Mohamed élete
571-ben (a kutatók eltérő adatai szerint 569-572 között) született Mekkában. Édesapja szegény kereskedő volt (mindössze 5 teve, néhány birka és egy szolgálóleány volt a tulajdona), s fia születése előtt már meghalt. Az édesanyját 6 éves korában elveszítő Mohamedet nagyapja, Abdul Mottaleb vette pártfogásába, de ő is meghalt, amikor unokája 8 éves lett, ezért Abu Talib, a legidősebb nagybácsi nevelte. Mint a legtöbb gyermeknek, neki is dolgoznia kellett. Kezdetben pásztorfiú volt, s ekkor ismerte meg a beduin pásztorok szokásait, fortélyait, életvitelét. Később tevehajcsárként elkísérte nagybátyját a szíriai és egyiptomi útjaira. Eközben nemcsak kereskedelmi tapasztalatokat szerzett, de megismerte az arabokétól különböző kutúrákat, vallásokat, mint például a zsidó, a keresztény és a zoroaszter tanításokat, melyeket élénk fantáziája és rendkívüli emlékezőtehetsége révén fel is használt az iszlám tanainak kialakításakor.
25 éves korában egy gazdag kereskedő özvegyének (Khádidzsa) üzletében dolgozott, majd feleségül is vette a 40 éves özvegyet, s ezzel a házassággal bekerült a gazdag mekkaiak közé. Immáron érett fővel és anyagi függetlenséggel a karavánok vezetőjeként járta végig a kereskedelmi utakat, s gyűjtött újabb ismereteket, melyek fontos szerepet játszottak az életének 40. évében bekövetkező gyökeres vallási átalakulásban. Fokozatosan vonult vissza a kereskedői hivatástól, s vallásos látomásainak adta át magát. A Mekkától északra fekvő Híra-hegy egyik barlangjában elmélkedett, s egyik nyugtalan álmában isteni hangra lett figyelmes. Álmát úgy értelmezte, hogy Gábriel arkangyal jelent meg előtte, s azzal bízta meg, hogy legyen népének prófétája, s állítása szerint ekkor kapta meg a Korán első darabját is (pl. 96. szura).
Ezt követően rendkívül racionális okfejtés keretében megkérdőjelezte és megcáfolta a mekkai írástudókat, s összefoglalta tanait, melyet iszlámnak -"Allah iránti odaadás"-nak- nevezett. A helyi előkelők (koraisita nemzetség) kezdetben ártalmatlannak tartották Mohamed tanait, de amikor a vagyonos mekkaiak közül is követni kezdték Mohamed tanításait, akkor Mohamedet és híveit "tilalom" alá vették, azaz megvonták tőlük a törzsi jogokat, s ez szinte egyet jelentett a halálos ítélettel. Ekkor azonban a mekkai "Búcsújárás" alkalmával felkeresték őt a Jathribból (későbbi nevén Medinából) érkezett követek, akik magukkal vitték azzal a céllal, hogy kibékítse a város ellenséges törzseit. Ily módon 622. július 16-án elhagyták Mekkát. Ezt nevezi a történetírás hidzsrának (futás), s ez az esemény szolgál az arab időszámítás alapjául.
A prófétát Medina lakói többségében elfogadták mind politikai, mind ideológiai vezetőnek, akinek így sikerült az addigi vérségi (nemzetségi) kötelék helyett egy új szervezeti formát, az ummát -vallási közösséget- létrehozni. A vallási közösségben eredetileg helyet biztosított a helyi zsidóságnak is, de mivel azok nem fogadták el a Mohamed által tett igen jelentős engedményeket (pl. imák iránya Jeruzsálem, a disznóhús fogyasztásának tilalma, a zsidó böjtnap elfogadása), ezért fegyveresen szállt velük szembe 624-627 között. Ezzel párhuzamosan a mekkaiak ellen is felvette a küzdelmet, s 624-ben Badr falunál le is győzte őket. 625-ben viszont a mekkaiak győztek az Ohod-hegynél, de korántsem tudták megtörni Mohamedet, sőt 627-ben a medinai umma a mintegy 10 ezer fős mekkai hadsereget meghátrálásra kényszerítette (árokháború).
628-ban már Mohamed indult Mekka ellen, de ekkor még hajlandónak bizonyult egy tízéves fegyverszünet megkötésére, s ennek jegyében feleségül vette az ellenzék fejének lányát. (Mohamed gyakran kötött érdekházasságot, s így összesen 14 felesége volt, annak ellenére, hogy híveinek már csak négyet engedélyezett.) 629-ben viszont kétezer hívével felkereste Mekkát, elvégezte a "kis zarándoklatot", s három nap után elhagyta a várost, de 630-ban már 10 ezer főnyi sereggel jelent meg a város falai előtt. Igéretei hatására - csak néhány, mindössze 10 ellenségét végeztette ki- bebocsáttatást nyert, majd felvetette a mekkaiakkal az iszlámot, leromboltatta a Kába körüli pogány jelképeket, szobrokat, s vallásba iktatta a fekete kő tiszteletét. Ezzel sikerült kompromisszumos megoldást kötnie a mekkaiakkal. 630-ban maga is elvégezte a zarándoklatot (haddzs). Később követeket küldött a félsziget arab törzseihez, aki azután Mohamed mellé álltak.
631-ben kitiltotta a nem mohamedánokat Mekkából (9. szura), s meghírdette híveivel a hitetlenek elleni szent háborút, a dzsihádot. A keresztény oázisok elleni harcokkal indították el az arab hódítás folyamatát, s ezáltal az umma vallásiból politikai közösséggé alakult át. 632-ben, életében utoljára Mohamed elzarándokolt Mekkába, s visszatérte után három hónappal meghalt.
|