Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Karikás ostor vagy megértés?
Dátum: 2006-09-27 02:06 Adminisztrátor: felvidek

Publicisztika Forrás: Szabad Újság, Mács József (a képen)
„Mindenütt hazánk van, ha jól megy sorunk.” Arisztophanész
Durayt tisztelni illenék! Nem csak a jó felkészültsége miatt, sőt még nem is a bátorsága miatt, amit a diktatúra idején tanúsított, mert hiszen akkor be kellene vallanunk a gyávaságunkat, hogy a pártállami években hallgattunk, amikor beszélnünk kellett volna, hanem mindenek fölött a következetessége miatt, amit állandó pergőtűzben, amely őt – és ezt szomorúan kell leírnom – nemcsak a szlovákok részéről, de a magyarok soraiból is éri, következetesen és kitartóan tanúsít!


Kivétel persze a pártállami években is volt a helyes magatartás bizonyítására, elég csak a Szlovák Írószövetség magyar szekciójának a vezetőségét említenem, amelynek a tagjai minden ellen tiltakoztak a legmagasabb pártfórumokon, ami a szlovákiai magyar közösség érdekei ellen irányult. S akarva-akaratlan, de inkább tudatosan határozottabb lépések megtételére kényszerítették kulturális szervezetünket, a Csemadokot.

A félmegoldásoknál azonban soha nem jutottunk előbbre. Erről a többségi nemzethez tartozó nézetbeli ellenfeleink gondoskodtak. Meg a saját sorainkban nyüzsgő, hátrányos kompromisszumra is kész gyáváink, akik a többséghez tartozók számára keresik inkább a nyugalmat, mint saját népük számára. Hozzáteszem mindjárt, hogy nem semmiért.

A többség mindig megfizeti a Júdásokat! Gyimesiék Duray elleni felsorakoztatása ma is intő példa. S ha Gyimesiék meg is haltak politikai értelemben, másokban támadtak fel újra, és most ők a Duray-ellenes ostorpattogtatók. Hogy 1945-től napjainkig nem jutottunk ötről hatra a magyar nemzetiségi kérdés megoldásában, ez nagymértékben ezeknek a sorainkban jelenlevő „másképp” gondolkozóknak a vétke. Akik a többségi nemzet fiaival cinkos, kifelé titkos egyetértésben úgy gondolják, milyen béke lenne itt, milyen nyugalom, ha Duray Miklós és az őt követő „radikálisok” nem lennének! Mert nélkülük ők megelégednének a nemzetiségi jogok morzsáival, bekötött szájjal járnának-kelnének, kellő tapintattal a szlovák „érzékenységre”, illetve nem akarásra!

Belőlük tör ki időnként süvítőn a hang, ha elfeledkeznek magukról: kinek kell itt autonómia? Valóban, gondolkozzunk már el, hogy rajtuk és a megszámlálhatatlan Slotákon kívül kinek? A hivatalosan is majd hatszázezer magyar mintha már nem is lenne…

2006-ot írunk, de a Beneš-dekrétumok ugyanúgy érvényesek, mint megszületésük idején voltak, s védettséget élveznek ma is, erről a mindenkori többségi politikusok gondoskodnak. Ők szavatolják velünk szemben az érvényességüket! A mindenkori kormánykoalícióban való jelenlétünk csak úgy jöhet szóba, ha a kényelmetlen dolgokat (dekrétumok, autonómia, kétnyelvűség, stb.) nem vesszük a szánkra. A helyzet tehát nevetségesen és megalázóan olyan, hogy választás elé állítanak, a kormánykoalícióban való részvételt akarod-e, vagy a számunkra kényelmetlen és „teljesíthetetlen” dolgokat? S „mi” az előbbit választva kormányozgatunk, ha sikerül belopnunk magunkat a partnerek bizalmába, és kezünket a szánkon tartva vezetjük a szlovákok országát, s annyira beleéljük magunkat e fontosnak látszó szerepbe, hogy a magunk érdekeinek az érvényesítéséről egészen megfeledkezünk. Persze ez sem jó, ez sincs ínyére a szlovák többségnek. Ott ugrálnak a fontos helyeken, ágálnak, kintről nézve is őket látják, nem a szlovákokat, pedig Szlovákia a szlovákoké! S mit ád Isten vagy a 89-es rendszerváltás kialakította helyzet, az addig sehol nem lévő magyarok már nemcsak a parlamentben, hanem a kormányban is felbukkannak, és úgy tesznek, mintha mindjárt értenének is ahhoz, amit csinálnak. És a Slota-féle szemek mást sem láttak a szlovákok kormányában, csak magyarokat, Csáky Pált, Miklós Lászlót, Simon Zsoltot, Gyurovszky Lászlót, a parlamentben meg Bugár Bélát. S megvilágosodhatott az elméjükben, hogy másképp jár az időóra, mint ahogy ők elképzelték, nem azt üti el óránként, hogy Szlovákia a szlovákoké és senki másé, hanem azzal bosszantja őket, hogy már a vízcsapból is magyarok csorognak ki. Jánošík kellene ide, ha feltámadna, aki mindezeket a szörnyűségeket látva belevágná fokosát a „tyerkovai” kocsma gerendájába, még akkor is, ha történetesen Slota ott ülne, és rászakadna a mennyezet! Ki rontotta el ennyire a helyzetet, meg kell találni a tetteseket, Duray ezt egyedül nem csinálhatta…Csak azok tehették, akik összeszűrték a levet a magyarokkal, Slota szerint a görbe lábú mongoloid fajtával. A bitang Kossuth és Rákóczi utódaival, és lóra, illetve nyeregbe ültették őket. Azóta a Slota szemével néző és látó szlovákoknak rémlátomásai vannak. Rettegnek attól, hogy valóra válnak nemzeti vezérük jóslatai, amelyek szerint a szlovákok már nem urak a saját országukban, magyarok vezetik őket az orruknál fogva, és ha ezt tűrik, akkor foghatják magukat, és mehetnek Grönlandra jegesmedvét táncoltatni!

E kijelentést hallva és olvasva a szlovákiai magyar politikusok fejében is megfordulhatott a gondolat egy röpke pillanatra, hogy ez a Slota az itt élő magyarok (jegesmedvék) táncoltatója akar lenni az idők végezetéig, vagy finomabban fogalmazva idomítója. Nem volt elég neki, amit negyvenöt után csináltak a magyarokkal, Csehországba deportálásuk, Magyarországra telepítésük, a négy évig zárva tartott magyar iskolák, a mind a mai napig uralkodó jelszó, a na Slovensku po slovensky, a mind a mai napig érvényes Beneš-dekrétumok, a hatvanas évek eleje óta fokozatosan felére csökkentett magyar iskolák, amelyeket teljesen fel is akartak morzsolni az alternatív oktatás bevezetésének boszorkányos trükkjével, amely Durayék és a bátor magyar szülők meg pedagógusok ellenállásán megtört, semmivé lett.
S az állandó magyar népfogyatkozás…S az sem semmi, sőt talán a legnagyobb baj, hogy azt a területet, amelyen a magyarok tömegesen élnek, azóta is át- meg átszabják, kényükre-kedvükre alakítják, változtatják, s mindig úgy, hogy ha járásnak nevezik, ha megyének, ott a szlovák legyen számbelileg fölényben, ő fogja jegesmedve-táncoltató láncunkat. S az utóbbi rémálom nyolc éve után ő tartsa kezében a kormányrudat is! Fico régóta érti az idő szavát (Slota szavának is nevezhetném az időt), mert ő következetesen ellene volt annak, hogy a magyarok a szlovák kormányba bekerüljenek. Akkor ez nem rajta múlott, most azonban igen, véget is vetett egyszerre a „magyar uralomnak” Szlovákiában! Csákyt, Miklóst, Simont, Gyurovszkyt már még csak kormányközelben sem találja az ember. Az államtitkárok is úgy eltűntek, mint a kámfor. Voltak, és már nincsenek. Talán a televízió képernyőjén még láthatjuk őket, Bugár Bélát biztosan, mert ki tudja, mi okból, de ő még mindig negyedik vagy ötödik a szlovák politikusok népszerűségi listáján, holott ő nem is szlovák. Őt a magyar politikusok népszerűségi listáján kellene meg-megmérni, hogy lássuk, mennyire népszerű a mi szemünkkel nézve… Talán azért kedvelt a szlovák politikusok között, mert arcáról, állandósult jó kedélyállapotáról soha nem sejlik fel a szlovákiai magyarokra nehezedő gond. Arca, egész megjelenése azt sugallja, hogy ha a szlovákiai magyart nem is áldja meg az Isten bőséggel, hanem inkább szegénységgel és ijesztő munkanélküliséggel, jó kedvvel azonban igen, csak rá kell nézni a képernyőn már-már televíziós sztár Bugár Bélára. S ez azt juttathatja a Sloták eszébe, hogy még lehet szorítani a hurkon, feszesebbre lehet fogni a gyeplőt, hogy a Bugár arca is komorabbnak látsszon. Jó Fábry Zoltánunk bölcs mondása jut eszembe, amely nagyjából úgy szól, a múltba kell tekintetünk, hogy a mát és a jövőt jobban lássuk. És hogy nem vagyunk Kossuth és Rákóczi kései bitangjai, még ha Ján Slota annak is szeretne láttatni bennünket, büszkén leírhatom, hogy nekünk, kisebbségi sorsba kényszerített csehszlovákiai, majd szlovákiai magyaroknak is van múltunk, csak nem vonjuk le a tanulságait.

És most mindjárt elárulom, hogy az 1968-69-es esztendőkre gondolok! Amikor 1968 januárjában állandó szlovák politikai nyomásra Novotný köztársasági elnök a CSKP Központi Bizottságának ülésén azzal a véleményével mondott le főtitkári posztjáról, hogy ha a szlovákok szövetségi köztársaságot akarnak, akkor a Csehszlovákia területén élő nemzetiségeknek területi autonómia jár!

Ez teljes mértékben összhangban állt a szovjet felfogással, hiszen a Szovjetunióban se szeri, se száma nem volt a területi autonómiáknak… Mégis, mégis, Novotnýnak ez a számunkra nagyon kedvező kijelentése a fáklyavivő Csemadok-körökben, tehát bennünk, süket fülekre talált, pedig támogatókra leltünk volna a csehekben. A Csemadok KB állásfoglalása a számszerűség követésében látta a megoldást, nem a Novotný felkínálta területi autonómia igényünk megfogalmazásában, legyenek miniszterek, miniszterhelyettesek, kerületi és járási elöljárók vagy helyettesek… Hogy eszünkbe se jusson a Novotný felkínálta területi autonómia követelése, nagylelkűen ajánlgatták számunkra a miniszterelnök-helyettesi, miniszteri és miniszterhelyettesi posztokat, amikor azonban elérkeztünk a szlovák szövetségi kormány megalakulásához, a megígért miniszteri posztokból csupán egy maradt, az is tárca nélkül, Dobos László kapta. S „bőkezűen” adtak hozzá még három vagy négy miniszterhelyettesi széket. Dobos joggal csóválgatta a fejét, mert hiszen becsapták, s a szlovákok is érezhettek némi bűntudatot, mert minisztériumpótlóként megalakíthatta a kormány Nemzetiségi Titkárságát. S mindezt csak azért mondom el, mert amikor elkezdődött a hatvannyolcas vívmányok felszámolása, a székekhez kötődő személyeket lehetett a leggyorsabban eltávolítani, a létrehozott intézményekkel ez már nehezebben ment, vagy nem is ment, a Nemzetiségi Titkársághoz egy ideig nem is mertek nyúlni, csak jóval később fokozták le a kormány nemzetiségi főosztályává, s az a pártállami rendszer összeomlásáig meg is maradt, és számos, ellenünk irányuló intézkedés útjában állt! Hatvannyolcban a Dobos László vezette Csemadok KB jóvoltából az alkotmányba is bekerültünk államalkotó nemzetiségként, a nemzeti közösségünket megillető jogokkal természetesen, sajnos, a két legfontosabb és legérzékenyebb területet érintő és szabályozó oktatási és nyelvtörvény nélkül, mert ezeket nem szavazták meg a Szövetségi Gyűlés képviselői. S ehhez az alkotmánytörvényben bennünket érintő részhez sem mert hozzányúlni a Husák-Jakeš korszak! Az említett példák világosan mutatják, hogy a személyekre épített politika erős intézményi rendszer létrehozása nélkül bizony csupán tiszavirág életű, olyan, mint a szappanbuborék.

Az alkotmánytörvényben foglaltak is majdnem másfél évtizedet bírtak ki, s a helyzet fintora vagy inkább megcsúfolója, hogy a pártállami diktatúrától megszabadult Csehszlovák Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése végezte el azt a piszkos munkát, amelyre még a Husák-Jakeš vezetés sem mert vállalkozni. Kitelepítette alkotmányba foglalt jogainkat az alkotmányból! Nyilván a szlovák politika és képviselői nyomására győzött a nemzeti túlfűtöttség nacionalista bódulata…

Csodálkozom, hogy Bugár Béláéknak nyolc év koalíciós kormányzás sem volt elég ahhoz, hogy felismerjék, elkövetkezik az idő, amikor kitessékelik őket a kormányzásból, és akkor a hátuk mögé kell nézniük, milyen örökséget hagytak maguk után. Mivel töltötték el a nyolcévnyi időt? Nos, lett magyar egyetemünk, földnevesítés, de nem nehéz észrevennünk, hogy egyébként szegény az örökség, nagyon szegény, a félmegoldásoknál tartunk továbbra is, sem oktatási törvényünk, sem jó nyelvtörvényünk, sem a nemzetiségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvényünk, a kisebbségi alkotmánytörvényről már nem is beszélve, magyarán, sem pénzünk, sem posztónk, s ami a legnagyobb baj, hogy a nyolc év alatt megtaníttatták politikusainkkal, hogy ebben a mostani nagy szabadságban, az Európai Unió határain belül, a Sloták boldog országában mit vehetnek a szájukra s mit nem! S nemzeti közösségünkben pedig – hála az Istennek – észrevehetően és figyelmet érdemlően növekszik azoknak a száma, akiknek Duray Miklóssal egyetértésben az kívánkozik a szájukra, amit nem szabad kimondani. Ilyen a Beneš-dekrétumok eltörlése, a kárpótlás és a bocsánatkérés, mert ugye, míg ezek nem történnek meg, addig mi kollektíve, a csecsszopókat is beleértve és elődeinket meg nem tagadva, ma is háborús bűnösök vagyunk… És ilyen a területi autonómia igénylése is. Mert a ki nem mondott és el nem ért dolgok tartanak bennünket ma is a félmegoldások fogságában! Ezt jó lenne tudatosítanunk…

A szlovákok azt szeretnék, hogy felejtsük el Trianont, magyar hazánkat, ezt azonban nem úgy akarják elérni, hogy vegyük kezünkbe a sorsunk irányítását itt, teremtsük meg az ő segítségükkel az ehhez szükséges intézményeket itt, hanem karikás ostorral a kezükben, hogy pisszenni se merjünk. Azt tartsuk jónak, ami rossz nekünk, azt fogadjuk el, amit itthon és a külföldnek ők mondanak rólunk, mármint hogy az édesanyánk hasában sem volt a mostaninál jobb dolgunk! És legyünk lojálisak akkor is, ha ők kényük-kedvük szerint korlátoznak jogainkban, és a keveset is lássuk soknak… Ilyen szemüveget szeretnének gyártani nekünk. Amilyennel a bolhát is elefántnak látnánk! És ez azért van így, mert negyvenöttől mostanáig a történelem kínálta nagy lehetőségeket sorra elmulasztottuk. Amikor módunk lett volna rá, „mi” akkor sem mertük kinyitni a szánkat. Emlékeztetőül csupán egy példát mondok! Víťazoslav Moric, a Szlovák Nemzeti Párt egyik főembere nem sokkal a rendszerváltozás után kijelentette a Szövetségi Gyűlésben, hogy a szlovákok a csehekkel nem akarnak tovább egy államközösségben élni, önálló Szlovákiát akarnak, nem jó nekik a csehekkel. Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatottak a szavai. Mečiar, Gašparovič, Čarnogurský a csehekkel együtt őrjöngtek, micsoda disznóság, micsoda eretnekség, Víťazoslav Moricot meg akarták ölni a tekintetükkel, s a „vihar a biliben” néhány éve után Mečiar és mások vitték be az állami zászlót és jelképeket a csehektől elvált Szlovák Köztársaság parlamentjébe, a „hős, a bátor” Moric már nem volt sehol, nem volt rá szükség. Akkor a történelmi lehetőség számunkra is adva volt, de képviselőink közül senki sem mert élni vele. Nem merte kérdő mondatban megfogalmazni azt, hogy ha a szlovákoknak nem jó a csehekkel (velük közösen alakult meg Trianon után a csehszlovák állam), akkor nekünk miért jó a szlovákokkal? Nekünk sem lesz jó mindaddig, amíg sorsunk irányítását a kezünkbe nem vehetjük. Tisztelt uraim, így kell forgatni a mi lemezünket a korongon! Hogy a szlovákok látva lássák, s még ha sokáig nem is akarják megérteni, naponta szembesüljenek azzal a véleményünkkel, hogy az asszimilációs, az etnikumunkat felmorzsoló politikájukba nem nyugszunk bele. Vegyék végre észre, elfogyott a türelmünk, s mi nem tudjuk nélkülözni az autonómiát, magyar megmaradásunknak ezt az egyetlen lehetőségét.

forrás:felvidek.ma




HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona