Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Marakodás szelleme, avagy ha összefognánk mind, mi magyarok!

2009.1.28.
Hogy ne érje szó a ház elejét, holnap az MKP és a somorjai székhelyű Fórum Intézet is, mint két kakas egy dombon, ugyanabban a témakörben az MKP (Duray, Csáky vonal) szakmai konferenciát és a volt FMK illetve annak utódpártjával az MPP-vel szimpatizálók (bugárista, Mede és Simon vonal) a szlovákiai magyarok kerekasztala egyeztető fórumát hirdették meg.

Mind a két csoportulás megérdemelme egy kis atyai dorgálást, semmitmondó látszatevékenységeikért és az újfent próbálkozásaikért, hogy kisajátítsák a felvidéki magyarság megmaradásának az ügyét ál és értelmetlen konferenciák keretein belül. Mindezek nem segítik elő egy szükséges muszájt, az egységes fellépés fontosságát. Ha nem lesz egység nem lesz megmaradásunk a szülőföldön.
Ha összetartás lenne köztünk végre, nem folyton ostoba civakodás., már jogilag teljes mértékben a magunk urai lehetnénk.

Egy jogos ügy, amely annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné és végrehajthatatlanná válik. Egy népnek az a legjobb, ha a döntéshozatali szervei, érdekképviselete egy felelős csoport kezében összpontosul, nem csalétekül, hanem a politikai szabadság gondolat és annak érdekében, hogy a jóhiszeműség és a becsületesség uralkodjon újból.

Hajrá kakasok! Uraim, tegyék meg tétjeiket! Vajon melyik a nyerő stratégia? A pozsonyiak néha mondják, de nem akarják, a másik oldal nem is akarja, csak ki-ki mondják, mert jól hangzik és mindig akad olyan aki elhiszi, a hamisság csapdájába csábítanak bennünket.

„Hazug hírt ne terjessz!” – szólít meg bennünket az ige elemi erővel. Sajnos az igazság ellenségei, akik vagy nyilvánvalóan, vagy alattomosan, csendben, elfordítanak bennünket az igazságtól, másképpen vélekednek erről. Folytonosan mellébeszélnek, a nép elõl tudatosan eltitkolják a megvalósítható polgári jogegyenlőséget.

Néha az igazság érdekében szembe kerülhetünk a tömeggel a néppel. Miért? A többség véleménye az igazság ellenségévé vállhat. A többség véleménye mindannyiunkra hatással van. Erősebben formál, mint gondoljuk, vagy mint szeretnénk. A közéletben elhangzott hamis ígéretek, a közvélemény összezavarása, az egymásnak ellentmondó nézetek, hírek, a sajtó bekebelezése, mind-mind a többség véleményének formálásának az eszközei. A sajtó arra szolgál, hogy felkeltse és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek a hamis célok eléréséhez szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen, igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában. Így gyakran a nép a hamisságot és gonoszságot választja, annak ellére, hogy az egyén felismeri a valós igazságot, de félelmében, hogy elutasítás lesz a jussa, inkább a félrevezetett tömeg hazugságát fogadja el igazságnak. Mindennél fontosabb a konfliktusoktól, feszültségektől mentes élet, és ezért nem a felismert igazsághoz ragaszkodik.

A csendes önsajnálatból már elegünk van! Mi lenne, ha közösen akarnánk és együtt mondanánk, az igazmondás legyőzhetetlen, a bátrak igazsága erősebb hatalom. A népek Önrendelkezési joga nem csak mint elvet szabad hangoztatni és necsak egy nyilatkozat bevezető részében díszelegjen, hanem bizonyos előirt törvényes feltételek és módok mellett békés úton, valódi érvényesülést is találhasson. A nemzeti, gazdasági és kulturális szabadságot minden nép számára biztosítani kell, így a felvidéki magyar nép számára is.

Már 1928-ban a Csehszlovák parlamentben dr Törköly a Magyar Nemzeti Párt tagja magyarul ezeket mondta:

Mi magyarok a reánk vonatkozó békeszerződés intézkedéseit nem is fogadtuk el tiltakozás és ellenvetés nélkül. Tanunk erre a képviselőházi napló. Csak amikor bevégzett tények elé állított Trianon minket, akkor, anélkül, hogy nemzeti önrendelkezési jogunkról lemondtunk volna, alávetettük magunkat a köztársaság törvényeinek és becsületesen teljesítettük állampolgári kötelességünket még akkor is, amikor az állampolgársággal járó jogok részünkre nem lettek a legteljesebb mértékben kiszolgáltatva. Jól felfigyeltünk azonban arra a megítélésre, ami egyrészt Tű-sár volt miniszterelnök szájából, másrészt az államfő környezetéből hangzott el, és amely antidemokratikusnak, igazságtalannak és a köztársaságra nézve veszélyesnek minősítette az összefüggő területen lakó magyarságnak a köztársasághoz való csatolását. És ez alapon, de az alkotmányban is biztosított jog alapján a győztes részére is szükséges béke és nyugalom érdekében nem szűntünk meg és nem fogunk megszűnni soha békés és törvényes utón megkísérelni a csehszlovák hivatalos akaratot rábírni arra, hogy a trianoni békeszerződésnek szükséges, nyíltan, loyálisan és becsületesen történő megvilágítása, illetve tisztázása mielőbb megtörténjék, hogy ez irányban a hivatalos akarat tegye meg a szükséges lépéseket és adjon módotarra, hogy a magyarság nemzeti önrendelkezési jogát gyakorolja.

Mi igyekszünk a mi népünket, bár a saját gyenge erőnkre vagyunk hagyatva, a művelődés, az anyagi boldogulás útján előbbre vinni, hogy képesek legyenek a népek megértéséért, az emberiség békéjéért önfeláldozással dolgozni és küzdeni. Megértük azt, amit a köztársaság Elnöke mond, hogy a pacifizmus a háború után nemcsak erény, hanem szükségesség is. És mindent elkövetünk a háború ellen, amelynek nyílt és határozott ellenségei vagyunk. De éppen ezért kívánjuk a nemzeti önrendelkezési jogunk megsértésének békés utón való réparációját, mert megengedhetetlennek tartjuk, hogy azért, mert minket, magyarokat minden bűn nélkül való büntetés címén hatalmi szóval idesoroztak, ezen igazságtalanság háborúra kényszerítse az egymás mellett élő népeket és a csehszlovák, a német és magyar anyák elveszítsék gyermekeiket, férjüket, hogy nyomorékká váljék a munkaképes ember, koldussá legyen egész generáció és a háború rémes következményeit újból végigszenvedje az emberiség. Hát nem egyszerűbb és szenvedésnélküli út e az igazságtalanság békés utón való megszüntetése? A pacifizmus szükségszerűsége követeli a háború elkerülése végett a szükséges reviziót. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a magyar kérdés is világkérdés és az okosság parancsolja, hogy ezzel, mint ilyennel foglalkozzunk.

Igen érdekes az elnöki jubileumi nyiltatkozatban az, hogy a Magyar nemzeti kisebbségi kérdésről szlovenszkói kapcsolatban úgyszólván teljesen hallgat. Mit jelentsen ez? Ügy lehet-e ezt a hallgatást felfogni, mint annak a nagyon jelentős cseh államférfi kijelentésének a megerősítését, aki nemrég mondotta, hogy Isten tudja, hogy meddig tart a magyar nemzeti kisebbséggel az együttes? Avagy a magyar nemzeti kisebbségnek teljes negligálását akarja-e ez jelenteni? Aligha! Hiszen később mondja az Elnök Űr, általánosságban, hogy a németeken kívül a többi kisebb nemzeti minoritásoknak kívül a mokratikus jogegyenlőség élvezetében lesz részük. Ez úgy hangzik egyrészt, mint beismerés a múltra vonatkozólag és mint Ígéret a jövőre nézve. Csak az a baj, hogy már a magyarság nem igen hisz az Ígéretekben, mert azt elhiszi, hogy a fenkölt gondolkodású Elnök komolyan veszi az ígéretét, de azt is látja, hogy az Elnök Úrnak mindhiába vannak igazságai, célkitűzései, azok a végső végrehajtás stádiumába nem juthatnak, mert a nemzeti állam érdekében a végrehajtóhatalom azok érvényesülését lehetetlenné teszi. (idézet vége)

Uraim, nem ismerős a helyzet, ezt a beszédet manapság is el lehetne mondani a parlamentben, ha a mi képviselőinkben lenne egy kis politikai kurázsi. Nyolcvan évvel ezelőtt Felvidéknek bátrabb magyar képviselői voltak, mint manapság, pedig azt mondják manapság demokratikusabb Európában élünk.
Le a gyávasággal és a mellébeszéléssel és az értelmetlen szorványtanácskozásokkal és a zártkörű kerekasztal-tanácskozásokkal, tessenek felébredni, tessenek szabad emberként viselkedni. Az igaz természetben nincs egyenlőség, de a jogegyenlőség egy természet feletti emberi jog, amely jog nem a természet szabálya irányítja, hanem az emberi méltóság. A nép nem vak, képes a kiválasztottjait kontrolálni, csupán becsületes vezetőkre van szüksége. A népképviselők tőlünk kapott hatalma nem épülhet fel a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre. Erre sajnos egy rossz példa volt a Nyitra megyei MKP-s többségű parlament, ahol a többség a néptől kapott hatalmával visszaélve a pénz, a kapzsiság és a telhetetlenség szabálya szerint hozta meg a rossz döntéseit. Az olyan vezetők akik a szív igazsága helyett, az ész kapzsiságával uralkodnak, az mindig a nép rovására történik. Az ilyen vezetők a történelem szemétdombjára valók.

Egy saját magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép saját magát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként, amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok idéznek elő. A hatalommal való visszaélések szakadékot létesítettek a megélhetési politikusok és a nép vak ereje között úgy, hogy mindkettő elvesztette minden jelentőségét, mivel külön-külön mindkettő tehetetlen, akár a vak ember és a botja. A népnek igazmondó politikusokra van szükségük, hogy a szakadék felett a becsületesség érdekképviseleti hídját felépíthesse. Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltak bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett "népszabadságjogok" csak gondolatban vannak meg, a gyakorlati életben nehezen valósíthatóak meg. Ezeknek a jogoknak a pontosítására, majd megvalósíthatóságára van szüksége a népnek. Ezért olyan politikusokat kell a parlamentbe juttatnia, akik mindent megtesznek azért, hogy ezek jogok magvalósuljanak.


No, tessenek már felébredni !
Különben az önrendelkezésre ítéltetett Nép saját kezébe veszi sorsának irányítását és keresni fogja jussát, jogait a szlovák alkotmány és törvények keretein belül.


BJ - CA

A NÉP


Egyik kezében ekeszarva,
Másik kezében kard,
Igy látni a szegény jó népet,
Igy ont majd vért, majd verítéket,
Amíg csak élte tart.

Miért hullatja verítékét?
Amennyit ő kiván
Az eledelbül és ruhábul:
Hisz azt az anyaföld magátul
Megtermené talán.

S ha jő az ellen, vért miért ont?
Kardot miért foga?
Hogy védje a hazát?... valóban!...
Haza csak ott van, hol jog is van,
S a népnek nincs joga.

Petőfi Sándor
Pest, 1846. június-augusztus


dr.Törköly egész beszéde


A jog az erőben rejlik. Szabadság-csak egy eszme. Liberalizmus. Arany. Hit. Önkormányzat. A tőke kényuralma. A belső ellenség. A tömegek. Anarchia. Politika kontra erkölcs. Az erősebb joga. A cél szentesíti az eszközt. A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály. A zsarnoki uralom legmegfelelőbb formája. Alkohol. Klasszicizmus. Korrupció.

No, tessenek már felébredni !
tessenek már felébredni !
már felébredni



3. Řeč sen. dr Törkölyho (viz str. 161 těsnopisecké zprávy):

Tisztelt Szenátus! A jubiláris költségvetést a szenátus kétségtelen, hogy meg fogja szavazni. Ez másként nem is lehet, mert a csehszlovák parlamentet úgy csinálták meg az alkotmányban, a házszabályban és a valóságban, hogy az ne a népakarat kifejezője legyen, hanem a végrehajtóhatalom vak eszköze. Ez a parlamentarizmus, ami itt van, egy különleges patentje a csehszlovák államnak éppúgy, mint különleges patentje az az önkormányzat is, amely megillette a zsupákat. amely megilleti az országokat, helyesebben tartományokat, a járásokat az új közigazgatási rendszerben és a községeket a 77/1926 sz. törvény értelmében.

Mindkét intézmény, a parlament és az önkormányzat úgy van beállítva, hogy azok a néparkarat érvényesülésének leküzdhetetlen akadályai legyenek és a végrehajtó hatalom mindenhatóságának és korlátlanságának ne álljanak útjába. A pětka, az osmička, a bizottságok és azok összeállítása, a végrehajtó-hatalom parancsoló szerepe, a kezdeményezési jog mesterséges hatálytalanítása éppúgy lehetetlenné teszik a népakarat érvényesülését a törvényhozásban, mint ahogy kizárják a népakarat érvényesülését az országos képviselőtestületben a miniszteri-lég kinevezett tagok, a tisztviselői szavazatok, amelyek a kormánypárti megválasztott tagokkal, ha azok száma csak hét is, a többséget, a mesterséges többséget adják és a miniszteri parancsokat végrehajtaják. Ugyanazt a célt szolgálja a községi önkormányzati jog teljes tönkretétele azzal, hogy a községi költségvetéseket a politikai hatóságok felülbirálati joguknál fogva minden korlátozás mélkül szabadon megváltoztathatják, egész új tételeket iktathatnak azokba és tételeket törölhetnek minden indokolási kőtelezettség nélkül. De a korlátlan feloszlatási jog, amelynek gyakorlása a végrehajtó hatalom szabad tetszésére van bízva, szintén azt igazolja, hogy az alkotmánynak az a kijelentése, hogy minden hatalom forrása a nép, a valóságban meg van cáfolva.

A köztársasági Elnök Űr jubileumi nyilatkozatában a parlamentarizmus és a demokrácia kríziséről beszél és leszögezi azt, hogy az abszolutizmusból a demokratizmusba való átmenet megtörtént. Ez a beállítás nem állja ki a jogos és helyes kritikát, mert a Csehszlovák köztársaságban a parlamentarizmus és a demokrácia nincs krízisben egyszerűen azért, mert itt egyáltalában nincs parlamentarizmus és nincs demokrácia. De itt az abszolutizmus sem szűnt meg, mert az a legnagyobb mértékben jelen vari a »demokratikus« önkényuralom formájában. Amely államnak kötelékében a nemzeti önrendelkezési jog megsértésével - tehát a népek akaratának megkérdezése nélkül -, hatalmi szóval soroznak be a szabadság, a nemzeti öntudat és nemzeti élet teljes élvezetében volt népeket, amely állam megteremti a hatalmi szóval besorozott népek részére a bűn nélküli büntetés fogalmát és érvényesülését, amely állam ezeknek a szenvedő nemzeteknek és népeknek a nemzetközi szerződésekben biztosított jogát nem respektálja, amely állam mesterséges intézkedésekkel játsza ki a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogát, amely államban a végrehajtó hatalom a parmalment utasításainak egyszerűen nem engedelmeskedik, mint azt az állampolgárság kérdésében tette a csehszlovák minisztérium, amikor mindkét Ház egyhangú határozata dacára az állampolgársági kérdés rendezését tartalmazó törvényjavaslatot a mai napig, tehát a határozat kelte után két és fél éven belül be nem nyujtotta, amely államban a végrehajtóhatalom szabadságára van bízva, hogy valamely cselekedetet önkényesen büntetendő cselekménynek minősíthessen és uj bűncselekményeket alkothasson és ez alapon büntethessen, amely államban a pénzügyi közigazgatás éjnek idején is bemehet a polgár házába és kutathat adótárgyak után, nappal pedig még egy végrehajtó is végezhet szabadon személymotozást az adóalanyokkal szemben, ahol minden és minden a végrehajtóhatalom mindenhatósága és korlátlansága érdekében történik, amely államban csak látszatparlament és látszatönkormányzat van, bírói függetlenség pedignincs, ott a legnagyobb abszolutizmus és önkényuralom uralkodik. Ott nincs szabadság, ott nincs igazság, ott nincs a térvénynek és a jognak, a nemzetközi szerződésnek ereje, ott nem érvényesülhet a népakarat és nincs demokrácia. A szabadság és az igazság, a parlamentarizmus és az önkormányzat a demokrácia lényegébe tartozik, ezeknek hiánya azt igazolja, hogy csak áldemokráciáról, látszatdemokráciáról lehet beszélni.

A köztársasági Elnök Űr mondja jubileumi nyilatkozatában, hogy »az összesek hatalma az összesek felett az, hogy bármelyik polgár öntudatosan ismételheti a francia despota szavait: az állam én vagyok« ez a demokrácia problémája. Ez a definíció elméleti szempontból igen szép, de tessék a való élet lényeinek világában azt megnézni és a »bármelyik polgárnak« egy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárt megtenni és akkor igazolva lesz az a tény, hogy a Csehszlovák köztársaságban a demokrácia problémájának a megoldása még csak meg sem kíséreltetett. Hiszen borzasztó groteszk kép volna, ha kiállna egy állampolgársági tekintetben kifogás alá nem eső magyar ember és azt mondaná, hogy »az állam én vagyok«. Mi magyarok csak a hatalmat szenvedő összességben vagyunk bent, de nem vagyunk a hatalmat gyakorló összesek között.

A parlamentarizmus krízisét az Elnök Úr abból vezeti le, hogy az általános választójog révén törvényhozókul laikusok kerülnek be a parlamentbe és mivel a kormányzáshoz a szaktudás, a bürokratizmus is szükséges, a laikus elem és a bürokratizmus között összhangnak kellene létrejönnie; mivel ez most nincs meg, tehát a parlamentarizmus válságba jutott. Ez a beállítás azonban nem állja meg a helyét a Csehszlovák köztársaságban. Mert a parlamentarizmus soha sem volt meg a Csehszlovák köztársaságban, már kezdettől fogva hiányzott az igazi népakaratnak a törvényhozásban való érvényesítési lehetősége és az meg sem lehet mindaddig, amíg a végrehajtóhatalom mindenhatósága regnál a népakarat felett, a törvényhozás felett és míg igazi alkotmánybiztosítékká ki nem épül a bírói hatalom.

A törvényhozásnál szükséges szaktudás érvényesítését meg lehet teremteni anélkül. hogy a végrehajtóhatalom mindenhatóságát és korlátlanságát kellene mindenképp érvényesülni hagyni, ami különben sem más, mint eltitkolt diktatúra. Elnök Űr ajánlja az angol államtitkári és parlamenti titkári intézmény behozatalát. Kérdés azonban, hogy ezek a teljes szabadság levegőjéhez szokott intézmények bevállnának-e itt, ahol a szabadság nem mindenki számára virul? Nem-e jobb volna a szenátust a népek szakembereiből választani? Mindenesetre el kell fogadni az Elnök Űr azon beállítását, hogy az alkotmány revíziójára van szükség. A Magyar Nemzeti Párt ezt magáévá is teszi és jelzem, hogy az alkotmányrevíziót célzó indítványt a nemzetgyűlés elé már be is terjesztette. Remélem, hogy a kormány nem fog úgy eljárni, mint a többi törvényjavaslatainkkal és indítványainkkal, és nem fogja azok érdemleges tárgyalását ad graecas kalendas kitolni és meghiúsítani. Reméljük, hogy ezt már az államfő iránt való tiszteletből sem teszi.

A revíziót mi úgy képzeljük el, hogy az a nemzeti, gazdasági és kulturális szabadságot minden nép számára biztosítja és megtalálja az utat arra is, hogy a népek Önrendelkezési joga ne csak mint elv díszelegjék bevezető részben, hanem bizonyos előirt törvényes feltételek és módok mellett békés úton, valódi érvényesülést is találhasson. Hiszen az Elnök Űr mondja, hogy a világháború bebizonyította, hogy az összes nemzetek harmonikus egészet kell, hogy alkossanak. Hogy lehessen ott harmónia, ahol egyes nemzetektől az önrendelkezési jogot - amely nélkül nincs nemzeti szabadság - elvonják, ahol az egyik nemzet elnyomja a másikat és a kulturális fejlődés és a garzdasági boldogulás lehetőségét elzárja egyes népek, mint pl. a magyar elől. De a revízió kell, hogy a három hatalom, a törvényhozó, a végrehajtó és bírói hatalom között a szükséges egyensúlyt helyreállítsa és a minisztérium hatáskörét a legprecízebben megállapítsa és korlátokat állítson a végrehajtóhatalom visszaélései elé és a polgári jogok védelmét a közigazgatási visszaélésekkel szemben akként biztosítsa, hogy a bírói függetlenséggel ellátott és a bírói felelősséggel megterhelt bírósághoz fordulhasson minden polgár a rajta esett jogsérelem, vagy bűncselekmény megtorlása végett, úgy azonban, hogy ki kell mondani, hogy a felsőbb parancs nem büntetést kizáró ok, még csak enyhítő körülmény sem és hogy a vádat ne a közvádló képviseli, hanem a jogsérelmet szenvedett jogi képviselője és hogy ily büntető Ügyekben pertörlésnek vagy kegyelemnek szabályként nincs helye.

A revíziónak biztosítani kell a valódi népakarat szabad és eredményes megnyilatkozását a parlamentben, vagyis igazi parlamentarizmust kell teremtenie és a nemzeti és helyi önkormányzatokat valóban biztosítani kell. A revíziónak ki kell terjednie a házsabályokra és a nyelvtörvényre is.

Az Elnök Úr azonban azt is mondotta, hogy »nem várható, hogy a békeszerződés intézkedései mindenütt és mindenki által ellenvetések és tiltakozások nélkül fogadtassanak el. »Magam is - úgy mond - habozás nélkül megengedem, hogy a békeszerződések bizonyos megvilágításokat, tisztázásokat igényelnek, azonban ennek nyíltan, becsületesen és loyálisan kell megtörténnie. Loyálisan törekednünk kell szomszédainkkal a békés megegyezésre, általános békére nemcsak Középeurópa, de az egész Európa békés konszolidációjára«.

Mi magyarok a reánk vonatkozó békeszerződés intézkedéseit nem is fogadtuk el tiltakozás és ellenvetés nélkül. Tanunk erre a képviselőházi napló. Csak amikor bevégzett tények elé állított Trianon minket, akkor, anélkül, hogy nemzeti önrendelkezési jogunkról lemondtunk volna, alávetettük magunkat a köztársaság törvényeinek és becsületesen teljesítettük állampolgári kötelességünket még akkor is, amikor az állampolgársággal járó jogok részünkre nem lettek a legteljesebb mértékben kiszolgáltatva. Jól felfigyeltünk azonban arra a megítélésre, ami egyrészt Tű-sár volt miniszterelnök szájából, másrészt az államfő környezetéből hangzott el, és amely antidemokratikusnak, igazságtalannak és a köztársaságra nézve veszélyesnek minősítette az összefüggő területen lakó magyarságnak a köztársasághoz való csatolását. És ez alapon, de az alkotmányban is biztosított jog alapján a győztes részére is szükséges béke és nyugalom érdekében nem szűntünk meg és nem fogunk megszűnni soha békés és törvényes utón megkísérelni a csehszlovák hivatalos akaratot rábírni arra, hogy a trianoni békeszerződésnek szükséges, nyíltan, loyálisan és becsületesen történő megvilágítása, illetve tisztázása mielőbb megtörténjék, hogy ez irányban a hivatalos akarat tegye meg a szükséges lépéseket és adjon módotarra, hogy a magyarság nemzeti önrendelkezési jogát gyakorolja.

Mi igyekszünk a mi népünket, bár a saját gyenge erőnkre vagyunk hagyatva, a művelődés, az anyagi boldogulás útján előbbre vinni, hogy képesek legyenek a népek megértéséért, az emberiség békéjéért önfeláldozással dolgozni és küzdeni. Megértük azt, amit a köztársaság Elnöke mond, hogy a pacifizmus a háború után nemcsak erény, hanem szükségesség is. És mindent elkövetünk a háború ellen, amelynek nyílt és határozott ellenségei vagyunk. De éppen ezért kívánjuk a nemzeti önrendelkezési jogunk megsértésének békés utón való réparációját, mert megengedhetetlennek tartjuk, hogy azért, mert minket, magyarokat minden bűn nélkül való büntetés címén hatalmi szóval idesoroztak, ezen igazságtalanság háborúra kényszerítse az egymás mellett élő népeket és a csehszlovák, a német és magyar anyák elveszítsék gyermekeiket, férjüket, hogy nyomorékká váljék a munkaképes ember, koldussá legyen egész generáció és a háború rémes következményeit újból végigszenvedje az emberiség. Hát nem egyszerűbb és szenvedésnélküli út e az igazságtalanság békés utón való megszüntetése? A pacifizmus szükségszerűsége követeli a háború elkerülése végett a szükséges reviziót. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a magyar kérdés is világkérdés és az okosság parancsolja, hogy ezzel, mint ilyennel foglalkozzunk.

Igen érdekes az elnöki jubileumi nyiltatkozatban az, hogy a Magyar nemzeti kisebbségi kérdésről szlovenszkói kapcsolatban úgyszólván teljesen hallgat. Mit jelentsen ez? Ügy lehet-e ezt a hallgatást felfogni, mint annak a nagyon jelentős cseh államférfi kijelentésének a megerősítését, aki nemrég mondotta, hogy Isten tudja, hogy meddig tart a magyar nemzeti kisebbséggel az együttes? Avagy a magyar nemzeti kisebbségnek teljes negligálását akarja-e ez jelenteni? Aligha! Hiszen később mondja az Elnök Űr, általánosságban, hogy a németeken kívül a többi kisebb nemzeti minoritásoknak kívül a mokratikus jogegyenlőség élvezetében lesz részük. Ez úgy hangzik egyrészt, mint beismerés a múltra vonatkozólag és mint Ígéret a jövőre nézve. Csak az a baj, hogy már a magyarság nem igen hisz az Ígéretekben, mert azt elhiszi, hogy a fenkölt gondolkodású Elnök komolyan veszi az ígéretét, de azt is

látja, hogy az Elnök Urnák mindhiába vannak igazságai, célkitűzései, azok a végső végrehajtás stádiumába nem juthatnak, mert a nemzeti állam érdekében a végrehajtóhatalom azok érvényesülését lehetetlenné teszi.

Mélyen tisztelt Szenátus! Az elmondottak nekem már elégséges indokot adnak arra, hogy a jelenlegi kormánynak ne adjak szavazatommal, illetve a Magyar Nemzeti Párt törvényhozóinak szavazataival megszavazott költségvetéssel eszközt a kormányzáshoz. Azonban én a költségvetés egyes fő tételeinek a bírálatával is igazolni akarom azt, hogy minekünk erkölcsi lehetetlenség megszavazni a költségvetést.

Az 1929. évi költségvetés kiadási és bevételi végösszegei egy jól kiegyensúlyozott állami háztartás benyomását keltik-első látszatra. A kiadási oldalon kereken két millióval kisebb összeg szerepel, mint az 1928. évi költségvetésben. Tehát - az első látszatra - ha szerény keretek között is a takarékossági hajlam némi jele is mutatkozik. Az 1929. évre előirányozott bevételek több mint 7 és fél millióval haladják meg az 1929. évre beállított bevételek összegét. 1928-ban a kiadások 9.536,073.544, a bevételek 9.562,270.422 koronát tettek ki. 1929 évre a kiadások 9.534,373.114 és a bevételek 9.569,907.596 koronáta vannak elöiványozva.

A költségvetés külső technikai kiegyensúlyozottságának tetszetős kártyavára összedől azonban abban a pillanantban, amint a költségvetés 23. fejezetén, akárcsak futólagosan is, végigmegyünk és kutatjuk azokat az elveket, amelyeken a költségvetés belső általános kormányzati szervezete nyugszik.

A legnagyobb kiadási tételt az általános kincstári kiadásokról szóló 22. fejezet foglalja le kereken 2 és fél milliárddal. Ezen a fejezeten belül a legnagyobb kiadási tétel az államadóssági szolgálat kiadására esik, amely nem kevesebbet, mint 1800 millió koronát igényel. Köztudomású dolog, hogy az államadóssági szolgálatnak nem csekély része a köztársaság keletkezését megelőző és azzal összefüggő katonai kiadások fedezésére, illetőleg törlesztésére felvett külföldi kölcsönökből ered.

Az általános kincstári igazgatás fejezetében még egy másik igen jelentékeny tételt találunk, amely arra utal, hogy a béke olajágával díszített republika legfőbb tartó pillére szuronyokból, ágyukból és katonai repülőgépekből van felépítve. A 22. fejezet 4. címe alatt a katonai fegyverkezés dologi kiadásaira 315 millió van felvéve.

A költségvetésnek az előirányzott kiadások magyságat tekintve sorrendben második legnagyobb fejezete a nemzetvédelmi minisztériumról szóló 5. fejezet, amelynek kiadásai kereken egy milliárd négyszáz milliót tesznek ki. Katonai kiadásokra tehát a beállított költségvetési tételek külső elnevezéséről is megállapíthatóan összesen 1.715 millió Kč-t kivan a kormány az 1929. évben fordítani, annak a költségvetésnek a keretében, amelyet a kormány ugyanabban az esztendőben terjeszt elő, amidőn Beneą külügyminiszter Úr Csehszlovákia részéről is aláírta a híres Kellogfelle paktumot, amely hadat üzen - ünnepélyes és komoly formák között - a háborúnak és amely paktumnak Briand francia külügyminiszter szerint az a feladata, hogy az erőszakos megoldások helyébe a jogi megolást léptesse. A párizsi békepaktum szellemének csakis a fokozatos lefegyverzés felelhet meg, de semmiesetre sem a fokozott, az egyre fokozódó fegyverkezés.

A költségvetés 5. fejezetét részletező füzet szerint a csehszlovák hadsereg katonai havidíjasainak a száma összesen 18.165, ezek közül 9.516 tiszt. A legénységi állomány 111.500. Ez más szóval azt jelenti, hogy Csehszlovákiában a költségvetésben közölt adatok szerint minden száz lakosra egy katona esik. Ha összehasonlítjuk ezt az arányszámot azzal, amelyik a köztársaság legnépesebb északi szomszédjának, a német birodalomnak fegyveres erejére vonatkozik, akkor arra az eredményre jutunk, hogy Csehszlovákia hatszor annyi katonát tart állandóan fegyverben, mint a 60 milliónyi német birodalom, ahol csak minden 600 emberre esik egy katona. tekintettel arra, hogy a versaillesi béke százezer főnyi legénységben és 4.000 tisztben maximálta a német birodalom haderejét. Talán nem érdektelen az sem, hogy Csehszlovákia az 1926. évi adatok szerint nagyobb szárazföldi haderőt tartott fegyverben, mint az Amerikai Egyesült Államok, amelynek területe ötvenhétszer, a lakosság kilencszer akkora mint Csehszlovákia területe illetve népessége.

Koncedálom, hogy a létszámnak nyers Összehasonlításából nem lehet komoly következtetéseket levonni, mert technikai felszerelésen múlik a dolog. Katonai szakértők szerint a jövő háborújának a színhelye a levegő lesz, a döntő szót a bombák alakjában gyilkoló gázokban foglalva a repülőgép fogja kimondani. A cseh kormány »békés« hajlandóságainak ékes bizonysága, hogy elismerésreméltó buzgalommal elkövet mindent, hogy az adófizető polgárok filléreiből minél; tökéletesebben kiépítse és a modern gyilkoló technika minden katonai vívmányával felszerelje légi flottáját.

Ha a katonai repülőgépek száma szerint; kellene eldönteni azt a kérdést, hogy a kis-entente államai közül melyik a legméltóbb arra, hogy ebben az állítólag a békét szolgálói államközi alakulatban a vezetőszerepet töltse, habozás nélkül azt kell mondanunk, hogy Csehszlovákiát illeti meg az elsőbbség. Annak ellenére, hogy a lakosság számát tekintve, tehát az adóalanyok aránya szerint, is Csehszlovákia korántsem a legnagyobb a kis-entente államok közül, mégis neki vaui a legnagyobb légi flottája, sőt Csehszlovákianak 1926-ban már ugyanannyi katonai repülőgépe volt, mint Jugoszláviának és Romániának együttvéve. Az 1926. évi adatok szerint - Ziegler: Politik. Berlin, 1927, 246. oldal - Lengyelország 510, Csehszlovákia; 500, Románia 250 és Jugoszlávia 270 katonai repülőgéppel rendelkezett. Azokat az aggódó cseh hazafiakat, akik esetleg attól tarthatnának, hogy a csehszlovák kormány már beleunt a légi flotta további fejlesztésébe és megelégszik azzal, hogy a kis-entente levegőtengerében övé a hegemónia, sietve megnyugtatja a költségvetés katonai fejezetének az indokolása, amely élénk színekben ecseteli; légi flottánk kiválóságát, elsőrendű technikai állapotát. Megtudjuk az indokolásból többek között azt is, hogy az 1929. költségyetési év folyamán modern otthonhoz jut a 4. repülőezred Hradec Královéban. Megnyugtatásul közli az indokolás azt is, hogy a repülőgépeket új, még az eddigieknél is modernebb motorokkal fogják felszerelni, hogy az éjszakai repülőtámadások és bombavetések minél eredményesebb voltának technikai előfeltételeiről is gondoskodás fog történni.

Őszintén szólva nem egészen értjük a dolgot, hogy ki ellen intézzen a csehszlovák légi flotta éjszakai légi támadást, hiszen azok a szomszédai akikhez nem fűzi őt szövetséges viszony, vagy legalább jóbaráti viszony, tehát elsősorban Németország és Magyarország, még nappali repülőtámadás ellen sem igen tudnának védekezni, mert sem tüzérségi berendezésük nem alkalmas arra, sem pedig repülőgépeik, abból az egyszerű okból, mert a békekonferencia katonai repülőgépeket egyáltalában nem engedélyezett nekik. Vagy azt a célt szolgálja ez a feneveszett fegyverkezés, hogy a francia patronus megelégedését vívja ki a cseh kormány, vagy talán egyenesen konkurrálni akar Csehszlovákia Franciaországgal? Idevonatkozólag nem minden dicsekvés nélkül mondja a katonai költségvetés indokolása, hogy a cseh repülőknek a franciák előtt sem kellett szégyenkezniük, miután a kis-entente és Lengyelország előtt kitűnően megállónak helyüket.

Szinte azt mondhatnók, hogy a cseh kormány a fegyverkezésnek monomániákusává vált, hogy l'art pour µart fejleszti hadseregét. Az Öncélúság azonban, ha katonai dolgokról van szó, felette veszedelmes dolog, mert a fegyvernek tudvalevőleg az a rossz tulajdonsága van, hogy éles töltés nélkül berozsdásodik, éles töltéssel pedig gyilkol. Annak a féktelen fegyverkezésnek tehát, amely köztársaságunkban folyik, végeredményben vagy az lesz a következménye, hogy az államháztartás a súlyos katonai kiadások miatt összeroppan, vagy pedig az adóprés felmondja a szolgálatot, vagy pedig, hogy a Kellog-féle békepaktum gyakorlati értékét Középeurópában Csehszlovákia katonai repülőgépei, bombavetői és egyéb modern hadieszközei fogják demonstrálni.«

Azt mondhatná erre valaki, hogy ezek rémlátások és hogy végeredményben mégsem a holt technikai eszközök, hanem az élő katonai alak rátermettsége, lelkes odaadása és önfeláldozása a fontos. Arra az ellenvetésre is el vagyok készülve, hogy Beneą külügyminiszter Űr esztendők Óta buzgó és vezető tagja a nemzetközi leszerelési mozgalomnak. Felfegyverzés és leszerelés két fogalom, amely sehogysem fér össze. Kifelé a leszerelésről szónokolni, befelé fegyverkezni nem lehet, mert először vagy komoly a leszerelési szándék és akkor halálos vétek az állam gazdasági prosperitása ellen, megbocsáthatatlan bűn az amúgy is agyonsanyargatott adófizető ellen évenként ujabb és ujabb milliárdokat ölni bele a köztársaság katonai felszerelésébe, csak azért, hogy egy szép napon a valószínűleg Prágában felállítandó leszerelési múzeumban minél több milliárd nemzeti vagyon, holt tőke legyen, vagy pedig másodszor, ha komoly okai és céljai vannak a fegyverkezésnek, akkor komolytalan a leszerelési mozgalom, komolytalan a kormánynak fogadkozása, hogy békés szándékai vannak és akkor nyilvánvalóvá válik az, hogy Csehszlovákia katonai imperialista célokra köti le költségvetésének közel egyötödét.

Minden csehszlovák állampolgárnak, aki komolyan foglalkozik a köztársaság financiális helyzetével. aki előtt nem közömbös, hogy az adófizető polgárokból kipréselt milliárdoknak katonai célokra fordításával előbb-utóbb felborul az államháztartás, a leghatározottabban tiltakozni kell a fegyverkezés egyre fokozódó mértéke ellen. Ennek vagy nincs célja, vagy olyanok a céljai, amelyek nem férnek össze a békét hirdető demokráciával.

Udrľal hadügyminiszter Úr a költségvetési vita folyamán azt panaszolta, hogy a csehszlovák katonai költségvetés Francia és Lengyelországokéval szemben, ahol az összkiadások 20.9%-át illetőleg 31%-át képviseli, igen csekély, miután itt az összkiadásoknak csak 14.68%-át teszik ki.

A hadügyminiszter Űr tudatosan valótlanságot állít, mert szerénységében megfeledkezik a reszortjának rendes költségvetésén kívül álló fegyverkezési alapról, amely tisztára katonai célokra fordíttatik és az adópénzekből alakul. Ezt eredetileg 11 éven át évi 315 millióval kellett volna dotálni. 1928-tól kezdve az alaphoz való hozzájárulás évi 400 millió Kč-t tesz ki. miután az alap tartamát 11 évről 7 évre rövidítették. Ezen alap felbaszmálásáért és hovafordításáért a nemzetvédelmi minisztérium senkinek sem tartozik felelősséggel és azt a saját belátása szerint használhatja fel.

Egy másik ugyancsak tisztára katonai kiadási tétel van a népjóléti minisztérium költségvetésében, katonai nyugdíjak címe alatt 210 millió Kč-vel. Ugyanennek a minisztériumnak a költségvetésében található egy további, tisztára katonai jellegű tétel és ez a hadirokkantakra fordított kiadások 482 millió Kč-vel.

A katonai célokat szolgáló tényleges kiadások az 1929. évi állami költségvetésben tehát a következők: A hadügyminisztérium rendes költségvetése 1.400 millió, különös fegyverkezési alap 400 millió, katonai nyugdíjak 210 millió, katonai rokkantak 482 millió, összesen tehát 2.492 millió, ami az előirányzott állami költségvetésnek nem 14.68%-a, hanem teljes 26%-a.

Hogy a nemzetvédelem és hadifelkészültség érdekéhen a vezérkar iniciatíváira milyen összegek fordíttatnak. és milyen összegek fordíttatnak stratégiai, vasúti és közúti vonalak kiépítésére, tehát ilyen módon mennyi pénz fordíttatik a valóságban katonai célokra, az pontosan meg nem állapítható, mindenesetre további 500 millióra becsülhető. Hiszen csupán a Handlova-stubnyai stratégiai vasúti vonal kiépítésére már 1919-ben 92 milliót fordítottak. Ha tehát e címen csak ezt a szerényen becsült 500 milliót számítjuk a katonai kiadásokhoz, úgy ezek elérik a költségvetés kiadásainak 30%-át.

Nem hagyhatom említés nélkül ezenkívül azt sem, hogy a nemzetvédelmi minisztérium 1927-ben az 1.370 millió Kč-ra előirányzott kiadásokat 93 millióval lépte túl és a valóságban 1.463 millió Kč-t emésztett fel, sőt 1928 január elsején még további 46 millió koronával maradt efektív adósságban és így a költségvetési előirányzaton felül az efektív kiadási többlet 139 millió Kč-t tett ki. Mindezeken felül a hadügyminisztérium, mint a »Právo Lidu« 1928 szeptember 12.-i számában írja, a Központi Szociális Biztosítónak is tartozik 32 millió Kč-val.

Míg a militarizmussal vádolt volt Osztrák-Magyar monarchia a bécsi hadügyminisztériumban 400 személyt foglalkoztatott, ezzel szemben a Csehszlovák köztársaság nemzetvédelmi minisztériumának személyi létszáma 1092. A régi monarchiának 56 millió lakosa volt, míg Csehszlovákiának nem egészem 14 milliója van.

A Kellog-paktumnak Beneą részéről történt aláírása után alig néhány nappal Udrľal hadügyminiszter a »Venkov« július 27.-i száma szerint ezeket mondotta: »Védelmi fegyvereinket egy pillanattal előbb sem tehetjük le, mint a többi Európa. Mindaddig az ideig a mi elsőrendű hadseregünk a háboruellenes paktumnak a legértékesebb kiegészítője marad«.

És a költségvetési vita folyamán Be ne s miniszter Űr október 4.-én hivatalosan jelentette ki, hogy az illetékes minisztériumok a lefegyverzés előkészületeit már a folyó év kora tavaszán megtették és hogy ő maga mint a lefegyverzési bizottság elnöke a nemzetvédelmi miniszterrel, mint szakminiszterrel az erre vonatkozó kérdéseket megtárgyalta és hogy Csehszlovákia, amennyire ez tőle függ, minden időben, sőt azonnal kész a leszerelése vonatkozó tárgyalásra.

Igy beszélt egy és ugyanazon kormány két] minisztere. Beneą és Udrľal tavasszal megbeszéli a leszerelést és ősszel ugyanez a kormány olyan költségvetést terjeszt amelynek hadügyi kiadásai 30%-al tündökölnek. Udrľal ültette fel hát Beneą avagy Beneą szédíti a közvéleményt otthon és Genfben.

Az indirekt katonai kiadásokhoz számítani dók a csendőrség és határőrségre fordítót! kiadások is, miután mindkét alakulat a csehszlovák hadsereg szolgálati szabályzata szerinti kiképzésben részesül és háború esetén a hadseregparancsnokságnak van alávetve.

A csendőrség szükséglete 1929-ben, 12.299 csendőrségi állomány mellett, 282,250.000 Kč, mely állományban nincs bennfoglalva a külömbözö kurzusokat végző próbacsendőröknek a száma. A csendőrség tisztikara összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a volt Osztrák-Magyar monarchiában; ma 7 generális van, az Osztrák-Magyar monarchiában egy volt, 11 ezredes, 17 alezredes, 18 őrnagy, 791 vezérkari százados, 179 százados, 261 főhadnagy. 539 hadnagy és alhadnagy.

Az állam militarista és rendőrállam jellegei az államrendőrségre fordított kiadások tanulmányozásánál is kifejezésre jut. Az államrendőrségi személyzet létállománya 7610 ember és ezekre 93,500.000 Kč fordíttatik. Ezen számokban nem foglaltatik a spiclik és rendőrkonfideuseknek a légiója, amely a különféle alapokból lesz eltartva.

A katonai kiadások túlzott volta még inkább kidomborodik, ha egybevetjük azokat a kulturális célokra fordított összegeknek, a nagyságával. Kereken kétszer annyit, 18.98 %-ot, fordít a kormány bevallottan fegyverkezésre, mint kulturális célokra, mert erre, aj célra csak 9.69 %-ot fordít. Mig tehát a katonai kiadások összege megközelíti a 2 milliárdot, a kulturális kiadások összege még egy milliárdot sem tesz ki.

Az igazságügyi tárca költségvetésénél, mélyen tisztelt Szenátus, elmondom, amit Scotus Viator is leszögezett, hogy az 56/1926.-i kormányrendelet mesterségesen és jogfosztó tendenciával a bírósági járások területét úgy osztotta be, hogy négy, 20%-os bírósági járás; elvesztette a magyar nyelv használatának a jogát. Az egész világ szine előtt innen követelem, hogy nyelvünk használatát, amitől mesterségesen fosztottak meg, haladéktalanul adják vissza, Még 1926-ban beterjesztettük a bírósági szervezetről szóló törvényjavaslatot, azt a jogi bizottságban hidegre tették, a képviselőház elnökénél 1928 nyarán megsürgettük és még ma sem tárgyalták azt le a bizottságokban. Követeljük ezen törvényjavaslat sürgős érdemi tárgyalását.

Lehetetlen állapotnak tartjuk, hogy a köztársaság 10. esztendejében a bírói függetlenség ma sincs biztosítva. A szisztematizáció még ma sincsen véglegesen elintézve és ennek orvé alatt a bíró áthelyezhető. Az anyagi függetlensége a bíráknak hiányzik és a rendes megélhetést és a gondmentességet biztosító fizetést nem akarja megadni az állam. Ebben a tekintetben a Csehszlovák köztársaság az utolsók között van és ennek az oka az alaphiba: a végrehajtó hatalom mindenhatósága és korlátlansága, amelynek kellemetlen volna egy minden tekintetben független bíróság. Dr Soukup és dr Witt szenátorok még a tavasszal benyújtottak egy módosító törvényjavaslatot, de azt a kormány még a mai napig sem engedte tárgyalásra.

Minket, a Magyar Nemzeti Pártot még ez a javaslat sem elégít ki és azt csak, mint kisegítő, átmeneti intézkedést fogadnánk el akkor, ha a napokban benyújtandó önálló törvényjavaslatunkat el nem fogadnák. Mi külön sztátusba való foglalását kívánjuk a bíróságnak és hivatásuk fontosságához méltó, a külföldi bírák fizetésével lépést tartó fizetést kívánunk a bírák részére.

Szlovenszkóban tarthatatlan az a helyzet, amely az igazságszolgáltatás terén uralkodik. Annyi bírói állás van Szlovenszkón betöltetlenül, hogy ott lassanként az igazságszolgáltatás csődje következik be. Nem igaz, hogy nincs pályázó és ezért, van a sok betöltetlen bírói állás. Ellenben igaz az, hogy magyar pályázót nemigen neveznek ki. És ez azért van nagyrészt, mert az igazságügyminiszter sovinista miniszteri előadóknak vagy titkároknak, mint pl. Křepinský, úgy engedte megnőni a szarvukat, hogy ezek a miniszteri jó szándékot egyszerűen keresztül húzzák. Tessék a soviniszta miniszteri hivatalnokokat a gazdasági hivatalba rakni, ahol a gyűlöletükkel semmit sem árthatnak és ne tessék tűrni az igazságügyi miniszter Urnák a soviniszták hatalmi túltengését.

A bíróképzés az már azután jól néz ki! Két éves joggyakorlat már bírói vizsgára képesít. Természetesen, mivel a fizetés is nyomorult, csak a gyenge jogászok mennek erre a pályára, mert úgy gondolják, hogy a nagy bíróhiányra való tekintettel könnyen átengedik őket. De olyan is azután az igazságszolgáltatás nívója, hogy igazán nincs vele mit dicsekedni. Ha azt akarják, hogy legyen elég bíró, hogy jó bírák legyenek, ha azt akarják, hogy a jó bíróképzés adjon jó bírákat, akkor haladéktalanul újra rendezni kell a bírák fizetését. Az egyesbírói intézmény túlterjedése szintén ellensége a jó igazságszolgáltatásnak.

Az ügyvédség kérdése Szlovenszkón igazolja csak igazán, hogy itt nincs demokrácia, itt nincs szabadság, nincs önkormányzat. Ez az ügyvédi kamara a bármikor elmozdítható kinevezett választmányával, a jognélküli teherviselő ügyvédekkel, a kamarai gyűlés teljes kizárásával hogyan illik be a szabad és demokratikus ügyvédi kamarák közé? Ez a kamara lő év multán is él, él a maga jogtalanságában, ügyvédi szabadság nélkül. Sőt az új kamarai javaslattervezet még súlyosabbá akarja tenni a helyzetet. A magyar ügyvédeket harmadrendű állampolgárokká akarja tenni és még a történelmi népek ügyvédeinél is kevesebb jogot, akarnak nekik adni akkor, amikor ki akarja mondani, hogy a magyar ügyvédség, többsége dacára, elnök, kamarai lisztviselő magyar ügyvéd nem lehet. Hát ez ellen eleve tiltakozunk és már ma tudomására adom az igazságügyrniniszter Úrnak, hogy ezen hallatlan elnemzetlenitő törekvés ellen az összes külföldi szabad ügyvédi kamaráknak a magyar ügyvédséggel való szolidaritását kihívjuk, hogy lássák, hogy miként fest itt Szlovenszkón a demokrácia.

A kultusztárca költségvetésének hibáival egyébként most nem foglalkozom, mert azt Richter szenátor-társam fogja elvégezni. A földművelésügyi tárca költségvetésére nézve megjegyzem, hogy az a magyar mezőgazdák alapos kisemmizését bizonyítja. Scotus Viator is meglátta azt a nagy hibát, hogy 500.000 magyar mezőgazdának nincs csak egy ötven tanulót befogadó mezőgazdasági szakiskolája. Hátha még belenézett volna a költségvetésbe és azzal mint csehszlovák közokirattal is bizonyítva látta volna, hogy Szlovenszkóban különösen a magyar mezőgazdasági fejlődést az egyenlő elbánás elvének a rovására hogyan hanyagolják el. Ha hallotta volna a jubileum ünnepén a magyarság ócsárlását, gyalázását és a féktelen gyű lőlet kitörését, amely nyíltan kijelentette, hogy a magyarokat koldussá kell tenni, bizonyai még erősebb tanuságtételt tett volna mellettünk azért, mert gazdaságilag el vagyunk nyomva.

Az 1929. évi mezőgazdasági költségvetés lényegében és tételeiben azonos az 1928. évi költségvetés tételeivel. Azok tárgyalásánál részletesen felsoroltam és indokoltam a magyar mezőgazdák jogos panaszait. Állításaim a tény és jog szempontjából megtámadhatatlanok voltak. Egy rendelettervezetet is kidolgoztam a szlovenszkói mezőgazdasági tanács újból való és a magyarság mezőgazdasági érdekeit figyelembe vevő szabályozása érdekében, és azt átadtam a földmivelésügyi miniszter úrnak; de mindhiába. Konkludens faktumokkal, maguk helyett beszélő tényekkel akarják bizonyítani a cseh államférfiak azt, hogy a magyarságot anyagi megsemmisülésre ítélték az asszimiláció érdekében. Ellenben az orosz emigránsoknak, dacára azon törvényes tiltakozásunknak, hogy idegen állampolgárok érdekeinek istápolására a mi adófilléreinkből áldozatot hozzanak akkor, amikor mi mezőgazdaságunk fejlődését teljesen elhanyagolják, négy milliót adnak ez évben is a földmivelésügyi tárcánál, hétésfél milliót a kultusz- és 19 és fél milliót a külügyi tárca költségvetésében, összesen tehát 31 milliót. Ezt írja meg Scotus Viator és akkor az európai közvélemény még inkább be fogja látni, hogy a magyarságnak igenis jogos oka van a panaszra.

Szóvá kell még tennem az 1929. évi csehszlovák költségvetés 4. külügyi fejezetét is. A külügyi kiadások egy nagy része propaganda célokat szolgál. Ezen a cinem két teleire osztva, több mint 24 millió szerepel a költségvetésben. Régi és sokat hangoztatott igazság az, hogy a legjobb külpolitika a jó belpolitika. A kormány külügyi propaganda kiadásaira és kisebbségi politikájára alkalmazva ezt a tételt, joggal azt mondhatjuk, hogy a jó, az igazságos és méltányos kisebbségi politika a legjobb külföldi propaganda egy olyan állam számára, mint Csehszlovákia, amelyben a lakosságtulnyomó részét kisebbségek teszik. Miként a horribilis hadügyi kiadásokat egy teljesen elhibázott kormányzati politika beteges tüneteként kell megítélnünk és elítélnünk, ügy a túlhajtott és aránytalan anyagi áldozatokkal járó külföldi propaganda ellen is a leghatározottabban állást kell foglalnunk.

Semmiképpen sem tartjuk jogosultnak az olyan külföldi propagandát, amely megtéveszti az adófizető polgárokból kipréselt milliók segítségével a külföldet a köztársaság igaz belső helyzete felől, és nevezetesen Potemkin falvakat fest eléje a kisebbségi kérdésben. Ezt a kérdést nem külföldi propagandával, hanem jó belső kisebbségi politikával kell elintézni.

Az 1929. évi költségvetés néhány tételének futólagos bírálata elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk a költségvetés irreális voltát. Irreális azért, mert olyan erőtényező, a nyers katonai erő viszi benne a vezető szerepet, amely nem lehet tartós, összefogó kapcsa egy államalakulatnak, ahol a lakosság többségének életérdekei, legprimitívebb jogai, gazdasági boldogulásának legelemibb feltételei figyelmen kívül hagyatnak, illetőleg hiányoznak. Csehszlovákia ma egy állig, sőt fejebúbja felett hatalmas légi flottával is felfegyverzett könyörtelen adóbeszedő, aki kifelé a demokrácia és béke bajnokának szerepében tetszeleg, befelé pedig a nemzeti állam fantomja kedvéért a kisebbségnek nemzetközi érdekvédelem alá helyezett jogait nyirbálgatja és azok nemzeti létének megsemmisítére törekszik.

A költségvetést nem fogadom el.



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona