Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Eva Maria Barki Váralján: Az autonómia kompromisszum
[ 2006-08-31 - 21:27:29 ]

Kedves Magyar Barátaim a Kárpát-medencében!

Köszönöm a meghívást, örülök, hogy ismét itt lehetek.
A tavaly is arról beszéltem, tizenhat éve minden alkalommal arról beszélek, hogy a magyarságnak önrendelkezés jár, nem csak kisebbségi jogok. Kisebbségek a bevándorlók, a menekültek, a vendégmunkások, a vallási, a szexuális kisebbségek, ezeknek más jogok járnak, mint a nemzeti népcsoportoknak. A kisebbségek olyan közösségek, amelyekre nem a territoriális komponens jellemző, ezeknek csak diszkrimináció-tilalom jár. Ezzel ellentétben léteznek nemzeti közösségek, amelyek egy területhez tartoznak, ahol legalább három nemzedék óta élnek, s így őshonos nemzetiségek. Ezeket a közösségeket a nemzeti jogban népcsoportnak nevezik. Népcsoport azért, mert a nép fogalma a nemzetközi jogban külön jogokkal jár. Más jogok járnak például egy kínai kisebbségnek Budapesten vagy török kisebbségnek Bécsben, és más jogok egy autochton népcsoportnak. Egy kivétel van: a roma, szinti, tehát a cigányok, akiknek nincs territoriális kötődésük, mégis, nekik is járnak a népcsoporti jogok.

Azt mondhatják: de hát ha mindenhol a „kisebbség” megnevezést lehet olvasni a nyugati médiában is, a politikusok is ezt a fogalmat használják, akkor bizonyára ez a helyes. Ez sajnos nem így van, és sok mindent nem helyesen használnak Nyugaton, főleg ezen a szakterületen nem. Nyugaton hadilábon állnak ezzel a kérdéskörrel. Nyugat-Európában és az angol, valamint amerikai területen a mai napig nem ismerik el a kollektív jogokat. Sem az Európai Unió, sem a strassbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság nem ismeri el a kollektív jogokat. Csak az Európai Tanácsban született egy erre vonatkozó ajánlás, majd később a Gross-ajánlás, de ezek nem jogi normák, nem törvények. A nyugati államok: Franciaország, Nagy Britannia, Spanyolország, Görögország, és főleg az Egyesült Államok félnek a kollektív jogoktól. Félnek ettől, mint egy fertőző vírustól, mert azt hiszik, szét fogja bomlasztani országaikat. Franciaországban nem ismerik el más kisebbség létét, Görögországban sem, Spanyolországban a „baszk szeparatizmustól” félnek, ugyanez a helyzet Nagy Britanniában. Ezek az államok eddig akadályozták, hogy az Emberi Jogi Bírósághoz kollektív jogok ügyében lehessen fordulni, valamint hogy az EU alkotmányába bekerüljenek a kollektív jogok, a nemzetiségi jogok.

Más viszont a helyzet Nyugat-Európában és más Közép-Európában. Nyugat-Európában a nemzetállami eszme uralkodik, de Közép-Európában ez nem megy, és soha nem is volt ilyen: sem a Német-Római Birodalomban, sem a Magyar Királyságban. Itt hosszú időn keresztül egymás mellett éltek a nemzetiségek, és minden nemzet a Szent Korona tagja volt a Magyar Királyságban, nemcsak a magyarok. A magyar nemzetiségi törvény 1868-ban több jogot adott, mint a mostani európai nyelvegyezmény. A kollektív jogok gyakorlása, az önrendelkezési jog és a regionalizmus gyökerei Magyarországon találhatók. Az 1224-ben kibocsátott Andreanum (két évvel az Aranybulla után) tartalmazta Európa – és talán a világ – első autonómia-eszméjét. Magyarország az önrendelkezési jog bölcsőjeként világhírű. Éppen ezért érthetetlen, hogy ez az eszme teljes mértékben eltűnt Magyarországon. Sem a jogtudományban, sem a politikában nem foglalkoznak az önrendelkezési joggal. Magyarországnak kezdeményeznie kellett volna egy nemzetközi egyezmény létrehozását, hogy ne csak papíron létezzen ez a jog, hanem legyen végrehajtási mechanizmus is, mely a mai napig hiányzik. Az önrendelkezési jog az egyetlen, melynek a megvalósítása csak papíron létezik, megvalósításáért harcolni kell, különben üres, holt jog marad.

Mit jelent ez a magyarság esetében? A magyarság helyzete különbözik a más nemzeti népcsoportoktól. A kárpát-medencei magyarság történelme során soha nem állt szemben többségi nemzettel, sohasem volt kisebbségi helyzetben, mint például a németek, horvátok vagy más nemzetiségi népcsoportok a Magyar Királyságban. A magyarság tehát nem kisebbség, de népcsoport sem, hanem NÉP. Magyar nép. És csak egy magyar nép van a Kárpát-medencében. Trianon határokat rajzolt ceruzával, de ceruzával nem lehet szétválasztani egy népet. A nép marad, akkor is, ha idegen kormány alá kerül. A kormányok jönnek és mennek, a nép marad.

Tavaly arról beszéltem itt, hogy nincs romániai magyar kisebbség, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai, horvátországi vagy szlovéniai magyar kisebbség – csak egy magyar nép van a Kárpát-medencében, egy közös kultúrával, egy közös történelemmel, egy közös jogrendszerrel. Nem szabad hagyni szétdarabolni különböző nemzetrészekre, hiszen a magyar nép Trianon után is ugyanaz a magyar nép maradt, mint volt évszázadokkal ezelőtt. Ugyanaz maradt akkor is, ha különböző részei idegen uralom alá kerültek. A magyar népnek pedig jár, mint minden más népnek a világon, az önrendelkezés.

Az önrendelkezés azt jelenti, minden nép szabadon választhatja meg, hogy milyen politikai és jogi keretek közt akar élni, szabadon választja meg, hogy milyen országhoz akar tartozni, választhat aközött is, hogy független akar lenni, vagy csak a minimális belső önrendelkezési joggal, az autonómiával akar élni. Ezt az önrendelkezést megígérték az első világháborúban. A Wilson által ígért önrendelkezés volt az egyik motivációja a fegyverszünetnek. Ennek ellenére népszavazást csak Sopronban és Karintiában tartottak, tehát ott, ahol fegyveres ellenállás kényszerítette ezt ki. Mindkét helyen a nagyhatalmak elvárásaival ellentétes eredmény született: Sopronban Magyarország mellett döntöttek, Karintiában Ausztria mellett (itt még a szlovének is Ausztria mellett tették le voksukat), tehát mindkét helyen az eddigi hatalom mellett szavaztak. Mindig mondom, ezúttal is szeretném hangsúlyozni, hogy Trianonban a határokat az önrendelkezési jog semmibevételével húzták meg, a nemzetközi jog értelmében tehát semmis. Az önrendelkezési jog kötelező jog, ius cogens, nem is lehet róla lemondani, mindig fennáll, és minden szerződés, ami nem ehhez kötődik, semmis. Trianon egy másik ok miatt is semmis: tárgyalás nélkül jött létre, Magyarország kényszer alatt írta alá, tehát diktátumról lehet beszélni, nem szerződésről. Más kormányok hivatkoztak és hivatkoznak arra, hogy ha tárgyalás nélkül jön létre egy „szerződés”, akkor az semmis. Ezt tette például Kína, mikor visszaszerezte az ópiumháború idején elvesztett területeket, Nagy Britannia pedig elismerte a hivatkozási alapot. Kevesen tudják, hogy Hong Kong elsősorban nem azért került vissza, mert lejárt a bérleti szerződés, hanem azért, mert semmis szerződés volt az alapja. Spanyolország is arra hivatkozik Gibraltár esetében, hogy az uttrechti békeszerződés semmis és diktátum, hiszen tárgyalások nélkül jött létre. Spanyolország emiatt az ENSZ-hez fordult. Gibraltár helyzete sokkal bonyolultabb, mert ott már nem is élnek spanyolok, csak angolok, mégis az ENSZ határozata kimondta, hogy nemcsak a népszavazás eredménye mérvadó, hanem az is, hogy a Gibraltár mindig Spanyolország történelmi és kulturális része volt. Ez nem érvényes a magyarságra?

A magyarságnak ugyanazok a jogok járnak, mint az észteknek, litvánoknak, letteknek, horvátoknak, szlovéneknek, szlovákoknak, tavaly óta ide tartozik Montenegro, Koszovó függetlensége pedig csak idő kérdése, de Dél-Tirolban is újra felmerült az önrendelkezés körüli vita. A magyar politikában az önrendelkezés sajnos még mindig tabu. Ezt bizonyítja az is, hogy a tavalyi váraljai beszédem után két nappal az egyik volt külügyminiszter hamelini patkányfogónak nevezett, de sajnos nem rendelkezem ilyen képességekkel, ugyanis szívesen hozzájárulnék egy patkánymentes ország megteremtéséhez – úgy hallottam, sok van itt belőlük… Ide tartozik az is, hogy a miniszterelnök úr nemrégiben a Népszabadságnak adott interjújában azt mondta, hogy hamis próféta aki azt állítja, hogy a trianoni sebeket lehet gyógyítani. Ez a két politikus mondta ki a magyar külpolitika valóságát: feladták a határon túli magyarságot. Csak egy Ermacora-idézettel tudok erre válaszolni. Ermacora, aki világszerte az egyik leghíresebb nemzetközi jogász volt, az ENSZ egyik emberi jogi szakértője, az osztrák kormány tanácsadója, aki jelen volt valamennyi dél-tiroli tanácskozáson, 1991-ben Dél-Tirolról írta utolsó könyvét, Dél-Tirol, az akadályozott önrendelkezés címmel. Ennek az előszavában ez olvasható: „Aki nem foglalkozik az önrendelkezéssel, aki nem teszik fel magának a kérdést, hogy az önrendelkezési jog, amely végigsöpört Európában, nem érinti-e a dél-tiroli népet is, az politikai analfabéta.” Sajnos Magyarországon ma politikai analfabetizmus uralkodik. Azok között is, akik azt hangoztatják, hogy az Európai Unió majd megoldja a nemzetiségi problémákat. Erre jó példa a mai Szlovákia, de az Aaland-szigetek vagy Dél-Tirol esetében is fellépett az autonómia ellen, Dél-Tirol esetében már kész volt a kereset, amelyet az Európai Bíróságra akartak beadni, s csak az utolsó pillanatban sikerült megakadályozni. Az Európai Unió biztosan nem tud, és nem is fog segíteni.

Mi a teendő?
Valóban, túl sokat beszélek a jogról, konkrét teendőkről kellene szólni. Az EMI-táborban előadást tartottam a dél-tiroli szabadságharcról. Mikor azelőtt újra áttekintettem az önrendelkezés kiharcolásának történetét, nagyon szomorú lettem. Ott ugyanis minden héten történt valami: nyilatkozatok, tüntetések, felszólalások Dél-Tirolban és Ausztriában egyaránt… És mi volt itt? Ha csak egy tizedét csinálták volna, itt 90-91-ben, akkor már régóta rend lenne a Kárpát-medencében. Dél-Tirolban kezdetként aláírásgyűjtést szerveztek, melyen keretén belül a 240ezer dél-tiroli közül 155ezer adta a nevét az Ausztriához való visszacsatoláshoz. Ez volt az osztrák kormány alapja, amit külföld felé felmutathatott: ezt akarja a dél-tiroli nép. Ők soha nem nevezték magukat kisebbségnek vagy népcsoportnak. Ezeket a fogalmakat egy dokumentumban sem lehet fellelni. Mindenhol az áll: a dél-tiroli nép követeli az önrendelkezési jogot (mást soha nem követeltek). Tüntetéseket is szerveztek ezügyben, 1947-ben és rá tíz évre 35ezer ember vett részt, de sok kisebb tüntetés is volt, soha nem kevesebb résztvevővel, mint tízezer. Mind a rájuk nehezedő nyomás, mind pedig a hatósági atrocitások gyakoriak voltak, de bátran harcoltak mindvégig. Mikor az 1961-es ENSZ-határozat értelmében Olaszország nem volt hajlandó tárgyalni, az aktív ellenállás mellett döntöttek, ennek volt része a negyven magas feszültségű áramoszlop felrobbantása is. Ezután három hónappal már hajlandó volt az olasz kormány tárgyalóasztalhoz ülni, így dolgozták ki az 1972-es autonómia-csomagot, amit a dél-tiroliak vereségként értelmeztek. Egyesek azt mondják, a robbantások nélkül nem lenne ma dél-tiroli autonómia, mások szerint nehezítették a tárgyalásokat.

Mégis a siker kulcsát szerintem máshol is érdemes keresni. Az egyik összetevője az, hogy, mint már említettem, a dél-tiroliak soha nem autonómiát kértek, a kisebbségi jogokról nem is beszélve. Mindig csak a külső önrendelkezési jogot követelték, az Ausztriából hazatérő pártelnök az általa hozott autonómiacsomagot csak húsz órás vita után, 51 százalékkal tudta elfogadtatni. Ezt is csak azzal a fenntartással hagyták jóvá, hogy az autonómia csak átmeneti állapot, az önrendelkezésről nem mondanak le. Ez a mai napig ott leng Damoklész kardjaként Olaszország felett. A tapasztalat tehát az, hogy csak az a kormány ad autonómiát, amely fél a szecessziótól. Ha egy kormány azt látja, hűséges állampolgár marad egy csoport mindenképpen, nem látja értelmét az autonómia biztosításának. Így volt ez az Aaland-szigeteken és így lenne Koszovóban is, de most már késő. Az autonómia tehát kompromisszum, kompromisszumot pedig a tárgyalás végén kell kötni. Aki magával a kompromisszummal kezdi a tárgyalásokat, az eleve csődöt mond.

A következő fontos feltétel az anyaország védelme, segítsége. Ausztria azonnal felvállalta Dél-Tirol ügyét, amint elnyerte függetlenségét, és nemcsak az ENSZ elé vitte, hanem az egész külpolitikájának ez állt a középpontjában, nem félve komoly konfliktusokba bocsátkozni Olaszországgal. Ettől némileg különbözik például az a Kovács László-i kijelentés a bukaresti parlamentben, hogy a magyaroknak és a románoknak csak egy közös ellenségük van: a magyar nacionalizmus. Ausztria soha nem tiltakozott Dél-Tirol csatlakozási kívánsága ellen, álláspontjuk az volt, - a külügyminiszter szavaival – hogy az önrendelkezés nem bűn, és nem baj, hogyha a dél-tiroliak élni akarnak vele. Ez a magyarságra is érvényes.

Hogy lehet élni az önrendelkezési joggal?
Ahogy már mondtam, az önrendelkezési jog papíron megvan, de a megvalósítás érdekében harcolni kell. Először faktumokat kell teremteni, a jogot azután lehet elnyerni, mert a faktumok normatív ereje mérvadó.

Az önrendelkezés olyan jog, amellyel csak a nép élhet, nem a kormány. A nép akaratát pedig hallani és látni kell. Meg kell kérdezni a népet. Egy ilyen kezdeményezés született most az EMI-táborban, és én bízom abban, hogy a fiatalok kézbe veszik most az ügyet. Aláírásgyűjtést kell indítani az egész Kárpát-medencében, meg kell kérdezni a magyarságot, mit akar: maradjon a mostani helyezet, vagy felül kell vizsgálni Trianont. A trianoni béke befejezetlen maradt. Trianont be kell fejezni. Dél-Tirolban most is javában vitáznak az önrendelkezési jogról, 2009-ig közös fővárosa lesz Észak-és Dél-Tirolnak, és független Tirolt szeretnének – nem akarják már Bécset.

Mi októberben ünnepeljük a magyar szabadságharc ötvenedik évfordulóját. Ez a szabadságharc egy klasszikus önrendelkezési harc volt. Ez a harc is befejezetlen maradt. Magyarország elnyerte függetlenségét, de a magyarság egyharmada még mindig nem élhet önrendelkezési jogával. Végig kell vinni ezt az önrendelkezési harcot! Nem kell már erőszak és fegyver. A legnagyobb fegyver a nép. Amikor 1989-ben Lipcsében egymillió ember ment az utcára, és semmi mást nem tett, mint hogy azt mondta: „Mi vagyunk a nép!”, akkor ezellen a világon semmilyen diplomácia nem tudott tenni.

A magyar parlament elnöke, Szili Katalin azt mondta augusztus 20-i beszédében: „Ha Szent István most élne, régiókban gondolkodna.” Én azt gondolom, Szent István, aki most fentről néz ránk, azt mondaná: „Vissza kell állítani azt az önrendelkezést, amit én megszereztem nektek. Vissza kell állítani a magyarság megérdemelt helyét Közép-Európában.” Mert a Kárpát-medencében mi vagyunk a nép.

Múlt vasárnap, augusztus 20-án intő jelt kaptunk, hogy eddig rosszul tevékenykedtünk, túl passzívak, hallgatagok voltunk. Cselekedni kell, harcolni kell, hogy augusztus 20-án ne gyászolni kelljen, hanem ünnepelni tudjunk.

Isten, áldd meg a magyar népet!
Váralja, 2006. augusztus 26.

Eva Maria Barki





Még nincs szöveg...



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona