Kinek az érdeke?

Ágoston András:
Kinek az érdeke?

Ránézésre a Vajdasági Magyar Szövetség és egy-két vezetője, például Kasza József vagy Egeresi Sándor uralják a szerb politikai színteret. Ők ketten, teljesen értelmetlenül, pont a Kosovo-kérdésben hangoskodnak. Miközben a szerb pártok hallgatnak és folytatják saját politi­kai-taktikai játékaikat. El akarják kerülni a Kosovo elvesztéséért kijáró tör­ténelmi felelősséget.
A VMDP-ben már régen kimondtuk: a vajdasági magyarság figyelemmel kíséri a Kosovóval kapcsolatos eseményeket, de nincs oka arra hogy, bármilyen formában megkísérelje befolyásolni a helyzet alakulását. Mert az utolsó szót úgyis a nemzetközi közösség mondja ki.

Az egyidejűség és a viszonosság érvényesülése magyar érdek
Kosovo kapcsán alapvető vajdasági magyar érdek, hogy:
az egyidejűség és a viszonosság elvei alapján a vajdasági magyarságnak is meg kapja ugyanazokat a jogokat, amelyeket a nemzetköziek a szerbeknek biztosítanak Kosovón.
Európában elvi síkra kerüljön a tényleges az autonómia, a részarányos parlamenti képviselet és kettős állampolgárság ügye
ne kerüljön sor az etnikai arányoknak a magyarokra nézve sérelmes megbontására.
Ez a cél az Ahtisaari-terv ismeretében most már nem elvonatkoztatott politikai óhaj, ha­nem reális lehetőség. Politikai célkitűzés. A kérdés most is az, össze tud-e fogni a kétpólusú vaj­dasági magyar politikai elit, s hogy a vajdasági magyarság alapérdekeinek érvényesítését tudja-e, hajlandó-e előbbre vinni a magyar diplomácia? Ez az érdekérvényesítés ugyanis nagyban függ Budapest háttérbeli, szükség esetén nyílt, közvetlen támogatástól.
Vállvetve kellene most küzdenie mind a vajdasági magyar politikai elit mindkét szárnyá­nak, mind Budapestnek.
Ehelyett mi történik?
Budapest a kisantanti szellemiség harapófogójában egyelőre hallgat. A VMSZ-es vezetők viszont, mint annyiszor az elmúlt tíz évben csak saját pecsenyéjüket igyekeznek ropogósra sütni. Sajnos nemcsak úgy, hogy míg a politikai szerb politikai színtér szereplői a háttérben gondolkod­nak, ők különféle bemondásokkal szórakoztatják a nagyérdeműt.
Most már a sajtó is sejteti, hogy a méregdrága választási fél-sikert követően Kasza csak akkor maradhat meg székében, ha bekerül a kormányba. Igaz, ő hangoztatja, hogy nem akar zer­getoll lenni egyik szerb kormányelnök kalapján sem. Csakhogy nem ennek megfelelően cselek­szik. A vajdasági magyarság alapérdekeinek megjelenítését gondosan elkerüli.

Kasza eltereli a figyelmet a valódi bajokról
A politikai tülekedés maga, így Kaszáé sem – a VMSZ, bármilyen kicsi, mégiscsak egy szerbiai versenypárt – egymagában még nem lenne veszélyes a vajdasági magyarok ügyére.
Az viszont igen, hogy a VMSZ elnöke a tisztségekért folytatott csatája közben, fellépései­ben olyan fogódzókhoz kap, amelyekkel a vajdasági magyarság alapérdekeivel szemben mellék­vágányra tereli a politikai közbeszédet. S eltereli a figyelmet a valódi bajokról.
Ilyen fogódzónak látszik például a Trianon-Kosovo párhuzam és a betelepítések ügye.
Kasza József – esetenként mímelt atyai bölcsességgel és megértéssel – többedszer már az­zal idegesíti az érzékeny, de gondolkodásra hajlamos szerbeket és a magyarokat is, hogy Trianont párhuzamba állítja Kosovóval. A súlyos következmények máris jelentkeznek. A szerb közvéle­mény egy része máris vádol: mi az, hogy a szerbek nem költözhetnek saját országukba oda, ahova akarnak? Ki meri ezt megakadályozni – kérdezik nemcsak a megrögzött szerb nacionalis­ták.
Trianont sem mennyiségileg, sem minőségileg s főleg erkölcsileg, nem lehet Kosovóval párhuzamba állítani. Ha ezt magyar politikus teszi – lelke rajta. Ez a magyaroknak árt, hiszen elveszi az élét a betelepítések ellen folytatott küzdelemnek. (A káröröm kategóriája nem ide tar­tozik.)
Túlzás mondhatnánk porhintés az is, hogy a Kosovo függetlenné válása után lehetséges az ottani szerbek ki­űzetése illetve kiköltözése „Szerbia déli tartományából”. Ezt hajtogatja krokodil-könnyeket hullatva maga a szerb politikai elit is. Ijesztgeti saját magát, de még inkább a nemzet­köziket. Anélkül persze, hogy ezt ő maga különösebben megijedne, vagy félne. Mert valójában nem ez az igazi gond. A vajdasági magyaroknak biztosan nem ez. Ha ugyanis Kosovo a nyáron függetlenné válik, mind a nem­zetköziek, mind pedig maga a kosovói albán hatalom mindent megtesz majd azért, hogy legalább egy ideig ott tartsa a szerbeket. (A romákat esetleg hagyják elköltözni, de őket sem tömegesen.)

Egészében véve hamis a szerb politikai elit riogatása, s az Kasza Józsefé is.
Kasza tehát – a kormányfő-helyettesi posztért talpalva, tudatosan vagy sem – olyan irányba tematizálja a közbeszédet, ami nem a magyar, hanem a szerb nemzeti érdekeknek felel meg. S ezzel visszaveti mind az autonómia ügyét, és csökkenti a nemzetiségi összetétel erőszakos megbontása iránti ellenállást is.
Meg kell mondani: a hétpróbás szerbek és romák betelepítése valóban fenyegeti a vajda­sági magyar többségű településeket. De, ha jönnek, ők Kosovóból, hanem Németországból ér­keznek. Hivatalos, szerb menekültügyi illetve külügyi szervek adatai szerint elsősorban Németor­szágban, de más nyugati államokban is a mai napig mintegy százezer menedékes szerb és roma él, akiket az illető ország a kezdettől 1999-től kezdve nem akar befogadni. Érthető okokból. Ezek a menedékesek ugyanis a szerb rendőrséggel és katonasággal vonultak ki Kosovóból közvetlenül a bombázások után. Egy része feltehetően azért, mert addigi kosovói tevékenysége miatt félt az oda visszatérő albánoktól, s az igazságszolgáltatástól. Ők ma már csak Szerbiába térhetnek vis­sza. Oda viszont vissza kell térniük, ha Szerbia komolyan aspirál a vízumkönnyítésekre.

A németországi menedékesek hulláma az igazi veszély
S ezzel a kör bezárult. A szerb politikai elit most egy füst alatt akar hozzájutni a Kosovóról fenyegető kiköltözési veszély igencsak alkalmas politikai fegyveréhez, megoldani a németországi szerb és roma menedékesek sok év utáni visszatelepítését nem Kosovóra, ahova ők sem akarnak menni, hanem a Vajdaságba, pont a magyar többségű községekbe és településekre. Akkor is ha ezzel tovább romlik ezzel az ott már úgy is megbillent nemzetiségi összetétel.
Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a vajdasági képviselőház által meghozott három éves, másfél euró értékű menekültbetelepítési program.
Nem lehet kizárni, hogy Kasza a kormányfő-helyettesi poszt megszerzéséért folytatott be­hízelgő hadjáratában, a Kosovói menekültekkel kapcsolatos szerb érvekkel a következményeket figyelmen kívül hagyva, meggondolatlanul riogat. De, ez nem valószínű. A vajdasági menekült-betelepítési projektum javaslatát ugyanis az a vajdasági végrehajtó tanács dolgozta ki, melynek alelnöke a VMSZ-beli egyik utódjelöltje Korhecz Tamás. Aki a projektumot, s a mundér, a Tadic Demokrata Pártjával működő koalíció becsületét azóta is kitartóan védelmezi.
Egy szó mint száz, a szerb politikai elitnek érdeke, hogy még ne legyen egyértelmű, kinek akarnak házakat, házhelyeket vásárolni a vajdasági magyar többségű községekben és települése­ken. A most még Kosovóban élő, vagy a nyugatról hazatérő hétpróbás szerbeknek és romáknak. Ebben a ködösítésben segítenek neki a VMSZ vezetői.
De, mi köze ehhez a vajdasági magyarságnak?
A VMDP Hírlevél egyik múlt évi júniusi számában azt írtuk, hogy egy a letűnt világban kialakult, továbbélő alapképlet­nek megfelelően, „a kormányzati felelősségvállalás” igézetében, a kisebbségi elitek helyi több­ségi hatalomhoz húzó része hídszerepben igyekszik fennmaradni. Ezek a politikusok a szomszé­dos országok politikai elitjei által felállított, szembetűnően azonos tilalmakat megjelenítő bizalmi minimumnak alávetve magukat, az autonómiatörekvéseket mel­lőzve igyekeznek gazdasági be­ágyazódásra szert tenni.
Ilyen körülmények között könnyen megtörténhet, hogy Kasza szerb kormány-tisztségét a magyar többségű községekbe és településekre történő betelepítésekkel fizetjük meg.
Ez lenne a köszönet a januári választásokon a VMSZ-re leadott magyar szavazatokért? Talán mégsem! Éppen ezért most a VMSZ-nek kellene lépnie. Az eddigiektől eltérően, a ben­nünket fenyegető veszély nagyságának megfelelően, világosan és határozottan.
Hogy segítséget kérhessünk a magyar kormánytól is.

Dokumentumok:

Kasza J! ózsef a D és Rácz Szabó László az ENSZ-diplomatához fordult támogatást kérve a magyar autonómia érdekében a reciprocitás alapján. (Vajdasagma)

Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Ifjúsági Tagozat
Szabadka
László Bálint
elnök
Közlemény, 2007. február 1.

Fiatalok egy közös ügyért

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt Ifjúsági Tagozata (VMDP IT) 2006. december 5-én újraindította a VMDP 2003-ban kezdeményezett aláírásgyűjtését a kettős állampolgárságért. Cé­lunk az, hogy minél több magyar maradjon meg minél tovább magyarnak. Az utóbbi nem egész két hónapban folytatott tevékenységünk során úgy tapasztaltuk, hogy akciónk jó fogadtatásban részesült. Ezért a VMDP IT kezdeményezi egy a különböző ifjúsági szervezetek képviselőiből álló bizottság létrehozatalát. Javaslatunk az, hogy folytassuk nyárig az aláírásgyűjtést, amelyre mint összmagyar nemzeti ügyre tekintünk.
Az első Ifjúsági Konzultációs Ülésre 2007. februárjában kerül sor Szabadkán. Meghívást kapnak a vajdasági magyar ifjúsági szervezetek, vajdasági magyar pártok, de várjuk a fiatalok és lokális szervezetek jelentkezését is. Jelentkezni lehet a vmdp-it@eunet.yu e-mail címen, a 063/76-93-041 telefonszámon vagy a szabadkai Szabadegyetem 3. emeletén, a 8-as irodában.
Akik addig is szeretnék gyűjteni az aláírásokat, azok számára jelezzük, hogy a vajdasági űrlap letölthető a www.vmdp.n1.hu honlap főoldaláról vagy kérvényezni lehet a fenti elérhetősége­ken. A kitöltött űrlapokat egyenlőre – az Ifjúsági Tanács felálltáig – a VMDP IT he­lyi képviselőinek lehet átadni, vagy elektronikus formában – bemásolva, szkennelve - lehet el­küldeni a már fent említett e-mail címre.
forrás: hírlevél VMDP