Hetedíziglen?

Ágoston András
Hetedíziglen?
Törzsök Erika interjúja a Magyar Szóban:
…Átérezzük annak a helyzetnek az abszurd voltát, hogy éppen a vajdasági magyar nemzetrész volt az, amely egészen 1990-ig a legszabadabban mozoghatott, európai útlevéllel rendelkezett, ott vállalhatott, ahol akart, a nagyszerb törekvések következtében pedig oda jutott, hogy a schengeni határ komoly választóvonalat jelent majd közötte és a többi nemzetrész között. Azonban nem látom, hogy a schengeni szabályozáson hogyan lehet lazítani. Csakis és kizárólag a szerb belpolitikától függ az, hogy gyorsan és pozitív irányban történjenek ezen a téren változások.”
- A Vajdasági Magyar Demokrata Párt ismét elkezdte gyűjteni az aláírásokat annak érdekében, hogy Magyarország állampolgárságot adjon a határon túli magyarok számára. Nemzetpolitikai tanácsadóként mi erről a véleménye?
- Az aláírásgyűjtés nyilvánvalóan összefüggött a múlt héten lezajlott szerbiai parlamenti választásokkal. Viszont teljesen egyértelmű, hogy Magyarországot ez a lépés semmire nem kö­telezi.

teljes egészében megfelel a vajdasági magyar közösség alapérdekeinek.
Miután a vajdasági magyar politikai elit nem fogott össze, tetszik ez nekünk vagy sem, visszacsúszott a hídszerepbe. A számlát pedig az egész vajdasági magyarság fizeti.
A VMDP választmánya fontosnak tartja, hogy a párt a tizenhárom ezer tudatos, nemzetben gondolkodó magyar szavazatának birtokában töretlenül folytathatja a küzdelmet programja érvényesítéséért.
A VMDP nem hibáztatja a szavazókat. A vajdasági magyarok többsége éppúgy nem tud politikai illúziók nélkül élni, mint ahogyan a szerb sem. Szeretne kevesebb adót fizetni, szeretné, ha a gyerekei majd kapnának munkát és azt sem bánná, ha magasabb volna a nyugdíja. A magyar szavazók lényegében úgy tettek, mintha elhinnék a nagy szerb pártok jóléti ígéreteit, ezért nagy­részt rájuk szavaztak. Nemcsak Tadic demokratáira és a liberáldemokratákra, de számosan a Szerb Radikális Pártra is.
2. A Magyar Összefogás Koalíció a körülményekhez képest kielégítően működött. Meg kell vizsgálni a további együttműködés, sőt a koalíció bővítésének lehetőségét is.
Ennek megfelelően a VMDP kezdeményezi, hogy a Magyar Polgári Szövetség, ha vannak átfogó politikai ambíciói, mérlegelje a párttá alakulás lehetőségét, hogy jogi akadályok nélkül vehessen részt egy leendő bővített koalícióban.
3. Tekintettel arra, hogy a vajdasági magyarok szavazatai alapján tartományi szinten a Vajdasági Magyar Szövetség sem érte el a küszöböt, a VMDP választmánya racionálisnak tartaná, hogy a vajdasági magyar pártok és a Magyar Polgári Szövetség a tartományi választásokon való összefogás megalapozására kezdjenek feltétel nélküli megbeszéléseket.
4. Mára bebizonyosodott, hogy a schengeni vasfüggöny leereszkedését a magyar kormány vízumkönnyítésekkel nem tudja megakadályozni. Mivel a vajdasági magyarság vétlen abban, hogy Szerbia az általa választott rossz úton halad és egyelőre távol van az Európai Uniótól, a vá­lasztmány a megoldást, a vajdasági magyarok teljes szétszóródásának megakadályozását csakis a kettős állampolgárság intézményében látja. Ezért a tovább folytatja az aláírásgyűjtést a kettős állampolgárság érdekében. A VMDP arra kéri az erdélyi és a szlovákiai magyarságot, hogy mu­tasson szolidaritást és a magyar politikai elithez címzett kérelmünket támogassa aláírásával is.
5. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt tíz éves tevékenysége alkalmából március első felében kongresszust hív össze, hogy a legszélesebb pártnyilvánosság értékelhesse az elmúlt időszakot és határozza meg a soron következő feladatokat.

Ágoston András:
Az újságírók viszont örülnek
A VMDP és Magyar Összefogás Koalíció bánkódik, a vajdasági magyar szemleírók viszont kettő-három kivételével örömtáncot járnak. Szövegeikből kiderül: nekik az a legfontosabb, hogy lényegében semmi sem változik. Marad a vajdasági torz magyar egypártrendszer, tudnak mihez igazodni. Látszik ez első sorban a bírálatnak álcázott kedveskedéskedésből a VMSZ felé és a kíméletlen, a tényeket nem egyszer mellőző kritikákból, amelyek címzettje a Koalíció.
Alapjában véve meg kell őket érteni. Az egzisztenciájukról van szó.
Ha ugyanis az új szerb kormány, csakúgy mint Budapest a kisebbségi egypártrendszert preferálja, ami valószínű, akkor a magyar média képviselői olyan bérmunkássá válnak, akik számára, csakúgy mint az átkosban, egyedül az egypárt politikai irányvonala a mérvadó.
Ez a vajdasági magyarság talán legnagyobb, a választások számlájára írható vesztesége.
A régi-új helyzettel összefüggésben néhány mozzanatot mégis érdemes megvizsgálni.
Évről-évre, alkalomról-alkalomra ismétlődő kifogások az „elemzők” részéről, hogy a vesztes pártok elnökei miért nem mondanak le, s hogy a „csak” közleményeket gyártó pártok elveszik a szavazatokat a „modern” (értsd irgalmatlanul drága és egyben terméketlen) választási kampányt produkáló VMSZ-től.
Kezdjük ez utóbbival.
Többpártrendszerben, s ezt illene tudni, mindenki nyerni akar. Ha elfogadnánk a VMSZ és a sajtó képviselőinek nagy része által hangoztatott elvet, akkor nemcsak a Magyar Összefogás Koalíciónak, de a VMSZ-nek sem kellett volna megjelenni a választásokon. Mert ezzel a nagyobb Tadic-féle Demokrata Párttól vették el a szavazatokat. S így tovább, egészen a felismerésig, hogy végeredményben az egypártrendszer lenne a legjobb megoldás.
Ami a pártvezetők lemondását illeti, csak magamról beszélhetek. A VMDP kongresszusán egy tartózkodó szavazat híján egyhangúlag választottak meg elnöknek. Márciusban újra lesz VMDP kongresszus. A VMSZ-ről nekem nincs mit mondanom.
Érthető, hogy ebben a helyzetben a vajdasági magyar média bajnokai miért berzenkednek a közlemények ellen. Egy, a közleményekre vonatkozóan a szerkesztőnek kell döntenie: közli azokat vagy sem. Ez a döntés minden esetben a média pártatlanságának a próbája. Kettő, a közleményben felvetett ötletekre, de különösen a tényeken alapuló bírálatokra a magára valamit is adó szerkesztőnek ugrania kellene.
Azért, hogy kiderüljön, érnek-e valamit, s hogy kinek van igaza? Érvekkel, a pártatlan, tényfeltáró újságírás eszközeivel kellene eljutni a cáfolatig, vagy a közleményben állítottak megerősítéséig. Nem véletlen, hogy esetenként ezt a kutatómunkát – ha ez a szerb közvéleményt is érinti – csak a szerb újságok vállalják. Mint például a VMSZ által előkészített és megszavazott 1.5 millió eurós menekültbetelepítési programra vonatkozó VMDP állásfoglalás esetében történt.
A vajdasági torz magyar egypártrendszerben az ellenzék részéről érkező közlemények csak galibát okoznak. (Ezért mellőzte például a mai Magyar Szó a fenti VMDP közleményt.)
Mindez azonban fontos is, meg nem is. A pártok rivalizálásának részkérdései nem kell, hogy mindenkit érdekeljenek. (Persze egyszer-kétszer ebben a kérdésben is kell tenni garast.)
Az igazi nagy kérdések a következők.
Miért csak az olyan gondolkodók beszélnek a kisebbségi magyar egypártrendszerről, vagy a magyar átszavazók tényleges motívumairól, mint Végel László, vagy Losoncz Alpár?
Miért nem ellenőrizte egy magyar „elkötelezett” média-szakértő sem, a VMDP állítását, hogy a részarányos parlamenti képviselet esetében a vajdasági magyarság tényleges többpárti választásokon nem három, hanem legalább hét képviselőt juttathatott volna be a szerb parla­mentbe? Miért nem szól egy szót sem a vajdasági magyar média az autonómiakövetelésekről? Miért nem szervez legalább kerekasztal-beszélgetéseket, hogy világossá tehesse mindenki az ál­láspontját, s ne csak az általában részrehajló riporterek akadékoskodásai közepette lehessen a témáról beszélni? Vagy, miért hallgatja el a vajdasági magyar média a kettős állampolgárságra vonatkozó aláírásgyűjtés jelentőségét?
A példákat vég nélkül lehetne sorolni. Hogy mégsem egészen sötét az összkép, az csupán négy-öt vérbeli publicistának köszönhető. Köszönet érte.
Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a vajdasági magyar média egészében nem képes a vajda­sági magyarság alapérdekeit objektíven bemutatni. A kollégák számára csak részben lehet kifo­gás, hogy ebben a kérdésben, mármint a határon túli magyar közösségek alapérdekeinek megha­tározásában Budapestnek sincs egyértelmű véleménye. Ez igaz, de hogy mégsem lehetetlen az állásfoglalás, azt az erdélyi Háromszék c. napilap példája ékesen bizonyítja. Kell hozzá két nyi­tott szem és egy kis polgári önérzet, no, meg a szakma tisztelete. Úgy, ahogy ahhoz mondjuk Farkas Réka vagy Simó Erzsébet viszonyulnak.

Dokumentumok
Farkas Réka:
Az igazi tét

Nagy szavakkal, jelentős ígéretekkel kezdődött, ám úgy tűnik, le is zárult az RMDSZ párbeszéd- és nyitáskísérlete. A kedden nyilvánosságra hozott európai parlamenti jelöltlista eloszlatta az utolsó illúziókat, ismételten bebizonyosodott: fontosabb a klientúra megerősítése, mint a romániai magyarság összefogása.
Az RMDSZ legszűkebb vezetősége, az operatív tanács lesöpörte az asztalról Tőkés Lászlóék közös listáról szóló javaslatát, és döntött a sorrendről: bizalmi emberek, jelenlegi miniszterek kerültek a két első, befutó helyre. Szinte cinikusnak nevezhető, hogy a romániai magyar ellenzék által is elfogadott Sógor Csabát a negyedik helyre sorolták, minden bizonnyal kampánycélzattal, így próbálják majd szavazásra bírni azokat a székelyföldiekket, akik egyébként semmi ígéreteset, reményt keltőt nem látnak az RMDSZ-es lajstromon.
A szövetség rendkívül magabiztosnak tűnik, ezt sugallja a névsor. Nincsenek igazán nagy húzó nevek, nem voltak tekintettel a területi megoszlásra, és nem hatott rájuk az ellenzék független jelöltállítási fenyegetőzése sem. Bíznak abban, hogy a romániai magyarság ismét elmegy, és a tulipánra üti pecsétjét, ami annyi alkalommal bevált, a látszategység hangoztatása, a kimaradással való riogatás meghozza hatását. Minden bizonnyal a következő években esedékes uniós pénzek ígéretével kampányolnak majd, az elmúlt két esztendő eredményei ugyanis rendkívül szerények. Az autonómia tabutémává vált, a kisebbségi törvény megfeneklett, infrastrukturális beruházások voltak ugyan, de arányaiban Erdélybe sem érkezett több pénz, mint más régiókba.
Az EP-választások akár meglepetést is okozhatnak, kiderülhet, az RMDSZ népszerűsége mégsem olyan nagy, mint azt az általa megrendelt közvélemény-kutatások jelzik. Az erdélyi magyar jobboldal a hét végén dönt arról, indít-e független jelöltet, és minden jel szerint ezt teszik majd. Tőkés László - az ő neve hangzik el a leggyakrabban - sok szavazatot elvonhat az RMDSZ-től. Ehhez azonban a szétcincálódott ellenzéki erőknek is össze kell szedniük magukat, és a kudarcos évek után bizonyítaniuk, hogy megérdemlik a bizalmat.
Izgalmas hetek, hónapok következnek, esély mutatkozik nagy sikerekre, illetve bukásokra, és nyilvánvalóvá válhatnak az erőviszonyok. Ez az EP-választások igazi tétje.
Háromszék
Forrás: hírlevél VMDP