Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Oldal lista:
1. Tisztelt polgártársaim
2. Defition of autonomy
3. Kapitány úr.
4. Szlovákiai magyarokról másképpen
5. Felső-Magyarországon
6. Megoldatlan ellentétek a Kárpát-medencében


Megoldatlan ellentétek a Kárpát-medencében

Megoldatlan ellentétek a Kárpát-medencében
Dátum: 2006-07-10
Publicisztika Forrás: HTMH-Figyelő, Kapu, Magyaródy Szabolcs

A jelenlegi diplomáciai és politikai döntéshozók nagyon keveset tudnak a közép- és kelet-közép-európai problémák gyökeréről. Ezért erről a nyitott sebről nekünk kell felvilágosítással szolgálni annak a néhány politikusnak, akik ezt – teljes tudatlanságból – legszívesebben a szőnyeg alá sepernék.



Cáfolhatatlan tények
Tudvalévő, hogy az első világháború után a győztesek feldarabolták az Osztrák-Magyar Monarchiát. Ezzel a folyamattal ahelyett, hogy egy középnagyságú, többnemzetiségű politikai és gazdasági egységet teremtettek volna, öt kis, gazdaságilag és politikailag gyenge alapokon álló, látszólagos nemzeti államot alkottak: Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia. Ez – más tényezőkkel együtt – a második világháborúhoz vezetett, tragikus következményekkel.

Többnyire a Szovjetunió terveinek tulajdoníthatóan, a háború után a felosztást helyreállították, és így gazdaságilag még bizonytalanabb és tarthatatlanabb lett a helyzet.

Azóta két mesterségesen alkotott állam esett szét, még több kis államot eredményezve. Most tíz van: Ausztria, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország, Románia, Horvátország, Szlovénia, Montenegró, Koszovó, Szerbia és egy 11. idegen új tag: Ukrajna, ugyanebben a tájegységben.

Az igazi vesztesek a magyarok. Az 1920-as trianoni (Párizs) békeszerződésben az utódállamoknak közel 4 millió magyart „ajándékoztak”. Azóta ezek az államok minden rendelkezésükre álló eszközzel meg akarják semmisíteni a magyar nemzetiségű lakosságot: deportálással, kényszerített beolvasztással, kivándorlással, kiutasítással és (közvetlenül a második világháború után) fizikai elpusztítással is.



Trianon-szindróma

Természetesen egyetlen nemzet sem tűrhet el egy ilyen tarthatatlan helyzetet. Ha a győztes hatalmak a lakosság nemzetiségét tekintetbe véve alkották volna meg az új határokat 1920-ban, a revíziót követelő mozgalom Magyarországon hamar elcsendesedett volna. De egy ilyen sértő, lelkiismeretlenül igazságtalan békediktátum után nem nyugodhatnak bele a határok véglegesítésébe.

Ez az egészségtelen állapot alakította ki az ún. „trianoni szindrómát”. A Kárpát-medence összes népei szenvednek emiatt, nemcsak a magyarok.

Nem számít, mit csinál, mond a kormány, hány szocialista kormányfő mond le (a magyarok által lakott területekről), a magyarság nem tudja ezt a helyzetet elfogadni. Az utódállamok is halálosan félnek a magyar revizionizmustól. Egyszerűen nem tudják elhinni, hogy a magyarok hajlandók lennének valóban feladni elvesztett (a véreik által lakott) területeiket. Ez a „trianoni szindróma” így mindenkire káros hatással van.

A magyar kormány – nyugati sugalmazásra – reméli (minden ésszerű reménykedés ellenére), hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás után néhány évvel a határok elvesztik jelentőségüket. Így a magyar kisebbségek megmenekülhetnek a megsemmisüléstől.

Sajnos, nem ez a helyzet. Szlovákiában és Romániában a magyargyűlöletet továbbra is szítják, és adminisztratív eszközökkel alattomosan folyik a népirtás. Szerbia, területeit elvesztvén, legtöbb menekültjét a Bácskában és a Bánátban helyezi el, kiszorítván az őslakos magyarokat és horvátokat. Ezért 10-20 év alatt a magyar kisebbségeket megsemmisítik, kiűzik, más betelepülőkkel kiszorítják vagy beolvasztják őket románnak, szerbnek, ukránnak.

Hogy csökkentse a veszélyt, a magyar kormány a nemzetközi jognak és gyakorlatnak megfelelően egy ún. Kedvezmény Törvényt hozott létre a kisebbségi magyarok nyelvének, kultúrájának és vallásának megőrzése érdekében. Ez azonban erősen felhígított, és így majdnem teljesen hatástalannak bizonyult.

Végső menedékként véreink autonómiát követelnek, amelyet az utódállamok egyöntetűen visszautasítanak. Egy cseppet sem zavarja őket, hogy a skótok, walesiek, gagauzok, svédek, katalánok, baszkok, dél-tiroliak, vallonok, flamandok, belgiumi németek magas fokú autonómiát élveznek.

Mivel nem hajlandók elfogadni ezt a teljesen minimális próbálkozást sem, talán más megoldással kell szembenézniök.



Megoldás: autonómia

1) Amint tudjuk, a határok megváltoztatása lehetetlen a német-lengyel és a német-orosz határhelyzet miatt, nem említve az ENSZ erre vonatkozó álláspontját.

2) Az Európai Unió nem fogja egyhamar felvenni Szerbiát.

3) Az egyetlen kínálkozó megoldást az autonómia jelenti.

Ismétlem, több sikeres példa is van erre: Dél-Tirol Olaszországban, a baszkok és katalánok Spanyolországban, az Aaland-szigetek Finnországban, sőt még a gagauzok is a Moldvai Köztársaságban.

Nagy-Britannia is széleskörű autonómiát adott Skóciának, valamivel kevesebbet Walesnek, Írország legnagyobb részéről még a 20-as években lemondott. A francia kormány is növekvő nyomás alatt áll a korzikai és más, régen elfelejtett kisebbségek részéről.

Ennyi jó példa után miért nem tudja az Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve az Európai Unió kényszeríteni ezeket a körülöttünk lévő kis neoimperialista államokat a példa követésére?

Ha ezt elmulasztják, óriási méretű Kárpát-medencei etnikai tisztogatásért lesznek felelősek, mert – ha alattomos, finoman ravasz módon is – ez fog bekövetkezni.

A tény az, hogy valódi önkormányzatot ritkán adtak a hatalmasok vérontás nélkül. Valóban akarnak egy másik puskaporos hordót Európában?




The American Heritage Dictionary
Definition of autonomy

Az autonómia meghatározása
Definiţia autonomiei

Autonomy (pl. autonomies)

1. The condition or quality of being autonomous; independence.
2. a. Self-government or the right of self-government; self-determination.
b. Self-government with respect to local or internal affairs: granted autonomy to a national minority.
3. A self-governing state, community, or group. [Greek: autonomia, from auto-nomos, self-ruling.
Autonomous
1. Not controlled by others or by outside forces; independent: an autonomous judiciary; an autonomous division of a corporate conglomerate.
2. Independent in mind or judgment; self-directed.
3. a. Independent of the laws of another state or government; self-governing.
b. Of or relating to a self-governing entity: an autonomous legislature.
c. Self-governing with respect to local or internal affairs: an autonomous region of a country.
4. Autonomic. [From Greek autonomos : auto- = auto- + nomos = law].


Autonómia (tbsz. autonómiák)

1. Az önállóság állapota vagy minősége; függetlenség.
2. a. Önkormányzat vagy az önkormányzathoz való jog; önrendelkezés.
b. Önkormányzat, tekintettel a helyi vagy belső ügyekre: egy nemzeti kisebbségnek adott autonómia.
3. Önkormányzattal rendelkező állam, közösség vagy csoport. [görög: Greek autonómia, auto-nomosz, önmagát kormányozó, szabályozó.
Autonóm

1. Mások, vagy külső erők által nem vezérelt; önálló, független: egy autonóm törvényhozás; egy vállalati cégcsoport önálló részlege.
2. Gondolkodásában vagy ítélőképességében önálló; önmagát irányító.
3. a. Más állam vagy kormányzat törvényeitől független; önkormányzó.
b. Önkormányzati entitásnál vagy azzal kapcsolatban: egy autonóm, önálló törvényhozás.
c. Önkormányzatiság, tekintettel helyi vagy belső ügyekre: egy ország autonóm régiója.
4. Autonóm. [görög: autonomosz: auto = ön(álló), auto- + nomosz = törvény].


Autonomie (pl. autonomii)

1. Condiţia sau calitatea de a fi autonom; independenţă.
2. a. Autoguvernare sau dreptul la autoguvernare, autodeterminare.
b. Autoguvernare, cu privire la afacerile locale sau interne: autonomie acordată unei minorităţi naţionale.
3. Un stat, o comunitate sau un grup care se autoguvernează. [lb. greacă: autonomie, cuvânt derivat din auto-nomos, autoguvernator.
Autonom

1. Fără control din partea altora sau a unor forţe externe; independent: un legislativ autonom; o divizie autonomă a unei corporaţii de întreprinderi.
2. Independent în gândire sau judecată; cu îndrumare proprie.
3. a. Independent de legile altui stat sau guvern; autoguvernator.
b. Despre sau legat de o entitate autoguvernatoare: corp legislativ autonom.
c. Autoguvernare cu privire la afacerile locale sau interne: o regiune autonomă a unei ţări.
4. Autonom. [din greaca: auto-nomos: auto = auto- + nomos = lege].




Idézet:
Kapitány úr 06-01-31
Felvidék ma

A Magyar Koalíció Pártjának egyik járási elnöke ezt az eszmefuttatást írta le erről a helyzetről, mikor értékelte a 2005. évi szlovákiai megyei választásokat:

„Nincs olyan, gyermekeink számára is reményt és célokat megfogalmazó nemzeti programunk, amiért készek lennénk politikailag, gazdasági áldozatokkal és kultúránk erejével egyaránt síkra szállni… Az elmúlt nyolc évben a látszólagos vagy valós gazdasági érdekekért feláldoztuk a felvidéki magyarság alapértékeit.”


A szlovákiai magyarokról másképpen

szlovákiai magyarokról másképpen

Kusý, Míroslav: Čo s naąimí maďarmi? (Mi legyen
a magyarjainkkal?), Kalligram, Bratislava, 1998, 230 oldal.

Miroslav Kusý politológus professzor az emberi, polgári és kisebbségi jogok szlovákiai helyzetét illetően a szlovák társadalom élő lelkiismerete. Ismertetendő kötetében a szlovákiai magyarok és szlovákok viszonyáról, a szlovákiai magyar kisebbség egzisztenciális és politikai problémáiról szóló azon tanulmányaiból, esszéiből és reflexióiból válogatott, amelyek 1990 és 1997 között keletkeztek A témában vallott „magyarpárti” nézetei miatt nacionalista ellenfelei „magyarbérencnek” is titulálják
A kötet kiadására azért szánta el magát, hogy jelezze: a címben feltett kérdésre a válasz megadását nem lehet tovább halogatni, a problémát már nem lehet háttérbe szorítani, mivel már nem „csupán” egy kisebbség sorsáról van szó, hanem a Szlovák Köztársaság sorsáról is.
Ezt erősíti meg a kötet bevezetőjében említett azon politikai esemény is, hogy 1997. december 12-én a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció végre megkötötte a hosszabb távú politikai együttműködésre vonatkozó egyezséget. Kusý professzor üdvözli a dokumentum aláírásának tényét, s ezt a címben feltett kérdésre adandó válasszal való tényleges foglalkozás kezdeteként értékeli.
Különösen fontosnak tartja benne azt, amire több éve maga hívja fel az ellenzéki politikusok figyelmét, s amit e kötet írásaiban is többször megerősít, hogy ti. a kérdésre a választ a szlovák politikai ellenzék végre úgy próbálja megadni, hogy a megoldási módok keresésébe belevonja azokat is, akiket ez létükben érint, akiket ez a leginkább illet. Mert a szlovákiai magyar probléma az önálló Szlovákia domináns problémája, s egyúttal a magyar kisebbség egzisztenciális problémája is. Az együttműködés szentesítése azért is fontos a számára, mert annak biztosítékát látja benne, hogy a megoldás konszenzusra épül majd, nem pedig kizárólagossága.
Mivel Kusý professzor évek óta szorgalmazza, hogy a szlovákiai magyar kisebbség jövőjére vonatkozó kérdésre a választ a szlovák többség a magyar kisebbséggel együtt keresse, mégpedig demokratikus keretek és feltételek között, így az együttműködési dokumentumot joggal tekinti részben a saját erőfeszítései eredményének. Hiszen publicisztikájával - melyből e kötetben is válogatott - abban akart segíteni, hogy a magyarok és szlovákok között demokratikus politikával oldják meg a problémákat, a demokratikus elvek alapján hangolják össze a megoldási kísérleteket.
Majdnem minden írásának alaptémája az, hogy a szlovák nemzetállamépítés és nacionalizmus által teremtett feltételek között milyen a magyar kisebbség léte és helyzete. A problémakör különféle aspektusainak tükrében ezt járja körül, bizonyítva egyúttal azt, hogy e kérdés szorosan összefügg a szlovák társadalom és politika demokratikus átalakításával, sőt ennek kifejezetten a függvénye.
A kötet tanúsága szerint a szlovák többség és a magyar kisebbség közötti problémák azén váltak olyan súlyosakká, mert a szlovák társadalom nemzetinacionalista politikusai nem polgári államot, hanem a szlovák nemzet államát kívánják felépíteni; az új állam alapelvének nem a polgári, hanem a nemzeti elvet tették meg, ami az állam területén élő más nemzetiségűeket a szlovákokhoz képest másodrangú állampolgárokká degradálja. A nemzeti elvet a szlovákalkotmány is magába foglalja.
A szlovák nemzetállamiság és nemzeti azonosságtudat lényegét kutatva elemzi a nemzet, a nacionalizmus, a nemzetállam, a nemzeti azonosságtudat és a kisebbségi lét fogalmainak jelentését. Ehhez nemzetközi hírű filozófusokat, politológusokat, pszichológusokat is segítségül hív, és saját értelmezéseit az ő idevonatkozó megállapításaikkal támasztja alá; erősíti meg.
A nemzeti elv és a nacionalizmus mint abszolút értékvéleménye szerint azért veszélyes, mert nem eléggé definiálható, és mert az egyén önazonosságának értékhierarchiája mindig individuális akarat szerint épül fel. A nemzet intuícióra, misztikumra alapozott közösség, amely ráadásul változhat és megszűnhet. A nacionalizmus - amelyet több írásában is röviden elemez - azért veszélyes, mert irracionális értékeket és nehezen meghatározható nemzeti érdekeket véd, valamint feltételez az egyéneken kívüli, önmagában való, magasabb rendű élő egységet. A misztikus közösség-tudat észérvekkel nem írható le és nem közelíthető meg. Emóciókra, ösztönökre épít, amelyeket megszólítani nagyon veszélyes.
Pedig Kusý szerint a szlovák nemzetállamot erre építik Létrehozzák az államnemzetet, amelyhez képest mindenki más csupán másodrangú lehet. Ezért a nemzetállamiság és a kisebbség viszonyában megnövekszik az a veszély, hogy az uralkodó nemzet végleges megoldásokra törekszik, ami asszimiláció, elűzés és kiirtás is lehet. (A szerző szerint a jelenlegi szlovák nemzetiségi politika egyelőre csupán az asszimilációt és az anyanemzet államába való áttelepítést célozta meg.)
Ilyen keretek között a (nemzeti, etnikai) kisebbség a többségi nemzettel szemben megpróbálja kijelölni saját helyét. A nemzetállam államnemzetének erőszakos asszimilációra való törekvése eredményezheti, hogy a kisebbség bezárkózásra kényszerül, izolációval védekezik Demokratikus körülmények között a kisebbség követeli magának azokat a politikai jogokat, amelyekkel az államnemzet politikai jogait és privilégiumait kompenzálják a számára Ennek alapján a nemzetállam államnemzetének politikai jogaival szembeni hatékony jogkompenzáció csakis a kisebbség területi autonómiája lehet. Ez az, amivel többször megindokolja, hogy miért akarnak a szlovákiai magyarok iskolaügyi, kulturális és területi autonómiát.
A kötet számos tanulmányában értelmezi és értékeli a magyar (és más kisebbségek) etnikai-területi autonómiára való törekvését. Világosan kifejti, hogy a kisebbségnek joga van a területi; a kulturális és az iskolaügyi autonómia követelésére és megszerzésére, ha a vele szemben álló többségi nemzet ezt a politikai jogot a nemzetállam elveinek alapján saját magának elismeri: A nemzeti önrendelkezési jog ugyanis Kusý szerint kollektív jog, s ha a többségi nemzetnek joga van ezekhez a kollektív jogokhoz (ideértve az oktatási ügyeket és a kulturális jogokat is), akkor ezt a kisebbség számára ugyanilyen kollektív jogokkal kell kompenzálni. Az autonómia követelése és megadása ugyanis legális; tehát nem bűn, nem jelent elszakadást, s a nemzetközi jog is megengedi. Az autonómia joga a területi integritás megőrzéséig legális.
A területi autonómia jogosultságával, legitimitásával kapcsolatban többször ismertet nyugati példákat, amelyekkel bizonyítja: nem igaz az, hogy Európa elvetné a területi autonómia lehetőségét. Mindazzal, amit leír, visszautasítja a szlovák nacionalisták azon állítását, hogy Szlovákia átlagon felüli módon oldja meg a magyar kisebbség problémáját.
Többször hangsúlyozza, hogy a szlovákiai magyar kisebbség területi autonómiára irányuló követelése és ennek megadása nem a szerencsés megoldás, de ha a többségi nemzet nemzetállami kizárólagosság alapján szervezi az államot, akkor a kisebbségnek a területi autonómiára mind nemzetközileg, mind a szlovák alkotmányban garantált joga van. Véleménye szerint a magyar követelés azért nem a legszerencsésebb, mert még a homogén magyar területeken is élnek szlovákok, tehát vegyesen lakott területekről van szó. Így a demokratikus megoldás az lenne, ha az állam polgári elven épülne fel, amely mindenkinek egyenlő jogokat garantálna.
A kollektív jogokat legitimeknek tartja. A nemzetállam-építés feltételei között a kisebbségi kollektív jogok a biztosítékai annak, hogy a kisebbségiek egyenrangúan vehetnek részt a saját ügyeikről való politikai döntésben. A kollektív jogokat a többségi kollektív jogokkal szemben önvédelemből követelik, vagyis a többségi nemzet jogait a kisebbségi nemzetek is követelik. Míg a polgári jogok mindenki számára egyenlőek, addig a kollektív jogokat az állam különösen védi; ráadásul a nemzetállam az uralkodó nemzet többségi jogait a kisebbségi nemzetektől védi. Ha az állam a többségi nemzet jogait (pl. a nyelvét) preferálja, akkor ezt a kisebbségek irányában kompenzálnia kell, és saját nyelvük kollektív használatát számukra is lehetővé kell tennie. Kusý szerint a demokratikus nemzetállamnak így kell eljárnia; a többségi jogokat a kisebbségeknél is kompenzálnia kell. Ha nem ezt teszi, nem demokratikus.
E problémák orvoslására a legmegfelelőbb az a polgári és minimális állam, amely minél több döntési jogkört átruház a helyi és a nagyobb területi (vagy regionális) önkormányzatokra. Az önkormányzatok mint az állami jog- és hatáskörök decentralizációjának eredményei a leghatékonyabb eszközei annak, hogy a kisebbségek saját ügyeiket saját területükön maguk intézhessék. A szerző egyébként is rendkívüli jelentőséget tulajdonít az önkormányzatiságnak mint a polgári elv érvényesülése egyik legfontosabb biztosítékának.
Több tanulmányában alaposan elemzi nemcsak a szlovák önkormányzatiság problémáit, hanem az európai önkormányzati elvek jellemzőit és politikai szándékait is. Nagy szerepet tulajdonít a határokon átnyúló eurorégióknak mint nagyobb területi önkormányzatoknak; ezeket- többek között-a határok mentén élő, főként nemzeti-etnikai kisebbségek problémáinak legjobb orvoslásaként értékeli.
Az önkormányzatiság elvének elemzésével és a gyakorlati megvalósítás bírálatával párhuzamosan többször kitér arra, hogy az önkormányzatiság nem más, mint az autonómia. Fogalmi értelmezést is ad, és többekkel vitatkozva azt bizonyítja, hogy a helyi és nagyobb területi önkormányzatok azonosak a helyi és a területi autonómiával. Közben élesen bírálja a demokratikus szlovák ellenzéket a bármiféle autonómiától és a területi autonómiától való irracionális és politikai célzatú félelmükért.
A kötet négy olyan hosszabb tanulmányt tartalmaz, amelyek a témakörre vonatkozóan kimerítő fogalmi magyarázatokat is adnak. Az egyik a szlovákiai kisebbségi jogok és a kisebbségi problémák minden lényeges elemét körbejárja.
Ebben leírja a kisebbségek helyzetét és politikai problémáikat is. Elemzi, hogy a kisebbségek Szlovákiában milyen kül- és belbiztonsági problémát jelentenek, majd ismerteti, hogy erre milyen megoldást javasol. Szerepel közöttük az, hogy a Szlovák Köztársaságnak tartania kell magát minden olyan nemzetközi polgárjogi és kisebbségi jogvédő egyezményhez és szerződéshez, amelyeket aláírt, amelyekhez csatlakozott. Ezeket törvénybe kell iktatni, a szlovák törvényeket ezek értelmében kell módosítani. Javasolja, hogy a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság tárgyalásokon egyeztesse közös kisebbségi és egyéb érdekeit. Hazai berkekben eleget kellene tenni a magyarok kisebbségvédő törvényekre vonatkozó követeléseinek, s a kormányban kisebbségi ügyekkel megbízott magyarnak is helyet kellene foglalnia.
Másik nagyobb tanulmányában, amelyben a nemzetiségi kisebbség kettős identitásáról énekezik, alapos fogalomtisztázásba kezd. (A magyar kisebbséget nem nemzeti, hanem csupán nemzetiségi kisebbségnek nevezi, s megindokolja, hogy miért. Szerinte ugyanis a nemzeti kisebbségnek a nemzetet megillető jogai vannak, ideérne az elszakadást is, de a nemzetiségi kisebbségnek, amelyet egyébként meg illet a területi autonómia kollektív joga, elszakadási joga nincs.) Megmagyarázza a többség és a kisebbség egymáshoz való viszonyát, s hogy mindkettő lehet relatív létállapot. A nemzetiségi kisebbség azonosságtudatát és kötődését meghatározza az anyanemzethez és a többségi nemzethez való viszony, valamint a többségi nemzet államához és az anyanemzet államához való viszony is.
Harmadik nagyobb tanulmányában a szlovákiai magyar kisebbségnek a szlovák nemzetállam viszonyai közötti helyzetét vázolja fel. Ebben minden olyanfontos fogalmat, körülményt és tényt ismertet és elemez, ami a tanulmány címében benne rejlik. Szól az autonómiáról mint a szlovákok körében tabutémáról, az autonómia és az önkormányzat már említett összefüggéseiről, az etnikai és területi önkormányzatról mint autonómiáról, a nemzetállam és az etnikai autonómia viszonyáról, az autonómiához való jogról mint kollektív jogról, valamint a szlovák demokratáknak a magyar kisebbséghez való viszonyáról.
Negyedik nagyobb tanulmányában felvázolja a polgári és kisebbségi jogok szlovákiai helyzetét, rendkívül élesen bírálva benne a kormánykoalíció nacionalista politikáját. Szerinte e téren nem elég, hogy deklarálják és aláírják a nemzetközi egyezményeket, hanem ezek teljesítéséhez a társadalmi és politikai intézményrendszert is ki kell építeni. De nem elég, hogy az intézményeket ki kell építeni, hanem biztosítani kell ezek ellenőrzését is. A szükséges intézményrendszer és ellenőrzés szinte teljes hiányát kemény hangon rója fel a szlovák politikának, igazolva a demokratikus ellenzék előtt, hogy a kisebbségi jogok állapota milyen mélyen összefügg a demokrácia és polgári társadalom állapotával.
Ezzel összefüggésben elmarasztalja a szlovák társadalom politikai kultúráját, amelyet alapvetően a politikusok egymás közötti kultúrája kellene hogy javítson. A kormányzat azonban már hosszabb ideje olyan restriktív magyarellenes és demokráciaellenes politikát folytat, amely egyértelműen alkotmányellenes és törvényellenes jelleget öltött A hivatalos nacionalista magyarellenes retorika olyan erős és mindennapos, hogy a szlovák közpolitikában már kezd „természetes” hangnemmé válni, amihez a szlovákok már hozzá is szoktak.
A magyarpártisággal többszörösen megvádolt szerző élesen kikel a nemzetinacionalista szlovák kormánykoalíció magyarellenes tettei és retorikája ellen Kivesézi a meghozott magyarellenes törvényeket, intézkedéseket, és elmarasztalja az egész szlovák politikai elitet amiatt, hogy ezeknek nem állt ellen, ezekkel nem helyezkedett szembe. Bírálataiban gyakran megemlíti a hiányzó kisebbségi és nyelvhasználati törvényt, a kisebbségi és emberi jogokat védő ombudsman hiányát.
Bírálata tárgyává teszi a szlovák kormánynak a polgári és kisebbségi jogok biztosítása terén való hatalmas lemaradását is. Bebizonyítja, hogy 1990-1991-hez képest Szlovákia e téren visszafejlődött. A térség államainak ilyen jellegű fejlődésével való összevetésben keserűen állapítja meg, hogy az értékelés sorrendjében Szlovákia már Bulgária mögött, a sor legvégén, Belorussziával együtt kullog.
A „magyarbérenc” professzor még azt is meg meri tenni, hogy időnként megdicséri a magyarokat, és értékeik előtérbe helyezésével próbál pozitívan hatni a szlovák olvasókra. A magyarok 1956-os harcát az értékek példájaként mutatja fel. A magyarok érzéseinek és gondolkodásának mélyebb megértési szándékával reagál néhány olyan szerzőre (Bibó) és műre (a kitelepítésekről, lakosságcserékről), akik és amelyek megragadták figyelmét és érzéseit. Többször hangot ad azon megdöbbenésének, amit belőle a magyarok Szlovákiából (például a cseh határvidékre) való kitelepítéséről szóló híradások, művek kiváltanak . Megdöbbenése mély, s maga is beismeri, hogy ezekről szinte semmit sem tudott, különösen arról nem, hogy a szlovákok ezzel milyen mély szenvedéseket okoztak a magyaroknak.
Kusý akkor is szentségtörő, amikor azt hangsúlyozza, hogy a szlovákiai magyar kisebbség magas szintű politikai kultúrával és jól szervezett politikai képviselettel rendelkezik. Ennek bizonyítására idegen szerzők magyarokat dicsérő passzusait is idézi. A demokratikus ellenzékkel folytatott vitájában bizonyítja és igazolja, hogy a magyar kisebbség megegyezéses megoldásra törekszik, de a másik oldalon még a demokratikus ellenzék részéről sincs fogadókészség.
A szlovák demokratikus ellenzék magyarellenességét értékelve élesen kikel az ellen, hogy azok ugyanúgy használják a magyar kártyát, mint a nacionalisták. Rendkívül lesújtó véleményt alkot meg azzal kapcsolatban, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció közötti (az előszóban említett) együttműködési nyilatkozat kiadását megelőző politikai vitákban azt követelték a magyaroktól, hogy a szlovákválasztók miatt mondjanak le a területi autonómiára vonatkozó igényükről. A Demokratikus Koalíció a magyarokat ezzel alapvető alkotmányos joguktól fosztja meg, amit bármikor követhet a többi kisebbség alkotmányos jogtól való megfosztás is. Kusý szerint ezzel a SZDK megzsarolta és megfenyegette a magyarokat, ami megengedhetetlen akkor, amikor e koalíció magát demokratikusnak nevezi. Megkérdezi tehát (és kérdése a levegőben marad!), hogy a jogokról való lemondásnak ezen az alapon hol a határa, valamint hogy ez jelenti-e majd a demokrácia szlovák jellegét.

Hamberger Judit
www.regiofilyoirat.hu


Felső-Magyarország

Kattints rá

Felső-Magyarországon a
19. században



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneą-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneą Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- ©túr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona