Zsákutcában

Zsákutcában

SZÉKELY KRISZTA

Független EP-képviselőjelölt indítását kezdeményezi az RMDSZ-ből kivonult/kívül rekedt ellenzék, nevezetesen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Polgári Egyesület, a Magyar Ifjúsági Tanács, illetve az Erdélyi Magyar Ifjak. Közösen felkérik Tőkés László püspököt, az EMNT elnökét, hogy vállalja a jelölést. Döntésüket azzal indokolják: az RMDSZ ellehetetlenítette az erdélyi magyarság által közösen támogatható EP-jelölt indítását, győztek a szűk pártérdekek, hiszen a befutó helyekre a Szövetség saját embereit rangsorolta. A zsákutcából a kiút egy olyan önálló jelölt indítása – vélik a hatok –, aki hitelesen tudja képviselni az erdélyi magyarság kulturális autonómiájának, valamint Székelyföld területi autonómiájának megjelenítését az Európai Parlamentben.

Az ellenzék – naiv – elképzelése szerint az RMDSZ testvériesen, pontosabban fele-fele arányban osztotta volna el az alig két biztos befutó helyét: egy marad a Szövetségnek, a másikra pedig a fent említett hat szervezet indíthatta volna közös jelöltjét, aki nagy valószínűséggel szintén Tőkés László lett volna. (Hogy a Szövetség kivel „ellensúlyozta" volna az ex-tiszteletbeli elnököt – tekintettel az RMDSZ jelöltkínálatára – izgalmas, de ma már történelmietlen kérdésnek számít.) Lett volna azonban egy kompromisszumos megoldás: Sógor Csaba. A Hargita megyei szenátor mégiscsak RMDSZ-es, ugyanakkor az ellenzéknek is tetsző, mi több, Székelyföldet is letudta volna a Szövetség, mert hát valahol ez is szempont. Különösebb érvek sem szóltak ellene, elvégre a negyedik helyen végzett operatív tanácséknál. De az RMDSZ nem alkuszik, és a jelek szerint nem tart ellenkampánytól sem az EP-választásokon, sem a következő parlamenti választásokon. Magyarán: nem tartja az ellenzéket annyira, hogy az megérjen egy helyet az EP-listán.

Hogy az RMDSZ jól számolt-e vagy sem, az elkövetkező hetekben-hónapokban egyértelműen kiderül. Amennyiben ugyanis Tőkés László – valószínűleg hosszabb kéretés után – elvállalja a jelölést, ezt minimum 100 000 támogató aláírás kell hogy kísérje. Mindez elképzelhetetlen a hat szervezet együttműködése nélkül, márpedig az RMDSZ-en kívüli ellenzék megosztottsága közismert, szervezeti felaprózottságuk is erre utal. És hogy képtelenek egyetlen erős, és alternatívát jelentő szervezetté tömörülni, nem elsősorban ideológiai, hanem pontosan olyan típusú személyi ellentétekre vezethető vissza, ami kétségessé teszi a közös jelölt-forgatókönyvet is. A Csapó–Tőkés, Csapó–Szász, Szász–Tőkés féle villongások a közvélemény számára ismertek – és józan ésszel többnyire értelmezhetetlenek. Kérdés tehát, hogy ez a hat szervezet képes-e felsorakozni egyemberként a püspök mögé, bírnak-e olyan szervezeti háttérrel, támogatottsággal, hogy megszerezzék a szükséges aláírásokat. Komoly erőpróba, hiszen a „megszámláltatás", a kudarc nemcsak Tőkést, hanem a vélt vagy valós alkupozíciójában bízó, az RMDSZ hitelét, legitimitását megkérdőjelező ellenzéket is diszkreditálhatja. Természetesen, vitatható, mi számít bukásnak. Kilencvenkilencezer aláírás? Ötven? Huszonöt? – ami lehet, hogy nem elég most a jelöltindításhoz, de pártbejegyzéshez, később, már igen …

Erőpróba az RMDSZ számára is, amelynek 200 000 aláírást kell összegyűjtenie ahhoz, hogy jelöltjeit indíthassa. Ha a számadatokat nézzük, az RMDSZ képviselőházi listájára legutóbb összesen 628 ezren szavaztak. Ahhoz tehát, hogy a megkövetelt aláírás-szám összejöjjön, a Szövetségnek tulajdonképpen minden harmadik RMDSZ-re szavazó polgárt meg kell szólítania, fel kell kérnie a támogatásra. Ez önmagában is hatalmas erőfeszítés, Tőkés ellenében pedig még nagyobb, hiszen nincs lehetőség mindkét lista aláírására. A tisztelt választó vagy az RMDSZ-jelöltjeit támogatja, vagy Tőkéséket. Amennyiben tehát az ellenzéknek lesz hivatalos jelöltje a májusi megmérettetésen, az erdélyi magyar szavazónak gyakorlatilag először kell szembesülnie a vagy-vagy lehetőséggel. Ha pedig Tőkés jól kampányol, és – nem utolsósorban – felsorakozik mögé a református egyház, fennállhat a veszélye annak, hogy az RMDSZ nem éri el az öt százalékos küszöböt, és akkor magyar jelölt nem jut be az EP-be. Kérdés az is, mennyire sikerül az RMDSZ-nek mobilizálnia a magyarságot a májusi EP-választások alkalmával, hiszen köztudott, a részvétel Európa-szerte lényegesen kisebb, mint a parlamenti választásokon, a magyar szavazók mozgósítása pedig akkor is szövetségpróbáló feladatnak bizonyult, amikor a tét sokkal nagyobb volt.

Tőkés László válasza még várat magára. De bárhogyan is döntsön a püspök, az alapkérdéshez nem fér kétség: hiú ábránd volt az RMDSZ által meghirdetett nyitás a párbeszédre, együttműködésre az „ernyőn" kívüli szervezetekkel. Külön fejtegetést érdemelne, hogy kin, min múlott a megegyezés, és milyen mértékben, hogy az ellenzék beszámíthatatlansága, vagy az RMDSZ merevsége miatt dőlt dugába az összmagyar kiegyezés. Bárhogy is történt, az EP-jelölések kalandjából számomra az derül ki: nem is volt soha komoly alapja – esélye ennek a közeledésnek.
forrás: Szabadság