Az ötödik évfolyam

Ágoston András:
Az ötödik évfolyam

A VMDP Hírlevél az ötödik évfolyamába lépett. Eddig 513 szám jutott el az olvasókhoz. Hasonló koncepció alapján megjelenő és ilyen korú internetes újságról a Kárpát-medencében nem tudunk.
Ha Vajdasági Magyar Demokrata Párt programjának a szempontjából vizsgáljuk a Hírle­vél politikai színtéren jelentkező hatását alapvetően elégedettek lehetünk.
Politikai ellenfeleink persze nem szeretnek bennünket, de abból, hogy a jól megfizetett tollnokok sem mernek elemző, a politikai alapokat érintő kritikákat megfogalmazni, részben a VMDP program megalapozottságára, másrészt a vitára kész „várvédők” tollának elriasztó képes­ségére kell következtetnünk.
A Hírlevél pártos publicisztikát művel. Három törekvése az elmúlt időszakban követke­zetesen érvényesül.
Ma már nem elég azt mondani, hogy igen, vannak kisebbségi egypártok, amelyek a helyi többségi hatalomhoz húznak, s a másik oldalon a nemzetiek, akik tizenhét éve követelnek auto­nómiát, egy évtizede pedig kettős állampolgárságot – eredménytelenül. Hozzá kell tenni, hogy az egész nemzet érdekeit tekintve ez utóbbiak primátusa elvitathatatlan. A Hírlevél kezdettől fogva igyekezett egyértelműen és világosan megfogalmazni: az igazság nem a középen van.
A kétpólusúvá vált kisebbségi elitek értékrendbeli különbségek mentén tagolódnak, ame­lyeket a napi politikai taktika oldaláról meg sem lehet közelíteni.
Másodszor, sikeresen érvényesítjük a történelmi VMDK, s most a VMDP egyik politikai alaptörekvését. Azt tartjuk, hogy fel „kell tenni a lécet”, de az autonómia megvalósítása elé tornyosuló akadályok leküzdése érdekében szorgalmazni kell a konkrét, reális lépéseket is.
Ennek a politikai alap­állásnak megfelelően a Hírlevél következetesen tudósít a VMDP politikai együttműködésre vo­natkozó kezdeményezéseiről. Cikkeinkben igyekezünk világosan rámutatni: nem értékrendbeli konvergencia az, ha például a VMDP a választások előtt rendre felajánlja az együttműködést a helyi szerb hatalomhoz simuló VMSZ-nek. A cél az, hogy a vajdasági magyarság autonómiakövetelését közösen jelenítsük meg a szerb politikai szítéren. Mondani sem kell, hogy ez a törekvés egybevág a vajdasági magyarság logikus politikai igényével. Azzal, hogy az autonómiáért folytatott küzdelemben közösen kell fellépnünk. Sajnos a VMSZ, afféle kis szerbiai versenypártként, a vajdasági magyarság autonómiaigényét rendre mellőzi.
A Hírlevél együttműködésre vonatkozó dokumentált tudósításainak tudjuk be, hogy a VMSZ – most először – vezetőségi közleményben próbálta elfogadtatni a vajdasági magyarság alapér­dekeivel szemben meghozott elutasító döntését. Eddig nem magyarázkodott, csak cselekedett: szó nélkül hagyta faképnél az autonómiakövetelő vajdasági magyarokat. Vélhetően a Hírlevél is hozzájárult, hogy a VMSZ napilapja a Magyar Szó az utóbbi időben már nem igyekszik a VMDP-re hárítani a felelősséget az elmaradt választási együttműködés miatt.
Harmadszor, a Hírlevél a maga eszközeivel igyekszik alátámasztani a VMDP stratégia legmélyebben húzódó elemeit, a párt alapvető törekvéseit.
A Hírlevél is síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politi­kai integrációjáért. Igyekszik népszerűsíteni ezt az elképzelést, amelyet a történelmi VMDK 1994-ben, a Horn-kormány programjának az értékelé­sekor emelt politikai stra­tégiává. Az idő nekünk adott igazat.
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a határmódo­sítás nélküli nemzeti integráció olyan célkitűzés, amelynek megvalósulása nemcsak a kisebbségi közösségek, hanem Magyarország számára is fontos. Mind inkább kiviláglik, hogy a kisantant dohos levegőjének elterjedését az EU-ban Magyarország nem azzal akadályozhatja meg, ha úgy tesz hitet az európai értékek mellett, hogy közben nemzeti érdekeit látványosan félreteszi. Magyaroszág azzal alkothat új európai értékeket ezen a téren is, ha demokratikus, alkotó kezdemé­nyezéssel vállalja a kisebbségi közösségeinek autonómiaköveteléseit, s egyben minden hetedik EU állampolgár kisebbségi jogainak képviseletét.
Ezt a szűkebb államérdek miatt is érdemes megtennie. Mert, jóllehet erről csak ritkán esik szó, az ország fenntartható fejlődésének feltételeit csak a nemzet egészének belső értékeit figyelembe véve lehet megteremteni. Magyarország csak a szomszéd-országokban élő kisebbségeivel együtt foglalhatja el a neki járó helyet Európában. A nemzet fejlesztési tervére elengedhetetlenül szükség van. Más hasonló helyzetben levő EU-tagországok tapasztalatait figyelembe véve, a fejlesztési tervet csak akkor lehet ki­dolgozni, ha Budapesten eszközként beiktatják a kettős állampolgárságot is.
A határmódosítás nélküli nemzeti integráció, a nem területi autonómia és a kettős állmapolgárság ellenzői számára a remény neve manapság a régió. Haladás azonban, hogy maguk is belátják: aki régiót mond, annak nyilvánosan is ellenezni kell a nem­zeti integrációt.
Budapesten dől tehát el, szembeállítjuk egymással nemzeti integrációt és az „európai értékeket”, ahogy ez a nyugalmat kedvelő eurobürokratáknak és a kisantant államaiban a politikai elitnek megfelelne, vagy a nemzeti alapérdekeink elsődleges érvényesítését tekintjük mértékadónak. Csakúgy, mint a franciák, vagy mint maga Szlovákia és Románia is.
! egyenlíteni, mint versenypártot.
- Semlegesíteni kell azokat a politikai akciókat, amelyeket a VMDP, vagy a Magyar Ös­szefogás Koalíció kezdeményezett. Ilyen első sorban a bombázások előtti időkben tevékenykedő hétpróbás kosovói szerbek és romák a jelenleg Németországban menekültként tartózkodó százez­res hadának részbeni magyar községekbe való betelepítése.
Íme néhány gyöngyszem a Magyar Szóból.
Szerbhorváth György főleg a Vajdaságban tevékenykedő SZDSZ-es tollforgató azon si­ránkozik, hogy a Magyar Összefogás Koalíció föltette az Ágoston-féle lemezt a nemzet határo­kon átívelő integrációjáról, ami csak egy frázis ezzel nem lehet embereket megszólítani. Hazud­hat nyugodtan, hiszen a Magyar Szó nem jelentette meg azt az egyszem közvéleménykutatást, ami a Vajdaságma internetes portálnak köszönhető. E szerint a Magyar Összefogás jelentős előnyben van a szerbiai fiatal nemzeti liberális koalíció és a VMSZ előtt.
Igen a VMSZ a harmadik.
Mirnics Károly arra hajtott rá szintén a Magyar Szóban, hogy bebizonyítsa: nincs különb­ség a VMSZ és a Magyar Összefogás között. Szerinte „a két magyar listaállító kampánya rendkí­vül erőtlen, ráadásul a széthúzás a szerb pártoknak kedvez”.
De, Mirnics mond még egy nagyot, amit már kommentálni sem érdemes. Szerinte „a De­mokrata Párt és a G17 Plusz (mindkettő belgrádi szerb liberális párt) munkahelyeket kínál a ma­gyaroknak. A mieink ezzel szemben nyelvhasználatot kínálnak, ami nem működik, állampolgár­ságot, ami úgy nem is működhet, úgy, ahogyan azt „kínálják”, mert a nyugat soha nem fog bele­egyezni abba, hogy a római jogot mellőzően adassék meg az állampolgárság.”
Hogy erről a Magyar Szó az érintetteket meg sem kérdezi, az csak magától értetődő.
(HL)

Dokumentumok:

Románia és Bulgária az EU-ban
A két ország csatlakozásával az unió népessége 460-ról 490 millióra nő

Hiába pukkantak vasárnap éjfélkor a pezsgősüvegek Romániában és Bulgáriában az új évet köszöntve, még egy órát várniuk kell, hogy hivatalosan is az EU tagjaivá válhassanak. A két országnak azonban még rengeteg a tennivalója, hogy kiléphessen a másodosztályú tagok sorából.
Néhány román képviselő javasolta, hogy szilveszter éjszakáján Romániában is állítsák át az órákat közép-európai időre, így Bukarestben és Brüsszelben egy időben ünnepelhetnék a csat­lakozást. A románok és a bolgárok kissé sérelmezik, hogy nekik nem rendeznek olyan nagy köz­ponti ünnepséget, mint 2004-ben a tizeknek, és be kell érniük néhány magas rangú uniós diplo­mata és egy-két külügyminiszter részvételével. Bukarestben szilveszter éjjel ott lesz Göncz Kinga magyar külügyminiszter is.
A két ország lapjai elsősorban olyan tévhitekkel vannak elfoglalva, mint hogy uniós tag­ként nem főzhetnek gyomorból készült csorbalevest, vagy nem lehet majd saját fogyasztásra rakit főzni.
Pedig vannak valós veszélyek is. Miközben a két ország csatlakozásával az unió népes­sége 460-ról 490 millióra nõ, a gazdaság egészéhez mindössze egy százalékkal járulnak majd hozzá. Hazai össztermékük alig éri el az uniós átlag 34-35 százalékát, ez a legszegényebb magyar régiókénál is alacsonyabb. Infrastruktúrájuk katasztrofális állapotban van, s hiába számíthatnak jelentős felzárkóztatási támogatásokra – 2013-ig Románia 32, Bulgária 11 milliárd euróra –, pá­lyáztatási rendszerük nincs kész a feladatra. Uniós szakértők attól tartanak, hogy a két ország úgy járhat, mint annak idején Görögország, ahol a támogatások nagy részét elpazarolták. Ezért az Európai Bizottság felfüggeszti a támogatások kifizetését, ha problémát észlel.
Magyar Hírlap

A légies határon túl

A román politika mindig tökéletesen megérezte, meddig célszerű feszíteni a húrt a diplo­máciai kapcsolatokban, és milyen ünnepélyes ígéreteket lehet büntetlenül a szőnyeg alá seperni
Ebben a politikai közegben az újdonság erejével hat, hogy néhány napja a romániai kom­munista diktatúra időszakát elemző történészi jelentés az állam hivatalos dokumentumává vált. A média elég részletesen taglalta a bukaresti parlament két házának együttes ülésén kirobbanó bot­rányt: az államfőbe majd belefojtották a szót az előterjesztés ellen tiltakozók. Természetesen düh­rohamot kaptak a Tismaneanu-jelentésként ismertté váló, majdnem hétszáz oldalas elemzéstől mindazok az aktív politikusok (köztük Iliescu volt köztársasági elnök és Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt vezetője), akiket a szöveg név szerint sorol a kommunizmus bűneinek elkövetői közé. Alig keltette fel viszont a román kommentátorok figyelmét, hogy a jelentés figyelemre méltó alapossággal elemzi a Gheorghiu-Dej, illetve Ceausescu nevével fémjelzett korszakban az erdélyi magyarság elrománosítására tett állami kísérleteket is. Vagyis a kommunizmus bűneiként rója fel a városi lakosság etnikai összetételét erőszakosan megváltoztató intézkedéseket éppúgy, mint a kisebbségi nyelven folyó oktatás elsorvasztását. A kötetben szerepel továbbá, hogy az 1990 márciusában Marosvásárhelyen kirobbanó román–magyar összetűzés valódi okainak meg­hamisításával a posztkommunista hatalom saját, nemzeti egységet védő küldetését próbálta iga­zolni. Ilyen "magyarpárti" megállapítások a román állam hivatalos dokumentumaiban eddig még soha sem fordultak elő.
Magyar Hírlap
forrás: VMDP hírlevél