Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció


A Felvidéki MPM kiáltványa

Egyesülést és felemelkedést a
Magyar Nemzetnek!
Forrás: www.disputa.ro 2002 év

A Felvidéki Magyar Polgári Mozgalom kiáltványa

Testvéreink, barátaink, polgártársaink!
A Trianon óta eltelt 82 esztendőben békével, alázattal, nyugalommal és
szorgalommal tűrtük jogtalan megaláztatásunkat, meggyalázásunkat,
megtépázásunkat és nemzeti megcsúfoltatásunkat - mi sem bizonyítja jobban
békés, tisztességes szándékaink feddhetetlenségét és nemzeti jellemünk
egyenességét, nagyságát. A Felvidéki magyar ember a Szlovák állam
leghasznosabb, legdolgosabb, legtermékenyebb állampolgára, az állam
éléskamrájának fáradhatatlan ellátója, a kincstár becsületes, törvényt
tisztelő adófizetője. Békésen munkálkodó, felvidéki magyar családok,
dolgozók, földművelők és értelmiségiek - egy szóval - polgárok vagyunk,
akiknek elegük lett a politizálásból, elegük lett a cselszövésekből, a
kényszerű kivárásból, meghunyászkodásból, az úgynevezett "türelemre"
intésből, a mások képmutatásából és álszenteskedéséből, a taktizálásból, a
számítgatásokból, melyekbe vezetőink, politikusaink, "szövetségeseink" és
"barátaink" kényszerítenek minket hosszú, hosszú évtizedeken keresztül.
Ezért feltartóztathatatlanul elérkezettnek érezzük az időt arra, hogy
nyíltan, bátran, egyenesen kiállva vállaljuk agyonhallgattatott akaratunkat,
nézetünket és álláspontunkat, majd sorsunkat békésen, de határozottan a
saját kezünkbe véve, újra szabadon ráléphessünk nemzetünk békés
újraegyesítésének útjára. Mindezen tények és valóságok tudatában most közzé
tesszük gondolataink, érzelmeink és akaratunk kivetülésének azon öszességét,
melyeket az alábbi pontokba igyekeztünk összesűríteni :
- Az I. világháború kitöréséért nem a Magyar Nemzet volt a felelős, a
Trianoni békeszerződés eredménye mégis (a mai napig!) a mindenkori
magyarságot sújtja kisebbségi elnyomással és bélyegzi meg nemzeti alapokon
háborús bűnösként! A II. világháború kitöréséért megint csak nem a Magyar
Nemzet volt a felelős, a Párizsi békeszerződés eredménye mégis (a mai
napig!) a mindenkori magyarságot sújtja kisebbségi elnyomással és bélyegzi
meg nemzeti alapokon háborús bűnösként! A Beneš-i dekrétumok szintén (a mai
napig!) a mindenkori magyarságot bélyegzik meg nemzeti alapokon háborús
bűnösként! Polgártársaim! Sem ti, sem gyermekeitek, sem szüleitek nem
tehetnek arról, hogy Európában milyen háborúk zajlottak a múlt század
elején, miért kellene hát némán tűrnünk és vállalnunk jogtalan
megaláztatásunkat, megtépázásunkat és megcsúfoltatásunkat? Mi a 21.-edik
század magyarjai vagyunk, teljességgel mentesek mások bűnétől!
- A Trianoni és Párizsi békeszerződések szerint az aláíró felek
kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség emberi
jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az
elcsatolt területeken nem érvényesült - történelmi tény az elcsatolt
területen élők erőszakos kitelepítése, internálása, deportálása, a jogaik és
vagyonaik megfosztása, templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele,
a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A szerződő
felek ezzel még a számunkra oly igazságtalan szerződéseket is megsérteték!
- A szerződéseket aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás
állott be: A Szovjetúnió, mint egységes állam megszűnt, Jugoszlávia, mint
egységes állam megszűnt, Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak
megszűnt. A szerződést aláíró jogi személyek tulajdonképpen nem léteznek!
- A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság a II. világháború kirobbantásáért és a
világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország akkori vezetőit vonta
felelősségre és büntette meg, azonban a Német Nép felelősségét nem
állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet mentesítette a kollektív
felelősségre vonás alól. A világháborút az akkori Németország vezetősége
szította és robbantotta ki, a Német Népet mégsem terheli a kollektív
bűnosség terhe, sőt, Németország a mai Európa meghatározó, újraegyesített és
vezető jelentoségű ereje. A Magyar Nemzet is ilyen egyesült, jelentős erő
volt Európában, évszázadokkal a világháborúk előtt. Most itt az ideje, hogy
ez a történelmi erő újra békésen egyesüljön, természetszerűleg igazodva és
figyelembe véve az éppen végbe menő európai integrációs folyamatokat.
- A Felvidék történelmi, földrajzi elnevezés, használatának korlátozása,
betiltása, vagy esetleg teljes eltörlése nevetséges, felesleges, értelmetlen
és érthetetlen igyekezet. Ilyen logikát kovetve a "Záhorie", vagy a "Spišské
podhradie" - de legyen bármely más - történelmi, földrajzi elnevezést is
veszélyesnek, vagy kerülendőnek lehetne nyilvánítani. Ezért ne féljünk
bátran használni a "Felvidék, felvidéki" elnevezéseket, de nem csak egymás
között, magánban, mint valamilyen különleges, szokatlan vagy bensőséges
elnevezést, hanem nyilvánosan, hivatalos szinten, teljesen nyíltan, korlátok
és gátak nélkül, mint egy teljesen megszokott és bevett, hétköznapi
földrajzi és történelmi helységnevet.
- A Felvidék politikai, gazdasági, kulturális és történelmi múltja szorosan
és kitörölhetetlenül a Magyar Nemzethez, annak ezen térségben való
jelenlétéhez és munkálkodásához kötődik. Nem lett volna mit elvenni,
megörökölni tőlünk, ha előtte évszázadokig nem hintettük volna Felvidék
földjét tulajdon vérünkkel, verejtékünkkel. A Magyar Nemzet ugyanakkor
sohasem vezetett, vagy vesztett háborút, szerzett vagy veszített területeket
a Szlovák állammal, vagy a Szlovák Nemzettel szemben, a két nép történelmi
viszonyát a Felvidéken most mégis a győző és a legyőzött viszonyához lehetne
hasonlítani - a Szlovák Nemzet javára
- Nem akarunk határt revideálni, újraírni vagy újraértelmezni, ezt a durva
kalandorkodást már régebben megtették a Trianoni és Párizsi nagyurak, ezért
mi, a Magyar Nemzet gyermekei és a Kárpát medence történelmi örökösei nem is
akarunk ebbe a gőgös hibába beleesni. Sem Trianon, sem Párizs, sem Beneš nem
tudták megszüntetni és kiírtani a magyar lakosságot ebből a térségből.
Reményeink szerint a Szlovák Köztársaság és Magyarország is rövidesen az
egyre jobban erősödő Európai Únió tagjai lesznek, ezért bármilyen hőn
áhított határrevízió, vagy történelmi visszacsatolás teljesen feleslegesnek
és ostobának bizonyulna.
- Az EU-ban újra a régiók és a nemzetek fognak meghatározó szerepet
játszani, ezért mi is az Európai integráció teljes és odaadó hívei vagyunk,
mely integrációban többek között a Magyar Nemzet történelmi lehetőségét
látjuk a magyarság békés, természetes újraegyesülésére, a Magyar Nemzet
felemelkedésére és népünk évszázados, meghatározó szerepének
visszaszerzésére.
- Ennek egyik első és természetes lépéseként a Felvidéki Autonóm Terület
létrehozását tartjuk. Ezért a Felvidék magyarlakta területein hamarosan
szorgalmazni fogunk egy ENSZ által felügyelt népszavazás megszervezését a
független Felvidéki Magyar Területi Autonómia kérdésében, mely később az
Európai Únió egyik meghatározó és hasznos, szabad régiója lesz. A
népszavazás kiírását tömeges aláírásgyűjtéssekkel, nemzetközi apellációkkal
és támogató népgyűlésekkel fogjuk kezdeményezni. Nem államot, államformát
vagy területet akarunk változtatni, hanem figyelembe véve az alakulóban levő
európai integrációs folyamatokat, előrelátóan hozzájárulni egy erős, magyar
EU-régió létrejöttéhez, mely egyesülve, prosperálva és gyarapodva fontos és
meghatározó, gazdasági, stratégiai hozzájárulója lesz az egyesült Európai
nemzetközösség államháztartásának. Az EU-nak inkább érdekében áll egy erős,
életképes, egyesülten gyarapodó magyar népközösség, mint egy szétszabdalt,
gyökértelen, nemzeti öntudat nélküli, tengődő és fogyadozó
szórvány-kissebség. Be kell látni, hogy a Szlovák Köztársaság egyedül kevés
ahhoz, hogy ezt a régiót fenntartsa, felvirágoztassa és hasznossá,
biztonságossá tegye az Európai Államközösség számára. A mindenkori aktuális
szlovák kül- és bel-, vagy gazdaságpolitika ennek jól látható bizonyítékai.
- Célunk tehát egy Felvidéki Autónóm Terület létrehozása a nemzetközi és
európai jogszabályok törvényes keretein belül, a Szlovák Köztársaság
területén, mely autonómia később - az ország úniós csatlakozása után - az
Európai államközösség területén helyezkedik el. Nem Magyarországhoz akarunk
csatlakozni, hanem Felvidéki Autonóm Terület-ként az Európai Únió
államközösségéhez, és ezen belül később - teljesen természetesen,
folyamatosan és békésen - regionális szinten újraegyesülni a történelmi
Magyar Nemzet többi részével, ezzel véglegesen begyógyítva a Trianon, Párizs
és Beneš által nemzetünkon okozott sebeit és jogtalanságait. Az Autonómia
területén a hivatalos nyelv a magyar lenne - a szlovák nyelv használata
mellett. Az Autonómia teljes nemzeti önrendelkezési jogot hozna gazdasági,
politikai, iskolaügyi, védelmi, szociális, igazságügyi, egészségügyi és
kulturális - magyarul közigazgatási - kérdésekben, támogatná és szorgalmazná
az erős magyar családok gyarapodását és a nemzeti öntudat természetes
megerősödését, felemelkedését az Európai Únió törvényes és természetes
keretein, határain belül.
- Ha a Német Népnek lehetett és sikerült, miért kellene nekünk ölbe tett
kézzel szemlélni a most végbemenő történelmi európai folyamatokat, és
végérvényesen elszalasztani nemzetünk békés újraegyesítésének lehetőségét?
Ha az Ír Nemzet harcolhat az újraegyesítéséért, ha az Izraeli Nemzet
visszaállíthatta az országát, ha az amerikai gyarmatok létrehozhatták a
független Egyesült Államokat, miért kellene most a Magyar Nemzetnek
lemondania természetes felemelkedéséről, történelmi szerepének
visszaszerzéséről? Minden egyes nép a világon egészségesen büszke nemzetére,
kultúrájára, történelmére és gyökereire, miért kellene hát éppen nekünk
szégyenkeznünk vagy bátortalankodnunk azért mert magyarok vagyunk?

A kitartás ideje lejárt!

Most a szólás és a cselekvés ideje érkezett el!

Bátorság és vállalás!

Isten áldd meg a Magyart!!!
Forrás: www.disputa.ro 2002


Önrendelkezést !!!

Dobos László: ÖNRENDELKEZÉST!
Dátum: 2006-06-13 05:42 Beküldte: felvidek

Belpolitika, közélet Forrás: Szabad Újság
A szlovákiai magyarságnak nincs összefüggően megírt igaz történelme. A Madách Könyv- és Lapkiadó vállalkozott erre. Szarka László Felvidékről származó, kiváló történészt kértük fel, hogy álljon a sor élére. Közel egy tucat hazai és magyarországi történelemíró, kutató kezdte el munkáját...

A mai Közép-Európa Trianonnal kezdődött. Magyarország közvetlen szomszédai nemzetállammá alakultak; Szerbia, Románia, Csehszlovákia. A felsorolt államok mindegyike lekanyarított egy kis – ma már így is mondható – országnyi területet. Így jöttek létre a nemzeti nacionalizmusok, gazdasági nacionalizmusok, történelmi nacionalizmusok, s a magyar nemzeti közösségek mindmáig másodrendű polgárok a felsorolt államok területén.

1919-től a magyar nemzetiségek máig érő létküzdelmet folytatnak nyelvükért, műveltségükért, anyagi létükért. Egyenlőtlen létküzdelem, egyenlőtlen erőviszonyok.
Trianon óta a magyarság történelmének kegyetlen századát élte meg. Két nagyhatalom, világhódító éhsége: a német fasizmus, az orosz bolsevizmus. S ahogy már említettem, Kárpát-medencei nacionalista nemzetállamok diktatúrája. Csehszlovákiában, Szlovákiában kollektív bűnösség elve, ami alapjában a féktelen bosszúállás csinálmánya mindvégig érvényben van.
A történelem nagy eseményeit, sikeres csatáit előbb a győztes mondja el. Ilyen volt Beneš, aki 1940-ben a németek elől Angliába emigrált, innen küldözte magyarellenes dekrétumait (rendeleteit). Beneš már 1943. december 21-én bejelentette, hogy „az eljövendő Csehszlovákia a csehek, a szlovákok és a kárpátaljai nép nemzetállama lesz”.

Majd ehhez társul a kommunisták támogatása: Klement Gottwald 1944-ben a moszkvai rádióban azt nyilatkozta: országunkat hamarosan megtisztítjuk a piszkos német és magyar árulóktól. Néhány hónap után ezt meg is tetézte: szláv államot építünk, melynek demokratikus jogait a csehek, a szlovákok, az ukránok élvezhetik, a magyarok és a németek nem.

Gustáv Husák élő elmondásából tudom, hogy „1945 márciusában tárgyaló delegáció tagjaként Moszkvában jártam. Sztálin meghívott bennünket a Kreml vetítőtermébe, ahol lejátszották a Budapest ostromáról szóló tudósítói felvételeket. »Így kell, ez kell a magyaroknak. Most kell őket elintézni«.”

1947 októberében Vladimír Klementis külügyminiszter a következő javaslatot terjesztette a kormány elé:
„A lakosság egy csoportját úgy lehetne szétverni, hogy az már ne alkothasson összefüggő tömböt, és így már nem jelenthetnek viszályt”.

A beneši dekrétum és a kassai kormányprogram 1945 május 19-én keltezett, ami már a gyakorlati végrehajtást, vagyonelkobzást, kitelepítést pontosította... A zsidók pusztítására hasonlított mindez... Állatok szintjén, egymás hegyin-hátán... Sok tízezer ártatlan magyar lett lealacsonyított földönfutóvá... Sajnos, kevesen ismerik a XX. század legundorítóbb pusztító törvénygyűjteményét, a beneši dekrétumokat. 1919-től a kisebbségi magyar nemzetiségek máig érő létküzdelmet folytatnak nyelvünkért, műveltségünkért, anyagi létünkért... Egyenlőtlen küzdelem és egyenlőtlen erőviszonyok.

Parlamenti választások előtt állunk. Programok egymás mellett és egymás ellen. Egymáshoz közelítenek a szövetkező szándékok, szöges ellentétek, a hatalom csábítása és megszerzése. Vízválasztó szlovák nemzeti szín. Alárendelt a magyar megnyilvánulás.

Az 1989-es rendszerváltással választások útján bejuthattunk a szlovák parlamentbe. Remény, de szembe találtuk magunkat a „friss” magyarellenességgel. Egymás után: a magyar nyelvhasználatot csonkító erőszakos nyelvtörvények, a „demokrácia béklyói”, Mečiar magyarellenes „hősiessége”.

Úgy látszik, minden parlamenti választás előtt felbukkan egy magyarellenes szlovák nagy valaki. Most Ján Slota riogatja és fenyegeti a magyarokat. Igen, van ennek egy kínos megmosolyogtató humora, de ezenkívül egy felháborító komolysága. Egy párt elnöke milyen alapon s milyen jogon rugdossa, csúfolja évek óta a szlovákiai magyarokat – sőt az egész magyarságot?!

Prágában a közelmúltban a nagy szent hazafinak szobrot emeltek. Beneš szobor alakjában is hat. Lehet rá hivatkozni sokféleként, nem vesztette törvényi erejét. Hisz Ján Slota kirohanásaiban jelen van, csak ismételni, ismételni a világ végéig... Pusztítani kell a magyarokat, mert hát hogyan kerültek ide? Egyáltalán mit keresnek itt? Slota már ott tart, hogy a magyarok alaktalan, görbelábú, apró, a föld alól előbújt krampuszok voltak. Micsoda történelemismeret! Micsoda primitív gyűlölet!... Ján Slota a magyar honfoglalás ideológusa!

Hiszékeny volt az MKP, amikor 1998-as kormányzásának idején abban az igazságos változásban bízott, hogy a százezer magyar földönfutásának újraértelmezése megtörténik.
Csehek, szlovákok Benešt védik, mint történelmi szent embert. Lelkük rajta. Beneš a mi nemzetünkben „a magyar holokauszt atyja”. A felvidéki Mohács. Megéltük, megtapasztalhattuk, ajánlom magunknak amíg nem állítottunk emlékművet a Gulagba, a Csehországba, Magyarországra hurcoltak jegyzékével – tegyük meg ezt.

A Beneš-ügy a csehszlovákoknak mást jelent, mint nekünk... Hol van a kárpótlás? Hisz az utókor megteheti. A szlovákiai magyar református egyházat meztelenre vetkőztették. Elkobzott tulajdonaikat máig sem rendezték... Templomok, iskolák, erdők és földterületek. Igen, a kártérítés állandó mondandója lehet jelenünknek.

Hallani és látni itt Felső-Csallóköz őstulajdonosainak (akiket Csehországba vagy Magyarországra sepertek) földjét másod-, harmadrendű tulajdonosok nagy pénzekért árusítják. Igen, igazságtevés helyett kapzsi újgazdagok.

A szlovákiai magyarok politizálásának kezdete? Kisebb számszerűségünk okán másodrendűek vagyunk. Ez határozza meg emberi, erkölcsi, politikai magatartásunkat. S mi ennek a haszna? Mi ennek a társadalmi és politikai viszonzása? Sok mindenki kérdezhetné ezt. A magyar kisebbségi politika társadalmi viszonyulása a szlovák nemzeti léthez egyszerűen pozitív. A szlovákiai magyar magatartás hozzátett a szlovák politika demokratizálása egyensúlyának alakításához. Aki figyelte az elmúlt évek szlovák–magyar véleménycserés műsorait, a magyar jelenlét megoldásokat, egyensúlyt kereső magatartás volt. Hányszor került arra sor, hogy a magyar magatartás tartotta meg a kormánykoalíció egységét? Szerintem a magyar jelentlét és magatartás európai rangú véleményeket tesz le az asztalra. S mi ennek a viszonzása?

Az MKP országlása két időszakában (8 év) számos, nemzeti létünket erősítő szervezetek sorát vette le a parlament, illetve a kormány asztaláról. Csak a fontosabbakat említem:

1. Az első négy évben nyilatkozatban kellett lemondani a magyar egyetemről (Komárom)
2. A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája – a koalíció tagjai nem voltak hajlandók a magyar nyelvet regionális nyelvvé emelni. Felháborító, hogy a felvidéki magyar beszédet csak helyi nyelvnek tekintik.
3. Az MKP programra tűzte, hogy önkormányzati szintre emeljék a nemzetiségi kultúra anyagi támogatását... Nem ment.
4. 1998-ban az MKP hiszékenyen lemondta az autonómia igényét, illetve tervezetét.

Hosszú lenne a szlovákiai magyarság léte súlyos gondjainak sorolása... Legnagyobb tételek a megélhetés, az érvényesülés... A szlovákiai magyarság nagy része szegény, nélkülözve él. Az ígérgetések keveset mondanak, vagy semmit. Fakul a nemzeti érzés, soványodik a műveltség... Már fájó sorolni elmaradottságunk tételeit.

Az ország szlovákok lakta területeinek nagy része rohamosan fejlődik, a magyarlakta területekről ez nem mondható el. Slota úr s a hozzá hasonlók mit mondanak el erről? Másodrendű polgárai vagyunk e köztársaságnak.

Nemzetközi esemény volt Szlovákia számára a NATO-tagság, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozásunk. A NATO-tagság Szlovákia számára véget vetett a szovjet–szlovák viszonynak. Szlovákia magyar lakossága egyöntetűen igent szavazott.

Ugyanaz történt az unióhoz való csatlakozás dolgában. A magyar lakosság számarányában felülmúlta a szlovák lakosság szavazatainak számát. Szlovákia csatlakozása az Európai Unióhoz ugyanazt jelenti a magyar nemzetiségű számára is. Az egyenrangúságot. Május 11-én az EU meghívására részt vettem Brüsszelben az EU tagállamai népcsoportjainak tanácskozásán. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az EU-tagállamok népcsoportjai, kisebbségei – lásd a finnországi svédeket – egyenrangúak a többségi állampolgárokkal. Ezzel szemben a szlovákiai magyarságnak nincs semmilyen regionális joga. Az EU alapokmánya szerint a szlovákiai magyarok kisebbségi jogát az egyenlőség és egyenrangúság alapján kell rendezni.

A szlovák államiság kénye-kedve szerint nem lehet elkerülni a kulturális autonómiát. S nem lehet elkerülni a nemzetiségi önrendelkezés jogát sem.

Befejezésül sokan kérjük, hogy a parlamenti képviselők többet járják az országot. Néha az a benyomásom, hogy olykor túlóráznak is a parlamenti székeken. Parlamenti s kormányzati székekből másként néz ki politikai rendszerünk. Hasznos lenne, ha magyar minisztereink rendszeres időben külön kimutathatnák a magyar területek munkahelyi, műveltségi érvényesülési, termelési lehetőségeit – viszonyítva a szlovákok lakta területekhez. (A történelem mondja Mátyás király uralkodása idején, a lassan mozgó nemeseket a király a gömöri szőlőkben felülről lefelé haladva kapáltatta.)

Többet kell lenni az emberek között, s tenni az emberekért. Változik a szlovákiai emberi magatartás. A sokféle és a hosszú lejáratú ígérgetések, sajnos, fárasztják az emberi magatartást.



Riadó !

Riadó!

Maleczky József, a könyv szerkesztője

A budapesti Ünnepi Könyvhéten Duray Miklós új könyvvel jelentkezik, amelynek címe: Riadó! Vágják alattunk a fát!

Már a 2005-ben megjelent Duray Miklós-könyv címe, a Ne félj, csak higgy! is felszólítás volt. A biztatás közvetve vagy közvetlenül azoknak a magyaroknak szólt, akik attól féltek, hogy a magyar nemzet határokon áthatoló egyesítése a hátrányukra válhat. Akik – leginkább azért, mert a magyarországi kormányzat tudatosan gerjesztett bennük ilyen félelmeket – attól tartottak, hogy ha a környező országokba szakadt magyarok megkapják második állampolgárságuknak a magyart, majd Magyarországra özönlenek, és élnek mindazokkal a lehetőségekkel, melyek egyébként csak egy magyarországi lakhelyű magyar állampolgárnak járnak; akiknek a határon túli magyarok már idegennek számítanak: az erdélyi vagy partiumi magyar románnak, a felvidéki szlováknak vagy ukránnak, a szerbiai „jugónak” stb. Az így „gondolkodó” „magyarok” nemzetfelfogása hasonult a nyugat-európaihoz, mely szerint az állampolgárság azonos a nemzettel, és aki most nem magyar állampolgár, nem lehet tagja a magyar nemzetnek.
Duray azonban ezt éppen fordítva gondolja, és úgy is van rendjén. Azt mondja: aki a magyar nemzet tagja, bárhol él is, lehessen magyar állampolgár is. Erre a kívánságra egyebek között az is feljogosít bennünket – mutat rá új könyvében Duray –, hogy a magyar nemzetet már politikai nemzetté érése után szakították többfelé – nagyhatalmi erőszakkal –, vagyis midőn a nemzet már nem csupán azonos térségben vagy országban lakó, azonos nyelven beszélő, azonos fennhatóság alá tartozó és azonos állampolgárságú emberek együttese volt, hanem a nemzetté érésnek legfejlettebb szakaszában tartott. Tagjait nem csupán a nemzeti múlt közösségének tudata és azonos kultúrához való tartozásuk forrasztotta össze, hanem a nemzeti jövőnek a múltjából és jelenéből fakadó közös tervezése is – azaz közös politikai akarat is. Akkor tekinthető egy nép politikai értelemben véve is nemzetnek, ha társadalmi kultúráját közös politikai akarat: a nemzeti akarat jellemzi.
Ez a gondolati gömb Duray Miklós új könyve egyik vezérlőfonalának legnagyobb gombolyagja, és e könyvének címe is felszólítás: „Riadó!”. A riasztás azoknak szól, akik nem látják, vagy nem akarják látni, hogy a mostani politikai helyzetben végveszélybe kerülhet ennek a közös nemzeti akaratnak, pontosabban: az érvényesítése lehetőségének a helyreállítása. Akik azzal érvelnek, hogy Magyarországon 2006 tavaszán a többség akarata érvényesült, és ez az akarat demokratikus választásokon mutatkozott meg. Nem lehet egy választás demokratikus, ha nem jellemzi a nemzeti felelősségvállalás – mondja Duray Miklós. Arról lehetne vitatkozni, hogy miként tovább, ha már a nemzet újraegyesítésének meglennének az intézményes és törvényi feltételei, de arról nem lehet, hogy van-e szükségünk ezekre az intézményekre és törvényekre.
Könyvének fejezetei nem elsősorban a bennük levő írások tartalma szerint csoportosultak egy-egy egységgé, hanem leginkább Duray megszólalásának alkalmai és mikéntje szerint – különféle politikai történések, kulturális események, évfordulók és ünnepek adnak neki alkalmat ugyanarra: hogy a nemzet egyesítésének ügyéről, illetve az ezt akadályozó tényezőkről beszéljen.
A kötet három beszélgetéssel kezdődik, melyeket 2005 nyarán, a szerző hatvanadik születésnapja alkalmából készített vele egy-egy felvidéki és egy budapesti újságíró. A második fejezet a Hídlap című esztergomi újságban hetente közölt tömör és lényeglátó írások finomított és pontosított változatából állt össze. Ez a legolvasmányosabb fejezet, és az egész könyv gondolati mozaikjának is lehet tekinteni. Apránként, más-más nézőpontból szemügyre véve, rövidebben vagy hosszasabban, mint másutt, de felbukkan benne a kötetnek minden fontos kérdésköre. Ezek közül csak néhány: a nemzeti felelősség, a szabadság, a felszabadulás, az európai közösségből fakadó, vagyis inkább fakasztható lehetőségek, a trianoni döntés és mai megítélése, Edvard Beneš szobrának felállítása, a szlovák–magyar viszony története és mai alakulása, a Magyar Koalíció Pártjának erkölcsi és politikai bukdácsolásai, valamint megújulásának szükségessége stb.
A harmadik fejezet két nagy ívű történelmi értekezésből és a szlovákiai belpolitikai helyzetnek történelmi hátterű és mélyreható elemzéséből épül fel. Külön figyelmet érdemel a fejezetet nyitó tanulmány, mely a trianoni diktátum 85. évfordulójára való emlékezés gyanánt elmondott Duray-beszéd bővített változata, és a döntés történelmi hátterét olyan nézőpontból világítja meg, amilyenből nemigen szokás. Pedig csakis ebből a nézőpontból látható világosan, hogy miféle hatalmi törekvések mozgatták és módosították az antant törekvéseit, és miért követte olyan gyorsan az első világháborút a második.
A negyedik fejezet egésze a szlovákiai demokrácia állapotának, az ottani magyarság helyzetének elemzésével foglalkozik, és javító szándékú bírálatát adja az MKP politikájának. A szerző tudatosan helyezte a könyve központi helyén levő fejezetbe ezeket az írásokat – ezzel is arra figyelmezteti olvasóit, hogy a nemzetpolitika szemszögéből nézve nincs magyarországi és nincs felvidéki ügy – csak magyar ügy van. Kiemelkedő jelentőségű írása ennek a fejezetnek a Romlásunk újabb mérföldköve című. Ebből a Szlovákiában 2005 őszén tartott megyei képviselőválasztások eredményeit és tanulságait mutató közelkép rajzolódik ki, és Duray, sürgetvén a párt mihamarabbi megreformálását, itt is hangsúlyozza, hogy mennyire nemzetromboló hatású az, ha egynémely csoportok gazdasági érdekeinek érvényesítésére tevékenykedik a néptől megválasztott politikai testület, ahelyett, hogy a felvidéki nemzettest együttes és távlatosan feltérképezett érdekeit képviselné.
Az ötödik fejezet ünnepi alkalmakon elhangzott beszédeket tartalmaz, de egyikőjük sem az ilyenkor szokványos frázispufogtatás. Például a Rákóczi üzenetei című olyan alaposan elemzi a Rákóczi korabeli magyar és nemzetközi társadalmi és politikai folyamatokat, hogy még akár érettségiző diákok is kidolgozhatnák belőle az idevágó érettségi tételüket.
A hatodik fejezet gondolati ívének két végpontja: a tudatos nemzetpusztítás és a nemzeti önrendelkezés (az autonómia). Duray itt közzétett írásaiban is bejárja – sokadszor, de folyton újabb nézőpontok szerint is – az e két pont között elterülő hatalmas térséget. Az Autonómia, és…? című előadásban a leszakított magyar nemzettestek autonómiájának megvalósítását akadályozó körülményeket elemzi, rámutatva arra, mennyire nevetséges vagy irracionális félelem – vagy tudatos fondorlat – húzódik meg a magyarság autonómiájának ellenzése mögött. „A magyarságnak most már nyolcvanhatodik éve tartó Kárpát-medencei helyzete Európa egyik szégyene” – írja.
A hetedik fejezet egyetlen írása a szerző képviselő- és küzdőtársának, Komlósy Zsoltnak a búcsúztatása.
Duray Miklós egész könyvét Komlósy Zsolt emlékének megőrzésére ajánlja. Mi pedig ezt a Duray-kötetet is azoknak ajánljuk, akik szeretnének tenni a magyar nemzet megőrzéséért – már valamennyit azzal is tesznek érte, ha elolvassák.




HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona