Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Siklósi András: 1848 ma is harcba szólít

2009.3.14.
Olyan szomorú időket élünk mostanában, hogy a legédesebb ünnep is megkeseredik népünk lelkében. Mit ér a legszebb szónoklat is, ha nem követik, nem követhetik boldogító tettek, mint annyiszor a magyar történelemben? Mégis, mégis meg kell ülnünk családi, egyházi és nemzeti ünnepeinket, hiszen ezek nélkül még sivárabb, üresebb lenne minden.

Sokszor a szigorú tiltásokkal, fenyegetésekkel dacolva is vállaltuk a kockázatot, hogy méltóképpen tiszteleghessünk őseink emlékművei előtt. Ma elvileg nem gátolja senki (sajnos a gyakorlatban nem így van!), hogy összegyűljünk, kitűzzük az ébredés kokárdáit, s meglobogtassuk a régi harci zászlót. Csakhogy évről évre jobban átitat bennünket a közöny, a fásultság és a hitetlenség. Mintha elfelejtettünk volna ünnepelni, mintha semmi sem érdekelne már bennünket saját nyomorúságunkon kívül. Pedig a szürke hétköznapokba, a túlélésért, a fennmaradásért vívott monoton küzdelmeinkbe éppen az ilyen rendkívüli alkalmak keverhetnek élénkebb színeket, illatokat és zamatokat. Oktalanság lemondanunk róluk.

Különös fajta a magyar. Hosszú éveken, évtizedeken át szisszenés nélkül tűri, hogy sanyargassák, hogy hazai s idegen parazitái elorozzák munkája gyümölcseit, megnyirbálják jogait és szabadságát. Ám, mint a szunnyadó, lefojtott vulkán, olykor kirobban kegyetlen sorsa ellen, s elemi energiával támad gyilkosaira. Koppány, Dózsa György, Bocskai István, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és más vezérek neve fémjelzi a magyarság egykori nagy lázadásait, szabadságharcait. Hozzánk időben s szívben legközelebb mindenképpen 1848 és 1956 áll. (Utóbbinak még ma is élnek büszke vagy megkínzott tanúi és hősei szerte a világban.) Klasszikus értelemben talán egyik sem nevezhető valódi forradalomnak, inkább a zsarnokság elleni lázadásnak, fegyveres felkelésnek és szabadságharcnak, vagy éppenséggel háborúnak.

Közös vonásuk az, hogy tisztaságukkal, vitathatatlan igazságukkal és emberségükkel a világtörténelem legragyogóbb példái. Egy nemzet szabadságvágyának, élni akarásának, a jogegyenlőségbe vetett bizalmának lebonthatatlan bástyái. 1848 azért is csodálatos és fölülmúlhatatlan, mert soha ennyi kiváló egyéniség, ennyi önzetlen hazafi nem lépett egyszerre közéletünk színpadára. Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Klauzál Gábor, Szemere Bertalan, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór, Damjanich János, Klapka György, Bem József, Táncsics Mihály, Wesselényi Miklós, Gábor Áron, Kemény Zsigmond, hogy csak néhányat említsünk. Micsoda káprázatos névsor! Évszázadokra kitelne belőlük a mindenkori magyar élgárda. Bizony üdvös lenne, ha most is hasonlókkal dicsekedhetnénk. Ám a ma „hőseit" Horn Gyulának, Göncz Árpádnak, Kuncze Gábornak, Pető Ivánnak, Surányi Györgynek, Bokros Lajosnak, Nemcsók Jánosnak, Keleti Györgynek, Medgyessy Péternek, Gyurcsány Ferencnek, Kóka Jánosnak, Veress Jánosnak, Lendvai Ildikónak, Fodor Gábornak, Hack Péternek, Demszky Gábornak, Konrád Györgynek, Tamás Gáspár Miklósnak, George Sorosnak, Tom Lantosnak, és Habsburg Ottónak hívják. Ők sajnos inkább Latour, Lamberg, Jellasics, Avram Jancu, Haynau, Paszkievics, Bach, Ferenc József és I. Miklós cár rokonai, szellemi leszármazottai. Ez a velejéig romlott, sötét, magyarellenes társaság tobzódik fölöttünk mindaddig, ameddig hagyjuk. Ameddig haragunk, dühös megvetésünk végleg el nem takarítja őket. Megérdemlik, hogy leváltsuk és keményen megbüntessük valamennyit.

Sokszor voltunk már veszélyben, számtalan hódító kívánt felmorzsolni, eltaposni minket, de még sohasem álltunk ilyen közel a szétszóratáshoz s a megsemmisüléshez. Látszólag béke, függetlenség és demokrácia köszöntött ránk, valójában azonban - Vörösmartyval szólva - „most tél van és csend és hó és halál". Elérkezett a káosz világa, hazánk Kánaán helyett siralomvölggyé változott. A költő Zrínyi szavai szerint: „Csúfsága lettünk a nemzeteknek és magunknak, ellenségeinknek pedig, valahonnan is jönnek, prédájává." Nálunk sokkal kisebb népek is vitézül ellenállnak a behemót gólemeknek, s nem tűrik, hogy kifosszák, megalázzák őket. Az írek, a palesztinok, az albánok, a csecsenek, a baszkok oroszlánként küzdenek utolsó csepp vérükig. Előbb-utóbb győzni is fognak, mert a vakmerők s a reménykedők megbotolhatnak, de nem bukhatnak el! Csak a meghunyászkodók, a szolgalelkűek s a hitetlenek veszíthetik el javaikat, hagyományaikat és szülőföldjüket. A lemondás, a beletörődés, az önző széthúzás, a folytonos hátrálás okozhatja egy nemzet meggyengülését s kipusztulását. Ha nem ismerjük, és nem becsüljük nagyjainkat, történelmünket, ha elszalasztjuk lehetőségeinket, ha esztelenül tiszteljük a „másságot", s megszédülünk minden hazugságtól, ha bitang idegenek parancsaira hallgatunk, ha Isten helyett a Mammont imádjuk, akkor biztosan elnyel bennünket a sírgödör.

Ne gondoljuk, hogy minden fölösleges és kilátástalan. Vannak még nálunk is szegényebb, betegebb, üldözöttebb népek. Tudnunk kell, hogy nincs legyűrhetetlen hatalom; éreznünk kell, hogy bármilyen mélységből lesz újjászületés! Mert a nagyböjtöt s a nagypénteki tragédiát mindig követi az örömteli húsvéti föltámadás és a mennybemenetel. Ne engedjük, hogy a földgolyót globalizálni, a térképet átrajzolni, hazánkat megszerezni próbáló törpe cionista kisebbség és itthoni csatlósai mindenünket elkobozzák, családjainkat szétzüllesszék, kultúránkat, nyelvünket, öntudatunkat visszavonhatatlanul lerombolják! Vesszen Trianon, vesszen a NATO és az Európai Unió, vesszen a Valutaalap és a Világbank, vesszen minden külső pokolfajzat és belső áruló! Világ becsületes magyarjai egyesüljetek, hogy legyőzhessük ellenségeinket! Szeresd magyar felebarátodat, mint tenmagadat! Vágjuk megrontóink arcába: Nem félünk a test hóhéraitól, mert nem a gyávaság szellemét kaptuk őseinktől, hanem az erőét. Szilárd nacionalizmus és krisztusi lelkület - ez legyen a két legfőbb vezérelvünk. Mert üzleti alapon, idegen álruhákba bújva, ködös ingoványokon bolyongva nincsen nemzetmentés. Csak az igaz ösvényen, az önálló magyar úton járva érhetünk célba, csupán önmagunkra számítva építhetjük föl virágzó jövőnket. Nagy tetteket csak egészséges, magabiztos népek önfeláldozó fiai képesek végrehajtani. A satnyák, a fertőzöttek, az elhülyítettek, az élhetetlenek összeroskadnak nyomasztó terheik alatt. A közösségért vállalt kitartó munkánál semmi sem hasznosabb, a nemzeti érdekek töretlen szolgálatánál semmi sem szentebb. Nem lehet hiteles vezér az, aki nem kóstolta meg népe kínjait. Nem adhatjuk hasbeszélők, kútmérgezők, felelőtlen ígérgetők kezébe a zászlót.

1848 és 1956 azt üzeni nekünk, hogy a forradalmi megújulás ma is kikerülhetetlen Magyarországon. A politikában és a tömegekben ez még csak sejtésként, általános nyugtalanságként jelentkezik, ám az új apostolok lelkében már határozott bizonyosság. Tiszta szándékú emberek, jó magyarok, rettenthetetlen katonák teremnek majd a semmiből, s az áldott vihar végigsöpör az egész országon. Valódi csoda lesz ez: megdönti a gonosz birodalmát, s fölemeli a csüggedt, ravatalán fekvő nemzetet. A tetszhalált fölváltja a dicsőséges élet; az erőszak dáridóját, a zsiványok anarchiáját egy igazságos, erkölcsös társadalmi rend. Elnyűtt, ócska rendszereket nem lehet foltozgatni és reformálgatni. Ha kell, könnyel, vérrel, vassal, tűzzel, de kivívjuk a szabadságot, hogy népünk betölthesse küldetését Európában és a világban. Immár kimúlt a kommunizmus, megdöglik a rablókapitalizmus is. Eltűnnek a farizeusok, lezuhannak a keselyük, elsüllyednek a galíciai sakálok. Kihuny a hideg, népnyúzó sarki fény, s forró villámok cikáznak át rajtunk, világító fáklyák, virrasztó őrtüzek gyúlnak körülöttünk. A Kárpát-medencében olyan új ég és új föld adatik éhező, fázó, meggyalázott, bilincsbe vert fajtánknak, ahol jólét, tisztesség, boldogság és szeretet lakozik. Nem a pártok, nem a „demokrata" bűnözők teremtik ezt meg, hanem a mennyei gondviselés, a Lélek legyőzhetetlen ereje.

Félre a kishitűséggel! Kellő bátorsággal, szívós akarattal, eltökélt hivatástudattal bármit elérhetünk. Nincs több türelem, megbocsátás! Kiáltsunk rá tegnapi és mai gyilkosainkra, s emelt fővel, kivont karddal rontsunk előre a hazáért s a magyar szabadságért! A sikerhez elég nekünk a magunk tehetsége s az Isten kegyelme.

forrás: Felföld Polgár Infó



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona