Beszélgetések a kertben - 2. rész: Párkapcsolat, család
Videó a képre kattintva tekinthető meg!
Kátai Piroska: A Dörnyei Katalinnal és férjével Lacival felvett videós beszélgetős sorozat második része mindenkit érint, mert a párkapcsolatról, a családról beszélünk az őseink, a vedrusszok, a védák tanításainak felidézésével. Egy rövid részletet begépeltem kedvcsinálónak…
“Kati: Az Anasztázia könyvekben, talán sokaknak visszatetsző lehet, a házassági szertartásban istennőnek nevezi a férj a feleségét… Ez, az ősi kultúrákban, a védákban is és mindenhol, ugyanígy van. Isten gyermekei vagyunk, és mindkettőnkben az istenit kell látni. Tehát a jót. Ha egy kapcsolatban a hibáit látjuk a másiknak, csak a hibáit, akkor az a kapcsolat tönkre fog menni. Ha az istenit, a jót látjuk benne, akkor azt erősítjük. De ez így van a gyermeknevelésben és mindenféle emberi kapcsolatban. Ugyanígy. Tehát nem kényszeríteni kell a pároknak egymást a változásra, hanem erősíteni kell a másikat a jóban. Ez a nagyon fontos dolog. A gyerekeknél is így van. Nem a hibáit kell neki mondani, bár amikor az ember dühös, akkor előfordul az ilyesmi, de tényleg csak az vezet eredményre, hogyha a jó erősítjük a másikban. Ezt meg lehet figyelni: ha én szeretettel viselkedem bárki iránt, akkor az úgy fog reagálni…
Laci: A mai párkapcsolatoknak szerintem még az a hátulütője, hogy mindenki úgy gondolja, hogy a másiknak kell olyanná válnia számára, amilyen neki jó, az ideális. Elképzel egy jó mintát, lát valami jó kis tévéfilmet, vagy hall, vagy lát egy másik párkapcsolatot, ahol igazából csak a külsőségeket látja, nem tudja igazából mi van, s ezt próbálja átrakni, átvetíteni az ő családjára vagy az ő életére. Úgy gondolja, hogy azért nem működik az ő párkapcsolata, mert az ő párja nem úgy viselkedik, vagy nem úgy reagál, vagy nem adja meg neki azokat a dolgokat, amire szüksége van. Tehát alapból úgy indul ki, hogy őneki, amire szüksége van, az a másiknak kötelessége, hogy azt megadja. Nem abból indul ki, ami az alapvető emberi értékek gyakorlása során az emberben kifejlődik, hogy először magamat kell rendbe rakni. Először fel kell ismerni, hogy nekem milyen rossz hozott mintáim vannak, le kell tisztulnom, mert ha ezek a minták működnek bennem, akkor azokat a régi mintákat, amiket otthonról hoztam, vagy baráti, családi kapcsolatokban láttam, azokat próbálom majd utána ráerőltetni a saját kapcsolatomra… meg vagyok győződve róla, hogy az az igazság, és az a tuti. Amikor az ember elkezd dolgozni magán, akkor arra jön rá, hogy húha, ez igazából azért nem jó, mert én nem is ilyen vagyok, és nem is ez kéne, és mikor lenyugszom, és észreveszem ezt, megjelenik bennem a belső béke, a harmónia, akkor azt veszem észre, hogy ez a környezetemre is hat, a környezetemben lévőket is megérinti. Most két dolog lehet a másiknál: vagy ő is elkezd változni, de nem úgy, hogy én elmondom neki, hogy változzál, hanem ő kérdezi meg, hogy mi ez változás nálad, addig nem is lehet egyáltalán erőltetni… vagy elhagy. Keres egy másikat, mert nem tudja elviselni ezt, neki ez nem az élete… De mindenféleképpen először magunkon kell dolgozni, nem megy máshogy… Ezt fel kell ismerni.”
|
