Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Magyarverések Szlovákiában
Dátum: 2006-09-06 09:59

Belpolitika, közélet Forrás: Magyar Nemzet
Az Európai Unió autonómiamodelljei példaként szolgálhatnak a szélesedő vitában
Valójában még Trianon előtt, 1919-ben kezdődött a magyarverés és az üldöztetés; először ekkor mentették életüket a Dunát vagy a Drávát átúszva a magyarok.


A napirenden lévő magyarverések Délvidéken, újabban Szlovákiában és Romániában emlékeztetnek bennünket az előző nyolcvan év kisebbségi gyakorlatára, ahol az egyik államban alkalmazott diszkriminációs eszközt azonnal alkalmazták valamely szomszédos kisantant – később szocialista – országban is. A birtokelkobzások, a földosztás, a személynévtől való megfosztás, az állampolgárságtól való megfosztás, a határsávba a többségiek betelepítése, a magasabb kamatra adott hitelek, a kisebbségi magyarság államtól független kulturális fennmaradását szolgáló egyházak létalapjának, szervezeti önállóságának felszámolása mindenhol ugyanúgy történt. 1944-ben a magyarságot üldözték a formálódó titói Jugoszláviában, Kárpátalján és Erdélyben is.

Mi okozza az egykori nemzetiségeink máig ható gyűlölködését? Hiszen a Magyar Királyságban a mezővárosok, szabad királyi városok önkormányzatiságában is megvalósulhatott a kisebbségek, népcsoportok és felekezetek részvétele. A magyarországi városok kelet-európai társaikhoz hasonlóan többetnikumúak voltak. Már a korai időszakban gyakorlattá vált, hogy a különböző felekezethez tartozó, nemegyszer más nyelven is beszélő lakosság közötti villongások elkerülésére a felekezeti vagy nyelvi arányszámot figyelembe véve valamilyen szinten a kisebbségi népcsoportokat is bevonták a város irányításába.

Budán a XVIII. században szerb kisebbségi önkormányzat – szerb adminisztrációval – működött. Siklóson a cigányok évente három-négy esküdttel és egy bíróval vezetett kisebbségi önkormányzatban éltek, Baján a XVIII. században a zsidók négy esküdttel, két gondnokkal, egy bíróval irányított kisebbségi önkormányzatban éltek. S a vegyes lakosságú helységekben a vallási vagy az etnikai megoszlás arányát követően váltották az egyik vagy másik népcsoporthoz tartozó bírók egymást; az esküdteket is több helyen az arányszámnak megfelelően választották.

Baját a XVII. században kis és nagy tanács vezette. A kis tanács tizenkét esküdtjéből négy magyar, négy német és négy rác tanácsos volt; a nagy tanács 24 tanácsosa közül nyolc magyar, nyolc német, nyolc rác volt. Siklóson a feljegyzett 80 bíróból négy szerb volt, tizennégy német és kilenc horvát. Békéscsabán a lakosság 17 százaléka volt csak katolikus, ezért minden hetedik évben katolikus bírót választottak.

Kolozsváron a szászok és a magyarok közötti viszálykodások lecsillapítására 1458-ban Szilágyi Mihály kormányzó elrendelte, hogy a száztagú tanácsban a szászok és a magyarok ötven-ötven taggal képviseltessék magukat. Ők válasszanak maguk közül tizenkét esküdtet és bírót. Az esküdtek közé hat magyart és hat szász polgárt válasszanak, a bíró pedig évente változzon; magyar vagy szász legyen. A város bármiféle jövedelmeit a magyarok és a szászok egyenlően használhassák. E megállapodást 1468-ban Mátyás király némi módosítással – Buda város példájára hivatkozva – is megerősítette, és kiváltságlevélben rögzítette. A teherviselés egyenlőségét célozta azon intézkedése, miszerint a száztagú nagy tanács tagjai közül tizenkét magyar és tizenkét szász készíti el az adónyilvántartást. E szokás 1848-ig érvényben maradt.

Az erdélyi örmény városok kiváltságlevelében nemcsak az önigazgatásra való joguk, hanem az örmény nyelv szabadsága is benne van. 1868-ban Európában először fogalmaztunk meg nyelvtörvényt – nemzetiségi törvény néven –, amely lehetővé tette a kisebbségi nyelv szabad hivatali használatát mindenütt, ahol a nemzetiségek száma elérte a lakosság húsz százalékát. A jegyzőnek vizsgáznia kellett az adott helységben használatos nyelvekből, s a kormányhivatalokban is el kellett fogadni a kisebbségi nyelveken fogalmazott beadványokat.

A horvátok társországi státust kaptak, a románok, szerbek önálló egyházszervezetet, iskolarendszerük fenntartását az állam támogatta, papjaik, tanítóik fizetését az állam biztosította stb. Arthur Griffith, a Sinn Féin alapítója egyenesen követendőnek ajánlotta Anglia számára a magyar kisebbségpolitikát. A nemzetiségek azonban kevesellték, mert ők a szászokéhoz és a horvátokéhoz hasonló területi autonómiát követeltek. Vagyis kollektív jogokat, amelyeket mai napig nyíltan sem az Európai Unió, sem a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság nem ismer el.

Egyébként Trianon belénk nevelt bűntudata miatt szóltak egy felvidékire a minap egy lakossági gyűlésen: „Te hallgass, mert te szlovák vagy!” És emiatt tépték ki a magyar zászlót az egyik sas-hegyi ház oromzatáról és dobták a fenyők alá március 15-én. Ezért nem állnak ki az anyaország balliberális külügyesei Kovács Lászlótól Szent-Iványin át Göncz Kingáig tizenhat éve. Ők ugyanúgy nem tanulták az iskolában, hogy hazánk ismerte el először a kollektív jogokat a szász autonómiával 1224-ben, mint a mai nemzedékek sem tanulják – még a leendő diplomaták sem! (E kényszertől hajtva írtam meg mindezt részletesen az Autonómiatípusok Magyarországon és Európában című könyvemben.)

Az autonómia szóról sokan beszélnek, de tartalma, úgy tűnik, még az arról beszélő politikusok számára sem mindig világos. Legutóbb egy vajdasági újságíró aggódott a területi autonómia követelésétől, féltve a szórványban élőket a magukra maradásuktól… Valóban fontos lenne, hogy magyar kormányzati koncepció is készüljön e kérdésben, azonban ahhoz szükséges tisztázni néhány alaptételt.

A területi autonómia egy 70-80 százalékában egy etnikum által lakott térségben önálló közigazgatással, adóbevételekkel, parlamenttel, annak felelős kormánnyal, saját rendőrséggel, leadott miniszteri tárcákkal (kivéve általában a külügyet, a nemzetbiztonságot és a hadügyet) gazdasági és kulturális megerősödést jelent. A szórványban élő nemzetcsoport „anyaországaként”, védőernyőjeként őrködik a szórvány kulturális autonómiáját kiegészítő erős helyi önkormányzatok önállósága és a helyben vagy adott régióban használt anyanyelv szabadsága fölött. Megvalósítható lenne a mai Szlovákia déli részén összefüggő sávban élő magyar települések egy régióba szervezésével, továbbá a Székelyföldön az EU-tagországokban lévő modellek kombinációja alapján. (Lásd a dél-tiroli, skót, katalán, Aland-szigeti, korzikai közigazgatást, de területi autonómiával bírtak a székelyek, szászok, horvátok Magyarországon a múltban.) Ez a modell természetesen abszolút megfelel az Európai Unió demokráciáról vallott felfogásának. Eszerint minden ügyet a maga szintjén kell elintézni, akkor az emberek magukénak érzik a kormányzatot, ha helyi szinten az ő részvételükkel intéződnek az ügyek (szubszidiaritás elve).

A kulturális autonómia vagy a személyi elvű autonómia alatt lényegében azt értik, hogy az adott népcsoport, kisebbség a befizetett adói ellenértékeként rendelkezzen anyanyelvi oktatási rendszerrel az óvodától az egyetemig, beleértve természetesen az anyanyelvi szakoktatást és a kulturális intézményeket (színház, kulturális egyesületek, kiadók támogatása stb.). Mivel a kisebbséghez tartozók ugyanolyan adófizetők, mint a többségi nemzethez tartozók, e jog megtagadása végül is hátrányos helyzetbe hozza őket az államnyelvet anyanyelvként beszélőkkel szemben, tehát egyéni szabadságjogaikban diszkriminálja a kisebbségben élőket. (A Magyar Királyságban állami támogatással biztosították a szerbek, románok részére ezen iskolarendszer fenntartását, ha az önálló egyetemre való igényük nem valósulhatott is meg.)

Az egyházi autonómia jelentősége kevésbé ismeretes, pedig hazánkban – az európai fejlett, a kisebbségek asszimilálására törekvő országoktól eltérően – valamennyi autonómiatípus létezett a kisebbségek számára. Akár a tordai országgyűlési határozatokig is visszamehetünk az időben, hogy lássuk: a református erdélyi fejedelmek toleráns magatartása hogyan segítette elő az önálló görögkeleti egyház fennmaradását, a román anyanyelvi kultúra megszületését Erdélyben és a szerb, román kultúra fejlődését Magyarországon a XVIII–XIX. században. Miközben Európában vallásháborúknak álcázott központosító harcokban ölik az ír katolikusokat, a délfrancia hugenottákat vagy a presbiteriánus skótokat. Az I. Lipót-féle kiváltságaikra alapozva a szerbek, románok a XIX. század végéig a görögkeleti pátriárka főségével kialakuló önálló szerb és román egyházszervezeteken belül kiépülő anyanyelvi iskolaszervezetük, egyesületeik, sajtójuk segítségével teljesíthették ki kulturális fejlődésüket, élvezve az állami támogatást is.

A megoldás most a következő lehet:

1. A határon túl a tömbben élő magyarság számára területi autonómiát kell követelni.

2. A vegyes lakosságú területeket egyesítve az utóbb említett modellel minél szélesebb jogkörű, több hivatalos nyelvhasználatot lehetővé tevő helyi önkormányzatokat összefogó régiót vagy régiókat kell létrehozni.

A vegyes területekre alkalmazható modellek közül figyelemre méltó az északír nagypénteki egyezmény is. Amikor több évszázados elnyomatás után 1921-ben Írország kivált Nagy-Britanniából, Észak-Írország éppen az ott élő nagyobb számú protestáns, angolpárti (egykori angol és skót betelepülő) lakossága miatt maradt Nagy-Britannia része. Évtizedes harcokat zárt le a nagypénteki egyezmény 1998-ban, amely megoldást próbált találni a vegyes etnikumú térségek közös közigazgatására. A hatalomlebontás elve értelmében nagyobb jogosítványokat kaptak. Bonyolult szavazással akadályozzák meg, hogy bármelyik fél rákényszerítse az akaratát a másikra. A kulcsfontosságú posztok betöltéséhez (mint a házelnök, a miniszterelnök és a helyettese), a kormányrendeletek kiadásához és a költségvetés elfogadásához szükség van mind a katolikus ír, mind a protestáns skót és angol többség támogatására. Természetesen tanulmányozni kell a koszovói modell vegyes lakosságú területekre érvényes megoldásait is. Minél előbb meg kell szülessen egy olyan könyv, amely ezen dokumentumok részletes fordításait tartalmazza, s kiegészítője lehet Csapó József SZNT-elnök Autonómiák és autonómiatörekvések című munkájának. Ha nincs megoldás, akkor fel kell vetni az önrendelkezés jogát, Eva Maria Barki kisebbségi jogász tanácsát megfogadva, ahogyan tették Dél-Tirolban is, amikor szabadságküzdelmüket elindították.


Szerző: Hévizi Józsa




HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona