Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Útban a nemzetpolitika elsorvasztása felé

Útban a nemzetpolitika elsorvasztása felé
Dátum: 2007-01-04

Kárpát- medencei magyarság Forrás: Magyar Nemzet, Mák Ferenc
„Értesítem, hogy a 2118/2006. (VI. 30.) korm. határozat 1. pontjának a) és d) alpontjai rendelkezéseinek következtében a Határon Túli Magyarok Hivatala 2006. december 31. napjával megszűnik, és a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárságába integrálódik” – ezzel a mondattal kezdődik az a dokumentum, amellyel a felmentett munkatársakat munkaviszonyuk megszűnéséről értesítette a Bérc utcai hivatal felszámolással megbízott vezetője.

A személyes életpályák ilyen vagy olyan alakulása mellett e rideg mondat azt is jelenti, hogy ebben a formájában végérvényesen megszűnt a magyar közigazgatás egyedülálló alakzata, a határon túl élő magyarok önálló jogi személyiséggel rendelkező központi költségvetési szerve.

A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) hatásköre országos volt, gyakorlati tevékenységében azonban azon értelemszerűen túlterjedt, hiszen a diplomáciai missziók támogatását is igénybe véve meghatározó szerepet töltött be a kormányközi kisebbségi vegyes bizottságok működtetésében. Az 1992. június 1-jén kormányrendelettel létrehozott HTMH alapfeladatai kormányról kormányra változtak, akárcsak a hivatal vezetői. A tevékenységi kör tehát a kezdetektől 2004-ig folyamatosan bővült.
A második Gyurcsány-kormány azonban úgy határozott, hogy alapvetően változtatni kíván az eltelt tizenöt esztendő határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáján. Az eddigi, egymást követő kormányok alatt a természetesnek tekinthető hangsúlyeltolódások ellenére a határon túli magyar nemzetrészek érdekeinek képviselete, ügyeinek vitele a magyar közigazgatásban folyamatos volt. Folyamatos volt az autonómiatörekvések támogatása vagy a nemzetközi kisebbségvédelmi gyakorlatra való hivatkozás.
Nemes szélmalomharc
Tizenöt éves fennállása során különböző felügyeletek alatt (Miniszterelnöki Hivatal, Külügyminisztérium) a HTMH a konzervatív, a szociálliberális és a polgári kormányzatok idején más-más súllyal s az aktuális kormányprogramokhoz igazodva természetszerűen más-más koncepcióval jelent meg a közigazgatásban. Az Antall–Boros-kormány idején a frissen létrejött intézmény a tájékoztatási és elemző tevékenység rendszeressé tételével és megerősítésével kívánta hangsúlyozni tevékenységét. A Horn-kormány idején a gazdasági együttműködés és az információs szerep erősítését tekintette fő feladatának. Az Orbán-kormány alatt a hivatal az önálló segély- és a határon túli magyarság életében új korszakot hozó intézményalapítási programok végrehajtásával igyekezett az államigazgatáson belüli súlyát megerősíteni. A stratégiai pénzalapok kezelésével párhuzamosan azonban a minisztériumok (elsősorban az Oktatási Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma) és a HTMH közötti kompetenciaharcok kiéleződtek, s nemegyszer a határon túli magyar politikai elit egy részének nemtetszését is kiváltották. A Máért szakbizottságainak működtetése, a kedvezménytörvény kidolgozása, majd végrehajtásának megkezdése idején vált igazán nyilvánvalóvá a HTMH valós szakmai és közigazgatási súlya és tényleges mozgástere. Koordináló szerepe azonban inkább hasonlított nemes szélmalomharchoz, mintsem diadalmenethez. A felmerülő problémák részleges kezelése a felügyelő államtitkár politikai súlyának és személyes elkötelezettségének volt köszönhető. A Medgyessy–Gyurcsány-, majd az újabb Gyurcsány-kormány ideje a HTMH életében a hanyatlás időszaka. A határon túli magyarok ügyét inkább koloncnak, mint fontos nemzetpolitikai feladatnak tekintő kormányok 2002 óta tudatosan arra törekedtek, hogy szakmailag meggyengítsék, erkölcsileg lenullázzák, az államigazgatásban pedig egyre súlytalanabbá tegyék az intézményt.
Rossz üzenet
A folyamat a 2002-es kormányváltás után azonnal elkezdődött. A korábbi gyakorlattal ellentétben leváltották a területekkel közvetlenül foglalkozó összes főosztályvezetőt, és a vezető tisztségekbe – átgondolt stratégia jegyében – „megbízható” külügyi tisztviselőket, jó kormánypárti kapcsolatokkal rendelkező „ügyeskedőket” állítottak. A hivatallal csupán szerződéses viszonyban álló, többnyire önjelölt vezetők csupán üzleti célokra használták azt. Elnökké a kezdetektől a hivatalban dolgozó, a romániai magyarságért felelős főosztályvezetőt tették meg. A Mucuska-ügybe keveredve pályafutása azonban csúfos és szánalmas véget ért. A „kémügyként” elhíresült s feltehetőleg nem „véletlen” történet tovább erodálta a HTMH erősen megroggyant tekintélyét, így nem csoda, hogy 2004 és 2006 között az intézmény négy csúcsvezetőt „fogyasztott el”.
A HTMH egyik legfontosabb feladata volt, hogy azok szervezeteikre támaszkodva, idegen állampolgárságú Kárpát-medencei magyarok széles körű érdekvédelmével foglalkozott. Ebben a tevékenységében a kormányközi kisebbségi vegyes bizottságok munkájában rendszeres kapcsolatot tartott a szomszédos országok kisebbségi ügyekben illetékes hivatalos szerveivel. A kisebbségi vegyes bizottságok a szomszédos országokkal megkötött kisebbségvédelmi egyezményekben vállalt garanciák és kötelezettségek betartásának biztosítása érdekében jöttek létre – ilyen tekintetben ellenőrző szervként működtek. A bizottságoknak – az eredeti elképzelések szerint – évente kellett volna ülésezniük, de ezt a szándékot mindenkor felülírták az aktuális politikai események; választások előtti vagy utáni időszakban, belpolitikai feszültségek idején vagy az adott országok között támadt nézeteltérések, esetleg konfliktusok pillanatában a felek általában kerülték a vitákra és a nézetkülönbségek megfogalmazására okot adó kétoldalú bizottsági ülések összehívását. A kisebbségi vegyes bizottságok felügyelete – az ülések összehívása, a tárcák közötti egyeztetések lebonyolítása, a jegyzőkönyvtervezet megfogalmazása és az aláírt jegyzőkönyvek ajánlásainak a kormányok elé terjesztése – a HTMH legfontosabb feladatai közé tartozott, nem egy esetben a hivatal elnöke a kvb társelnöki szerepét is betöltötte.
Januártól kétoldalú kapcsolatainkban is súlytalanná válhat a határon túli magyar nemzetrészek és a magyarországi nemzeti kisebbségek érdekvédelmének ügye. Az ezzel foglalkozó kormányhivatal megszűntével a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős osztálya feltételezett legjobb szándékai mellett is képtelen lesz megfelelő szinten kezelni a kérdést. Szomszédaink ebből azt fogják érteni – ha ez 2004. december 5-e után nem vált volna világossá –, hogy a határon túli magyarok valós érdekvédelmének budapesti kormányzati megítélése a huszadrangú problémák közé süllyedt. Ne legyenek illúziók, magyarpolitikájukat ennek megfelelően fogják alakítani. Az pedig korántsem véletlen, hogy a HTMH felszámolásának évében Szlovákiában létrejött egy, a határon túli szlovákság kérdéseivel foglalkozó kormányhivatal – Szlovéniában ugyanez 2005-ben történt meg –, s minden szomszéd országban működik valamilyen önálló kormányzati intézmény a határon túli nemzettársaik ügyeinek kezelésére.
Információs irodák
A 2001-ben 94 százalékos parlamenti többséggel elfogadott LXII. törvény, röviden kedvezménytörvény végrehajtása teljesen új feladatok elé állította a magyar közigazgatást. Olyan partnerekkel kellett együttműködni, akik nem részei a magyar közigazgatásnak. A HTMH koordinálásában nagy szervezőképességet mutattak fel a határon túli magyarok, akik a hivatallal együttműködve, néhány hónap alatt negyvenhárom információs irodát és több mint 1070 kihelyezett ügynökséget hoztak létre és szereltek fel megfelelő eszközökkel. A hivatal több mint 170 személyt készített fel tájékoztató feladatok ellátására, amelyek alapvetően a kedvezménytörvényre és azon belül a magyarigazolvány igénylésére irányultak. Súlyos gondokat okozott az egyes területek informatikai infrastrukturális elmaradottsága, ami több iroda esetében még hosszabb ideig akadálya volt a rendszer napi vérkeringésébe való bekapcsolásának. De mindezekkel együtt hivatalosan megindult 2002. január 2-tól az igénylések benyújtását, feldolgozását, elbírálását, az okmányok legyártását és kiadását megvalósító rendszer. Románia január végi bekapcsolódásával gyakorlatilag teljes üzemben fogadták és továbbították a kérelmeket.
A határon túli oktatás támogatásában a legnagyobb áttörést a 2001-ben elfogadott kedvezménytörvény jelentette. Ennek keretében nyílt lehetőség arra, hogy megvalósuljanak az intézményesített kedvezmények és támogatások. Az alsó, a közép- és a szakoktatásban, valamint a felsőoktatásban három kritérium alapján lehet támogatáshoz jutni. Nemzetpolitikai szempontból felbecsülhetetlen szimbolikus és gyakorlati jelentősége van a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozásának és működtetésének. A költségvetésből erre elkülönített keretnek szintén a HTMH volt a felelőse.
Állandósult bizonytalanság
A szomszédos országokban a kilencvenes évek elején végbement változásokkal párhuzamosan az addig takaréklángon vagy egyáltalán nem működő közösségi kulturális, oktatási intézmények, szervezetek robbanásszerű fejlődésének, újjáéledésének lehettünk tanúi. Ezen szervezetek fenntartásának támogatása a szomszédos országok elutasító hozzáállása miatt kezdettől fogva a magyar kormányra hárult. A kilencvenes évek első felében a kérdés közigazgatáson belüli megjelenítését szolgáló HTMH mellett létrejöttek a támogatáspolitika lebonyolításának legfontosabb intézményei is. Előbb az identitásmegőrzést szolgáló támogatásokat kezelő Illyés, majd a gazdasági jellegű támogatásokat kezelő Új Kézfogás Közalapítvány. Kiegészülve a szintén közalapítványi formában működő szak-, felsőoktatási és felnőttképzési programokat támogató Apáczaival, a kilencvenes évek végére kialakult a támogatáspolitikát közelmúltig meghatározó intézményrendszer. A három meghatározó, kormány által alapított intézmény mellett több más szervezet is részt vesz a támogatások kezelésében, olyanok, mint az egy-egy speciális területet kezelő Segítő Jobb, Mocsáry vagy Arany János Alapítvány. Az alapítványok mellett kormányzati hivatalok és minisztériumok is részesei voltak a támogatáspolitikának, úgy, mint a HTMH vagy – amíg létezett – az Oktatási Minisztérium, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, de rajtuk kívül számos más szervezet, intézmény is folytatott határon túlra irányuló támogatási tevékenységet.
Az eddigi támogatáspolitikai gyakorlatban a HTMH-ra egyrészt konkrét végrehajtó szerep, másrészt a többszereplős rendszer koordinációjának feladata hárult. Kezelte a rendkívüli, előre nem látható helyzetek megoldására szolgáló úgynevezett koordinációs keretet, a különböző célzott rendeltetésű pénzügyi alapokat (délvidéki, kárpátaljai, Sapientia) és a nevelési-oktatási támogatást. A koordinációs feladatot a szervezetek döntéshozó testületeinek munkájában részt vevő képviselőin keresztül látta el – a különböző időszakokban változó sikerrel. A koordináció eredményessége azon múlt, hogy az adott időszakban milyen volt a HTMH közigazgatáson belüli befolyása, tekintélye, illetve azon, hogy volt-e meghatározott cél, stratégia, aminek érvényt lehetett szerezni. Az elmúlt időszakra az volt jellemző, hogy a HTMH körüli állandó bizonytalanság, a stratégiai célok hiánya, valamint a sodródó szakmai vezetés következtében a hivatal presztízse mélypontra süllyedt, aminek következtében nem tudta ellátni koordinációs funkcióját.
Az igények minimalizálása
Történetének több mint másfél évtizede során a Határon Túli Magyarok Hivatala – minden gáncsoskodás ellenére is – határozott és biztos folyamatot jelentett a magyar politikai életben. Már puszta létezésében is benne rejlett egy Kárpát-medencei érvényű nemzetpolitikai elképzelés érvényesítésének a lehetősége – s ez mára a mérvadó politikai körökben elfogadhatatlannak bizonyult. A hivatal egyik korábbi vezetője így fogalmazott: „A Gyurcsány-kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájának lényege a magyar kisebbségi igények minimalizálása a többségi nemzetek kormányai, Magyarország és a nemzetközi közvélemény felé. Ha nincsenek ilyen igények, azaz nem követelik az autonómiát, magyar nyelvű felsőoktatást, magyar nyelvhasználatot stb., akkor konfliktusokat sem kell vállalnia a magyar kormánynak. Következésképp a határon túli magyarság néhány évtizeden belül megszűnik, ami a probléma végérvényes felszámolását is jelenti. Ezen perspektíva érdekében még arra is hajlandók, hogy a számukra elfogadható határon túli politikai eliteket pénzügyileg támogatva megvásárolják hallgatólagos egyetértésüket. Ezt a célt szolgálja a Szülőföld Alap.”


A szerző a HTMH volt munkatársa
forrás: felvidek.ma



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona