Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció


Fórumos vélemények

Forrás Index fórum:
Ezek szerint az 1919-tól számított szlovákiai illetve az azt megelőző magyar asszimilációs jelenségeket egy kalap alá lehet venni. Hurrá!

Mit értesz azon, hogy "egy kalap alá venni"? Leírjam, hogy melyik volt szelídebb, melyik viharosabb vagy bűnösebb? És ebből mi hasznunk van? A szokásos sérelmi jajongás és százötven évre visszamenő önigazolások?

A lényeg az, hogy a folyamat természetes és nem lehet ellene tenni pusztán azzal, hogy elítéled vagy felhívod rá a figyelmet. Azzal meg kifejezetten gyorsítod, hogy a magyar belpolitika virtuálirredentizmusának ütőkártyájává teszed, mert ez egyrészt illúziókat és elzárkózást, másrészt aggodalmakat és politikai szembenállást gerjeszt. Sokszor próbáltam meg rámutatni arra a látszólagos paradoxonra, hogy ameddig irredentizmus létezik Magyarországon, addig a határontúli közösségek helyzetük semmi javulásával nem számolhatnak.

A lényeg az, hogy az asszimiláció természetes, azt csak korszerű és vonzó és jól érthető tartalmak és érdekek pozitív megfogalmazásával lehet ellentételezni.

Természetes volt, hogy a XIX sz. végén múlt század legelején a kassai német származású polgár Máraira magyarosítson,Szapucsek tisztelendő úr meg Serédi Jusztiniánra (Rudnay és Czernoch hercegprímások is szlovákok voltak). Hiszen a magyar állam és közegük ezt elvárta tőlük. Ma a kassai német polgárok, akik maradtak, nem élnek a magyar állam keretei között, ezért semmi okuk arra, hogy megőrizzék dualizmuskori gyors asszimilációjuk hagyományait.

És még egy szociológiai tényező, amiről gyakran megfeledkezünk: a XIX. szd végén a lakosság mintegy 80-85%-a élt a mezőgazdaságból, jellegzetesen agrárius kultúrával. A városi kultúra Magyarországon csak kisebb részben magyar, nagyobb részben német vagy németes-zsidó kultúra, illetve legexkluzivabb rétegeiben arisztokrata-kozmopolita volt.

Az agrárius jellegű lakosság mára mintegy 5-8%-ra apadt, és a városi életben a magyarság paraszti kulturális hagyománya nyilvánvalóan nem folytatható szervesen, és ha az adott terület egy más nyelvű államhoz kerül, akkor a városi civilizációs tartalmakat nyilvánvalóan ezen a nyelven fogják elsajátítani. Ebből az következik, hogy a XIX. szd. nemzeti későromantikájára épített nemzetfogalom és nemzetkép szükségszerűen kihalásra van ítélve, egyháziasságának hatóköre is visszaszorul.

Ha nem fogalmazzák újra a magyarság tartalmát és nem gazdagítják vonzó és modern tartalmakkal és nem fűzhetők hozzá jól kitapintható érdekek, ahol nem a nemzetiségi elit etnobizniszére gondolok, hanem a vonzó és sikeres és erős kulturális és gazdasági kisugárzású anyaországgal való hasznos kapcsolattartásra, akkor az asszimiláció folyamata a maga természetes és nem kárhoztatható módján egyre felgyorsulva előre fog haladni.

És itt a válasz a kettős kérdésedre:

Pozsonyban miért nem beszélnek magyarul azok akik tudnak magyarul?

Pesten miért beszélnek németül azok aki tudnak németül?

Pozsonyban azért nem beszélnek magyarul, akik tudnak, mert a magyarság nem vonzó, mivel elsősorban nem a gazdasági és kulturális modernizációhoz, hanem a magyarul is beszélő szlovákok számára kellemetlen vagy érdektelen sérelmi vagy történelmi vagy irredenta tartalmakhoz kötődik és nem hasznos, mivel Magyarországnak nincs olyan gazdasági vonzereje, mint Ausztriának és Németországnak.

Pesten azért beszélnek németül, akik tudnak, mert a német nyelv a gazdasági és civilizációs modernizáció hordozója, a németek nem sovén vagy sérelmi módon viszonyulnak Magyarországhoz, hanem a tőke, a gazdasági és a civilizációs modernizáció jómódú képviselőiként, a magyaroknak a német nyelv az európai kitekintés egyik eszköze és nem zavaros és kellemetlen történelmi viták hordozója, és hasznos, mivel a német turizmus jelentős és a német befektetők szívesen alkalmaznak németül beszélő szakembereket.

2sz.:
Lényegében arról van szó, hogy az elkerülhetetlen asszimilációt csak az állíthatja meg, ha Magyarország a globalizmus egyértelmű híveként annak nyertesévé válik és az liberális európaiságot és annak velejáróját fogyasztói társadalom gazdagságát lesz képes közvetíteni az olykor balkáni, olykor pórias, ám mindenképp elmaradott és nacionalizmustól súlytott szomszéd országok irányába.

Ez esetben a magyar nyelv ismerete nemcsak a ma még magyaroknak lesz érték, hanem a nem magyarok számára is értékessé válik, hiszen ez a nyelv a vágyott európaiság közvetítője lesz.

Ha nálunk nacionalizmus van, ha európaiság helyett magyarkodás van, ha zavaros antikapitalista politikát folytató klerikális demagógok jelentik Magyarországot, akkor a határon túliak asszimilációja egy megállíthatatlan természetes folyamatként eltűnésre ítéli a Magyarországon kívül élő magyarságot. Hiszen a magyar nacionalizmus csak gyűlöletessé tudja tenni a magyar nyelvet és a magyar nyomorúság sem csábító a hasonló cipőben járó szomszédok számára.

Egy nyelv, egy kultúra elterjedését legjobban a kozmopolitizmus segíti elő, míg leginkább a nacionalizmus akadályozza meg.

Jelen esetben is csak a magyar kozmopolitizmus képes megőrizni a határon túli magyarságot.

3sz.:
Az asszimiláció természetes és gyorsuló folyamat. Az adott területen hiába van többségben egy népesség, ha az egész országban viszont a számaránya alacsony.

Ma a helyhez kötött paraszti életmód lényegében az utolsókat rúgja, az információs mozgástér kibővült, az embereket érintő közigazgatási és politikai döntések, és egyáltalán az államberendezkedés alapfogalmai és fogalmak már szlovákul fogalmazódnak elsődlegesen, az ország egészét érintő információk úgy szerezhetők meg első kézből, az ország lakosságának túlnyomó többségével a kereskedelmi, gazdasági, kulturális és munkakapcsolatok szlovákul bonyolódnak, a szakirányú továbbképzés, akár van egy 500.000-res kisebbséget kiszolgáló és így szükségszerűen korlátozott tartalmakat továbbadni képes egyetem, akár nincs, szlovákul vagy angolul vagy németül folynak, a közösség "kritikus tömeg alatti" méretei miatt a vegyesházasságok is egyre felgyorsulva szaporodnak, egy magyar nemzetiségű orvos nyilván nem csak arra készül, hogy a területi autonómia három kórházának egyikében dolgozzon, hanem egész Szlovákiában, vagy egész Európában, akkor meg szlovák egyetemre fog járni és angolul tanulja meg a szakmája nyelvezetét és nem magyarul, mert minek...

4 sz.:
"Emellett jelen kötet egyértelműen rámutat mindazokra a drámai feszültségekre, csomópontokra és ellentmondásokra, melyek a szlovákiai magyarságot a 21. század elején jellemzik. Ezek közül az egyik legmegrázóbb – s kellőképpen egyelőre talán nem is tudatosított – felismerés, hogy miközben a Szlovákiában élő magyar népesség az elmúlt másfél évtizedben, illetve a szlovák kormánypártokkal való 1998-as koalíciókötéstől eltelt hat esztendő történetének sok tekintetben legpozitívabb változásait éli meg, amelyeket az Európai Unióhoz való csatlakozás, s az őt az anyaországtól elválasztó geopolitikai határok tulajdonképpeni lebomlása, légiesülése csak tovább erősít, lélekszáma és az ország lakosságához viszonyított százalékos aránya tíz év alatt drámai módon csökkent (lélekszáma 1950 óta először esett vissza, s rögtön negyvenhétezer fővel, százalékaránya pedig a tíz százalék alá süllyedt). Ennek okát a kötet szerzői közül többen is – például Gyurgyík László – alapvetően egyfelől a természetes szaporulat csökkenésében, a demográfiai szerkezet megváltozásában, a lakosság elöregedésében, másfelől pedig a természetes mellett egy erőteljes mesterséges nacionalizálás következtében felgyorsult asszimilációban látják. Az elkövetkező esztendők egyik sürgős és életbevágó – pártpolitikailag, társadalmilag és a szlovákiai magyarság életének minden területén artikulálható feladata lehet e kívülről generált asszimiláció népességcsökkenéshez való hozzájárulásának a mérséklése."


Szülőföld, vagy anyanyelv

Dühöngő jegyzet avagy szülőföld és anyanyelv
Dátum: 2006-06-28

Publicisztika Forrás: HTMH-Figyelő, Helikon, erdely.ma
„a mindenkori magyar miniszterelnöknek ajánlom"

Egy történet szerint, amikor a magyarok istene – nem tudni, mi okból – kedvenc népét magára hagyta, hogy immár nélküle, a maga bölcsessége és szerencséje szerint éljen, hallván a sírás-rívást meg fogaknak csikorgatását, két szót hagyományozott, hogy ha valaki szájára venné őket, mindig csak rá emlékezzék. E két szó pedig: szülőföld és anyanyelv.



Azóta olyannyira megnövekedett az ázsiójuk, hogy csak a magyarok istene tudná megmondani, pontosan mit is jelentenek. Pedig a magyar nyelv azért könnyű a magyaroknak, és azért nehéz a nem-magyarok számára, mert minden szó pontosan azt jelenti, amit – néha persze mást, vagy éppen semmit, de ez a nyelvészek szerint megszokás kérdése.
Az a régi tapasztalat, hogy vannak emberek, akiknek száján a legszentebb szavak is kiürülnek, vagy káromlássá válnak, ám vannak olyanok is, akiket a mégoly elkoptatott szavak képesek a magasba emelni. Különben csak elkoptetott szavak léteznek...

Szülőföld ebben a megközelítésben hát egyszerűen azt jelenti, hogy ahhoz a helyhez, ahol az ember megszületik, ahol felnő, oly módon volna köze, mint egyetlen másikhoz sem, jelenti azt a térszeletet, ahol a világra-jövés misztériumát éli meg az ember, mert az egész világra születik mindenki.

A szülőföld a világ közepe – a szó valódi és mágikus értelmében, ez nemcsak történelmi, földrajzi, kulturális kérdés, hanem szakrális hely, ahol kezdetben az ember a világgal, a dolgokkal és a többi emberrel szerves egészet, közösséget alkot. Aztán az élet folyamán a szülőföld elpusztul: az ember elhagyja, az ellenség felprédálja, olyan lesz az egész, mint egy molyrágta takaró, amelyre emlékezni lehet ugyan, de takarózni vele már soha.

A szülőföld megannyi személyes mitológia, paradicsom, kiűzetés, kárhozat és/vagy megváltás, kinek-kinek az ő hite szerint. Szülőföld persze nemcsak örökség, juss, hivatkozási alap, hanem alkotás, amelyet ki-ki a maga lelkével, gondolataival, szavaival hoz létre, és olykor maga prédál meg dúl vagy kótyavetyél el.

Anyanyelv ezek után egyszerűen és leegyszerűsítve azt a nyelvet jelenti, melyen a szülőfölddel beszélget az ember, a szülőfölddel, melynek hűséges-hűtlen fia, melyhez ragaszkodik és amelyet elhagyott, ahonnan elűzték és ahova visszafogadják, amelyet felprédált az ellen, amelyet veszni hagy az ember, mert nem elég erős, hogy megmentse vagy vele pusztuljon el együtt, ha nincs más lehetőség.

Az anyanyelv a világ otthonosságának mindennapi élménye, és a világ otthontalanságának fájdalma, bentlét és kitaszítottság, megannyi elkoptatott frázis, kifordított és már-már elfelejtett szó; a nyelv, amelyik többet tud, mint a beszélő; többet, mint az összes beszélő; többet, mint a hallgatás, mert nemcsak közöl, fecseg vagy hallgat, hanem felemel – olykor a magasba és haza...

Arra is gondolt a magyarok istene, mikor magára hagyta kedvenc népét, hogy ha valaki rosszul használná e szavakat, annak se szülőföldje, se anyanyelve ne legyen, vagyis mindenkinek annyira legyen szülőföldje és anyanyelve, amennyire magát komolyan veszi, amennyire hiteles életet él, mert aki nem hagyta el hűtlenül a szülőföldjét, annak nincs rossz lelkiismerete, akinek minden szó azt jelenti, amit jelent, annak nem kell ápolnia az anyanyelvét, mert nem a nyelv romlik, hanem a beszélő, a gondolat meg az érzés ficamodik ki először, és az rántja magával a szavakat és a grammatikát.

Emberi gyarlóság, hogy sokszor mondok és mondatnak velem olyat, amit nem értek és amiért nem tudok jótállani, mert kiléptem az anyanyelv oltalma alól, és lexikon meg szótár után kell nyúlni, és még az a jobbik eset, ha gyanakszom magamra, hogy jól mondom-e vajon?

Ilyenkor többnyire a nagyapáink jutnak eszembe, akik nem hallottak arról, hogy sok hibával fordíttotta Károli Gáspár a Bibliát, de úgy olvasták két elemivel, hogy eljutott hozzájuk az üzenet, mégpedig Isten szavaként, anyanyelven, magyarul. Nem tudunk ma már így se olvasni, se beszélni. Anyanyelv: amikor minden szó azt jelenti, amit jelent, és ez nem pusztán filológiai kérdés, Isten nem veszi komolyan nyelvem és világom határait, belép, megszólít, máskor magamra hagy, és nem értem, hogy mit mond, hiába szólok nyelveken...

Mindennek ellenére és mindezekkel együtt vannak emberek, nem is kevesen, akik ott élnek, ahol élnek, és úgy beszélnek, ahogy beszélnek, sem elköltözni, sem más nyelvre áttérni – ha nem muszáj – nem tudnak vagy nem akarnak. Nem csoda, nem hűség, nem dicsőség ez, egyszerűen van. És vannak emberek, akiknek elegük van abból a helyből, ahol eddig éltek, bárhová elmennének, hogy máshol lehessenek, bármely nyelvet megtanulnának, csak ne kellene folyton arra gondolniuk, hogy a megszentelt szülőföldön nincs, amit enni, nincs, ahol lakni, és nincs, amit dolgozni. Ilyen is van, meg olyan is. A többi csak statisztika.

Ha valaki azon kezd elgondolkodni, hogy megmaradjon-e a szülőföldjén, és miként, pontosabban mit is kellene kitalálni már megint, hogy maradhasson, akkor megette a fene az embert is, meg a szülőföldet. Ha ez számítás, érdek vagy lutri, akkor pontosan az van, ami van: az ember csomagol és megy a szeme világára. Ha viszont nem, akkor dolgozik, nyomorog és káromkodik rettenetesen, mert magyar az istenadta, és az anyanyelve fölöttébb alkalmas erre. Aki káromkodik, megmarad. Nincs az a nyelv, amely az Úristent annyiszor hívná segítségül, mint a magyar – Kelet-Európában legalábbis nincs.

A káromkodás a vallásos hit utolsó megnyilvánulásai között tartandó számon, mert amikor az ember a szenteket hívja le dühében az égből, hisz. Mindazt hiszi, amit a templomban nem ért vagy kiröhögne, úgy hisz, hogy nem is tud róla, mert nem méricskél, nem néz körül, hogy ki hallja, mit mond rá, vagy ki fogja jelenteni, hanem kifakad, felordít, megszólal benne az anyanyelv, hibátlanul, pontosan, akkor is, ha nyugodt pillanatában nem tudja, hogy a gólyát ly-nel vagy pontos j-vel írják.

Mert nem a gólya hozza a gyereket, hanem az anyja szüli és a föld. A föld, az anya és a nyelv. Különben a gólya is metafizikus madár, mint a gödény, a phoenix meg a turul...

Vannak - bár egyre kevesebben már – olyan emberek, akik nem törődnek azzal, hogy a hely, ahol mindig is éltek, ahonnan soha nem jutott eszükbe vagy nem sikerült elköltözni, éppen a szülőföldjük, és az a nyelv, melyet beszélnek, éppen az anyanyelvül, a még önmagánál is édesebb. Vannak emberek, akiknek tájban, világban, nyelvben otthon lenni természetes dolog, ettől nem érzékenyülnek el, nem facsarja könny a szemüket, nem átkozzák magukat vagy őseiket azért, hogy nem mentek el idejében Amerikába.

Vannak emberek, akik anélkül is normálisan élnek, hogy elméletekkel és doktrínákkal mentegetnék magukat, ha nem kell igazolás és nincs mentség. Az ilyen ember mindig felkapja a fejét, mikor a tévéből, emelvényről, szószékről dörrennek rá, hogy meg kell maradnia, a szülőföldön mégpedig, és ápolnia, óvnia, sőt mi több, tanulnia kell az anyanyelvét, a legédesebbet. Mindig megdöbben azt hallván, hogy ez feladata, kötelessége, hogyez neki valahogy a nyomoron fölül adatik, erkölcsi meg akármilyen imperatívusz, jutalmat kap érte, ha visszatér majd a magyarok istene vagy ő maga el nem látogat hozzá. Ha pedig nem hisz semmiben, akkor csinálja l’art pour l’art vagy aprópénzért. De az amber sem ezért, sem azért, sem ez ellen, sem az ellen, hanem csak. Akinek meg kell maradni, rendszerint abból él, amit dolgozik.

Nem azért dolgozik, hogy megmaradjon, hanem csak elvégzi a munkáját, ha tudja és ha engedik – ez sem olyan egyszerű ma már.

De amikor hallja a szegény ember, akinek van szülőföldje (hisz olvasott ő Tamási Áront), szóval, amikor hallja, hogy neki ott kell maradnia, ahol éppen és, az anyanyelvét kell őriznie, míg Csaba királyfi el nem jön ért vagy az unokák öregotthonba nem dugják, akkor nagyon káromkodós kedve támad. Részben, mert száz éve egyebet sem csinál, többre nem nagyon futja, részben meg azért, mert amikor az ember felás egy kis földdarabot, kidob egy villa trágyát, iskolába küldi a gyereket, kimossa a szennyes ruhát, leír egy mondatot, megveszi az újságot, és ezt történetesen nem Budapesten vagy Magyarország más helyén cselekszi, és egy jót káromkodik hozzá, a magyarok istenét hívja le az égből, akkor éppen megmarad és ápolja az anyanyelvét, akkor is, ha nem gondol vele, akkor is, ha azoknak, akik abból élnek, hogy maradnak és ápolják, vagy nem maradnak és nem ápolják, de jár a szájuk, ez nem egyértelmű, nem elég maradós vagy nem elég édes.

Mintha Sopronban, Szigetmonostoron vagy Ököritófülpösön nem is volna szülőföldje az embernek; mintha Budán, Pesten vagy Csepelen csak magyarul beszélnének az emberek, aki viszont magyar, de nem állampolgár az anyanyelvén, ez valami határon túli kiváltság.

És amikor azt mondja a tévében sok politikás ember, akinek a szülőföldem nem szülőföldje, hogy maradjak – nem is az enyémen, hanem csak úgy, általában – a szülőföldön, akkor az az ember azt mondja nekem, hogy maradjak ott, ahol vagyok, ne menjek át oda, ahol ő van vagy ahol ő nincs is. És mivel a magyar nyelvben minden szó azt jelenti, amit jelent – vagy mást, vagy semmit, megszokás kérdése -, akinek a szülőföldje nem a szülőföldem, ám az enyémre apropózik, az az ember hazudik.

Nincs általában vett szülőföld, talán ezzel kellet volna kezdeni. Tehát amikor a politikás ember azt szeretné mondani, hogy ne akarjak áttelepülni innen oda (vagy onnan ide), akkor jobban tenné, ha ezt mondaná, és nem szülőföldezne össze-vissza, ha nem szülőföldezne le sem engem, sem mást, úgy általában, hanem őrizné azt, amije van, meg amit félt, és hallgatna arról, amije nincs, de szívesen osztaná meg velem. Csak ne buzdítson arra, amit magamtól is megteszek, bár lehet, hogy köpök az egészre. Vagy-vagy, mert nem magánügy, hanem személyes.

Azért is jó volna, ha nem szülőföldeznénk túl sokat, mert szülőföldje mindenkinek van, kinek-kinek sajátja, de aki engem leszülőföldez, azzal már nem beszélhetek a szölőföldünkről. Ugyan mi lett volna Pest-Buda városából, ha mindenki – magyar és nem magyar – a szülőföldjén éli le az életét? És persze – fátyolosabb hangon – Marosvásárhely, Kassa, Nagyszeben, Temesvár, Szabadka...

New Yorkról pedig ne is beszéljünk!

Vida Gábor

Megjelent a Helikon irodalmi folyóirat XVII. évfolyamának 2006/4-es számában


Kisebbségi témának nem a nemzeti megközelítése

A kisebbségi kérdések regionális megközelítése követhetőbb út lehet a nemzetinél
Dátum: 2006-06-21 13:21 Beküldte: lancz

EP-Strasbourgi jelentés forrás: MTI
Nyugati szemmel nézve nagyobb a legitimitása a kisebbségi problémák regionális megközelítésének, mint a nemzeti felfogásúnak - jelentette ki Schöpflin György (Fidesz-MPSZ) európai parlamenti képviselő annak a keddi brüsszeli konferenciának az apropóján, amely a romániai régiós politika, az ottani regionális kisebbségek kérdéseivel foglalkozott.

A Nyugat nem kedveli az etnicitás fogalmát, az etnikai kisebbségek problémáját legszívesebben eltüntetné - fejtette ki a politikus az MTI-nek.
Emlékeztetett arra, hogy az EU érvényes stratégiájának szerves része valamennyire átadni a kisebb helyi egységeknek azokat a kompetenciákat, amelyeket eddig a nemzetállam központjában vitt. Helyi szinten hatékonyabb, racionálisabb döntések születhetnek meg, mert az emberek ott jobban, pontosabban tudják, hogyan néz ki a probléma, helyi választ tudnak rá adni.
A tanácskozást a magyar képviselő támogatásával az EU intézményrendszeréhez tartozó Régiók Bizottságában szervezték, központi eleme annak vizsgálata volt, hogyan segíthet a régió az ottani különböző nemzetiségek együttélésében. A szervezők szerint Erdély sok tekintetben kitűnő esettanulmány e témában, "nem utolsó sorban azért, mert a központ már a regionalizmus elméletét is vitatja". Cél volt annak kiemelése is, hogy a régiós politika fontos szerepet játszhat a kisebbségi kérdések kezelésében.
Előadásában Schöpflin György a modern nemzetállam fogalmából kiindulva szólt a globalizáció problémáiról, míg a régió fogalmán belül a romániai dimenziókat, működési problémákat feszegette. Az alapvető probléma, hogy az uniós tagság küszöbén álló Romániában nagyon nehezen fogadják el a decentralizációt - hangoztatta. A semmiből hoznak létre régiókat, amelyeknek nincsenek történelmi hagyományai, háttere - mutatott rá az MTI-nek.
Kiemelte azt is, hogy a konferencia iránt nagyon komoly az érdeklődés, és remélhetően sikerül felkelteni vele az uniós központi intézmények figyelmét is. "Ha a romániai kisebbségek problémáját másképpen lehet megközelíteni, mint eddig, tehát sikerül regionalizmusban gondolkodni, annak mindenképpen megvan a maga előnye" - szögezte le a képviselő.



1. Nemzet vagy öntudat
2. Wikipédia - nemzet
3. Egy magyar nézet
4. Magyar vagy nemzet


1. Nincsenek nemzetek

Nincsenek nemzetek csak emberi öntudat
Előszó: A mű lényege címében rejlik, tehát nincsenek nemzetek és
nincsenek nemzetállamok sem. Sokan feltehetik a kérdést, hogy lehet
ekkora butaságot állítani, úgy ahogy a császár újruhája is kitalált
ábrándkép, úgy a nemzetek és a nemzetállamok valós léte is csak az
egy bizonyos politikai elit kitalálmánya, egyesek kezében pedig,
mint az elnyomás hathatós eszköze nagyon jól működik.
Rengeteget gondolkodtam azon miután az emberiség megtanult
beszélni és később írni, s olvasni, mi az a három isteni (jóságot) létpillér,
amire támaszkodik. Ezek a következőek a nyelv, a vallás és a állam
(kicsiben a törzsi, manapság modern kifejezéssel élve regionális érdekek).
A nemzet és a nemzetállam megnevezés az ördögi (rosszaságot) halálpillér.


A nemzet:
Minden ember születésekor egy nyelvvel gazdagodik az”anyanyelvvel”.
Az ún.nemzetiséget csak megkövetelik tőlünk, hogy szelektálhassanak
minket. A nemzetiségi fogalomnak létezik több alválfaja, pl. kisebbség,
etnikumok, kisnemzet, nagynemzet stb. A nemzetiségi hovatartozás
megkövetelése, az nem más, mint egy forma az emberek akaratukon-
kívüli bekategorizálása bizonyos politikai célok elérésének érdekében.
Az embernek, az egyénnek csak anyanyelvve, vallása és állama lehet,
pillanatnyi hovatartozása szerint. Amikor a nemzetiség kitalált
fogalmát előtérbe helyezték a nyelvi és egyéni akarati hovatartozás
figyelembevétele nélkül, az mindig háborúkhoz és vérontáshoz vezetett.


A nemzetiségi fogalom az egy hibás gyűjtőfogalom, mely egy
bizonyos kisebbség céljait szolgáló eszköz a többség becsapására
és elnyomására használatos butító emberi szószerszám.
Minden államnak csak polgárai vannak, nyelvi, vallási és helyi
hovatartozás szerint. Pl. Szlovákiában a mai hivatalos állami nyelv
az a besztercebányai nyelv egy az egybeni átvételét jelenti, de
létezik, rengeteg további nyelv is “záhorák” a huszita nyelv egy
változata, az északi se szlovák se lengyel nyelv, “východňár” ez egy
ukrán lengyel szlovák keverék, akkor hol van a szlovák nemzet, csak
papiron és a statisztikákban létezik. Ez a logikai levezetés minden ma
létező ún. nemzetre, nemzeti nyelvre értendő és levezethető.
A napi politika tele van szlovák-magyar, magyar-román,
bolgár-román, szerb-horvát stb ellentétekkel, effajta ellentétek
az új és régi kori történelmünk folyamán nagyon sokszor pusztításhoz
és háborúkhoz vezetett, melyeket a kisebbség a nemzeti hovatartozást
zászlajára tűzve kirobbantotta, hogy a többséget becsapva vagyon és
területszerzési célokra használja azt ki.
Keljünk át egy pillanatra az Atlanti oceánon és elemezzük egy kicsit
az amerikai kontinenst és azon belül is az Egyesült Államok helyzetét.
Manapság megfigyelhetünk egy csöndes amerikai nemzet létrejöttét,
mit jelent ez a mai élő és gondolkodó ember szemszögéből, politikai
célokat szolgáló nemzetalapítás zajlik a USA-ban.
Ezt végigcsinálták a germánok, angolok, franciák, oroszok, s ma ugyanezt
teszi az USA.
Figyeljünk meg egy érdekes dolgot, Théba a piramisépítők városának
lakósai DNS vizsgálatok alpján bizonyított tény egyenes leszármazottjai
az egyitomi piramisépítő munkásoknak, se arabok, se egyiptomiak,
hanem egyszerűen thébaiak (vagy ahogy hívják valóságosan önmagukat).
A politikai önző világ csak araboknak hívja őket, pedig az arabok
5 ezer évvel azelőtt még sehol sem voltak, ugye kedves olvasó
mekkora baki ez. Az egyes világ államaiban nem nemzetek élnek,
hanem csak állampolgárok nyelvi, vallási és helyi hovatartozás szerint.



2. Wikipédia-nemzet

Wikipédia idézet:
Eredete

A nemzet fogalma a középkorra tekint vissza, amikor a – többnyire a latin natio, nationes – kifejezéssel körülbelül az egy uralkodó alá tartozó, földbirtokkal rendelkező, fegyverfogásra jogosult, kollektív jogokkal rendelkező nemesemberek összességét jelentette. Sajátos összetartozástudattal, többnyire közös eredetmítosszal stb. is rendelkeztek, egy etnikumhoz tartoztak és azonos nyelvet beszéltek. Mindez azonban nem volt mindenképpen feltétel. A Natio Hungarica (Magyar nemzet) tagja (Hungarus) volt például több itáliai, német (stb.) származású lovag, de szlávok, románok is akadtak közöttük. Másfelől a nemzet fogalma nem foglalta magába a parasztságot és a városi polgárságot (De ez alól is volt kivétel, Erdélyben például a középkorban elismert három nemzet egyike volt a szász városok polgársága. A másik kettő a magyar és a székely volt: jellemző, hogy a magyarajkú, de kollektív előjogokkal rendelkező székelységet önálló nemzetnek tekintették.)


A modern nemzet kialakulása


Államnemzet

A modern nemzet fogalma a francia forradalom idejére alakult ki, amikor minden Franciaországban, a francia állam területén élő embert – etnikai hovatartozására és nyelvére való tekintet nélkül – a köztársaság azonos jogokkal rendelkező tagjának, franciának tekintettek. Az országban a késő középkorban végbement kulturális fejlődés és a francia nyelv egységesedésének eredményeként, aminek fő ösztönzője és hordozója az egységes királyság volt, addigra egységes nemzettudat alakult ki, a korábban inkább uralkodónak tekinthető lokális tudat rovására, és ekkor a parasztságot és a polgárságot is maradéktalanul befogadták a nemzetbe. Az esetleges etnikai és nyelvi különállás ezen a területen nem játszott szerepet. (Pl. a bretonok franciákká, az andalúziaiak pedig spanyolokká váltak.)

Hasonló folyamat ment végbe – inkább több mint kevesebb sikerrel – Nyugat-Európa több országában: a korábban stabilizálódott államkereteket kitöltötte az egységes nemzetté válás. Így kialakult az államnemzet felfogása, amely egy nemzet tagjának tekinti az egy országban élő embereket, és amely Nyugat-Európában – kivételekkel – máig uralkodó.

A kivételek közé tartoztak egyfelől például a katalánok és a baszkok, akik az egységes Spanyolország létrejötte, majd az egységes spanyol nemzet kialakulása után is megtartották különállásuk tudatát. (De például egy szakíró megjegyzése szerint a katalánok 99%-a külföldön spanyol, otthon katalán nemzetiségűnek mondja magát)

Másfelől például az Északi-tenger és az Odera közötti síkságon élő germán törzsekből kialakult németség – annak ellenére, hogy széttagoltan, többszáz kisebb-nagyobb fejedelemségben és királyságban élt – megtartotta egy bizonyos mértékig azonosságának tudatát (részben a virtuálisan a 19. századig létező Német-római Birodalom kereteinek köszönhetően). Annak ellenére is, hogy ebben az időszakban fontosabb (vagy legalább olyan fontos volt), hogy valaki szász, sváb, bajor, brandenburgi (porosz), württembergi (stb.), mint hogy német. Ez az azonosságtudat a 19. század elején megerősödött és elsődlegessé vált, amivel létrejöhetett a modern német nemzet, a területi elkülönültség ellenére is. Hasonlóan megmaradt az itáliaiak azonosságtudata is. A modern nemzeti tudat kialakulásával aztán mindkét esetben erős politikai egységmozgalom is kialakult, amely a 19. század második felében eredményre is vezetett.

De a németségből kiváltak pl. a hollandok, akik a 17. századtól saját államuk keretei között az önálló nemzetté válás útjára léptek, majd sajátos történelmi okok folytán a 19. század közepén a luxemburgiak, majd (ez már a 20. századra tehető), az osztrákok. A szintén germán nyelvet beszélő flamandokból és a franciául beszélő vallonokból pedig a 19. században kialakultak a belgák (utóbbi egyébként máig nem problémamentes.) Ezeknek a nemzeteknek a külön kialakulásai mind a politikai államalakulás változásainak a következményei.

Kultúrnemzet

Közép- és Kelet-Európában azonban nagyobb méretű, eltérő történelmi múltú területeket, etnikumokat, nyelveket, kultúrákat magukba foglaló, birodalmi jellegű államok (Habsburg Birodalom, Oszmán Birodalom és Orosz Birodalom) részben a megkésett fejlődés következtében nem valósíthattak meg hasonló egységesülési folyamatot, a kialakuló nemzetek nem tölthették ki az állami kereteket. Így egy államban több – eltérő fejlődési fokon álló, s helyenként eltérő társadalmi szerkezetű – nemzet alakult ki, amely egyes területeken még keverten is él. Ezek az etnikai, nyelvi, (sokszor különféle mítoszokon alapuló) származásbeli, történelmi és kulturális jegyek alapján teremtették meg saját identitásukat. Így kialakult a kultúrnemzet felfogása, amely szerint nem az állami lét határozza meg a nemzeti hovatartozást. Közép- és Kelet-Európápan ez az uralkodó, bár mindig voltak (és vannak) próbálkozások az államnemzet fogalmának használatára – többnyire többségi nacionalista alapon – amivel szemben az ilyennel próbálkozó államokban élő nemzeti kisebbségek a leghatározottabban ellenállnak. (Erre két tipikus és egymással szembeni példa a Trianon előtti Magyar Királyság és a Trianon utáni Románia).


Definiciós problémák

A nemzeti hovatartozás ma az egyén számára az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – identitásképző elem, amit az összetartozás tudata, erős és megkérdőjelezhetetlen érzelmi kötődés jellemez. Sokféle definíciós próbálkozás volt, de még nem sikerült olyat egzakt meghatározást alkotni, amelyből vagy ne lógna ki néhány, vagy amelynek alapján nem kérdőjeleződne meg egy vagy több magát nemzetként – az említett erős intenzitással és kötődéssel – definiáló népcsoport nemzeti léte. Ennek ellenére amikor nemzetről beszélünk, többé-kevésbé körvonalazottan tudjuk, hogy miről van szó.




Definíciós kisérletek

Mint a fentebbiekből kiderül, az Elba-Lajta vonaltól keletre az államnemzet definíciója gyakorlatilag használhatatlan. Kétféle definició pedig nem lehet. Ezért a kulturnemzet meghatározására több kísérlet született.

1. Klebersberg Kunó

* egy adott területen
* egy adott kultúrkörben
* egy adott nyelvet beszélő
* a polgárosodás útjára lépett népcsoport.

2. Sztálin Olyan egy adott területen élő népcsoport, amelyet összeköt a közös kultúra, a közös nyelv, a közös történelem és a közös lelki alkat.

3. Egy szellemtörténeti definíció: az egy népszellem (néplélek) fennhatósága alatt lévő (nép)csoport

Valamennyi felsorolt definició problematikus, mert kilógnak belőlük önmagukat megkérdőjelezhetetlenül nemzetként definiáló csoportok, nem veszi figyelembe a történelmi fejlődés dinamikáját, és akkor még nem is szóltunk az Európán kívüli nemzetalakulás problémáiról.

Mind Klebersberg, mind Sztálin meghatározása megkérdőjelezné pl. a belga, a svájci, az amerikai, a kanadai nemzet létét, hiszen a közös nyelvhez köti.


Nem értelmezhető csak a XX. század folyamán pl. az osztrák nemzet létrejötte (1918-ig ilyenről egyáltalán nem beszélhetünk, az egykori Habsburg Ausztriában élő németek kisebbségben voltak és németként, de legalábbis osztrák-németként határozták meg magukat. A birodalom felbomlása után - már 1919-től lényegében egyértelmű volt a Németországhoz való csatlakozás vágya, amit akkor az Antant akadályozott meg - az 1938-as Anshluss idején elsősorban ezt, a teljes nemzeti egység létrejöttét, és nem, a náci birodalomhoz való csatlakozást ünnepelték. Ma azonban már valóban beszélhetünk osztrák nemzetről, amelynek így kialakulása a XX. század közepére tehető.)

A sztálini és a szellemtörténeti definícióban egyaránt problematikus a közös lelki alkat, illetve a néplélek mibenléte. Erősen megkérdőjelezhető, pl. egy normandiai paraszt és egy Párizsi belvárosi boltos vagy értelmiségi, egy új-mexikói latino farmer és egy New York-i WASP bróker lelki alkatának közössége, ahogy az is, hogy közös néplélek fennhatósága alatt állnának, noha nyilváncalóan és elismerten a francia, illetve az amerikai nemzet tagjai. De egy marosvásárhelyi unitárius, szabolcsi református, kúnsági katolikus, győri, eszéki vagy budapesti magyar lelki alkatában (néplelkében) is jelentős különbségek fedezhetők fel. Egyes román szerzők szerint pedig például jelentősen eltér az erdélyi, a havasalföldi, a tengermelléki románok mentalitása, gondolkodásmódja, civilizációs (polgárosodási) szintje is.


4. Magyar vagy nemzet

Magyar-magyarság-nyelv-nemzeti öntudat-nemzet
Magyarnak lenni az nem más, mint valamilyen közösséghez tartozni,
ezt a közösséget magyarságnak hívjuk, a magyarság anyanyelve a magyar.
Ehhez a közösséghez tartozhat más anyanyelvű egyén is, aki apai ágon
magyar öntudatú. Tehát mondjuk egy női egyén, aki anyai ágon anyanyelve
magyar, apai ágról nézve szlovák, idővel tartozhat a szlovák közösséghez is,
ha anyanyelvét kiskorában elveszíti, vagy elkezd szlovák ovodába és iskolába
járni, felnőtt korában már a szlovák közösség tagjává válhat, de félvérileg
továbbra is magyar öntudattal van felvértezve. Ha az illető nő házassága
révén elvesz férjül egy magyar közösségbeli férfiút, gyermekeik anyanyelve
szlovák lesz, de a neveléstől és az iskola kiválasztásától függ azok közösségi
identitása, hovatartozása. Tehát egy anyanyelvi közösség fennmaradásának
lényege nem anyanyelvében rejlik, hanem a gyermek felcseperedésének
folyamatában, milyen nyelvű ovodába, milyen nyelvű iskolába fog járni.
A szülői döntések a felcseperedési folyamat alatt az egyénnél, a gyereknél,
a szülői és gyermeki szeretet és összekökődés függvényében befolyásolási
tényezőként jelentkezik, s mindez az egyén életében haláláig megmarad.
Ezek a természetes folyamatok, melyek egy kisközöségen, családon belül
zajlanak, az utcára menve a kisközösségek szerepét a nagyközösségi
érdekek veszik át.
A nemzeti nacionalizmus asszimilációs szemszögéből nézve ezeknek
a folyamatok befolyásolása a legfontosabb, mert ha egy anyanyelvi
közösség részére olyan klímát és feltételeket hoz létre, hogy a fennt
elmített szabályokba külső eszközök segítségével be tud avatkozni, azt
megváltoztatni, a saját javára kihasználni, hogy saját közösségét
statisztikai szemszögökből nézve azt gyarapítani tudja.
A nemzeti nacionalisták más közösségbeliek beolvasztását, saját
közösségükbe legjobban az ún. nemzeti államok segítségével tudják
végrehajtani, nemzeti alkotmányok, nemzeti öntudat és a többség erejét
hívja segítségül.
A kisebb közösségeknek is megvannak a saját nacionalistái, ezek
a nacionalisták minden formában kisebbségbe szorulnak, nincs mögöttük
a jog, az állam és kisebbségben is vannak, tehát erejük, hogy jogaikat
érvényesíthessék a többség akaratával szemben egyenlő a nullával.
Az egyént legjobban az állami nacionalizmus szelleme az utcán
tudja befolyásolni, nem cselekedeteivel, mert a demokratikus
elnevezés, ami a nacionalista államokra értendőek, ezt mavilágunkban
nyiltan legalább is nem elfogadható tény, hanem alaptomos módon,
teszi ezt, a nemzetállamok megléte, és azoknak a polgári jogra való
hivatkozása, félelmet kelt minden kisebbségi közösségben, s ez
a félelem maga az asszimilációs folyamat mozgató ereje.
Tehát, ha a nemzeti államok meglétét megkérdőjelezzük, majd
létjogosultságukat tagadjuk, a félelem és az asszimációs folyamatok
ellen lépünk fel.
Térjünk vissza a családhoz, az utcáról hazamenet, tudatlanul
a nemzeti nacionalizmustól, a félemtől megfertőzve, azt akaratunktól
kívül bevisszük a család, a családi élet természetes folyamataiba.
Félelmünk gyakran azt eredményezi, hogy tiszta magyar anyanyelvű
gyerekeket az érvényesülés félelméből fakadóan, más közösségi környezetbe
helyezünk, pl szlovák iskolákba.
Az állami nacionalizmus félelme ellen, csak az erősek és
a megfogyatkozó kisebbség marad fennt, elhalásra itélve.
Mi a megoldás? A nemzetállamok nacionalizmusával szemben,
a kisebbség nacionalizmusa értelmetlen energiapazarlás, saját
erőnk lehetőségeinkben rejlik. Ki kell használni azokat a jogi
lehetőségeket, melyekről a nemzetállamok jogalkotói elfeledkeztek,
vagy értelmezésük másfajta megközelítést is eredményezhet.
B.J.




3. Egy magyar nézet

Ahhoz, hogy magyar legyek nem kell, hogy engemet nemzetileg
bestatisztikáljanak, magyar vagyok mert magyar az anyanyelvem,
és olyan helyen élek, hogy az anyanyelvemet gyakorolhatom,
amit bárki bármilyen környezetben megtehet, minimálisan
családi szinten, ha az utcán is szeretném ezeket az alapjogaimat
gyakorolni, ahhoz már a törvény segítsége kell, vagy az autonómia
bizonyos fokozatai. Engemet senki a beleegyezésem nélkül,
a statisztikák részesévé ne tegyen, még az ún. nemzeti ürügy alapján se.
Politikai célokra az én hitemet senkinek sincs joga, azt felhasználni, s
kiteregetni. A történelem, az ősök cselekedetei, az mindanyiunk közös
öröksége, anyanyelvi hovatartozás nélkül is, aki mást állít politizál és
emberi érdekeimet semmibe veszi, felettem nélkülem igyekszik dönteni.
egy magyar nézet



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona