Civilek, politikusok, nemzeti érzelmű fiatalok az EMI-táborban
[ 2006-08-29 - 23:32:02 ]

A politika ideje lassan lejár, és inkább a civil szféra fogja átvenni a magyarság létkérdésének a felvállalását, hogy fennmaradhassunk. Sokan gondolták ezt így az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság által a Gyergyószentmiklós melletti Négyes Motelnél szervezett EMI-táborban is. A magyarságukat bátran vállaló fiatalok szerint nagy szükség lenne az anyaországgal történő együttműködésre, és arra, hogy a magyar politikai is segítse Erdély autonómia törekvéseit.

A Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának Benkei Ildikó készített összeállítást.

– Hogyan látja Erdély, és az erdélyi magyar ifjak helyzetét?

– Alkalmazkodnunk kell az újonnan alakuló helyzetekhez, az Európai Uniós csatlakozáshoz. Magyarország nagyon gyengül, átverték. Nekünk kell erősnek lennünk, itthon. Olyan magatartású példát kell mutassunk, ami az anyaországból hiányzik. Fogyunk, kevesen vagyunk, és látjuk ezeket a problémákat. Az Erdélyi Magyar ifjaknak is köszönhetően lassan egymásra találunk, attól függetlenül, hogy fölöttünk mi történik, hogy a politika mit határoz. Ha mi ilyen helyeken össze tudunk gyűlni, el tudjuk mondani, hogy mik a problémáink, és látjuk, hogy nem vagyunk egyedül, akkor ez olyan erőt ad, hogy kívülről senki nem tud befolyásolni. Hogyha ez sikerült, akkor azt mondom, hogy nincsen mitől félnünk, feltámadunk. Magyari Levente vagyok.

– Honnan, Gyergyószentmiklósról érkezett?

– Gyergyószentmiklósról, igen.

– Megalkuvás helyett nemzetpolitikát követeltek tavaly az első EMI tábor szervezésekor. Most, idén, mi a jelszó?

– Bagoly Zsolt vagyok, az EMI alelnöke. Az idén a jelmondat: „Aki magyar velünk tart!” Azért ez, mert ebben az évben a központi téma 1956. Ez volt az utolsó legnagyobb önrendelkezésért vívott harcunk, és véleményünk szerint a megalkotandó nemzetpolitika - a jelenlegi helyzetben - az önrendelkezésért vívott harc köré kell hogy csoportosuljon. Azért nevezem megalkotandónak, mert jelen pillanatban nem mondhatnám, hogy a magyarság önrendelkezhet. A Felvidéken, a Délvidéken, Kárpátalján, de Budapesten sem. Épp arról próbálunk beszélgetni, például az autonómia- vagy a nemzetpolitika-kerekasztalon, hogy lehet-e ezügyben, mondjuk az RMDSZ-re még valamilyen érdemleges nyomást gyakorolni? Érdemes-e? Én úgy gondolom, hogy nem, egy belső megtisztulás nélkül, vagy egy alternatív párt megjelenése nélkül tíz év mellékvágány után lehetetlen ezt a versenypártot valós érdekképviseletre kényszeríteni.

– Ha megvalósulna az önrendelkezés, miben lenne más az önök, az erdélyi fiatalok élete?

– Elsősorban abban, hogy abból az alapvető emberi jogból kiindulva, hogy az ember saját sorsáról maga dönthetne.

– Úgy érzi, hogy korlátozva vannak önnek, mint kisebbségnek a jogai?

– Hát egyrészt én nem vagyok kisebbség, én erdélyi magyar vagyok, azon belül székelyföldi. Székelyföldön egyáltalán nem vagyok kisebbség. Én annak a nemzetnek a része vagyok, amely 1920-ban szerte-szét szabdaltak, mesterséges határok révén. És igenis úgy érzem, hogy korlátozva vagyok alapvető emberi jogaimban. Kezdve attól, hogy nincsen magyar egyetemünk, vagy meggátolják a székely hagyományok alapján történő székely székek szerveződését. Könyörgöm, egyáltalán, hogyha nem lehet még népszavazást sem szervezni erről, vagy akár nem indulhat egy alternatív magyar párt az RMDSZ-szel szemben, mert az Bukaresttel közösen akadályozza meg az RMDSZ, akkor nem tudom… Hát ilyen alapvető dolgok, hogy az ember szerveződhessen, ezt gátolják meg. Akkor igenis azt mondom, hogy korlátozva vagyok, vagyunk. És akkor most nem beszélek arról a csíki bácsiról, akit megvernek a román rendőrök, mert nem tud románul. Nem beszélek arról, hogy a Szent Anna tónál részeg román rendőrök verik meg a magyar fiatalokat csak úgy passzióból, vagy egyáltalán Gyergyóditróban a Székely Nemzetgyűlés után a szórakozóhelyen provokálnak a civil ruhás csendőrök azért, hogy összeverhessék a székely fiatalokat. Vagy arról, hogy a csíkszeredai román iskolába kényszerült magyar fiatalok vállára román zászlót terítenek, és énekeltetik velük a román himnuszt, így avatják fel őket.

– Soós Sándor, EMI elnök vagyok. A politika ideje lassan lejár, és inkább a civil szféra fogja átvenni a magyarság létkérdésének a felvállalását, hogy fennmaradhassunk. Mi megszerveztük annak idején a Bolyais tüntetést az egyetemért, akkor nem egy bársonyszékért harcolunk. Ez a lényeg, hogy összeszedjük az olyan magyar fiatalokat, akikkel tervezni lehet, gondolkodni lehet, és cselekedni.

– Szász Veronika.

– Egyesült Magyar Ifjúságot 2003-ban hoztuk létre. És 2003-ban léptünk testvérszervezeti viszonyra az Erdélyi Magyar Ifjakkal. És idén rendeztük meg második alkalommal, a Gyergyóban a nemzeti táborunkat. Mi azt szeretnénk, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak tevékenysége mellett Délvidékre és Felvidékre is irányuljon figyelem. Ezért elindítottuk az Délvidékért aláírás gyűjtést a magyarverések ellen. Illetve az ősszel kopjafát avattunk a Délszláv háborúban elesett magyarok emlékére. 18 ezer tankönyvet gyűjtöttünk össze, és ezeket délvidéki helyre juttatjuk el.

– Az egyik előadás témája az, hogy lesz-e erdélyi magyar önrendelkezés az Európai Unióban. Toró T. Tibor, az RMDSZ képviselője.

– Az autonómia elsősorban azon múlik, hogy az erdélyi magyarok akarják-e ezt, illetve képesek-e olyan érdekképviseletet, olyan vezetőket választani, akik nemcsak retorikai szinten, hanem politikai cselekvések szintjén is képviselik. Az, hogy az EU csatlakozásban nem sikerült olyan feltételeket kicsikarni az EU részéről, illetve az országjelentésben nem kerültek bele olyan tételek, amelyek kézzelfogható fogódzókat adtak volna az erdélyi magyar politikusoknak, vagy az erdélyi magyar civil társadalomnak, hogy az autonómiájához közelebb kerüljön, az a politikusok hatékonyságát minősíti. De semmiképpen sem jelenti azt, hogy fel kell adni a programot. Inkább arra világít rá, hogy az önszerveződés, az önerő, a saját maguk erejébe vetett hit lesz talán fontosabb, mint az egyéb külső tényezők.

– Sokan a Magyar Parlament szemére vetik, hogy feltétel nélkül megszvazták Románia EU csatlakozását, bizonyos feltételeket kellett volna szabniuk az erdélyi magyarság érdekében. Egyetért-e ezzel?

– Egy sokkal inkább összehangolt diplomáciai és politikai cselekvéssorozatot kellett volna elvégezni ahhoz, hogy ne ott kelljen, a hegy alatt abrakolni a lovat, amikor a Magyar Országgyűlés szavazott. Ott már a csatlakozás el volt dőlve. Az Országgyűlésnek ez a potenciális vétója inkább arra lett volna jó, hogy a folyamatban talán kedvezőbb helyzetet teremteni az erdélyi autonómia részére, de semmiképpen sem tartottam volna én hosszú távon egészségesnek ha a Magyar Országgyűlés él a vétójogával.

– A jelenlegi szlovákiai események azt mondatják, hogy talán túl nagy reményeket fűztünk a kisebbség ügyében az EU csatlakozáshoz. Szilágyi Zsolt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

– A szlovákiai, pozsonyi jövőkép Románia esetében is bekövetkezhet. A tanulság az, hogy az intézmények, amelyeket teremtünk, azok megmaradnak. A kormányzati pozíciók, az államtitkári és miniszteri helyek pedig egy kormányváltáskor elúszhatnak. Éppen ezért, arra kell koncentrálnunk, hogy nem a politikai széljárástól függő, hanem önálló lábakon megállni tudó, és a közösség ügyeit hatékonyan megoldani tudó intézményeket teremtsünk. Az erdélyi magyarok megmaradásának az ügye nemcsak Székelyföldi, nagyváradi, vagy szatmárnémeti ügy, hanem Kárpát medencei magyar ügy. A nemzetközi politikában egységes magyar érdekérvényesítésről kell gondolkodni, amely kapcsán nyilván nem kerülhető meg az anyaország mindenkori kormányának a szerepe és a felelőssége. Nem képzelhető el sikeres magyar érdekérvényesítés akkor, hogyha az anyaország kormánya és a határon túli magyar szervezetek között nincs állandó párbeszéd - lásd MÁÉRT. Márpedig sajnos, hogy mostanság nincsen, és úgy tűnik, hogy azok az intézmények is veszélybe kerülnek, amelyek mostanáig egyébként jól működtek. Az autonómia megvalósítása, illetve, a magyar közösség jogai - úgy érzem - egyenes módon arányosak az ország európaiságával. Az európaiság fokmérője. Amennyiben Romániában, Erdélyben a magyarok jó fogják érezni magukat, az ország akkor európai válik. De egész addig ezt nem mondhatjuk el. Az autonómia a demokráciához nélkülözhetetlen, a szabadságnak a kifejezője. Az autonómia által válhat szabaddá, az egyén etnikai, nyelvi, vallási, közösségi identitása, illetve ennek gyakorlása. És a nemzetközi színtéren elsősorban Brüsszelben, hogyha Románia is EU tag lesz, akkor különösen. Brüsszelben egy sokkal erősebb külpolitikát kell hinnünk. Be kell vallanunk őszintén, hogy az elmúlt 10 évben az erdélyi magyar külpolitika majd, hogy nem, nem létezett. És a kisebbségi törvénytervezet csődje azt mutatja, hogy nem csak a parlamenti eszközöket kell megragadni, hanem a nyomásgyakorlás minden olyan eszközét, amellyel tudatosítani lehet - egyrészt - a magyaroknak, hogy a nemzeti szolidaritás, a magyar összefogás része lehet az autonómia harcnak. Másrészt a román többséggel megértetni azt, hogy az autonómia nem veszélyeztetné a román államiságot. Hanem pontosan úgy, hogy a nyugat európai uniós tagállamok esetében történt - Spanyolország, Finnország, Németország, Belgium, Olaszország, és a többi ország -, ahol sikeresen alkalmazzák az autonómiaformákat. Nagyobb lesz a béke, a stabilitás, a társadalmi biztonság. Elégedettek lesznek az emberek, és ettől a gazdaság is jól fog menni. Dél Tirol is ezt mutatja, amíg autonómia van, addig Dél Tirol az egyik leggazdagabb európai régió. Hát ha a Székelyföldnek autonómiája lesz, rövid időn belül Székelyföld lesz Románia egyik leggazdagabb régiója.

– Böjte Csaba atya.

– Úgy látom, hogy sok kis autonómiából tevődik össze egy nagyobb autonómia. Hát én szeretnék egy autonóm gyermekvédelmi hálózatot kiépíteni Erdélyben. Különféle más területeken is, hogyha mindenki a maga is autonómiáját kiépítené, hát gondolom, akkor megszületne ez az autonómia. Tehát én nem kikiáltani akarom az erdélyi magyar gyermekvédelem autonómiáját, hanem megcsinálni. És ezt ajánlom másnak is. Amikor tavasszal leégetjük itt a füvet, akkor, mikor a fű kinő az eső után, akkor nem fekete kormos fű nő ki, hanem szép zöld. Az utánunk jövő generációk nem öröklik a mi kompromisszumainkat, félelmeinket, bűneinket, hanem jó látni, hogy a gyerek oda jön hozzám, és nem érti. És azt mondja, hogy Csaba testvér miért mentél május 1-én felvonulni, hogyha nem szeretted? És nem tudom megmagyarázni a gyerekemnek, mert neki az egyszerűen idegen. És mi van akkor, hogyha az utánunk jövő generációknak mindinkább egyértelmű lesz, hogy én szeretek lezuhanyozni, hát miért ne zuhanyozzon le a másik is. És ha szeretem azt, hogy szabad vagyok, és ne szóljanak bele az én életemben, miért ne lehetne más is szabad? Én ebben bízok, nem a politikusainkban bízok, hanem abban, hogy mindig jönnek új emberek, akik számára magától értető az ami az elődeinknek talán nem volt az.

– Közben érkezik az esti koncert szereplőjének, a Kárpátia együttesnek a vezetője. Petrás János mit hozott Böjte atyának és a gyerekeknek?

– A Kárpátia zenekar felajánlott 130 ezer forintot az itteni táborbeli gázsiból. Ez végül is maga a benzinköltségen kívül az összes összeg, amit mit itt kaptunk. Gondolom, hogy legeslegjobb helyre kerül.

– Lesz helye?

Böjte Csaba:– Van nekünk egy együttesünk, nagyon ügyesen zenélgetnek, és állandóan ölnek meg, hogy valami hangszert, és erősítőt és ilyesmiket vegyek. Hát akkor átadom ezt a pénzt, hogy a zenéből zene legyen. Isten fizesse meg jóságotokat!

Benkei Ildikó, Kossuth Rádió