Szembenézni a tényekkel!

„A koszovói közösségek jogainak biztosítása egész Szerbia stabilitása, és ezen belül a vajdasági nemzetiségek közötti együttélés szempontjából is fontos kérdés”
Magyar álláspont a koszovói rendezésről
Budapest, 2007. február 9.

Magyarország abban érdekelt, hogy Koszovóról olyan döntés szülessen, amely tartós sta­bilitást biztosít a térségben, és fontosnak tartja, hogy a tárgyalásokon minden érintett fél ésszerű időkeretben, érdemben kifejthesse a véleményét. Ezt a miniszterelnök írta az EU soros elnöki tisztét betöltő német kancellárnak, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az Európai Bizottság elnökének címzett levelében.
Martti Ahtisaari ENSZ-különmegbízott koszovói rendezési javaslatában számunkra ki­emelten fontosak a koszovói közösségek jogaira, az autonómiára vonatkozó részek - ismertette Gyurcsány Ferenc előző nap írt levelét Göncz Kinga külügyminiszter pénteken Budapesten, saj­tótájékoztatón. Göncz Kinga hozzátette: a magyar álláspontban nagyon fontos elem, hogy Ko­szovó jövőbeni státusáról ENSZ BT-határozat szülessen. A magyar diplomácia vezetője el­mondta: az Angela Merkelnek, Javier Solanának és José Manuel Barrosónak címzett csütörtöki levelében a térség stabilitásának jövője szempontjábó! l kiemelt jelentőségűnek nevezte a minisz­terelnök az egy héttel ezelőtt nyilvánosságra került Ahtisaari-dokumentumot.
Az ENSZ-különmegbízott február 2-án Belgrádban és Pristinában ismertette a többségé­ben albánok lakta Koszovó szerbiai tartomány jogállásával kapcsolatos javaslatát. Ebben Ahtisaari nem említette az 1999 óta ENSZ-közigazgatás alatt álló Koszovó függetlenségét, de szuverenitást javasolt a szerbiai tartomány számára, nemzetközi ellenőrzés mellett. A szerb ve­zetők jelenlegi formájában elfogadhatatlannak nevezték az Ahtisaari-tervet.
"Egy folyamat közepén vagyunk, a különmegbízott egyelőre javaslata első részét tette le az asztalra, ami elsősorban a koszovói közösségek jogaival és garanciáival foglalkozik" - fogal­mazott Göncz Kinga a sajtótájékoztatón. Ahtisaari várhatóan a hónap végén ismerteti javaslata második részét.
Mint elhangzott, a Merkelhez, Solanához és Barrosóhoz írt levelében Gyurcsány Ferenc arra is kitért, hogy Magyarországnak szomszédos országként kiemelten fontos Szerbia stabilitása, EU-perspektívájának megőrzése. A kormányfő szerint az uniónak folytatnia kell Belgráddal a stabilitási és társulási megállapodást célzó tárgyalásokat, azonban az egyezmény majd csak akkor léphessen érvénybe, ha Szerbia együttműködési teljessé válik a hágai nemzetközi törvényszékkel.
Kérdésre válaszolva Göncz Kinga azt mondta: egy ENSZ BT-határozat megszületése Ko­szovóról azért is fontos lenne, mert az erős és kedvező hatással lehet a szerbiai belpolitikai fejle­ményekre is. A külügyminiszter szerint a koszovói közösségek jogainak biztosítása egész Szerbia stabilitása, és ezen belül a vajdasági nemzetiségek közötti együttélés szempontjából is fontos kér­dés. A diplomácia vezetője újságírói érdeklődésre elkerülhetetlennek nevezte, hogy ha Koszovó­ban a jövőben jól működő autonómia lesz, az más országokban is felvet hasonló igényeket.
Az MTI kérdésére Göncz Kinga azt mondta: a magyar kormány folyamatos kapcsolatban van a szerb vezetéssel, és jó esély van arra, hogy a belgrádi kormány megalakulása után nem sokkal magas szintű kétoldalú találkozók legyenek. Ez azonban attól is függ, hogy milyen kor­mány alakul - tette hozzá.
(MTI)

Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény, 2007. február 7.

Szembenézni a tényekkel!
< „függetlenség” kifejezésen kívül mind olyan javaslatokat tesz, amelyek Kosovo függetlensége felé mutatnak, s hogy ezeket az USA megbízottja helyesli, sőt azt is, hogy a tervet ma már támogatja a szlovák és a román dip­lomácia is, meg kell állapítanunk: a nemzetközi közösség Kosovo függetlenségét akarja. Ha eh­hez hozzátesszük, hogy az orosz külügyminiszter jelezte, az Orosz Föderáció képviseletében Putyin elnök soha nem ígérte az ENSZ BT Kosovóval kapcsolatos határozatának megvétózását, a vajdasági magyarságnak nincs oka arra, hogy szembehelyezkedjen a nemzetközi közösség akaratával.
Abban a reményben, hogy ezt a magyar diplomácia szlovák és román partnereinek min­tájára előbb-utóbb szintén megteszi, a VMDP – nem kizárva az esetleges további egyeztetéseket – támogatásáról biztosítja az Ahtisaari-tervnek a kollektív kisebbségi jogok érvényesítésére java­solt megoldásait.
Továbbra sincs szükség arra, hogy részletesen nyilatkozzunk a tervezet nemzetközi-jogi státus-meghatározó dimenziójáról. Ugyanakkor a vajdasági magyarság szempontjából fontosnak tartjuk, hogy a nemzetköziek a tervezetben valóban messzemenően biztosítják a kosovói szerbek kisebbségi kollektív jogait. Erre figyelemmel a VMDP újra aláhúzza annak szükségességét, hogy a végső döntést követően ezeket a kisebbségi kollektív jogokat előirányozó precedens értékű megoldásokat, a viszonosság és az egyidejűség alapján, a szerbiai kisebbségek vonatkozásában is alkalmazzák.
Ebben a törekvésében a VMDP kéri a magyar diplomácia segítségét és a VMSZ köztársa­sági képviselőinek a figyelmét felhívja arra, hogy az új szerb kisebbségi törvényt (a VMDP ja­vaslata értelmében a Kisebbségi Kódex) meghozatalakor figyelembe kell venni a kosovói szerbek számára biztosított kollektív jogokat.
Erre a! z utóbbir összpontosít.
Ha Tőkés indul a választásokon a kampány tétje többé nem az lesz, besétálhat-e egy-két romániai magyar képviselő az EU parlamentjébe. Sokkal inkább az, hogy a romániai magyar sza­vazók tudnak-e élni az új lehetőséggel. Nevezetesen, hogy megfigyeljék és meg is értsék az ő számlájukra zajló, szemléltető oktatást. Melyben a szembenálló felek akarva-akaratlan bemutat­ják: a kisebbségi közösségen belüli többpártrendszer nem az ördög praktikája. A Tőkés kontra RMDSZ politikai párharcból minden szemlélő levonhatja a tanulságokat. Mindenek előtt azt, hogy az egypártrendszer a határon túli magyar közösségekben is megvalósítható. S azt is, hogy a politikai pluralizmus jó alapja lehet a közösség egésze felemelkedésének. Mert az, aki győz csak intézményes ellenőrzés mellett folytathat hiteles politikai tevékenységet.
Egy soron következő választáson, a politikai stúdium egy magasabb szintjén ez is szem­léltető oktatás lehetne. Bebizonyosodhatna, hogy összefogni a pluralizmus körülményei között is lehet. Különösen, ha kisebbségi közösség autonómiatörekvéseiről van szó, amelyet sem Bukarest, de egyelőre Budapest sem támogat.
Térjünk vissza a realitások világába!
Az RMDSZ csakúgy, mint a szerbiai parlamenti választásokon a Kasza-féle VMSZ, látja a vesztét, de nem előre menekül, a demokrácia felé, hanem bekeményít. Érzékeli esélyeinek ro­mását, azt, hogy egyre többen választanak más pártot, vagy el sem mennek szavazni, s hogy a „mi majd megküzdünk a románokkal (szerbekkel, szlovákokkal stb.), ti csak szavazzatok ránk” című hazugságokkal vegyes ígéreteknek a rendszere, amelyet eddig a szavazók úgy-ahogy elfo­gadtak, mára használhatatlan politikai kacattá vált, egészpályás lerohanásba kezdett.
Tőkést személyében támadja a politika minden nemes és kevésbé nemes eszközével, hátha be tudja kötni a szavazók szemét. Eközben a szavazók második nemzedékének kell már szembenéznie az autonómiakövetelések mellőzésével. Azzal, hogy az RMDSZ, a VMSZ és az MKP a helyi hatalom által felállított bizalmi minimumnak megfelelően, „kormányzati felelősség­vállalóként” autonómiáról csak a választások előtt beszél. S van még egy dolog. Az elmúlt több mint másfél évtizedben már az is megláthatta aki nem akarta, hogy az egypártok által propagált politikai értékrendben élenjáró „kormányzati felelősségvállalás” a közösség egészének feleme­lése szempontjából teljességgel haszontalan. Csak a vezetők szűk köre és azok holdudvara szá­mára van hozadéka.
Ez itt a lényeg.
Ahogy a Vajdaságban is történt, elindult a drága, a politikai marketting szabályainak meg­felelő, egy-egy szavazói réteget megcélzó, de a tömegek felé is irányuló Tőkés-ellenes kampány.
A Transindexben Kelemen Attila Ármin – az értelmiségieket megcélozva – hat pontba szedve ontja az „objektív”, Tőkés személyére nézve lesújtó értékeléseket.
Álljon itt például az első Kelemen-tézis:
„Miután a Fidesznél tett látogatása után kialakította a véleményét a romániai magyar bel­politikai helyzetről, Tőkés meghozta a döntését. Függetlenként indul az EP-választásokon. Ehhez 100 ezer aláírást kell összeszednie olyan körülmények között, hogy Szász Jenő körülbelül a ne­gyedére volt képes ennek a teljesítménynek. Nagyon jó taktikai érzékkel Tőkés ügyelt arra, hogy úgy tűnjön, mintha felkérésnek tett volna eleget: a királyhágómellékiek mellette, a jobboldali szervezetek mellette.
Ugyanakkor nem nehéz észrevenni, hogy ez a Tőkés által felvonultatott jobboldal nagyon színes, és a MIT-et (Magyar Ifjúsági Tanács) kivéve egy alapvetően nagyon színvonaltalan és erősen neurotikus parapolitikai társaság, amely ugyan nagy odaadással csinálta végig a legitimá­ciós játékot, de túl sokat már nem tud segíteni a püspöknek. A kérdés, ami némi izgalommal tölti el az RMDSZ-es köröket, a következő: az egyházak milyen részt vállalnak a Tőkés-kapányban? Másképp megfogalmazva, a többi püspök vajon hajlandó-e stratégiai kérdésekben szembemenni a nem okvetlenül gyöngédségéről híres RMDSZ-szel, amely azért még mindig az egyedüli esz­köz például az egyházi ingatlanok visszaszerzésére.”
Értelmiségi üzen az értelmiségieknek. Aki még ezek után sem hiszi, hogy mi a EU-s vá­lasztások tétje, az magára vessen.
forrás: Hírlevél VMDP