Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Az autonómiától az „együttműködésig”: szélsőségek és kompromisszumok

2001.03.24.

írta: jfiala, készült: 2011.03.24. - 00:01, megváltoztatva: 2011.03.24. - 00:18, olvasták: 41

* Megosztás4
* [Megosztás Google Buzzon/Google Readeren]
* [Megosztás iWiW-en]
* [Megosztás Twitteren]
* [Megosztás Tumblren]
* [prida» na vybrali.sme.sk] VYBRALI.SME

Említettem már, hogy én a szlovákiai magyar társadalmat lényeges kérdésekben meglepően egységesnek látom. Vagy lehet, hogy csak szeretném látni? A nyilatkozatok szintjén ez az egység ugyanis nem mutatkozik meg, sőt. Vannak ún. radikálisaink, akik csak „elvszerű” megoldásokra hajlandóak, és vannak ún. mérsékeltjeink, akik a szlovákokkal való együttműködésben látják a megoldást (és itt most azért nem írok „spoluprácá”-t, mert ezt a csoportot nem feltétlenül azonosítom a HÍD-dal). Tényleges ellentétről van szó, összebékíthetetlen a két csoport? És akkor hova álljon az átlagszlovmagyar, aki egyszerűen csak sikeresebb kisebbségi érdekérvényesítési politikát szeretne? Kinek van itt igaza?

A radikálisok

Kezdjük a „szélsőségesekkel”. Őket arról ismerjük fel, hogy mindenfajta együttműködést és kompromisszumot elutasítanak, ami nem fér be az „autonómia” feliratú dobozba. Csak az ezt elfogadókat tartják „hiteles”, „igazi” magyaroknak a sok „megalkuvó” között. Őket viszont, bár elvben sokan egyetértenek velük, vállalhatatlannak érzi a szlovmagyarok nagy része, merthogy a nézeteik átvétele politikai öngyilkossággal lenne egyenlő.

Az én problémám ezzel nem a kérdés politikai megítélése. A radikális csoportoknak minden társadalmi mozgalomban megvan a szerepük, mégpedig nem az, hogy a politika első vonalában állva napi kompromisszumokkal foglalkozzanak. Sokkal inkább az, hogy ideológiai alapon fogalmaznak meg politikai célokat, amik ha a mozgalom (gy. k.: szlovákiai magyarok) tagjainál elfogadásra találnak (elvi, és nem népszerűségi alapon), a többség (a mérsékeltek) céljai közé is beépülnek, hogy ott elfogadható és eladható formában fogalmazzák meg őket. És szerintem pont ez az, amit nem tesznek.

Az „autonómia” ugyanis önmagában nem cél, hanem egy tartalom nélküli címszó, nem több. A fontos pedig pont a tartalma lenne. Nem az érdekel, hogy valaki autonómiát szeretne-e vagy sem, hanem hogy ez alatt mit ért. Nagyon nem mindegy. Lehet ugyanis hivatkozni Dél-Tirolra és Katalóniára, Svájrcra és Finnországra (én is szoktam) azzal, hogy ott „pont ez” van, de az érdekes kérdés nem ez, hanem az, hogy ott ez pontosan mit is jelent.

Mit is értünk autonómia alatt

Hogy egy kicsit jobban megvilágítsam ezt a kicsit homályos fogalmazást: ugye érthető, hogy ha a 14 dél-szlovákiai járást holnap a kormány „Felvidéki Magyar Autonóm Régiónak” nyilvánítaná, és ez mellett semmi más nem változna, akkor ugyanott lennénk, ahol most vagyunk. Ezt az „autonómiát” fel kellene tölteni tartalommal. Más területi beosztáson kellene nyugodnia, ahol más nyelvhasználati szabályozásnak kellene érvényesülnie, saját jogkörökkel, szervekkel és pénzforrásokkal kellene rendelkeznie, stb. Ígérem, hogy erről a kérdésről a közeljövőben egy külön postot írok, most viszont elégedjünk meg annyival, hogy ezek a részletkérdések az igazán lényeges kérdések, nem az állat neve. És ezeket teljesen máshogy oldják meg Dél-Tirolban, mint mondjuk Finnországban.

Engem pont ez a „hogyan” érdekel. Én azt szeretném, ha (csak hogy a lassan szállóigévé váló példánál maradjunk) Párkány állomást magyarul is bemondaná a kalauz, és ebből a szempontból a fontos kérdés az, hogy ilyen nyelvhasználati kérdésekben ki dönt, és hogyan (mit mond maga a törvény). Ezeknek a dolgoknak kell megváltoznia. Az, hogy a területi egység, ahova Párkány tartozik, a nevében viseli-e az „autonóm” címszót, teljességgel irreleváns. Ha meg tudjuk fogalmazni, hogy pontosan milyen jogköröket, döntési és végrehajtási mechanizmusokat és szerveket szeretnénk gazdasági, oktatási, nyelvhasználati, kulturális és egyéb önrendelkezésünk megvalósításához, akkor már meg is találtuk azt, amit keresünk. Az „autonómia” mint címszó ismételgetése azonban önmagában nem visz ehhez közelebb, mert nem ad választ ezekre a kérdésekre.

A „megalkuvók”

Nézzük most a másik csoportot, az ún. mérsékelteket, akik ugye az előrelépést abban látják, ha együttműködnek a többségi nemzet tagjaival, és őket meggyőzve próbálják meg elérni politikai céljaikat. Ez nagyon ésszerű hozzáállás, hiszen hosszú távon tényleg csak úgy lehet eredményeket elérni, ha ehhez a szlovák pártok támogatását megnyerjük. A lényeges dolgokról ugyanis a jelen keretek között a szlovák parlament dönt, ott pedig a magyar képviselők nincsenek többségben. Akkor hát miért tartják őket egyesek elvtelen nemzetárulóknak? Az együttműködés ugye teljesen nyilvánvalóan kompromisszumokkal jár, ami azt jelenti, hogy az eredeti céljaink egy részét fel kell adnunk. Ezzel minden politikai pártnak számolnia kell, a politikában csak az nem köt kompromisszumot, aki semmit sem akar elérni. Mesélhetne erről minden eddigi szlovmagy parlamenti párt képviselője. Azonban nagyon nem mindegy, hogy miben, miért, és hogyan kötünk kompromisszumot.

A kompromisszumok művészete

Miben ne kössünk tehát kompromisszumot? Önmagában nézve minden kérdés fontos, de azért egy jó szlovmagy politikusnak fel kell tudnia mérni, melyek azok, amik a szlovmagy társadalom hosszú távú fejlődése szempontjából lényegesek, és melyek azok, amik nem. Jó példa erre a jelenlegi 12-megyés közigazgatási beosztás. Ezt a békát nem kellett volna lenyelni 2001-ben, a kormányból való kilépést bármikor megérné szerintem. De hogy aktuálisabb ügyeket nézzünk: az államnyelvtörvény például kompromisszumos kérdés szerintem is; a kisebbségi nyelvhasználati törvény pedig nem. Ha ezt a kérdést a parlament nem rendezi megfelelően, kompromisszumnak nincs helye, hiszen a magyar parlamenti képviselet értelmét kérdőjelezi meg. Az asszimilációhoz asszisztálni ugyan lehet, de minek?

Nem mindegy ugyanakkor, hogy miért kerül sor egy bizonyos tartalmú megállapodás megkötésére. A célkitűzéseknek néha vannak objektív politikai korlátai, néha azonban a kidolgozatlan, szakmailag nem kellően indokolt javaslatok, és kommunikációs hibák vezetnek oda, hogy nem tudjuk az álláspontunkat a másik féllel elfogadtatni. Természetesen a hozzám hasonló kibicek mindig gondolhatják, hogy jobb eredményt is el lehetett volna érni ha „más” (én/a szomszéd/Miklós/Martin Luther King/Orbán Viktor) lett volna „ott”, de a felkészületlenség, koncepciótlanság kirívó esetei ettől függetlenül jól kivehetőek. Ezek nem kompromisszumok, ezek politikai baklövések.

Számomra talán a harmadik kérdés a legfontosabb. Hogyan ne kössünk tehát kompromisszumot? A legnagyobb hiba szerintem a kompromisszumot győzelemnek beállítani. Vannak helyzetek, mikor a politikai konstelláció sajnos nem megfelelő az előrelépésre, még a legtökéletesebb szakmai felkészültség mellett sem. Egy ilyen helyzetben született kompromisszumot sikernek, előrelépésnek nevezni pedig nagy politikai rövidlátóságra vall. Minden nagykorú cselekvőképes szlovmagy választópolgár látja és képes elfogadni, hogy ha valami nem megy, az nem megy. Ha azonban azt látja, hogy nem megy, és mégis azt mondják neki, hogy ez így nagyon jó, hát azt aztán nehéz elfogadni, ne is akarjuk. Lehet persze nyomatni a propagandát, de a mai fránya pluralizált blogos világban azért csak megtudja az érdeklődő olvasó, hogy mi is az ábra. Ezért ilyen nehéz helyzetben szerintem egy hozzáállás elfogadható: beismerni a vereséget, és tudatni a politikai partnerekkel és a választókkal, hogy a téma nincs lezárva, csak fegyverszünet következik, a következő kormányalakításnál visszatérünk a kérdéshez.

Hova álljunk?

Akkor hát kinek van itt igaza, kivel érdemes egyetérteni? Szerintem a fenti szempontok figyelembevételével mindenkivel. Amíg valaki nem tesz többet, míg folyton nem megfelelő időben és helyen „autonómiát” követel a fentebb említett tartalmi kérdések teljes mellőzésével, az nem radikális, hanem nevetséges. Ugyanakkor az autonómia fent említett tartalmát nem hiszem, hogy egy magát mérsékeltnek tartó átlagszlovmagyarnak el kellene utasítania, vagy egyáltalán jóhiszeműen elutasíthatná. Ki-ki vérmérséklete, politikai lehetőségei és felelőssége függvényében hívja ezt autonómiának vagy másnak, de azt hiszem, abban nem lehet vita, hogy a gazdasági, oktatási, kulturális, stb. kérdéseiben a szlovmagy közösségnek magának kell döntenie. Ez nem radikális, hanem egyszerűen pragmatikus álláspont. Ugyanez pepitában: nem hiszem, hogy bárki azt gondolná, egy ilyen elképzelés megvalósítása párbeszéd és kompromisszumok nélkül lehetséges. Amíg nem tévesztjük a célt szem elől, és nem akarjuk erről a választóinkat sem megtéveszteni, a kompromisszumok szükségesek és vállalhatóak. Ettől nem lesz senkiből „megalkuvó”, csak pragmatikus.

Na ilyen pragmatikus emberekből szeretnék én minél többet látni a parlamentben.



Fiala János

A szerző a Harvard Law School doktorandusz hallgatója, és a Fórum Intézet jogi munkacsoportjának tagja.



Hozzászólások:

írta: nyomkereso / 2011.03.24. - 01:51
* válasz

János, a minél több helyett én kezdetben megelégednék egyetlen egy ilyen pragmatikus emberrel is. Imerünk ilyeneket? Elő a nevekkel.

Tartok tőle, hogy korábban sokkal jobb helyzetben voltunk, hogy meglépjük azokat a lépéseket, amik számunkra hosszútávon szükségesek. Emlékszem, 2001-ben kezdő parlamenti képviselői titkárként pár hónapja ismerkedtem csak a várdombbal, amikor a 12 megyés felosztásnál beadta a szlovmagy politika a derekát. Azóta sem sikerült felegyenesednünk.

Amit most látunk, az már csak a "kompromisszumok győzelemként való beállítása". És ha már itt tartunk, a márciusi parlamenti ülés kapcsán adja magát a kérdés: a kisebbségi nyelvhasználati törvény vagy az állampolgársági törvlny szerinted milyen formájukban nem válnak majd azzá?



írta: Bósza János / 2011.03.24. - 08:12
* válasz

Tisztelt cikkíró!
Mikor elolvastam az írását először elöntötte a fejemet a vér, majd rájöttem, nincs miért aggódni hisz Felvidéken vagyok, bocsánat Szlovákiában vagyunk. Ugyebár ismeri azt a mondást nemakarásnak nyögdécselés a vége. Hát ez az írása még nyögdécselésnek sem mondható, ezért miután másodszor is elolvastam megnyugodtam. Egy idézettel kezdeném a saját honlapomról:

"Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény."

... ahol 2007 óta megtalálható egy autonómia tervezet, amire a megélhetési politikusaink és az őket kiszolgáló média azt írta, hogy hülyeség. Ugyebár az már lényegtelen, hogy két magyar származású professzor úgy értékelte, hogy nagyon jó megoldás a Kárpát medencei magyarság számára és megvalósítható tervezet, javaslat. Na itt el is vágom a zsinórt, mert már látom , hogy ha így folytatom megint magamutogatással fognak vádolni, bár meggyőződésem, akik eddig támadták a tervezetemet el sem olvasták azt, vagy ha igen, tartalmilag nem tudtak belekötni, ahogyan a mai napig nem is kötött bele senki sem. Még Belousovová legjobb jogászai (saját maga mondta) nem találtak rajta fogást, csak egy elgépelésbe kötött bele 2008 januárjában. Jogköröket említ ez mind 2007 óta benne van a tervezetben, de ugyebár ez nem lényeges, az a fontos, hogy tárgyilagos viták helyett inkább minél jobban pufogtassuk a jobbnál jobb, nagyobb valótlanságot, majd csak mindenki elhiszi.

Azt írja aki autonómiát követel az nevetséges. Tudja, ha pl. ezt a kijelentését Székelyföldön tette volna meg, bizony kaszával kergetnék egészen hazáig. Kérdezem én miért az a nevetséges, aki egy jogos követeléssel áll elő és miért nem az aki 21 éve semmit sem csinál, hanem csak élősködik rajtunk. Ja, hogy az nem nevetséges csak gyáva és megalkuvó, igen így van. Napjaikat a húsosfazék körüli üldögéléssel töltik ki, talán maga is közéjük tartozik, mert akkor máris értem az írásának a lényegét, ami az kuss nekünk, mert ha merjük követelni azt, ami nekünk jár, akkor csak rosszabb lehet. Kinek? Igen a népnek rosszabb, már 21 éve, de vajon a rikácsoló, sírdogáló megélhetési politikusainknak is rosszabb lett. Persze nem, mert ők szépen megélnek a hazudozásikból, a nemakarásukból, vagyis rajtunk.

Kedves barátom, ugyebár ismeri azt a mondás: Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Tehát a jogokat, néha még az alkotmány találhatókat is kérni, békésen követelni kell. Az alkotmány nem tiltja az autonómiát, tehát lehet kérni. És, hogy választ is adjak arra megjegyzésére, hogy az autonómia tartalom nélkül nem megoldás. Hát ebben igaza van, mert maga az autonómia csupán egy közeg, ahol a ledelegált jogokat érvényesíteni lehet, mint egy ház, a mi házunk, amit be kell bútorozni, megtölteni tartalommal.



Hogyan-okra kíváncsi olvassa el a CA tervezetet, de megkímélhetne, ne azt írja majd, hogy hülyeség ezt már megtették maga előtt más kushadó politikusok, hanem konkrét tényekkel cáfolja, véleményezze, majd segítsen tökélesíteni azt, mert autonómia nélkül nincs megmaradásunk Felvidéken. Szabad akarat - slobodná vôµa - liberum arbitrium a megoldás.

A cselekvéseink akkor kapnak értelmet, ha a gondolatainkat elcsendesítve a tapasztalás állapotába kerülünk, így megismerve az igazságot.


írta: beeble / 2011.03.24. - 09:21
* válasz

Ami az autonómiát illeti, éppen itt az ideje, hogy az MKP végre elkezdjen vele foglalkozni, és úgymond, tartalommal töltse fel. Most a parlamenten kívül vannak, most nem kell félteni a moslékosvályút, bársonyszéket. Ha ezt most nem teszik meg, akkor kérdem én, mikor? A Most-Híd “spolupráca”-maszlagjának egyre nyilvánvalóbb bukására adott konstruktív válaszként is figyelmreméltó lenne egy jól összeszedett autonómiatervezet a részükről.

A fogadtatást illetőleg már nem vagyok ennyire optimista, a felvidéki magyarságba húsz év alatt hihetetlen módon beleivódott a konfrontáció- és konfliktusok bármi áron való elkerülése, a kényelem, és valljuk be, rettenetesen gyávává váltunk. Az autonómia, vagy nevezzük akár bárhogy, felvetése pedig nyilvánvalóan konfliktusokkal és konfrontációval fog járni, és nemcsak a szlovákok részéről lesznek támadások, hanem nyilván a Most-Híd és annak udvari médiája részéről is.


írta: j.clayton / 2011.03.24. - 09:38
* válasz

Szerintem pont arról szól a cikk, hogy az autonómia felvetése konkrét tartalom nélkül tényleg ilyen szélsőséges reakciókat eredményezhet - ami igaz is, hiszen így mindenki azt lát bele, amit csak akar. Egy normális, kidolgozott koncepcióra szükség lenne, de ennek a konkrétumok nélküli lebegtetése tökéletesen kiszolgálja a rövidtávú politikai érdekeket.



írta: Bósza János / 2011.03.24. - 10:09
* válasz

Felvidéki autonómiatervezet 2007 óta

http://commorakozigaz.shp.hu/hpc/web.php?a=commorakozigaz&o=felvideki_au…

Clayton: konkrétumok nélküli lebegtetése

Hát a CA tervezete elég konkrétum, igaz nem tökéletes, ezért kéne közösen eladható formába önteni. Na de a mellébeszélés ehhez már kevés nem gondolod, mindig ugyanaz a zene, kell valami, aki felkínálja az nem jó mert ugyebár hülye paraszt. Mi lenne. ha végre az acsarkodás helyett leszállnátok a földre. Csak egy kérdés mi nem jó benne, csak ne azzal gyere, hogy hiteltelen és szönöszös ügynök csinálta azért rossz. Olvastad egyáltalán. Miért gondolod azt csak Duray tud tervezetet csinálni. Ha már itt vagyunk, hogy a fenébe lehetséges, hogy 21 éve Duray egyetlen egy tervezetet nem volt képes letenni az asztalra.





Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:



Nagy Dénes [ 2011-03-26 17:12 ]

Jellemző a Fórum Intézet munkatársa ez a szerencsétlen ember, aki a fától nem látja az erdőt. Tipikus elméleti aktakukac, aki életében nem töltött el tanulmányi időt sehol, egyetlenegy európai autonóm atrtományban, de az autonómiáról értekezést ír. A másik tipikus hozzáállás,kínlódik a hogyannal ,mint a fába szorult féreg és nem arra összpontosít, hogy hogyan lehetne megvalósítani egy magyar autonómia-tartományt vagy egyáltalán a felvidéki magyar autonómiát,hanem arról beszél, hogy hogyan nem. A konstruktivitás csírája sem látszik az írásból. Megrendelésdre írt szöveg, egy "szlovákiaimagyarozó" kerekasztalos holdudvartól.




HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona