Autonómia - elodázhatatlan
Lassan érlelési idejébe jut az autonómia követelése, de csak annak lesz elodázhatatlan, aki tenni is akar érte, és megtesz mindent, amit megtehet. Az autonómia kérdése azért érlelődik mert a történelmi birodalmak nemzeti államokra osztása ­ a népek önrendelkezési jogára hivatkozva ­ mindenütt sérülést okozott, és ezek a sebek azóta is üszkösödnek, újra és újra termelve a problémákat. Rossz megoldás volt, mert nem adott (nem is adhatott) országot minden nemzetnek, csak a szövetségeseknek osztott hadizsákmányt. Az új államok határain belül megindult a többségi nemzet hódítása, a kisebbek békés vagy erőszakos beolvasztása. Ez lett a nemzetközi rend, és ez a nemzetközi jogrend alapja ma is.

Európa abban a néhány nagy birodalomban élhetőbb életet adott a nemzetek sokaságának, mint a nemzetállamok korában. Amíg Európa nyugati részén az átalakulás lassú volt, szervesebben a fejlődéshez erőket összesítő lett, addig Európa középső és keleti részén háborús rendezés hozott létre nemzetállamokat, ahol ilyen megoldás még megannyi apró államokra szakítással sem hozhatott mást, mint több nemzetiségű államot. Illetve létrejött két majdnem tisztán nemzetállam, a német és a magyar, de azon az áron, hogy háborús vesztesként területeiket vesztették, nemcsak azt, ahol szláv és román népelemek laktak, de sokkal többet. A németeket egyszerűen elűzték, a magyarok kiszolgáltatott kisebbségbe kerültek, akiknek asszimilálása fontos államérdek lett a környezô államok részére. A képlet itt: az államalkotó a többségi nemzet, egyéb népek valami nyúlós, kocsonyás rendezetlenségben viszonyulnak az államhoz, sok kötelezettséggel és kevés jogokkal, bűntudattal, kifosztva, megalázva.

A jaltai korszakot lezárta a máltai korszak, ami ezen a téren semmit nem tett a helyére, de legalább a szovjet katonai és politikai felügyelet elmúlt. Azután összeomlott a Szovjetunió, Kárpátalja magyarjai új állam keretébe kerültek. Kettévált Csehszlovákia, a trianoni­párizsi döntés határozatait megörökölte Szlovákia, szétrobbant Jugoszlávia, ott a háborús események miatt felére csökkent a délvidéki magyarság létszáma. Lehet, hogy sikertelen lett volna, de halvány kísérlet sem történt a magyar kormányok részéről a terület- és népességrabló igazságtalanságok enyhítésére, hivatkozással az egykor kedvezményezett államok megszűnésére.

Európa politikai irányzatai mindig a nyugati partvidékről indultak ki, és minél keletebbre hatottak, annál több kárt tettek. A kommunizmus is onnét eredően háramlott vissza ránk keletről. A szovjettől hátrahagyott hatalmi és gazdasági vákumot is az atlanti bázis tölti ki.

A magyar nemzet minden nap tapasztalja, hogy a nemzetállam-eszme kárpátmedencei megvalósulása a természet törvényeivel ellentétes, a trianoni sorozat újabb csapásaként fogadtuk, hogy az európai egyesülés változatlanul hagyja a gyűlöletben és bosszúban fogant államszemléletet. Szlovákia uniós tag lett alkotmányának fasiszta Herrenvolk törvényével, és figyelmeztetés ellenére sem kerültek valamilyen kozmetikálásra a Benes-dekrétumok fajüldöző jogrendjének ma is ártó rendelkezései. Románia is tag lesz alkotmánya azon tételével, hogy Románia a román nemzet állama. Érthetetlen, hogy ezek így beépülnek az európai uniós jogrendbe.

Valami azért megindult az autonómia kérdése terén. Amikor az unió megköveteli az államok szuverenitásának és fizikai határainak részleges lebontását, felszínre kerül egy eddig eltakart felület, amely már a nemzetek Európa-térképét mutatja. Az út még hosszú odáig, hogy a nemzetközi jog az állam fogalma mellett a nemzet fogalmát is általánosan elfogadja, de ez benne van a fejlődés logikájában. Belátjuk, hogy készületlenül érte a magyar politikai elit alkotmányszemléletét az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság által meghirdetett azon tétel, ami a nemzet fogalmának alkotmányjogi szintre emelését követelte, ami nem tételesen de értelemszerűen jelen volt a Szent Korona-tanban, amit a polgári liberális államfelfogás nyugati mintára az állampolgár fogalmával helyettesített be. Egy vélemény szerint határokon átnyúló jogrendet addig nem lehet elfogadtatni, amíg a nemzetközi rendszert a nemzetállami paradigma uralja. Ez így is van, csak részünkre pont így nincs jól. Nekünk magyaroknak a trianoni zárlat enyhítésére a nemzetfogalom alkotmányba foglalása és érvényesítése az egyetlen út, hiszen területi rendezésről szólni sem lehet. És a magyar politikai elit kötelessége lépni a nemzetegyesítés útvonalán, annak során, hogy sorvad az állam szerepe, és hogy a nemzet egy akar lenni.

A követelésekkel a katalánok nálunk elôbbre járnak. Katalónia 6,8 milliós népe autonómiát vívott ki magának az évtizedek során. A katalán autonóm kormány miniszterelnöke, Josep Bargallo i Valls, nyilatkozta az alábbiakat Budapesten (Népszabadság, 2006. feb. 6.):

“Európában nagyon kevés a »tiszta eset«, amikor az állam és a nemzet egybeesik. Vannak kulturális közösségek, nemzetek, amelyek nemcsak egy államban élnek, ilyen a magyar és a katalán is. Ugyanakkor léteznek kulturális közösségek, amelyek más közösségekkel együtt alkotnak államot. Európának meg kell értenie, egy valóban egységes unió szerkezetének inkább a nemzeti közösségekre kell alapulnia, semmint a hagyományos nemzetállamokra. E folyamatban az államoknak persze el kell ismernie a másik ország történelmileg kialakult területét. Ugyanakkor el kell ismernie a saját területén élők identitását, ezt kell tennie például a Magyarországgal szomszédos, jelentős magyar nemzeti kisebbséggel bíró államoknak is. Ezzel az országok a föderalizmus felé nyitnak. Katalónia most azt kívánja bizonyítani, hogy mindez megvalósulhat demokratikusan és a törvények tiszteletben tartásával. Demokráciában ugyanis a törvényi kereteket is meg lehet változtatni, ha a reformok ezt igénylik.²

Az autonómiával kapcsolatban kell, hogy megjelenjen a nemzet fogalma az unió nemzetközi jogrendjében. A magyar helyzetre jellemző, hogy az Európai Unió szerkezetében rejlő lehetőségeket elsőként egy emigrációs szervezet haszlálja ki. Erről szól az alábbi hír:

“Az erdélyi magyar közösség autonómiatörekvései szempontjából áttörést jelentő dokumentumot fogadott el strasbourgi plenáris ülésén az Európai Parlament. A Pierre Moscovici francia képviselő által készített jelentés súlyos hiányosságként és megvalósításra váró célként jegyzi a kulturális autonómiát. A szavazást megelőző napokban a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (New York-ban székelő emigrációs szervezet) egyénileg kereste meg levélben a 732 EP-képviselőt, hogy a Románia felkészültségéről szóló jelentésben megerősítést nyerjenek azok a cikkelyek, amelyek a magyar képviselők szorgalmazására kerültek be: a magyar nyelvű felsőoktatás állami támogatása, a kisebbségi törvény mihamarabbi elfogadása, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. A 247 igen, 224 nem szavazattal, 12 tartózkodás mellett az Európai Parlament által december 15-én elfogadott dokumentum erélyesen felszólítja a bukaresti hatóságokat, hogy az ország »előírt ütemterv szerinti csatlakozásának lehetővé tétele érdekében kielégítő módon számolják fel a jelentésben feltárt hiányosságokat«. Mi több, felismerve, hogy nem elég a jogszabályok meghozatala, azokat alkalmazni is kell, a Moscovici-jelentés 28. cikkelyében felszólítja az Európai Bizottságot, hogy »szigorúan és tárgyilagosan folytassa a csatlakozásra való felkészülés ellenőrzését és nyújtson segítséget a román hatóságoknak vállalt kötelezettségeik teljesítésében, nem csak a vállalt kötelezettségek tekintetében, hanem azok helyi szinten történő megvalósítása szempontjából is, nem tévesztve szem elől a helyzet alakulását azokon a területeken, ahol a korábbi jelentések változtatásokat igényeltek«. ²

Ugyanakkor Bukarestben holtpontra jutott a kisebbségi törvény képviselőházi vitája. Még súlyosabb, hogy már az RMDSZ kormánykoalíciós partnerei sem hajlandók elfogadni azt a jogszabályt, amelynek megalkotására a koalíciós szerződésben ígéretet tettek, és amelyet most az Európai Parlament is sürget. A képviselőházban 2006. február 15-ig elodázták a bizottsági jelentések megtételét, ami tovább tolja a kisebbségi törvény megszavazását, dacolva az EP-jelentéssel.

Frunda György a román parlament szenátora és Románia részéről az Európa Tanács képviselője dolgozta ki az ET közgyűlés jogi szakbizottsága megbízásából az 1735 számú ajánlást, amit azután az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elfogadott. Ez a dokumentum valójában elfogadja a kulturális nemzet fogalmát, és értelemszerûen a kulturális autonómiát. Arra biztatja a tagállamokat, hogy a jövőben ne határozzák meg magukat kizárólag etnikai alapon, azaz nemzetállamként. Ez utóbbi ajánlás rendkívül érzékeny Románia számára, amely alkotmánya első pontjában rögzíti, hogy Románia egységes nemzetállam.

Tehát megszületett az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság által követelt nemzetfogalom az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén ­megelőzve a magyar jogalkotást ­, egyelőre mint nemzetközi jogi meghatározás.

Frunda György az Európa Tanács jogi bizottságának alelnöke a nemzet fogalmát ajánlásában leválasztotta az állampolgárságról. Így például valaki kulturális értelemben a magyar nemzethez tartozónak vallhatja magát akkor is, ha nincs magyar állampolgársága ­ a nemzeti hovatartozás kulturális dimenziójának hangoztatásával. “Az általam megfogalmazott ajánlás magába foglalja a kulturális autonómiához való jogot ­ nyilatkozta Frunda György. ­ Az ajánlás fontos eleme az a passzus is, amely felhatalmazza az anyaországokat, hogy segítsék határon túl szakadt nemzetrészeiket jogaik megszerzésében, kiemelve ugyanakkor, hogy ez elsősorban azon országok kötelessége, amelyek területén az adott kisebbségek élnek. A jelentés sürgeti az ET minisztertanácsát, hogy vegye fel a kapcsolatot az Európai Unió szerveivel, annak érdekében, hogy a kisebbségi problémákra a jelentés alapján kielégítő megoldást találjanak. Gondolkoztam, hogy határozatként, vagy jelentésként terjesszem elő, végül a jelentés mellett döntöttem, mert ennek jelentősebbek a politikai és erkölcsi vonatkozásai is.²

Frunda szenátor “alkotmányellenes cselekedetével megszegte a parlamentben letett hűségesküt, nem Románia érdekeit képviselte² ­ ilyen vád érte két román párt vezetője részéről is, akik törvényes eljárást javasolnak ellene. Tehát Románia magyar nemzetiségű állampolgárainak érdekvédelme alkotmányellenes. Lesz még baj a balkániakkal.

Székelyföld autonómiája már nem tabu téma. A román politika ugyan még elzárkózik a kérdéstől, de az idő a kisebbségeknek dolgozik. Többek közt ez derült ki a Magyar Tudományos Akadémia kétnapos konferenciáján. A Magyar Tudományos Akadémia és a Duna Televízió közös szervezésében létrejött nemzetközi konferencia az európai autonómia modellekről február 3-án és 4-én zajlott. Sok neves hazai és külföldi tudós illetve politikus vett részt a kétnapos összejövetelen. Többek közt Tőkés László, Markó Béla, Duray Miklós, Tytti Isohookana-Asunmaa, volt finn kulturális miniszter, Tabajdi Csaba (MSZP) és Gál Kinga (Fidesz) európai parlamenti képviselôk, és Josep Bargalló Valls, a katalán kormány miniszterelnöke. A rendezvény célja volt bemutatni a sikeres autonómia-megoldásokat, és megvizsgálni az európai önkormányzatiságot is.

Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Duna Televíziónak nyilatkozva így fogalmazott: “Minden európai állampolgárnak joga van kifejezni a véleményét, gondolatait és megválasztani képviselőit, ami tulajdonképpen a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elve. Ennek természetes következménye, hogy egységben, egyes területen élô kisebbségeknek viszont joguk van olyan területi autonómiát élvezni, amelynek segítségével ôk a saját életüket, tudományos, kulturális, szakmai életüket megszervezik.²

Vizi E. Szilveszter szerint a tudománynak segítenie kell a politikát. A Magyar Tudományos Akadémiának mint intézménynek kell lennie a biztosítéknak, hogy ne legyen a politika eszköze az autonómia ügye. Az elnök fontosnak tartja, hogy elindul az Autonómia Csatorna a Duna Televízióban. Mint mondta: így az európai kisebbségek megismerhetik egymás törekvéseit.

“Az egyébként április 16-án, a két választási forduló között induló csatorna célja: érzékeltetni a világban élő magyarokkal, hogy van közös nevező, és ez a magyar ügy, a médiának pedig nagyon nagy szerepe és felelőssége van ennek megismertetésében.² A Duna Televízió elnöke, Cselényi László nyilatkozott így, és hozzátette: “Ez nem azt jelenti, hogy a Duna Televízió új csatornája, az Autonómia csatorna egy végeláthatatlan politikai esszésorozattal fog majd kedveskedni a nézőknek, hiszen ez ugyanolyan kulturális televízió lesz, mint amilyen a Duna Televízió régi csatornája, mert ez az, ami leginkább érzelmileg össze tud kapcsolni magyart a magyarral, de magyart a katalánnal, a baszkkal, a rétorománnal és bárkivel. Óriási a felelősség, és ezzel élni kell. Nekünk azt kell bebizonyítani, hogy Európában a kisebbségek vannak többségben.²

Cselényi László szerint itt az ideje számonkérni a művelt Nyugattól, hogy akarja-e a közép-kelet-európai kisebbségek autonómiáját, és hajlandó-e e törekvésekért valamit tenni. Még a tusnádfürdői médiabeszélgetések során így válaszolt Sylvester Lajos kérdésére:

“Elmondhatjuk, hogy soha nem volt ennyire rendelt ideje az autonómiának, mint éppen most. Ezt nem egy műsorral, hanem a televízió egész szellemiségével kell szolgálni. Nem elég bizonyos dolgokat csak kipipálni, hogy akkor hétfőn fél kettőig »eleget teszünk az autonómiának«. Az autonómiának primátusa kell hogy legyen. Minden időben. A televíziónak mindennap, minden porcikájával kell ezt az ügyet szolgálnia. Ezért szeretnénk két új csatornát indítani. Az egyik az Autonómia, a másik az Unió. Ez lesz a két cím. Reméljük, sikerülni fog. Nekem földhözragad realistának is kell lennem. Ha választani kell, hogy melyikkel induljunk,
akkor természetesen az Autonómia élvez elsőbbséget.²

További tevékenységről kapunk híreket (nem politikusok tevékenységéről, ők most mással vannak elfoglalva) az autonómia kérdésének felkarolásáról. Autonómia-klub címmel nyolcrészes sorozatot indított a Közép-Európai Kulturális Intézet, melynek középpontjában az európai önrendelkezési formák és a megvalósult autonómiák tapasztalatai állnak. Első alkalommal a Muravidék kulturális identitása volt a téma. Az eseményen részt vett Göncz László író, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója, valamint Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója. Az eseményen szó esett a szlovéniai kisebbségpolitikai fejlődésről és a szlovén modell helyi, regionális, országos intézményeiről. A sorozat a jövőben hivatott bemutatni a dél-tiroli, flamand, lapp mintákon keresztül az Erdélyben, Szlovákiában és a Vajdaságban élő kisebbségek helyzetét.

Autonómia-kerekasztalt tartottak Kolozsváron az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére február elején. Résztvettek az EMNT, a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége, a Magyar Polgári Szövetség, a Bihar megyei Magyar Polgári Egyesület, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács, a két református egyházkerület, az unitárius és az evangélikus püspökség küldöttjei. A kolozsvári rendezvénynek kinyilatkoztatott célja az volt, hogy erdélyi magyar összefogást kezdeményezzen a magyarság önrendelkezési törekvései mellett.

Megnyitó beszédében Tőkés László királyhágó-melléki református püspök, az EMNT elnöke a jó ideje bomlásnak indult erdélyi magyar közképviselet helyreállítását szorgalmazta az intézményesített párbeszéd helyreállításával, most, a huszonnegyedik órában, amikor az erdélyi magyarság autonómia-törekvésének nemzetközi szinten termékeny időszakát éljük. Rámutatott: “Nem nézhetjük tétlenül, hogy a kedvező európai parlamenti fejlemények ellenére fejünk fölött és nélkülünk döntsenek. Noha a körülményekhez képest eredményes időszakot élünk, és ma már nem lehet az autonómiát megkerülni, ha nincs megfelelő összefogás az erdélyi magyar önrendelkezés megvalósítására, fennáll a semlegesítés veszélye.²

Egy interneten lezajlott konferenciáról is hírt kaptunk, amit kolozsvári magyar professzorok szerveztek. Kisebbségi nyelveken oktató 25 európai egyetem ill. főiskola vett részt a világháló közvetítésével a tanácskozáson, úgy hogy részletes ismertetőt küldött be intézményéről, mintegy felük pedig aktívan bekapcsolódott a vitába, amelynek végén eldöntötték: kidolgoznak egy kisebbségi felsőoktatási chartát. Ezt a tervek szerint Gál Kinga fideszes képviselő fogja benyújtani az Európai Parlamentben. “Ebből az adatbázisból egyértelműen kiderült ­ mondta Hantz Péter fizikus, a kolozsvári Babes­Bolyai Egyetem adjunktusa ­, hogy a legkevesebb joggal bíró kisebbség a szerbiai, az erdélyi magyarság, illetőleg a kárpátaljai magyarságot is ide sorolhatjuk.²

Az autonómia a demokrácia alapeleme. Nincs szebb magyar feladat, mint a trianoni mélységből figyelmeztetni azokat a hatalmakat, amelyek a demokrácia nevében hoztak Európára olyan állapotot, amiben az autonómia égetően hiányzik.

Megjelent a Magyar Élet 2006. február 16-i számában.