Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Békemenet- A békéért is harcolni kell, avagy kis lépés egy embernek, nagy lépés a közösségnek...

"Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm..." (Ghandi)


2012.05.18.
Sokak számára talán túl "erősnek" tűnhet hűséges égi kísérőnkre, a Holdra az emberi fajból elsőként lépő Neil Armstrong közismert mondatát "ide rendelni", de a léptékeken némileg állítva találónak érzem az alábbiakban kifejtettek megragadására.

A közösségünk önrendelkezéséért és természetes jogainak megerősítéséért kezdeményezett Békemeneten ugyanis nem többet, mint néhány lépést kérünk azoktól, akiknek valamit is számít a szakadék szélére sodort közösségünk jövője. Ha kellően nagy számú ember teszi meg a maga kis lépését, az valóban nagy lépés lenne nemzetrészünk számára.

Minden jogos ügy, ami a jussunkról szól, csak akkor lehet sikeres, ha képesek vagyunk küzdeni azért, ami minket megillet. Ezzel szemben mi a helyzet? Az, hogy sajnos az önrendelkezésünkért (autonómiánkért) - amelyet a Berényi József vezette MKP is fontos célnak tart, erről legutóbb maga a pártelnök beszélt a Most-MKP tárgyalások kapcsán a magyarországi sajtónak nyilatkozva is - meghirdetett Békemenetet eddig a Csemadok, a civil szervezetek és a politikai érdekképviseletünk részéről is teljes hallgatás övezi. A Csemadok, amely magyar érdekképviseleti szervezetnek tekinti magát, képtelen helyet biztosítani és meghirdetni a lakossági fórumokat Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen, Somorján és Pozsonyban.

E sorok lejegyzéséig egyetlen civil szervezettől sem kaptam még csak visszajelzést sem, hogy a megmozduláson részt vennének, avagy más formában segítenének a szervezésben. Azok sem szólaltak most meg, akik máskülönben igen aktívak konferenciaszervezésben, tárgyalásban, beszédben. Szavakban.

Igen, ahol már a jövő a tét, ott a folyamatos múltba tekintés, nagy elődeink példáinak megidézése és bronzba avagy márványba öntése, szavak és szavalatok egymást követő sora konkrét és hathatós lépések -tettek - hiányában finoman szólva is aggasztó, de inkább kétségbe ejtő.

Nem kétlem, egy ilyen, e Békemenethez hasonló megmozdulás - pontosabban az ahhoz való nyílt csatlakozás - úgymond "kockázatos" lépés. Különféle retorziók érhetnek bennünket, s még csak nem is elsősorban a hatalom részéről, hiszen pusztán alkotmányos jogaival él az, aki részt vesz egy messzemenően törvényes keretek között meghirdetett civil megmozduláson. Nem, a legsúlyosabb retorziók, arculcsapások köreinkből érkeznek. Tudom, hiszen az elmúlt évek megmutatták e "mechanizmus" működését: előbb a jól bevált hallgatás, majd, ha ez nem érte el a kívánt hatást, az eszközökben nem válogató diszkreditálás s végül - avagy ezekkel párhuzamosan - a tiltás.

Így tehát e kezdeményezés támogatása (nem anyagi, hanem erkölcsi) a már mondhatni megszokott menetrend szerint elmarad. Ilyen körülmények között a Békemenet egyes állomásai baráti beszélgetésekké alakulhatnak át, ami persze nem baj, sőt. Egy ilyen kezdeményezés (s nem csak a mostani Békemenetre, hanem általában bármely sorskérdésünket érintő megmozdulásra értem) sikere vagy kudarca ugyanis jelzésértékű, mondhatni a legtökéletesebb lelete közös ügyeinkért viselt felelősségvállalási "kedvünk" állapotának. Kitűnően látható belőle, hogy hol is tartunk jelenleg, mire vagyunk képesek, hol húzódik közösségünk lehetőségeinek végső határa. Választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a Szózatot csak gyönyörűen énekelni, avagy annak szellemében cselekedni is tudunk (vagy legalább akarunk).

Hanem ha már itt tartunk, nézzünk picit e kezdeményezés szervezésének kulisszái mögé!

Az elmúlt hetekben sokakhoz fordultam kérő szóval, akiknek képességei és lehetőségei nyomán módjukban állna segíteni a Békemenet minél színvonalasabb megszervezésében. Olyan egyszerű, mégis nagyon fontos, gyakorlati dolgokról van szó, mint például szóróanyagok kinyomtatása és terjesztése, a menet útvonalán a résztvevők természetes szükségleteinek kielégítése és persze a médiaháttér, ami nyilvánvalóan nem főműsoridős reklámspotokat kívánt jelenteni, hanem egyszerűen csak hiteles tájékoztatást. Tisztelet a kivételnek - ilyen a Felvidék Ma hírportál, amely akár az esetleges nézetkülönbözőségeink ellenére is az elhallgatás helyett a tájékoztatást választotta - de e "hátszél" elmaradt.

Azt szerettem volna, hogy ne ismétlődjék meg 2010. május 26-a, amikoris a szlovák parlament délután a magyar állampolgársági törvényre ellenreakcióként elfogadta alkotmányellenes ellentörvényét, s erre az időpontra tüntetésre hívtam a jóérzésű felvidéki magyarokat. Ekkor ugyanis, bár a lehető legtöbb felvidéki médiaszereplőnek elküldtem az erről szóló felhívást, mégsem informált egyik sem. Hiszen mennyivel könnyebb utólag gúnyolódva úgy kommentálni, hogy a szervező magára maradt a megmozdulásán néhány titkos és nem titkos törvényszolgával... Csak remélni tudom, hogy ez volt életük legnagyobb öröme, hogy hathatós közre(nem)működésükkel a passzivitásba fulladnak azok a kezdeménynezések, melyek megmaradásunk zálogaként tekintett ügyeink, témáink (köz)életben tartását célozták.

Ki vitathatja, hogy ha sikerül egy komoly, sok tízezres tömegrendezvényt megvalósítani - pontosabban ezek sorozatát, hiszen senki nem várhat eredményt egyetlen eseményből, a lényeg mindig a folytonos együtt lét és együtt gondolkodás - akkor a szavunk súlya is egészen más...? De hogy egészen konkrét és pártpolitikai szempontból is úgymond praktikus legyek: ha egy ilyen tömegmegmozdulás(sorozat) megvalósul, akkor vajon a kétes múltú és jelenű Most-Híd vegyespárt sikerrel vehette volna-e az akadályt a választásokon azzal a semmitmondó, a nemzeti megmaradásunkat teljes mértékben ignoráló súlytalan programmal, amellyel azt a bizonyos küszöböt átlépte? Ha a közösség komolyan hallatja hangját, vajon ignorálhatják-e ezt azok, akik a képviseletünket kívánják ellátni és ezért harcba szállnak voksainkért? Minden kérdés természetesen költői...

Mindezek fényében, egyebet nem tehetvén, csupán kérdezni tudok. Megkérdezni, hogy vajon azok a bátrak, akik dacolva az alkotmányt és minden tisztességes emberi normát sértő szlovák állampolgársági törvénnyel nyíltan vállalták magyar állampolgárságukat és ezért elszenvedték a szlovák hatalom ellenlépéseit, nos, ők vajon felemelik-e szavukat, ott lesznek-e a Békemeneten? S ugyanígy: azok a civil szervezetek, akik elismerésre méltó vehemenciával védik jogainkat a szavak frontján, most vajon bírnak-e szó szerint megtenni néhány konkrét lépést is?

Én mindenesetre baráti és harcostársi kézfogással fogom őket várni pénteken a komáromi Klapka téren s elindulok bottal a kezemben. Jutok, ameddig jutok, de egyet tudok, mert egyedül ezért állhatok jót: megteszek minden tőlem telhetőt a sikerért.

Végezetül - emlékeztetőül - lássuk, miről is szól ez a mostani megmozdulás, melyek azok a követeléseink, melyekre szeretnénk felhívni a figyelmet:

1. Egyenlő jogokat a magyar nemzethez tartozóknak! Szlovák és magyar állampolgárokként, európai uniós polgárokként nem akarunk másodrangú állampolgárokként élni szülőföldünkön.

2. Esélyegyenlőséget az élet minden területén! Szűnjön meg az anyanyelvünk és nemzeti hovatartozásunk alapján való hátrányos megkülönböztetésünk az élet minden területén!

3. Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, igazságos és demokratikus jogállamot! Tartsák tiszteletben az európai egyesülés alapelveit és a hatályos emberi jogi nemzetközi egyezményeket.

4. Töröljék el az emberi és polgári jogoknak ellentmondó, azokat sértő törvényeket, elsősorban a Benes-dekrétumokat, az állampolgársági ellentörvényt, a nyelvtörvényt és minden olyan rendelkezést, amely etnikai alapon megkülönbözteti a szlovákiai állampolgárokat!

5. Területi autonómiát az 1918-as Hodľa-Bartha-féle demarkációs vonaltól, a szlovák-magyar etnikai határtól délre eső területeken. A Felvidéki Autonóm Tartománynak legyenek saját önigazgatási szervei, beleértve a döntéshozatalt, végrehajtást és igazságügyet, ellenőrzést is!

6. Az autonómia területén élő mindkét nemzetrész tagjaira egyformán vonatkozó kötelező kétnyelvűséget! Az ország minden városában és községében, ahol a kisebbség lélekszáma meghaladja a 8 %-ot, legyen a kisebbség és a többség nyelve is kötelezően oktatva az anyanyelvű iskolákban!

7. Adják vissza mindenkinek, magánszemélyeknek és intézményeknek egyaránt a tőlük jogtalanul elvett tulajdonukat!

8. Részesüljön megfelelő kárpótlásban minden igazságtalanul elítélt, jogfosztott, meghurcolt és kényszermunkára kötelelezett személy! Elhunytuk esetén a kárpótlást az utódaik kapják meg!

9. A közös történelmünket mindkét fél számára elfogadható, a kölcsönösen hasznos együttműködést és a közös jövőt szem előtt tartó történelemkönyvekben megírni és oktatni!

10. A Felvidéki Autonóm Tartomány területén teljeskörű anyanyelvi iskolarendszert az óvodától az egyetemig és a magyar nyelvhasználat biztosítását a helyi hivataloktól a parlamentig!

11. Anyanyelvű vallásgyakorlást magyar katolikus püspökséggel és önállóságot a magyar nyelvű evangélikus hitközösségnek is!

12. A Felvidéki Autonóm Tartomány létrejötte után a két egyenrangú államalkotó nép, a felvidéki magyarok és a szlovákok, illetve képviselőik kezdjenek tárgyalásokat a szövetségi államformáról!

Mindenkit egyforma mértékben megillető szabadságban és méltóságban akarunk élni,mint a felvidéki magyar néphez tartozó állampolgárai a Szlovák Köztársaságnak, Magyarországnak és az EU-nak

Hogy sikerrel járjunk, összefogásra van szükség. Ezért tehát - ez úton is - tisztelettel hívom a Magyar Koalíció Pártjának vezetőit, tagjait és szimpatizánsait, hogy legyenek ott pénteki megmozdulásunkon és jelenlétükkel, szavaikkal bátorítsák közösségünket jogainkért való kiállásában. Tegyenek hitet megmaradásunk egyedüli záloga, az önrendelkezés megvalósítása mellett. Legyen ez a pénteki nap a kezdete egy új korszaknak, melyben immáron nem szemlesütve, megfélemlítve, lelkileg kifacsarva, másodrendű polgárokként élünk szülőfüldünkön, hanem öntudatos, szülőföldjét és nemzetét szerető és ezekért tenni akaró és tudó magyarokként, akik ennél fogva mindig partnerei - de egyenlő partnerei, sohasem alárendeltjei - tudnak lenni a többségi nemzetnek minden tisztességes, jószándékú kezdeményezésében. Mert sohasem voltunk még jobban egymásra utalva itt Európa közepén, mint most, ezekben az időkben.

Bósza János



A becsületesen és erkölcsösen elvégzett munka jutalma abban rejlik, hogy megtehettük. (Népi bölcsesség)



A komáromi Bósza János legújabb akciója

A komáromi Bósza János legújabb akciója
A szlovák-magyar megbékélésért gyalogol

Köszönöm az Újszó szerkesztőségének, hogy a békemenetről informál


2012. május 21. hétfő, 17:00 | Szerkesztőség

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Komárom. A szlovák-magyar megbékélés fontosságára szeretné felhívni a figyelmet Bósza János. A komáromi vállalkozó ezért gyalog teszi meg a Komárom-Pozsony távot. A több, mint száz kilométeres út során megáll Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen és Somorján, hogy az emberekkel beszélgessen a jogaikról – jelezte a múlt hét végén a Facebook internetes közösségi portálon. Aki egyetért vele, csatlakozhat hozzá gyalog, vagy akár autóval is, jelezte az aktivista.

A békemenet május 25-én reggel hatkor indul a Klapka térről, és a szervező tervei szerint május 28-án végződik majd a pozsonyi Grassalkovich palota előtti téren, ahol a résztvevők gyertyát gyújtanak a Béke szökőkútjánál a megbékélésért, a jogegyenlőségért és az autonómiáért.

Bósza az elmúlt években elsősorban autonómiakampányaival és magánakcióival hívta fel magára a figyelmet. 2010-ben nyilvánosan nejlonzsákot húzott a komáromi Erzsébet híd határátkelőjénél elhelyezett SNS-szes Trianon-emlékoszlopra, később, a Kossuth téren kialakított körforgalom közepére felállított Cirill-Metód szoborcsoport felavatását próbálta megakadályozni, minek következtében Vladimír Matejička smeres képviselő dulakodni kezdett vele. Ugyanabban az évben a Szlovákiai Régiók Pártja színeiben indult Komárom polgármesteri tisztségéért, de nem sokkal a 2010 novemberében tartott önkormányzati választások előtt meggondolta magát, visszalépett. (vps)



Jaj Istenem, de nagy a sötétség minálunk!

Jaj Istenem, de nagy a sötétség minálunk!

2012. május 21.
Mészáros László, Felvidék.ma

Néhány nappal ezelőtt arról írtam, hogy Bósza János Békemenetet szervez a szlovák-magyar megbékélésért, a jogegyenlőségért és az önrendelkezésünkért. Örömömre a hírt leközölte a Felvidék.ma hírportál, melynek ezúttal is köszönetemet fejezem ki.
Úgy gondoltam, mivel a jövőnkről van szó, ezt a jó hírt versengve leközli minden magyar nyelvű lapunk, sőt a szlovák média is hangos lesz tőle. (Az értesítők, ugyanis el lettek küldve!) Mert szilárd meggyőződésem, hogy nekik sem mindegy, ha az országban az elégedetlenség egyre inkább fokozódik a meg nem adott kisebbségi jogok miatt. A helyzetet figyelemmel kísérve sajnos nem így történt. Ennek ellenére bízom abban, hogy az említett akciót támogatni fogja politikai képviseletünkön kívül a Csemadok, civil szervezeteink, ifjúsági szervezeteink, valamint a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala is. Hiszen mindnyájan ugyanazért az ügyért harcolunk immár 100 esztendeje! A különbség csak az, hogy míg néhány szervezetünk évtizedek óta tovább folytatja meddő szópárbaját a mindenkori szlovák kormánnyal, addig Bósza megelégelve az egy helyben topogást, polgári tiltakozással teszi ugyanezt! Ezért is támogatom! Mivel azonban nem feladatom eldönteni, melyik a helyes út, és melyik nem, ugyanakkor a kettő sem zárhatja ki egymást, ezért támogatni illene mindkettőt. Mert a megosztottság mint oly sokszor megírtam már, a vesztünkbe sodor bennünket!!! Ugye nem ezt akarjuk kedves honfitársaim?

Végül a békemenettel kapcsolatban is lenne egy javaslatom: Hogy mindenütt elegen legyünk, a kevésbé kitartók Komáromból csupán a következő városba, Nagymegyerre mennének a csapattal, este meghallgatnák a polgárokkal való beszélgetést, majd visszatérnének járműveikkel és az autóbuszjáratokkal Komáromba. Ugyanezt tennék a nagymegyeriek és a dunaszerdahelyiek is. Végül a jól felkészültek, a somorjaiak és Pozsony környékének községeiből érkezők alkotnák a Pozsonyba érkezők magvát, kiegészülve azokkal az emberekkel, akik Komáromból és távolabbról is csak azért utaznak a fővárosba, mert úgy érzik, ott a helyük a nagygyűlésen!

Ami pedig írásom címét illeti, arra gondoltam, hogy ideje lenne elásni a csatabárdot, mellyel olykor egymásnak esünk, hogy a sötétséget végre a világosság válthassa fel a magyar fejekben, közösen keresve meg azt a bizonyos fényt az alagút végén!

Mészáros László, Felvidék.ma
http://www.felvidek.ma/nezopont/velemeny/34010-jaj-istenem-de-nagy-a-sotetseg-minalunk-



Bósza békemenetet szervez

Bósza békemenetet szervez
Komáromból Pozsonyba 2012. 05. 18

Bósza János komáromi civil békemenetet szervez a szlovák-magyar megbékélésért, a jogegyenlőségért és az önrendelkezésért. Tervei szerint Komáromból gyalog indul el Pozsonyba, s csatlakozásra buzdít mindenkit.
Bósza János honlapján és az egyik közösségi portálon közölte, május 25-én reggel Komáromból indul az általa szervezett békemenet, s május 28-án a délutáni órákban érkezik meg Pozsonyba, a Grassalkovich palota elé, a Béke szökőkútjához, ahol gyertyát gyújtanak a szlovák-magyar megbékélésért, a jogegyenlőségért és az önrendelkezésért. Útja során Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen és Somorján, ahol elbeszélget a polgárokkal jogainkról. Felhívásában arra buzdít mindenkit, vegyen részt a békemeneten gyalogosan, vagy autóval a menet után.

A komáromi civilt portálunk is megkereste, s arra kértük, nyilatkozzon a békemenetről és céljáról, ám ezt ő azzal utasította el, hogy a Bumm inkorrekt híreket közöl róla, aljas és sunyi módon befeketíti, illetve hírzárlat alatt tartja az általa szervezett eseményeket. „Nem tartok igényt arra, hogy bármit is leközöljenek“ - közölte írásos válaszában.

Évek óta küzd, de nem tudott támogatókat szerezni

A komáromi civil már több autonómiával kapcsolatos akciót szervezett. 2007 márciusában például az MKP tisztújító kongresszusának helyszínén, a Komáromi Jókai Színház épülete előtt tüntetett az autonómiáért. Ugyanebben az évben gyertyát gyújtott a köztársasági elnök rezidenciájául szolgáló Grassalkovich palota előtt a szlovák-magyar megbékélésért, elsősorban az akkori Fico-kormány és az SNS ténykedését bírálta.

2007 júliusában szerette volna létrehozni a Dél-Fölvidéki Autonómia Tanácsot, majd Dél-Fölvidéki Önrendelkezésért Tanács néven civil szervezetét, ám ezek bejegyzését elutasította a belügyminisztérium arra hivatkozva, hogy a szervezet céljai sértik az alkotmányt. Később a Nomos Regionalizmus társulást alapította meg, ám ezt az SNS javaslatára megszüntették. 2008-ban Mozgalom a Regionalizmusért (MaRe) néven szándékozott pártot alapítani, 2009 nyarán pedig bejelentette, Jogegyenlőségért Magyar Polgári Párt (JMPP) néven szervez pártot. Ekkor közölte, 4 hónapon belül összegyűjtik a pártalapításhoz szükséges aláírásokat, ám ez nem sikerült, így ez a kezdeményezés is kifulladt.

Egy mostanihoz hasonló békemenet 2009-ben meghiúsult

2009-ben is békemenetet hirdetett, a mostanihoz hasonló célokkal, ám ez végül nem indult el. Bósza akkor közölte, az elnökválasztásra való tekintettel maradt el a menet.

A komáromi civil akkor is a figyelem középpontjába került, amikor a komáromi Cirill és Metód-szobot áthelyezése ellen tiltakozott. 2010-ben a Fico-kormány úgy döntött, Komárom város akarata ellenére helyezi át a helyi Matica-széház homlokzatán található szobrot a Kossuth téri körforgalom közepébe. Bósza elállta a szobrot szállító teherautó útját, az úttestre feküdt, és építési engedélyt követelt. Vladimír Matejička smeres parlamenti képviselő és társai erőszakkal rángatták le az útról.

Bósza 2010-ben bejelentette, a Szlovákiai Régiók Pártja támogatásával indul a polgármester-választáson Komáromban. Ennek apropóján közölte azt is, hogy rendszeresen elbeszélget majd a komáromiakkal a város jövőjéről, ám végül csak egy találkozóra került sor, melyen összesen két személy vett részt. Két nappal később ugyanis visszalépett a jelöltségtől.

2011 januárjában újabb akciót szervezett, lefóliázta az SNS által Komáromban felállított Trianon-oszlopot. Tavaly nyáron újra autonómiával kapcsolatos beszélgetéseket hirdetett, de nem volt visszhangja kezdeményezésének.

(bumm)
http://www.bumm.sk/68802/bosza-bekemenetet-szervez.html



Békemenet, a mi felvidéki békemenetünk margójára

Békemenet, a mi felvidéki békemenetünk margójára

2012. május 14.
Bósza János, Felvidék.ma

Bósza János válaszlevele Mészáros László írására. Először is szeretném megköszönni Mészáros Lászlónak, hogy már több hónapja kitartóan támogatja a Békemenet gondolatát és az írásaiban felhívta a felvidéki olvasók figyelmét arra, hogy a felvidéki magyarság jobb sorsra érdemes és joga van a megmaradásra.

De mindez csak akkor lehetséges, ha a sorsa irányítását a saját kezébe veszi. Ne a soviniszta, asszimilációs gőzhenger szabályai szerint meneteljünk a szakadékba, hanem erről az útról visszafordulva tegyük a dolgunkat, mert kötelességünk megmaradni és szembeszállni a minket bedarálni szándékozó többségi akarattal és annak status quójával.

A mi felvidéki békemenetünk csak akkor lesz sikeres, ha sokan leszünk és ha hangot tudunk adni békés és jogos követeléseinknek.

Gyakran gondolkodtam azon, hogy mióta megérintett az autonómia ( SÜMSzI ) jogosságának a gondolata, vajon hol rontottam el, hogy nem sikerült a szélesebb rétegeket, az egyszerű embereket megszólítanom. Egyáltalán miért is kezdtem el autonómiával foglalkozni? Ha egy mondatban akarnám kifejezni: az aurám az oka. Egyszerűen tudtam, hogy csinálnom kell. Csak menet közben jöttem rá, hogy milyen ingoványos talajra léptem. Rájöttem, a szemem arra van, hogy lássak vele, a fülem arra van, hogy meghalljam azt is, amit mások nem akarnak meghallani és a szájam nemcsak evésre van, hanem az igazmondásra is. Aurám megérintett és láttam, hogy lépnem kell, lépnem kell a felvidéki magyarság számára oly nagyon fontos dologban, ami a megmaradásunkról és az azonos jogainkról szól. Talán egy belső hang, vagy valami más késztetett, hogy a szó szoros értelmében beletenyereljek egy olyan kényes téma kellős közepébe, amelynek bonyolult összefüggései teljességében nem volt jártasságom, átlátásom, csupán részinformációk jutottak el hozzám, ahogyan a többi hasonló cipőben járó átlagemberhe is.. Beletenyereltem, majd javaslatokkal álltam elő, sőt kidolgoztam egy tervezetet, ami szerintem megmenthetné a felvidéki magyarságot a teljes asszimilációtól. Rövid időn belül, jobbról és balról eszeveszett támadásnak lettem kitéve. Először nem értettem, védekeztem, majd megpróbáltam ellentámadással kivédeni a rám nehezedő nyomást. Nem sikerült. Csak egy dolog tartotta a lelket bennem, Teréz Anya mondása: "Ne várjatok vezetőkre; tegyétek meg magatok, ember az embernek."

Mennyire volt helyes döntés egy olyan témában okoskodni, amiben nem voltam jártas,nem tudom. DE!!! Felteszem a kérdést, vajon kihez kellett volna fordulnom, hogy jobban belelássak a dolgok menetébe? Felismerni, megtapasztalni és megérteni azokat. Ki lett volna az a személy, aki segített volna eligazodni ebben az útvesztőben? Arra, hogy ilyen személy nem létezik, akkor jöttem rá, amikor tárgyilagos kritikák helyett értelmetlen támadások érték személyemet. Nemcsak lentről, hanem a legmagasabb szintű érdekképviseletünk, választott politikusaink részéről is. Az egyszerű embertől a legokosabb értelmiségiig mindenki számára a saját jogaink, lehetőségeink tabu témának számít. Kérdések és tartalmas viták helyett politikusaink a szószátyárságot, mellébeszélést és értelmetlen adok-kapok viták nemtelen "sportját" űzték. Ebbe a semmitmondó szerepkörbe akartak engemet is belekényszeríteni, ahol aztán megpróbáltak - nagyon rutinosan - ellehetetleníteni, hazugságokkal és féligazságokkal "érvelve".

Ezek után már nem vártam a vezetőinkre, hogy felébredjenek csipkerózsika-álmukból (mert ők nem mertek kezdeményezni, minden energiájuk a védekezésben merült ki), megpróbáltam tenni azt, amit helyesnek találtam. Elkezdtem kitaposni egy olyan utat, amin még senki sem járt, ha mégis, akkor már nagyon régen.

Ennek az útnak az egyik állomáshelye a mostani Békemenetünk is, a mi felvidéki békemenetünk a jogainkért és az ehhez szükséges és az alkotmányba nem ütköző jussunkért: az autonómiáért.

Azt mondják, hogy az autonómia egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelés. Ahol bevezették, ott a többségi nép és a kisebbség között beállott egy olyan nyugalmi állapot, amely a felmerülő problémák megoldását segítette elő. Maga az autonómia nem képes minden nyavalyánkat orvosolni, de a többségi és a kisebbségi népnek elhozhatja a hőn áhított valódi megbékélést, a polgároknak az alkotmányos jogegyenlőséget, a fejlődést és a jobb életet.

Most pár mondatban reagálnék Szűcs Dániel "Előszó egy békemenethez" című írására. A cikkben leírottakkal, lényegi tartalmával majdnem teljesen azonosulni tudok. De azért lenne egy-két megjegyzésem, csupán a pontosítás érdekében.

A szerző rólam alkotott véleményére most a téma mássága okán nem is térnék ki, talán csak annyit jegyeznék meg, hogy nekem sohasem Durayval volt bajom, ezt sokszor leírtam, hanem azzal nem értettem egyet, amit és ahogyan autonómia témában Duray úr csinált és hirdetett. Mert mindig az volt a véleményem, hogy konferenciázgatások helyett inkább a valós tetteket kéne előnybe részesíteni. Minden nézeteltérésünk forrása csupán erre az egyszerű okra vezethető vissza. Sohasem kérdőjeleztem meg senki őszinteségét autonómia témában, de a beszéd és a tények közlése, hogy durva asszimilációs folyamatoknak vagyunk kitéve, már nagyon kevés a megmaradásunkhoz. Ma a szavakat tettekkel kell lecserélni, reális és megvalósítható javaslatokkal párosítva.

A Békemenet itt segíthet, mert lehetőséget ad mindenkinek, politikusnak, újságírónak, civil aktivistáknak és mindenkinek, hogy a maga módján kivegye a részét egy megmaradási mozgalomból. Mindenki a maga lehetőségei, tehetsége szerint cselekedhessen. A Békemenetet, annak résztvevőit lehet úgy is támogatni, hogy az úton menetelőket étellel, frissítő itallal kínálják, szállást biztosítanak, vagy másfajta eszközökkel támogatják azok, akik eztmegtehetik, vagy úgy érzik ők így tudják legjobban ezt a jogos ügyet támogatni.

Innen is megkérném a helyi nagymegyeri, dunaszerdahelyi és somorjai Csemadok irodák vezetőt, hogy a tervezett lakossági fórumoknak biztosítsanak helyet az ingatlanjaikban, hogy a az érdeklődők által feltett kérdésekre a résztvevők válaszolhassanak. Arra is megkérném a Csemadok érintett vezetőit, hogy propagálják és segítsék a rendezvény minél sikeresebb lebonyolítását.

Még egy lényeges dologra szeretnék reagálni, amit Szűcs szerkesztő említett. Idézem: "...ha nem állnak kellő számban e kezdeményezés mögé, sőt, ha Bósza személye miatt eleve támadások érik azt, akkor azt megint csak maga az ügy, az önrendelkezés ügye sínyli meg. Ha néhány rossz arcú ügynökön kívül csak pár megszállott magyar vesz részt e rendezvényeken, azzal minden távolmaradó tovább ássa az önrendelkezés már eddig is tekintélyes mélységű sírgödrét. S a gyarmattartók lehetnek ekkor a legelégedettebbek, hiszen nincs szebb látvány egy közönybe fulladt közösségnél, amely a saját ügye iránt is teljesen érdektelen."

Nos a rendezés jogát szívesen átadom akár a Csemadoknak, vagy bármilyen civil szervezetnek, amely képes és akar is a megmaradásunkért küzdeni. Nem szeretném, ha nevem felemlegetése esetleg kerékkötője legyen a Békemenetnek. Sohasem pályáztam babérokra, a funkciók és a médiaszereplés inkább teher volt számomra, mint eszköz valami máshoz. Ezt a Békemenetet is a több éves tevékenységem záróakkordjaként szervezem (egészségi és más okok miatt is) és szívesen átadom a terepet másoknak - fiatalabb aktivistáknak, akikben még ott lobog a tenniakarás lángja (komáromi, nagymegyeri, dunaszerdahelyi és somorjai). Ez a történet róluk és nem rólunk öregekről szól. A mi kötelességünk, hogy segítsünk, hogy ők is később segíteni tudjanak azoknak, akik majd utánuk tapossák a megmaradásunk - egyelőre - ingoványos talaját.

Mi lesz veled felvidéki magyarság?

A történelemírónak feladata a megtörténteket papirosra vetni, a történelmet formálóknak pedig rálelni a helyes útra egy nép, egy közösség túlélésének, gazdagodásának az útjára.

A történelemírás a történetírók szemszögéből nézve egyutas, tényeken alapuló irka-firkálást jelent. Csupán azt kell leírnia, ami és ahogyan megtörtént, annak összefüggéseit elemezni, kiértékelni.

Az, aki a történelmet létrehozza, a jelenben formázza, előtte több útválasztási lehetőség kínálkozik, jó vagy rossz döntések formájában. Az ő helyes vagy helytelen döntése a jó és a rossz közötti választási lehetőséget jelenti népe, közössége számára. Ki tudja arra a választ, vajon melyik a helyes út, ami a megmaradásunk irányába mutat, nem pedig az asszimilációs szakadék felé.

Egy biztos: a helyes út, egy jó döntés meghozatala komoly erkölcsi tartást, döntéshozatali bátorságot és akaratot kíván mindazoktól, akiknek a sors kegyeltjeként, népe sorskovácsaként, e feladatra szánva, mennie és harcolnia kell. Kik ezek az emberek és hol vannak? Amikor éppen szükségünk van rájuk, hol találjuk meg őket? Igen itt kóborolnak közöttünk, s néha maguk se tudják, mily nehéz feladatra szánta őket a sors, szolgálni és utat mutatni. Pedig a jussuk sokszor csakis a megaláztatás és lenézés lehet.

A múlt században világtalanok, gyávák és kapzsik mutattak utat hibás, megalkuvó és erkölcstelen döntéseikkel. Mi csak bólogattunk, elviseltük hibás döntéseik összes következményét, tűrtünk s hallgattunk. Két világégést, a kommunizmus éveit is túlélve, várjuk a messiást, az Isten Fiát, hogy minket egyesítve utat mutasson a jövőbe, helyettünk és értünk megoldja azt, amit valójában nekünk kéne megoldanunk, kötelességből ránk váró feladatként. Egy kérdésre keresve a választ: Megmaradni, vagy örökre elveszni?!

Bósza János

Felvidék.ma
http://commorakozigaz.shp.hu/hpc/web.php?a=commorakozigaz&o=bekemenet__a_bekeert_is_harcolni_kell_4cMH



Bósza János békemenetet szervez

Bósza János békemenetet szervez

2012. május 07.
Mészáros László

Ez az első Békemenet, amely a szlovák-magyar megbékélésért, a jogegyenlőségért és az önrendelkezésünkért valósul meg.
A Békemenet József Attila követező sorait választotta mottójául: „ Az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.“
Aki a békemenetre vállalkozik annak tudnia kell, hogy az négy napot vesz igénybe.
Indulás: Komárom 2012. május 25-én 6,00-kor a Klapka térről, Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen és Somorján át, érkezés Pozsonyba 2012. május 28-án a délutáni órákban a Grassalkovich palota elé Bártfai Tibor Béke szökőkútjához.Este a résztvevők békés gyertyagyújtással adják tudtára polgártársainknak, és a szlovák közjogi méltóságoknak, hogy itt az ideje a szlovák-magyar megbékélésnek, a jogegyenlőség és az önrendelkezésünk megadásának.

Minden érintett városban jogainkról baráti beszélgetések lesznek a polgárokkal
- Nagymegyeren 2012. május 25-én 18:00-kor
- Dunaszerdahelyen 2012..május 26-án 18:00-kor
- Somorján 2012.május 27.én 18:00-kor
- Pozsonyban 2012. május 28-án 17:00-kor a Grassalkovich palota előtt nagygyűlés formájában..

A Békemenethez bárhol csatlakozni lehet, gyalogosan vagy autóval és kerékpárral a menet után.

Tisztelt honfitársaim, ne szalasszuk el a kínálkozó lehetőséget, és legyünk résztvevői a békemenetnek minél nagyobb számban!

Mészáros László
http://www.felvidek.ma/felvidek/regio/33784-bosza-janos-bekemenetet-szervez



Előszó egy békemenethez

Előszó egy békemenethez

2012. május 07.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma

Tisztességes, jogos igényeket tűzött zászlajára - ezért mindenképpen támogatandó - az a békemenet, melyre Bósza János reményei szerint május 25. és 28. között kerülne sor.

Azért írom feltételes módban, mert láttunk már az említett úriember szervezésében “tömegrendezvényt” Pozsonyban... Ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ő készülékében van a hiba: a felvidéki magyar olyan emberfajta, akit csak nagy ritkán, sok évtizedenként egyszer lehet megnyerni némi langyos kulcscsörgetésre, hogy aztán újabb évtizedekig azt csináljanak vele a gyarmattartói, amit csak akarnak.
No de vissza Bószához. Sok mindent el lehet mondani róla - mint ahogy az évek során adtak is neki apait-anyait, a szlovák ügynöktől a félkegyelműig mindent - de azt semmiképp, hogy az a fajta lenne, aki könnyen feladja. Ugyan továbbra sem tanult meg helyesen írni magyarul s néha az értelmezéssel is komoly gondok vannak, de állhatatosan fogalmazza programnyilatkozatait önrendelkezésről, vádiratait a duraysták összeesküvéseiről és egyebekről. Ezzel nincs is semmi gond, virágozzék minden virág...

Hanem ez a mostani békemenet akár még valóban nagyot is szólhatna. Több okból kifolyólag is. Egyrészt a névválasztás nagyszerű volt, még ha nélkülöz is minden eredetiséget. Egy jól sikerült békemeneten ugyanis már túl van a nemzet idén, sokan voltunk a fővárosban felvidékiek is, hogy a Haza ellen indított nemtelen támadások ellen tiltakozzunk. Az már csak a privát különvéleményem, hogy háború esetén talán nem békemenetet, hanem inkább toborzást szokás tartani, de ez legyen most a legkevesebb (és ami a háborút illeti: kinek vannak még kétségei afelől, hogy a szlovák fél folyamatosan harcol a háborús bűnös mivoltában megerősített magyar közösség ellen?).

Szóval egy kis médiahátszéllel ez a békemenet felvidéki kiadása még jól is csenghet. Aztán - és ez sokkal fontosabb - nagyon nagy szükség van alulról jövő civil kezdeményezésekre, hogy végre felkavarjuk az állóvizet. Tény ugyanis, hogy politikai érdekképviseletünk - légyen a törvényhozás falain belül vagy kívüle - soha semmilyen érdemleges, konkrét, gyakorlati eredményt nem volt képes felmutatni önrendelkezésünk megvalósítása ügyében, sokszor még az erre való szándék sem volt érzékelhető. Vagy épp ellenkezőleg: szerződés rögzítette az árulást, az önrendelkezési igényről való lemondást. Az elmúlt évek keserű tapasztalatai tehát kellőképpen alátámaszthatták, hogy nem a politikától kell számítanunk a megoldásra, hanem kizárólag csak saját magunkra számíthatunk.

Nagyon fontos tehát, hogy a civilek megmutassák és megmutathassák (ez utóbbiban áll a felvidéki magyar sajtó legnagyobb felelőssége!) magukat, alulról jövő kezdeményezéseikkel ráirányíthassák a figyelmet az égető problémákra, a bennünket foglalkoztató kérdésekre. S ha a civilek a közös ügyeink valamelyikéért - vagy mindegyikért - valamilyen rendezvényt (adott esetben a bárgyú nevű békemenetet) szerveznek, akkor amellett a politikai érdekképviseletnek kutya kötelessége kiállnia. Ugyanazon okból kifolyólag, amiért mondjuk a Fidesz is kiállt annak idején a Magyarok Világszövetsége kettős állampolgárságról szóló népszavazási kezdeményezése mellett (pedig a Fidesz-vezérkarnál kevesebben rühellhették jobban a Patrubány-vezette MVSZ-t): ha a nemzeti minimumról van szó (márpedig az önrendelkezés ilyen), akkor ott szó nem lehet pártoskodásról, személyes ellentétekről, mert sikertelenség esetén magát az ügyet járatná le, s az nem lehet a valóban nemzetben gondolkodók érdeke... Most is erről van szó: ha nem állnak kellő számban e kezdeményezés mögé, sőt, ha Bósza személye miatt eleve támadások érik azt, akkor azt megint csak maga az ügy, az önrendelkezés ügye sínyli meg. Ha néhány rossz arcú ügynökön kívül csak pár megszállott magyar vesz részt e rendezvényeken, azzal minden távolmaradó tovább ássa az önrendelkezés már eddig is tekintélyes mélységű sírgödrét. S a gyarmattartók lehetnek ekkor a legelégedettebbek, hiszen nincs szebb látvány egy közönybe fulladt közösségnél, amely a saját ügye iránt is teljesen érdektelen.

Szűcs Dániel, Felvidék.ma
http://www.felvidek.ma/nezopont/velemeny/33788-eloszo-egy-bekemenethez



Hozzászólások:

Hol vannak a Híd-Most és az MKP elnökei? Ők mikor vesznek részt ilyenben? Egy civil többet tesz az ügyért, mint a politikusok, ezt nevezem fejre esett világnak.
Honda
2012-05-22 16:09:43


A hétköznapokban is úgy sikerülnek a célok, ha több oldalról kerülnek megközelítésre. A Felvidék leendő jólétét, a polgárainak kívánatos jó közérzetét kialakító feltételeket sem szabad hagyni, hogy egyedül a kormányzati tárgyalóasztalok mellett alakuljanak ki.
Egy adott terület önrendelkezése, a felvidéki lakosság feje feletti döntések fölszámolása legalább annyira érdeke a magyarság sorai között élő szlovákságnak is.

A Békemenet a helyben élő polgárok közvetlen akaratának a kifejeződése, amely akarat mára a pártpolitikai, a közigazgatási szakemberek, a gazdasági-pénzügyi lobbik érdekei miatt sikkadnak el, és térnek a nem kívánatos irányokba (lásd: pl. az anyaországi fióktelepek - MOL, OTP, stb. fiókok - szlováknyelvűségét). A Békemenet tömegjellege, az azon elhangzó beszélgetések tanulságai segítik (kellő aktivitás mellett még kényszerítik is!!) a kormányzati tárgyalásoknak és megegyezéseknek, a távlati fejlesztéseknek a felvidéki lakosság számra tetsző alakulását.

A Békemeneten való részvétel olyan, mint a szavazás: aki passzív, az már ugyan ne tegyen szemrehányást azért, ha a dolgok számára esetleg nem kedvező irányba haladnak.

A Békemenetben részt venni tehát fontos jelzés a környezetünk felé, a magyarság vezetőinek és a szlovákoknak is egyaránt, hogy mit is akar a Felvidék. Ezzel az önrendelkezésnek máris egy olyan mozzanata jön létre, amelyhez már \\\"csupán\\\" a jogi és a szervezeti keretet kell fölállítani, megteremteni.
tyukodi pajtás
2012-05-22 10:38:30


Minden szlovákiai és magyarországi magyar, aki csak tud, menjen el!
gubás
2012-05-21 15:20:16


Kedves Bósza Úr!

Kitartást és hitet kívánok. Lám a cikk is igazolja, hogy amiket Ön tesz, az nem múlik el nyomtalanul, nyoma marad. Ezzel Ön - akármennyire is nem tetszik egyes érdekcsoportoknak, akárhogy is Ön ellen fordulnak egyes kollaboránsok - a felvidéki magyarság megkerülhetetlen tényezőjévé vált, akiről tenni akarásban és a megtett ügyekben is csak példát lehet venni!
Az, hogy Önt egyedül hagyják, hű látlelete a felvidéki magyarság állapotának. Eredménynek ez sem kevés, mert legalább abban tiszta a kép, hogy hányadán állunk a magyar ügyekben.
tyukodi pajtás
2012-05-20 12:31:36


Bósza javasolta Békemenet egy kis lépés mindenkinek, de nagy lépés LEHETNE a felvidéki magyarságnak, már azoknak, akik lépni is hajlandóak valamit a saját és nemzettestvéreik érdekében.
tyukodi pajtás
2012-05-18 18:52:06


Bószának ott van igaza, hogy senki nem az élettörténetére kíváncsi. Minden böcsületes magyar ember ismeri őt, még Szlovákián kívül is, mára már életében legendává vált, mint sokan mások a Felvidékről.
Ez a Békemenet ugyan az ő ötlete volt, azonban mégsem ez a fontos, hanem az, hogy az ötletet és a szervezést is készséggel átadva bármelyik magánszemélynek vagy szervezetnek, arra a tömegek menjenek el, ha csak fél óra, vagy egy kellemes egészségügyi séta erejéig is, amennyiben a három cél (a szlovák-magyar megbékélés, a jogegyenlőség és az önrendelkezés) jelenthet nekik valamit, és nem az a filozófiájuk, hogy ezekből nem lehet cipőt (miért pont azt?) venni a gyereknek.
tyukodi pajtás
2012-05-18 09:56:51


vankanal írta:
Végülis, miért lesz ez a békemenet? Hogy a szlovákok hagyjanak békén minket? Tudtommal senki se háborúzik.

Az alapcélja:
A Békemenet, amely a szlovák-magyar megbékélésért, a jogegyenlőségért és az önrendelkezésünkért valósul meg.

többet innen:
( LINK )
( LINK )

lényeg az, hogy végre már merjünk küzdeni az alkotmányos jogainkért, s mindezt mindenki a saját vérmérséklete és bátorsági szintje szerint teheti meg;
nem szlovákok ellen, hanem a mi azonos jogainkról szól;
nem elbeszélni kell a szlovákokkal, hanem nyílt és akar "késhegyre " menő vitákban kibeszélni a dolgainkat, majd megegyezni;
Háború? Az már rég a fejekben zajlik és pont ez a cél a békemenettel is, hogy maradjon ott is és inkább értelmes vitákban rendezzük a dolgainkat, mert az igazi háborúk mindig akkor kezdődtek, amikor a józan ész megszűnt jó tanácsadó módjára működni, amikor az elbeszélés, nem pedig a megegyezés a cél;
aki igazából ismer az tudja nézeteimmel sohasem a másik legyőzése volt a célom, hanem olyan békés viták gerjesztése, ami a megbékéléshez, a dolgaink rendezéséhez vezetnek, nem pedig a háborúhoz;
abraka
2012-05-22 17:47:21


Az egyén szintjén persze sok lehetőség nyílt előttünk, de közösségként felgyorsul a felmorzsolódásunk, tehát ha mi magunk nem akarunk "bekeményíteni", akkor csakis magunkra vethetünk. És most úgy tűnik fel előttem, hogy az egyetlen Bósza Jánoson kívül senkinek nincs használható ötlete ez ügyben, az MKP-ban legfeljebb szavakban deklarálnak valamit, amiből már messzire ordít a "Nesze semmi, fogd meg jól!" magatartás. Persze, a Bósza-féle békemenet üzenete eléggé kétes, de mégis több a semminél. Mert a különböző alkalmakkor elhangzó szónoklatok, amelyek, mint a folyóból kimosott macskaarany, megcsillanthatják az autonómia szükségességét, nem eléggé motiválók, a tettek hiányában üres szólamok maradnak csupán.
írta: Homérosz / 2012.05.20. - 12:07
http://korkep.sk/cikkek/politika/2012/05/20/8423-pavol-fresoval-hoki-aranyert-bl-gyozelemert

Őszinte tiszteletem Bósza úr, Ön legalább tesz is valamit a FELVIDÉKI MAGYARSÁGÉRT nem úgy mint a politikusaink akik csak a zsíros pénzért akarnak bekerülni a parlamentbe azután el is vagyunk felejtve mink egyszerű választópolgárok, esetleg pár segnyaló havernak juttatnak a koncból. Ha a munkám megengedné biztossan Önnel tartanék.Sok kitartást kívánok. :
Egy 89-es harcos
2012-05-23 10:12:09


János sok kitartást.
Egy 89-es harcos
2012-05-23 16:08:33


De ami a lényeg, szurkolunk neked, szerintem mez tobb akár az egymillió forintnál is, az otletességen alapszik minden, mosthallom kétnapig nemjártak a vonatok Komárom-Pozsony vonalon, ha estleg sineken haladtál volna, nagyobb lett volna most a viszhangja, és még a vonat sem akadályozott volna, vigyázz magadra, sok sikert!
Kapisztrán János
2012-05-23 18:03:31


Gondolás írta:
Sajtkukac,TechData,Jacquec,Abraka !
Csak nyugodtan favorizáljátok Bela Bugárt,aki viszont a kisujját nem mozdítja a magyarságért. Sőt amint látom a magyar érzelem már rég kihalt belőletek is!

Gondolás látom ott folytatod, ahol abbahagytad a provokatív hazugságaiddal. Tudod mit, néz tükörbe és köpj egy nagyot, milyen érdekes a Békemenettel kapcsolatosan még egy mondatot sem tudsz kibökni, olyan vagy mint a gazdáid , akik reggel, délben, este, de még álmukban is hazudnak.
abraka
2012-05-24 06:39:21



Abraka fékezd magadat az én gyerekeim nem szlovák iskolába jártak. A Békemenetre pedig vidd el a kutyádat,úgy legalább ketten lesztek.
Hazugság? Látom nem vagy tisztában a hazugság szó értelmével. (:
Inkább töprengjél el azon,hogy miért nincs nagyobb támogatottságod,miért nem vesznek az emberek komolyan.
Gondolás
2012-05-24 06:47:41


Gondolás a tefajtáddal nagyon nehéz vitázni, mert aki állandóan mellébeszél, féligazságokkal érvel és a másik családját támadja aljas módon, mert ami szent a politikában, az mindenki családja. Nos ezzel a hozzászólásoddal valójában csak hoztad a szokásos formádat, egy biztos nem érted és a tafajtádért fogok menetelni, hanem a hallgató és becsapott többségért. Gondolom téged a bumm.sk nem fog kizárni, mert beleillesz a hozzászólásaiddal az ő profiljukba, te itt bárkit aljas módon sértegethetsz, biztosan tudod miért teszed, én mindig az igazat írom, ami megvédhető tényeket tartalmaz.
Állandóan bugárral párosítsz, ergo hazudsz és ezt geobbelsi módon teszed, minden másnap, majdcsak mindenki elhiszi. Egyszóval egy hazug és aljas ember vagy, mert nem bizonyítható dolgokat állítasz.
csak egy cikk az utolsók közül, ami az állításaidat konkrétan meg is cáfolja, de ez tégedet úgysem érdekel, majd holnap mintha mi sem történt volna újból kezded.
( LINK )
abraka
2012-05-24 07:24:00


Gondolás írta:
....amint látom a magyar érzelem már rég kihalt belőletek is!

ez olyan silany duma hogy nehez lesz majd nagyobbat mondani mindenesetre te bizti megprobalod
gondolas a te gondolkodasod nem a magyarokra jellemzo az biztos.
sajtkukac
2012-05-24 08:15:14



Gondolás írta:
A Békemenetre pedig vidd el a kutyádat,úgy legalább ketten lesztek.


Tanuld meg tisztelni az idosebbet, szamarka!!!!

Tanuld meg tisztelni azt, aki sajat neve alatt szervez akciokat.

Te eddig meg csak destruktiv voltal, mindent kritizalsz, de konstruktiv javaslatokkal nem alltal elo soha.

Nagyon varom, milyen magyaar akciot szervezel a nyari honapokban?!

Orbánverő Kondor
2012-05-24 09:27:31


Gondolás írta:
Abraka fékezd magadat az én gyerekeim nem szlovák iskolába jártak.


Na es? Rakocszi nem tudott magyarul, megis nagyobb magyar. mint te es az egesz MKP egyutt.

Szechenyi jobban tudott nemetul mint magyarul, naplojat is nemetul irta, megis o a nemzet apja, nem pedig te.


Gondolás, ha az álltalad emlitett úr százszor lenne titok ugynok, és gyerekei egy lepkenyálnyira sem beszélik a magyart ( miertis, hiszen anyanyelvuk a szlovák! ! ), akkoris ezerszer tobbet tett a magyarságért mint komárom mostani elitt politikusi gárdája!
Kapisztrán János
2012-05-24 09:35:37


Szombaton lesz a születésnapom és ezt a levelet kaptam a fiaimtól:
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
A NAP AZ ÉGEN IS NEKED RAGYOG
HISZ MA VAN A SZÜLETÉSNAPOD.
RÖVID EZ A PÁR SOR, DE BENNE VAN A LÉNYEG.
SENKI SEM SZERET ÚGY, MINT MI SZERETÜNK TÉGED.

Gondolom ez nem szlovákul íródott, sőt már párszor írtam, mind a három fiam a népszámláskor magyarnak vallotta magát, tehát az én családom az arányokon javított, érdekes aki most Komáromban nagymagyarkodik pár házzal tőlem a saját bevallása szerint nem vette át a népszámlálási íveket, így le sem adta, vajon ő mennyivel nagyobb magyar ezáltal, mert én hozzájárulok 10 éven át a kultúrára szánt pénzekhez, mert mint tudjuk a népszámlálási adatok alapján arányosan osztják el. Tehát kedves nemakarók nem ártana előbb gondolkodni és a céltáblákat jobban megválasztani, mint mások hazugságai után ítélkezni, majd lövöldözni. Az én lelkiismeretem tiszta minden megtettem, amit megtehettem a felvidéki magyarságért. Ha hiányérzetem van valamiben, az abból akad kár, hogy többet nem tudtam ebben az inkorrekt közegben tennem. Ezért is választottam egy olyan formát a Békemenet megrendezésére is, aminek a segítségével a nemakarókat ki lehet iktatni, de egyben rá lehet mutatni ki is akarja igazán a megbékélést, az azonos jogainkat és az autonómiát, ami a megmaradásunk egyedüli záloga. Nem beszélni és butítani a népet, nem ezt kell csinálni, hanem bátran tenni a dolgokat és nem azokat kell támadni, sértegetni, akik a totális ellehetetlenítés ellenére is képesek és akarnak valamit letenni az asztalra megmaradásunkért, hanem fel kéne ébredni, hogy a JOGOKAT SENKI NEM ADJA ODA CSAKÚGY ALAPON, AZOKAT KI KELL KÖVETELNI, DE EHHEZ A SZAVAK ÉS A KONFERENCIÁZGATÁS MÁR KEVÉS. Ezért is lett a Békemenet, a beszélgetések meghirdetve, hogy közvetlenül lehessen elmondani a felvidéki magyar és a dél-fölvidéki szlovákságnak, hogy nem szabad félni az autonómiától és lehet békességben élni, mert az mindenki javát szolgálja. Látjátok ennyire egyszerű dolog ez.
abraka
2012-05-24 09:57:10

Szombat este vonatpótló buszok a Pozsony-Komárom vasúti szakaszon.
Nos egy akadály már van, mert a szombati dunaszerdahelyi (ha nem nyitja meg a kapuit a dunaszerdahelyi MKP és a Csemadok, akkor a kultúrház előtti téren, parkban fogunk az érdeklődőkkel beszélgetni) beszélgetést korábbra kell tenni 17:00, hogy az utolsó vonattal haza tudjak menni, majd másnap reggel 6:10-el vissza oda, hogy folytatni tudjuk Somorjáig.
abraka
2012-05-24 10:05:44


3. igenis, topik rombolás, bármennyire is elnézést kérünk érte, ha olyan témákra megy el a vita, amelyik nem tartozik a tárgyhoz, nevezetesen, hogy a civil társadalom MOST és már HOLNAP minél nagyobb mértékben hallassa tevőlegesen is a hangját a maga ügyeiben. Tehát hajrá Bósza, te legalább MINDIG is tettél a Felvidékért és most is a tetteiddel mutatod az irányt a felvidéki magyarság fennmaradásáért!
tyukodi pajtás
2012-05-24 11:48:33

A HOLNAPI BÉKEMENET is JELZÉS a magyar kormányzatnak, hogy MI IS a felvidéki magyarság AKARATA, hogy mennyiben is érdekli őket az, hogy beolvadjanak-e, vagy tegyenek is valamit a megmaradásukért.
a népességfogyás annak az eredménye, hogy az anyaországi támogatások (annak elégtelen volta miatt) és a felvidéki törekvések együttesen sem tudták és tudják az elszlovákosítást ellensúlyozni.
tyukodi pajtás
2012-05-24 13:00:57




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona