Kirándulások a Zsitva folyócska mentén
Kirándulások a Zsitva folyócska mentén történelmi és etnkai gondolatokkal bővítve.
kép:a tenyér és benne a szem, a kitelepítettek jelképe
A Zsitva Path és Zsitvatő között, Dunaradvány mellett torkollott a Dunába, amíg át nem vezették a Nyitra folyócskába vizének jórészét.
1606-ban itt kötötték a Zsitvatoroki békét. November 11. napján. A Habsburgok és a törökök között zajló háborút zárták le itt, abban az évben, amikor Bocskai békét kötött a Habsburggal Bécsben , lezárva két évig tartó felkelését, melyben Erdély fejedelme lett, és a Királyi Magyarország nagyrészét is sikrült meghódítania.
Az ország közepén, Budában ,Pécsen, Aradon a török ült.
A Zsitvatoroknál megállapodott az oszmán a rút sárga-fekete héjjával.
Például húsz évre elfogadtak egy portyázási és vár megtámadási tilalmat.
A rabok kölcsönös elengedésében is megállapodtak.
A törökök elismerték Fülek , Vác , Nógrád visszavételét.
Bécs lemondott Egerről, Kanizsáról ténylegesen.
Osztozkodtak a magyar népen, magyar területeken.Csak Erdély volt szabad.
A remény elhamvadt, 80 évvel Mohács után egy véres háborús szakasz, a tizenötéves háború során sem sikerült kiszorítani a turbánosokat az ország szívéből.
A csallóközi Illésházy István nádori helytartó tétlenül állt a hajdúk (marhahajtókból lett Bocskai katonák) randalírozásával szemben. A hajdúk közűl Nagy András a dél-erdélyi Nagyszebenben százok vérét ontotta, Kassán pedig a főtéren szaggaták szét Káthay Mihályt, akiről az hírlett, hogy ő mérgezte meg 1606 decemberében Bocskait. A hajdúkat ezek után szépen letelepítették,és megszületett Hajdú vármegye.
1606. a reménytelenség , háború , nyomor évei után csak tetézte ezeket a következő évszázad.Számos falu a Vág-Garam közén elnéptelenedett, eltótosodott, olyanok is, ahol ma alig élnek tótok!
De ki tudtunk tartani.
Virtről már volt szó. Zsitvatő feletti kis falucska egy kertjében nyugszik a felvilágosodáskori egyik nagy szellemünk: Baróti Szabó Dávid. Baróti, vagyis a Székelyföld erdővidékének városkájában , a ma is színmagyar Baróton született. Kassán Kazinczival lapszerkestő volt 1788-1790 között, Trencsénben volt magyar tanár, s itt egy kedves diákjánál elszenderedve halt meg a Zsitvatőnél.
Marcellháza és Hetény határa alatt folydogál a régi Zsitva.
Marcellházán a hercegi rangot kapott Pállfy család földjei, gazdaságai terültek el, itt rendezték be központi kastélyukat is 1780-tól. És, hogy megmutassák van fantáziájuk, és nem holmi jöttment burzsoák ők, megalapították a régi Magyarország első likőrgyárát is. Mindezt 1785-ben.
Volt itt nagybirkatenyészet, miegymás. Aztán jött a kommunizmus, a Pálffyak, meg mentek Ausztriába ,Morvamezőre lakni, és csak a dévényi vár látványa maradt nekik a konyhaablakból a Duna túlpartján.
Marcellházán pedig a csehszlovák kommunizmus lebontatta a Pálffy kastélyt - minden dokumentáció nélkül - és a falu új központját tették a helyére.
Martosnál kanyarodik a Zsitva , az itteni mocsarakban bújt meg az ősi magyar nép a tatár ,török elől. Ezért is őket választotta Feszty Árpád, Jókai Mór rokona, a Magyarok bejövetele monumentális körképének alanyaiul.
Martoson áll a Turul park pár éve, a hét vezér sátrával, színpadokkal, a falu kis katolikus templloma előtt pedig Nagymagyarországot mintázza a kövezet.
Észak fele nézve Ógyalla, Bagota és Bajcs határában folydogál a Zsitva.
Gyallán zajlik a Corgon és az Arany fácán sörgyártás, itt éldeglélnek ma is a Feszty utódok,s itt élt a Kokoly-Thege család számos tagja, Miklós itt építette fel világhírű csillagvizsgálóját, bizonyítván nem vagyunk mi elveszve bárki is monja azt! Mik voltak ezekben a mára jórészt vasbetonból átépített romantikus-neoklasszicista épületekben, pavilonokban?
Talajhőmérők, felfoghatatlan távolba kátó távcsövek, földrengés-előrejelzők, meterológiai állomás, polariskóp, léghőmérők, fotométerek.
Mindenestre az amerikai csillagászati enciklopédia Közép-Európa egyetlen csillagvizsgálójaként említi az ógyallait.
Milyen kúriák és kastélyok áltak itt a 20. század elején? Talán fel sem lehet sorolni, pedig jórészük ma is áll.
A közeli Konkoly falucskából származó - ma Ógyalla városka része - Konkoly-Thegééknek több kúriájuk is volt. Szluháéknak kastélya volt, ahol 1849-ben huszár-laktanyát rendeztek be.
A Feszty kastéllyal szemben Baloghék kúriája állt, itt lakott Emmánuel József 1848/9-es katona, a kúria sorsa , miután cigányok "lelakták" a bontás lett. Megnyugtatóbb sorsa lett Asztalosék kúriájának, melyben ma magyar iskola található. A Jávor kúriában élt Fráter Lóránd zeneszerző, kikönyökölve az ablakon énekelte: " Tele van a város akácfa virággal".
A Steiner kastélyt az ógyallai Arany fácán - Heinekken Sörgyár vásárolta meg és újította fel vendéglőnek. a Jókay kúriában laktak Jókai Mór ősei, az ásvai Jókayak. A Schwarz kastély ma is - hála az Istennek - dr. Brucknerék kezében van, már csak remélhetjük így innen látatlanból, hogy hálát adva a sorsnak, hogy visszakapták kastélyukat nem tótosodnak el. Beszélhetnénk még a Jankovich kúriáról, a Wollnerék kúriájáról, a konkolyi Konkoly kúriáról, a Feszty pavilonról, s a bagotai Ordódyakról ,akik az Ógyallához csatolt faluban 10 darab kúriával bírtak.
Ógyallán a Szabadhegyiek is bírtak kúriával, de ennek már nyoma sincs szét lett hordva, s az örök feledésbe merült.
Az ógyallai borok jó szereplése öröm, milyen kár ,hogy nem magyarul címkéznek, s , hogy magyarul már csak a prospektusból meríthetjük a tudományt az édes nedűről.
Ógyalla elérkezett a küszöbhöz, 2001-ben 50,5% volt magyar. A gyárhoz betelepített tótok miatt, és a délről a várost határoló tót "légiós falu" miatt is.
Bajcs karcsúnyakú temploma után Érsekújvár mellett csurog a Zsitva.
Udvard falu határából nem látszik a mai felvidék egyik legismertebb szobra: a tenyér és benne a szem, a kitelepítettek jelképe. De magyar szelek fújnak erre fele , fenntről az Árpád-kori kálvária felől.
Zsitvabesenyő az utolsó falu a magyar világból, ha lenne határ, amit meghúztak volna az etnikai arányok szerint, itt húzhatták volna meg.
Zsitvabesenyőn ma is 80% felett van a magyarság, és gyürkőzik a magyar iskola, mert a jövőt építeni kell.
Érsekújvár felett a török időkben elmenekültek a magyarok, Nagyszombatba mentek a püspökkel, ott mára eltótosodtak.
De nem kell azt hinnünk Trnava valami tót név, á dehogy , a német Tirnau tótosítása.
Besenyő után Ohaj és Valkház következik. Maroknyi magyarság jelzi e két faluban: 100 éve a fél falu magyar volt.
Ellentétben Hullal, Zsitvafödémessel és Mányával, melyek a török idők óta tót községek.
Kismánya volt az egyetlen magyar falu e tót térségben, melyet Trianon legázolt, aztán direkt Nagymányához csatolták, kevés megmaradt magyarsága se tűnjön fel a térképen, ahogy ez lett Felsőaha, Horhi, Béd ,Menyhe sorsa is.
Gyarak, Zsitvaszentmihály,Mártonfalva is többnyire tót községek voltak az elmúlt századokban. És itt kezdődik újra a magyarság, a Zoboralja felé tartó, sőt azon átívelő, Vízmögéig érő (Vicsápapáti) palóc-félsziget.
Vajk község első királyunk nevét viseli. Nemesdicske nemesi közsgége Trianon után hamar elvesztette magyar többségét, ma Verebély városka része. A Dicske feletti domboldalon a Nekseyek mauzóleumát birtokló tótocska szép kis mekcsenyt vésett a Neksey s-e felé...
A másik oldalon Zsitvagyarmat is feledheti magyar múltját, de az utolsó magyarok sohasem adják fel.
Verebély városa következik. A félig magyar , félig tót nagyközségre pottyantott tót panelblokk átalakította az etnikai arányokat. Sőt, a palóc-félszigetet (a Nyitra és Léva között lévő magyarságot) épp itt igyekeztek kettévágni.
Ezek után kevésbé érthető, hogy Verebélyen hogy lehet egy ipolysági magyar polgármestre, aki ráadásul magyarul írja a nevét. Lám lám csak akarni kell!
Felsőaha is Verebélyhez tartozik. Jókai Mária itt mentegeti az utolsó Felső-Zsitva menti magyar falu néprajzát, szokásait, hagyományait.
Magyar iskola nélkül nem sokra mennek.
Verebély buszmegállóiban már már csak a csiffári asszonyok, a tildi öregemberek és az ahai dolgozók beszélnek magyarul. A panelban növekedő kis Szabóból szülei Sabovát nevelnek, s egymás közt még magyarul , de a gyerekhez tótul szólnak.
Itt mintha örökre befészkelte volna magát a tél zordsága.
A domboldalon áll a Mednyánszkyak egyik kedvenc nyaralója, Tajnasári házai, szőlőlugasai között.
Elejtette az ecsetet az utoljára itt nyaraló Mednyánszky. A tajnaiak felvették a kis motyójukat, és mentek, mert menniük kellett.
A régen közel színmagyar faluban ma hárman vallják magukat magyarnak.
Zsitvaújfalu magyarsága is a múlté. De hogy örül az a maradék magyar, amikor magyar nyelvű misét hall a zarándokhelyen! S mintha csak jönnének a magyarok egymás után elő a semmiből, a megsemmisített identitásuk mögül. Mert "a víz szalad , de a kő marad".
Szelepcsény, nevet adott egy nagy csallóközi püspöknek Szelepcsényi Györgynek, aki szintén úgy gondolkodott : merjünk nagyot alkotni! Ezért tenyésztett például selyemhernyókat többek között.
Barstaszár és Malonya már régi tót községek, itt húzodott a magyarság és tótság határa a török idők előtt.
Az összevont falu csodás Ambrózy kastélya mellett híres arborétumuk ma központi túristalátványosság.
Hízér falvát átszelő Zsitva-patak Aranyosmarót városán át vezet.
Aranyosmarót nagy időn keresztül volt Bars vármegye központja. Mint ilyen magyarrá is vált a 19-20. század fordulójára. Itt született Konkoly-Thege Gyula például. S itt vitték a megyei életet, a megyei elöljárók a Zselíztől Körmöcbányáig terjedő vármegyében.
Még két kis tót falu van: Zsitvaapáti-Maholány és Ebedec. E két falu utolsó egy-egy magyarja az elmúlt tíz évben adta vissza lelkét.
Itt ered a Zsitva a Madaras és a Tribecs találkozásánál.
Az első mellékpataknál Kistapolcsányban Rákóczi címerrel dicsekedik az időlegesen Csehszolák állami kastéllyá tett kastélyszálló. Mégicsak Rákóczi egyik kedves helye volt ez. Ahol azok az erdők kezdődnek melyek felvisznek Hrussó várához, ahol Géza, Szent László szeretett vadászni, ahol Szent Imrénk, István király fia, a fiatalok védőszentje, is vadászgatott, s talán pont itt esett el 1031-ben egy vaddisznó által.
Nem messze innen a zoboraljai magyar falvak másik határában pedig a zobori erdő barlangjaiban az első Árpád-házi szentek élték remete életüket.
Nézték az örök természetet a Nyitra és a Zsitva partjai övezte dombokon, és tudták: Mindezt Isten alkotta ilyen szépnek
forrás: Huba - gobeshop.com
Motesiky Árpád
Őseink nyomán a Zsitva völgyében - 6.
Ha a Zsitva völgyében barangolunk, feltétlenül szólnunk kell ama jelentős történelmi eseményről, ami Zsitva toroki béke gyanánt vonult be történelmünkbe: Komárom alatt a Zsitva torkolatánál 1606. november 11-én, húsz évre kötötték Rudolf, Bocskay és a török szultán között, annak megbízottai közreműködésével.
A békekötésen Rudolf sem volt jelen, biztosai Molarth J., Althan A. tábornokok voltak, magyar részről még Thurzó Györgyöt, Istvánfi Miklóst, Batthyány Ferencet és Erdődi Kristófot küldte ki. Bocskay biztosai pedig Illésházy István, Nyári Pál, Czobor Mihály és Hoffman György voltak. A békekötést Rudolf majd egy hónappal később, december 6-án írta alá.
A békekötés legnevezetesebb jelentősége, hogy Magyarország évi adófizetését megszüntették és Rudolf egyszerre, véglegesen háromszázezer aranyat fizetett. Az okmányt magyar, latin és török nyelven írták alá…
Ámde kanyarodjunk vissza ismét a mába, és álljunk meg egy pillanatra a Zsitva völgyéhez tartozó egyik legnagyobb községben, Udvardon (Dvory nad Zitavou). Ősrégi magyar falu, hajdan a besenyők lakták, majd a királyi udvarnokok, innen a neve is. Nagyot ugorván, a török és kuruc idők felett, a szabadságharcról annyit, hogy a falu ellenállt. Lelkes és jeles esperes-plébánosa Majtényi Adolf 1849. február 8-án szétszedette a Nyitrán és a Zsitván átívelő hidat, hogy megakadályozza az osztrák seregek Udvardra való bejutását és áthaladását. A község első, három osztályos, szalmafedelű iskolája 1870-ben épült. Ma teljes felépítésű magyar alapiskola, mezőgazdasági szakintézet (érettségivel) és iparművészeti szakiskola is működik itt. Az ötezren felüli lakosság közel nyolcvan százaléka magyar ajkú…
Udvardról talán még el kell mondanunk, hogy élénk kulturális élet folyik a községben, de bevonult a felvidéki magyarság köztudatába, hogy évente Udvardon rendezik Mérföldkövek címmel a szlovákiai magyar helytörténészek országos összejövetelét. Lapunkban beszámoltunk a "Kossuth emlékek nyomában" címmel tartott múlt évi tanácskozásról. Az idei országos találkozót a "Rákóczi-hagyományok Szlovákiában" égisze alatt nyolcadik alkalommal tartották…
A besenyők zsitvavölgyi emlékeit őrzi Zsitvabesenyő (Besenov), az 1075-ben lefektetett hivatalos okiratok a besenyők székhelyeként jegyzik. A határban feltárt leletek szerint a honfoglaló magyarok Besenyőn azonnal letelepedtek. Későbbi okiratok szerint a Szentbenedeki Apátság birtoka volt, de 1311-ben Csák Máté szemet vetett az érsekségi birtokra.
A községnek van magyar óvodája és magyar iskolája, jól működik a Csemadok, különösen a színjátszók jeleskednek, de jól működik a citerazenekar is. Lakóinak száma közel kétezer, nyolcvan százalékon felül magyarok lakják…
*
A Zsitva völgye néphagyományai, népmeséi, ősi legendái igen gazdagok. Az egyik legenda egészen Mária Terézia uralkodásának idejére nyúlik vissza. Mégpedig az udvardi Pintér gazda gúnárjáról esik szó. Ugyanis Pintér uram gúnárja olyanra nőtt, mint egy jókora borjú. Járt is csodájára az egész falu, de Udvard környéke is.
Pintér gazda, józan, paraszt eszével azon gondolkodott, hogy gúnarát kinek ajándékozza. Talán a bírónak, vagy a grófnak? Úgy tűnt neki, hogy azok a gúnárhoz képest nagyon kis emberek és végül úgy döntött, hogy a bécsi udvarba, Mária Teréziának ajándékozza a gúnarát.
Az uralkodó asszony nagyon megörült eme ritkaságnak, amelyet egész Bécs megcsodált, és úgy döntött, hogy megjutalmazza a gazdát ritka ajándékáért. Először is megbízta írnokát, hogy díszes levélben köszönje meg az ajándékot, és száz aranyat mellékeljen hozzá.
A levél elkészült, s Mária Terézia hozzá a száz aranyat is kiutaltatta. Ám az írnok úgy gondolkodott, hogy minek a parasztnak száz arany, elég, ha hetvenötöt küld neki. És ez így ment sorjában, míg végül a küldönc huszonöt aranyat kapott és a levelet hozzá, hogy vigye Udvardra.
Ám hosszú az út Bécstől Udvardig, a küldöncnek volt ideje gondolkodni, és úgy döntött, hogy csak a krajcárt - amit a levél és a pénz kézbesítéséért kapott - adja át Pintér gazdának. A gazda a csekélyke adománynak is, de különösen a díszes, kalligrafikus betűkkel írott levélnek örült. Boldogan mutatta mindenkinek…
Node Mária Teréziát sem a gólya költötte, noha alattvalói, mint asszonyt, gyönge uralkodónak tartották. Küldött egy titkos ügynököt Udvardra, azzal a megbízatással, hogy győződjön meg róla, vajon Pintér gazda megkapta-e a levelet és az aranyakat? A gazda a kérdés hallatán nagyon elkomorodott és mutatta a krajcárt, hogy neki csak ennyi jutott!
Talán mondanunk sem kell, hogy Bécsben Mária Terézia nagy ribilliót csapott, mindenki elnyerte "jutalmát" és a bűnösök annyi botozást kaptak, ahány aranyat dugtak zsebre, s természetesen elbocsátották őket kényelmes állásukból…
Egy másik történet, vagy legenda a Hull község birtokosáról, Dóry grófról szól, illetve a Hull falucska és Rendve között a határban álló templomról van szó, amelynek láttán mindenki csodálkozik, hogy nem az egyik, vagy a másik községben építtették, hanem a széles mezők és búzatáblák közepén áll.
A történet röviden arról szól, hogy Hull község egykori ura, Dóry gróf bizony nem a szerénységéről volt nevezetes, hanem inkább a földi örömöket helyezte előnybe. Magyarán ivott, tivornyázott, vadászgatott, kártyázott és a környékbeli parasztlányok bájait sem vetette meg. Miközben hitvese odahaza, a kastély előtt lévő Mária-szobor előtt imádkozott a gróf lelki és testi épségéért.
Történt, hogy a gróf úr az egyik éjszakai "portyájáról" hazatérőben bizony kapatosan vágtatott hazafelé, és lovával egy mély szakadékba zuhant, s eszméletlenül feküdt a mélyben. Lova a zuhanást sérülések nélkül megúszta, és reszketve állt eszméletlen ura felett, majd hazavágtázott.
Az üres nyereggel megérkező paripa láttán a kastély úrnője azonnal riadóztatott minden szolgát és a gróf úr keresésére indultak. A grófot megtalálták és miután sebeiből felgyógyult, megfogadta, hogy véget vet a léha életnek és jó útra tér. A baleset helyén pedig templomot emeltetett…
A nép száján forgó legendához csupán annyi lenne még a hozzáfűzni valóm, hogy igaz történeten alapul. Dóry gróf személyében egy ősömet, vagy dinasztiánk egyik tagját, Motesiczky Pál grófot kell megtisztelnünk, kinek hitvese Bossányi családból származó grófkisasszony volt. Hát Pali "bátyánk" bizony betyár gyerek volt, még ifjú házas korában is. A baleset azonban nem Hull környékén történt, hanem Trencsén vármegyében és nem lóról esett le, hanem hintajából zuhant - borgőzös fővel - egy szakadékba. A templomot pedig a gróf édesapja, István gróf építtette 1762-1767 között a hulli és rendvei temetőben.
forrás: hetethethatar.hu
|
