben az Európa Tanácshoz történő csatlakozás érdekében három törvény elfogadásával is demonstrálta a nemzeti kisebbségek megfelelő védelmét. Az „1993. évi 300. törvény a családi névről és utónévről” és az „1994. évi 154. törvény az anyakönyvekről”, a kisebbségi nyelven történő hivatalos névhasználatot tették lehetővé. Az „1994. évi 191. törvény a települések kisebbségi nyelven való megjelöléséről”, vagyis az ún. táblatörvény elfogadása pedig, bár jelentős korlátozásokkal, de lehetővé tette a helységnév feltüntetését a nemzeti kisebbségek nyelvén a települések elejét és végét jelző helységnévtáblán.

Az államnyelvtörvény elfogadásakor Szlovákia már csatlakozott az Európai Tanács keretében megszületett kisebbségvédelmi keretegyezményhez. A „Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezményt” 1995. február elsején elsők között írta alá, és ugyanez év szeptember 15-én ratifikálta, bár az egyezmény csak a szükséges számú ratifikációt követően 1998. február elsején lépett hatályba. A keretegyezmény a 9., 10. és 11. cikkelyeiben közvetlenül foglalkozik a nyelvhasználat kérdésével. A 9. cikkely 1. bekezdése szerint például „A Felek kötelezettséget vállalnak annak elismerésére, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a véleménynyilvánítási szabadsága magába foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát a kisebbség nyelvén, országhatárokra való tekintet nélkül és a hatósági szerv beavatkozása nélkül.“ Vagy a 10. cikk 1. és 2. bekezdése kimondja, hogy „A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek elismerik kisebbségi nyelvének szabad és beavatkozás nélküli használatát úgy magánbeszélgetésben, mint nyilvánosan, szóban és írásban. A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által hagyományosan vagy jelentős számban lakott területeken, amennyiben azok a személyek úgy kívánják, vagy az ilyen kívánság megfelel a valóságos szükségletnek, a Felek erőfeszítéseket tesznek arra, hogy biztosítsák – lehetőség szerint – e személyek és a közigazgatási hatóságok közötti kisebbségi nyelv használatát elősegítő feltételeket.”

Az államnyelvtörvény elfogadásakor bár már alá volt írva, de még nem volt hatályos a szlovák-magyar alapszerződés (Szerződés a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről), amelyet 1995. március 19-én Párizsban írt alá a két ország miniszterelnöke. A kisebbségek jogait rögzítő rendelkezéseket az alapszerződés 15. cikkelye tartalmazza. A szerződést csak egy évvel az aláírása után, 1996. március 26-án ratifikálta a szlovák törvényhozás, részben éppen azért, hogy az alapszerződésben a magyar kisebbségnek nyújtotta látszólagos nagylelkűséget legyen idő ellentételezni a nyelvtörvény elfogadásával, pedig a szerződésekről szóló 1969-es bécsi egyezmény alapján köteles lett volna tartózkodni azoktól a cselekedetektől, amelyek meghiúsítják a szerződés tárgyát és célját, amíg a szerződés hatályba nem lép. A kétoldalú nemzetközi szerződés több rendelkezése is közvetlenül érinti a nyelvhasználati jogokat. 15. cikkének 2. bekezdése c) pontjában leszögezte, hogy „A nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival együtt szabadon kinyilvánítani, megőrizni és fejleszteni saját etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásukat, és megőrizni, illetve fejleszteni kultúrájukat, annak minden vonatkozásában.” Ugyanezen szakasz g) pontja szerint „Joguk van továbbá .... használni anyanyelvüket a hivatalokkal való kapcsolatokban, ideértve a közigazgatást, és a bírósági eljárásokban, anyanyelven feltüntetni azon települések neveit, amelyekben élnek, az utcák és egyéb közterületek neveit, helyrajzi adatokat, feliratokat és közterületi információkat, bejegyezni és használni kereszt- és vezetékneveiket ezen a nyelven, az állami nevelési-oktatási rendszer keretén belül adekvát lehetőségre anyanyelvük oktatására és anyanyelvükön történő oktatásra – a hivatalos nyelv oktatásának vagy az azon való oktatásnak a sérelme nélkül –, ugyanúgy joguk van a nyilvános tömegtájékoztatási eszközökhöz való diszkriminációmentes hozzájutásra és saját tömegtájékoztatási eszközökre. A Szerződő Felek az általuk vállalt nemzetközi kötelezettségekkel összhangban megtesznek minden szükséges jogi, adminisztratív és egyéb intézkedést a felsorolt jogok érvényesítése érdekében, amennyiben már ilyen szabályozás nincs a jogrendjükben”

Az államnyelvtörvény korábbi módosításai

1996. május 27-én 33 parlamenti képviselő, közöttük a magyar pártok képviselői alkotmánybírósági beadványban kérték a törvény alkotmányossági felülvizsgálatát, az indítványukban a törvény 29 rendelkezését támadták meg. Az indítvány kiegészítését követően az alkotmánybíróság 1997. augusztus 26-án hozta meg döntését. Határozatában csupán egy pontban adott helyt az indítványnak. A törvény 3. cikkelyének 5. bekezdését semmisítette meg, amelynek hatályon kívül helyezett rendelkezése szerint „A közjogi szervekhez intézett állampolgári beadványokat államnyelven nyújtják be” .
A törvény első parlamenti módosítására a Vladimír Mečiar vezette kormánykoalíció bukását eredményező 1998-as parlamenti választásokat követően került sor. Az új parlamenti többség 1999. január 13-án módosította az államnyelvtörvényt, amely 3. cikkelyének 3. bekezdését, valamint 4. cikkelyének 3. bekezdését kiegészítették a kétnyelvű bizonyítványok kiadását, valamint az iskolai dokumentáció két nyelven történő vezetését a nemzetiségi oktatási intézményekben lehetővé tevő rendelkezésekkel. Ezzel egyébként csupán a korábbi több évtizedes gyakorlatot állították vissza.

Az 1999. július 10-én elfogadott a „nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról” szóló 1999. évi 184. törvénnyel pedig a parlament hatályon kívül helyezte az államnyelvtörvény 10. cikkelyét, amely a törvény megszegésének bírságolás útján történő szankcionálásáról rendelkezett.

Az államnyelvtörvény utolsó módosítására 2006. december 12-én került sor. A 2007. évi 24. törvénnyel a 2003/58/EK irányelvnek megfelelően az államnyelvtörvény 3. cikkelyének 4. bekezdése olyan értelemben egészült ki, hogy az információs rendszerekben (pl. cégnyilvántartás) külön jogszabályi előírás esetén más nyelv is használható legyen.

Az államnyelvtörvény módosításának szükségessége

Az államnyelvtörvény már elfogadása során – egyrészt általános ideológiai alapja, másrészt egyes a kisebbségi nyelvhasználatot indokolatlanul és aránytalanul korlátozó rendelkezései miatt – a nemzeti kisebbségek tiltakozását váltotta ki. Ennek megalapozottságát a kisebbségvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetek is elismerték. Az Európai Tanács keretében létrejött két kisebbségvédelmi dokumentum, a Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezmény, valamint a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Kartájának teljesítését ellenőrző szakértői bizottságok ajánlásai, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásai visszatérően foglalkoznak az államnyelvtörvénnyel. Szlovákia a kisebbségvédelmi keretegyezményhez 1995-ben, a nyelvi kartához 2001-ben csatlakozott, az előbbi esetében már a harmadik, az utóbbi esetében pedig a második ellenőrzési ciklus van jelenleg folyamatban. A keretegyezményhez kapcsolódóan, például a szakértői bizottság már az első jelentésében megállapította, hogy „(35.) ...az államnyelvről szóló törvényben olyan rendelkezések vannak, amelyek indokolatlan korlátozását jelenthetik a kisebbségi nyelveken történő információ és gondolatcsere szabadságának...„, „(36.)..a nem egyértelmű jogi helyzet negatív következményekkel járhat a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára. Sőt még a hivatalok által a törvény megszegéséért kiszabott szankciók nélkül is a törvény jelenlegi formájában ”bénító hatással” járhat a kisebbségek legitim tevékenységeit érintően. A fentebb kifejtettekre tekintettel a tanácsadó testület nézete szerint alapvető, hogy ez a kérdés szükség esetén az államnyelvtörvény módosítása és kiegészítése által nyerjen megoldást, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak világos és komplex módon a törvényben és a gyakorlatban megvalósuló védelmére tekintettel.”

A második ellenőrzési ciklust lezáró miniszteri bizottsági ajánlások szerint „A nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló jogszabályi keretnek még mindig hiányosságai vannak, beleértve a kisebbségi kultúrák finanszírozásával és a kisebbségi nyelvekben történő művelődéssel kapcsolatos hiányosságok...„, „ A következő ajánlást fogalmazza meg a Szlovák Köztársaság számára: folytatni a megkezdett erőfeszítést a nemzetiségi kisebbségekre vonatkozó jogszabályi keret kialakítására, beleértve a kultúra és oktatás területét, és biztosítani, hogy a nyelvi törvények tartalma és értelmezése ezekkel a törekvésekkel összhangba legyen.”
A nyelvi karta teljesítését ellenőrző szakértői bizottság jelentésében szintén foglalkozik az államnyelvtörvénnyel:

„52. A szakértői bizottság hivatkozik a karta 3. részéhez kapcsolódó értékelésére. Azonban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az államnyelvtörvény – amely, amint az látható lesz, tartalmaz néhány korlátozó rendelkezést a regionális és kisebbségi nyelvek használatáról – még nem volt módosítva.”

„76. A szakértői bizottság megállapított néhány esetet, ahol az államnyelvtörvény kimondottan előírja a szlovák nyelv használatát, amellyel releváns területeken elbátortalanít a regionális és kisebbségi nyelvek használatától (lásd az alább található 288. bekezdésben). A törvény módosítása szükséges, hogy összhangba kerüljön a karta keretében vállalt kötelezettségekkel.”

„A szakértői bizottság felszólítja a szlovák szerveket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az államnyelvtörvény olyan rendelkezéseinek eltávolítására, amelyek indokolatlan megkülönböztetést, kizárást, korlátozást vagy előnyben részesítést eredményeznek a regionális és kisebbségi nyelvek használatával kapcsolatosan Szlovákiában.”

„A szakértői bizottság felszólítja a szlovák szerveket, hogy tegyenek intézkedéseket a magyar nyelv szélesebb körű használatának lehetővé tételére vagy támogatására minden vonatkozásban a regionális és helyi szervek keretében, és nyújtsanak jogszabályi alapot a magyar nyelv használatának kerületi szinten történő bevezetésére, ahol a magyarul beszélő személyek szükséges számban vannak jelen.”

„A szakértői bizottság felszólítja a szlovák szerveket, hogy a jogrendből távolítsanak el bármiféle rendelkezést, amely indokolatlanul tiltja vagy korlátozza a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a gazdasági vagy társadalmi élet vonatkozásában.”

A Miniszteri Bizottság ajánlásában (RecChL(2007)1) a nyelvi karta szlovákiai teljesítésével kapcsolatosan az alábbiakat fogalmazta meg:
„A Miniszteri Bizottság ...ajánlja, hogy a Szlovák Köztársaság szervei vegyék figyelembe a Szakértői Bizottság minden megjegyzését, főleg: 1. Javítsák és egészítsék ki a jogszabályi keretet tekintettel a karta ratifikálásakor Szlovákia által vállalt kötelezettségekre, különösen: - vizsgálják felül azt a követelményt, amelynek alapján a regionális és kisebbségi nyelvek használóinak a település lakóinak legalább 20 százalékát kell alkotniuk a kötelezettségek teljesítéséhez a közigazgatási szervek részéről, - vizsgálják felül az államnyelvtörvényből eredő, a regionális és kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó korlátozásokat...”

Mivel az Alkotmány 7. cikkelye értelmében a keretegyezmény és a karta elsőbbséget élvez a belső törvényekkel szemben, és mivel a keretegyezmény és a karta teljesítésének vagy nem teljesítésének megállapítására hivatott szervek az Európai Tanács szervei, ezért egyértelmű, hogy a szlovák kormánynak kötelessége a nyelvtörvénynek a nemzetközi szervezet által ajánlott irányba történő módosítása. Nem korlátozhatja a kisebbségi nyelvhasználatot és szigoríthatja az erre vonatkozó jogszabályokat, amikor nemzetközi szerződésben ezzel ellentétes kötelezettségeket vállalt. Ha mégis ezt tenné, alkotmányellenesen járna el.

A jelenlegi kormány által tervezett módosítás

Az államnyelvtörvény kisebbségellenes irányú módosítása szervesen beleilleszkedik Robert Fico kormányának politikájába. Nem csupán a kormányfő pártjának szélsőséges kijelentéseiről elhíresült koalíciós partnerei miatt, hanem mert maga a kormányfő is számtalanszor hangot adott „nemzetibb” politikai irányultságának. Közismertek kijelentései, amelyekben a nemzeti tudat erősítéséért száll síkra, „racionális állami historizmus” támogatását ígéri, a szlovák nemzetet Európa legrégibb államalkotó nemzetének nyilvánítja „akik már államalakulatban éltek, míg más államokban talán csak valamilyen állatok bolyongtak”, a szlovákiai kisebbségek „többletjogairól” beszél, lojalitásukat hiányolja, megköveteli „tökéletes” szlovák nyelvtudásukat, és a Matica Slovenská nevű kulturális szervezetet nagyobb aktivitásra sarkalja Dél-Szlovákiában. A Smer, Szlovák Nemzeti Párt és HZDS alkotta hármas koalíció 2006-os kormányprogramjában is szerepel, hogy „a Szlovák Köztársaság kormánya figyelni fog a szlovák nyelv, mint államnyelv fejlesztésére és védelmére”. A kormányprogram 6. fejezetének „Helyi és kisebbségi kultúrák” című részében nem kis cinizmusról tanúságot téve, azzal zárja le az egyébként csupán kilenc sorból álló részt, hogy „támogatja a szlovák kultúra fejlesztését a nyelvileg vegyes területeken.” Az államnyelvtörvény módosításának közvetlen előzményeként a kormány 2007. november 7-ei ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az „Intézkedések az államnyelv területén” (Opatrenia v oblasti ątátneho jazyka ) című dokumentumot. Ebben kifejtette, hogy eme intézkedések célja „a szlovák nyelv, mint államnyelv helyzetének megerősítése a Szlovák Köztársaság területén, biztosítani az államnyelvtörvény jobb érvényesítését, az államnyelv hatályos kodifikálásának tiszteletben tartását a nyilvános érintkezésben és javítani a nyelvi kultúra általános színvonalát a társadalomban.” A dokumentum a hatályos törvény legnagyobb fogyatékosságának az állami szankcionálás lehetőségének hiányát tartja a törvény rendelkezéseinek megsértőivel szemben.

A kormány 2008-as jogalkotási tervében már meg is jelent a törvény módosítása december hónapra ütemezve ”a jogalkalmazási gyakorlat tapasztalatai alapján pontosítani az államnyelv használatának szabályait és kiigazítani a betartásának felügyeletét”.

A törvényjavaslat szövege 2008. november 18-án került fel a Kulturális Minisztérium honlapjára és december 5-éig juttathatták el a polgárok a törvényjavaslattal kapcsolatos véleményüket a minisztériumba.

A törvényjavaslat öt cikkelyből áll, az első legterjedelmesebb cikkely 33 pontban tartalmazza az államnyelvtörvényt érintő módosításokat. A második cikk a műsorszórásról szóló törvény és a távközlési törvény módosításait, a harmadik a községek nemzetiségi nyelven történő megjelöléséről szóló törvény, a negyedik pedig a nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról szóló törvény módosításait tartalmazza. Az ötödik cikkely a törvény hatálybalépésének idejét határozza meg.


Biró Ágnes,
az MKP kulturális alelnöke
parlamenti képviselő



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona