Ki készítse el a kisebbségi választói névjegyzéket

Ki készítse el a kisebbségi választói névjegyzéket?

2007.6.9
A vajdasági magyar pártok egyetértenek abban, hogy a nemzeti tanácsok tagjait demokra­tikus többpárti választások útján, közvetlen szavazással válasszák meg.
Ha a konszenzust a szerb kormány is tiszteletben tartja, felmerül a kérdés, ki és hogyan hozza létre a kisebbségi választói névjegyzéket?
Erre vonatkozólag a magyar politikai eliten belül két elképzelés létezik.
A nyilvánossággal is ismertetett Várady-Korhecz koncepció szerint a kisebbségi választók választói névjegyzékét maguknak az érdekelt polgároknak, esetünkben a vajdasági magyaroknak kell létrehozniuk. Ezzel szemben a Vajdasági Magyar Demokrata Párt évek óta követeli, hogy – a szerb állam által törvényesített közjogi intézményről lévén szó – a nemzeti tanácsok tagjainak közvetlen megválasztásához szükséges kisebbségi választói névjegyzéket, csakúgy, mint az álta­lános választások esetében, a törvény alapján, a szerbiai hatalom illetékes szerve hozza létre.
A Várady-Korhecz koncepció értelmében a külön kisebbségi választói névjegyzék csak akkor szolgálhat alapul a nemzeti tanácsok tagjainak megválasztásához, ha azon a kisebbségi választópolgárok legalább 60 százaléka szerepel. Ellenkező esetben marad az elektoriális válasz­tási modell. E koncepció szerint, a vajdasági magyar választópolgár csak akkor kerülhet fel a névjegyzékre, ha számbavételét saját maga kezdeményezi, mégpedig aláírásával ellátott és a bíró­ságon hitelesített kérvénnyel.
Nos ilyen nincs! Ez esetben soha nem lenne magyar választói névjegyzék. S akkor – méghozzá a magyarok hibájából! – marad az elektoriális választási modell. Ha a rejtett cél ez, a Várady-Korhecz koncepció politikailag nem korrekt, s a szerb kormány malmára hajtja a vizet.
A VMDP szerint a kisebbségi (esetünkben magyar) szavazók előzetes listáját az illetékes köztársasági szerv készíti el. Arról, hogy rajta van a listán, s arról is, mivel jár ez az új választó­jogi státus, a köztársasági illetékes szervnek levélben kell értesítenie minden érintettet.
A levélben jelezni kell, hogy amennyiben szavazópolgár nem kíván a kisebb­ségi szavazók listáján szerepelni, erről értesítse a levél küldőjét.
Amikor ezzel a módszerrel kialakul a végleges lista, az illetékes közigazgatási szerv az érintetteknek hi­vatalos értesítést küld, melyben leírja jogaikat és kötelezettsé­geiket.
A továbbiakban – a választások kiírását követő nyolc napban – minden érintettnek lehe­tővé kell tenni, hogy könnyített közigazgatási eljárásban listát válthasson.
A tájékozatlanok, vagy akik valamilyen oknál fogva kimaradtak a folyamatból, de utólag szeretnének felkerülni a ki­sebbségi szavazók listájára, ezt könnyített közigazgatási eljárásban tehetik meg.
A magyar választók névjegyzéke a VMDP szerint nem akkor jön létre, ha ezt a Szerbiá­ban állandó lakhellyel rendelkező magyar szavazópolgárok 60 százaléka, hanem ha felénél töb­ben igénylik.
A kisebbségi választói névjegyzék kérdésében – megnyitva egyben a részarányos parla­menti képviselet kérdését is, négypárti egyeztetésre van szükség. Közös fellépés nélkül sem Bu­dapesten, sem Belgrádban sincs esély a sikerre.


Ágoston András:
Kettős a válság

A VMDP-ben már évek óta tudjuk, hogy – a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségi közösségekben zajló eseményekből is ez tűnik ki – mind a magyar-magyar kapcsolatrendszer, mind a belső kisebbségi egypártrendszer válságban van. Ha a válság gyökerét keressük, egyrészt a közéletet uraló demokráciadeficit, másrészt az utódországok azon igyekezete tűnik szembe, hogy a kisebbségi (egypárti) politikai elitek hozzájuk simuló szárnyát is igyekeznek kiszorítani a (kvázi) partneri politikai pozícióból. Más elemekkel ugyan, de lényegében ez a helyzet a magyar-magyar kapcsolatokat illetően is. Az RMDSZ és az MKP, a két legnagyobb egypárt elnökei eddig nem tapasztalt politikai indulattal állítják, hogy a magyarországi politikai elit nem segíti eléggé a határon túli magyar kisebbségeket. Bírálatuk lényege, hogy nem látják sem a budapesti politikai, sem az anyagi támogatásokat.
Hogy a magyar nemzet egészén belül a kisebbségi közösségeket érintő válság mennyire napi gond, látszik abból is, hogy a politikai közbeszéd (a tudományos igénnyel készült publicisz­tikák is), lényeget érintően tematizálja részint a válságjelenségeket, másrészt – s ez valóban di­cséretes – a kiút keresését.
Igaz, a megoldástól még messze vagyunk, hiszen az újat, a reformot az jelentheti, ha az egypártok lemondanak politikai monopóliumaikról, s ezzel összefüggésben odaállnak az autonó­miatörekvések érvényesítéséért küzdő politikai erők oldalára akkor is, ha ennek következménye­ként le kell mondaniuk a „kormányzati felelősségvállalással” járó anyagi előnyökről.
Nem vitás, a megújulás elengedhetetlen feltétele, hogy a magyar politikai elit egésze is nemzetben gondolkozzon. Azok a folyamatok amelyek az EU-ban az egyes tagországok politikai súlyának meghatározása körül elindultak remélhetőleg erősítik a Kárpát-medencében élő magya­rok nemzetté fejlődésének ütemét is.

Kosovo függetlensége hat hónapra elhalasztva?
Nem hálás dolog a politikában jóslatokba bocsátkozni. De, hogy ez az alapigazság sem mindenkire érvényes, bizonyítja a BBC esete is. Kommentátora már néhány héttel ezelőtt jelezte: nem lesz döntés Kosovo kapcsán őszig, amíg Putin elnök meg nem vívja az utódlással kapcsola­tos nagy belpolitikai csatáját. És lőn.
A G8-ak szégyenlősen közölték: egyelőre nem lesz szavazás Kosovo jogállása ügyében. Sarkozy, francia elnök hozzátette: hat hónapig semmiképpen nem szavaznak, de ha addig sem születik megegyezéses javaslat, jön az Ahtisaari-terv. Merkel asszony finoman kontrázott: szerinte nincs szó halasztásról.
Beleszóltak a vitába a délszerbiai albánok is. Ahtisaari javaslatát saját nagyfokú autonómiaköveteléseikkel igyekeztek a szerbek számára emészthetővé tenni. Most egyenesen az albántöbbségű szerbiai községek Kosovóhoz csatolásáról beszélnek. Pengeváltások ezek a javából.
Az, hogy ezzel összefüggésben mi minden jelenik meg a szerb, a kosovói albán és az ös­szes többi médiában, annak – megtanulhattuk – nincs különösebb jelentősége.
Kivéve talán a következményt, amely Szerbiát érinti. Persze, Mladic, Karadzsic és a többi háborús bűnös kiadatásáról van szó. A nyugati üzenet a következő: ha a kiadatás megtörténik, lehet szó halasztásról, de Kosovo önállósága kész ténynek vehető. Szerbia meg közeledhet az EU felé. Úgy, ahogy régióbeli sorstársai is: az EU-tól mindig akkora távolságra lesz ahogy ezt az EU akarja. Hogy ez nem fényes perspektíva? Természetesen nem. De tud valaki jobbat?

Matuska Márton:
Együvé tartozunk
A Békéscsabai Kossuth Téri Civil mozgalom szervezésében szombaton, június másodikán, Békéscsabán megszervezték az Árpád Vérei Nemzeti Összefogás harmadik tűntetését. Termé­szetesen ezúttal Trianon volt az elsőszámú téma. Meghívott vendégként beszédet mondott Matuska Márton is, a VMDP Intéző Bizottságának tagja. Beszédének lényege az alábbiakban foglalható össze.
Igen sokszor és sok indokkal fel szoktuk panaszolni azt, ami az első világháborút követő békeszerződésből a magyarságot sújtja. Valójában igen keveseknek adatott meg, hogy a szerző­dés szövegét kézbe vehessék. Nekem egy olyan példányom van, amelyet az ausztráliai magya­roktól kaptam, a Sydneyben működő Trianoni Társaságtól. Ők ugyanis megjelentették a szerző­dés Vatikánban őrzött francia-magyar példányának hasonmás kiadását. Biztos vagyok benne, hogy a szerződés nem található meg sok nagy magyarországi megyei, egyetemi és még kevésbé iskolai könyvtárban sem. Aki már kézbe vehette ezt az okmányt, az saját szemével tapasztalhatta, hogy ez a vaskos kötet Magyarország porig alázásának a dokumentuma. Aki nem hiszi, járjon utána, megéri.
Igen keveset foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy mi magunk, személyesen mit tettünk Trianon szelleme ellen, illetve hányszor vállaltuk fel magunk is a magyarság megalázását. Mi­lyen könnyen ki szoktuk mondani az Erdélyből, a Felvidékről vagy a Délvidékről elénk kerülő nemzettársunkról, hogy ez a román, szlovák, szerb. Elgondolkodtunk-e azon, hogy a nevezett lelkében micsoda fájdalmat okozunk? A magyar hivatalokban micsoda megaláztatásnak érzi a határon túli magyar, amikor nem hajlandók nevére föltenni az ékezetet? A magyar miniszterelnök mennyire állt szolgálatában a trianoni trauma támasztóinak és élesztgetőinek, amikor hazug ér­vekkel a magyar állampolgárság megtagadására szólította fel a magyar állampolgárokat? Nekem nagyon nehezemre esik arról beszélni, hogy Magyarország miniszterelnöke hazudott, de mit te­gyek? Velem együtt ezt ő maga is állítja! S miből tudhatom, hogy máskor nem fog országos ügy­ben lódítani?
Trianon miatt mindannyian nagy bajban vagyunk. Egy a sorsunk, ebben is együvé tarto­zunk, együtt kell küzdenünk az orvosláson. Ha erős a lelkünk, akkor ezt meg tudjuk tenni, s ha magunk is teszünk valamit, akkor érvényre juthat a magyar közmondás igazsága: Segíts maga­don, az Isten is megsegít!
Basescu megnyitóbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte Romániában nem tűrik meg a diszkriminációt. Megállapította, hogy a demokrácia értelmetlen lenne a tolerancia őszinte vállalása nélkül. Elismerte: Romániában a politikai csatározások és a sportviták közepette olykor elhangzanak nem helyénvaló szóbeli kirohanások, elszólások, de ezektől függetlenül az államfő biztosítani kívánta a résztvevőket: a román nép régi hagyományokkal rendelkezik a jóérzés és a másság iránti tisztelet területén. A szónok a kisebbségi jogok védelmének ,,román modelljét" emelte ki példaként, megállapítva, hogy azt európai szinten elismerik. Mint mondta, ez a romániai jogalkotásban is megjelenik. Szerinte ugyanakkor ez az európai kisebbségvédelmi modell korántsem jellemző a szomszédos országokra, így Szerbiára, Ukrajnára és Magyarországra, amelyek területén ,,jelentős román közösség" él. (Magyarországon a románság két ezrelékét teszi ki a tízmilliós népességnek ― a szerk.)
A konferencia központi témája egyébként az antiszemitizmus és általában a vallási és faji diszkrimináció helyzete. A BBC bukaresti adása felhívja a figyelmet: az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének egyik képviselője a konferencia előestéjén üdvözölte, hogy Románia 2005-ben létrehozta a holokauszt tanulmányozására hivatott országos intézetet. Más amerikai szervezetek ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy az országban továbbra is léteznek antiszemita megnyilvánulások, így például a Nagyrománia Párt részéről.
(Háromszék)
forrás: Hírlevél VMDP