Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Slovenské trápenie
JOZEF MAJCHRÁK, MARTIN HANUS

V čase, keď sa patrí hovoriť o budovaní európskej identity, pôsobia pojmy „národ“, „národný záujem“ či „vlastenectvo“ ako kostlivci vytiahnutí zo skrine 19. storočia. Naozaj sú?

Národné štáty vytláčajú nadnárodné organizácie, na trhu dominujú nadnárodné korporácie, hlavným zdrojom informácií sa stáva globálny internet. Kde je tu ešte miesto pre vlasť?
A čo si má Slovák počať s pojmom vlastenectvo?
Po doznení prvej svetovej vojny bola pre mnohých Slovákov regionálna či uhorská identita silnejšia než slovenská. Keď sa v tých rokoch pomaly rodilo povedomie o príslušnosti k slovenskému národu, vládnuca moc v Prahe ich presviedčala, že sú súčasťou československého národa. Potom prišiel Tisov slovenský štát – jeho ideológ Štefan Polakovič zbožštil národ a potlačil individuálnu vôľu. Štyridsať rokov komunistického triedneho internacionalizmu zas gumovalo národnú identitu a tradície, ktoré sa nehodili do komunistickej schémy dejín ako triedneho zápasu.

.zrodil sa národ?
Prišiel november 1989 a desaťročia potláčané národné city sa premenili na vášne, na ktorých sa vyviezli HZDS a SNS – a napriek vtedajšej nechuti väčšiny Slovákov vzniklo samostatné Slovensko. Začalo sa rozdeľovanie na dobrých a zlých, národných a protinárodných Slovákov, ktoré diktoval Mečiarov režim. Ten si ukradol pojem „národ“ pre seba, a túto krádež prijali aj jeho oponenti, ktorí postavili „občiansky princíp“ proti „národnému princípu“. Keď vtedy umelci v spoločnom texte protestovali proti štátnej kultúrnej politike, vyčítali, že sa v nej „uprednostňujú pred kritériami odbornosti hľadiská politické a národné“. Po páde Mečiara nebola otázka vzťahu k vlasti vôbec zaujímavá. Tak ako nacionalistických ľudákov nahradil komunistický internacionalizmus, hejslovácku vládu HZDS vystriedali prístupové rokovania do Európskej únie.
V príprave na vstup do EÚ každé úsilie definovať národné záujmy zahriakli elity ako vyvolávanie starých duchov. Zmenilo sa len to, že časť Slovákov, ktorým sa za Mečiara sprotivilo všetko slovenské, sa začala vyrovnávať a identifikovať s pocitom slovenskosti.
V roku 2002 vyhrali hokejoví reprezentanti SR titul majstra sveta a vtedy v uliciach najmä mladí ľudia pyšne spievali slovenskú hymnu a mávali slovenskými zástavami. Niektorí sociológovia skonštatovali, že práve v tých okamihoch sa rodil slovenský národ. Podľa prieskumu Inštitútu pre verejné otázky sa v roku 2005 vyjadrilo 59 percent ľudí, že „občania SR môžu byť hrdí na svoju vlasť“.
Bolo to o desať percent viac než v roku 2003.
Tento postoj zastávali najmä vysokoškolsky vzdelaní a voliči vtedajších koaličných strán. Dá sa dedukovať, čo bolo príčinou: úspechy Dzurindových vlád a okolitým svetom vyzdvihované reformy. Čo by však títo respondenti na rovnakú anketovú otázku od povedali dnes? Čo bude s hrdosťou, keď Robert Fico zruší reformy a hokejisti sa budú vracať domov bez medailí?

.prirodzený cit
Je vlastne dôvod hľadať zdroje vlastenectva? Svet sa mení – ako mnohí hovoria – na globálnu dedinu a v členských štátoch EÚ majú pomaly väčšiu moc európski komisári než národní ministri. Načo pestovať akési vlastenecké myslenie?
Jednu z najvýstižnejších odpovedí dal pápež Ján Pavol II. Pozitívny vzťah k vlasti je podľa neho súčasťou prirodzenosti človeka.
„Zdá sa, že tak rodina, ako aj národ a vlasť ostávajú nenahraditeľnými skutočnosťami.“ „Vlastenectvo je poslanie,“ tvrdí poslanec parlamentu František Mikloško a pokračuje: „Jediným spôsobom, ako sa táto krajina môže posunúť ďalej, je nájsť svoju pamäť.
To je vlastne kľúč k vlastenectvu. My Slováci nemáme svoju pamäť. Stále máme na mysli len svoje osobné dobro, nenosíme v sebe pocit krajiny či priestoru, ktorý nás presahuje. Naša minulosť sa interpretuje, akoby sa začínala od štúrovcov a iné dejiny akoby neexistovali. Nemáme ani pamäť návykov, v porovnaní s inými národmi sa nevieme správať.“

.na čo byť hrdý
Jedným z významných zdrojov vlastenectva je hrdosť na svoje dejiny. A tu nastáva problém, nad ktorým si lámali hlavy celé generácie slovenských intelektuálov.
Keďže v prípade Slovákov sa nedalo hovoriť o politických dejinách v zmysle štátov či kráľovských dynastií, mnohí z nich si kládli otázku, na čo vlastne nadviazať. Časť romantickej štúrovskej generácie videla východisko v prisvojovaní si a v poslovenčovaní osôb a udalostí, ktorých súvislosť so Slovákmi bola sporná, často vôbec nijaká.
Takto sa medzi slovenských národných hrdinov – popri Mojmírovi, Svätoplukovi či Rastislavovi – dokonca zaradil aj „pán Váhu a Tatier“, maďarský veľmož Matúš Čák. Už vtedy sa však našli vzdelanci, ktorí vytváranie takýchto mýtov odsudzovali.
Asi najviac tento postup kritizoval v tridsiatych rokoch minulého storočia esejista Alexander Matuška. „Sme národom archeológov, hrobárov. Slovensko je veľký cintorín, Dušičky sú u nás každý deň. Vŕtame a ryjeme v hroboch, sliedime po mŕtvolách a národným pracovníkom je nám v prvom rade ten, kto vyhrabe nejakú zapadnutú kostru, dá ju do špiritusu a zvolá: národ kľakni! Žijeme vminulosti, pre minulosť. My nie sme tým, čím sme, ale tým, čím sme boli, neboli sme ničím, teda nie sme ničím,“ napísal v článku Slovenská viera v minulosť.
Koncepciu odlišnú od romantikov národného obrodenia, ale aj od Alexandra Matušku, sformuloval na začiatku 70. rokov spisovateľ Vladimír Mináč v eseji Dúchanie do pahrieb. Slovákov v nej predstavil ako plebejský národ – ľudí práce. „Viem, že náš prínos do dejín sveta je skromný. Ale ak sa raz budú merať dejiny civilizácie spravodlivo, čo značí podľa práce, ktorú do nich vložil, potom sa nemusíme báť: narobili sme sa aj vyše práva. Nemáme čo smútiť za takzvanou „ veľkou“ históriou: Je to história veľkých lúpežníkov,“ písal Mináč. Toto videnie našlo ohlas aj u ďalších intelektuálov.
Za všetkých možno spomenúť Petra Jaroša a jeho neskôr sfilmovaný román Tisícročná včela.

.aj naše dejiny
Otázka, k akému historickému odkazu sa prihlásiť, však rezonuje aj dnes. Bývalý slovenský veľvyslanec v Maďarsku Štefan Markuš odmieta Mináčovu koncepciu plebejského národa a zdôrazňuje prihlásenie sa k uhorským dejinám. „Uhorskí králi boli aj našimi kráľmi. Raz sa ma jeden novinár opýtal, či by som ako veľvyslanec prebral kópiu svätoštefanskej koruny. Povedal som mu, že tak urobím veľmi rád. Hlásim sa k svätoštefanskej tradícii ako aj k cyrilometodskej tradícii. Svätý Štefan bol náš prvý kráľ. Založil multietnickú veľmoc v strednej Európe, ktorej sme boli súčasťou.“
S týmto pohľadom súhlasí aj Mikloško, podľa ktorého je hrdosť na uhorské dejiny veľmi potrebná. „Prihlásenie sa k uhorskej minulosti je absolútne nevyhnutné. Ak by to veľká časť obyvateľstva odmietla, tak sme hotoví. Potom sa naše dejiny naozaj začínajú od Štúra.“
Mináčovmu pohľadu na slovenské dejiny sa nedá uprieť istá originalita. Je však zavádzajúci. Vladimír Mináč totiž vo svojej úvahe o našich plebejských dejinách zamlčal, že aj na Slovensku existovala rozvinutá mestská kultúra a slovenský pôvod mali napriek uhorskej identite aj mnohé zaujímavé osobnosti, stačí spomenúť napríklad Mateja Bela. Mináč tak poprel aktívnu účasť Slovákov na kultúrnom a spoločenskom živote v Uhorsku.

.milovať vlasť
Pri diskusiách o vlastenectve sa nedá obísť otázka, v čom sa tento cit odlišuje od nacionalizmu. Prečo je dobré byť vlastencom a zlé hlásiť sa k nacionalizmu? Historik Dušan Kováč hovorí, že nacionalizmus a vlastenectvo vyvierajú z toho istého prameňa, a dokonca ich možno považovať za synonymá. Obidve tieto kategórie môžu mať podľa neho umiernenú aj extrémnu podobu. Podľa Štefana Markuša je medzi vlastenectvom a nacionalizmom síce tenká hranica, rozdiel však predsa len existuje. „Keď vlasť milujete takú, aká je, aj so všetkým zlým, vtedy ste vlastenec. Nacionalista je ten, kto začne separovať a vyčleňovať. Nemôžete však byť vlastenec a z vlasti vyčleňovať Rómov. Teda si ju idealizovať na takú, akú ju chcete mať.“
Medzi nacionalizmom a vlastenectvom rozlišoval aj Ján Pavol II. Láska k vlasti bola podľa neho dokonca najlepšou obranou pred hrozbami nacionalizmu. „Pre nacionalizmus je totiž charakteristické to, že uznáva iba vlastné dobro a usiluje sa oň, pričom zaznáva práva ostatných. Vlastenectvo ako láska k vlasti priznáva všetkým národom rovnaké práva ako sebe, a preto je cestou k usporiadanej spoločenskej láske,“ napísal v Pamäti a identite.
Pojmy ako národ a vlasť vzbudzujú rôzne emócie. Niekedy aj negatívne a deštruktívne – a pod ich dojmom sa šíri nepriateľstvo. Celkom určite však existuje aj pozitívny cit hrdosti na svoju krajinu, pocit spolupatričnosti s ľuďmi, ktorí ju spolu s nami tvoria, s predkami, ktorí v nej zanechali stopu, a potomkami, ktorí ju po nás preberú. To všetko zahŕňa pojem vlastenectvo.
Byť vlastencom je dnes možno nemoderné, ale zodpovedné.

forrás:tyzden.sk



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona