Néma székelynek Brüsszel sem érti a szavát
Néma székelynek Brüsszel sem érti a szavát
2006-11-23
Gál Kinga fideszes (néppárti) Európai Parlamenti képviselő meghívására egy csoport erdélyi sajtós – köztük jómagam – meghívást kapott Brüsszelbe, hogy ismerkedjen meg az EU intézményeivel, az ott lévők munkájával. A cél tehát az volt, hogy tiszta vizet öntsünk a gordiuszi kártyákba – ezzel a szándékos képzavarral azt próbálom érzékeltetni, hogy a rendszer bonyolult, bürokratikus, bizony nem könnyű kiismerni az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament által játszott sokfélidős játék szabályait. Annyit mindenesetre sikerült megérteni, hogy az erdélyi magyarság autonómiának vonata nem vár, s arról, hogy a kisebbségek ügye jószerével nem is került napirendre a csatlakozási tárgyalások folyamán, az RMDSZ delegáltjai tehetnek, akik a román kormánytól zabolázottan egyszerűen fel sem vetették a témát.
Erdélyi médiások egy csoportját hívta meg november 20-21-én Brüsszelbe Gál Kinga EP-s képviselőasszony. Az írott és internetes sajtó, a tévé és rádió képviselői gyűltek össze a ferihegyi repülőtéren, echte kelet-európaiként többségük izgatottan készült első repülőútjára.
A kiismerhetetlen rendszer
Azzal a szándékkal mentünk, hogy ismerjük meg „A RENDSZERT”, aminek nemsokára mi is részei leszünk, amiről persze rövidesen kiderült, hogy olyan állat, melynek életformájához szervesen hozzátartozik a rejtőzködés, így megismerése igazi kihívás. Az uniós intézményrendszer PR-menedzserei, akik az önképért felelnek, rájöttek, milyen nagy veszély rejtőzik abban, ha a sajtósok nem igazodnak el az egyébként szövevényes hatalmi rendszerben, s önszántukon kívül téves információkat közölnek. Hát ezért, a ködoszlatás szándékával láttak vendégül, végigvezettek az egész negyednyi épületrengetegen, bevittek a plenáristerembe, megengedték, hogy lerohanjuk a képviselőket, s még bio-ebéddel is megvendégeltek a ház éttermében, ami az EU (mező)gazdaság-politikáját ismerve gáláns gesztusnak minősíthető.
Nos, akkor a hármas rendszer: az első lépcsőfok a sejtelmes nevű Európai Bizottság, ami szakemberekből áll, ez készíti elő a rendeleteket, törvénycsomagokat, ez keres megoldásokat a felvetődő problémákra. A második a fennkölt nevű Európai Tanács, amire minden kelet-európai azt mondja, ez igen, ez biztos valami, vagy megy valahová, és úgy is van, ebben az EU tagországainak miniszterei, miniszterelnökei és államelnöke van benne, ez tehát egyfajta kormány, melynek végrehajtói szerepe van. A harmadik pedig a szintén jól hangzó Európai Parlament, melynek hatalma viszonylag kicsi (alapítva is csupán az EU létrejötte után tizenévre alapították).
Megszavazhatja, visszadobhatja vagy módosíthatja a Bizottság által kidolgozott és a Tanács által láttamozott törvényeket, rendeleteket. A Bizottságban mintegy húszezer ember dolgozik, negyvenhárom épületben, Tanácsban húsz szakbizottság van, ezek alá harminchat főigazgatóság tartozik; a Parlamentnek pedig hétszázharmincöt képviselője van, akik szintén kisbizottságok egész sorába tömörülnek.
Tehát bizottságok mindenütt vannak. Adott a Bizottság, mint alfa-bizottság, de ezen kívül, amint láttuk, a Tanácsnak és a Parlamentnek is vannak szakbizottságai. A rendszerben valamivel több, mint huszonötezer ember van (nyilván a segédszemélyzet nincs ideszámítva), akik hét politikai csoportba tömörülnek. És ekkor még nem is beszéltünk a Strassbourgban működő Európai Bíróságról, és a hivatásos lobbistákról.
A működésről még egyszer: a bizottság javasol, de nem dönt, a tanács dönt, de nem javasol, a parlament pedig jóváhagy vagy módosít, de csak bizottságtól jövő és tanács által láttamozott határozat-tervezetről. S ha a nagy huzavonában az illető tervezetet túlságosan kiforgatják, a javaslatot tevő bizottságnak joga van visszavonni a javaslatát…
Elmulasztott lehetőségek
A román politika megpróbálta diadalmenetben bevinni az országot az EU-ba, ezért igyekezett olyan képet kialakítani például a kisebbségi helyzetről, ami azt sugallta, hogy Romániában minden oké, minden kisebbségi szuperhepi. Az RMDSZ brüsszeli megfigyelői (3 db: Kelemen Attila, Kónya-Hamar Sándor, Szabó Károly) pedig kussoltak, mert nekik az volt mondva, s ők pedig jó pártkatonák, s különben is féltik a karrierjüket. Ezért hát az EU jelen pillanatig is úgy tudja, hogy Romániában a magyarság helyzete kielégítő, az oktatásuk megoldott, stb. Gál Kinga képviselőasszony (nota bene: erdélyi származású, akárcsak két irodavezetője, a székelyudvarhelyi Kovács Barna és a székelykeresztúri Kovács-Illyés Ágota) több ízben felszólalt, hogy ez nem egészen így van, mert például a Sapientiát a magyar állam tartja fenn, a román egy fityinget sem ad, de elmondása szerint több ízben sarokba szorult, elsősorban azért, mert magyarországi képviselőként nincs elég legitimitása az erdélyi magyarság ügyeinek képviseletéhez, az RMDSZ-es delegáltak pedig nem merték vállalni a vele való nyílt együttműködést.
Az erdélyi médiákban dolgozók kérdésekkel ostromolják Gál Kingát
Gál Kinga megpróbálta elérni, hogy a Romániáról szóló jelentésekbe a módosító javaslatai alapján bekerüljenek a kisebbségi ügy tényleges rendezésére vonatkozó passzusok, de az erős és következetes román ellenlobbi (melyet exponenciálisan felerősített az ott lévő RMDSZ-esek cinkos hallgatása) ezt eredményesen megtorpedózta. A képviselőasszony szerint sok mindent lekéstünk, és ennek az RMDSZ és a (nem létező) erdélyi magyar civilszervezetek az okai. Jó idejében, a csatlakozási tárgyalások elkezdésének időpontjától kellett volna kopogtatni és megismertetni a kisebbség problémáit és nem csupán politikai vonalon (amit az RMDSZ nem tett meg), hanem a civilszférából is; tanulmányokra, felmérésekre hivatkozva, konkrét tényeket felmutatva, mert az így jövő kezdeményezés még hitelesebb lett volna. Mindezt elmulasztottuk, közben a román politika egyre szajkózta, hogy itt minden oké, így az EU-ban az a téves képzet alakult ki, hogy Románia a kisebbségek Kánaánja. Nem akarom Gyurcsányt idézni, hisz nem érdemli meg, de ha idézném, azt mondanám: ezt el…tuk! Ezért van, hogy a Romániáról szóló utolsó jelentésbe csupán annyit sikerült belopnia Gál képviselőasszonynak, mint a bel- és igazságügyi albizottság tagjának, hogy szubsziliariditás és önkormányzatiság.
A képviselőasszony azonban biztatót is mondott: ugyan már annyiszor felszólalt az erdélyi magyarság ügyében, hogy lassan bolondnak, de legalábbis rögeszmésnek tekintik a parlamentben, de munkát folytatni fogja. Szerinte a csatlakozási folyamat során az erdélyi magyar politikum számos lehetőséget elszalasztott, ennek ellenére úgy látja, hogy a magyarságnak csak jobb lesz bent az EU-ban, főként, ha képes lesz kezébe venni saját ügyeit.
Az autonómia-mumus
Gondolhatjuk, hogy ha nem volt, aki felvesse a romániai magyarság más, kevésbé kényes problémáit (oktatás, egyházi ingatlanok), akkor végképp nem volt, aki az autonómia ügyét legitim módon képviselje Brüsszelben. S a kérdés, pedig kényes. Így, hogy autonómia, ki sem szabad mondani a szót, mert akkor a franciák és a spanyolok már köpködnek, és biztos megtorpedózzák a dolgot, mert nekik arról a korzikai szeparatizmus és a baszkok nemszeretem-ügyei jutnak eszükbe. Ezért hát óvatosan kellett közelíteni a témához. Gál Kinga 2005-ben kihívta az autonómia-ügy erdélyi képviselőit (Tőkés, Toró, Szilágyi, Csapó, Árus stb.), akik a megfelelő bizottság elé járultak és vázolták a problémákat, azok pedig értetlenül álltak, mert addig még hasonlókról nem is hallottak, holott akkor Romániáról már két országjelentés is napvilágot látott. Csapóék megpróbálták más nemzetek képviselőit is megkeresni, náluk lobbizni, de ez sem bizonyult elégnek. Ekkor a csatlakozási folyamat már annyira előrehaladott állapotban volt, hogy már nem lehetett leállítani, így csak azt sikerült elérni, hogy Romániát a csatlakozás után az átlagosnál szigorúbb monitoringnak (sejtelmes szó, ugye?) vetik alá, mely során még vissza lehet térni a kisebbségi kérdésekre is.
Summa summárum: erdélyi magyar lobbi az autonómia ügyére nem létezik, mint ahogy jószerével nem léteznek olyan civil szervezetek, amelyek bármely kisebbségi ügyben lobbiznának. Persze, ezeket az RMDSZ kellett volna életre hívja és támogassa, de milyen egy ördögi kör: egyrészt nem nagyon hívott életre, s amelyeket pedig életre hívott, azok a befolyásuk alá tartoznak, tehát kussolnak!
Kovács Barna a parlament
ülésezési rendjéről beszél
Kovács Barna, a képviselőasszony tanácsadója diplomatikusan elmondta, hogy ő ugyan megérti az RMDSZ brüsszeli delegáltjait (a bukaresti oldalba rúgás fájó dolog…), de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet vagy nem kell rajtuk számon kérni néhány mulasztást. Ugyanakkor azt is kifejtette, építkezni kell, még nem végzetes a lemaradás, főként akkor, ha felismerjük, hogy a kisebbségi ügy rendezésében nem elsősorban a román politikum az ellenségünk, hanem mi magunk.
Szörényi András, a Magyar Állandó Képviselet munkatársa jelezte, hogy miután Románia is EU-tag lesz, a lakosságnak és a politikumnak egy fontos mentalitásváltáson kell(ene) átesnie: attól a perctől kezdve az EU mi is vagyunk, megszűnik az ők és mi szembenállás, és meg kell értenünk, hogy nem Brüsszel szabályoz minket mindenáron, hanem inkább úgy van, hogy Brüsszel kezeli azokat a problémákat, amelyeket a tagállamok felvetnek. Ami nem kerül terítékre, azzal, nyilván, nem foglalkozik. Vagyis: néma székelynek Brüsszel sem érti a szavát.
Néhány érdekesség
Az EU húzóereje Németország, Olajos Péter magyar képviselő szerint „a németek már megkerülték a földet, amire a többiek fölhúzzák a csukáikat”. Ez azt jelenti, hogy legtöbb törvényjavaslatot ők tesznek, mégpedig azért, mert a hátországban kemény szakmai munka folyik, tehát amikor felmerül egy probléma, ők máris előveszik a dossziét a megoldásokkal. Erre az angolok a tanácsban ráakasztanak néhány sallangot, s az összes többi pedig elfogadja ezt, visszadobja, vagy utolsó pillanatban még rácsempész egy módosítást.
Az EU egy gazdasági óriás, hisz elsősorban gazdasági érdekszövetségnek tekinthető, egy politikai törpe, hisz külpolitikailag nincs egységes álláspont, és egy katonai féreg, hisz hadereje nincs.
Egy bökkenő
Vendéglátóink a mi eredményes munkánkra emelték poharukat
Sajtóstábunk végigjárta az EU-s intézményeket, előadásokat hallgatott meg, magyarországi EP-képviselőkkel beszélgetett (Gál Kinga mellett Schmitt Pállal és Olajos Péterrel), de az RMDSZ által delegált három megfigyelővel nem sikerült szót váltanunk. Nyilván, mi Gál asszony meghívottjai voltunk, tehát nekik semmiképpen sem állt kötelességükben rendelkezésünkre állni, de azért mégis „vicces”, hogy ott van egy csapat erdélyi sajtós, s ők nem kívánnak találkozni velük, hogy biztató üzenetet küldjenek haza. Talán nem volt biztató üzenetük, azért?
Utcai kaland
Kis sajtós csapatunk nem csupán az EU-intézményeiben próbált okulni, hanem Brüsszel utcájára is kimerészkedett, hogy szívjon egy kis belga levegőt. (Ja, Belgiumot vallonok és flamandok lakják, valamint az elég szép számú bevándorlók, az „igazi belgák”). Végigsétáltunk a Törvény útján, és két kollégánk kellemetlen kalandba keveredett. Fotózás közben lemaradt a csapattól, s egyszerre négy utcai harcos rátámadt, ütni-rúgni kezdték őket, megpróbálták kirángatni kezükből a fényképezőgépeiket, de csak a táskáikat sikerült kitépni a kezükből, így „csupán” az összes irataik és autókulcsaik vesztek oda. Hát ennyi a brüsszeli közbiztonságról. Ja, még annyit, hazafelé a charleroi-i reptéren sztrájkoltak, ezért félóra késéssel indultunk…
Zsidó Ferenc, Polgári Élet
Forrás: erdely.ma
|
