A Vajdasági Magyar Demokrata Párt tíz éve

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt tíz éve

Holnap, 2007. február 25-én lesz tíz éve, hogy az illetékes szerb hatóság fel­vette a szer­biai pártok jegyzékébe és a VMDP megjelent a politikai színtéren.

Az első modern párt
Neve: Vajdasági! Magyar D folyamatoknak.
A rendszerváltásnak a kisebbséget külön is sújtó politikai, gazdasági és szociális folya­matai a vajdasági átlagmagyar tudatában nem a tudományos felismerések fényében jelennek meg, hanem mint tőle független, félelmetes, sötét veszélyek, amelyekkel szemben lehetetlen a haté­kony védekezés.
A torz politikai struktúra, amely a vajdasági magyar politikai színtéren az egyetlen politi­kai érdekszervezet, a VMDK kívülről gerjesztett osztódása folytán alakult ki, egészében alkal­matlanná vált a vajdasági magyarság alapérdekeinek védelmére. Ebben az összegabalyodott rész­érdekekre épülő látszattöbbpártrendszerben még az sem kelt visszatetszést, ha valaki délelőtt a szerb hatalmi párttal szűri össze a levet, délután pedig a szerb ellenzékkel megy tüntetni.
Belgrádi és budapesti támogatással különleges egypártrendszer van kialakulóban. Ebben egy párt ellenőrzése alá kerül elsősorban a magyarországi támogatás leosztása, de a fontosabb civil szerveződések is. Közben a vajdasági magyarság egésze továbbra is a politikai és anyagi alávetettség állapotában marad.
Népcsoportunknak nincsenek közösségi, általánosan elfogadott céljai, nincs racionális jö­vőképe. Csúcsértelmisége a háború alatt tanúsított magatartása miatt most bűntudattal küszködik és nem képes felismerni az új gondokat. Politikai érdekeinek vonzásában vergődve nem tudja a népet útba igazítani. A hivatásos siránkozók, szóvirágoktól terhes panaszáradata s a cinikus mástbeszélők áltudományos eszme­futtatásai egyaránt ködösítenek. A vajdasági magyarság csak a lehangoló népieskedés és a parttalan libe­ralizmus között választhat. Esetleg belenyugszik a szerb hatalommal szembeni alárendeltségbe.
A vajdasági magyar média hűen tükrözi a politikai struktúra és az értelmiség gondjait. Sőt, maga is függőségben lévén, csak növeli azokat. Újra hatnak az egypártrendszerben beideg­ződött politikai reflexek és magatartásformák. Például az öncenzúra.
A vajdasági magyarság megmaradásának záloga, hogy maga válassza meg vezetőit, akik neki, nem pedig a szerb hatalomnak tartoznak majd felelősséggel. Ezért az autonómiakövetelés legitim formában való fenntartása számára fontosabb, mint néhány képviselői szék. Kitartással, az autonómiaügyben történő politikai összefogással a vajdasági magyarság eljuthat az autonómi­áig, hiszen a nagyhatalmak is a méltányos megoldást keresik. Ezeket az alapvető igazságokat a média elhallgatja.
A vajdasági magyar médiától még mindig idegen a többpártrendszer értékrendje, nem-kevésbé az arra épülő demokratikus szabályok. Anyagi függősége folytán, egészében véve nem tud ellenállni az autonómiát ellenző támogatók manipulációinak. Ez az oka annak, hogy az egység, az összefogás, a politikai vita és más, az erkölcsi értékrendet is érintő kulcsfogalmak a vajdasági magyarság politikai tudatában ködös, elvonatkoztatott, vagy éppen vulgáris, elítélendő jelenségekként csapódnak le. A többpártrendszerre jellemző politikai viták és vitázók ügyeit túl­dimenzionálva, a többpárti demokrácia árnyoldalait előtérbe helyezve a média az autonómia kér­dését mellékvágányra tereli.
A VMDP felismeri ezeket a bajokat, s vállalva az autonómiára leadott 46 ezer magyar szavazatot, igyekszik az eszmét a felszínen tartani. A vajdasági magyarságnak olyan jövőképet szándékozik felmutatni, amely már a 21. századot idézi. Tisztában van vele, hogy a nemzeti alapú területi autonómia létrehozatalát a nemzetközi politikai tényezők jelenleg nem támogatják. Ezért fokozott érdeklődéssel fordul a perszonális autonómia modellje felé, amelynek alkalmazása a horvátországi szerbek vonatkozásában már megkezdődött.
A VMDP abból indul ki, hogy a vajdasági magyarság akarja az autonómiát, de kezdeti lelkesedése lelohadt, s a rohamos szociális és gazdasági leépülés következtében, újra szembekerül az atomizálódás romboló folyamataival.
A gyorsuló nemzeti leépülés okai a következők:
- népcsoportunk kisebbségi jogainak állandó, szélesedő frontokon történő visszaszorítása;
- az autonómiáért folyó, hat éve tartó, hiábavalónak látszó küzdelem;
- a magyar többségű községek és települések nemzetiségi összetételének erőszakos meg­bontása, a menekültek betelepítése és a háború elől elmenekült mintegy 35 ezer fiatalnak a csalá­dokig lenyúló hiánya;
- az a tapasztalat, hogy a maffiagazdálkodás elemitől terhes gazdasági viszonyok között az egyén csak akkor számíthat sikerre, ha nemzeti öntudatát háttérbe szorítja, s lemond a nemze­tével való szolidaritásról;
- a vajdasági magyarságot halmozottan érintő gazdasági és szociális megszorítások;
- a magyar kormány autonómiaellenes magatartása és gyakorlata, valamint a magyaror­szági anyagi támogatások személyre szóló, politikai és gazdasági kliensrendszerben történő le­osztása.
Vannak biztató jelenségek is.
A háborús körülmények között, az ellene folyó lélektani hadviselés közepette a vajdasági magyarság a politikai öneszmélés folyamatain ment keresztül. Megtanult saját fejével gondol­kodni, s tudja, hogy összefogással el lehet kerülni a létét fenyegető nagy veszélyeket.
A vajdasági magyarság az anyaországgal szemben nem táplál illúziókat. Tudja, hogy a ki­sebbségek ügye a magyar politikában az euroatlanti csatlakozás árnyékában van. Jót akar az anyaországnak, de érzi, hogy a saját boldogulásáért folytatott küzdelmet sem adhatja fel.
A VMDP ezt a látszólagos ellentmondást feloldhatónak látja. Elfogadja a magyar nemzet határmódosítás nélküli politikai integrációjának elvét. Ennek megfelelően a magyar-magyar kap­csolatokban síkraszáll a partneri modell érvényesüléséért. Ennek lényege, hogy az euroatlanti csatlakozás ügyeivel párhuzamosan a magyar kormány és a politikai pártok vállalják a kisebbsé­gek autonómiáért folytatott küzdelmét.
VMDP elfogadja a nézetet, miszerint a vallás az egyik legszemélyesebb közösségi ügy. Ennek a nézetnek megfelelően támogatja a közösségi vallásgyakorlás lehetőségeinek megterem­tését, az egyházi iskolák létrehozatalát, s az egyházi vagyon visszaadását.
Politikai értelemben a VMDP odafigyel az egyházi megnyilatkozásokra, mert azok kriti­kai tükröt tartanak a társadalom elé, jelzéseket adva a társadalmi feszültségekről, fölemelve sza­vukat a kárvallottak érdekében.
A jugoszláv politikai színtéren a rokon, vagy rokonítható pártokkal együtt hozzájárul a pi­acgazdálkodás térhódításához, s ennek megfelelően a következetes demokratizálódáshoz.
A VMDP tehát független programpárt, amely a politikai palettán a középen helyezkedik el.
A gyakorlatban, napi tevékenysége során szorgalmazza:
- a magyar iskolahálózat létrehozatalát;
- a vajdasági magyarság alapérdekeinek megfelelő művelődési politika felelős, nem párt­színezetű, az érdekeltek teljes körének bevonásával történő meghatározását;
- a nyelvi egyenjogúság gyakorlati érvényesítését;
- az állami tulajdonban lévő magyar tájékoztatási eszközök tulajdonának magyar közös­ségi tulajdonná történő átalakulását;
- a helyi önkormányzatok decentralizáción alapuló újjászervezését, illetékességük és ha­táskörük növelését;
- a család- és anyavédelem anyagi alapjának javítását, a gyermekvállalásra ösztönző népe­sedési politikát;
- a munkahelyeket biztosító gazdasági beruházásokat, a tőkebevonást a magyarlakta hely­ségekben;
- a jól bejáródott magyarországi üzleti tájékoztató és tanácsadó vállalatok kirendeltségei­nek létrehozatalát a magyarlakta helységekben;
- társadalmi önsegélyező csoportok létrehozatalát, ezek hatékony működését;
A VMDP a lehető legrövidebb időn belül meghozza programját és kifejti elképzelését a vajdasági magyarság autonómiájának ügyében.
(Az újvidéki Magyar Szó, bizonyítva ezzel a dokumentum vajdasági magyar médiára vo­natkozó megállapításait, megtagadta a programtervezet közlését. A szerk. megj.)

A történelmi VMDK teljesítette feladatát
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége mint politikai érdekszervezet eleget tett történelmi feladatának: politikai öntudatra ébresztette a vajdasági magyarságot, elindította az ön­szerveződés folyamatait, megvédte a vajdasági magyarságot a háborúban, megteremtette a nem­zeti identitásának megőrzésére alkalmas autonómiakoncepciót, benne a perszonális autonómia modelljével.
Autonómiakoncepciójának megalkotásában és képviseletében a politikailag egységes VMDK szervezeti szempontból és - valószínűleg a vajdasági magyarság polgárháborús fenyege­tettsége miatt - , politikailag is, az egyik legjelentősebb kisebbségi szervezetté nőtte ki magát. Nem véletlen tehát, hogy az anyaország és a kisebbségek közötti viszony második, az érdekel­lentétek kibomlásának szakasza, először pont a VMDK esetében mutatkozott meg, szinte vegy­tiszta formában.
Miután Magyarország nagy léptekkel indult el Európa felé, az uralkodó elit szá! mára a VMDK autonómiakoncepciója veszélyes precedensé vált. A mértékadó politikai erők Magyaror­szágon, arra a megállapításra jutottak, hogy a kisebbségek autonómiakövetelései feszültségeket válthatnak ki a térségben, amelyek hátráltatják Magyarország euroatlanti csatlakozását.
Vita tárgya lehet, hogy a VMDK s az általa képviselt autonómiakoncepció reális, vagy vélt veszély volt-e az Európa felé vezető úton, de az tény, hogy az akkori magyar kormányzat erős emberei döntöttek: VMDK törekvéseivel fémjelzett veszélyt el kell hárítani. Azzal kezdő­dött, hogy a magyar költségvetésből származó támogatást a VMDK politikai ellenfelei kapták. Ezzel párhuzamosan megindult a VMDK bomlasztása is. Kemény politikai harc indult egyfelől a VMDK, másfelől a magyar kormányzati tényezők között, s ez a küzdelem ma is tart.
A VMDK, a benne végbement fájdalmas, külső bomlasztással egybekötött önpusztító fo­lyamatok ellenére, 1993-tól kezdve, töretlenül képviselte a Magyarország és a magyar nemzetré­szek határmódosítás nélküli politikai integrációjának elvét. Vele szemben a magyar kormányzat mellőzve az autonómiatörekvések támogatását, a kisebbségi elitnek a helyi hatalomba való be­épülését tartja megoldásnak. A kérdés az, sikerül-e a VMDK által képviselt elvet a politikai színtéren megtartani, vagy sem.
Miközben a vajdasági magyarságon belül, a közélet különböző szegmenseiben kialakul­tak a megfelelő szerveződési formák, s a különféle civil szerveződések létrejöttének nincs jogi vagy politikai akadálya, a VMDK, részben a mostoha külső körülmények hatására, részben pedig azért, mert a politikai érdekszervezetként működő politikai szervezetek betöltötték történelmi hivatásukat, maga is elhasználódott, szükségtelenné vált.

Kettős állampolgárságot a vajdasági magyaroknak is
A VMDP levele Kovács Lászlóhoz

Tisztelt Külügyminiszter Úr!

A VMDP Intéző Bizottsága 1997. március 21-én, Temerinben megtartott ülésén megálla­pította, hogy a jugoszláv rendezési folyamat új szakaszba érkezett. A nemzetközi közösség meg­kezdte a háború után kialakult államokban rekedt délszláv nemzetrészek helyze­tének gyakorlati, méltányos rendezését. Ez egyben kezdete lehet a többi kisebbség nyílt és megol­datlan helyzete hasonló rendezésének is.
A kettős állampolgárság intézménye, amelyet a nemzetközi közösség képviselőinek aján­latára a jugoszláv és a horvát kormány, az ellenzék nagy részének támogatásával most a horvátor­szági szerbek illetve a szerbiai horvátok részére kétoldalú szerződésbe kíván foglalni, megfelelne a vajdasági magyarságnak is.
Az amerikai és más nyugati politikai tényezők, a kettős állampolgárságra vonatkozó ja­vaslatukat azzal indokolják, hogy bevezetése megalapozza a minap még háborúzó nemzetek kö­zötti bizalmat, s döntően befolyásolhatja a horvátországi szerbek helyben maradását. A kettős állampolgárság bevezetésével összhangban Szerbia és Horvátország olyan határátkelési rend ki­dolgozásán fáradozik, amely nagyban hozzájárulhat a két ország közötti kapcsolatok fejlődésé­hez.
Véleményünk szerint a kettős állampolgárság bevezetése magyar-szerb és magyar-horvát vonatkozásban is indokolt, s nagy lépés lenne a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosí­tás nélküli politikai integrációja felé. Egyben hozzájárulhatna az országok közötti kapcsolatok elmélyítéséhez is.
Tisztelt Külügyminiszter Úr!
A vajdasági magyarság a jugoszláv államtól a személyi elvű kisebbségi önkormányzatot, a magyar államtól pedig az új körülmények között, figyelembe véve, hogy ennek most már nincs sem elvi, sem politikai akadálya, a kettős állampolgárság intézményének bevezetését várja.
Annak a több mint 46 ezer vajdasági magyar szavazónak a nevében, aki támogatott ben­nünket s az autonómiára szavazott, valamint a Vajdasági Magyar Demokrata Párt nevében arra kérem, járuljon hozzá, hogy a vajdasági magyarok a jugoszláv rendezés új szakaszában megkap­ják a személyi elvű kisebbségi önkormányzatot. A magyar kormány pedig vizsgálja meg egy ma­gyar-jugoszláv kétoldalú szerződés megkötésének lehetőségét, melynek értelmében a vajdasági magyarok és a magyarországi szerbek jogot szereznének a kettős állampolgárságra.
Abban a reményben, hogy mindez nem lehetetlen, tisztelettel:
Ágoston András, elnök
Temerin, 1997. március 28-án.
Forrás: Hírlevél VMDP