Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



A szlovákiai magyarok identitástudata

GEREBEN FERENC
A szlovákiai magyarok identitástudata és olvasáskultúrája*

A közép-európai rendszerváltozási folyamat adományaként, különböző intézmények és alapítványok segítségével (ld. pl. *-gal jelzett lábjegyzetünk) immár egy évtizede foglalkozom - szellemi-tudati profiljuk minél hívebb megrajzolása céljából - a határon túli magyarság különböző csoportjainak szociológiai vizsgálatával.
Jelen esetben egy újabb felvidéki felmérésünk legfontosabb eredményeit szeretném ismertetni. A budapesti KÓD Kft szervezésében, Lampl Zsuzsanna szociológus által irányított helyi kérdezőbiztosok közreműködésével 1999 novemberében a szlovákiai felnőtt (18 év feletti) magyar népességet reprezentáló 800 fős mintán1 - Tomka Miklós vallásszociológussal közösen2 - kérdőíves felmérést végeztünk Szlovákia 48, magyarok által (is) lakott településén.3 Ezt a vizsgálatot azonos, vagy nagyon hasonló módon korábban - magyar nemzetiségű közegben - Erdélyben (1998 tavaszán)4 és Kárpátalján (1999 tavaszán)5, illetve azóta 2000 tavaszán a Vajdaságban, és 2000 őszén Magyarországon is elvégeztük. Így, bár jelenleg a felvidéki magyarok identitástudatáról van szó, helyenként utalni tudunk a más országokban szerzett tapasztalatainkra is. Ezt teszi Tomka Miklós is egyik tanulmányában6, amelyben összehasonlítja első három felmérésünknek a magyar népesség vallási aktivitására vonatkozó adatait. (Néhány megállapítására a későbbiekben hivatkozni fogunk.)


1. Nemzettudat

A nemzettudat meglétét - mint kutatók - nem tekintettük evidenciának, a kisebbségi lét "kötelező" tartozékának. Mielőtt részletesebben vizsgáltuk volna összetevőit, típusait stb., rákérdeztünk arra, hogy egyáltalán "Számon tartja-e Ön magát egy (vagy több) nemzet, nemzetiség tagjaként (ha igen: melyikként)?" A kérdezettek 97%-a válaszolt igen-nel, s ezen belül 88%-a tartotta magát (kifejezetten) magyarnak. A két érték közötti 9%-oskülönbséget a vegyes (túlnyomórészt magyar-szlovák) identitásúak töltik ki. (Kárpátalján hasonló adatokat mértünk, Erdélyben viszont az egyértelműen magyar identitást vállalók aránya magasabbnak - 95 %-osnak - bizonyult.)
A magyarságukat (valamilyen szinten) vállalóktól megkérdeztük, hogy "Mit jelent az Ön számára magyarnak lenni?" A nyitott kérdésre adott spontán válaszokat utólag kategorizáltuk (ld. 1. sz. táblázatot), és tartalomelemzésnek is alávetettük őket. (Ez utóbbival most részletesebben nem fogalkozunk.) Az önmagukat magyarnak tartó válaszadók mintegy 17%-a vagy negatív érzésekkel, vagy közömbösen reagált a kérdésre, illetve nem tudott vagy nem akart rá válaszolni. Minden nyolcadik számára a magyarság olyan természetes dolog, amibe "egyszerűen" beleszületett. Minden huszadik válaszadó a nemzethez, szülőföldhöz, közösséghez, minden ötödik viszont egy sajátos nemzeti kultúrához (nyelvhez, irodalomhoz, népművészethez, szokásokhoz, hagyományokhoz stb.) való tartozásban éli meg a maga magyarságát. A két "legizmosabb" kategóriát a pozitív érzelmekre, illetve a cselekvéses vállalás gesztusára épülő identitás jelenti, ezek külön-külön egynegyednyi-egyötödnyi súlyt képviselnek. (A cselekvő identitás egyik fontos részelemét a tartalomelemzés révén tudtuk kimutatni: a válaszadók egytizede külön kiemelte az identitás áthagyományozásának [a gyerekek magyar iskolázásának stb.] fontosságát.)
Mivel az említett kérdést a kilencvenes évek első felében is feltettük a felvidéki magyaroknak7, az akkori válaszokkal összevetve a mostaniakat (a tartalomelemzéssel nyerteket is), elmondható (és ez nemcsak a felvidéki, hanem az erdélyi és a kárpátaljai identitástudatra is érvényes), hogy jelentősen csökkent a nemzettudat érzelmi telítettsége, nőtt viszont a tudatossági, vállalási intenzitása, és kulturális (főleg anyanyelvi) kötődése. Mindez azt is jelenti, hogy a kilencvenes évek során a különböző (külföldi) országokban élő magyar nemzetiségű polgárok kultúrnemzeti összetartozástudata erősödött.
Ez az összetartozástudat a nemzeti szimbólumhoz való kötődés mértékében is kifejeződhet. Felvidéken (akárcsak Kárpátalján) - egy zárt kérdésre adott válaszok alapján - a magyarság legnépszerűbb, legfontosabbnak tartott szimbólumainak a Himnusz (az 1-től 5-ig terjedő skálán 4,48-as pontszámmal), a piros-fehér-zöld zászló (4,29), és a Szent Korona (4,15) bizonyult. Ezeket Petőfi Nemzeti dala (4,09) és magyar címer (4,02) követi. Ezektől több nagyságrenddel elmaradva következnek a felvidéki, de össznemzeti jelentőségi szimbolikus helyszínek: a pozsonyi (koronázó) Szt. Márton székesegyház (3,39), a kassai Rákóczi-sír (3,17), valamint "Krasznahorka büszke vára" (3,00).
A haza-fogalom, illetve táji-térségi kötődés különböző (előre megadott) variációi közül a válaszadók legnagyobb mértékben (az ugyancsak 1-től 5-ig terjedő skálán 4,57-es pontszámmal) a szülőföldhöz, majd a Felvidékhez (4,20) kapcsolódtak. Szlovákia 3,66-os átlagpontszámot ért el, de Magyarország még kevesebbet (mondhatni a legkevesebbet: 3,03). A közép-kelet-európai térség meglehetősen homályos kötődési pontnak bizonyult (3,23), Európa (általában) azonban már valamivel kontúrosabb és kívánatosabb volt a válaszadók számára: 3,57. A térbeli kötődések és a haza-fogalom képlete - Magyarország "népszerűtlenségét" leszámítva - erősen hasonlít a Kárpátalján tapasztaltakhoz. Ez a hasonlóság megerősíti korábbi tapasztalatainkat, hogy a határon túli magyarság haza-fogalmát a szülőföld (esetleg régió), és egy virtuális kultúrnemzet-fogalom tölti be, illetve helyettesíti.
Tomka Miklós vizsgálataira és említett tanulmányára8 támaszkodva megemlíthetjük, hogy a felvidéki magyarok körében a katolikusok arányát 62, a reformátusokét 12, míg a felekezeten kívüliekét 23 százalékosnak találtuk. Tomka Miklós - összehasonlító adatok révén - a felvidéki magyarok vallásosságát (Kárpát-medencei viszonylatban) jó közepesnek találta: vallásszociológiai mutatóik (vallásossági önbesorolás, istenhit, templombajárás, imádkozási aktivitás stb.) általában a kárpátaljai és az erdélyi magyaroknál valamelyest kevésbé intenzív vallásosságra engednek következtetni, de lényegesen meghaladják a megfelelő magyarországi adatokat.
Ami a vallásosság és az identitás kapcsolatát illeti, szoros összefüggésekre leltünk (mint más országokban is) a két alrendszer között: a közömbös, nem vállalt nemzeti identitás általában nem hívő és nem vallásos társadalmi közegben fordul elő. A kulturális javakkal telített identitás a hit és nem hit, a vallásos és nem vallásos magatartás között lebegő rétegre volt főként jellemző. Az erős vallásosság pedig az emocionális alaphangú, illetve a cselekvően felvállalt identitással kapcsolódott össze leginkább. Vallásosság és nemzettudat tehát szociológiai értelemben is szorosan egymáshoz kapcsolódó, együttjáró fogalmaknak bizonyultak, úgy is fogalmazhatunk (tartalomelemzéseink is ezt tanusították), hogy a vallásosság a nemzeti identitástudat egyik fontos (de nem nélkülözhetetlen) alkotórésze.


2. Nemzeti önkép, múlt- és jövőkép

Többi hasonló vizsgálatunkhoz hasonlóan Szlovákiában is megkérdeztük, hogy "Véleménye szerint vannak-e olyan tulajdonságok, amelyek különösképpen jellemzik a szlovákiai magyarokat?" Ugyanezt megkérdeztük a magyarországi magyarokra és a szlovákokra vonatkozóan is. A kérdésblokkra meglehetősen sokan (15-20%-nyian) nem válaszoltak, és további 30% körüliarányban született nemleges válasz (tehát, hogy nincsenek ilyen tulajdonságok). Mindez meglehetősen labilissá teszi a kérdéskör részletesebb elemzését. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy a tulajdonságokat említők többnyire kizárólag pozitív (esetleg még semleges) tulajdonságokkal ruházták fel a felvidéki magyarokat (vagyis saját magukat). A legtöbbször előforduló tulajdonságok a következők voltak: összetartás, szorgalmas, kitartó, büszke, alkalmazkodó stb. Az önképnek azonban akadnak önkritikus elemei is: félénkség, kisebbrendűségi érzés, irigység, alacsony műveltség stb. A negatív tulajdonságok élén a tájszólás, a "nem tiszta magyar beszéd" áll, a megrendült anyanyelvi öntudat sajátos és meglehetősen egyedülálló példájaként.
Mint említettük, a csoportos önkép dominánsan mégis pozitív jellegű volt, míg a többségi népről alkotott kép - a hiányos válaszok ellenére - meglehetősen kritikusra sikeredett: a megkérdezettek több mint egyharmada csak negatívumot említett meg a szlovákok jellemzésére, és csak egytizedrész mondott róluk jót (is). De ez a kritikus (valamint önfölértékelő) attitűd minden valószínűség szerint elsősorban kisebbségi sérelmek és az önvédelmi beidegződés eredménye, és legfeljebb csak alárendelten táplálkozhat etnikai elfogultságból. Ezt két tapasztalatunk is alátámasztja: a szlovákokkal szembeni legfőbb kifogások a kisebbség-többség reláció konfliktusait, (vélt vagy valós) sérelmeit idézik. Eszerint a szlovákok intoleránsak, nacionalisták, nem kedvelik a magyarokat stb. (Nem lehet ilyenkor figyelmen kívül hagyni, hogy a szlovákiai magyarság mintegy hattizede véli úgy, hogy nemzetisége miatt - ritkábban vagy gyakrabban - hátrányt szenvedett.) A másik valószínűsítő tényező: a felvidéki magyarok magyarországi nemzettársaikat is erős kritikával kezelik. Az egyik legtöbbször visszatérő vélekedés szerint az anyaország polgárai beképzeltek, lenézik a szlovákiai (és általában a határon túli) magyarokat stb. Míg az önkép dominánsan pozitív, a szlovák-kép pedig döntően negatív volt, a Magyarország-kép egyensúlyt teremt a pozitív (vendégszerető, barátságos) és a negatív (beképzelt, önző) megítélés között. Emlékezzünk vissza: a Felvidékről nézve Magyarországnak, mint kötődési pontnak a megítélése is meglehetősen visszafogott volt. Az anyaország társadalmának - úgy vélem - el kellene gondolkodnia mindezek okain...
Az identitástudat időbeli dimenziójának fontos aspektusa a múltról alkotott kép: a történelmi tudat a maga pozitív és negatív vonatkozási pontjaival. (Ld. 2. sz. táblázat) A nagyrabecsült történelmi személyiségek után érdeklődő nyitott kérdésünkre legtöbben Szent Istvánt, Petőfit, Kossuth Lajost, Széchenyi Istvánt, Mátyás királyt, továbbá II. Rákóczi Ferencet, és Antall Józsefet említették meg. A névsor nagyon hasonlít a többi régió mértékadó pozitív történelmi személyiségeinek él-listájához, és - azelső öt nevet illetően - a kilencvenes évek első felében készült listákhoz.9 (Ez a hasonlóság a 2. táblázat többi listájára is áll.) A történelem pozitív tájékozódási pontjait 1848, 1989, a honfoglalás, az államalapítás, és az 1956-os forradalom - a szabadságvágy és a heroikus alkotómunka szimbolikus eseményei - jelentik.
A negatív példák most is a pusztítás (háborúk) a szétszaggatás (Trianon) és a diktatúrák élményanyagából származnak. A tekintetben sem tapasztalhatunk változást, hogy Hitler a negatív szereplők élén jóval megelőzi Sztálint, ami azt bizonyítja, hogy a felvidéki magyarság (több más régióhoz és az anyaországhoz hasonlóan) a két fajta diktatúra megítélésében két mércével mér. A több generáció során felhalmozódó nemzetiségi sérelmek eredményeképpen a negatív történelmi személyek névsorában szép számmal szerepelnek (cseh)szlovák politikusok, Hlinkától Bene�en át Meciarig. De szerepelnek (és nem csak a Felvidéken) a különböző diktatúrák magyar helytartói is, mégpedig mindkét oldalon (Rákosi, Szálasi). A jelek szerint a Kárpát-medencei magyarság történelmi tudatát (a most nem részletezett ismerethiányok ellenére) erős homogenitás és kontinuitás jellemzi.
Ami a magyarság távolabbi jövőjét, illetve jövőbeli esélyeit illeti, válaszadóink meglehetősen eltérő módon ítélték meg saját térségük és az összmagyarság esélyeit. A saját térség magyarságával kapcsolatos jövőkép a kérdezettek közel 50%-ánál volt optimista színezetű (Kárpátalján - az egykori legbizakodóbb térségben - csak 40%-nál), a magyarok jövőjét általában viszont mind a Felvidéken, mind Kárpátalján mintegy kétharmad rész ítélte meg derűlátóan. Vagyis a bizakodás inkább össznemzeti, mint regionális, inkább másokra vagy az általánosságra irányul, mint a saját konkrét helyzetre. Szomorú, de általános tapasztalatnak mondható, hogy a kisebbségi helyzet a Kárpát medencében - a maga problémáinak megoldhatóságát illetően - nem inspirál számottevő optimizmusra.


3. Nyelvhasználat

Mint láttuk, a nemzeti identifikáció eszköztárában eleve sok kulturális elem található. A következőkben kiragadunk és górcső alá helyezünk két fontos jelenséget: a nyelvhasználati és az olvasási szokásokat.
A kérdezettek 93%-a nyilatkozott úgy, hogy anyanyelve magyar; 6% magyar és szlovák, 1% pedig szlovák anyanyelvről adott számot (magyarul). A házas válaszadóknak (mint Kárpátalján) 14%-a élt nyelvileg vegyes (túlnyomórészt szlovák-magyar) házasságban.
A felvidéki felnőtt kérdezettek 57%-a (Kárpátalján mintegy felerésze) nyilatkozott úgy, hogy iskoláit (és azok minden osztályát) végig magyar nyelven végezte. A tannyelv vegyes (magyar és nem magyar) összetételeFelvidéken és Kárpátalján egyaránt a kérdezettek egyharmad körüli arányszámait jellemezte. Végül iskoláit a mintacsoport 8%-a (Kárpátalján 16%-a) végezte végig a többségi nép nyelvén.
Természetesen a tannyelv megválasztása erősen függött attól (is), hogy a kérdezett milyen iskolákat végzett. A 9 osztályos általános iskolát - ahogy azt a 3. sz. táblázat is bizonyítja - a kisebbségi polgár sokkal könnyebben (mintegy háromnegyedrészt) tudja anyanyelvén végezni, mint az egyetemet (amelyet a diplomások egyötöde abszolvált csak magyarul). Az iskolázás teljes folyamatát végigkísérő (kizárólagos) szlovák tannyelv a jelek szerint leginkább (bár csak egytizednyi arányban) a szakmunkásképzőt és a középiskolát végzettek körében fordul elő. Tehát az alapiskolán túlterjedő tanulmányok óhatatlanul napirendre tűzik a többségi nyelven történő iskolázás kísértését, amelynek - különböző okokból - sokan nem tudnak (vagy nem akarnak) ellenállni. A felsőfokú végzettség esetében egyértelmű kényszerhelyzetről: az anyanyelvi képzés rendkívül szűkös lehetőségi köréről van szó. Ez a helyzet (amely mindaddig fennáll, amíg az állam a magyar nyelvtanári szakon és a civil kedzeményezésű városi egyetemeken túlmenően intézményes anyanyelvi felsőoktatási lehetőségeket nem teremt kisebbségi polgárai számára), korántsem felel meg az 1996-ban elfogadott Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, amely 24. cikkében előírja a kisebbségi anyanyelvnek "az oktatás minden szintjén" való használhatóságát.10
A hétköznapi nyelvhasználat különböző színterein (ld. 4. sz. táblázat) a főleg anyanyelven kommunikálók aránya jelentősen különbözik: az anyanyelv legfőbb közege az intim szféra (család, baráti kör); a kérdezetteknek mintegy felét érintően kap domináns szerepet a munkahelyeken és vásárlás közben; s legkevésbé a hivatalos, hatósági gyakorlatban használatos. A hétköznapi nyelvhasználat különböző helyszínein mért adataink alapján összevont mutatót képeztünk, amely együttes képet igyekszik adni a kérdezettek nyelvválasztási szokásairól. Ezek szerint a szlovákiai felnőtt magyarok mintegy egynegyede él erősen anyanyelvdomináns közegben (ami jelen esetben azt jelenti, hogy mind az öt említett helyszínen főleg magyarul kommunikálnak). További 28% nyelvhasználata ugyancsak (a helyszínek többségében) anyanyelvdomináns; bő egyharmad él viszonylag kiegyensúlyozott kétnyelvűségben; míg minden nyolcadik felvidéki magyar a többségi dominanciáját érvényesítő, gyakorlatilag idegen (bár többnyire nem ismeretlen) nyelvi közegben éli az életét. Az anyanyelvdomináns (főleg falusi) környezet leginkább az alacsony iskolázottságú rétegeknek jut osztályrészül, az érettségizett és diplomás mintacsoportok pedig főleg a városok kétnyelvű és a szlovákdomináns nyelvi közegében élnek. Vagyis - egybecsengően korábbi és más országokban végzett vizsgálataink eredményeivel - kisebbségi helyzetben az anyanyelv dominanciájának lehetősége elősorban a periferiális társadalmi helyzet velejárójának látszik, míg a modernebb, urbanizáltabb, iskolázottabb szociális környezet nem az anyanyelvnek, hanem a többségi nyelvnek kedvez. Erősek a magyar nyelv pozíciói (a megkérdezettek közel kilenctizede preferálja) számolás, álmodás és imádkozás közben: ezek a tevékenységek a mindennapossá váló kétnyelvűség esetén is az anyanyelvhasználat fontos, mondhatni alapvető alkalmai maradnak.
A könyvolvasók zöme (kétharmada) éves olvasmányainak teljes egészét vagy túlnyomó részét magyar nyelvű könyvekből válogatja ki, vagyis elmondható, hogy a felvidéki magyarok olvasáskultúrája dominánsan anyanyelvű könyvekre támaszkodik. (Ez az állítás lényegében a sajtótermékekre is igaz: kevésbé a folyóiratokra, és leginkább a hetilapokra.)


4. Könyvolvasás

A könyvolvasók (az egy év leforgása alatt legalább egy könyvet elolvasók) aránya a felvidéki magyarok közt mintegy 60%-ra tehető. Ez alacsonyabbnak tűnik az erdélyi adatoknál, de magasabb a legfrissebb magyarországi mutatóknál. A legutóbbi olvasmányokból összeálló olvasmányanyag minőségi összetételét illetően hasonló tendencia érvényesül: a régebbi keletkezésű (19. századi vagy korábbi) romantikus, a realista klasszikus irodalom 14%-ot foglalt le az olvasmányszerkezetben. Ez több, mint a jelenkori irodalom igézetében élő Magyarországon, de kevesebb, mint Erdélyben. (Ez a tétel érvényes a 28%-ot kitévő 20. századi realista irodalomra is.) A szórakoztató (lektűr és bestseller, kaland, krimi stb.) irodalomnál a helyzet fordított, de Felvidék közbülső helye nem változott: a kommersz olvasmányok 26%-os felvidéki aránya magasabb, mint Erdélyben, de jóval alacsonyabb, mint az anyaországban. Az ismeretközlő (non fiction) irodalom 29%-os súlya megegyezik az erdélyi helyzettel. Magyarországon, amely vezet az évtizedek óta érvényesülő művelődésszociológiai fő tendenciák - kommercializálódás és prakticizálódás - intenzitása terén, az ismeretközlő (bár gyakran csak áltudományos) irodalom olvasottsága ennél nagyobb mértékű. Mindez azt is jelenti, hogy a sokat emlegetett modernizációs folyamatok, amelyek a térségben talán leginkább Magyarországot érintették, korántsem csak áldást hoztak, hanem - például a szellemi kultúra terén - az esztétikai érték komoly veszteségével jártak. A legutóbbi olvasmányok között a magyar szerzők aránya 45%-os volt (ez ugyancsak több, mint az anyaországban, de jóval kevesebb, mint Erdélyben), és az amerikai szerzők fokozódó (jelenleg 22%-os) jelenlétével fémjelezhető amerikanizálódási folyamatban is a Felvidék magyarsága közbülső helyet foglal el.
A kommercializálódás és a prakticizálódás jegyei a szlovákiai magyarok olvasói érdeklődésében is egyre inkább kimutathatóak. Legolvasottabb írójuk ugyan (ld. 5. sz. táblázat) máig Jókai Mór, de közvetlenül utána Danielle Steel, majd Robin Cook és Rejtő Jenő következik. Viszont az "emlékezetes olvasmányok" listavezetője - hasonlóan a kilencvenes évek első felében és minden más környező ország magyar népességében tapasztaltakhoz - Gárdonyi Géza Egri csillagokja volt. (A 2. és 3. helyen két Jókai-regény: A kőszívű ember fiai és Az arany ember áll.)
Az olvasói ízlés sűrített kategóriái (ld. 6. táblázat) amelyekbe egy-egy olvasót kedvenc íróik, emlékezetes olvasmányélményeik összhatása alapján, azok domináns esztétikai elemét vizsgálva soroltunk be,11 ugyancsak arról vallanak, hogy a realista (és főként magyar) klasszikusokra építő ízlésszint képviselőinek aránya (27%) jelentősen elmarad a megfelelő erdélyi (40% körüli) mutatóktól, de ugyancsak jelentősen meghaladja a legfrissebb (2000 őszi) magyarországi adatot, a 14%-ot. A "bestseller II." és a "lektűr" kategóriák esetében viszont, amelyek a szórakoztató-kikapcsoló irodalom különböző válfajaira építettek, Magyarország kétes értékű vezető szerepe elvitathatatlan (együttesen mintegy az olvasók 40%-át teszik ki), de a szlovákiai magyarok se túl sokkal maradnak el mögöttük (27%). Érdemes felfigyelni arra is, hogy a szépirodalmi érdeklődéstől "megtisztított" non-fiction beállítódás - afféle sajátos modernizációs jelenségként - a Felvidéken is egyre nagyobb teret hódít.

Összefoglalva: a Kárpát-medence magyarságának szemléleti, tudati változásai tehát viszonylag stabil kulturális állócsillagok fényénél zajlanak, és korántsem mindenütt olyan viharos gyorsasággal, mint az anyaországban. A korábbi (a kilencvenes évek elején tapasztalt) bátortalanabb és túl emocionális identitástudat - az asszimiláció porlasztó hatásának részjelenségei mellett - összességében mintha erősebbé és tudatosabbá vált volna. Ezt támogatja - többek között - a vallásosság és a kultúra. A felvidéki magyarság körében mindkettő állapotán (talán leginkább a határon túli magyar népcsoportok közül) szemrevételezhető már a modernizációs folyamatok hatása, de a nagy társadalmi és értékrendi átalakulást megért Magyarországhoz képest a szlovákiai magyarság soraiban is egyelőre erősebbek az értékőrzés és a folyamatosság tendenciái.



Jegyzetek

1 A kérdezettek kiválasztása általában az ún. "véletlen séta" módszerével történt. Azokon a településeken, ahol a magyarság arányszáma nem érte el a 30 %-ot, a kvótás módszer került alkalmazásra. A véletlenszerűségre és egyúttal arányosságra való törekvés ellenére a mintasokaság valamivel fiatalabb (az 55 évesnél idősebb korosztály alulreprezentált), és érzékelhetően iskolázottabb (az érettségizettek és diplomások túlreprezentáltak) a szlovákiai magyarság valóságos belső arányaihoz képest. Ezért azon függő változók esetében, amelyek különösen érzékenyek az iskolai végzettség mértékére (kulturális aktivitás, nyelvhasználat stb.), a minta felüliskolázottságát arányosító (az iskolázottsági fokozatok statisztikai arányait érvényesítő) korrekciós számításokat végeztünk.
2 Tomka Miklós az "Aufbruch" közép-európai összehasonlító vallásszociológiai projekt kérdéseit alkalmazta a felvidéki magyarokra, én magam a vallás- és egyházszociológiai blokkot az identitástudat különböző szegmenseire (nemzettudat, nemzeti önkép és jövőkép, történelmi tudat, nyelvhasználati és olvasási szokások) vonatkozó kérdésekkel egészítettem ki.
3 Ebből 16 esett a Pozsony, Dunaszerdahely és Galánta környékére kiterjedő nyugati; újabb 16 (Léva, Érsekújvár, Komárom és vidéke) a közép-nyugati régióra; 9 település (Rimaszombat, Losonc, Rozsnyó stb.) képviselte Közép-Szlovákiát és 7 (Kassa, Királyhelmec stb.) a keleti régiót.
4 Tanulságait ld.: Gereben Ferenc-Tomka Miklós: Vallásosság és nemzettudat. Vizsgálódások Erdélyben. Bp. Kerkai Intézet, 2000.
5 A gyorsjelentést ld.: Gereben Ferenc: Nemzeti és kulturális identitás Kárpátalján. Pro Minoritate, 2000 tavasz.
6 Tomka Miklós: Vallás és nemzeti tudat. Bp. 2000. (Kézirat)
7 Ld.: Gereben F.: Identitás, kultúra, kisebbség. Felmérés a közép-európai magyar népesség körében. Bp. Osiris K. - MTA Kisebbségkutató műhely 1999. 73-82. p.
8 Tomka Miklós: Vallás és nemzeti tudat. I. m.
9 Gereben F.: Identitás, kultúra, kisebbség. I. m. 161. p.
10 A Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Magyar Napló, 1996. 10. sz. 50. p.
11 Az eljárás részletes ismertetését, valamint a magyarországi adatokat ld.: Gereben F.: Könyv, könyvtár, közönség. (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében) 2. kiadás, Bp. 2000. OSzK. 118-126. p.
12 Részletesebb ld.: Gereben F. - Tomka M.: Vallásosság és nemzettudat. I. m. 102. p.



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona