Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Szlovák-magyar viszony a XIX. században

Szlovák-magyar viszony a XIX. században

* Szegő Iván Miklós

2006. október 12.,

A szlovákok megteremtik saját irodalmi nyelvüket, majd autonómiát kezdenek követelni. A magyarok nem engednek, Bécs szórakozik a két nacionalista táborral.

A XIX. század a nemzeti ébredés kora Kelet-Közép-Európában, ekkor jelenik meg Magyarországon a nacionalizmus, a nemzeti nyelv erősítésének követelése. 1844-ig fokozatosan vezetik be a magyar nyelvet a közigazgatásban, addig a latin volt a hivatalos nyelv a királyság területén. A magyarosítás, magyarosodás a szlovákok körében is erősödő nemzettudatot, elsősorban védelmi reflexet váltott ki.

Apológiákat, védőbeszédeket már a XVIII. században írtak egyes szlovák értelmiségiek nemzetük-népük védelmében, a XIX. században azonban ezt elsősorban Jan Kollár és Ludovit Stúr tette meg. Ekkoriban a szlovákság körében terjedt a csehekkel való testvériség és a pánszlávizmus gondolata. Ez utóbbi inkább már oroszbarátságot jelentett, a nyelvi rokonságra és Szentpétervár hatalmi törekvéseire alapozva.
Vita a szlovák irodalmi nyelvről

Ekkoriban zajlott a vita a szlovák irodalmi nyelvről is: voltak, akik a csehet vagy az ahhoz hasonló nyelvi változatokat javasolták, esetleg egy "csehszlovák" műnyelv kialakítását (Kollárnak ezt az ötletét egyébként a csehek elutasították), mások viszont ettől eltérően a szlovák nyelvjárásokból akarták közös nyelvet teremteni.

Az önálló szlovák irodalmi nyelv megteremtésének első kísérlete Anton Bernolák nevéhez fűződik, ő már a XVIII. század végén fellépett e törekvéseivel, de csak a XIX. század közepén vált átütővé a hatása. Ez nem kis részben Rudnay Sándor esztergomi érseknek köszönhető Dusán Kovác szlovák történész szerint, aki támogatta a nemzeti nyelvek fejlődését az 1820-as évektől. Ám Bernolák is egy a csehhez közeli dialektust választott ki, de ez legalább "szlovák alapú" nyelv volt.
Leszámolás a magyar és a szlovák nacionalistákkal

A cseh orientáció az 1830-as évektől L'udovít Stúr fellépésétől megint erősödni kezdett. A Cseh-Szláv Társaság a szlovák evangélikus líceumok nemzeti mozgalmából fejlődött ki, és ehhez a Stúr-csoporthoz tartozott Jozef Miloslav Hurban és Michal Miloslav Hodzsa (Hodza) is. 1837-ben azonban a bécsi kormányzat fellépett mind a magyar nemzeti és reformtörekvésekkel szemben, mind pedig a szlovákok "cseh-mozgalmával" szemben. Ez volt az az időszak, amikor Kossuth és Wesselényi börtönbe került, a Cseh-Szláv Társaságot feloszlatták. Stúr-csoportjából többeket letartóztattak.

Bécs tehát egyszerre akart a magyar és a szlovák nacionalistákkal egyaránt leszámolni. Ez a lépés azonban csak olaj volt a tűzre: ettől kezdve Kossuthból és Wesselényiből üldözött mártírt csináltak, akinek a kiszabadítására a mérsékelt magyar nemesi ellenzék összefogott a radikálisabb nézeteket képviselőkkel, szlovák oldalon pedig tovább tüzelte az indulatokat mindez, miközben Stúr külföldön, Halléban folytatta tevékenységét.
Kossuth megerősödik

Kossuth később kiszabadult a börtönből, nimbusza megerősödött, a magyar nacionalizmus élére állt, és 1844-re keresztülvitte a magyar államnyelv bevezetését. Háttérbe szorult Bécs ügyetlen politikája miatt ekkorra a mérsékeltebb, a nemzetiségek iránt megértőbb Széchenyi István gróf és Deák Ferenc, aki már ekkoriban is inkább az egyezségre hajlott volna Béccsel.

Széchenyi és Deák ugyanis felismerték a nemzetiségi problémákat, Kossuth viszont nacioanlista kampányt folytatott, és a magyar nyelv terjesztését erőltette. (Érdekesség, hogy Kossuthnak utóbb, a szabadságharc idején saját rokonát, egy másik Kossuth Lajost kellett letartóztattatnia, mert családjának nagy része a szlovákságot támogatta 1848-49-ben.)

A szlovákok tiltakozásait ezután több petíció, memorandum fejezte ki. Stúr rés társai ellenezték a magyarosítást, a magyar nyelv dominanciáját, és egyre inkább radikalizálódtak.
Stúr megalkotja a szlovák irodalmi nyelvet

Stúr közben megalkotta a szlovák irodalmi nyelvet, ami szakított saját korábbi cseh-orientációjával, legalábbis nyelvileg. Bernolák cseh közeli szlovák dialketust akart, Kollár gyakorlatilag szlovákkal dúsított csehet vezetett volna be, Stúr viszont az 1840-es években a közép-szlovák nyelvjárást választotta ki - ez már olyan nyelv volt, amely később tényleg lehetővé tette az egységes irodalmi szintű kommunikációt.

Stúr, Hurban és Hodzsa 1843-ban találkoztak Hurban parókiáján, ekkor határozták el a közös nyelv megteremtését, és végül könyv alakban 1846-ban látott napvilágot Stúr két műve, amely rögzítette a szlovák nyelv alapjait.
Az autonómia-követelések felbukkanása

Stúrék a közös nyelv megteremtése után, Bécs és a magyarok elleni küzdelmükben, a kulturális-nyelvi törekvésekből kiindulva végül eljutottak a szlovák nemzet önállóságának követeléséhez. Ez a soknemzetiségű Magyarország decentralizációját jelentette volna Dusán Kovác szerint. Ugyanakkor a szlovák nemzeti mozgalom követelte a jobbágyfelszabadítást, az általános választójogot, a sajtó- és gyülekezési szabadságot, vagyis nemzeti és polgári követeléseket egyaránt megfogalmaztak. A magyar nemesség és polgárság körében ugyanezt Kossuth képviselte, persze nem a szlovák, hanem a magyar nyelvet propagálva.

A szlovák és a magyar törekvések 1848-ban éleződtek ki: május 11-én, vagyis az áprilisi törvények után éppen egy hónappal, a szlovákok Liptószentmiklóson 14 pontos petíciót fogadtak el, amelyben saját országgyűlést, abban arányos képviseletet követeltek, vagyis az ország decentralizálását, egyfajta autonómiát akartak. A szlovák nemzet önállóságának elismerését is követelték. Erre a magyar kormány nem reagált pozitívan: elfogatóparancsot adtak ki Stúr, Hurban és Hodzsa ellen, akik Csehországba menekültek.
Szlovák fegyveresek Magyarország ellen

Később e csoport tagjai fegyveres akciót is indítottak Magyarország ellen Csehországból, betörésük azonban csak átmeneti sikert hozott, a magyar szabadságharcot nem az időközben megalakított Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) külföldről irányított erői verték le, hanem az orosz cár és Haynau seregei. Ám 1849-ben az SZNT eljutott odáig, hogy Ferenc Józseftől kérte: válassza le a szlovákok lakta országrészeket Magyarországról, és "Szlovákiának" legyen saját országgyűlése, és Bécsnek közvetlenül alárendelt közigazgatása.

Az 1848-49-es eseményekhez azonban hozzá kell tennünk: a szlovákság jelentős része nem csatlakozott az SZNT-hez, illetve Stúrékhoz. Elsősorban a Felvidék keleti részén nem hatott a nemzeti agitáció, az ottani jobbágyok fellelkesültek a jobbágyfelszabadítás és a polgári forradalom intézkedésein, és támogatták a magyar szabadságharcot. Vagyis a keleti végeken még talán a Thököly- és Rákóczi-szabadságharcok idején tanúsított közös fellépés emléke is élt, nem volt népszerű a Bécsnek alárendelt szlovák autonómia ötlete.
Szláv kerületet akarnak a szlovákok

A szabadságharc leverése után átalakult a helyzet. A szlovákok megint módosítottak elképzeléseinken, és 1861-ben, az osztrák önkényuralom végén Memorandumot fogadtak el. Ebben a szlovák nemzet önállóságának elismerését követelték, egy szlovák nemzeti terület kijelölését szorgalmazták, ahol a szlovák lenne az ügyintézés és az oktatás nyelve.

Ezt a magyar országgyűlésnek terjesztették elő, amely ekkor ülésezett, ám nem reagált kedvezően. Az országgyűlést egyébként Ferenc József utóbb feloszlatta, így a szlovákok később egyenesen az uralkodóhoz címezték a következő memorandumot, amelyben a szlovák autonómiát konkrét formában követelték.

"Felső-magyarországi szláv kerületet" akartak kialakíttatni, amely saját országgyűléssel és végrehajtó szervekkel rendelkezett volna. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezésnél ezeket a szlovák igényeket azonban sem Bécs, sem pedig a magyarok nem vették figyelembe, így Trianonig ezek a követelések maradtak a szlovák nemzeti mozgalom alappillérei - Dusán Kovác szerint.
Néhány gesztus

A kiegyezés után a magyar politika tett néhány gesztust a szlovákságnak, nyitottak például két új gimnáziumot, de a kettős monarchia azt jelentette a gyakorlatban, hogy Magyarországon a magyarok töltik be a domináns szerepet.

Az államnyelv a magyar maradt, a nemzetiségek számára törvényeket hoztak, de a gyakorlatban 1875-től három szlovák gimnáziumot bezárattak, és feloszlatták a Matica slovenskát, a szlovákok politikai és kulturális szervezetet, amelynek javára pedig 1861-es alapításakor még Ferenc József is adakozott.

Az osztrák-magyar kiegyezés amúgy elmélyítette a szlovák mozgalmon belüli ellentéteket. A Memorandum politikáját, az autonómia követelését bírálta Ján Palárik és csoportja. Szerinte nem Bécstől, hanem Budapesttől kell várni a szlovákok helyzetének javítását. Ezért túl radikálisnak ítélte az autonómiát. Ezt az irányzatot új iskolának nevezték, míg az autonómia-párti Memorandum-támogatókat régi iskolának.
A magyarbarátok bukása

Az új iskola a kiegyezés magyar ellenzékében kereste szövetségeseit, ám ez óriási tévedés volt, hiszen a hatalmon lévő Deák-pártnál szinte csak intoleránsabb erők maradtak a politikai paletta ellenzéki oldalán a magyar törvényhozásban. Az ellenzék ugyanis önálló Magyarországot akart, a duális államot elutasította, de nem a nemzetiségeknek akart kedvezni.

Végül az új iskola a Deák-párthoz közeledett, és 1872-ben felvette a Kiegyezés Szlovák Pártja nevet, de ez a kísérletük sem sikerült, és a mozgalom fokozatosan elhalt.
A Szlovák Nemzeti Párt megalakulása

Végül 1875-ben hatalomra került a korábbi ellenzék egy része, és ekkor történt a már említett szlovák gimnáziumok bezárása és a Matica slovenská feloszlatása is, ami inkább a nacionalistáknak használt mindkét oldalon.

Az új iskola kudarca megerősítette az autonómia-hívőket: a régi iskola fokozatosan párttá alakult, és felvette a Szlovák Nemzeti Párt (Slovenská národná strana, SNS) nevet. Ez egyébként megegyezik a Jan Slota által manapság vezetett párt nevével. A párt programja az autonómiát követelő Memorandum lett. 1918-ig ezután a legerősebb politikai tényező a szlovákok körében az SNS lett.

forrás: index.hu



Hozzászólás a cikkhez:

Vendég írta:
Az írás véleményem szerint elfogult, mai közismert szlovák szemlélettel íródott és túlzásokat tartalmaz úgy Kossuth vonatkozásában, mint abban vonatkozásban, hogy úgy tünteti fel a cikkíró az eseményeket,mintha a szlovákok valamiféle tömegmozgalmat hoztak volna létre a magyarok ellen a kiegyezés előtti és utáni években. Az egyértelműen elmondható, hogy nem volt támogatottsága a pánszlávizmusnak a tót nép körében. Egy-két általában Pesten tanult értelmiségi és evangélikus lelkész próbálta feltüzelni az embereket a magyarok ellen. Sikertelenül.A szlovákok többségükben római-katolikusok, elenyésző az evangélikusok száma. A vallási ködődés a magyarok mellé állította a tót emberekt. A nemzeti önállósulás és a \"polgárinak\" nevezett társadalmi fordulat utáni vágy először a bennünk magyarokban érett meg,mely 1848-ban csúcsosodott forradalommá. Enek a vágynak a beteljesülését 1867-ben a kiegyezéskor részben el is értünk tárgyalásos úton. Ennek eredményeként létrejött egy dualista !
államszöv

Méltatlanul keveset ír a cikkíró arról a tényről, hogy a tótság nem az egy-két evangélikus lelkész és néhány pánszlávista értelmiségi, ujságíró, poéta körül összpontosult, hanem Kossuth oldalára állt. Az 1860-as évek \"politikai vitáiban\" ezek az úgymond nemzetiségi problémák a sajtópolémiákban merültek ki,igazából a mindennapi életben az egyszerű emberek ezekből az elméleti konflikusokból nem sokat érezthettek, mert a törvények által biztosított jogaik szerint élhetek. Ezek az ujságírók,maguk sem tudták pontosan ,hogy mit akarnak,ők sem voltak egységesek sem a nyelv megteremtésében, sem az orosz- vagy cseh irányultságban. Mindez elmondható függetlenül attól,hogy csupán azt felejtették el, hogy a maroknyi tótság a történelem viharaiban a Magyar Királyságnak köszönheti fennmaradását. Ezt a nép tudta, ők nem akarták tudomásul venni.

Az osztrák-magyar kiegyezés nem tetszett ezeknek az embereknek, de igazából nem tudták kivívni maguknak azt a státuszt,hogy saját népük elfogadja a törekvéseiket és azt sem, hogy tulajdonképen tárgyalópartnernek tekintse őket a Habsburg-ház, az osztrák császár. Így maradt egy maroknyi frusztrált társaság, akik nem tudták elfogadni és feldolgozni azt a tényt, hogy a magyar nemesség olyan horderejű folymatot volt képes elindítani

a Habsburg-házzal szemben, amire sem a maroknyi tót értelmiség, sem a román értelmiség nem volt képes.

Ez irgységet válthatott ki Stúrban.

Ezt a feszültséget akarta feloldani a bölcs Deák Ferenc egy teljes szabadságjogokat biztosító nemzetiségi törvény létrehozásával. A dualista rend létrejötte nem pottyant csak úgy a magyarság ölébe. Harcolni kellett érte 48-ban fegyverrel, 68-ban érvekkel a tárgyalások során.

A többnyelvű iskolarendszer kiépítése és az iskoláztatás kötelezővé tétele is az 1868-as törvényeknek köszönhető. Ez is független volt a nemzetiségtől. Törvény kötelezett mindenkit arra,hogy tanuljon. A felsőfokú intézményekre vonatkozó rendelkezéseket is érdemes elolvasni, melyet az alábbiakban fogok majd idézni. Napjainkban, amikor hosszú vajúdás után megszülethetett a magyar nyelvű komáromi székhelyű, felvidéki felsőoktatási intézmény, melyet ma is számos szlovák támadás ér és akkor, amikor a magyar feliratok kifüggesztéséért Kolozsváron a Babes Bolyai Egyetemen végleges kizárás jár azon egyetemi adjunctusk számára, akik ezt tették, akkor amikor a szlovák politikusokat az zavarja, hogy a magyar feliratú tábla egy magyarlakta közegben nagyobb, mint a szlovák nyelvű tábla, nincs miről beszélni. Inkább az 1868-ban elfogadott törvényből kellene tanulniuk és alkalmazni azt, Nyelvrendőrség felállítása helyett:

17. § Az állam s illetőleg a kormány által már állított, vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben a tanítási nyelvnek meghatározása, a mennyiben erről törvény nem rendelkezik, a közoktatási minister teendőihez tartozik. De a közoktatás sikere, a közművelődés és közjólét szempontjából az államnak is legfőbb czélja levén; köteles ez az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidékek közelében anyanyelvökön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik.



18. § Azon területeken létező, vagy felállítandó állami közép és felső tanodákban, a melyeken egynél több nyelv divatozik, azon nyelvek mindenikének részére nyelv- s irodalmi tanszékek állítandók.



19. § Az országos egyetemben az előadási nyelv a magyar; azonban az országban divatozó nyelvek és azok irodalmai számára, a mennyiben még nem állíttattak, tanszékek állíttatnak.



Mikor is volt rabszolga felszabadítás ? Magyarországon az utolsó rabszolgát fölszabadító oklevelet 1339-ben Erdélyben írták, az Egyesült államokban ez csak 1865-ben történt meg.



A nemzetiségi törvény ( 1868 XLIV.tc) széles körű,szabad nyelvhasználatot biztosított a nem magyarok számára. A törvény munkálatait Eötvös vezettte és Deák lényegi módosításokat tett rajta. Így az lényegében kettőjük felfogását tükrözi. A kisebbségek anyanelvüket használhatták kérvényeikben, a bíróságokon, a végzéseket is ezen a nyelven kapták. A községek hivatalos nyelvét a lakosok határozták meg, a megyegyűléseken is anyanyelvükön szólalhattak fel,saját országgyűlési képvselőik voltak. Iskoláik, egyházaik felett szabadon rendelkezhettek, s nemzeti célú intézményeket, vállalatokat létesíthettek. Ez a törvény nemcsak a korabeli Európában, hanem az egész világon egyedülálló és példaértékű volt, az egész gyarmattartó és még mindig gyarmatosító nagyhatalmak számára is !

Született egy törvény,amelyre a XIX.században még nem volt példa. A nemzeti kisebbségben élő népcsoportok legtoleránsabb törvénye volt. Ebben is mi magyarok voltunk az elsők. Meg kellene nézni az abban az időben zajló francia és angol asszimilációs törekvéseket, a gyarmatosítást valamint a gyarmatokon biztosított őslakosok franciák, angolok, spanyolok által sárba tiport jogait. Eltörpülnének e törvény mellett.

A mai napig Romániában, Szerbiában és sokáig Szlovákiában is problémát jelentő kirekesztő, és alkotmányban rögzített \"államalkotó nemzet\" meghatározást is megoldotta ez a törvény,miszerint : minden magyar és nem magyar nemzetiséghez tartozó egyén e törvény alapján a \"magyar politikai nemzet \" része és alkotója, egyenlő jogokkal és kötelességekkel bír nemzetiségétől függetlenül. Tehát államalkotó.

Forrás: commora aula - nemzetidal írta



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona